(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "A magyar rovásirás hiteles emlékei"





>^ 



Purchased for the 

LIBRARY of the 

lINIVERSirv- OF TORONTO 

froin the 

KATHLEEN jMADILL BEQUEST 



M 



1 




^¥. 'iip^ 



r.^, 






*^ 






^^>*^mm^^^m 



MAGYAR rovásírás 



-T" 



HITELES EMLÉKEI 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 
ARCHAEOLOGIAI BIZOTTSÁGÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL 



IRTA 



D^- SEBESTYÉN GYULA 

LEVELEZŐ TAG 



/..1^. " '- 



K' 



)'/'' . 




J8 MUMELLÉKLETTEL ÉS 54 ÁBRÁVAL 



^915^'^^. 




Dr7íí hász y^ndirr' 



ki., !,.■ ^ , 



BUDAPEST. J9I5 



KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 



2 ;-7 
S4- 




llornyánszky Viktor cs. ós Itir. udvari könyvnyonidAja Uiidapcstori. 




TARTALOMJEGYZÉK. 

ELSŐ KÖNr\^ 
- A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA. 

I. XIII — XVI. századi krónikások és cralékirók. 3. 1. — II. Telegdi és Baranyai Decsi János. 4. 1. — III. A régi 
grammatikusok, literátorok és diplomatikusok. ű. 1. — IV. Felfedezések, hamisitványok és tudományos tévedések. 9. 1. 

— V. A tulajdonjej,'yek téves szerepe. 14. 1. — VI. A M. Tud. Akadémia és a M. Nemzeti Múzeum beavatkozása. 17. I. 

— VII. A konstantinápolyi és bolognai emlékek felfedezése. 25. 1. 

IVLVSODIK K(")NYV. 
A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITELES EMLÉKEI. 

ELSŐ FEJEZET. 

A középkori krónikások és a XVI. századi emlékirók följegyzései. 

I. A Nemzeti krónika szövege 1221 tájáról. 31. 1. — II. Kézai Simon szövege 1282 tájáról. 32. 1. — III. Thuróczi 
János 1488 előtti följegyzései 32. 1. — IV. Bonfini Antal XV. századi följegyzése. 33. 1. — V. Oláh Miklós följegy- 
zése 1536 táján. 33. 1. — VI. Benczédi Székely István lőöOiki világkrónikájának adata. 33. 1. — VII. Veit Goliel 
följegyzése I. Ferdinánd korából. 33. 1. — VIII. Verancsics Antal (f 1573) följegyzése. 33. 1. 

MÁSODIK FEJEZET. 

A középkori bolognai emlék. 

I. Marsigli másolata. 35. 1 — II. A másolat két bustrophedonja. 3(). 1. - III. A fára rovott naptár. 40. 1. — 
IV. Az első biistrophedon szövege. 41. I. — V. A második bustrophedon naptára. 44. 1. — VI. Korhatározó adatok. 
55. lap. 

H.AJÍMADIK FEJEZET. 
A csíkszentmiklósi felirat t50(-böl. 

I. \ felirat két má.solata. .")7. 1. — II. A felirat megfejtése. 62. 1. — III. Megtévesztésre szánt utánzatok. 65. 1. 

— I\'. A felirat hitelessége. 66. 1. 

NEGYEDIK FEJEZET. 

A konstantinápolyi felirat t5í5-böl. 

I. A felirat felfedezése. 69. I. — II. Dernschvvam konstantinápolyi másolata. 71. 1. — III. A felirat megfejtése 
73. 1. ■- IV. .\ prágai és wolfenbiitteli másolat. 77. 1. — V. Történeti vonatkozások. 78. 1. 



IV 

ÖTÖDIK FEJEZET. 
Szamosközy István rovásírásos emlékei. 
I. A flórenczi rovásirásos könyv híre. 82. 1. — II. Két lovásirásos emlék. 87. 1. 

HATODIK FEJEZET. 

Telegdi János Rudimentája í598-ból. 

I. Könyvészeti eligazodás. íll. 1. — II. A gicsseni másoliit. 04. 1. — III A liainburgi niásolat. 1U5. 1. — 
1\'. A inard.svásárhelyi másolat. 1U7. I. — V. Egyéb másolatok nyoma. 111. 1. 

HETEDIK FEJEZET. 

Az enlakai felirat 1668-ból. 

I Báró Orbán Balázs felfedezése. 118. 1. — II. Szabó Károly megfejtése 119. 1. — III. Egyéb megfejtési kísér- 
letek 121. 1. 

NYOI.CZ.MUK FE,1EZET. 
Kájoni János följegyzései í673-ból. 

I. Kájoni élete. 12;j. 1. — II. Kájoni rovásirásos följegyzései. 125. 1. — III. Kájoni eredeti betűsora. V.W. 1. 

HARMADIK KÖNYV. 
ÍRÁSTÖRTÉNET! ELIGAZODÁS. 

ELSŐ FEJEZET. 

A magyar rovásírás rendszere. 

I. Az irás eszközei. 135. 1. ~ II. Rovás, sorvezetés és bustropliedon. 13H. 1. — III. Betürovás, niagánhangzó- 
ugratás, összerovás és pontozás. 140. 1. 

MÁSODIK FEJEZET. 

A magyar rovásírás és a középtengermellékí Írásrendszer kapcsolata. 

1. A rokonsági kapesolat kérdé.se. 143. 1. — II .V középteng(!rmi'llélu ös írásrendszer rováson történt ókori elter- 
jedése. 144. 1. — III. A germán rúna és az ó-török rovásírás. 147. 1. — \\. .\ magyar rovásírás helye az egyetemes 
Írástörténetben. 155. 1. 

Név- és tárgymutató. 

Készítette dr. .laUuboviih Emil. Kii. 1. 

Sajtóhibák. 



ELSŐ KÖNYV. 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA. 




Sebeslypn : A Magyar Rovásírás Hiieles Emlékei. 




A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA. 

I. 

XIII XVI. századi krónikások és emlékírók. 

Árpádkori hitiii krónikusaink említik először, liogy a keleti luitúrliegyek közé szorult székelj-- 
ségnek valami sajátságos, a iiiagyarságétól elütő Írásrendszere van. A Nemzeti Icránika kánonszöve- 
gének egyik névtelen szerkesztője 1221 táján ezt a különös jelenséget úg}- magyarázta meg, hogj' 
a végeken őrködő székelység a vlacliokkal (oláhokkal) összekeveredett és ezeknek kástudományát 
elsajátította. ' III. Bki,a király jegyzője az erdélyi viszonyokat már jobban ismerte s mégis, a másik 
végletlje esve, azt hirdette, hogy ,azon föld lakosai az egész világon a leghitvánjabb emberek, mivel 
blachok és szlávok".- Minden egyéb adat híján nehéz megállapítani, hogy a Nemzeti hónilca említett 
névtelené a székelyek külön Írásrendszerét csakugyan a vlachok és szlávok külön Cyrill-féle Írásrendszeré- 
vel, vagy a szolgálatunkban pásztorkodó vlaciiok velünk csakugyan közösen használt szám rovásával tévesz- 
tette-e össze. Mivel a cyrill-betű a művelődés fejlettebb fokán álló szlávoknál és a szláv egyházi uj'elvet 
aszuáló görög-keleti oláhoknál is inkábl) csak egyházi czélokat szolgált, a vlachokkal közös tulaj- 
donnak endített s utóbb csakugyan rovásnak bizonyult holmit mi is inkább számrovásnak gondoljuk. 
Hiszen annak, a ki a székelyek külön betűit csak felületesen ismerte, az tűnhetett fel leginkább, 
hogy nem tollal és tintiival írják, hanem tara róják. így kerülhettek aztán szóba kölcsöuadókul azok 
az alacsony művelődési fokon álló vlachok. a kik pásztorkodásnkkal kapcsolatban a számrovást áltii- 
lánosan ismerték. ' 

A XV — XVI. századi krónikások és endékirók a régi krónikák kézről-kézre adott fogyatékos állításait 
már tüzetes megfigj'elésen alapuló ti'ijékoztatással helyettesítik. Thuróczi János 1488-ban megjelent krónikája 
előszavában szóváteszi, hogy az erdélyi végeken bizonyos Írásjeleket fára rónak és betűk gyanánt hasz- 
náliuik. A krónikájába belenu'isolt Ári)ádkori szöveg endített állítása helyett pedig azt írja, hogy a hun-szkitha 
eredetűnek tartott erdélyi székelység az ősi szkitha irást még nem felejtette el s jegyeit nem tintával irja 
papírosra, lianem pálczákra nu-tszve rovás módjára (értsd: számrovás nujdjára) használja.* Ezt a sajátságos 
nemzeti endéket Thiiroczi utalása nyomán tanulmánya tárgyává tette Mátyás király olasz történetirója, Bonpini 
Antal is, a ki helyes megfigyelés alapján azzal toldja meg Thüróczi állítását, hogy kevés fára rovott 
jegygyei sok tartalmat lehet kifejezni.'' ()i.\n Miklós esztergomi érsek (f 1568) viszont azt figj'elte 
meg, hogy a más nyelvek betűitől elütő fára rovott írásjegyeket azért használják, nu^rt az így rótt 
pálczákat izenet és levél gyanánt küldözhetik." Veit Güliel, I. Ferdinánd erdélyi hadseregének titkára, 

' L. alább II. könyv, I. fejezet, I. rész. 

* Gesta Hiingarorum, XXV'. fej. 

' Erre vonatkozólas: I. Réthy László : Az úgynevezett hun-székely irás. (Archaeologiai Értesítő, 1888. Üj foly. 
VIII. köt. 54. I.) ; Hermín Ottó : ,1í összám és az ösbetű viszonya irodalmunkban. (U. «. 1903. Uj foly. XXIII. köt. 
250. I.) és JIoLDOvÁN Gergely : A latin, cyrill, dák és székely Írásjegyek kérdése a románoknál (Budapesti Szemle, 
LII. köt. 1887. 130. sz.). A kölcsönzés igazolását czélzó Biirada-féle oláh hamisítványokat 1. Skbbstyén : Rovás és 
rovásírás. A Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából végzett tanulmányok alapján irta — — . 16ö ábrával. Budapest, 
1909. 112—113. és 145—146. 1. (Ethnographia, 1903. évi f. 282. és 339-340. 1.) 

* L. alább II. könyv, I. fej. III. rész. 
' U. o. II. könj'v. I. fej. IV. rész. 

" U. o. II. könyv. I. fej. V. rész. 

1* 



4 A MAÖYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA 

némi túlzással és a székely Írásjegyek összerovásának és ii;mí;zóu,<;ratásáiiak félreértésével hang- 
súlyozza, hogy e jegyek némelyike egész szót, sőt egész mondatot ki tud fejezni.' Verancsics Antal 
esztergomi érseknek (f 1-573) szintén feltűnt, hogy a székelyek egy-két felrovott sorral igen sok 
tartalmat kifejeznek. Ezt a tömörséget azonban nem az említett betükapcsolásnak, összerovásnak és 
hangzóugratásnak, hanem „némi pontok hozzátételének" tulajdonítja. Ma már tudjuk, hogy a tudós 
főpap a szókat elválasztó egyes, páros és négyes pontozást értette félre. Viszont elismerjük, hogy a 
rovásirásos négj'szögletes botok rosszul értelmezett jelenségeit a saját szemeivel kellett látnia. Sőt e 
tévedésével igazolja azt is, hogy a betűrovás készítését szintén megfigyelte, mert ő teszi szóvá először, 
hog}' a rovok „a sort, mint a zsidók, egjiptomiak és törökök, jobbról balra viszik". - 

Az emlékírók sorát Szamosközy István, a Báthoryak és Bocskay történetirója zárja be. Analecla 
lapidum czímü 1593-ban Páduában megjelent magyar tárgyú epigraphiai müvében a ílóreuczi nagy- 
herczegi könyvtár egyik titokzatos és azóta eltűnt, vagy lappangó rovásirásos nyomtatványával kap- 
csolatban megemlíti, hogy az erdélyi székelyek keleti eredetű írásrendszere még mindig virágzik. 
Sajátságos módon azt állítja, hogy sorvezetése a fiórenczi könyvével egybehangzóan felülről lefelé 
irányul ; de minden egyéb megfigyelése azt igazolja, hogy a székelyek betűrovását minden elődjénél 
jobliau ismerte. Tudja, hogy a betűk „ügyes összevonásokba szövődve, igen kevéssel sok tartalmat 
fejeznek ki". Tudja továbbá, hogy az ő idejében még nem mindig tintával írták, hanem „hosszúkás 
fadarabkákra és négyszögletesre faragott pálczácskákra késhegygyei, stílus gyanánt rótták fel a szo- 
rosan sorakozó betűket." Ha tehát Szamosközy a rovásirásos botokat ismerte, akkor a sorvezetés módját 
a felakasztott, vagy a rováskozben fölfelé tartott rovásbotokról olvasta le. Ugyané megíigj'elése alap ján 
értette félre a fiórenczi könyv sorvezetését is. Mert hiszen rövid idő múlva ezt a könyvet a híres 
Maginus is látta s noha magyar tartalmát illetőleg Szamosközy nieghatározásait elfogadta, a székely írás 
sorvezetését mégis jobbról balra uKMiőnek találta. ■' 

Íme, a krónikások és emlékírók egybehangzóan azt igazolják, hogy az erdélj'i székelyek fára 
rovott ősi írása a XIII. század elejétől fogva még nég)'száz esztendőn át élt és megfigyelhető volt. 
A megfigyelés kezdetben tökéletlen volt s az évszázadokon át toldott-foldott eredmény elvégre is 
fogyatékos maradt, mert egyetlen vállalkozó sem akadt, a ki a késsel metszett írás mibenlételét írott 
mutatványokkal tüzetesen megmagyarázta volna. Szamosköxy jelentette 1593-ban először, hogy a rovott 
íj-ást kezdték tintával írni. Mikor az erdélyi fejedelmi udvar történetírójává lett, maga is kísérletezett 
azzal, hogy titkos mondanivalóját tintával írott székely betűkbe rejtse el. Ezekben a rovásirásos föl- 
jegyzésekben nu'ir nyonui sincs az ügyes íisszevonásoknak, hangzóugratásoknak és a kevés irás- 
J6Sy»y6l kifejezett gazdag tartalomnak. Visz(Mit uu!gdöbbentő jele van a biztos elmúlásnak : mert 
hiszen az erdélyi fejedelmek tudós történetírója már tJlkoíi irálynak alkalmazza azt az ősi irástörté- 
netí örökséget, a melyet az előző cmlK'röltőben még miiulcn Írástudó székely róni és olvasni tudott. 

n. 

Telegdi és Baranyai Decsi János. 

A székely rovásírás használatát a reformáczió idején föllendülő nemzeti iskoláztatás zavarta 
meg. A latin nyelv betűsora a magyar nyelv ügyének szülgálatát)an a falusi iskolák és vásározó 
könyvárusok útján széltére elterjedt. Mikor aztán a sima papír és durván faragott négyszögletű pálcza 
közt, a könnyen sikló lúdtoll és rovókés közt, a könnyen áttekinthető apró latin betű és a szöve- 
vényesen összerovott és nehezen kibetűzhető nagy írásjegyek közt választani kellett, bizony a magyar 
nyelv szolgálatába szegődött latin írásrendszer győzedelmeskedett. 

A győzelem oly megsemmisítő volt, hogy a XVI. század legvégén nu'ir mentéshez kellett hozzá- 
látni. A lelkes vállalkozó Teleobi János volt, a ki 1598-ban megírta a székely rovásírás latin nyelvű 
AHCzés könyvét, ItudimcnlájAt. í^gy rendkívül nagyértékű, szomorú könyvet. Benne a diadalmas 
latin nyelv, latin betű és tintába mártott lúdtoll siet megmcMitésére az elgázolt magyar irástörténeti kin- 
csek eltorzult és részben már felismtirhetetlenné vált törmelékeinek. Latin szövegében csak a példák 

' L. alább II. könyv, I. fej. VI. rész. 
• ÍJ. o. II. könyv, I. fej. VIII. rész. 
' U. o. II. könyv, V. fej. I. rész. 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA 5 

és mutatványok rovásiráí?osak és magyar tartalimiak. Nyilván azért, hoey ne csak a magyarság, hanem 
az egész művelt világ olvassa. 

A kis könyvecskéhez Baranyai Decsi János irt ajánlólevelet. A marosvásárhelyi ref. főiskola izzó 
lelkű tudós tanára elniondja, hogy ezt a büszke irástörténeti emléket azért kívánja kinyomatni, hogy 
a világ tanulja meg belőle eredetünk dicső keleti szkitha kapcsolatát s tanulja meg a kapcsolatot 
igazoló ama régi írásrendszerünket is, melyhez fogható külön nemzeti tulajdonnal sem a klasszikus 
népek, sem a klasszikus művelődés mai örökösei nem rendelkeznek. Saját véreit pedig arra inti, 
hogy a magyar nyelv hangtani sajátságait tökéletesen kifejező, minden betűékezést nélkülöző, könnyen 
megtanulható, toll és tinta nélkül róható szép és ősi nemzeti írást ne áldozzák fel, hanem tanítsák 
minden iskolában és minden korú, minden rendű és rangú magyar embernek. Végül belesóhajt az 
egykf»rii viszontagságos időkbe : mielőtt a hazát részben vagy egészen elvesztenénk, minden rátermett 
emberünk munkáljon azon, hogy nyelvünk, történelmünk és ősi irástudományunk mentessék meg az 
örök feledéstől és elmúlástól. 

A kis könyvecske a felmerülő nyiimdai nehézségek miatt nem jelent meg. líovásirásos példáinak 
és szövegmutatványainak sokszorosításához a vállalkozónak fametszőket vagy rézmetszőket kellett 
volna igénybe venni. Mivel ennji áldozatot hozatni még az ajánlólevél nagynevű írójának sem sike- 
rült, a külföldre került kézirat másolatok segítségével kezdte teljesíteni feladatát. A siker így sem 
maradt el ; sőt — hozzátehetjük — a siker igj^ sem lett kevesebb és értéktelenebb annál, a mit 
nyomtatott példányok terjesztésével lehetett volna elérni. 

Neki köszönhető mindenek felett az, hogy a székely rovásírás l)etüsora a hangérték pontos 
megjelölésével megmentetett. E nélkül a később napfényre került niérhetlen értékű emlékeket meg- 
fejteni, sőt még csak felismerni is alig lehetett volna. Lenuisolás nélkül pusztult volna el a közép- 
kori bologiuii emlék, az löOl-iki csikszenfmiklósi felirat, nem ismerte volna fel senki az 1515-íki 
konstantinápolyi felirat másolatának magyar voltát, sőt a vele egykorú Özamosközy feljegyzéseit sem tudnók 
megszólaltatni. Vannak bizonyítékaink, hogy utóbl) más betűsorok is kerültek forgalomba ; csakhogy 
az is bizonyos, hog)' ezekre már az a figyelem térült rá, a melyet Trleqdi Rudimentája keltett fel 
és tartott ébren. 

Alább, a tüzetes tárgyalás alkalnuival bőséges alkalmunk nyílik annak igazolására, hogy a 
XVII — XVIII. század csaknem minden e nemű tudományos termelésének Telegdi Rudimentája volt 
forrása. A nagy irodalmi tarkaságot azzal idézte elő, hogy írott példáival és szövegmutotványaival 
már nem a ruvóhés, hanem az irótoll használatára buzdított. Ezzel aztán a kihalófélben levő rovás- 
írás sorsát végleg meg is pecsételte. A ki furcsa betűit irni megtanulta, annak a rovás töbl)é eszébe 
sem jutott, az a rovott régi emlékek iránt nem érdeklődött és az a toll használatával bizonyos mér- 
tékl)en mindig hozzájárult ahhoz, hogy a rovott Írásjegyek évszázados és évezredes merev formái 
meglágyuljanak, folyton torzuljanak és hogy a romlás e folyamatán az értéktelen változatok egész 
sorozata létrejöjjön. 

A folyton pusztido emlékektől elterült figyelem a Rudimentát tekintette a magyar rovásírás 
kánonának. Azt a pár lapra terjedő sovány művecskét, melyl)en az eltorzult kincsek törmelékei már 
nagyon fogyatékos irástörténeti tájékozottsággal vannak hozzáférhetővé téve. írója még a hangzók 
és mássalhangzók jelzésével és csoportosításával sincs egészen tisztában. Még fogyatékosabb az isme- 
rete, midőn a jiangiigratások, összerovások és szótag,jegyek rendszerét kellene megmagyarázni és 
])él<lákkal igazolni. A szóelválasztó pontozásról már semmit sem tud. Arról, hogy ezt az írást eredetileg 
fára rótták, egy szóval sem emlékezik meg. Valamely rovott szöveg lemásolása helyett mutatványul 
a Miatyánk és Hiszekegy szövegét írja át, de ezt is olyan rosszul, hogy benne még a saját fogyatékos 
szabál3ainak sem tudott érvényt szerezni. 

in. 

A régi grammatikusok, ííterátorok és díplomatikusok. 

Baranyai Decsi János levele hangsúlyozza, hogy Telegdi Rudimentájának elemi szabályai „rövi- 
debbek és kezdetlegesebbek, mintsem talán némelyek óhajtanák ; mégis bízom, hogy akadnak mások 
is, kik e példa nyomán nyelvünk szabályait gyarapítani és tüzetesebben tanítani kívánják". ' A gram- 

' L. alább. U. könyv, V. fej. II. rész. 



fi A MAOVAR ROVASIHAS IRODALMA 

matikusoklioz intézett szavak i5'JiS-baii liangzottak cl s mielőtt első hatásuk Jelentkezett voljia, Szenczi 
Molnár Albbrt Hanaiiban IGlO-ben megjelent Nova tjrammatica vngarica czíniű művének előszavá- 
ban ezt irta: „Siculorum vei Szekeliorum Transalpinoriim literas Hnnnieas, f|nanim meminit Stephanus 
SzBKEL in suo Chronico Ungarico, numquani vidi, nequc liomincm növi, qui eas viderit Rogo itaque 
populares mcos, in primis Szecnlos Transsylvanos, ut si quid ejiisniodi penes se habeant, in publicum 
illud proferre cuni snis commeutariis dignentiir". ' [Mmjijarul: A hegyentiíli szikulok vagy székelyek 
hun betűit, melyekről magyar krónikájában Szkkui, István megemlékezik, sohasem láttam, olyan embert 
sem ismertem, a ki látta volna. Azért kérem meg hazámfiait, különösen az erdélyi székelyeket, hogy 
ha valami efféléjök van, szíveskedjenek megjegyzéseikkel együtt nyilvánosságra hozni". 

E buzdítások nyomán sarjadt aztán az a gazdag irodalom, a mely a pusztuló magyar rovásírásra 
irányított tudományos érdeklődést az újabb időkig ébren tartotta. 

A régi magyar nyelvtanok szerzői kénytelenek voltak müveik elején a latin ABCz alkalmazá- 
sának módját s különösen a latin nyelvben hiányzó magyar beszédhangok jelzésének nehézségeit 
niegniagyarázni. A magyar helyesírás évszázados küzdelmeinek s folyton változó eredményeinek tudo- 
mányos vizsgálóit ezért érdekelte az a meglepő jelenség, hogy a rovott ősi betűsornak minden magyar 
beszédhang megjelölésére külön írásjele van. Tudjuk, hogy Baranyai Decsi János ennek nemcsak 
gyakorlati, hanem irástörténeti, sőt egyetemes művelődéstörténeti értékét is fölismerte. Sajnos, e nagy 
kincs birtokában az utódok mégis tehetetlenek maradtak. 

Geleji Katona Istv.án, a ki az erdélji ref. egyháznak 1633-tól lG49-ig püspöke volt, 1645-ben 
Giy\ű.'AÍQhéY\k)LÍ \íi?káo\X Magyar grammatikácshájának előszavát így kezdi meg: „A mag\ar nyelv egy 
az orientális lingvák közzül, mely megtetszik mind eből, hogy az igen kiváltképpen való, és semmi 
egyéb nyelvekvel, az egy zsidón küvöl (hogy tudjam) rokonsága nincsen (szólok a tisztán magyar 
szókról), hanem mind azok közzül magának külön vált ; mind továbbá eből, hogy ö néki tulajdon 
saját régi hötüi vágynak, melyeknek sem a zsidó, sem a görög, sem pedig a deák bötükvel semmi 
hasonlatosságok nincsen, s mind végezetre ebből, hogy az önnön bötüivel jobbtól, mint egyéb nap- 
keleti nyelvek, balra irattatík". A munkát pedig e szavakkal rekeszti be: ,,A székelyek a régi 
scythíaí niagyaroknak igaz maradványí, ugy mint kiknél még az igaz tulajdon magyar bötük is meg- 
vagynak. kik noha sok csúfos és mi tölönk értetetlen szókval is élnek ugyan, de az enyett (a mellett) 
igen ékesekvcl és jegyzösökvel is, melyeknek lejegyzetésekvel itt papírost nem foglalok".^ 

Tíz év múlva, 1655-ben Utrechtben jelent meg Komáromi Csipkés György Hungária illustrala 
czíniű latínnyclvű magyar nyelvtana. Műve elején ö is azt hangoztatja, hogy a magyar nyelv a keleti 
nyelvek közé tartozik, mert „scribendi modus, uiius et idem est, cum eo, quo gaudent linguae orien- 
tales pleraque, nimírum Hebraíca, Chaldaica, tíyriaea. Arabica, Persica, Turcíca etc. a dextra ními- 
rnni ad sinistram : quam nulla occidentalium habét." ■' (Magyarul: Az Írásnak módja azonos a legtöbb 
keleti nyelvével, például a héberrel, khálddal, szírrel, arabbal, persával, törökkel, tudniillik jobbról 
balra megy, a mit egy nyugati nyelv sem követ.) Boxhorniüs Historica universalisából ' vesz tudo- 
mást arról, hogy Szamosközy István a flórenczi könyvtárban egy ilyen írással és felülről lefelé irányuló 
sorvezetéssel nyomtatott régi magyar könyvet látott. De ö ezt tévedésnek tartja és a debreczeni 
főiskola könyvtárára hivatkozva ezt a megjegyzést teszi : „Extat etenim et apud nos liber, literis 
vctustis ungarícis exaratus, sed nihil tale in eo obscrvamus, quamvis scrípturam istam vetnstani 
legére, íntclligere, praeterea efiamnum hodie, scribere cadem possímus." ^ (Magyarul: Mert van nálunk 
is régi magyar betűkkel írott könyv, de semmi effélét nem veszünk észre benne, jóllehet ezt a 
régi írást olvasni, érteni, sőt még mai nap is tudjuk irui," Kgy lMi)|)al alál)h a régi írás betűiről így 

' Lifdeti kia(lá,s. Előbeszéd, 10 1. ; Toldy : Corpvs grammaticorvm lingvae hvugaricae vctervm. A régi magyar 
nyelvészek Erdőnilöl Tséhüg. Pest, 1866. lU. 1. Hibás lapszániozás 130. 1. helyett! Megjey:yzcndö : Szenczi Molnár Ai.bkbt 
a Móricz hcsHcni herczeghez irt ajánlólevélben Székel IstvAn krónikájának c helyét magyarul is idézi. U. o. 125. 1. 

» Gelb.ii Katona István: Magyar grammaÜkalska. Gyulafehérvárt. 1655. 4 r. — Etryidejíílcg megjelent a Titkok 
titka müve mellékletéül is. (Toldy : Corpvn grammaticorvm, 29í?. és 329. 1.) 

' Geoikjii Csipkés Comahini : Hungária illustrala. Ultrajeeti. 1645. 12-r. 20. 1. (Tolhy: Corpvs grammaticorvm, :i41. 1.) 

• Makcus Zuerids BoxnoiiNius : i. m. 181. 1. — ' I. m. 41. I. (ToLBYnál 342. 1.) 

' Arra vonatkozólag, hogy Komáiiomi Csipkés GyOroy ilyen betűkkel csakngyan szokott irni : l. Kismarjái 
Veszki.in PAl debreczeni emlékkönyvében a 241. lapon olvasható négy nyelvű szöveget, melynek e magyar szövegét: 
„Elég énnekem az Isten kegyelme. Te esmérd meg magadat" Telegdiféle betűkkel irta le Lcideiiben 1653. márcz. 12én. 
racsimilejét 1. Skbf.si vi:.\ : Rovíís és rovásiráH 236. 1 (Ethnogr , 1904. :t89. 1 ) és alább a II. könyv Tki,kodu-ö1 szóló fejezetében. 




A MAGYAR E0VÁ8IRÁ8 IRODALMA 7 

nyilatkozik: „Literae . . . proprie hiingarice scriptae sünt 32: k eiiini aliter in iiiedio, aliter in tine 
et principio scribitur, ut patcrct in figuris literarum, qnas libenter daremns, si ita typos ad inipri- 
raendum, ut pennám et digitos ad describenduni habere possenuis. Quia verő typis Scj'thicis desti- 
tuiniur, Romanis describiinus . . ." ^ [Magijarul: A tnlajdonkcpeni magyar írásnak 32 betűje van, 
mert a k-t másképen irják közepett, másképen végül s elöl, mint kitetszenék a betűk alakjaiból, 
melyeket örömest adnánk, ha a nyomtatásra úgy volnának betűjegyeink, mint a hogy tollúnk és 
újjaink vannak az Írásra. Minthogy azonban scythiai typusaiiik nincsenek, rómaiakkal irjuk le.) 

A nyomdai okok miatt elmaradt mutatvány nem jelent nagy tudományos veszteséget, mert a 
betűk számának megállapítása és a kétféle k betű megemlítése kétségtelenné teszi, hogy a szerző 
Telegdi Rudimcntájáhól merítette minden ismeretét. Hihetőleg a debreczeni főiskola könyvtárának 
rovásirásos könyve is csak a kéziratban terjesztett Telegdí-féle inüvecske másolata lehetett. 

Az ilyen esetekben fenforgó nyomdai akadályokat először egy angol grammatikus küzdötte le. 
H1CKE8 György, Mabillon híres kritikusa, Antiquae literaturae septemtrionalis lihri duo czímű nagyív- 
rétű művének Oxfordban. 1703-ban megjelent első kötete az előbeszéd VIII. lapjához csatolt réz- 
nyomat VII. száma gyanánt a székely rovásírás betűsorát mutatta be. Az Antiquae Hunnorum Ele- 
menta (régi hun ábécze) czímen közölt régiség magyarázatául Hickes ezt írja Ottley ÁpÁMuak : „In 
Gramm, nostris líteras Gothicas, sívé vdcres Rimas, quibus utebantur antíquí Scano-Gothi, in diversis 
alphabetís de scriptas exhibuimus. His ut adjicerem antiqua priscorum Hunnorum 34 elementa, quibus 
ad sinistram ín scribendo more oricntaliuni utebantur, doctí nonnuUi me rogarunt. Illa igítnr ante 
XXV annos Joh. Harsányi, Hurifjari, manu delineata sub tab. nóta nmn. (VII) exhibenda rogantíbus 
morém gerentes curavimus Quod si, ütti.eye, scalpta ea Tibi quoquo niodo delectatíoni, seu etiam 
adjuniento esse poterint, de beneficío íllo non mihi, sed operis nostri fautori síngulari, Johan. Millió, 
Aulae S. Edmundi apud Ocoiiienses Principalí, literarum divinarum Iiiimanarumque scientia praeclaro, 
Cili ca accepta gratus refero, a Te agendae gratiae snnt. '•' (Magyarul: „Nyelvtani munkámban külön- 
féle ABCzékbe osztva bemutattam a gót betűket, vagyis az ősi rúnákat, melyeket a régi scano gótok 
használtak. Néhány tudós megkért, hogy csatolnám hozzájuk a régi hunnok 34 ősi betűjét is, melyeket 
a keletiek szokása szerint lialra irtak. Megfelelve a kérelmezők kívánságának, elkészítettem a melléklet 
VII. száma alatt közölt eme betűket a magyar Harsányi János 25 esztendővel ezelőtt készített vázlata 
szerint. Ha a metszet neked, Ottley, esetleg örömödi'e, vagy segítségedre válhat, akkor e szolgá- 
latért ne nekem mondj köszönetet, hanem művem kiváló pártfogójának, Mill JÁNosuak, az oxfordi 
St. Edmund Hall fejének, az egyházi és világi tudományok kitűnő ismerőjének, kinek e betűk 
elnyeréseért hálás köszönettel tiirtozoni.") 

Telegdi Rudimentájának későbbi tüzetes tárgyalása alkalmával kiderül, hogy 1678 táján Harsányi 
csakúgy e forrásból merített, mint Otrokocsi Fóris Ferencz, a ki Origines fmngaricae czímű Frane- 
(jiierában lG93-ban megjelent műve I. kötetének hat betűre terjedő mutatványait egy barátja közve- 
títésével szintén külföldön, állítólag Velenczében szerezte be.'' 

Itt kell megemlítenünk, hogy Tsktsi János tudós sárospiitalu tanárnak Observaliones ortho- 
graphico grammalicae czímű s Pápai PAriz Ferencz híres Dirlionariuma függelékéül Lőcsén 1708-ban 
megjelent értekezése szintén nagy művelődéstörténeti fontosságot tulajdonít annak, hogy a magyarok 
a latin betűk ismerete előtt tulajdon betűikkel éltek, megjegyezvén : „Traditio non íncerta est, Hun- 
garos in Scythia projiríis literis fiiisse iisos, progrediendo inter scribendum a dextera versus sinistram, 
more Hebraeorum et aliiim orientaliiim. Harum literarum vestigía etiamnum, ut aliqui perhibent, apud 
Szekelios Transilvanienses supcresse extra dubium est, lícet iis iiti paucis dátum sít." {Magyarid: 
Nem hitel nélküli hagyomány, hogy a magyarok Scythíában tulajdon betűikkel éltek, írás közben 
jobbról balra menve, a zsidók és más keleti népek módjára. Hogy ezen betűknek némi nyomai, mint 
némelyek álb'tják, az erdélyi székelyeknél máig is megvannak, jóllehet azokat használni kevesen 
tudják, minden kétségen felül áll.)* 

Az imént jelzett első facsimilék megjelenését az tette lehetővé, hogy a Telegdí-féle betűsor 

' I. m. 24. 1. (ToLUTnál 344. 1.) A fentiekkel együtt Szabó Károly fordítása. (Budapesti Szemle, új foly. V. köt. 
1866. 126-127. I.) 

' HicKEsiüs i. m. I. köt. XVII. 1. — Harsányi betűsorát 1. alábl>, a TeLEODiröl szóló fejezetben. 
' Otrokocsi betűit 1. ugyanott. 
' I. hely 1. 1. 



g A MAOYAR rovásírás IRÜDM.MA 

a Rudimenta szövege és rovásirásos példái uélkiil is terjedni kezdett. Mivel így a szövegben 
hangoztiitott graniinatikus szempont is mellőzve volt, kezdtek az archaeologiai, palaeographiai, 
művelődéstörténeti és irodalomtörténeti szempontok kibontakozni. így Bél Mátyás a RudUnenta isme- 
rete nélkül jut Kapossí Sámuel 1713-ban cllialt gyulafehérvári tanár betűsorához s midőn irástörténeti 
értékét felismerte, nyomban a még la|)pangó emlékek felkutatásához látott. Berlinből 1713-ban fel- 
hívást küldött szét, de földiéi még csak válaszra sem méltatták. Vállalkozásának meddősége daczára 
megírta és 1718-ban Lipcsében ki is adta De vetere Utercdvra himno-scytldca exercitatio czímű kötetét. 
Czélja az volt, hogy a rendelkezésére álló betűsor hitelét, eredetét, leszármazását és rokonságát meg- 
állapítsa. A rendelkezésére álló irodalmi adalékok hiányosságán niult, hogy czélját meg nem közelít- 
hette. De mivel az érdeklődök látókörét rendkívüli méretekben kiszélesítette, nyonulokain csakhamar 
gazdag irodalom keletkezett. Újra szorgalmazza a régi endékek felkutatását, tanulmányozását és 
kiadását; sőt azt a messzemenő tervet is nu>gvalósítandónak tartja, hogy a káptalanok, kolostorok, 
városok és várak felkutatására külön társulat alakuljon, a foglalkoztatott tudósok pedig országos 
közköltségen díjazásban és jutalmazásban részesüljenek. 

A kutatás irányításából kitetszik, hogy Bél Mátyás már nem rovott, iuineni csak irott emlékeket 
keresett. Tudósaink így jöttek nyomára a Rudimenta giesseni és marosvásárhelyi másolatának. 
P^.ért adta ki Bod Pktkr a Rudimeiitának Baranyai Decsi jÁNostól származó ajánló levelét.' Ezért 
állította össze a XXlll. század derekán egy névtelen gyűjtő az összes rendelkezésül álló betű- 
soroknak marosvásárhelyi táblázatát. Ezért készült el a később megsemmisült csikszentmiklósi fel- 
iratnak az a két értékes másolata is. a melyet a régészeti vonatkozások iránt fogékonytalan litera- 
torok jóval gondosabb elbánásban részesítettek, mint magát az eredetit. Végül meg kell még emlí- 
tenünk, hogy az irott régi emlékek hiánya hozta létre a hírhedt Turóczi fnkönyvet, a melyről bebizo- 
nyult, hogy az 1391-iki Turóczi regestrum neveiből Bél Mátyás könyve segítségével készült hamisítvány. - 
Mielőtt irodalmi hatások jelentkeztek volna, Bél maga gondoskodott, hogy az ősirás ügye a 
grammatikusok körében felszínen maradjon. Meliboei álnéven 1729-ben kiadott és számos kiadást ért 
Der uncjarische Sjjrachmeister-ém'k eredeti czímképét utóbb megváltoztatta s a változaton a nemzeti 
iskola hatalmas épülete előtt egy magyar nemes büszkén mutogatja német társainak a régi feliratos 
kőtörmeléken látható „Alt ungrisch abc"-t.-' Ez a példa ösztönözte később a magyar nyelvtanok 
szerzőit arra, hogy a régi grammatikusok nyomdokain tovább haladva, a székely betűk szerepét 
szintén szóvá tegyék. Gyarmatby Sámuel 1794-ben megjelent Okoskodva tanitó magyar nyelvmestere 
már a csikszentmiklósi felirat fametszetével lepte meg olvasóit. Révai Miklós pedig az Elahoratior 
yrammatica himyarica 1803-ban megjelent I. kötete a Kájoni János hagyatékában talált két betűsorral 
együtt közli Bél Mátyás közismert betűsorát is. Ezzel egyidejűleg irta meg a középkori magyar 
irodalomtörténet ama vázlatát, a melyet Mayyar literatura, vayy is: A' magyar deáki történet 
czímen Horvát István utóbb kiadott a Tudományos Gyűjtemény 1833. évi II. kötetében. Egyetemi 
előadásai e vezérfonalában külön fejezeteket szentel a hunok, székelyek és magyarok ősirásának. 
Szóval a magyar nyelvtörténet nagy úttörője igazolta Wallaszky PÁi.nak azt a korábbi tanítását, hogy 
a magyar rovásírás ügye elől irodalomtörténetünknek sem lehet kitérni. 

Az irodalmi szempont érvényesüléséül ugyanis Wallaszky 1787-bcn és 180S-ban megjelent Cou- 
spectvs rdpvUicaelitterariae in Hungária czímű irodalomtörténeti müve aliun-scytha néven ismert székely 
irás történetét ismerteti s irodalomtörténeti czélok szolgálatában Bon nyomán Baranyai Decsi János levelét 
is egész terjedelmében kiadja. Neki és RÉvAinak köszönhető, hogy a későbbi irodalomtörténetirók köny- 
veikben szintén helyet szorítottak a „hun-székely" irás ügyének és fogyatékos közleményeikkel is 
hozzájáridtak ahhoz, hogy a felfedezésekre vezető érdeklődés állandóan ébren maradjon. Révai éles 
szeme felfedezi a székely rovásírás legfontosabb törvényét, de a nélkül, iu)gy jelentőséget maga, 
vagy kortársai és utódai közül valaki fölismerte volna. Endített irodalomtörténeti vázlatában van egA' 
rövid fejezet e czinimel : „A székely betűk jobl)ról balra mennek". Annak igazolására, hogy a székely 
betűket jobbról balra szokták írni és olvasni, iiiteles tanúbizonyságul Komáromi Csipkés Györoy és 
Tbétbi János erre vonatkozó sorait idézi e megjegyzés kisér(;tél)en : „De, lm fcljcbl) nem megyünk is 

' Magyar Athenás, 1766. Bcvezctúsébon. 

• V. ö. SEnnsTYÉN : Rovás és rovásírás, 204. 1. (Ethno-irapliia. 1906. ;!4r> 1.) és Jbrnky .IAnos : Közkmeniirk n 
húnsfíilha belükkel irott Turóez vármegyei régiségiól. (Tiiddmánytár, új foly. VIII. köt U'4(i. 110. I.) 

» Facsimiléjét I. Sebbstyén i. m. 255. 1. (Etiinogr., 1904. 408. 1.) és iilábl). ii II könyv ln.iioDiröl .szóló fejezetében- 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODAI,MA VI 

a napkeleti szokásra, a székelyeknél ugyan a jobbról halra nienö olvasást maga a metszés hozta 
magával. Mert, mikor a metsző hal kezébe fogta a botocskát, annak fején, jobb kezével alkalmatosban 
kezdette, azután könnyebben is folytatta a metszést, a botocskát miml inkább kifelé mozdítván magától, 
így tehát a metszőnek hozzája menő jelölése szükségképen jobbról balra esett, következőképen az 
olvasást is úgy kívánta." ^ 

Noha SzAMosKözY lö93-ban már az epigraphia körébe is bevonta az erdélyi székelység fára rovott 
Írását, a következő két században e téren semmi sem történt. Az ilyen rendkívül értékes eredmé- 
nyekkel szemben tanúsított sajátos fogékonytalanság oka abl)an rejlik, hogy a magyar tudomány 
grammatikusai és literátorai pusztán az Írott emlékeket tartották szem előtt Az ilyen emlékeket pedig csak 
palaeographiai szempontból lehetett tnddiuányosan vizsgálni. A rendszeres előmunkálatot e téren Cobnides 
Díniel kezdte meg. A magyar di|)loniatikának ez a kitűnősége s utóbb a pesti egyetemen tanára, egész 
országra kiterjedő levéltári kutatásai fonalán figyelemmel volt a rovásírás esetleg lappangó ősi emlé- 
keire is. Mivel írott régiségek nem akadtak, a rovásírásról szóló irodalmi emlékekre és a csikszent- 
míklósi felírat másolatának tanulmányozására kellett szorítkoznia. Korai halála megakadályozta abban, 
hogy a rendelkezésére álló anyagot feldolgozhassa. Szerencsére megmaradt egy 1780 táján írott 
terjedelmes levele, melyben Hájob IsTvÁNnak ad a székely irás ügyében tüzetes felvilágosítást.- Ez a 
levél azonban csak másolatokban került forgalomba. Ismerte Horvát István is, a ki a Tudo- 
mányos Gijiijlemény 1819-íkí kötetében méltán korholta Cor.niue8 egyetemi katedrájának örökösét 
ScHWARTNKR MÁRTost, mídőn Diplomatikájának hiányosságai közt a székely rovásírás mellőzését is 
kiemelte s egyben föl is tárta azt a sok irodalmi adalékot, a minek egy magyar oklevéltanból hiá- 
nyozni nem szabad. Sajnos, a következő lustrum folyamán Horvát ístv.án már eljutott Rajzolatok a 
magyar nemzet legrégibb történeteiből czíniil 182ő-ben nu'gjelent könyve beteges szertelenségének 
számtalan hóbortos eredményéig. Közülök természetesen a székely rovásírás eredetének kalandos meg- 
fejtése sem hiányzik. így jutott aztán a rovásírás ügye lejtőre még a palaeographía terén is, 'Na«y- 
BÁNYAi Perger János 1821-ben megjelent Bevezetés a diplomalikába czimü müve ScnwARTNEKé után 
készült ugyan, de már figyelembe vette Horvát István komoly intelmeit. Mikor pedig ugyané szerző 
.■1 magyar és hazája regeiden czimü müve 1931-ben megjelent, már sajnálatos nyomai vannak benne 
a Rajzolatok minden tudományos alapot nélkülöző badarságainak is. 

Jellemző, hogy a nagytekintélyű és nagytudományú Horvát István megtévelyedésének is voltak 
értékes következményei. Tudósaink belátták, hogy a keleti eredetű székely rovásírás rokoni kapcso- 
latait csakugyan a honfoglaláskor határán túl és a velünk rokon, vagy hajdan szomszédos keleti 
népek művelődésének őstörténeti endékeí közt kell keresni. Valóban megható dolog, hogy a derék 
Kiss Bálint az elborult elméjű mester tüzével, de tudoniánj'os t;irtalnia és lelkiereje nélkül szintén 
eredménytelenül tapodja végig a magyar rovásírás keleti eredetének forrás-vidékeit.^ Ugyanígy buz- 
dítja a magyar östörténeleni rendszeresebb művelésére Kállay FERBNczet is, a ki epígraphiai és palaeo- 
graphiai forrásművek alapjáu utal a phönícíaí. z.sídó, görög, gót és székely runa-szerű írások fel- 
ismerhető kapcsolatára.* 

IV. 

Felfedezések, hamisítványok és tudományos tévedések. 

A XVII — XVIIl. századi kutatás annyira belemerült az írott endékek keresésébe, hogy a króni- 
kások és emlékírók följegyzéseit kellőleg figyelemlje nem véve, a nivásirásos fadarabok és feliratok rend- 
szeres gyűjtéséről csaknem teljesen megfeledkezett. A XVI. századi német Dernschwam klasszikus 
feliratok gyűjtése közben fedezi fel az löLö-iki konstantinápolyi magyar rovásírásos feliratot ; a XVII. 

' Tudományos Gyűjtemény. 1833. II. köt. 58. I. — RévaiIóI függetlenül Sebestyén : Rovás és rovásirás. 13 — 14. 1. 
(Ethnographia. 1903. 13—14. 1.) 

' Másolata megvan a Magyar Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi-Könyvtárában s Hajos István (íAsrAR Monumen- 
tum Ulcrarium hunno-scylhicum czimü kéziratában idézve a M. Tud. Akadémia könyvtárában. 

' Magyar régiségek. Pest, 1839. 7ö — 89. I. IV'. A régi HonosMadjar betűkről és azoknak a phoenicziai, zsidó, 
syrus, arab és görög betűkkel való egyezésekről. Továbbá ,Ásiai és azokból származott Európai régi betűk formái" 
czimü „kőmetszetü rajzolatja". 

* Históriai értekezés a tiemcs székely nemzet eredetéről, íiadi és polgári intézeteiről a régi időkben. Nagy Enyeden, 
1829. 18. és 29. 1. — U. a. : 4 pogány magyarok vallása Pest, 1861. 169. 1. 

Sebestyén: A Magyar RoTásirás Hiteles Emlékei. • 



10 A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA 

századi olasz Marsicu szinten mestere volt az epigrapliiának. iiiidön a jul értelmezett luittVik nyomán 
fára rovott középkori székely rovásirásos emléket keresett és talált. A magyar Szamosközy lő93-ban 
kiadott epigraphiai műve tárgyalja ngyaii a székely rovásírás ügyét, de az itthoni megváltozott viszo- 
nyok közepett Tklegdi Rudimentája pár év nnilva annyira irodalmi térre tereli a székely rovásírás 
ügyét, hogy Bél Mátyás 1718-ban e mű ismerete nélkül is csak az irott emlékek gyűjtését szor- 
galmazta. 

Csak így érthető, hogy az lőOl-iki csikszentmiklósi felirat felfedeztetése idején kellő figyelem- 
ben nem részesült. Két másolata közül az egj'iket Dezbericzky ITóS-ban megfejtetlenül adta ki, az 
17ő2-ben lemásolt és megfejtett másik szöveg pedig kiadatlan és ismeretlen maradt. Bod Péter, az 
erdélyi tudósok encyklopedistája, 1766-ban megjelent JMaíjijar Athcnás-kh&n már kiadta Baranyai 
Dkcsi János levelét és a Rudirnenla betűivel elkészítette a fogarasi ref. templom feliratát is,' midőn 
('oRNiDEs Dániel kértére 1768-ban hozzáfogott Dezbericzky kiadványának megfejtéséhez. Ekkor aztán 
kiderült, hogy a kétsoros szöveg csak az évszámot és a templomépítő falusi iparosok nevét rejte- 
gette. Utóbb pedig az is nyilvánvalóvá lett, hogy az első megfejtő olvasása sem egészen megbízható. 

Szóval az érdeklődők várakozása nem volt kielégítve. Mivel később sem jelentkeztek régiijb és 
tartalmasabb leletek, a tudományszomj csillapítására néhány hamisító is fölkínálta megtévesztésre szánt 
silány készítményét. A Csiki krónika hamisítói a felirat megsemmisülése után a Sándor-család dicsőí- 
tésére nyomban koholtak egy másik elveszett szöveget a szomszédos Csikszentmihály számára. Ugyan- 
csak a csikszentmiklósi felirat szolgáltatott ötletet a Turóczi fakÖ7tyr> és Somogyi Antal néhány rövid 
szövegének hamisításához. '^ Az első vállalkozó az 1391-iki Turóczi refjestriun neveinek felsorolá- 
sához még Bél Mátyás erősen stilizált Kaposi-féle betűsorát vette igénybe, míg Somogyi az lf501-es 
keltezés hibás olvasatú járulékának botor utánzása alkalmával a csikszentmiklósi felirat merev betűit 
is alkalmazta. Egyébként ő már a Fakönyv hamisítójának tanítványa volt. E hamisítványt Toldy 
Ferencz és mások bátorítására ö is hitelesnek tartotta. Különben aligha bízott volna meg abban, hogy 
kötetekre menő ének-szövegeit ugyanazon betűsorral XVI. századi följegyzések gyanánt hozhassa 
forgalomba. Már pedig Somogyi azon fáradozott, hogy a rovásh'ás leple alatt olyan följegyzésekkel is 
gazdagíthassa irodalmunkat, a melyek ép úgy Arpádkori, sőt pogánykori eredetűek, mint a hogy 
pogánykori eredetű a rovásírás.^ 

Még mielőtt Somogyi Antal munkához látott volna (hiszen Réíji mayyar énekeinek előszava 
1870-re teszi az első székelybetűs régi könyv felfedezését), Orbán Balázk 1864-ben szerencsésen meg- 
találta az enlakai unitárius templom 1668-iki festékkel rajzolt rovásirásos feliratát. Ezt a késői emléket 
Szabó Károly fejtette meg. A nag}' örömmel fogadott felfedezést ismét csalódás követte. Pár szónyi 
tartalma még a csikszentmiklósinál is szegényesebb. Annál nagyolib tudományos nyereséget jelentett 
az a terjedelmes tanulmány, a melyet Szabó Károly ebből az alkaloni))ól a Ihidajwsti Szemle 1866. 
évi V — VI. kötetében A régi hun-székely írásról czímcn közölt. Sorra ismertette a krónikások és 
emlékírók összes kútfői értékkel bíró adalékait ; továbbá megvizsgálta a székely írással foglalkozó 
összes tudományos termelésünket, még a kéziratban levőket is. Az emlékek közül csak Telegdi Rudi- 
mentája, a csikszentmiklósi felirat másolatai és az újonnan felfedezett enlakai felirat áUott rendel- 
kezésére. Fölismerte, hogy a Telegdi-féle iictúsort az irótoll és a sok másolás kivetkőztette eredeti 
jellegéből. Ugyancsak ő ismeri fel és hangsúlyozza legelőször a csikszentmiklósi felirat rovásjellegét. 
„Ha — Írja — az 1749-iki (I)ezscriczky-féle) hasonmás merev szögletes betűalakjait figyelmesen 
megtekintjük, meg kell győződnünk, hogy itt olyan ősrégi alakú írással van dolgunk, mely eredeti 
egyszerű rovási jelleméből (milyen közbevetőleg megemlítve a |)hoenicziai, etrusk, rúii, sőt a leg- 
régibb görög és itáliai írás jelleme is) úgyszólván még alig vesztett valamit és így az eredetit oly 
korból valónak kell tartanunk, midőn krónikáink és régi íróink szerint a betűket csak fába vagy 
köbe rótták, de mai mód szerint tintával jiajiirosra még nem irták". ' 

' Elrontott cs helyreállított szövegének hasonmását 1. Skhksiy^n: Rovás cs rorásirás. 26.'j. 1. (Ktlimiíjriipiiia, 
1004. 418. 1.) L. alább a csikszentmiklósi feliratról szóló fejezet IH. szakaszát. 

' L. bővebben Srbkstyén : Rovás és rovásírás, 2!);t. I. (Ethnofíraphia, 1906. :Ui!. 1.) 

' SoMooYi hamisítványairól a M. Tntl. Akadémiának l!)ü:i. márcz. 2:!-án tüzetes jelentést terjesztettek elő ikj. Szinntei 
JozsBP, FK.1KRPATAKV Laszló és Sp.iiKsivíN (ÍYILA. (Akdiléiiiiai Krlebiti'i, 1903. évi XIV. köt. 193 — 210. 1.) V. ö. Sebes- 
TítH : Rovás és rovásírás, 303. 1. (Ethnographia. 190G. 351. 1.) 

' I. h. VI. köt. H3. 1. 



A MAGYAR BOvAsiRÁS IRODALMA 11 

íme. a kéziratokat kutató régi grammatikusok és literátorok harmadfélszázados meddő fárado- 
zása után ez az első meglátása annak, hogy a magyar rovásírás nem a palaeographia, hanem az 
epigraphia terére utalja a kutatót. Ezért nem véletlen az, hogy az eredménynyel nyomozó Dernschwam, 
Marsigli és SzAMosKözY egyaránt epigraphusok voltak. 

A Euclimenta nyomán eltévelyedett magyar irástudománynak végzete volt, hogy megnyugtató 
eligazodás hiányában több kiváló tudósunk még a niagjar rovásírás hitelét is kétségbe vonta. 
A kétkedők sorát két erdélyi szász hazánkfia nyitja meg. Tröstlbr János nagyszebeni tudós 
Nürnbergben 1666-ban kiadott Das Alt- und Neu-Teutschc Dacia czímű művében Szamosközy állítá- 
saival szemben azt bizonyítgatja, hogj' a magyarok őseinek semmiesetre sem voltak külön betűi, 
mert ha emlékek maradtak volna, akkor azok a kimber-gótok germán rúnáival volnának írva. ' 
A medgyesi Toppeltinus (Töppelt) Löruncz Leydenben 1667-ben megjelent kis művecskéja {Origines 
et occasvs Transsylvanorvm) szintén SzAMOsKözYt czáfolva hirdeti, hogy a pogány magyarok még nem 
tudtak Írni. * 

Magyar részről Otrokgcsi Fóris Ferencz támaszt először kétségeket. Mint felsőniagyarországi, 
gömörvárniegj'ei születésű ember, a székelyek régi irástudományáról csak közvetített úton, hihetőleg 
Szamosközy elveszett, vagy még lappangó De origines htingaricis czímű kéziraUíból vett tudomást. Néhány 
betűre terjedő mutatványa és hozzá írott magyarázata elárulja, hogy utóbb megismerkedett Telegdi 
Budimcntájárnl is. Mivel emlékek nem állottak rendelkezésére, Origines hungaricae czímű Frane- 
querában 1698-ban kiadott kétkötetes művének I. kötetében ekképpen nnlatkozik : „Verum cuni mihi 
ípsí etiani illi characteres valdc adhuc suspecti sínt ; praesertiiu ex eo, quod vocales (quas septem 
habcmus), míxtím ibí inter consonantes recenseantur, ad instar Europaeorűm ; idcirco eorum publi- 
fationem, aut cercius de his iudicium, eo usque differo, donec Deo dante, melius de iisdem aliunde 
edoctus fuero. Suni enim homo, qui super aréna, (quantuni perspicere rem possum) nihil fnndare 
volo". (Maggarid: Minthogy azonban ezek a betűk magam előtt is még gyanúsak, különösen azért, 
hogy a magánhangzók (melyek száma nyelvünkben hét) a mássalhangzókkal vegyesen vannak az 
európaiak módjára elősorolva, azért azok közzétételét, vagy rólok való bizonyosabb ítéletemet addig 
elhalasztom, míg — ha isten megsegít — rólok máshonnan jobl)an értesülendek. Mert az az ember 
vagyok, a ki — a mennyire a dolgok állását ismerem — nem szeretek semmit homokra építeni. ^ 

Mivel kétségtelen, hogy Otrokocsi Fórís Ferencz a magánhangzók számát a Telegdi-féle Rudi- 
menta téves adalékainak ugj'ancsak téves kiigazításával állapította meg, az is bizonyos, hogy a magán- 
hangzók és mássalhangzók csoportosítását is e mflvecskéböl ismerte meg. Ha tehát Baranyai Decsi 
.ÍÁNos ajánló leveléből azt is megtudta, hogy a Rudimenta megszerkesztése Telegdi János érdeme : 
akkor valóban ki kellett volna találnia, hogy a betűket (igazításra szoruló elemi tévedéssel !) Telegdi 
csoportosította. 

A hamisítás vádját elvégre egész nyiltan Timon Sámuel tudós jezsuiüi mondotta ki egy Apor 
PÉTERhez intézett 1734 szept. 21-iki s Imago novae Hungáriáé czímű művének Additamcntumáhan utóbb 
ki is adott levelében.* Gyanúra természetesen neki is az adott okot, hogy a folyton szereplő betűsort semmi 
Írott emlék sem támogatja. Az utóbb felfedezett csikszentiiiiklósi felirat daczára Schwartner Márton 
szintén tagadta a székely irás hitelét. ^ A debreczeni Maggar grammatika szerkesztői (Domokos Lajos, 
SziKszAi György és Benedek Mihály) előtt a székely betűket még mindig az tette gyanúsakká, a mire 
Otrokocsi tévesen hivatkozott."' Sándor István széltére olvasott Sokféléje az összes följegyzéseket szófia- 
beszédnek tartja, mert a régieknek árult irásjegj-ek ,szendátonuist elárulják magukat az ő czifra és 
keresztes voltukkal, hogy csak költött betűk". ' Pápay Sámuel irodalomtörténete, A magyar literatura 
esmcrete, a régiek betűforma jegyeinek kimetszését nem vonja ugyan kétségbe, de abban már nem 
hisz, hogy „eleinknek formás alphabetjek volt."'^ 

' I. h. 250—266. 1. 

' I. h. 70. 1. 

» I. h. I. köt. 320-321. 1. 

* Az 1754. évi második és az 1762. évi harmadik kiadás függelékében. 

' Introduclio in rem diplomaticam. 2. kiad. Buda, 1802. 56—57. 1. 

" Debreczen, 1898. 1—2. 1. 

' VII. darab. Győr, 1801. 38—40. 1. 

» I. m. Veszprém, 1808. 347. I. 



12 A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA 

Történetirúink közül e kérdésben a hun-székely kapcsulatot ta.iíadó Pray GYöRGYiiek kellett volna 
hallatni súlj'os szavát. De a kérdést csak egyik értekezésének .jeiivzetéhen érinti, midőn a főszöveg- 
ben megemlíti, hogj' Menandrr följegyzése szerint a türk Disabnl khan seytha betűkkel irott levelet 
küldött .liistinus császárhoz Koustantinápolyba : Jlabiiisse igitur Majores nostros litterarum usum 
ex hoc loco utcnnque apparet. Aii antem illae sint, (|iias in TYansilvania repertas aliqui prodiderunt, 
ambigo. quod Gothicis, quas Joannks Magnus in sua História et Schedíub in Dis Gcrmanis referunt, 
simillimae sünt. Ex quo stispicor Gothorum potiiis esse, qiiihas |)lagas ante Hunnos et Hungaros coluere." 
{Magyarul : Hogy e szerint őseink Írással éltek, ezen idézetből meglehetősen kitűnik. De hogy betűik 
azok voltak-e, a melyekről némelyek mint Erdélyben találtakról emlékeztek, azon kételkedem ; mint- 
hogy e betűk a Joannkk Magnub História és Schedius Dc Diis Gcrmanis czímű művében kiadott 
gót betűkhöz igen hasoidók. Jliböl azt gyanítom, hogy ezek a betűk inkább a gótok betűi, kik a 
hunok és magyarok előtt azon tájakat lakták.)' 

Azok, a kik a székely Írásnak forgalomban lévő betűsorait koholmánynak tartották, nem gon- 
dolták meg, hogy a gyorsan kimondott könnyelmű itclett(>l a régi kútfők és endékiratok adalékainak 
tudományos ügye még egyáltalán nincs elintézve. A kétkedők sorában Kévai Miklós vette ezt először 
észre. Grammalikájában még csak annyit mond. hogy azok az erdélyi hun-scytha betűk, a melyeknek 
hiteléért annyi tudósunk s különösen Brl Mátyás oly erősen harczol, a későbbi idők koholmányai. - 
De Mai/yar lileraturdja minden vázlatossága daczára tüzetesen ismerteti a régi kútfői adalékok sze- 
repét is. ,lgen — írja - úgy tartjuk tehát: hogy csak a székelyeknek találmányok ezek a betűk, 
már itt laktokban. Elgondolhatjuk pedig az okát, hogy ez a régi és magát a többi magyaroktól igen 
megkülönböztető nemzet, különös betűk nélkül sem akart lenni. A messze felmenő eredetet, a régi 
származással való dicsekedés mellett, igen könnyen súgallotta a másik gyarlóbb testvér, a kérkedés. 
Korán tehették pedig ezt a székelyek : mivel korán vagyon már e különös betűkről is a szó, neve- 
zetesen Krzai SisioNnál, noha hibásan. De nagyobb világosságra, az ö tulajdon képekben, igen is 
későn jöttek, Telegdi János által. A hunniai betűket is tehát, a melyeket csakugyan el nem lehet 
teljességgel tagadnunk, ezekből a székely betűkből meg nem riiiitatliatjuk : hogy micsodásak voltak 
az ő valóságos eredeti kéjjekben." ■' 

A történelmi nyelvészet niagyiir nu'stere híve volt a liunmagyar kapcsolatnak. Ezért a magyar 
írástörténetet nem is a székely, hanem a hun írás emlékein(!k felsorolásával vezette be. Fenti meg- 
állapítása tehát azt jelenti, hogy a hun-magyar ősirásnak csak a liizánczi görög kútfökl)cn van 
nyoma ; a székely irás pedig csak az elveszett helyettesítésére irányidó középkori csinálmány lehetett. 

A tagadók közt ennél többet eddig senki sem mondott és ezután sem tudott mondani. Azzal a 
sajátságos föltevéssel, hogy a régi krónikások és endékirók állításai hitelesek, a forgalomban lévő 
betűsor pedig későbbi hamisítvány, a magyar rovásírás titokzatos ügyének tanulmányozása olyan holt 
pontra jutott, a melyen utóbb <á legértékesebbnek ígérkező vállalkozások is megfeneklettek. Révai 
támafiásának nagy ereje abban rejlett, hogy az összehasonlító kutatás éltető erét elvágta. Miután 
felfedezte, hogy a jobbról balra irányuló sorvezetés a rovásbot és rovókés kezelésének természetes 
velejárója, elég volt a sorvezetés keleti eredete ellen tiltakoznia, mert a kit nieggyőzött, az már maga 
is hozzágondolta, hogy a keleti sorvezetéshez csakugyan könnyű volt a pliöiiiciai. zsidó és ó-görög 
betűformákat hozzáhamisítani. 

Pedig KíivAi alapjában véve semmit sem bizonyított. Tudományos föllépést^ csak állásfoglalás 
volt a hamisítás lehetősége mellett. Mivel a más véleinényeii levők a krónikák és emlékiratok folyton 
idézett adalékait ezután már hiába koptatták volna, újra kialakult az a vélemény, hogy a magyar 
rovásírás hitelét csakis irott. vagy rovott régi emlékekkel lehetne igazolni. A kutatók heve a csik- 
szeiitmiklósi felirat tanulmányozásában, az enlakai felirat felfedezésében i's tegyük hozzá — a 

hamisítványok forgalombahozatalái)an és leleplezésében merült ki. Ezért iumii lehetett megütközni 
azon, hogy Faulmann Károly német kézikönyve a licmutatott székely betűsor iiitelét — miként ezt 

' Disserlationcs hislorico-criticac iti annales vcteres Hunnoruiit, Ai;arum ct Hunciarorum. Bécs, 1774. 61. 1. 
t. joffyz. — JoANNiíi Maoni Golhorvm Svconvniqiie liisloria. Hóma, ir>r)4. 2-rct, 'Jfi. 1. Alpliabctiim Gotliicvm. -- 
EuAS ScBKDius: Dc Diis (iermanis, slve vHeri Oermanorrm, Gallorvm, Britannorvm, Vamlalorvm rcligioiie syn- 
qrammata qvalvor cvm figvris acneis. Ibillc, 1728. 445. 1. (J. Magnus ^ót nináit kö/.li.) 

' Elaboratior giammatica hvngarica. 1. köt. Pest, 18UG. 126—128. 1. 

' Tudományos Gyűjtemény, 1833. II. köt. 60. 1. 



A MAGYAR rovásírás IRODALMA 13 

TiMON Sámubl is tette — azért tagadja, mert — ,irott könyvekkel nem igazolható".* Valamint azon 
sem lehet csodálkoznunk, hogy a székelyek eredetével és a székelykedés mibenléteiével foglalkozó 
HüNFALVY Pál szintén Ekvai álláspontjára helyezkedett, midőn az eredet kérdésével csakugyan össze- 
függő irástörténeti kérdésben is véleménj-t nj-ilvámtott. 

HuNFALVY előzőleg már nagy tudományos munkásságot fejtett ki annak bizonyítására, hogy a 
középkori latin krónikákban olvasható hun-székely kapcsolat légből kapott mese. Szerinte a székelység 
nem volt külön nemzet soha ; csak határórzésre, vagy székelykedésre utalt magyarságból alakult ki. 
Mivel a székelyek külön Írásáról szintén a mesélő krónikások beszélnek, Hunfalvy ennek hitelét is 
tagadta. E tárgyban Die Ungeru oder Magyarén czímű 1881-ben megjelent műve e helyén bizonji- 
totta legrészletesebben állításait : ,0b die Uiigarn oder Miigyaren vor ihrer Christianisirung die eigent- 
liche Schreibkunst geüht habén, ist uns unbekannt Sie habén wohl das Wort für Schreiben (ir er 
schreibt, iró der Schreiber, irds die Schrift und das Schreiben, irat das Schriftstück usw.). aber weU es 
auch malen. buntmachen bedeutet : so kann man aus dem Worte nur auf eine Zeichensdirift schliessen, 
die noch nicht Buchstabenschrift war. Die christlichen Priester verwendeten natürlich das lateinische 
Alphabet zum Schreiben des Ungrischen, und wLr finden nirgends auch nicht die geringste Spur eines 
ConHictes der neuen und altén Schrift. Eine solche hat nelleicht gar nicht existirt. — Der Chronist Magister 
Simon v. Kéza iin 1:280 will etwas vou einer besonderen Schrift der .hunnisclien" Székler wisseu, 
für die er die kyrillische Schrift der walachischen Popén hált. Spátere Chroniken, wie die des Thuróczi 
aus der zweiten Hálfte des XV. Jahrhuiiderts. sprechen schon ausführlicher von der Hunneuschrift 
der Székler. Sogar Stbphan Székkly, selbst eiii geborener Székler und einer der ersten protestantischen 
Schriftsteller. erwahnt sie in seiner VtUitj-krónika (Chronik der Welt, Krakau 1559), doch ohne sie 
zu besclireiben. Er sdieint nur das alté Gerücht zn wiederholen, dem gewiss die kyrillische Schrift 
der Waiachen zu Grundé lag. Als die llunnensciiaft der Székler zum Dogma geworden war, coni- 
ponirten einige Geh-hrte di's XVII. Jahrliuiiderts ein Alpiialiet, das das Hunnisch-Székeljische sein 
wollte." {Magyarul : Arról, hogy a magyarok keresztyén hitre térésük előtt a tulajdonképpeni irás- 
művészettel már éltek volna, nincs tudomásunk. Van ugyan szavuk az irás kifejezésére {ir, irds, 
irat stb). de mivel ez festést és tarkázást is jelent : e szóból csak olyan festett irásra lehet követ- 
keztetnünk, a mely még nem volt betűírás. A keresztyén papok a magyar nyelven való Íráshoz ter- 
mészetesen latin betűket használtak, és a legparányibb nyomát sem találjuk sehol az új és a régi 
irás közt való összeütközésnek. Nem is volt talán olyan soha. — Kkzai Simon mester, a krónikás, 
1280 körül említi ng}'an, hogy a „hun" székelységnek volt egy olyan külön írása, a melyet azonos- 
nak tartott az oláh pópák cyriU-irásával. A későbbi krónikák, például Thuróczi a XV. század derekán, 
már tüzetesebben szólanak a székelyek hun-irásáról. Még Székely István- is, a ki született székely és 
egyike az első protestáns íróknak, megemlékezik róla Vüág-krómkájáhan (Krakó, 1559), de a nélkül, 
hogy le is írná. Úgy látszik, ő is csak azt a régi hírt eleveníti fel, a melyhez alapot bizonyára az 
t)láhok cyrill-irása szoIgált;itott. Mikor aztí'in a székelyek hun-volta dogmává lett, néhány XVll. szá- 
zadi tudós megszerkesztette a hun-székelynek tartott .\BCz-et.'"- 

Abban igaza van HuNPAi.vYnak, hogy a magjar írástörténet pogánykori adalékait írott vagj' rovott 
emlék hián. a magyar szókincsben kell keresni. De abban már nagyot tévedett, hogy az ir szó jelen- 
téséből olyan festett irásra, képírásra vagy hieroglyphre következtetett, a melyben betűk még nem 
szerepeltek. Hiszen csak a hetii i>7.ó jelentését kellett volna nyelvtörténeti és összehasonUtó nyelvé- 
szeti úton niegállapitania s nyomban birtokába jutott volna annak az értékes irástörténeti adatnak, a 
mely azt igazolja, hogy a hetü török kölcsönszó és rovott írásjegyet jelent. Szóval a mag}\ir rovás- 
írás titokzatos történetében éppen Hunfai.vy lett volna hivatva arra, hogy a székelyek betürovásáról 
beszélő Thuróczi és Boxfini történetírókat, továbbá Oláh Miklós és Vkrasc8ic8 Antal érsekeket a magyar 
nyelvtudomány újabb eszközeivel és az ethnographus tájékozottságával, minden más tudományos 
beavatkozást megelőzve, először igazolja. Ezt elmulasztott;i s így nem is kínálkozott több alkalom 
arra, hogj' n&gy elméjét e téren iiecsak a tagadás szellemének szolgálatában foglalkoztassa. 

' Geschichte der Schrift. Bécs, 1880. 505. 1. 

' I. m. (Die Völker Oesterreich-L'nganis. V. Bd.) Tesehen, 1881. 183. 1. 



J^4 A MAGVAK RÜVÁ81RA8 IRODALMA 

V. 
A tulajdonjegyek téves szerepe. 

Az 1221 táján kiegészített Nemzeti krónikának és coiiipibitorának. KézAinak, az a megjegyzése, 
hogj' az erdéljl székelyek betűiket a velük együtt lakó erdélyi vlathoktól vették át, úgy az oláh- 
mint a magyar tudományos irodalomban zavart idézett elő. Bukada Tódor 1880-bau Jassiban kiadott 
egy Despre cresUiturile pluta^ilor (A tutajosok rovásairól) czímű fUzetkét 163 olyan tutajos-jegy 
másolatával, a melyeket a Besztercze foly(') mentén gyűjtött össze. Az úsztatott tönkökre rovott 
tulajdonjegyek gazdag sorozatának végén körülbelül húsz székely rovásirás-jegy is szerepel.' Ennek 
igazolására jelzi a gyűjtő, hogy nemcsak Moldovában, hanem Gyergyóban, Tarkőn, Békáson, Buhal- 
niczán, Hangúban stb. is kutatott. Utána pedig nyomban idézi az oláh-székely közös tulajdont igazoló 
KézAit és a betürovás székelyföldi használatát először említő THURóczit. Megemlítjük még azt is, hogy 
amazt XV., ezt XVIII. századi kútfőnek nevezi. 

E közlemény megjelenése előtt az ősirás kérdése már erősen foglalkoztatta az oláhok képzel- 
gésre hajló fiatal történetirását. Cantemir Demeter 1715 óta egész iskolát teremtett azzal a tanításával, 
hogy az oláhok az 1439-iki fiórenczi zsinat előtt még latin betűkkel éltek. "^ Egj' másik árandat a 
keleti egyház glagol és cyrill betűit kívánja lefoglalni. Miután Popea Miklós a gót Ulfilast már meg- 
tette oláh püspöknek/ Sbieea János egyetemi tanárnak és akadémikusnak könnyű dolga volt, midőn 
a szláv Cyrill betűsorát kellett valamely ismeretlen oláh feltaláló számára elhódítani. ■* A harmadik 
árandat pedig — élén Boliac CzÉzÁRral, Ha^deu BoGDÁNual és Urkchea SÁNDORral — azt hirdette, hogy 
az oláhok dák őseinek a Krisztus előtti században már külön írásrendszerük volt. Betűsorukat egy Deke- 
neus nevű varázsló hozta Egyiptomból s aztán összekeverte zend, görög és phöniciai írásjegyekkel. 
A vakmerő állítások e sorozata nyilván azért burjánzott fel, mert senkinek eszébe nem juthatott az 
egyszerű, sőt kezdetleges művelődési viszonyok közt élő oláhság őseinek ilyen irányú igazolására a 
latin, cyrill és dák betűs középkori oláh nyelendékeket számoidíérni. 

Mivel furfang is van a dologban, elismerjük, hogy Buraua együgyűnek tetsző eszközökkel olyan 
ügyes szemfényvesztést vitt véghez, melylyel még mestereit is alaposan megtévesztette. Már a dák- 
elmélet rajongói közé tartozott, midőn az eloláhosodott gyergyói székelyek Moldva felé úsztatott tönk- 
jein az erdőirtók és tutajosok tulajdonjeg>'eit felismerte s köztük olyan vonal-összetételeket is talált, 
a melyeket akár írásjegyeknek is lehet tekinteni. Mivel a székelyek oláh eredetűnek hirdetett rovásírását 
ismerte, az a vágya támadt, hogy a tönkjegyekhez nagyon hasonlító oláh eredetű székely betűket 
az oláh tönkjegyek közt szintén megtalálja. Hogy-hogynem : a keresett betűk csakugyan előkerültek 
és megbódították a dák-elméletet valló egész iskolát. Az írástudatlan oláhok birtokában megkerültek 
azok a fejszével rovott (!) írásjegyek, a melyeket a székelyek csakugyan kölcsönvehettek ; és egyben 
megvoltak azok a jegyek is, a melyek nem lehettek sem Cyrill, sem Ulfilas, sem a latinok talál- 
mányai, de igenis lehettek a Magyarország területén élt régi dákok primitív kezekben évszázadokon át 
megmaradó örökségei. 

Mivel az oláh tudománynak is vannak komoly munkásai, e sajnálatra méltó bajok gyors orvos- 
lá.sa végett utalunk Lakatos István 1702-ben írott s máig is kéziratban levő, de másolatban nagyon 
elterjedt Sicidia accuratius quam hactenus delineata czímű kis művecskéjére, mely Teleodi Rridi- 
menlája nyomán tárgyalja a székely rovásírást, és a mely Burada oláh-székely hefúinek is forrása 
volt-'-' Nekünk alkalmunk volt helyszíni tapasztalatok alapján megállapítani, hogy Burada az említett 
művecske ama barassói másolatát használta, a mely az ág. ev. főgimnázium könyvtárának Trausch- 
féle Diplomatarium Transilvanico-Siculicum ab anno 1251 — 1807 czímű gyűjteményében találiiató. 
Ebben a székely betűk vonalvezetése tökéletesen egyezik Burada állítólagos oláh jegyeinek vonal- 

' I''acsiiiiiléjöket 1. Sebestyén : Rovás és rovásírás, 113. 1. (Ethnographia, 1903. 282. 1.) 

• Descriptio Moldáviáé. Bukare.st, 187r>. III. rész, V. fejezet. — V. ö. Sinkai Györoy és Klrin (Mrcui.) SAnnRi, : 
Eletnenta linguae JJaco- Homanae sjoe yaZae/nca<?. Bécs, 1780. Elös/.ó. MolnAr JAnos : DeulsrheValarliisrhe Spraclilehre. 
Bécs, 1788. Továbbá Maior PftTRR, Bob, RADii.BScr Euadk J., Lamorior és DknsdsiAn Áron erre vonatkozó írásait 
MoLDovAN Gbrokly alább tárf,'yalaiuló értekezése nyomán. 

' Vechia Me.iropolia rontana a Transilvaniei. NagySzeben, 1870. 41. I. 

• Codicele V'oronetan. Csernovicz, 1885. 293. 1. 

■'■ A M. Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi-könyvtárában 3, a M. Tiul. Akadémia könyvtárában '2. a brassói á;;. ev. 
főgimnázium könyvtárában és a nagyszebeni Bruckentbal-könyvtárban 1—1 másolat található. 



A MAOVAR rovásírás IRODALMA 15 

vezetésével. Egyébként pedig Lakatos nuivéiiek minden másolata igazolja, hogy belőle vannak mentve 
a minden más betűsor e nemű jegyeitől eltérő r, st és sz betűk. 

Ehhez hozzá kell adnunk még azt, hogy az apáról fiúra szálló tulajdonjegyek az örökösök bir- 
tokában mindig változnak. Bizonyos vonalrészekkel bővülnek vagy csonkulnak, hogy a velük meg- 
jelölt tárgyak összetéveszthetők ne legyenek. Ha tehát Burada és tudós társai a tutajosok töukjegyei- 
nek szerepét tüzetesen megismerték volna, akkor aligha keresték és találták volna meg köztük a 
másfélezer évesnél régibb dák eredetű oláh-székely Írásjegyeket. 

Mielőtt Burada körmönfont hamisítása kiderült volna, két derék romanistánkat sikerült szintén 
megtévesztenie. Az egjik félrevezetett magyar tudós Moldován Gergely volt. A Budapesti Szemle új 
folyamának 1888. évi 52-ik kötetében közölt dolgozatának már a czíme {A latin, cyrill, dák és székely 
Írásjegyek kérdése a románoknál) elárulja, hogy Burada közleménye indította az érdekes magyar vonat- 
kozású tárgj' szövevényeinek megismertetésére és megbírálására. Miután kimutatta a latin és dák 
iráselniéletek tarthatatlanságát, csatlakozott azokhoz a komoly kutatókhoz, a kik szerint az oláhság 
csakis az egyházi szláv nyelv cyrill. vag)' a még régibb glagol írásjegyeit ismerhette. A legrégibb 
így Írott nyelvemlék 1523-ból való ugyan, de azért Tomaschek és Safarik korábbi taníti'isait követve, 
nem tartja lehetetlennek, hogy Kézai az oláhoktól kölcsönzött betűk alatt a cyrilliczát érthette. Sze- 
rinte Thuróczi találta ki, hogj' a székelyeknek hun betűik vannak. Ez az oka, hogy Teleodi János 
vagy más valamely XVI. századi halandó az oláh eredetű egyházi szláv betűsort utól)b átalakította 
azzá, a mi az 1.598-iki Rudimentában és az lG68-íki enlakai feliraton merült fel először. 

Ha Moldován szerint a Cantemir-féle latin elmélet és Ha^deu és tíirsainak dák elmélete önmagától 
is összeomlik azért, mert ilyen írott emlékekkel az oláh irodalom uem rendelkezik, akkor valóban 
kár volt emlék hiányában a székelyek Árpádkori cyrill-betűkölcsönzésének elméletét is szóba hozni. 
Ezt az elméletet ugyanis a glagol és székely betűk hasonlatosságával ti'imogatni nem lehet, mert a 
módszeres hasonlítás azt bizonyítja, hogy a rokoni kapcsolatot nem a VIII században létrejött glagol 
betűsor közt. lianeni a sokkal korábban kiaUikiilt középtengermelléki írásrendszer betűsorai közt kell 
keresnünk. 

Moldován következtetését irástörténeti tekintetben még az a nagy tévedés is tarthatatlanná teszi, 
hogy az 1501-iki csikszentmiklósi feliratról teljesen megfeledkezett. Mert ha ezt számításba veszi, 
akkor THURóczit és TKLKooit aligha vádolta volna meg. 

Végül utalnunk kell még arra is, hogy MoLDovÁNuál a Biirada-féle tutajosjegyek közt szereplő 
székely betűk ügye elintézetlen marad. 

Midőn másik romanistánk, ür. Rkthy László ezt észrevette, nyomban megirta Az úgynevezett 
hún-székely irds czímű tanulmányát. ' Neki mindenekelőtt feltűnik, hogy Bonpini szerint a székelyek 
rövid fácskákra róva kevés jegygyei sok értelmet tudtuk összefoglalni, Verancsics szerint „két ilyen 
sor, némi pontok hozzátételével a jegyek számához képest igen sok értelmet ad'. Veit Goliel szerint 
pedig a székelyek némelyik írásjegye egész szót vagy mondatot jelent. Ezért ad kifejezést annak a 
gyanújának, hogj' ez a néhány feljegyzés tulajdonkéjtpen nem is írásról, hanem „az erdélyi pász- 
torok, favágók, tutajosok és napszámosoknál ma is dívó roms-féle Írásról szól, mely két egymásba 
illesztett pálczára alkalmazott conventionalis jegyekkel egész számadásokat pontosan képes eszközölni". 
A csikszentmiklósi, enlakai feliratok és a Telegdi-féle Rudimenta írásjegyeinek vizsgálata alkal- 
mával a j'obbról balra menő sorvezetést, a hangzóugratást és a i két jegyét a sémi írásrendszerből 
eredő sajátságoknak ismeri fel. Ezért kimondja, hogj* „a híres hun-székely írás nem egyéb héber 
írás mintíljára készült gyártmánynál, olyan elemekkel vegyítve, melyek elárulják, hogy az alfabet 
készítője egy fakultást végzett székely theologus volt, ki a XVI — X^^I. század nyelvtudományának 
eszmeköréből indulva ki, mely a héberségben látta az emberi fajok és nyelvek ősforrását : tudákos- 
ságból s a kort jellemző archaizáló törekvésl)ől új jegyeket komponálva, szerkesztette össze ábéczéjét 
s azt a magyar nyelv hangviszonyaihoz alkalmazta''. 

A mindent megsemmisítő föltevés útjában álló csikszentmiklósi felirat hitelét azzal ingatja meg, 
hogy csak 1749-ben fedezték fel s így a régi évszámhoz kétség fér. „Nem tudom elképzelni — 
mondja — , hogy 1501 táján már akadt volna olyan székely, ki a héber írásba be lett volna avatva. 
Én ennélfogva a felirat keletkezését későbbinek tartom." A székely írás régisége ellen felhozza, hogy 

' Archaeologiai Értesítő, új foly. VIII. köt. 1888. 54. I. 



{Q A MaüyaR RUVÁ8:RÁ8 iroualma 

e/ a történelmi niiilt nélkül álló „mesterséges túkolús olyan korban készült, mikor a magyar nyelv 
haiigviszouyai s a magyar betűirás már a legújabb stádiumot érte el, mikor pld. a lágyított hangzókat 
már összetett jeg}'ekkel irták". Nem talál benne , Árpádkori és még régibb archaizmusokat" ; viszont 
nem érti, hogy „miért van a székely alfabetben más jegye a g és gy, l és ly, sz és s, ez és cs. 
z és ^s-nek stb.. hiszen a világ összes betűírásában azt találjuk, hogy azok a hangok rokonságán 
épültek s azok változásai szerint bővültek ki. A természetes növés ezen öntudatlan logikáját egyáltalán 
nem találjuk meg itt, de találunk egy már meglevő állapotot, értem a magyar nyelv XVl. századbeli 
hangviszonyait hátterül, melyre az egész írás építve van". 

A tákoláa másik ismérvét szerinte már Hodoly László felismerte, midőn a sémi csoportba tar- 
tozó áramai, himjarathi, moabita betűkkel való hasonlóságok megállapítása közben azt is bizonyította, 
hogy a székely magánhangzók glagolit forrásból származnak. ' 

Végül sorra kerülnek Burada oláh tutajos jegyei is. Ezek nélkül ,azt mondhatnók, hogy kigon- 
dolta e betűket . . ." ; most pedig — a székely irás kérdésének végére jutva — ,azt látjuk (Burada 
közléseiből), hogy a székely irás csinálója egy csomó ilyen Erdélyben ismeretes rovásjegyet gyűjtött 
össze, azokat glagolokkal bővítette, egy-egy jegynek hetü jelentést adott s az egésznek orientális szí- 
nezetet kölcsönzött, korának tudományát csillogtatva az alkotásban, melylyel nemzetét ajándékozta meg." 

Őszintén megvallva, Rkthv könyörtelenül támadó dolgozatának kezdetben nem tulajdoníthattam 
nagyol)b jelentőséget, sőt utólag sem ereszkedtem volna bővebb tárgyalásába, ha a magyar rovásírás régi- 
ségében kételkedők — élükön Hermán OxTóval — nem ebből merítettek volna bátorítást és kétes értékű 
bizonyítékokat. A nagy értelmi erővel, de a felölelt anyag rendszeres ismerete és a tudományos eliga- 
zodás biztossága nélkül intézett megsemmisítő támadás kezdete igen ötletes, mert elvégre mindenkit 
megejt azzal, hogy a számrovást és betűrovást az avatatlan emlter könnyen összetévesztheti. Ma már 
mi sem tudjuk meggyőzőbb magyarázatát annak, hogy Kézai 1221 táján irott forrása a székely rovás- 
írást a pusztán számrováshoz értő erdélyi oláhságtól külcsönözteti. Minden egyéb állítása tévedés ; 
csupa hyperkritikai fictio azzal a látszattal, hogy a mindent támadó szerző tudományos értékeink- 
megsemmisítésére törekszik. Minden alapos ok nélkül mellőzi az IbOl-iki csikszentmiklósi feliratot, 
mert nyelvtörténeti és irástörténeti alapon a székely betűsort egy XVI. századi theologus „tákol- 
mány '-ának akarja bizonyítani. Gyanúba veszi a XVII. századi irás kettős betűkkel jelzett hangjai- 
nak külön írásjegyeit, holott éppen e jegyek igazolják, hogy a sokkal régibb székely betűsornak a 
magyar helyesírás XVI— XVII. századi vergődéséhez már nincsen köze. A glagol betűk és tutajos- 
jegyek együttes szerepét is bajos elképzelni. Különösen bajos akkor, ha Réthy maga is gyanúsaknak 
tartotta Burada másfélezer évesnek hirdetett tutajosjegyeit és oláh-székely betűit. 

Miközben a nagytekintélyű folyóiratok a székely rovásírás hitelét támadták. Fischer Károi-y Antal 
megírta és 1889-ben kiadta A hun magyar irás és annak fennmaradt emlékei czímü nionograi)hiáját. 
A szorgalmas szerző magát e téren laikusnak jelenti ki s valóban több hazafias tűzzel, mint kriti- 
kával tárja fel a magyar rovásírás gazdag történetét és fenmaradt hiteles endékeit. Mivel a széke- 
lyeket sajátságosan furcsa szűr-elmélete alapján a hunok utódainak tekinti, sorra idézi a hunokról 
szóló V — VI. századi kútfőket és a ruszokról (szerinte magyarokról) beszélő X. századi Jbn-abi-Jakuh- 
el-Nedin irót. A magyar kútfők közül (Szabi') Károly tévedését föl nem ismerve) a Ké2)cs krónihából 
idézi azt, a mi csak Thuróczi krónikájál)an van megírva ; komolyan idézi továbbá a hamis Csiki 
krónika badar adalékait is. Egyébként pedig igen hasznos munkát végzett, midőn a régiek előmun- 
kálatait folyton összegező éS bővítő Cornu)es, Jrrney és Szahó Kákolv nyomán sorra veszi és századidv 
szerint csoportosítva pontosan idézi azokat a hazai és külföldi endékirókat, grammatikusokat és 
történetírókat, a kik valaha a székely rovásírásról valamit irtak. 

Az emlékeket bemutató fejezet a nagyszentmiklósi aranylelet, az úgynevezett Attila-kincs fel- 
iratainak ismertetésével és megfejtési kísérleteivel kezdődik. Az V — VI. századinak tartott emlékeken 
háromféle bekarczolt és betrébelt irás különböztethető meg : egy tiszta görög betűs, két romlott giírög 
betűs és több ismeretlen betűs Fibchkr a második csoj)ortot magyarnak látta és kibetűzte belőle e 
szavakat : eszes (vagj' ejt), rendet ró ö ránk (vagy ugyanazt máskép betűzve : szépen szól űrünk). 

' A székely vagy régi magyar irás eredete, l'd/.sony. é. n. (KUlönlciiyniiirjt ;i |Mi/si>nyi tVircálisUola lí<8:?- 1884 
évi Értesítőjéből) H. 1. — Jcllomzíl, lioiry UfcTiiv a sémi sajátsÚRokiit in:ij,',i is kereste, llonoi.í sémi hasonlitásain.ik 
eredményét mégis elfogadhatatlannak tartja. „Ila - mondja — hasonllttratásai helyesek volnának is, okoskodásának 
a nagy korkülönbség ellentmondásába kellene ütköznie.' 



A MAGYAR rovásírás IRODALMA 17 

A harmadik csoportot Dietrich tévesen gót rimáknak tekintette. ' Fischer felismeri ezekben is a székely 
irás jegj'eit és kiolvassa belőlük az Endes székely családnevet, Eger város és vasmegyei Unyoni 
falu nevét, továbbá a nekem és enyém szavakat. - 

E minden alapot nélkülöző vakmerő kísérlet után a csikszentmiklósi felirat két másolatának és 
különféle megfejtéseinek, továbbá az enlakai felirat megfejtésének bemutatása következik. Külöu 
fejezetet szentel Kir.ályi Pál rovásirásos kódexének, mely utóbb Somogyi Antal silány hamisítványának 
bizonyult.'' Végül ugyanígy közli Strahlenberg Fülöp János kön5Téuek egyik szibériai feliratmásolatát* 
és a marosvásárhelyi kézirat szibériai ó-török feliratmutatványait is, azzal a kísérleti utasítással, hogy 
ezekből szintén magyar szöveg betűzhető ki. 

FiscHKR könyvének tekintélyes része a hamisítványokat és a székely rovásírással tévesen kap- 
csolatba hozott egyéb írott vagy rovott emlékeket facsimilék kíséretében ismerteti. Ezek: Attila huu 
feliratú pénze,'' a Turóczi fakönyv. Attila betűsora,'" Hickesius „scj-tha" és „maszaget" betűsora,' 
a M. Tud. Akadémia könyvtárának más betűkkel írott Bohonczi-kódexe, a Gelld imádságos könyvnek 
ismét más betűkkel írott másolatai." a réty ev. ref. egyház kelyhének felirata és Literati Nemes 
Sámuel liamisítványai. a melyek közé hihetőleg a M. Nemzeti Múzeum régiségtárának felii'atos réz- 
lapjai is tartoznak. 

A terjedelmes zárszó után függelékül egész terjedelmében közli Teleqdi Rudimentájának s 
Baranyai Décsi János ezt megelőző ajánlólevelének marosvásárhelyi másolatát és (a minek a könyv 
tulajdonképpeni tárgyálioz semmi köze) polémiáját Pauler GYULÁval a szerző nem rég megjelent 
A hunok és magyarok fekete illetve fehér elnevezésének megfejtése czímű műve szigorú bírálata tárgyá- 
ban. A fehér és fekete szürviseleten alapuló hun-magyar kapcsolat elméletét fenntartva, záradékul 
bejelenti, hogy nyomban hozzáfog a Svájczbau rekedt iuiiiok utódainak felkutatásához. Eredniényeiuek 
testes kötetté nőtt német nyelvű feldolgozásából '' bennünket ezúttal csak az érdekel, hogy az eifiscli- 
tliali állítólagos hiinutódoknál tanulmányozta a tulajdonjegyeket is és köztük megtalálta a hun-magyar 
betűsor b, gy, k, ö, tr, u. zs, gt, ki jegyeit és jegyösszetételeit. 

Íme, Fischer szorgalnuisan áttanulmányozta és értékesíthető kútfő-gyüjteniényuyé össze is szer- 
kesztette a székely rovásírás összes endékeit és elvégre mégis oda tévedt, a hová Moldován és Réthy 
tájékozatlanságuk következtében jutottak ! 



VI. 

A M. Tud. Akadémia és a M. Nemzeti Múzeum beavatkozása. 

A székelyek rovásírásáról szóhi krónikások és emlékírók oly általánosságban beszélnek, mintha 
a betűrovás titkaiba annak idején minden székely be lett volna avatva. Mivel mi még meggyőződ- 
hettünk arról, hogy a kiveszőben lévő száinrovást egyszerű, írástudatlan pásztorok tökéletesen tudták 

' Runeninschriflen eines gothischen Slammes auf den Wiener Goldgefassen dcs Banaler Fundes. Germania, 
186G. XI. köt. 177—209. 1. 

' Bálint Gábor: A honfoglalás revíziója. Kolozsvár, 1901. 162. I. a legterjedelmesebb szöveget igy olvasta el: 
.GTlas Pes-gan Peseiiyüji Kcnesz " t'jabban Debhkczenyi MiklOs: Az ösmaiii/ar írás néhány hazai s oroszországi emléke. 
ISudapest, 1914. 19 1. Bálint vállalkozását folytatva, e szöveget igi,- fejtette meg: „Gelse kiskán pesenyüji kenéz^. 
A feliratok o-török betíísorának megállapitá.sát lásd Mészáros Gyula: A nagy-szent-miklósi kincs rovásos feliratainak 
megfejtése. (Ethnographia, 1915. évi f. 1. és 4. fűz.) 

' Enyhítő körülményül megemlitom, hogy Király Pál e kéziratot 1888. márcz. 27-én előzőleg bemutatta az 
Országos Régészeti és Embortani Társulat ülésén. Ugyanakkor mutatott be egy lánczos fabuzogányt is ezzel a szintén 
hamisított rovásirásos felirattal : „Ez az Aladáré". 

• Das Kord- und Ostliche Theil von Európa und Asia. Stockholm, 1730. XVII. tábla. 

'' V. ö. TU.LMANN Friesen ; Müntz- Spiegel. Francofurt, 1529. ül. 5. fejezet és Bél : De veiére lit. IV. tábla, 
II. ábra. 68. 1. 

'' Oertelu's : Harmónia linguarum. Vittenberg, 1746. Előbeszéd. 

" Anliquae lúeraturae septcntrionalis libri duo. Oxford, 170.3 — 170.i. III. rész. 4. 1. I. tábla. 

' V. ö. Szabó Károly : A régi hun-székely írásról. Budape.sti Szemle, 1866. V. köt. 136. I. — Betűsora Révai : 
Elaboralior Gramniatíca Hungaríca. 1808. I. rész, 127—128. 1. II. tábla. 

' Díe Hiinnen ím schu-eizeríschen Eifischthale und ihre Nachkommen bis auf die heutige Zeit. Zürich, 1896. 
A 190-191. lapon közölt tulajdonjegjek első felét 1, Sebestyén: Boiyís es rowasirás, 110. 1. (Ethnographia. 1903. 279. 1.) 
Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Eiulékui. 3 



18 A MAOYAK rovásírás IRODALMA 

kezelni, a székelység pedig .1 tulajdoiijegyeket még niii is általánosan használja : kellő tájékozottság 
nélkül bizony könnyen ráterülhettünk arra a gondolatra, hogy hátha még írásjegyek nyomai is la])pan- 
ganak a nép ősi rovásbotjain. Hőt a tájékozottabb ethnographust is bátoríthatta volna az a tudat, 
hogy az északi germánok, különösen a skandináv népek, runa-naptáraikon még akkor is szerepel- 
tették a betűsor első hét jegyét, mikor a runa-rovást és runa-irást már régen elfeledték. Csak a 
gyakorlott epigraphust tarthatta volna vissza az a tapasztalat, hogy az Írásismeret növekvő mértéke 
szerint mindig szaporodnak a nyilvánosságnak szánt feliratok is. Mivel tehát a Székelyföldön a betele- 
pedést követő évszázadokban ilyen nyilvános feliratok létre nem jöttek s a középkor végén is csak 
elvétve bukkantak fel, már eleve meddőnek kellett lenni annak a kísérletnek, mely a székelység 
kezén forgó számrovásokou, tulajdonjegyes szerszámokon és gazdasági eszközökön stb. magukat túlélt 
ősi írásjegyek maradványait akarta felkutatni. 

Mennyivel nagyobb megtévelyedés kellett ahhoz, hogy valaki a mai szánirovás és tulajdoujegy 
szomszédságában a rovásírás mostani rendszeres használatának legfrissebb népi termékeit keresse és 
csodálatos módon meg is találja ! Rendes körülmények közt az ilyen avatatlan kutató csak a vele 
egy területen dolgozó szakembereknek okoz kellemetlenséget. A mi kutatónknak sikerült egész országra 
szóló felfordulást előidézni. Ez a kutató Dadái Király Pál, a budai állami tanítóképző intézet igazgató- 
tanára volt. A Karaesay-kódexnek és Somogyi Antal egyéb hamisítványainak bemutatásával az Ürsz. 
Régészeti és Embertani Társulat föntebb jelzett ülésén már alaposan kompromittálta magát, mídön 
egyik tanítványa révén tudomást szerzett arról, hogy Omoron (Temesmegyében) egy Tar Mihály nevű 
egyszerű földmíves ember még ma is írja és rója az ősi rovásírást. A kritikai ellenőrzéstől iszonyodó 
s így a tudományos eligazodásra is képtelen rajongók meggondolatlanságával Dadái Király Pál nyom- 
ban elhitette magával és elhitette lobbanékony képzelmű barátjával, Fadrusz János kitűnő szobrászunkkal 
is, hogy — íme — a hun-scytha ősök rovásírása még él a nép között. Fadrusz éppen millenniiinií 
Tuhutum-emléket készített Zilali vánis számára, tehát gyorsan arra határozta magát, hogy a hon 
foglalás-kor szellemében hat táltos-éneket a nép közt felfedezett rovásírás betűsorával fog az emléken 
megörökíteni. 

Mikor a pompás emlék elkészült. Tar Mihály betűivel csakugyan rajta ékeskedett Somogyi Antal 
hat hamisítványa. ' A leleplezés előtt Fadrusz János a Szildi/y czímű zilahi njság 1902. szept. 18-íkí 
számában terjedelmes czikket közölt a küszöbön álló nagy meglepetésről. A rovásírás ismertetése 
után bejelentette, hogy a Király Pál birtokában levő Karacmy-kúdex vitás tartalmának és ősirásának 
ügye perdöntő fordulóhoz ért. Mert íme : „kitudódott, hogy a rovásírás nemcsak emlék, de való eleven 
kincse a nemzetnek, hogy még máig is él a magyar nép között és hibátlanul feutartja eleink ősi 
kultúráját. Klasszikus tanúim Tar Mihály és üa, Tar István, földmívelők Omoron, a kik ma is írják 
és róják is . . . A kik tehát eddig kételkedtek a rovásírás ősi származásában, azok ugyan nem nagyon 
mélyen kutatták nyomait, mert rá kellett vulna akadiiiok. a mint ráakadt Király Pál, hogy azirás még ma 
is él a magyar népben . . . Hogy pedig a mai ueiiizcdék is megtegye kötelességét ez ősi kultúrának 
fönntartásával szemben, köbe vésettem a rovásírást a Tuhutum-emléken pogány eleink dicsőségére . . . 
S most (miután Király Pál még K-ellő időheii leíratta TARÓkkal a felvésendő hat éneket) abban a 
helyzetben vagyok, hogy szívem, lelkem IdjCs megelégedésére kiálthatom a magyar hazafiak milliói- 
hoz: itt az írás, olvassátok"." 

Midőn a lepel pár nap miilva lehulldll, iiiiiideii szem a zilahi szolxír felé fordult, minden érdeklődő 
a Kararsay-kódex-Hzel és az ísiueretleuség homályából előbukkant két onuu-í földmíves ámulatba ejtő 
irástiidományával foglalkozott. A fővárosi és vidéki újságok valóságos iiad.járatot indítottak a betű- 
rovás emlékei után. ^ Az érdeklődők felforgattak minden zeget-ziigot s ktu-oukéut egy-egy téves adattal 
ugyancsak megtréfálták a gyorsan felszaiiorodott Írásszakértőket. A kutatók nagy buzgóságát az sem 
hűtötte le, hogy a néj) fiai közt egy lélek sem akadt, a ki T\Kék tiidomáiiyáiiak osztályosa lett volna. 

' A hat pogány éneket (Erdélyről, Istenről, Tíízről, Kőidről, \'iüről, Lcliegő-égről) Somooyi Antal Régi magyar 
énekek (Arad, 187ff) ez. kiadványa közölte először, llt(')bl) előkerültek Somooyi rovilsiriVsos kéziratai között is. V. ö. 
Skkrstyén: liovás én rovásírás, 299, s köv. I. (Kthnosrapliia, lüOü. ^48. s köv. 1.) 

^ Sebbstyén i. ra. 314. 1. (lítlinographia, 1907. 7S 1.) Egész terjedelmében másodszor is megjelent a Miuiiiar 
Szó czimfí fővárosi napilap szi^pt. 24 iki számában. 

•■' A fővárosi napilapok közül a fíudapesli Hirluj). I'exii Ilirlaii és Magyar Ssó tették magukévá a magyar 
rovásirás szőnyegre került ügyét. 



A MAGYAR rovásírás IRODALMA 19 

A Dag}- kavarodásban csak Tóth BÉLÁnak, az akkori napisajtó kitűnő tollú niimkásának volt elég 
lélekjelenléte arra, hogy a hat táltos-ének ügyében Arany János és Szarvas Gábor ítéleteire figyel- 
meztesse a féh-evezetett közönséget. Szellemes czikkei azonban a hírlapok részéről mesterségesen is 
szított lelkesedés pillanataiban inkább csak ellenséges hangulatok keltésére voltak alkalmasak. Ezért 
kérte fel aztán Szöts Géza nagyszebeni tanár társaságában a M. Tud. Akadémiát, hogy ebben a szégyen- 
letessé fajuló országos ügyben illetékes szakemberekkel hozasson ítéletet. 

A kiküldött bizottság szakértői Fejérpataky László palaeographus, Ipj. Sziunyei József nyelvész 
és e sorok irója lettek. Feladatuk az volt, hogy a Somogyi Antal Régi magyar énekek czímű kiadvá- 
nyával csaknem teljesen azonos tartalmú Karacsay-kódex hitelét megvizsgálják. Az írásban benyúj- 
tott három egybehangzó vélemény alapján a bizottság a kérdéses kéziratot és a szegedi Somogji- 
könyUár kéziratai közt őrzött nyolcz társát Somogyi Antal hamisítványainak ítélte s a M. Tud. Akadémia 
1903. márcz. 23-iki ülése elé terjesztett összes irományokat az Akadémiai Értesítő ez évi XIV. köte- 
tében (193 — 210. l.j az olvasóközönségnek is hozzáférhetővé tette. 

Az a másik, égetőbb kérdés, hogy az ősi rovásírás emléke él-e még a magyar nép fiai közt, 
már nemcsak a M. Tud. Akadémiát, hanem a M. Nemzeti Múzeumot is élénken foglalkoztatta. Az Aka- 
démia részéről Szily Kálmán akkori i'őtitkár indított széleskörű kutatást a népi emlékek forrásainak 
feltárása és hitelük megállapítása ügyében ; az utóbbi pedig engem bízott meg, hogy a betűrovást 
történeti és néprajzi szempontból tanulmányozzam. Szily T.uiék tudományának megvizsgálására a Dél- 
magyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulatot kérte fel. E tudományos testület Temes- 
várról Dr. Szentkláray Jenő apátkaiioiiokot, Kabdebo Gergely alispánt, Gabányi J.ános főszolgabírót, 
Berkeszi István és Prrbnyi Adolf tanárokat szept. 30-án küldte Omorra.' A nélkül, hogy a temesvári 
bizottság szerepéről előzetesen értesültem vobia, a következő napon ugjanott megjelentem én is. 
Tar Mihály szívesen fogadott. .Midőn a nekem ajándékozott néhány rovásról véleménj't inTlvánitottam 
s betűsorában két csikszentmiklósi jegynek feltűnő, részben pedig hibás hasznaflatára figj-elmeztettem, 
nagy meglepődésemre azt a választ nyertem, hogy Király Pál .kitanácsolta'". Majd szóba hozta a 
Történelmi Könyvtárnak azt a füzetét (30. füz. ür. Toldy László : A régi magyarok mivdtségének 
történeti'), a melyből — - a hogy későbben pontosan megállapíthattam — minden tudományát merí- 
tette. Ebből ismerte meg a csikszentmiklósi betűsort, melynek h és h betűit Toldy tévedése nyomán 
szintén felcserélve, az /", j, ni, v betűket Toldy felesleges voualkáival megtoldva, szintén hibásan 
hozta forgalomba. Szóba hozta továbbá Fischer művét is. melyet Király Pál ajándékozott neki. Régi, 
népi eredetű endékekkel szolgálni nem tudott. Beszélt atyja régi ábéczéjéről, a mely még rovás 
szeriiiti volt, de ezt — ,, szétrágta az egér". Csak egy betűjére emlékezett, a melyet előttem le is 
irt. Ez a régi betű pedig nem betű, hanem a számrovás egyik ötös (V) jegye volt. 

Mivel Tar a békés-vármegyei Csorvásról származott, Omorról egyenesen szülőföldjére mentem. 
Itt nagybátyja, Id. Tar István, nyomára vezetett annak, hogy írástudó öcscsének atyja csak a szám- 
rováshoz értett, mert a régi csoiTási pusztákon az 18ö7-iki földmérés és községesités előtt Gyula 
városának egjik számadó gulyása volt. Megtudtam, hogy Tar Mih.ály itt 1851-ben született. Mivel a 
puszták fölmérésekor atyja pásztorkodása is megszűnt, a számrovásokat otthon csak tí — 7 éves koráig 
látta szerepelni. Ez az oka, hogy Tar a számrovás mibenléteiével sem tudott tisztába jönni. Homá- 
lyosan csak a fenti számjegyre meg arra emlékezett, hogy a rovásról a pásztorokkal való érintkezés 
alkalmával sok mindent le is „olvastak". Leolvasták a gulyások kezére adott csordák bikáinak, 
teheneinek, tinainak, üszőinek, szopós és rúgott borjainak számát ; leolvasták a marhaállomány tulaj- 
donosainak nevét és a gulyatartó gazdák marháinak szánuit ; leolvasták a hullott áUatok „dögrovás "-át 
és a gulyások, bujtárok liérét nyilvántartó rovásokat is. 

így jutottam nyitjára annak a lélektani tévedésnek, a melyet Tar esetében a halvány kisgyermek- 
kori emlékek és Toldy László füzete együttesen előidéztek. Sőt megállapítottam, hogy e tévedést 
Király PÁLiiak módjában lett vobia már eleve ártalmatlanná tenni, mert hiszen Tar a hozzá írott 
első levelekben nemcsak az apjától és a bojtárjuktól tanult „szittya írásra', hanem a szittyairást 
ismertető Toldy-féle füzetre is n>-Utan hivatkozott.- Ezt azonban a rajongó budapesti tanár lelkiisme- 

' Tak MinAi.Y és fia. Tar IstvAn vallomásáról a községi biró jelenlétében jegyzökönj-vet vettek fel, melyet a 
M. Tud Akadémiának felterjesztettek, utóbb pedig kiadták a Míizeiuntársiilat Értesítőiének 1902. évi IV. tüz. 88—95. 1. 

» Egész terjedelmében idézve : .4 rovás-irás él-e a magyar nép közöli ? 28 — 29. 1. ; fontosabb részét 1. Sebestyén : 
Rovás és rovásírás. 310. 1. i Ethnogi-apllia, 1907. TG. 1.) 

3' 



2Ö A MAOYAR rovásírás IRODALMA 

retlenül elmulasztotta. E mulasztás árán sikerült aztán a nia.i;yíir szobrászat legnagyobb mestereinek 
egjikét megtéveszteni és a hamisítók ügyének megnyerni. 

Tar Mihály kétes eredetű tudományának és furfangos viselkedésének titkait, Király PálUü foly- 
tatott viszonyának keletkezését és alakulatait, valamint Fadrusz János megtévelyedésének szövevényeit 
is a M. Nemzeti Jlúzeum 1902. decz. 13-iki ismeretterjesztő előadásán ' és a M. Néprajzi Társaság 
1914 január 21-iki felolvasó ülésén^ ismertettem meg a népi emlékek kutatásában eredménytelenül 
buzgólkodó nagyközönséggel. Ezzel egyidejűleg Szily Kálmán szintén folytatta az omori bizottsággal 
sikeresen megkezdett nyomozásokat s midőn eredményei már felhalmozódtak, a M. Tud. Akadémia 
I. osztályából egy bizottságot kért adalékainak és következtetéseinek végérvényesen való megvizsgá- 
lására. Az 1903 február 3-án kiküldött bizottság tagjai Szilády Áron, Ifj. Szinnyei József, Kjítona Lajos, 
SziLAsi Móricz akadémikusok és Hermán Ottó, Fahrusz János meghívott szakértők lettek. A márczius 
5-én tartott ülésen aztán — a távolmaradt Fadrusz kivételével — ők vették tudomásul Szily Kálmán- 
nak azt a terjedelmes Jelentését, a mely egy hét múlva már nyomtatva is megjelent e czímen : 
A rovásírás él-e a magyar nép között? A M. Tud. Akadémia I. osztályától véleményadásra kiküldött 
bizottság elé terjesztett jelentés. Húsz ábrával (1 — 51. 1.). 

Szily Kálmán arra fektette a fősúlyt, hogy az omori földmíves irástiidoiiiányáiuik létrejöttét, 
kialakulását, mibenlételét és országos érvényesülését a saját és fia. Tar István vallomásának jegyző- 
könyvéből, rokonságuk felvilágosításaiból, Toldy László könyvének szövegéből. Tar Mihály első rovás- 
irásos kísérleteiből és felfedezőivel folytatott levelezéséből tegye érthetővé, kézzel foghatóvá. És ez 
teljes mértékben sikerült is neki. A rovásirásos szövegek hasonmásai kiáltóan igazolták, hogy Tar 
Mihály csakugyan Toldy könyvéből merítette minden ismeretét. Kiderült, hogy rendkívül éles észszel, 
de nagyon fogyatékos erkölcsi érzékkel tudta tőkésíteni Király Pál könnyelmű beavatkozását. Hermán 
OxTóhoz Írott sorailian viszont bárgyú őszinteséggel kijelenti, hogy „számjegj'ük is volt azoknak, a 
kiktől a rovást tanultam, de én elfelejtettem, fsak három jegyre emlékszem : egyre (V) világosan 
emlékszem és kettőre (^= -[ ) homályosan. Ezt mondtam én Király tanár úrnak is ; az elsőre azt 
mondta, hogy számjegy, a másik kettőre nem mondott semmit". ^ Szóval Tar irást adott arról, hogy 
a 6 — 7 éves korában látott pásztorrovások mibenléteiét is tökéletesen elfeledte. Ezzel aztán minden 
kétséget kizárólag igazolta, Jiogy megtévelyedése alapjában véve jóiiiszemű volt. Ezért tudta Szily 
Kálmán minden olyan föltevés és kérdés bolygatása iiélküi, a mi Tar Mihály „jellemébe vágna", vég- 
érvényesen megállM|)ítaiii : ,. Eh'iik fantáziája hitette el vele, hogy azok a számrovások, a melyeket 
gy('rniekkorában látoti, licdirovásulv s hogy azokon a számjegyek és billogok szittya betűk voltak"*. 
A baj csak akkor kezdődött, midőn Királi Pál útján a világgal is el akarta hitetni, hogy ez a betű- 
rovás a Toldy-féle könyv betűrovásával azonos. Mikor jiedig a baj már megvolt s Tar kénytelen volt 
kieszelni a régiek rovás- szer nitt merev ABCzé-váitozatát, megindult a tudományos kritika ama lavinája, 
a mely nemcsak az omori földmívcs tudományát, hanem Király Pál Karacsay-kódexét és Fadrusz János 
Tnhutuni-szobrát is elseperte. 

A számrovás és betűrovás összetévesztésének ötlete — tudjuk — Réthv LÁszLotól származik. 
Azt, hogy Tar esetében is ez a tévedés foroghat fenn, most Hermán Ottó vette először számításba. 
Pár nappal a fenti bizottság megalakulása után már benyújtotta a kétféle rovás összetévesztéséről 
szóló dolgozatát.'' Szily Kálmán Jelenlése ebből közülte a pásztorrovásról szóló 4. fejezetet. Hkrman 
Ottó az ősfoglalkozások élő emlékei között már tárgyalta a számrovást. Most attól a régeijbi felfogá- 
sától, hogy a magyar pásztorság rovásán a római számsor szerepel, eltér s a kézfej formájábíil azt 
következteti, hogy a magyar számsor a szemlélődésre hajló magyar léleknek eredeti, ingenuiu ter- 
melése. Az egyenes ujjak jelentik a számsor négy első egyenes vonalát (I — MII), a négyest; a ferdén 
álló hüvelykujj pedig jelenti a számsor ötödik jegyét (\ vagy /), az ötöst. Továbbá ,a két kéz együt- 

' Bf) és méfíis korlátozott kivonatát a Mni/yar S:-ó o napi .száma s a Jelentés a M. Nemzeti Múzettm 1902. 
évi állapotáról, 18'.) 190. 1. közölte. K Uorlátozásra Szii.y Kálmán útján a M. 'l'iitl. Akadí'niia bizottsiljra kért mesr. mivel 
ennek .szélesebb köríi kutatása ebben az irányban niéj; nem volt befejezve. V. ö. Skiirstvíin: Rovnx é.i roviinirás. 
308—325. 1., (Ethnograpliia, 1907. 74—87. 1.) a hol Tau anzképét, rovott és irott irásldsérlcteinck Cacsimiléit, továbbá 
a zilahi szobor képét is bemutatom. 

' Részletes ismertetése megjelent a Penli Hirlap, Budapesti Napló s több napilap következő napi számaiban. 

' Ezt okt. 2G-án irta s nekem okt. lén a V-jeíjyet méjr \\^y mutatta be, mint az eirérráfita apai ABCzé egyetlen 
el nem felejtett irásjepj'ét. 

' V. ö. Hermán Ottú : Rovtis. l'esti lliilap, lílO:!. Mn. lOiki számában. 



A MAGVAR rovásírás IRODALMA 21 

tesen két ötös egj'séget ad és a liiivelyk. egymásfelé dűlve és közelítve kereszteződik (és) . . . kiadja 
az X-alakot, vagyis a tizest".' Ugyanezt tárgyalta az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat febr. 
24-iki ülésén felolvasott Á szám- és behirovás viszonya Imzánkban czíniű dolgozatában,^ valamint 
abban a terjedelmes értekezésben is, mely A kéz és a szám az ősfoglalkozások köréhen czímen a 
Természettudományi Közlöny 1903. évi február havi füzetében látott napxilágot. ' A sokszorosan bizo- 
njitott eredetiséggel kapcsolatban mindig szerepelt az a másik fontos állítása is, hogy a számrovást 
leolvasó pásztor a felrovott tételek értelmezése közben használt sok szóval tén5deg azt a látszatot 
kelti, mintha a felsorolt ákombákomokból valami rovásirásos szöveget olvasna le. 

A rendelkezésére álló adatokból idézte Révay Pál sepsiszentgj'örgyi ref. lelkésznek F.uiRuszhoz 
Írott 1902. nov. 2-án kelt levelét, a melyl)eii arról tanúskodik egy nagybaczoni Puskás Bokor nevű 
öreg juhász neki egy botról, mely „tele volt elferdített római számokhoz hasonló rovátkos írással", 
ezt olvasta le: ,Nagy Ferencz uramnak volt 36 fejő juha, 12 báránya, 3 berbécse; a fejő juhokból 
megszekált 3 — tögye meggyiiladt. tehát nem tejelt — a többire megadtam a sajtot, 16 fontot és az 
ordát; bocskorpénzül kaptam fejők, bárányok és berbécsek után a három sajn krajczárt". A magyar 
népra.jz mestere nyomban tisztálian volt az/.al, hogy a szentgyörgyi lelkész úrnak nem rovásirásos 
botról, iianem a s/.ámadó jnliász összegező számrovásáról olvasták le ezeket az adatokat. Könnyebbség 
kedvéért be is mutatott több ilyen rováslapot, köztük pl. egyet olyant, a melyen egy tulajdonjegygyel, 
két szúrással (vagy ponttal) és két rovátkf)lt vonallal (tehát a pásztorok számrovásának öt jegyével) 
ez a tíz terjedelmes szó van felróva : „Dobos Mihálynak nincs bikája, nincs anyabarma, van hat 
harmadfű üszője".* 

Midőn Hermán Ottó fenti felolvasása az Archaeologiai Értesítő 1903. évi júniusi füzetében e 
czímen : Az ősszám és az őshetü viszonya irodalmunkban elvégre megjelent, már egész tömege ren- 
delkezésére állott az olyan számrovásoknak, a melyek csakugyan azt igazolták, hogy a középkori 
krónikások és XVI. századi emlékírók följegyzésének túlnyomó része ráillik a nép számrovására is. 
Ezért utalt aztíVn arra, hogy Thukóczi (és iiem a Képes krónika) .pálczákra metszés mesterségével" 
nemcsak betűket, hanem számokat is felrovathatott. Boshin szerint betűkről van szó, de Hermán OTTót 
a zempléni rövid számrovásokra is emlékezteti, midőn a székelyek „igen rövid fácskákra rónak s 
kevés jegygjel sok értelmet egybefoglalnak"'. Még ennél is beszédesebb bizonyítékoknak tartja 
Vkrancbics szögletesre faragott botjait és azokat a rájuk jobbról balra metszett bizonyos jegyeket, a 
melyekből „egy, legföljebb két ilyen sor némi pontok hozzátételével a jegyek számához képest igen 
sok értelmet ad", élivel e kútfők világosan betűk rovásáról Ijcszélnek, IIkrman Ottó egy példát állít 
szemeink elé annak bizonyítására, hogy a hangsúlyozott tömörség mégsem betürovásra, hanem szám- 
rovásra vonatkozott. Lerajzolja Lestár Péter gulya-tőkerovását, a melyen a tételek közbeszúrt pon- 
tokkal vannak elválasztva ; és lerajzolja a számrovás egész tartalmát a rovásírás betűivel is. Ekkor 
aztán kiderül, hogy azt, a mit a számrovás 18 jegygyei ki tudott fejezni, a betűrovás 65 irásjegygyel 
fejezte ki. Ezért mondja ki végül, hogy a fenti források idézett állítása „nem a hun-székely betű- 
írásra, hanem csupán a számrovásra vonatkozhatott, tehát az idézett szövegek nem a hun-székely 
Írásnak, hanem a számrovásnak ősi voltí'it bizonyítják".'' 

Végül megemlítjük, hogy Hermán Ottó a felolvasás alkalmával még elismerte az loOl-íki csík- 
szentmíklósi felírat hitelét; most pedig értekezése végén „modern kifejezéssel szólva' azt hirdeti, 
hogy „e rovott írás — aktái még nincsenek lezárva'. Az öreg mester kutatásainak eredményeivel a 
magyar rovásírás ügye csakugyan nem volt elintézve. Eredetileg csak arra vállalkozott, hogy a nép 
egyik megtévelyedett fiának titokzatos szerepléséhez néprajzi téren felvilágosító adalékokat gyűjtsön 
és tudományos tájékoztatást is nyújtson. Hkrman Ottó ezt megtette. Sőt még többet is tett, mikor 
Tar Mihály ügyéhez a krónikásokét és emlékírókét is odakeverte. így jutott el aztán annak az örvény- 
nek szélére, a melybe mindenki belezuhant, a ki kellő tudományos tájékozottság nélkül kívánta a 
székely rovásírás hitelét megdönteni, vagy bebizonntani. 

A Magyar Nemzeti Múzeum beavatkozása nem volt olyan sürgős, mint a M. Tud. Akadémiáé. De 

' (SziLY KAlmAn :) .-1 rovds-irás él-c a magyar nép kvzölt ? 9 — 14. i. 

' H. 0. bö kivonatát a Pesti Hírlap 1903 febr. 25iki és a Vasárnapi Újság 1903 márcz. 1-iki számában tette közzé 

» I. h. 402. füz. 97—115. 1. 

* (SziLv KAlmán) i. h. l:— 12. 1. 

^ 1. h Új folyam. XXIII. köt. 265 I. 



22 A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA 

mivel az oninri földniíves tu(loináin;i elöl intczetpin k('|)viseletéhen nekem sem lehetett kitérni, vele 
gj'orsan végeztem s csak aztán merültem helc iiyugorltan a rovásiui szereplő számok, tiilajrjnnjpüyek 
és betfik tantilniáiiyozásába. 

Két dologgal már a kezdet kezdetén tisztában voltam : azzal, iiogy a tollal és tintával kiszorí- 
tott középkori rovásírásnak emlékeit az élő néphagyományban, vagyis az ősfoglalkozások élő emlékei 
közt már meg nem találhatom ; továbbá azzal is, hogy az ősfoglalkozások élő emlékei közt szereplő 
számrovás és tulajdonjegyrovás tüzetes tanulmányozása olyan belső okok felismerésére fog vezetni, 
a melyek birtokában aztán a nmgyar rovásírás hitelét is megállapíthatom. Ezért láttam hozzá a rovások 
és tulajdonjegyek rendszeres gyűjtéséhez, továbbá a tudományos úton hozzáférhető nemzetközi anyag- 
nak, különösen a rokonnépek e nemű néprajzi anyagának és irodalmának tanulmányozásához. 

A vállalkozásnak nem várt, szinte magától áradó fejedelmi gazdagságú eredménye lett. A szám- 
rovás tanulmányozása közben először azt a törvényszerűséget állapíthattam meg, hogy a jobb kézzel 
rovott számjegyek sora technikai okok miatt mindig jobbról balra irányodik. ' Ezt követőleg a székely- 
földi kétsoros, illetőleg párhuzamos sorú, végtelen számrovások készítésének megfigyelése alkalmával 
pedig nyomára jöttem annak a másik törvényszerűségnek, hogy a rovásbot meciforditána után a második 
sorpár az előzőhez viszonyítva nemcsak visszafelé fordul és ^^sszafelé halad, hanem számjegyeivel 
együtt fejtetőn is áll. Midőn ezt nekem egy értelmes sepsiszentkirályi erdőirtó székely a rováson meg- 
mutatta és meg is magyarázta, hogy a látszólagos zavart előidéző fordítást a bal marknnkban tartott 
rész felhasználása miatt kell végrehajtanunk, végtelen boldoggá tett az a tudat, hogy a természet 
ölén a magyar hagyomány jól megértett élő emlékei közt az ókori cpigraphia eddig meg nem fejtett 
nagy rejtélyének jöttem a nyitjára. Jlert a székely kétsoros rovás sorvezetése tökéletesen azonos volt 
az ókori görög és ital feliratok hustrophedonjainak jobbról balra kiinduló, minden niásf)dik sorban 
visszaforduló és jegyeivel együtt fejtetőn álló írásrendszerének titokzatos sorvezetésével. 

Midőn a bustrophedonos magyar számrovások után K. D, Leginovszky adataiból a keletszibériai 
burjátok és jakutok naptárainak fogalonij egyek kel rovott bustrophedonjait is megismertem, már csak- 
ugyan nem térhettem ki az elől az önként kínálkozó következtetés elől, hogy a természetellenesnek 
tetsző ókori bustrophedon a rováslapok szolgai másolatából természetes úton keletkezett, és — a mi ezzel 
szorosan összetartozik — hogy a másolt szöveg rovásírás volt. élivel a betűrovás bustrophedonos 
fadarabjai rég elkorhadtak, ilyen irásjegyes ókori bizonyítékokra még csak gondolnunk sem lehet. 
Nekem tehát a bustrophedonos feliratok világában kellett folytatnom kutatásaimat. Itt derült ki aztán, 
hogy a phöniciai eredetű s még kezdetleges fokon levő sémi (pl. himyári). pelazg és görög feliratos 
endékek közt, továbbá a közvetített úton szintén onnan eredő ital, etruszk, germán (rnna) és ó-török 
írás legrégibb feliratos enüékei közt is mindig megtalálható a bustrophedon. Ez pedig azt teszi, hogy 
ez az összefoglalólag középtengermellékinek nevezhető írásrendszer eredetileg csakugyan rovásírás 
volt és a bustrophedonok jelenlétének bizonysága szerint minden kölcsönzőnél, még a legkésőbbi 
kölcsönt közvetítő népnél is mindig rovásírás maradt. 

Ha az ilyen bustrophedonos epigraphiai emlékek az irodalmi műveltség sarjadásának kezdetét 
jelentik, akkor semmit sem csodálkozhatuidc azon. hogy az ilyeti korai endékekkel közvetített rovás- 
írásnak a századok múlva virágzásnak indult s a rovásírástól egészen elszakadt, sőt a feliratok lég- 
köréből is kibontakozott irodalmakl)an nuir alig van felismerhető nyonui. Rendszerint csak a szókincs 
őrzött meg olyan ősi emlékeket, a melyeket nyelvtörténeti úton tudunk a rovásírás egyetemes törté- 
nete számára értékesíteni. Ez az irástörténeti szegénység természetesen mégis feltűnő marad, mert 
hiszen más oldalról bizonyítanunk lehet. Iiogy a rovásírás meg akkor is mindig élt, mikor az epi- 
graphiai irás már ecsettel, stílussal vagy tollal gyakorolt írásmódszerre fejlődött. Különben el sem 
lehet képzelni azt, hogy az ókori görög bustroplicdonokat a kö/.épkori ó-török l)ustrophcnoktól ezer 
esztendőnél nagyobb időköz választja el. 

Ekként tájékozódva, teljes értékét felfogtam annak, hogy a lui középkori krónikásaink és XVI. 
századi emlékíróink egyértelműleg a székelyek fára rovott írásáról beszélnek. Tudtam, hogy az egye- 
temes művelődéstörténet szempontjáliól itt a legtovái)!) fennmaradt rovásírásról lehet szó. Tudtam, 
hogy ezt a lehetőséget a bustrophedon nyomán összefoglalható középteugermelléki írásrendszer rokoni 

' Utólag niepállapithattuk, liogy c/.t a termésüete.s jelenséget (a nélkül, liojry iiá.stöiténeti jeleiitöséijóf i^ fel- 
ismerte volna) nálunk először Kevai MiklOs figyelte meg. L. fentebb e fejezet IV. részében. 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS IRODALMA 23 

kapcsolatainak értékes irástörténeti ismérveivel fogom bizonyitiiatni. Vagvis arra a rendkívül szöve- 
vényes összehasonlító kritikai műveletre kellett fölkészülnöm, a meh'lyel a magyar rovásírásnak nem- 
csak hitelét, hanem eredetét és rokoni kapcsolatait is meg tudom esetleg állapítani. 

E pontnál meg kell endítenem. hogy a vállalkozás sikeréhez a magyar rovásírás irodalma már 
biztosítékokat is tudott szolgáltatni. ^'isszaeInlékezhettenl arra. hogy a mi betűsorunkat az elözö kutatás 
már a germán rúnával és a zsidó írással is azonosította. Az utóbbival való összehasonlítás eredmé- 
nyezte azt a többször megismételt föltevést, hogy a mi betűsorunkat a zsidó írás nyomán protestáns 
theologusok hamisíthatták. Az én esetemben legtöbb bátorítással Nagy Géza feledhetlen kollégám 
rendkívül értékes előmunkálatai és .állandó érintkezésünk folyamán váltott eszmecseréi hatottak. Mielőtt 
Thomsen- Vilmos az ó-török feliratokat megfejtette volna, Nagy Géza már rámutatott a szibériai feKra- 
tokkal való niegle])ő hasonlatosságra. ' Mikor pedig e feliratok betűinek török hangtani értéke 1894-ben 
kiderült, nyomban megírta .-1 székely irás eredete czímű kitűnő tanuünányát. a melyben rámutatott arra, 
hogy az egymással azonos, vagy egymáshoz hasonló ó-török és székely Írásjegyek hangtani értéke 
is ugyanaz, vagj' legalább is ugyanabba a hangcsoportba tartozó. 

Itt endíteni meg. hogy Nagy Géza izzó magyar lelkének geniális csapongása hatott rám eszmél- 
tetöleg akkor is, midőn az löOl-iki csikszentniiklósi felirat szövegében az éi'tele ni zavaró rész romlott- 
ságát felismertem és kijavítottam. Csak egy szó volt elrontva ; de ez a szó magában véve is eldön- 
tötte a felirat s vele a magyar rovásírás hitelének kérdését. Kiderült, hogy a feliratot az 1750 táján 
készült két másolat előtt már megbolygatták. Mivel ugyanakkor egy szavát a felismerhetetlenségig el 
is torzították, teljesen tárgytalanná lett az a gyanú, hogy a később megsemmisült felirat rovásírásos 
szövegét a másolás idején haruisitották. 

Mivel a székely rovásírás hitelének kérdése sem Nagy Géza sikeres összehasonlító műveletével, 
sem az én felírat-reconstruálásonnual nem volt végérvényesen elintézve, rovástanulmányaim összes ered- 
ményeit elkezdtem egy rendszeres monographiának fölépíteni. Így jött létre egy teljes lustruni mun- 
kássága árán az .Ethnographia" 1903 4. és 19ÜH 7. évi négy évfolyamában 167 ábrával folytató- 
lagosan megjelent Rovás és rovásírás czímű terjedelmes mű. a melyet utóbb a „Magyar Néprajzi 
Könyvtár" II. száma gyanánt (19n9-ben) külön kötetben is kiadtam. 

Midőn a bustrophedon eredetének megállapítiisát és a vele kapcsolatos irástörténeti eredményeket 
művem bevezetése gyanánt magyarul már közöltem, németre is lefordítva elküldöttem riiarlottenburgba, 
az agg MoMMSKN TivADAKuak. Dolgozatom a nagy német epigraphustól a berlini Gesellschaft für Antro- 
pologie, Ethnographie und Urgeschichte-hez került, hol az 1903 okt. 17-ilvi ülésen felolvasták és 
egész terjedelmében ki is adták a „Zeitschrift für Ethnologie' 1903. évi folyamának 7ö5 — 771 lapjain. 

A monograpliia tulajdonképpeni tárgya három részből és egy függelékből áll : /. Számrovás 
— II. Tnlajdoiijeíj!/ — ///. Betürovás. — Füi/gelék (A hamisítványokról). Az első részben 
külön tárgyalom a magyarság, hazai nemzetiségek, rokonnépek és külföldi idegen népek szám- 
rovásait. Kiderítem, hogy a magyar adó-rovás múltja oklevéltári alapon a XIIl. századig, nyelv- 
történeti alapon pedig a honfoglalás koráig nyomozható. A keleteurópaí és középeurópai népek 
magyar kölcsönszavaiból (rorrí.'í, párja, kokas stb.) az derül ki, hog}' az elszámolás nyilvántartására 
fölöttébl) alkalmas számrovást a németséggel, az összes szláv népekkel, továbbá a balkáni oláh és 
űj-görög népekkel a fél F'iUrópát sarczoló honfoglaló magyarság ismertette meg. A hazai rovásfajták 
tüzetes tanulmányozása pedig összehasonlító néprajzi úton rávezetett arra. hogy a legszövevényesebb 
kétsoros székely és csángó rovás tökéletesen egyezik a vogul és osztják rokininépek nyugatszibériai 
rovásaival. 

A második részben ugyanilyen módszerrel tárgyah)m a tulajdonjegyeket. A történelmi nyomozás 
itt is napfényre hozza az Árpádkori jn/y-et és az Árpádkori eredetű földközösség tulajdonjegyes 
nyil-kt. Az összehasonlító néprajzi művelet viszont csak azt igazolhatta, hogy a rovott tulajdonjegy 
használatában csak a gyakorlat azonos, de a folyton változó formák egymással nemzetközi vonatko- 
zásban már nem állanak. A hazai szűkebb keretben nagy figyelemmel kutattam a tulajdonjegy és a 
rovott írásjegyek irodalmi úton többször hangoztatott viszonya után. A székelységnél néhány homá- 
lyos nyom azt sejtette velem, hogy egyes családnevek kezdőbetűje a rovásírás betűsorából kerülhetett 

' Az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1890 ápr. 29-iki ülésén. Rövidítve megjelent a Budapesti Hirlap 
1890 júii. 6-iki 154. számában. 



24 A MAfiYAR ROVÁBIRÁt^ IH0|1AI,MA 

forgalomba. De ez semmi esetre sem jelenthet réí;'i átvételt, mert iiis/.eii ii/, a|iánil fiiini és tölih 
testvérre s/iilló tulajdonjegveken minden örökös változtat i hozzáad, vagy elvesz) valamit. 

A betürovás tárgyalásánál a germán rimáról és az ó-török epigraphiai emlékekről már gazdag 
és értékes tudományos irodalom állott rendelkezésemre. Ezért volt módomban az itt talált bustrophe- 
donokkal nemcsak a rovásmásolást igazolni, hanem a két Írásrendszer eredetérc és rokoni kapcsola- 
taira is élesen rávilágítani. Viszont a magyar emlékek kevésbbé tisztázott ügyének még a földerítő 
tudományos előmunkálatok terén is köteles szolgálatot kellett teljesítenem. Az állítólagos, még soha 
nem látott Telegdi-féle 1598-iki leydeni Rudimenta-kiadásért az összes nagyobb európai könyvtárakat 
megkerestem. Az eredmény meddő lett, de a fáradozást más irányban gazdagon megjutalmazta az 
ugyanekkor előkerült giesseni és hamburgi másolat. A másolatban fenmaradt 1501-iki csikszent- 
miklósi felirat hitelének bizonyítására alkalmas szöveghibát már megemlítettem. A rendelkezésül álló 
másik két emlék közül az 1589-iki Rudimenta már tollal irott késői tudományos termék volt, az IfiOS-iki 
enlakai tcmplomfeliratot pedig ecsettel festették. Ezért a magyar rovásírás hitelességét és a közéj)- 
tengermelléki írásrendszerhez fűződő rokoni kapcsolatát bizonyítanom már nem lehetett. De bizonyít- 
hattam a jobbról balra irányodé sorvezetéssel, meh'et először Vkrancsics tett szóvá s a mely ]K)ntosan 
megvan a magyar rovásírás említett három emlékében is. A rovásírás l)ustrophedonos másoló rend- 
szeréből ugyanis az első és legsikerültebb kibontakozás az volt, hogy a forgatott rovást másolás 
alkalmával egyszerűen visszaforgatták. így jött létre aztán a zsidó és ó-török írás sorvezetésének 
jobbról balra irányodé rendszere. És így jött létre a magyar rovásírás jobbról balra irányodé sor- 
vezetése is. Jellemző, hogy erre a pompás ötletre az indogermán népek egyike sem jött rá. Ezért a 
bustrophedonnal való vesződség náluk megsiettette a rovó- és másolóeszközök finomodását. Mikor 
aztán a kettőből létrejött a karczolótű és atoll, a sorvezetés is megváltozott: természetes úton balról 
jobbra igazodó lett. 

A mint a magyar rovásírás a birtokában levő ősiség jogán megkezdte a középtengerniellckí 
írásrendszer nagy és fényes családjában való elhelyezkedést, a további összehasonlítás már sokkal 
könnyebb szerrel tudta hozzáférhetővé tenni az igénytelen magyar emlékekben rejlő értékes irás- 
történeti adalékokat. Kiderült, hogy a rovás technikájának nemcsak a sorvezetés iránya volt vele- 
járója, hanem a betűk merevsége és egykorasága is. Megértettük, hogy a rovókés a rovásfára 
keresztben és ferdén metszett legkönnyebben, a farostok kihullását előidéző szögleteket pedig kerülni 
volt kénytelen. Az írásjegyek szerkezetében azért találtunk kevés változatosságot ; a különféle népek 
rovott betűsorai közt pedig ugyanezért találtunk még akkor is igen nagy hasonlóságot, mikor rokoni 
kapcsolatra, például az etruszk és székely írás közvetlen kapcsolatára még csak gondolni sem Iciicf. 
Ez a körülmény figyeltette meg velünk, hogy a kölcsönzők az átvett írásjegyek egyikén-másikán már 
megkülönböztető járulékokat is kénytelenek voltak alkalnuizni. Megfigyeltük továbbá, hogy a kölcsöir/.ők 
a formák megváltoztatása alkalmával a betűk részeit gondosan megtartották. Ha például azt találták, 
hogy az a jegy egy hosszú keresztmetszésből és két ferde rövid vonalkából áll, akkor az ó-török 
írástudó már feljogosítva érezte magát arra, hogy a két rövid ferde vonalat a hosszú keresztmetszés 
két végén helyezze el. A germán rúna rovója viszont csak annyit engedett meg magának, hogy a 
két ferde vonal ne alkosson szöget, hanem párhuzamosan maradjon meg egymás mellett. Mikor aztán 
az ilyen megfigyelésekkel elkészültünk, már birtokában is voltunk azoknak az ismérveknek, a melyeke 
kel meg lehet állapítani az egy családba tartozó különféle betűsorok kiVzeli vagy távoli rokoni kap- 
csolatát. 

ílredményeinkről végül táblázatos kimutatást készítettünk, a mely kimutatásban a niagyar l)etü- 
sort már az ó-török betűsor legközelebbi rokona gyanánt szerepeltettük. Erre első sorban azok a 
formai és vele együtt járó hangtani találkozások indítottak, a melyeket először N.í^oy Géza állapított 
meg, mi pedig a fönti megfigyelések érvényesítésével szaporítottunk. Indítottak továbbá azok a törté- 
neti tanulmányok is, a melyekkel előzőleg már bizonyítani tudtuk, hogy a székelyek azonosak azokkal 
az clnuigyarosodott kabarokkal, a kik a művelt Uozár törökségtöl keleten elváltak s a honfoglalás 
előtt hozzánk csatlakoztak, a honfoglalás után pedig székelykedő határőreink lettek. 

Az elmagyarosodott csatlakozók e közvetítése érteti nu-g velünk, hogy a rovott írásjegyet jelentő 
hctü nyelvünkben miért török kölcnönszó ; toválthá azt is, hogy a török nyelvből hiányzó magyar 
hangok (pl. a gy, ny, ty) jegyei miért viselik magukon az utólagos megszerkesztés nyomát. Végül 
egy ilyen keleti török közvetítés nélkül nehezebben tudnánk, vagy tán meg. se tudnánk érteni azt a 




A MAGYAR rovásírás IRODALMA 25 

jelenséget, h().ff^■ a székely rovásírás betűsorában nemcsak középázsiai ó-török elemek vannak, hanem 
vannak méj>- régibb olyan elemek is, a melyeket a rovásírás valamely igen régi betűsorával egy ősibb 
keleti törökség az ókori középtengermelléki kultiirából vett kölcsön és adott tovább. 

vn. 

A konstantinápolyi és bolognai emlékek felfedezése. 

Mire a M. Nemzeti Múzeum részéről szállított tudományos eredmények leszürödtek, Magyar- 
országon talán senki sem érdeklődött már a rovásírás iránt. Időközben mindenkit elriasztott az a 
valóban kellemetlen tapasztalat, hogy a jóhiszemű érdeklődők hazafias lelkesedésére számító irodalmi 
és művészi termelés a tudományos kritika ítélőszéke előtt rendszerint értéktelen silányságnak bizo- 
nytdt. Mindenki sajnálta Fadrusz .lÁNost, hogy a zilahi kudarcz után újra visszatért jól-rosszul meg- 
kezdett Írástörténet! tanulmányaihoz. Bizonyítani kezdte a székely és etruszk írásjegyek megdöbbentő 
iiasonlatosságát, sőt rámutatott az egyiptomi hieroglyphek formai rokonságára is. ' És a ki a kitűnő 
művészen csak a képtelenségnek tetsző történeti távlat miatt és nem a vakmerő összehasonlító művelet 
módszertelensége miatt sajnálkozott, annak csakugyan aggodahnai tánmdhattak, midőn a nuízeumi 
képviselet csaknem ugyanolyan távolságban kereste a magyar rovásírás eredetének titokzatos forrásait. 

Akadtak komoly, de tájékozatlan tudósok, a kiknek szemében fölötte veszedelmesnek tetszett 
az a körülmény is. hogy az ilyen nagyfontosságú egyetemes vonatkozások elvégre már a külföldi 
kritika beavatkozását is kihívják s így a hazai tudomány komolyságát a művelt nemzetek szemében 
esetleg igen nagy mértékben veszcljeztethetik. Hüledezve látták, hogy a múzeumi képnselet ebbe a 
niMuzetközi veszedelembe egyenesen belerohant. A mint a bustrophedon eredetét műve befejezésében 
megállapította, eredményét nyomban külföldre vitte : ndkor pedig a mű elkészült, az egészet Thomsen 
V'n.Mosnak. az ó-török feliratok megfejtőjének ajánlotta. Pedig tudhatta, hogy a kopenhágai dán egye- 
temnek ez a magyarul is tudó dísze a mi rovásírásunk ügyében már állást foglalt. Midőn ugj'anis 
világhírű franczia müvében az ó-török írás eredetével foglalkozott, mondanivalóinak függelékéül 
az utolsó jegyzetben ígj- nyilatkozott : „.I'ajoute que les resseniblances spécieuses de l'alphabet 
turc et l'alphabet dit hnnno-scythique (voir P. Király de Dada. Habyl. and Orientál Record VI, No. 10. 
1893, p. 227 et suiv., 283) sönt trop peu nombreuses et trop imperceptibles pour justitier une parenté 
des deux alphabcts". (Mafinarid: Hozzáteszem, lK)gy a török betűsornak és az úgynevezett hun- 
szkitha betűsornak (1. Dadái Király P. stb.) látszólagos hasonlatosságai nagyon csekély számúak és 
alig száml)avehetők alihoz. hogy a két betűsor rokonságát igazolhassák.) - Am az aggodalmaskodóknak 
azt is tudni kellett volna, hogy Dadái Király Pál angol nyelvű czikke gyarló irásinutatványaival 
nem a csikszentmiklósi klasszikus betűsort, hanem Somoüyi Antal hamisítványainak kurzív jellegű 
betűsorát vitte világpiaczra. Midőn személyes érintkezésünk alkalmával e hevenyészett czikkecske 
miatt a szerzőt korholni kezdtem, nagy meglepetésemre azzal védekezett, hogy egj- londoni kongresszus 
ünnepi lakomáján néhány érdeklődővel hosszasan elbeszélgetett a magyarok rnna-tudományáról s 
egyben irásmutatványokat is készített egy kezeügyében levő étlap üres hátára. Az egják érdeklődő 
aztán megírta a czikket, a melyet kefelevonatban küldtek el utána korrigálás és — adoptálás végett. 

Az óvatos dán mester tehát igen helyesen járt el, midőn a silány kongresszusi terméket érde- 
ménél több figyelemre nem méltatta. Viszont a múzeumi képviseletben is kellett lenni annyi erkölcsi 
bátorságnak, hogy a magyar rovásírás eredetének és rokoni kapcsolatainak bizonyítékait hódolattal 
először ugyancsak THOMSKxnek, a turáni tudományok halhatíxtlanának mutassa be. Műve egy j)éldánya 
tehát Kopenhágába került, a többi pedig az említett részvétlenség következtében a múzeumi raktá- 
rakba vándorolt. 

Ez 1909 június havában történt. Pár év múlva. 1913 márczius havában Thomsen egy fényképet 
ka|)ott Babinger Ferencz fiatal würzburgi tudóstól. A fényképen három sor runa-szerű irás volt látható 
Dernschwam János tájékoztató jegyzeteivel. Az löö5-iki latin följegyzésből csak az tudható meg, hogy 
ez a gót ruminak tetsző titokzatos feliratot Dernschwam Konstantinápolyban, a követségi szállás istálló- 

' Budapesti Hirlap, 1903. évf. 

- Insciiplions de VOrkhon déchiffrées par Vilh. Thomskn (Mémoires de la Société Finno-Ougrienne. V.) Helsing- 
fors, 189G. 54. 1. 

Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlckei. 4 



26 A MAGYAR RnvÁSIRÁS IRODALMA 

jának faláról iiiási)lta le. Babint.er tehát a nairy dán (iricntalisfáti)! .íitm kert felvilágosítást, hoey ez 
a germán rúnának tetsző felirat miként kerülhetett a török fővárosba. ' Thomsen nyomban felismerte, 
hogy nem germán rimákkal, hanem a magyar rovásírás egyik csodálatos emlékével van dolga. Elő- 
kereste a neki ajánlott magyar könyvet és ennek segítségével olvasni kezdte: „Ezer öczáz tizenöt 
esztendőben írták észt ..." Xoha Thomsen tud magyarul, néhány nevet és elavult szavat megfelelő 
köztörténelnii és nyelvtörténeti segédforrások igénybtnétele nélkül már nem tudott kibetűzni. Meg- 
fejtési kísérletét azzal az utasítással küldte meg tehát HABiNOEKnek, hogy a féll)eli eredményt velem 
fejeztesse be. 

Midőn hozzám a fénykép és Thomsen niegfejtési kísérlete megérkezett, nyomban tisztában VKJtam 
azzal, hogy az eseményszámba menő felfedezés tudományos irodalmunk megmérhetlen értékű gyara- 
podását jelenti. Tudtam, hogy ez a föltétlen hitelű rovásirásos magyar nyelvemlék minden időkre 
eldönti a csikszentniiklósi felirat hitelének s általában a magyar rovásírás hitelének kérdését. Tudtam, 
hogy a magyar tudományosságnak milyen mértékű díszére szolgált Thomsen beavatkozása és pompás 
magyar nyelvű megfejtési kísérlete. Örömtől áradozva üdvözöltem BabingerI s nyomban hozzáláttam a 
szöveg homálj-os, vagy rosszul másolt helyeinek megfejtéséhez, valamint a tartalom megvilágítására 
szolgáló köztörténeti adalékok fölkutatásához is. Midőn eredményeimet rendelkezésére bocsátottam, azzal 
az ajánlattal kívántam megörvendeztetni, hogy ha a küldött történeti és epigraphiai adatokat összerója, 
dolgozatát magyarra fordítom és bemutatom aM. Tud. Akadémia egyik nyilvános ülésén. Egyben meg- 
állapodtam vele. hogy a magyar szöveg előbb megjelenik az EthnoqraphÁáhan, utána pedig a német lát 
majd napvilágot az Unrjarische Eundschauban. Ez így is történt. ^ Babinííer Ferenc/, dolgozatával 
gyorsan elkészült s én a szükséges giosszákkal ellátva csakugyan bemutattam az ápr. i'l-iki összes 
ülésen. Midőn a dolgozat az Ethyiofjraphia III. füzetében megjelent, glosszáim nyomtatásban is 
követték Iíabinger czikkét. Ezek nélkül ugyanis a felfedezett emlék viszonylagos értékét, nyelvtörté- 
neti és irástörténeti sajátosságait kellőképpen megérteni nem lehetett. 8öt csorba esett volna a fel- 
fedezés körülményeinek megállapításában is. Babinger világosan megírta ugyan, hogy „Thomsen nagy- 
szerű nyelvtudása több szó jelentését s ezzel a felirat tartalmát is körülményesen megállapíthatta" ; 
de ezzel — különösen magyar szempontból ítélve meg a dolgot — a megfejtés ügye már csak azért 
sem lehetett méltóképpen elintézve, mert Babinger a hibás másolás szövegének rekonstruálását is 
méltányolva, alább megjegyezte, hogy a felirat szövegét úgy közli, a hogy én megfejtettem. 

Ezért, szenteltem az első glosszát TnoMSENhez fűződő viszonyom ismertetésének, a másodikat 
pedig folytattam így: „A váratlanul fölbukkant konstantináiiolyi magyar nyelvemlék szíiidűs történe- 
tének kétségtelenül az a legragyogóbb része, mely a geniális dán tudósra vonatkozik. Kede.ii Székely 
Tamás (a konstantináiiolyi követségi istálóba zárt magyar fogoly) azért alkalmazta az erdélyi székely 
rovásírás titokzatos jegyeit, hogy hozzáértő földijein kívül más kibetűzni ne tudja. Dernschwam János 
pedig német létére azért másolta le, mert azt hitte, hogy runa-szerű jegyeit némi utánjárással majd 
megszólaltathatja. Dernschwam másolata újabban Hahixger Fehencz kezébe került s ez a derék bajor 
tudós hosszas kísérletezés után a középázsiai ó-török feliratok megfejtőjére nyilván azért gondolt, 
mert e törökföldi leletben is török szöveget kezdett gyanítani. Végül aztán a világhírű dán tudós 
sikerrel megállapítja, hogy a titokzatos felirat rovásirásos magyar nyelvemlék ir)ir)-ből. Szóval a 
magyar művelődéstörténet és Írástörténet e mérhetetlen értékű kincse talán soha sem bontakozott 
volna ki az ismeretlenség homályából, ha Thomsen csodás méretű turáni isnuM-otiú kajicsán germán 
tudóshoz illő alapossággal meg nem tanult volna niagyanil". Annak mértékéül pedig, hogy még így 
fölfegyverkezve is minő terhes munkát végzett Thomsen, közlöm azt a megfejtési kísérletet, melyet 
BABiNQERnek, ez pedig nekem elküldött. Utalok az eddigiektől elütő, fordított irányú sorvezetés sze- 
rencsés fülismerésére és több magyar szó értelmének meglepően ötletes megállapítására. Végül hódolat- 
teljesen megjegyzem, hogy az én befejező szerény miinkásságom már csak akkor következhetett cl. 
— , midőn a nagy dán tudós előzőleg Dernschwam följegyzésében az ir)lÓ-iki rovásirásos magyar 
nj'elveniléket fölfedezte. Igen, a sors különös kegyelme bennünket úgy tett gazdagabbá, hogy a közép- 

' L. Baiiinokk polemikus levelét az Ethnographia lliU. évi". 71. I. 

' Dolpfozatát c czimen : Konstanlinápolyi rovásirdsof! miu/i/ar Hi/clrciiiléli l:)!-} íxíV hi'iiuiladani a M. Tud. .VUadémia 
1013 ápr. 21iki összes ülésén; egész terjedelmében kiadtam az Ethnograpliia l!1i;i. évi f. ápiilisi III, tuzctébcn s 
füzetesen ismertettem a Vasárnapi Ijsiip lOKJ ápr 'JTiki 17. szániában. Németül az l iigarisclic Kuiidschaii 1014. évi 
). füzetében jelent meg. 



A MAUYAR rovásírás IKODALMA 27 

ázsiai ó-török feliratok megfejtője lett a nyelvemléknek tekinthető egyetlen hiteles ó-magyar felirat 
megfejtője is!" ' 

Utóbb kiderült, hogy Babinokr reám nagyon megneheztelt, a miért TnoMSKNt ennyire belekevertem 
a dologba és hogy magam is előtérbe kerültem. Egyelőre csak jelezte, hogy van készülőben egy 
másik meglepő tárgyú czikke is a rovásírásnak és a székelyeknek egymással kapcsolatos eredetéről. 
Nyomban tudattam, hogy e kérdésekben én mondtam ki nálunk az utolsó szót s egyben készségesen 
felajánlottam további támogatásomat De Babinger nem kért a tudományomból. Noha nyelvünket és 
tudományos eredményeinket nem ismeri, vakmerően nekivágott Ein schriftlichcs Ecitsel (Irástörténeti 
rejtély) czímű czikke megirásához. A mikor elkészült, dolgozatát megküldte a Keleti Szemlének és 
MüLLER KosRÁonak, a magyar viszonyokat ismerő germanistának, A magyar folyóirat figyelmetlen szerkesztői 
ügyet sem vetettek a dolgozat hajmeresztő botlásaira s arra a szintén kinyomatott magánlevélre, a 
melyben Müi.lbr Konrád BABiNCERrel egy elméletet közöl a székelyek és irásuk eredetéről. De mikor 
megjelent, egyik élelmes estilapban a két szerkesztő nagy zajt csapott s fennen hirdette, hogy folyó- 
iratuk „legújabb kötete szenzácziós tudományos fölfedezésről ad számot. Két német tudós, Müller 
Konrád dr., a hírneves germanista es Babi.nger Ferescz würzburgi egyetemi tanár ^ kiderítette, hogy 
a székelyek, kiknek eredete egy évezredig vitás volt, azonosak a kazárokkal''. Ez az ural-altáji ere- 
detű „kazár gyülevcsz-nép a középkor elején a régi török nép szomszédságában lakott s a régi török 
Írásjegyeket használta. A mikor a magyarok Lebediában éltek, a magyaroknak a kazárok voltak 
szomszédai. Mikor a varég-oroszok a kazár birodalmat megsemmisítették, a pecsenegek pedig a magya- 
rokat nyugat felé szorították, a kazár nép egy töredékét (a kabarokat) a magyarok leigázták és a 
IX. század elején magukkal vittek nyugat felé". Ezek lettek aztán elmagyarosodásuk után azok az 
erdélyi székelyek, a kik „a rovásírást még Ázsiából hozták magukkal". Ezért aztán „nagyon is való- 
színű, sőt alapos az a föltevés, hogy rovásírásuk (a középázsiai ó-törökével) közös eredetű".^ 

Midőn az újság egyik munkatársa megkérdezett, hogy mi a véleményem erről a fölfedezésről, 
azt a felvilágosítást adtam, Iiogy engem nagyon meglepett, mert a mit ilyen nagy zajjal nyilvános- 
ságra hoztak, utolsó ízig megtalálható a székelyek kabar eredetéről és a török eredetű székely irás 
kabar közvetítéséről szóló régebbi könyveimben, füzeteimben és czikkeiinben. Kunos Ignácz és Munkácsi 
Bernát szerkesztők ezt megszégyenítésnek vették s BABisoRRrel karöltve dísztelen hirlapi hajszát intéztek 
ellenem. Az ügy érdemén a sok meddő irl\a-firka semmit sem változtatott. A „fölfedezés" nyolcz évvel 
korábban, tehát akkor, midőn még Munkácsi Brrn.ít is szerkesztője volt, megjelent az Ethnographiában 
e czímen : A székely rovásírás eredete. Ennek szövege jelent meg 1909-ben a Rovás és rovásírás 
czímű könyvemben is. ' 

Közben Babinger foljtatta Dernschwam-tanulmányait s néhány értékes adalékot sikerült hozzá- 
férhetővé tennie. Ráirányította figyelmünket Dernschwam kiadott e.\libriseire és egyetlen példányban 
fennmaradt arczképes emlékérmére. '' Mi pedig megírtuk Ujabb ijlossznínkat a konstantinápohii nyelv- 
emlékhez. Közönségünk számára örömmel közvetítettünk mindent, a mit Babinger felkutíitott és közöltük 
KiEPERT Henrik egjik értékes régebbi tanulmánya nyomán Dkrnbchwam említett augsbiirgi naplóinak 
prágai és wolfenbütteli másolatait." Bemutattuk a rovásirásos lapok facsimiléit s beiktattuk tudomá- 
nyunk történetébe azt az értékes adatot, hogy Dernschwam naplóit Kanke Dic serlnsrhe Bevolulíon 
czímen 1829-ben megjelent kötete előtt a mi ENGELÜnk Geschichlc dcs unyrischen Keiclis czímű 
műve III. részének 1813-ban megjelent 2-ik kötete idézte legelőször. Sort kerítenünk végül Babinger 
említett magyar czikkének feltűnő tévedéseire, valamint a dísztelen hirlapi polémia okmányainak 
bemutatására is. 

' Sebestyén: Glo.tszák a konstanlinápolyi nyelvemlékhez. Ethnngraphia, ini.'!. évi f. 141 — 1-13. I. Az „egyetlen 
hiteles" feliratot inkább az ,elsö feltétlenül hiteles" feliratnak kellett volna mondanom, mert hiszen a csikszentmiklósi 
felirat hitelét e nélkül is tudtuk bizonyítani. 

' Csak végzett egyetemi hallgató. 

' L. Ethnographia, 1914. évi f 66-67. 1, 

* E parázs irodalmi vita összes iratait lenyomatban az Ethnographia 1014. évi f. II. füzete közli. 

* Deutsche Rundschau für Geographie, XXXVI. köt. 133. I. (V. ö. Grap Karl Emich zu Leiningen-Westerbürg : 
Deutsche wid üsterreichische Bihliothekszeirhen. Stuttgart, 1901; Ethnographia, 1914. évi f. I. füz.) — Mitteilungen der 
Bayerischen Numismatischen Gesellschaft, 1913. 46. 1. (L. F. Ebner czikkét u. o. 1882. I. köt. 129. 1.) 

" Hans Dcrnschwams orienlalische Eeisc 153$ — 13öö aus IJandschriften im Auszuge mitgelcilt. (Glóbus, 1887. 
LU. kötet.) 



A MAGYAR ROVABIEAS IRODALMA 



■ E kellemetlenségek közepett valóban könnyen el lehetett volna ejteni a kutatás ama fonalát, 
a mely a legértékesebb középkori rovásirásos magyar nyelvemlék felfedezésére vezetett. Még rovás- 
tanulmányaim elején nyomára bukkantam annak, hogy Bklicüay Jónás akadémiai felolvasása szerint 
Grók Marsigli Fkrdinánd olasz hadimérnök Budavár bevétele után, 1690 táján Erdélyben, a Moldva- 
és Oláhországba vezető szorosok kipuhatolására küldetett ki s „ugyanezen alkalommal a szittya nép- 
törzstől lakott Székelyföldön tanulmányozta és megfigyelte e nép nyelvét s kutatásai közben oly fát 
vagy fatáhlát talált, a mely ezen föld első keresztyénéinek a változó napokra eső ünnepeinek nap- 
tárát tartalmazta".' Mivel Beliczay meg is jelöli, hogy ezt az adatot a bolognai kéziratok közt lehet 
megtalálni („Mss. Codex 54. Cárt. 669.°), érintkezésbe léptem Thai.y KÁLMÁNnal. a ki a M. Tud. Aka- 
démiában a Marsigli-iratoknak magyar szempontból való tüzetes áttanulmányozását és lajstromozását 
szorgalmazta. Mikor aztán előtte azt a sejtelmet kifejeztem, hogy ez a fán vagy fatáblán talált 
naptár esetleg rovásirásos szöveg lehetett, maga is utána járt a dolognak s jegyzetei, vagy Fantuzzi 
könyve nyomán azzal örvendeztetett meg, hogy a titokzatos naptárszöveg csakugyan róva volt. A rovás- 
irásos példák bemutatása alkalmával Thaly még arra is határozottan emlékezett, hogy a Marsigli- 
iratok közt csakugyan vannak ilyen merev betűs székelyföldi másolatok. Mikor aztán a M. Tud. Akadémia 
Veress ENDRÉt Bolognába kiküldötte, csakhamar megtudtam, Jiogy Marsigli csakugyan fára rovott székely 
betűs szövegeket másolt le. Megtudtam végül, hogy a rovásirásos űlt Marsigli abl)ól az idől)öl való- 
nak tartotta, midőn a székelyek keresztyén hitre tértek. 

A mit a XVII. század legkiválóbb epigraphusainak egyike állított, a Fadrusz-láz idején hihetet- 
lenül hangzott. Később pedig olyan visszahatás következett, a mely még a készen álló tudományos 
eredmények megjelenését és érvényesülését is megnehezítette. Ilyen körülménj-ek közt aztán még a 
beavatott szakembert is könnyen elriaszthatta a keresztyén hitre tért XI. századi székelyek „mozgó 
ünnepeinek'' emlegetése. Mert hiszen ilyen ünnepekkel csakis cyy évre szóló lehetett a rovott szöveg ; 
vagyis módjában volna a kutatásnak még Marsigli igazából azt is megállapítani, hogy a XI. század 
melyik évében volt a fára rovott szöveg használható . . . 

Őszintén megvallom, hogy az 1515-iki rovásirásos konstantinápolyi felirat meglepően romantikus 
története nélkül csakugyan nem tudtam volna a bolognai másolat ügyét komolyan venni. így azonban 
elvégre is napfényre került az a mérhetlen értékű kincs, mely az állandó (és nem a változó) ünne- 
pek középkori örök-naptárának bizonyult, a mely a magyar írástörténet számára legtökéletesebben 
őrizte meg a székely rovásírás hangzó-ugrató rendszerét, az egyetemes írástörténet számára pedig 
példával igazolta azt a törvényszerűséget, hogy a rovásboton és a rovásbot oldalainak másolatán 
mindig balra néző betűsor, jobbról balra irányodé sorvezetés és a visszaforduló páros sorokat fej- 
tetőre állító kígyózó írás. bustrophedon keletkezik. 

A váratlanul felhalmozódott tudományos eredmények világánál a bizonytalanságnak az a köde 
nyomban szétfoszlott, a melyben annyi tudós elme megtévelyedett és a melyben a magyar rovásírás 
tudományos hitele is állandóan veszélyeztetve volt. A na])fényre került középkori endékek végérvé- 
nyesen igazolták azokat a középkori krónikásokat és emlékírókat, a kik azt állították, hogy a 
székelység ősi írása rováson élt Igazolták, hogy ez az írás még egészen az epigraphia körébe 
tartozott. Igazolták a felfedezőket, a kik hazai és külföldi epigrajjhusok voltak. És tegyük hozzá: 
igazolják majd a M. Tud. Akadémiát is, a melynek régészeti bizottsága az epigraphiai tartalomban 
rejlő nemzeti és nemzetközi tudományos értéket gyorsan felismerte és ezt a kiadványt tetemes 
anyagi áldozatok árán létrehozta. 

' Bkliczay Jónás: Marsigli e.'c/cc',>- mujtfojí. Biidapc-ít, 188 1. (Ertcknzcsok a tiii-t. tud. köi-i'höl Kiailja .i M. riul. 
Akadémia. IX. köt. 9. sz. 43. 1.) 



MÁSODIK KÖNYV. 

A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITELES EMLÉKEI. 



ELSŐ FEJEZET. 

A KÖZÉPKORI KRÓNIKÁSOK 
ÉS A XV. SZÁZADI emlékírók FÓLJEGYZÉSEI. 

I. 
A Nemzeti krónika szövege 1221 tájáról. 

Kútfökritikai alapon megállapítható, lio!«y a XI. század niásodik felében írott Nemzeti króniká- 
nak névtelen kánon-szövegét a késül)bi idők krónikásai többször folytatták, újra szerkesztették, régi 
szövegét megigazgatták, bővítették és kurtították. A XII. század derekán lezáruló gyönyörű szövegnek 
több endjeröltőn át jiem akadt méltó folytatója. A következő század első negyedében azonban újra 
akadt egy névtelen mester, aki a nuigyarok eredetének, kivándorlásának és honfoglalásának mondáit 
a még élő hagyományból tetemesen kibővítette. Ez a bövület a magyarok első bejöveteléről, vagyis 
a hun ősökről szóló rész lett. A hunok és magyarok rokonságát egyrészt az eredet-monda, másrészt 
a magyarokkal teljesen azonos erdélyi székelyek hun származása és iionfoglaláskori csatlakozása volt 
liivatva igazolni. Ezért beszéli el részletesen, hogy Attila fiainak és né|)einek rondása után a mene- 
külők egy része, mintegy tizenötezer endjer, Csaba királytival keletre vándorolt s ott még megérte, 
hogy egyik fia, Edumen, az Attila örökének visszafoglalására induló magyarokhoz csatlakozhatott. 

E mondai részben történik endítés egy másik iiun né|)töredékröl is, melyet a krónikás az erdélyi 
székelyek őseivel azonosít. Mivel korrendben itt kerül először szóba, hogy a székelyeknek külön 
Írásuk van, a rávonatkozó eredeti latin szöveget és fordítását egész terjedelmében idézzük : 

„Renianserant anteni ex hunis viroruni tria milia, qui per fugae interfngium erepti de proelio 
Crumheldino in campum Chiyla mezd ' se coliigere procurarunt. Qui cum timerent occidentis nationes, 
ne eos invaderent ex obrupto, ad Erdeelmv intravernnt, non se iiungaros, sed Zekul alio nomine 
vocaverunt. In vita quidem Atyiae infesti fuerant ipsi huni occidentali nationi. Isti etenim Zehdi hunp- 
rnm sünt residui, usque ad alioruni hungaroruni reditum in campo praefato conmorantes. Dum ergo 
hungaros iterato in Pannoniam redire cognovissent, in Kutlieniani eis occnrrerunt, conquestrantes simul 
Pannonié regioneni. Qua quidem conquestrata, in eadem sorté remanserunt, ut tamen hungari 
voluerunt, non in plauíi Pannóniáé, sed cum Vlachis in montibus confifúi sortem habuerimt ; unde 
Vlachis conmixti, litteris ipsorum uti perhibentur". (Maffi/arul: „Maradt volna pedig a hunokból 
háromezer ember, a kik a Krundieid-esatából futással menekülvén, a Csiglamezőre igyekeztek gyü- 
lekezni, kik is félvén a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen reájok ne roiianjanak, Erdélybe vonultak, 
s magokat nem magyaroknak, hanem változtatott néven székeseknek nevezték. Atyla életében ugyanis 
ellenségei voltak a Iiunok a nyugati nemzeteknek. Ezek a székelyek tehát a hunok maradványai, kik 
a többi magyarok visszajöveteléig az endífett mezőn maradtak. A nnnt teiiát megtudták, hogy a 
magyarok Pannóniába visszajöttek, Kuthéniába eléjök ménének, s Pannónia birodalmát velők együtt 
hódíták meg. 8 miután azt meghódították, abban osztályosok maradtak, a mint azonban a magyarok 

' Kézai : „in campu Chigle" : Budai krónika: .inoampum Ch iylad mezei- ; Thlrűczi : ,iii campo Czygla-mezeic'- . 



32 A MAGYAB B0VÁB1RÁ6 HITEl.EB EMJ.ÉKEI 

akarták, nem a pannóniai síkon, hanem az oláhokkal együtt a határheínek közt nyertek osztályrészt; 
a honnan az oláhokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit használják.'") 

Idézetünk az 1358-ban készült Bási hyes krónikából való. F. Toldv : Marci chronica de gestls 
hungurorum. Pest, 1867. 2-rét, XVII. 1. — Szabó Kábolv f(»rdítása u. o. XVI. 1. — Chronicon 
jiiclum Vindobonense. M. Floeianüb: Fwiles domestici. HS- N'oll. 11. p. 120. A vele egjező Dulnncsi 
krónika s az 1473-ban kinyomatott Budai krónika a székelyek betűire vonatkozó mondatrészt mellőzte. 

n. 

Kézai Simon szövege 1282 tájáról. 

Kun László krónikása a Nemzeti krónika kánon-szövegét tulajdonképpen kivonatolta, de egjben 
némely részét — pl. az indigenákról és a szolgálattévő osztályokról szóló részeket — megtoldotta, 
az urára vonatkozó részt pedig egész terjedelmében hozzáadta. A székelyekről szóló fejezet nála 
szintén megkurtult. Ennek daczára pontosan megállapítható, hogy neki csakugyan az a szöveg állott 
rendelkezésére, a melyből fentebb a székelyek rovásirására vonatkozó helyet idéztük. Ez a szöveg- 
rész nála rövidített formában így hangzik : 

,Renianserant quoque de Hunis vironim tria millia ex prelio Crimildino erepti per füge inter- 
fugium, qui timentes occidentis nationes in campcj Chiyle vsque Árpad pemiansenint. qui se ibi non 
Hunos, sed Zaculos vocauerunt. Isti enim Zaculi Hunorum sünt residui, qui duni lluiigaros in Pan- 
noniam it«rato cognoverunt remeasse. redeuntibus in Jiutlienie finibus occurrerunt. insimulque Pannónia 
conquestata partém in ea sünt adepti. non tanien in piano Pannonié, sed cum Blackis in montibus 
confinii sortem hahuerunt. Vnde Blackis conmixti litteris ipsorum uti perhibentur". {Magyarul: 
, Maradt volt még a hunokból háromezer ember, kik a Krumhelt-csatából futással menekültek, kik 
is félvén a nyugati nemzetektől, .4rpád idejéig a Csigle-mezőn maradtak s ott magukat nem hunoknak, 
hanem zakuloknak nevezték. Ezek a zakulok ugyanis a hunok maradványai, kik midőn megtudták, 
hogy a magyarok Pannóniába másodszor visszajöttek, a visszatérőknek Ruthénia határszélein eléjök 
ménének, s Pannóniát együtt meghódítván, abban részt nyertek, de nem a pannóniai síkon, liaiiem 
az oláhokkal együtt a határszéli liegyek közt kaptak osztályrészt. A honnan az oláhokkal összeele- 
g)edve, mint jnondják, azok betűit használják.") 

KfczAi : Chronicon livngarievm, lib. 1. cap. IV. (Incidentiaj. M. Florianus: Fontes domesíici. 
SS. Vol. 11. p. 70. — H0RÁ.NY1: G2— 63. 1. — Podhrai.czky : 38. 1. 

m. 

Thuróczi János 1488 előtti följegyzéscí. 

Mátj'ás király krónikása az Árpádkori részben a Numzeti krónika szövegét eléggé tiszteletben 
tartotta, de a föntebb idézett szöveg azon állítását, hogy az erdélyi székelyek a velük együtt lakó 
oláhsággal közös irás birtokában volnának, már nem másolta bele krónikájába. Ellenkezőleg, műve 
előszavában utal e tapasztalatára : 

,Nam et hoc nostro aevo. pars nationis ejusdem quaedam. 'l>ansilvanis regni posita in oris. 
characteres quosdam ligno sculpsit, et talis scripturae usu literarum ad instar vivit". {Maf/i/arut : 
,a mi időnkben is a nemzet egy része, mely az ország erdélyi határain lakik. Ijizonyos jegyeket ró 
fára s az eféle írásmóddal betűk gyanánt él.") 

Chronica Hnngarorum, Praefatio. I. G. Schwandtnbr: Sriptores renim liu^if/nricarum. I. köt. 
Bécs. 1746. 2-rét, 4(J. 1.. 4-rét, I. köt. 4H. 1. 

Az 1. HZ. alatt föntebb idézett szöveg helyére pedig ezt iktatta krónikájába : 

„Hi fi. e. Siciili). nondum Scythicis literis obliti, eisdem, non encausti et papyri ministerio 
sed in baculorum excisionis artificio, dicarum ad instar. utuntur'. {Mugi/and : .Ezek a székelyek, 
kik a Rcythiai betűket még el nem felejtették, azokat nem tinta és papiros segítségével, hanem 
pálczákra metszés mesterségével rovás módjára használják".) 

Chronica fíungaromm, I. rész. 24. fej. I. G. Schwandtnbr: u. o. 2-rét. I. köt. 78. 1.. 4-rét. I. küt.%. I. 



KÖZÉPKORI KRÓNIKÁSOK ÉS EMLÉKÍRÓK 33 



Bonfini Antal XV. századi följegyzése. 

]\rátyiis király udvari törtt'iu'tirója. Bonfini olasz liiinianista, szintén megfigyelte az erdélyi szé- 
kelyek rovásírását s Thuróczi szövegét szem előtt tartva, így uyilatkozott : 

,Literas Scythicas habent, quas non in papyro scribunt, sed brevissimo ligno excidunt ; 
paucis notis multa sensa comprehendunt". {Magyarul: ^Scjthiaí betűik vannak, melyeket nem 
papirosra írnak, hanem rövid fácskákra rónak, kevés jegygyei sok értelmet egybefoglalnak.") 

Rerum imgaricarum decades, I. dei'. 7. lib. 

V. 
Oláh Miklós följegyzése 1536 táján. 

Az erdélyi származási! tudós esztergomi érsek, a ki az erdélji székelyek történetét és szokásait 
külön tanulmányozta, az lö36-ban Brüsszelben írott Hungária cl Atlla czímű müvében (Líb. I. Cap. 
XVllI. §. II.) a székelyekről így nyilatkozott : 

, . . . moribiis, ritibus, ac legibus aliorum lliingarorum siiiit longc dissiiiiiles. Ad explicandain 
animi sni sentcntiam ae voliintatem f|Uotidianam. praeter usum papyri et atramenti, aut characteris 
aliarum linguarum, notas quasdam bacillis ligneis incidunt, aliquid inter se significantes: quibus 
ita incicis, apud amicos ac vicinos vice nuntii, epistolaeve utuntur." (Maggarul: .. Krkölcseikre, 
szokásaikra és törvényeikre nézve a többi magyaroktól nagyon különböznek. Leikök gondolatjának, 
és miiideniiapi akaratjoknak kifejezésére, papiros és tinta, vagy más nyelvek betüjegyeinek haszná- 
lata nélkül, fa])álczáeskákra némi jegyeket rónak, melyek közöttük valamit jelentenek, s az így rótt 
pálczácskákat barátjaiklioz izenet és levél gyanánt használják".) 

Az löfiS-ban elhalt érsek Atildját először Öambicls adta ki Frankfurtban löJSl-ben Bonfini Deca- 
sainak függtdékeiil (S(ü— 890. 1.). A Hungária Bki, Adparalusdbau- (1 — 41. 1.) jelent meg. Mi a mű 
1763-ki teljes bécsi kiadásának 1%. 1. idézzük. 

VI. 

Bcnczédi Székely István 1559-iki világkrónikája. 

A Krakkolian lö.")((-beii kinyomatott Cltrouica r.z VUagnac i'clcs dolgairól székely eredetű szer- 
zője a 142/'. levélen az erdélyi székelyekről ezt írja: ^mceg mostís kíUSnhósnck á tób Magiaroklol, 
tóruiniekcl rs irasokal, kir Huuniabcli mádra Ssekrl bóluucl echnr mind é iiapiglan" . 

VII. 
Veit Goliel följegyzése I. Ferdinánd korából. 

I. Kerdiuáiid király erdélyi hadseregének titkára, Vkit Goi.iki,, a XVI. s/.ázad derekán (löru) — lötiO) 
arról tudósít, hogy: „ . . . .Sprarhe und Kleidung (der tízekler) ist ungriseh ; in ihrer Schrift 
habén sie eigene Charaktere, von denen einige ein ganzes Wort, oder einen Satz bedeuten". 
{Maggarul: „a székelyek nyelve és viselete magyar, Írásukban olyan tulajdon betűkkel élnek, a 
melyeknek némelyike egész szót, vagy egész mondatot jelent".) 

Jahrbfichcr dcr Litcralur. Wien, 1825. Bd. XXIX. Anzeige-Blatt, 9. 

VIII. 
Verancsics Antal (f 1573) följegyzése. 

.\ másik tudós esztergomi érsek, a ki az erdélyi viszonyokat szintén tüzetesen ismerte, a szé- 
kelyekről írott s csak ujabban kiadott följegyzéseíben ekként nyilatkozik : 

„Móres penitus incultos non habent, vernm qui Scythicam adhuc praeseferunt cruditatem, omnique 
pene consuetudíne, legibus, et vitae institutis ab Hungaris, religiono excepta, discrepant, ne lingua 

Síbestycn : A Magyar Rovásírás l^iteles Emlókpi. 5 



34 A MAGYAR ROVÁBIRÁS HITELEK EMLÉKEI 

qiiifleni niiiiii ex parte, qtiiiin veteruni more loquuutur. siniiles. Pro literis notas quasdam in scipio- 
nibus ad formám tesserae quadratis excidunt, lineamque a dextra in sinistram, ut Judaei, 
Aegyptii ac Turcae, ducunt, quarum una seu ad summum duae, punctis quibusdam additis, plus 
quam pro numero characterum praebent intelligentiae. Hunnos his usos fuisse, apud indigenas 
tritum est". [Maijijarnl: „Erkölcseik nem éppen Ijárdolathinok. liauem uu'íí kirí belölök a scythiai nyer- 
seség; csaknem minden szokásukban, törvényükben és életniócljukbau, kivéve a vallást, különböznek a 
magyaroktól ; még nyelvükre nézve sem minden részben egyeznek velük, minthogy a régiek módja 
szerint beszélnek. Betűk gyanánt bizonyos jegyeket metszenek koczka módjára négyszögletűvé fara- 
gott botokra s a sort, mint a zsidók, egyiptomiak és törökök, jobbról balra viszik ; egy. legfölebb 
két ilyen sor, némi pontok hozzátételével, a jegyek számához képest, igen sok értelmet ad. Földieik 
széltére azt beszélik, hogy a hunok is ezeket az írásjegyeket használták". 

SzALAY László : Verancsics A. össses munkái. I. köt. (Monumoita Humjariaii hidorica. Scrip- 
tores, II.) 145 — 6. 1. — M. G. Kovachich : Scriptorcs reruni hiimjar icarum mivores- II. köt. Buda, 1798, 
109. I. 



JÍASODIK FEJEZET. 

A KÖZÉPKORI BOLOGNAI EMLÉK. 
I. 

Marsígli másolata. 

Mae=" Li Ai.Ajos Ff.rdinánd olasz gróf. az osztrák szolgálatban álló kitűnő hacliiiiériiök, Buda és 
Nándor-Fehérvár visszafof;lalása után élénk részt vett a török hadak kiűzéséljen. E hadműveletek 
végén Lajos badeni herizcg oldalán Erdélyben működött. rombolta le 1690-ben Brassót és hidalta 
át az Oltót, a mivel aztán lehetővé tette, hogy a török oldalán harczoló Thökölyt Erdélyből egészen 
kiszorítsák. 

Midőn endékiratában e győzelmekről megemlékezik, elmondja, hogy a herczeg kétszáz draga- 
nyossal a Moldva- és Oláhországba vezető szorosok kipuhatolására küldötte ki. Megemlíti egyben, 
hogy így alkalma nyílott a Székelyföld szkitha-eredetű régi lakóinak nyelvét tanulmányozni s egy 
olyan fadarabra is bukkanni, a mely az itt lakó első keresztyének változó napokra eső ünnepeinek 
naptárát tartalmazta. Fantuzzi az emlékirat olasz átdolgozásában e pontnál Marsígli 54. szánni kéz- 
iratának fitiO. levelére utal.' 

Ez a nevezetes adat és utalás megtalálható abban a magyar átdidgozásban is, a melyet 
Beliczay JónAs a M. Tud. Akadémiának Fantuzzi után készített.- Midőn ■líl02/8-ban végzett rovás- 
kutatásaim fonalán Bei-küay eme kiízvotített adalékára rál)ukkantani, az a sejtelmem támadt, hogy 
alighanem rovásirásos régi naptárral van dolgunk. Feltevésemet arra a né|)rajzi tapasztalatra alapí- 
tottam, hogy a mi népcsaládiiidvl)a tartozó keleti népek a fára rovott naptárakat még ma is használják, 
valamint használták az előző évszázadok összes skandináv népei is. E naptárakon az állandó 
ünnepeket ügyesen rovott fogalomjegyekkel, ideogrammokkal szokták megjelölni. A kezdetlegesebb 
fejlettségű népek a hétközna])okat egyszerű, a vasárnapokat pedig keresztezett bevágásokkal róják 
fel. A dánok, norvégok és svédek rovásnaptárain viszont a hét napjait még az előző századokban 
is a rúna fiatalabb betűsorának hét első (FUThARKll) jegyével jelölték meg. Ha tehát székelyeink 
írásjegyeiket a középkori krónikások és a XVI. századi endékírók feljegyzése szerint szintén fapál- 
ezákra róták, csakugyan feltehető volt, hogj' a történeti és régészeti endckek gyűjtésében fára- 
dozó Marsigi-i érdeklődését szintén ilyen rovásirásos régi naptár kötötte le. 

Thalv Kálmán és Veress Enurb bolognai kntatásaikl)an engem támogatva, megállapították, hogy 
a naptár csakugyan rovásirásos szövegű volt; igazolták továbbá azt is, hogy Marsígli másolata a 

' A franc/.ia nyelvű umlclíiiiit olasz át(lol<;nzásában ez olvasható : „Per sua particolar instnizione fece al 
tempó stesso varié ricerche, ed osfierva<'ioni sopra la linfjua. che si praticava daijli Sciti abitaiiti iiella Siculia a tempi 
antichi, c scopersc, ed acqiiisto un IcfTiio, che esprimeva il Calendario delle fe.ste inobili per uso dei primi Cristiani 
di fiuei praesi'. {Jegyzetben : .Mss. Code.x hi. Cárt. 06!).") [Magyarul: Ugyanezen időben a .saját maga okulására 
kiilönt'cle kutatásokat és megfigyeléseket tett a Székelyföld régi lakóinak, a scitháknak nyelvén s fölfedezett és meg- 
szerzett egy fadarabot, mely azon vidék első keresztyénéinek használatára feltüntette a mozgó ünnepek naptárát. 
Jegyzetben : Kézirat, 54. kódex 669. 1) (Giovani Fantizzi) : Memorie della vita del generálé Co: Licigi Ferdinando 
Marsigli. Bologna, 1770. 109 1. 

' Marsígli élete és munkái. (Értekezések a tört. tud. köréből, IX. köt. 9. sz.) Budapest, 1881. 13. 1. 



36 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITKI.HS EMI.HKEl 



szöveget c.írész terjedeliiu'bon inegnieiitetto. Észleletéről Vhrebs Enure a Magyar Könyvszemle 
1906. évi folyamában számolt be. A bolognai egyetemi könyvtárban őrzött Marsigli-iratok 120 gyüjte- 
lékes kötetének itt felsorolt magyar vonatkozású adalékai közt találjuk az 54. számú IV-ik vegyes 
tartalmú kötet {Manuscritti diverd. Vol. IV.) Hít-ik darabjának MARsioLitől eredő czimzését és ezt a 
hozzáirott szűkszavú magyarázatot : 

„Nyolcz lapon közli az ú. n. hiin-scytlia rovásírás lietűit s utána a naptári szenteket, neveket 
• jellel (?) és alatta magyarul, latinul."' 

Mivel e kéziratot Bolognából kikölcsönözni nem lehetett, egyelőre le kellett mondanom a sokat 

ígérő másolat tartalmának tanul- 
mányozásáról és hozzáférhetővé 
ti teléről, ('sak az löl5-iki kon- 
stantinápolyi rovásirásos magyar 
t( lirat napfényre kerülte után 
— midőn a magyar rovásírás 
középkori eredetére irányult leg- 
utolsó kételynek is végleg el 
kellett oszolnia — hozathatta lu 
meg a Magyar Nemzeti Múzeiini 
Orsz. Széchenyi- Könyvtárával 
azt az áldozatot, hogy 'a kéz- 
11 at összes lapjainak fényképi 
másolatait elkészíttesse. Ekkor 
aztán kiderült, hogy Marsigi.i 
másolata a legrégibb és leg- 
terjc(lelmescl)b rovásirásos em- 
1( ket mentette meg a magyar 
11 odalőni számára. 




11. 

A másolat két bustro- 
phedonja. 

MAKyiiii.i másolata az .54. sz. 
]\rétű kíítet (M)— (iiSB. oldalai 
foglalja le. Ezen oldalak közül 
( sak a levelek, foliók első, a 
(ildala van a 66!)., 671., OTH. 
stb. páratlan számokkal sor- 
számozva. A bennünket érdeklő 
szöveg a sorszámozott első olda- 
I díon található meg. Második 
oldalukat Marsigli mindig üresen 
hagyta s reájuk alulról meg- 
fordítva irta az oda tervezett 
rajzokat jelző olasz czímeket. 
E látszólagos rendetlenségnek nyoma van a naptár szövegének lemásolásában is. Nevezetesen 
czímlan után következő második levélen a rovásírás AR('z-je. ez után a harmadik, negyedik. 



1. MiiisifíH aiTzkópe rantuzzinál. 



' I. h. 12t;. 1. — Az eUiy.ö kutatók nem vettek róla tudomást. S/.ii-Adv Áhon: „Jelentése bolognai i'itjáról'. 
A M. Tud. Akadémia Ertesitöjo, 1868. évi II. köt. 128—142. — Beigi., Swf.pan: „Spini grofii Marsiljija {Mamifili) 
II siriiriliíiinj hihlinicci u Bolonji (Boloyna)" . Gla.snik zi'nialjskop; muzcja u Bosiii i Ilciccirovini. Saiajevo, 1901. 
XIII. köt. .537—503. 1. • ■ . ■ 



A KÖZÉPKORI BOIiOONAI EMLÉK 



37 



ötödik és nyolczadik levélen a naptár összezavarodott szövege következik : a hatodik, hetedik és 
kilenczedik levélen pedig egyéb bibliai és általános ismerethez tartozó nevek olvashatók néhány 
somji hibás és meg sem fejtett rovásirásos szöveg kíséretében. 

Mivel a zűrzavarból a rovásirásos naptárnak igen fontos epigraphiai sajátsága fog kibontakozni, 
a kibontás szövevényes műveletének ellenőrzése czéljából közölnünk kell a másolat oldalainak 
pontos tailalomjegyzékét : 

669. Czímlap. „Raccolta della lingiia . . . Transilvania". 

(670.)' Teljesen üres. 

671. Az ÁBCz (jobbról balra olvasva) ,a, eb, ee . . , elj, ak. onj". 

(G72.J Teljesen üres. 

673. A naptiir I. része (az 1 — 2. számozott sor): Jan. 1. ,,Küskarácsou". . . Márcz. 25. , Boldogasszony". 

(674.) Üres lap alján, fordítva : „Nella prima faecia de! Boscone". 

675. A naptár IIJ. része (az 5 — 6. számozott sora): Jul. 13. „Margita" . . . Szept. ? (Csak rovásírással): 

„Gyárfás". 
(676.) Üres lap alján, fordítva : ,Nel]a seconda facie". 
677. A naptár IV. része (a 7 — 8. és 9. számozott sor): Szept. 14. ..Szentkereszt" . . . üecz 31. ,Szöl- 

veszter pápa". 
(678.) Üres lap alján fordítva: „Nella seconda fatia". 
679. Bibliai nevek (1 — 2. számozott sor): „Bütlelien" . . . „Pilátos". 
(680.) Úres lap felzete (nem fordítva): ,Fanno la tertía faecia". 

681. Kitörölt rovásírásos szöveg, három kitörletlen névvel: (törölve) ,Eden" . . . „Szaniszló". 
(682.) Üres lap alján, fordítva: ,Quarta faecia". 

683. A naptár II. része (a 3 — 4. számozott sor): Ápr. 4. „Anbruzs" . . . Jul. 11. „Benedek". 
(684.) Öt rövid sor alatt a lap alján, fordítva: „Nella príma faecia del Boscone". 

685. és 386. jelzéssel. A bibliai nevek folytatása (3. számozott sor) két névvel: „Anas püspök — Kalífás". 
(686.) Üres lap felzete (nem fordítva): Faiino la tertía faecia". 

Avatott szemnek — n(dia a tájékozódás nagyon meg van nehezítve — elvégre is észre kell 
venid. hogy Marsioi.i a középkori eredetűnek jelzett rovásirásos székely naptár fájának négy oldalán 
bustrojihedont talált. A nélkül hogy az ókori és középkori epigraphia e titokzatos sorvezelését ismerte 
volna, a másolásban éjtpen olyan szolgai hűséggel járt el. mint azok az ókori kőfaragók, a kik a 
rovásla])okon talált írásjegyek eliielyezkedésénck egy kőlapra vagy falteriiletre való átvitelével létre- 
hozták a bustrophcdoiinak nevezett barázdoló irást. .\nnak titkát, hogy a rovásmásolás bnstrophedonja 
Marskili máscdatában azonnal felismerlietö barázdolást nem eredményezett és nem eredményezte a 
visszatérő páros sorok betűinek fejtetőre való állítását sem, abban kell keresnünk és niegtalálnnnk, 
hogy Marsigi.i a rovásmásolat visszatérő sorainak fejtetőre való állítását ngyanazzal a fogással kerülte 
el, a mely fogást Radlokk alkalmazott egy alább (az irástörténeti tájékoztatásban) bemutatandó ó-török 
bnstrophedon leolvasásánál. Először a rovás lapjainak pontos, tehát bustrophedout eredményező első 
másolatáról újra leírta vagy letisztázta'"' a jobbról balra menő páratlan sorokat, aztán a rovás lap- 
.jainak pontos másolatát megforditotta és újra leii-ta vagy letisztázta a balról jobbra menő -páros 
sorok fejtetőn álló (de a fordítással lábra állított) írásjeleit. 

Könnyebb megértés és ellenőrzés végett Marsigli kézii'ata alapján 2. ábránkon szemléltetőleg 
bemutatjnk, hogy a pontosan lemásolt rovásnai)tár szövege csakugyan bustrophedont eredményezett. 
Ugyané vázlatunk igazolja, hogy Marsigli a másolatot csakugyan megforditotta s a fejtetőn álló sorok 
ilyetén való elkiilönitésével a naptár szövegének II. részét a IV. rész ntán helyezte el. 

' .V zárjelbe tett lapszám nincs jelezve. 

- E másodszori leírást alább kézzelfogliatólai; igazolják majd azok a hibák, a melyekben a rovásirásos szavat 
másodszor már hibásan másolta, a megfejtést pedig másodszor is helyesen közölte. Pl. a 679. lapon szereplő 
„Magrelom" előbb „Magerfalom" volt. L. továbbá a naptárján. 18-, febr. 2-4-, máj. ül-ki stb. neveit. Köztük legfeltűnőbb, hogy 
a nov. 21-iki . Bódog Asszony" első részét rovásírással másodszor már nem másolta le, de a megfejtését másodszor is közölte. 



38 



A MAGYAR R0VA8IRA8 HITELES EMLÉKEI 



Az Üres lapokra irott utalásokból azt is me,2;tiKltuk, Ii02:y Marsioli csak négyoldalú rovásbotról 
másolt. Ebben az esetben a négy részletben lemásolt najjtárszöves: 2 — 2 sora 1—1 rováslapon volt 
rajta. Ha mi e négy rovássort utólag visszaállítjuk megl-apjuk a rováson taláU Vókélptes bustropliechmt. 
Schemája szemléltető módon feltüntetve ez lesz : 

1. rész. (Jan. 1.) Köskarácson . . . (Márcz. 25.) Bódog Asszany 

II. rész. (Apr. 4.) AmMiruzs . . . (Júl. 11.) Benedek 

III. rész. (Júl. 13.) Margiia . . . (Szept. ?) Gyárfás 

IV. rész. (Szept. 14.) Szenkereszt . . . (Decz. 31.) Sölvestrr Pápa 

Ekként eligazodva, nagy hálával kell niegemlitenünk, hogy Marsioli a naptár részeinek máso- 
latában tapasztalliató rendellenességet a másolatok tisztán maradt iiáthipjain kívánta szemléletileg 
megmagyarázni. E magyarázó rajzoknak azonban csak a czímei készültek el. Belőlük tudtuk meg. 



1 

'» y > 

, <: '^ « 

' » -. •>■ 





^ ^ « 

NYOSZsza GodlOB (Márcz. 


673. 

25.) 


NoCSÁRAKSÜK (Jaii. 1.) 






■f 


» , ¥ 

(f -.uly) VlManailSZ 




(U I'U') a-íxaü^x 


ZS3J "II 

■e 


•C89 




+ 


675. 


ATIGRAM (Jul. 13.) 

-^ « 




S.4FRÁGY (Szept. 24?) 


"6 


y > 

(fi l'lazs) ZS<5MJ18HaZHJi 


(IS 


•zMü) SCriAasiaH dVdV 

m ~ V 


ZS3J -AI 

•8— i 


'LL9 



I. rész. 



III. rész. 
6. 



2. A naptár másolatának bustiopliertonja. 

hogy a négyszögletű rovásnak egy-egy oldalát két-két egymásután következó tiszta lapon kívánta 
megrajzolni. Ebből aztán arra vonhatunk következtetést, iiogy a rováson tahUt .\i5Cz és egyéb 
szövegek szintén c. négy oldalon, a naptár egyik végén voltak elhelyezve. 

Mivel Marsiuli a 677 — (J7H. lap befejezése után tért át a rovásbot másik szövegére, joggal 
föltehető, hogy az, a mit a következő 679- (J8Ü. lapra lemásolt, a naptárszöveg végének közvetlen 
szomszédságában, vagyis a rovás ugyanazon oldalán volt elhelyezve. Akkor Marsioli másolási rend- 
szere értelmében e lap folytatása a következő 681 — 682. sz. lajjon ugyanolyan állásban egy rovásoldal 
átugrásával helyezendő el. így aztán szomszédságába kerül a naptárszöveg anm kifelejtett nuisodik 
részének, a melyet |)ótlólag kellett lemásolnia a következő 68H — 681. lapra. Ha a második bustrophedon 
két sorát ekként megkaptuk, akkor már k\ lehet találnunk, hogy az ABCz csakugyan a nai)tár 
kezdő sora elé volt róva. Nyilvánvalóvá lesz előttünk az is, hogy a kifelejtett naptárrész megtalálása 
után Marhioli a vele szomszédos szöveget a 681 — 682 lapra már hevenyészve és kedvetlenül másolta 
le, a legutolsó szövegrészből ])edig a 685 — 686. lapra — noha két rovássor számára van ez a lap 
is megvonalozva — csak a két első szót másolta le. 

Kovásirásos középkori emlékünk szövevényes szerkezetének p(uitosan rekonstruálható csodálatos 
rendszerét a mellékelt 3. sz. ábrán tesszük szemlélhetövé. Feltüntetjük rajta Maksium másolatának lap- 
számozását is, hogy vele a két hiistrophcdun összekeveredett szálainak ),)ogozását az olvasónak 
már megkönnyítsük. 



A KOZKPKORI BOLOGNAI RMLEK 



39 



Az ábra elsősorban azt leszi kézzelfoghatóvá, liogy az ABCz lemásolása után Maesiqli tulajdon- 
képpen tévedésből tért át a rovás alsó részén levő naptár szövegének másolására. E tévedésre (a 
Ijustrophedoii titkának és a rovás-kezelés titkának ismerete nélkül) az a kettős körülmény kényszerí- 
tette, hogy az ABCz-vel szomszédos rováslapok szövege (a másolat G81. és 679. lapja) fejtetön állott, 
az ABCz irányában rovott jan. 1. — márcz. 25-ig terjedő naptár-kezdet pedig természetes folt/tatásnak 
ajánlkozott. Szakasztott mása lett ennek az a másik tévedés, hogy a 677. számú lapon végződő 
szept. 14. — decz. 31-ki naptár-szöveg lemásolása után visszatért a rovás felső részének ugyan olyan 
irányban rovott 079. szánni lapjára. 

Marsigi.í tehát egészen belezavarodott a rovás-lapok rendszerébe. Noha ennek a másolás pontos 
befejezése és a rovás lajijainak ten^ezett rajza is áldozata lett : mi mégis nagy szerencsének tartjuk 
azt, hogy éppen ez a zavaros lejegyzés szolgáltat kitűnő bizon^itékokat a felrovott szöveg két töké- 
letes bustrophedonjára. 

A nagyon megnehezített eligazodás árán így valóban páratlan epigraphikai kincsnek jutottunk 
birtokába. Aljból a korb((l, midőn a héber, pelazg, ó-görög, ó-ital, ó-török stb. bustrophedonokat kőre 
vésték, nem maradt fenn egyetlen rovásirásos fadarab sem. A XVI — XVII. századi skandináv rovás- 
naptárakon a hét napj'ainak jelzésére már csak a hét első rúnát, az ünnepek és egyéb naptári pon- 
tokat jelző hagyományos fogalomj'egyeket találunk. Az ünnepek és a nap, hold és csillagok járásának 



.Márcz. 25. 


673. 


Jan. 1. 




674. 






■f^ 




■f Jdy 


■889 


■U liif 


Szept. "? 


675. 


Jul. 13. 




676. 




*» 


•8Z9 


>- 



ÁBCz 



671. 



ÁBCz 



672. 
•S89 



189 
685. 



fi ttlíizs 



£29 



tí; '^a^a 



686. 
•089 



■629 



:i. Marsiirli másolatának két tökéletes bustiophedonja. 

jelzése e naptárakat már 2 — 3 sorossá változtatta. Mivel a sorok így rövidebbekké is lettek, a nap- 
tárt rendszerint a laposra faragott rovás két széles lapjára róták fel. A 2 — 3 párhuzamos és elszéle- 
sedett sor a bustrophedont természetesen megszüntette. A 2 — 3 soros rováslapok megkezdett szélesí- 
tése a bustrophedont eredményező forgatást még inkább feleslegessé tette azzal, hogy utóbb egymás- 
niellett már két ])árhuzainos naptár-sornak is helyet adott.' Ennek a rovás-szélesbítésnek köszönhető, 
hogy végül könyv-alakra készített német rovás-naptiirak is létrejöttek.'' A ma is élő bustrophedon 
nyomát mi csak a két jjárhuzamos lapra rótt számrováson, továbbá a rovás élére és egy-egy lapjára 
rótt fogalomjegyes jakut és burját naptáron találtuk meg.'' A Marsioli másolatában megőrzött közép- 
kori rovásirásos nnigyar naptárimk leliát az egyetemes epigraphiában is megmérhetlen jelentőséget 
biztosít az a körülmény, hogy egyetlen eddig ismert fára rovott irásjeles szöveg, a mely ebben az 
egyediilvalíiságában is fényesen igazolja, hogy a rovásírás sorai a rovás lapjain csakugyan bustro- 
pliedonokul helyezkednek el és — a mi még fontosabb — Marsuili esetében szintén fényesen igazolta 
azt. hogy a rovásirásos lapok szolgai másolása a nuisolatl)an is tökéletes bustropliedont eredményez. 



' SciiNii'PEi,, E. : Úber einen merkwiirdigen Ruiicnkalender des Grosherzoglichen Museums zu Oldenburg. 

- Bri NNEB, Kari. : Ein Holzkalcnder aus Pfranten. (Mitteilim?en aus (lem Vérein der königlichen Sanimlung fii 
deiitsclio Volkskunde zu Berlin. Bd III. lift. L>. Berlin. 1909. 75. 1. — Egyidejííleg megjelent még a Zeitschrift des 
Vereina für Volkskunde. Bd. XIX. 249.1 

' Zivajasiarina. Szentpétervár, 1902. évi foly. II. fiiz. I — V. tábla. (Velem Dr. Herrmann Antal közölte.) V. ö. 
Sbbkstyén : Rovás és rovásírás, 15—17. és 92. 1. (Ethnographia, 1903. 15 — 16. és 178. 1.) 



40 A MAGYAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 

JII. 

A fára rovott naptár. 
A nevezetes rovásirásos másolat elíítt a Marsioli kezeirásával ez a tájékoztató czíiii olvasható : 

669. lap. 

(1. sz. melléklet.) 

Raccolta della lingua 

che si praticava dalli Sciti, abitanti 

della Siculia ne' tempi antichi, 

scolpita in un legno, che 

(törölve : Serviva di Ca) esprimeva il Calendario delle 

Feste mobili, per uso di quei primi, convertiti 

álla fede Cattolica, 

e da me dall istesso legno raccolta, e mandata 

al mio gabinetto in Itália, 

quando serravo li passi della Transilvania. 

{Magyarul: „A Székelyföld régi seita lakói nyelvének fára faragott gyűjteménye, mely a katho- 
likus hitre először áttértek használatára a mozgó ünnepek naptárát tüntette fel s a melyet ugyanazon 
fadarabról magam gyűjtöttem s küldtetn el olaszországi gyűjteményembe akkor, midőn Erdély szoro- 
sait elzártam".) 

Az a niagasrangú olasz hadi mérnök, a ki az ódon székely rovás szövegét bolognai gyűjte- 
ménye számára pontosan lemásolta, szenvedélyes régiség-gyüjtö és gyakorlott szemű felirat-másoló volt. 
Mivel a székelyföldön szkitha eredetű emlékek után érdeklődött, a székelyek szkitha eredetéről szóló 
ismereteket előzetesen Thuróczi, vagy Bonfini latin könyveiből kellett merítenie. Ugyané könyvek 
szerint a székelyek fára rovott irása szintén a szkithák hagyatékához tartozott. Ezért tartotta aztán 
elfogadhatónak azt az értesülést, hogy a pogány eredetű Írásjelekkel fára rovott keresztyén naptár 
a székelyek keresztyén hitre térése idejéből, vagyis a XI. század első feléből származott. Ilyen érte- 
lemben aztán nem a íara rovott szöveg epigraphiai jelentőségét, hanem azt kivánta hangsúlyozni, 
hogy ez a keresztyén időkig fenniaradt ódon irás a szkitha eredetű székelyek XI. századi nyelv- 
emlékét mentette meg. 

Megfelelő magyar nyelvtudás és nyelvtörténeti ismeret nélkül Marsicli annyira megbízott eblieu 
az állításban, hogy teljesen megfeledkezett a lelet korhatározó ismérveinek puhatolásáról. Minden 
meggondolás nélkül leirta, hogy a szövegben a katholikus naptár változó ünnepei fordubiak elő ; holott 
éppen megfordítva van, mert benne csakis állandó ünnepnapok szerepelnek. Ez pedig úgy nyelvtör- 
téneti, mint naptártörténeti szempontból lényeges különbség. Ha ug}'anis változó ünnepeket jelző XI. 
századi naptárral volna dolgunk, akkor még a használati évet is pontosan meg tudnánk állapítani. 
De mivel csak állandó ünnepeket és minden évben ugyanazon időpontra eső névnapokat jelez, évről 
évre használható, állaiidóan érvényben lévő, úgynevezett öröknaptárnak kell tekintenünk. 

Az a művelt székely, a ki a tudós olasz katonát ezzel a XI. századi emléknek tartott régi 
rovás-naptárral megörvendeztette, minden kétséget kizárólag ilyen öröknaittárról iieszélt. Különben a 
pogány eredetűnek tartott, de az egész középkoron át használt, sőt még a XVI. században is szél- 
tére ismert rovásírásra támaszkodva, az avatag külsejű régi rovást aligha merte volna a hittérítés 
korából származtatni. Üe egy ősréginek tetsző öröknaptáruak e határig csakis olyan belső okok áll- 
hattak volna útjában, a melynek felismeréséhez már sem neki, sem MARsuiLinak nem volt megfelelő 
nyelvtörténeti és na|)tártörléneti ismerete. E nélkül a iiaptárlioz fűződő hagyonuiuyra ráczáfolni senki- 
nek eszébe nem juthatott. Hiszen a felrovott szöveg törodelmes kibetűzése és latinni lordítása után 
kiderült, hogy a naptár fájára még az AB(!z, a legáltalánosabb bibliai nevek és apróbb kánoni téte- 
lek is fel voltak róva. Szóval rajta volt minden olyan elend ismeret, a mit egyházi szempontból a 
rovásírásban járatos katholikusoktól megkövetelni lehetett. 







G^^ 



1 



o<^ 






CO^'^^fr^- 






y^ j^--^ ^/f^^ 



^ ^^^..v.^y^'0^^^^"^--":' 



A bolognai másolat czímlapja. 



Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 



11. melléklet. 



•^^. 



^^' 



£ 



^N 



A bolognai másolat betűsora. 



III. melléklet. 




■*-. ~ -'■'S— ^'«:-._i.. 



A bolognai naptar I. része. 



>-^-xy^,t^ 



?y>^. 






IV. melléklet. 




A bolognai naptár III. része. 



r^^ <vr^^ ^^^m/y 




V. melléklet. 



A bolognai naptár IV. része. 



r-^y-xfi^ <r^ir^ ^'^pf<- -^ykf^' 



VI. melléklet. 




-r" v iiT - r^-'^jliffiii 



A bolognai másolat bibliai nevei 



^7^/<^ /^i^ 



^^J 



VII. melléklet. 



^. 



•Vn 



/ 






%- 







^ 



A bolognai másolat elrontott lapja. 



Vm. melléklet. 



4 




y\ 



ó^r 



np 



^ 



5 



2Lm 



:.7~ 




-í£^ 






'ccr 



^ 



I 




T 






fi 



s 



3l^ 



A bolognai naptár II. része. 



^r-^-^/-^Xí> 



7^ 



cnj. 






IX. melléklet. 



n 



^ 




S: 


^ 


■$ 


ÍV 


Vfcl 


c « 


^ 


H- 


<:^ 


— 


^ 




^ 




^ 


^ 


s^ 


< 


< 


Ki 
JA 



^ ^ 



^^ 



^^ 



*=^ 



l 






k 



"^'^'^m^.- 



fT^^yi^ Lt>-^ /Í^*''"Z't-o^-> /^^<-<_-tJt*_^ 



A KÖZÉPKORI BOLOGNAI EMLÉK 41 

Alább, a rovásról lemásolt szöveg tüzetes ismerete után, mi sem tudjuk a hagj'omány hitelét 
megdönteni. Utalunk arra, hogy öröknaptárt minden időben lehetett róni s valahányszor lijra rótták, 
vagy másolták, mindig el kellett helyezni rajta az lijabb szentek névnapjait, sőt időnként meg kellett 
változtatni a nevek folyton alakuló kiejtésének hangtani lejegyzését is. A XI. századinak mondott 
naptáron már szerepelnek XIV — XV. századi szentek névnapjai és szerepelnek jóval későbbi 
hangtani sajátosságok is. De ez semmit sem változtat azon a hagyományon, hogy ez a rovás- 
irásos naptár úgy. a hogy azt Marsigli megkapta és lemásolta, csakugyan középkori, sőt Arpádkori 
eredetű. Ha később keletkezett volna, aligha lett volna a katholikus ismereteknek és a rovásírás 
ismeretének ilyen ,kis tükre". A vele kiszorított régebbi, esetleg pogánykori eredetű rovott naptáron, 
mint minden szövegnélküli ősrégi eredetű rovott naptáron, a hétköznapok közönséges rovátkái 
és az ünnepek, jeles napok fogalonijegyei fordultak elő. A XV — XVI. századi fejlettség mértéke 
szerint s a nyomtatás alól is kikerülő naptárakkal szemben ez az írástudóknak szánt kezdet- 
leges székely rovásnaptár és még kezdetlegesebb ismerettár már tetemes visszaesést jelentene. 
Elterjedettsége esetén a naptári nevek rovata mellett okvetlenül létrejöttek volna a nap, hold és 
csillagok járásának részben folyton változva elhelyezkedő fogalomjegyei. Szóval az északi germánok 
példájára a székelyeknél is létrejöttek volna az évről-évre újra faragott változó naptárak. Viszont 
elmaradt volna a naptári nevek terjedelmes szövege, az ABCz és a többi kezdetleges járulék is. 

A mi szempontunk pusztán irástörténeti lévén, mindenek felett megállapítjuk majd azt, hogy 
az Írásjelek jellemző összerovásában és a magánhangzók egész vonalon való ugratásában ez a 
másolat csakugyan megőrzött olyan ősi írástörténeti jelenségeket, a melyek az 1501-ki csíkszentmik- 
lósi és az 151ö-kí konstantinápolyi feliratokban már fogyatékosan, vagy egyáltalán nem fordulnak elő. 

Ezért tekintjük mi a fára rovott középkori székely naptárt nemcsak formailag, de tartalmilag 
is legtökéletesebb és legrégibb rovásírásos epígrai)iiiai cndékünknek. 

IV. 
Az első bustrophedon szövege. 

.Miután .Marsigli kézirata alapján pontosan megállapítottuk azt a sorrendet, a melyben a lemá- 
solt és túlnyomó részben meg is fejtett szöveg a két részre osztott rovás négy oldalán két tökéletes 
bustrophedont alakítva eliielyezkedett, további ismertetésünkben nn'ir nem lehet Marsigli kéziratának 
zűrzavaros sorrendjét követnünk. Kllenkezőieg: a bolognai kézirat lapszámaínak sorrendjét teljesen 
mellőzzük és a lemásolt szöveget akként közöljük, niint iingy iia a rovásról - sorrendet tartva — azok 
olvasnák le, a kiknek számára róva volt. 

Kezdjük a rovás fehü felén lévő bustropiii'donon, a melynek chü lapjára a rovás-olvasás titkát 
rejtő ABCz és néhány jefjy összirováísáuak hai/yotnányos formája volt felróva. 

A rovásírás egyetemes történetének gyér emlékei közt elég gyakran találunk bizonyítékot arra, 
hogy a rovok s általában az írástudók állandóan fel voltak fegyverkezve ilyen kéznél lévő ABCz-vel. 
A csüngökül iiasznált skandináv arany bracteátákon (kézzel kinyomkodott vékony, éremforma arany 
lemezeken), ruiiacsatokon a betűsor ugyanazt a gyakorlati szolgálatot teljesítette, a mit a Tiiemseből 
kihalászott \'l. századi rovókésen látliató teljes runasor és a még régibi) etruszk karczolótűkön 
látható ÁBC'z teljesített.' 

Az ilyen betűsorokban csak a puszta írásjelek vannak felsorolva. Nem volt más a székely 
rováson sem. Ezért tehát .MARsiöLinek első dolga a betűsor megfejtése volt. Ebben neki csakis vala- 
mely írástudó székely segédkezhetett. A rováson talált betűsor jegyeinek hangértéke ugyanis nem 
fedi a rováson talált szöveg jegyeinek hangértékét. A betűsor mássalhangzói a megfejtés szerint csak 
e magánhangzóval ejthetők (eb, ecz, ed stb.). A szövegről pedig kiderül, hogy ejthetők minden magán- 
hangzóval. Marsigli székelyéről tehát nem lesz nehéz bebizonyítani, hogy fogyatékos ismeretét Telegdi 
J.ínos 1598-ban írott L'uflimentájának tanításaiból merítette. 

Midőn most a felrovott szöveg közléséliez hozzáfogunk, jelezzük, hogy a jobbról balra menő 
sorok tartalmát mi balról jobbra menő sorokban kövér betűkkel nyomatjuk le. Mivel Marsiöli meg- 
fejtése értéktelen, kénytelenek vagyunk a magunkét akként előtte elhelyezni, liogy a nagy kövér betűk 

' Sebestyén : Rovás és rovásírás. 153. 1. (Ethnoijraphia, 1904. 247. I.) 
Sebestyén : A .Magyar Rováairás Hiteles Emlékei. 6 



42 A MAGYAR I.'OVÁSIRÁS IIITRLKS K.MLKKKI 

.1 rovásirásos szöveg kirovntt betűit, a kis kövér hetük a kirovott niássalliaiiiíí'.ókkal együtt ejtendő, 
(le ki nem rovott niagánliangzókat, a nagy betűk felett liitliató öss/efVii;laló víjiialak jieflig a/ alattuk 
lévő betűk egy irásjegygyé történt összerovását jelentik. 

Végül megjegyezzük, hogy az AHCz-nek MARwKii.inél található iiiányos megfejtését minden tévedés 
kikerülése végett zárjelbe tettük. 

671. lap. 

(II. sz. mcllt'klet.) 

A, Á (a). - B, aB, áB, eB, éB, iB, oB. öB, uB, üB {eh). — CZ, aCZ, áCZ. 

eCZ, stb. (ec). ^ D, aD, stb. {<■,]). — E, É (/•). — F, aF, stb. (/). — Gy, aGy, stb. 
{effi = egy). — H, aH, stb. {>■!,). — I (i). — G, aG, stb. («/) — K (aK nem !), eK, éK, 
íK, oK, stb. (pJc). — L, aL, áL, eL. stb. (/). — M, aM, stb. [m). — N, aN, stb. («)• — 
O (o). — P, aP, stb. (fip). — R, aR, stb. (r). — ZS, aZS, stb. (tévesen: ess). — S, aS, 
stb. (,s). — T, aT, stb. (et). — U (n). -- Ü (tévesen : eü). — V (tévesen : eii). — SZ, aSZ, 
stb. (tévesen: «). — J, aj, stb. (tévesen: ei). — CS, aCS, stb. (tévesen: er:). — NCZ, aNCZ, 
stb. {ejicz.) 

NT, aNT, áNT, eNT, éNT. iNT, oNT, ÖNT, uNT, üNT, (ent). — CZK. 
aCZK, stb. (erzk). - ND, aND, stb. {evű). — Z, aZ, stb. {<■-). Ő, Ő (eü). — NB, aNB, 
stb {enb). -~ ST, aST, stb. {r^t). — TY, aTY, stb. (tévesen: efj) — LY. aLY, stb. (téve- 
sen: elj). — aK V. ö. a fenti K-val (ak). — ONY (tévesen: onj). 

Az Írásjelek hangtani értékének megállapításánál és leírásánál azért fordultak elő tévedések. 
mert jVIarbioi.i olasz létére megfelelő mértékben sem nyelvünket, sem az egyszerű magyar helyesírást 
nem ismerte. 

Mivel a rovás felső felén lévő bnstrophedon lajy'aít sorrendben kívánjuk bemutatni, most Maksiqi.i 
másolatának 681. hipjára, utána pedig a G85. és G71). lapokra kell áttérnünk. 

Már endítettük, hogy M.arsiqi.i a 181. lap másolása alkalmával, vagyis a rovás második oldalára 
visszatérve, vette észre a naptár kifelejtett (felfordított betűi miatt átugrott) második részét. Szeriu 
tünk ez volt az oka, hogy ezt a lapot nu'ir kedvetlenül és elhevenyészve másolta le. A hibás máso- 
lás aztán nyomban meg is boszulta magát, mert a két sornyi szöveg túlnyomó részét Marmuu-i nem 
tudta megfejteni. Ezért másfél sorát utólag ki is törölte. A törlés szintén hevenyészett volt, mert az 
írásjelek túlnyomó része még elég jól felismerhető. De a szavak közeincdí elhanyagolása, némely 
írásjel félreismerése, vagy hibás másolása még így is annyi akadályt gördít a/, utólagos megfejtés 
elé, hogy mi sem tudunk végérvényesen megállapított szöveggel szolgálni. K/.ért ínkáblj csak b.Uorí- 
tásul mellékeljük zárjelben egy-két szó valószínűnek tetsző megfejtési kísérletét. 

681. lap. 

(VII. SZ. iiifll.'ldet). 
DN(éDeN?) SZ (lehet elválasjdó rovott vonal ís). 

LATA(i:')RA(I?)MSZ(I?) NDMG 

MTH(E?) 

GYŐRT Y (? Kiválasztó rovat). 

HAP(LA?)T (HÁLÁT?) AGYUNK 

TNK OGY AGT(DT?)A: 

TO(E?)GYLSEG ATALVETABbG(L ?) 



A KÜZÉPKOKI BOLOGNAI F.MLKK 43 

G (a? első snr megismételt sorkapcsoló utolsó betűje). 
Gl'ANOA (GeTANEA? LETANEA?) CZMJA 

NKOTKIRDOT ^ 

GYÖMöLCSOLNCZ (GYÖMöLCSOLTÓ ? Megfejtése hiányzik.) 
PeRSCSA (PeRSIA ?), viu-restia, Prisia (helyesen : Persia). 
PANONIA, eppanouia, Panonia. 
SZaNISZLO, s~aniszló, Stanislmiít. 

682. lap. 

Az előző oldal hátlapján alul. fonlitva olvasható : Qiiarla faccia. (Magtjariil : Negyedik oldal.) 

685. lap. 

(IX. sz. melléklet.) 

3 (sorjelzö szám) ANaSPÖSPöK, Amias epüsepöek, Artvas Episcopus, 3 (sorj.) 
K ALIFÁS, ecenlifns. Cayfas. 

686. lap. 

E lapon felül olvasható : Faniio la iertiu faccia. [Magyarul : A harmadik oldal ez.) 

679. lap. 

(VI. sz. melléklet.) 

1 (sorjelzö szám). 

BÜTLeHeN, ehütlchem. Betlen Cm(t&s). 

JERIKÓ, jcriero. Jcrico. 

JERUZSALYeM, .femsalem, Jerusalen. 

EGIToM (helyesen: EGiPToM), rgiptom, Ei/iplon. 

GALILIABaN KÁNA. <v„Ulu, rcmiahnn (!) 

MAGReLOM (helyesen: MAGDeLeNA), nHuie.d{\]alom, Maf/clalon (CivitasV) 

NAZAReT, Naezuret. 2 (sorj.) 

2 (sorj.) Törölve: ÁNDÓNYLZSIDONKVARSH 

Alatta újra írva: ZSINB(D ?)ONEUSok. VÁROSA, Sindonetisok várossá, 2 (sorj.) 

Siiidouei Ciuitas. 

KNTSA (Megfejtése hiányzik.) 

MIKODeMeS, micccodemes, Nifodemns. 

ERODeS (helyesen : HERODeS), erodes, Heródes. 

PILATOS, 3 (sorj.) eppitaetocs. rUahis. 

A 3. sorjelzö azt mutatja, hogy Marsiqm e Lip után másolta le az előző 685. lapot. 

680. lap. 

E számozatlan lapon felül : Fanno la tertia faccia. {Magyand: A harmadik oldal ez.) 

6* 



44 A MAGVAK KOVÁSIrAs HITELES EMLÉKEI 



A második bustrophedon naptára. 

Következik a második bustrophedon ii!i])ti'ir-szövegének megfejtése. Ezt a részt Marsioli már tőle 
telhető ])ontossái;gal másolta le. Mivel a betűsor írásjeleinek jelentése rendelkezésére állott s a ki- 
betűzütt magyar szöveg latin naptárral is ellenőrizhető volt, minden magyar nyelvismeret nélkül 
merészen nekivágott az egész naptár-szöveg megfejtésének. Az elért eredményt már másodszor is 
lemásolta, midőn annak a székelynek megmutatta, a ki vele előzőleg a betűsor értelmét közölte. Ez 
volt az a segítség, a kinek javításaival már az előző biistropliedon szövegének hiányos megfejtésében 
is találkoztunk. Noha gyakorlott irása literátus emberre vall, segédkezését a tudós olasz katona csak 
ott vette igénybe, a hol a régi rováson talált szöveg betűit pontosan fel nem ismerte. Ez az oka 
annak, hogy a félreértésből támadt kibetűzési és másolási hibák javítatlanul maradtak ; valamint ez 
az oka annak is. hogy a nyelvünket egyáltalán nem értő Marsigli a rovás szövegének minden mással- 
hangzóját a betűsor megfejtésénél jelzett e magánhangzóval együtt kívánta érvényesíteni. Ezért olvasta 
a jól másolt jan. 1-ki Köskaráeson-i eh'isekeraezen-nek, a jan. 6-ki Szenkereszt-et esekenerest-nek stb. 

A rovás jegyeinek kibetüzésében és lemásolásában ejtett hibákat esetről esetre jelezzük és — 
ha lehet — ki is javítjuk ; de a szöveg megfejtésének torzításaival szemben már tehetetlenek vagyunk. 
Mivel ez a megfejtés teljesen értéktelen, legjobb lett volna egyszerűen mellőzni. Viszont az is bizo- 
nyos, hogy ebben az esetben a mellékelt fénynyomatok nehéz olvasatú XVII. századi szövege minden 
avatatlan szemelőtt titokzatos ködben maradt volna. Ugyanezért tartottuk meg a latin naptári idézeteket is, 
a melyek gyakran szorultak javításra. Sajnos, a nevek fölött látható vonásokat nem vehettük figyelembe. 
Pedig rendszeresen másolva, ezek jelezték volna a rovás élén rovátkákkal megjelölt naptári idöpotitokaf . 

Egyébként a mi megfejtési munkánkat is nagyon megnehezítette az, hogy középkori eredetű 
szöveggel van dolgunk. A ki nem rovott magánhangzók hangtani értékét a középkori magyar naptárak és 
csíziók segítségével igyekeztünk megállapítani. Felelősségterhes eljárásunkat azzal igazoljuk, hogy 
minden naptári név alatt közöljük a közéjjkori források ezen névre vonatkozó adalékait. Ezek közt 
legrégibb a M. Tud. Akadémia könyvtárának XV. századi Csíziója, melyet a Régi Magyar Költök 
Tára II. köt. 367 — 68. 1. közölt először. Mivel e kiadása a kódex régi Írásmódját megváltoztatta, 
mi Ak. es. jellel nem a kiadást, hanem az eredeti szöveget idézzük. Idéztük továbljá az 1466-ban 
másolt legrégibb magyar biblia müncheni kódexének naptárát Müneh. jellel, Batthiány Boldizsár 
misekönyvének 1489ki magyar naptárát (M. Könyv-Szemle, 1895. évi f. 106 — 116. 1.) Batth. jellel, 
az 1506-ban írt Winkler-kódex magyar naptárát Wink. jellel s a XVI. század elejéről származó 
Pee)--kódex magyar csizióját Pecr cs. jellel. Sőt, ha szükségét éreztük, Oki. Sz. jellel if'.éztük Szamota — 
ZoLNAi Oklevél-szótárát és idéztük a Váradi regestrum jellemzőbb adalékait is. 



673. lap. 

(III. sz. mell.-klft.) 
1 (sorjelző szám). 

Jan. 1. KÖSKaRÁCSoN, 1 (sorj.) eküs{l)ekeraezen. I (sorj.) Oirnim Cisio. 

Ak. es. Kys kíirachontol. Peer. cs. Cirs rara ryoiitol, Battli. kyskarachon napia. Miinch. 
Vnidc kónifkezete nupia. Oki. Sz. Kys Karaczon J41i;i-l)('il. \'. ii decz '25. 

, 6. SZeNKeReSZT, eseken erest, Epifaniae. 

Ak. es. Kerezth vijz, Peer cs. Keresi wi/z, .Miinch. Vizkcrezt iiujjiu. Batth. Vyz keresik napia. 
Oki. Sz. Szenkaest 1279-ből, Srentkerezlh 13ül-ból, Zenlli kerezth i:}!)l-bói, Zenlhkeresth 1417-ból. 
V. ö. máj. 3., szept. 14. 

„ 10. PAL, ep al el pal, Sanctus Paidus Conrersio. 

Ak. cs. Pal remeiké, Peer cs. loik pal remete myiith tutqk dys. .Miinch. iiemelr s. pal. Batth. 
Hemnllie zenlh pal napia. Oki. Sz. Pal l.Sr)H— l(j0'2-io-. 

„ 17. aNTaL (Megfejtése hiányzik). 

Ali. cs. Antallol, Peer. cs. A)ilh, Münch. Aulai halála naiua. Katth. Ziidh Antal tiapia. 
Oki. Sz. Antkal nyla 1423-ból, Anialkaza 142ü-ból. 



A KÖZÉPKORI BOLOGNAI EMLÉK 45 

Jan. 18. PIRiSKA, epiroschi, Pirisíina Virr/o. (Helyesen: Prkca Virijo et Martyr). 
Miinch. Prisra ziiz es mr. Battli. Zcnth ^)í'íAA-rt Ázzon napia, Peer cs. prisca. 

. 20. FÁBIÁN, fa cbidn, S{anctns) Fabianus. 

Ak. cs. Fab, Peer cs. fahati, Miiuch. Fahian es sebesten mr. Battli. Zeuth ffubyaii Sebes- 
t//eit nttpia. Oki. Sz. Fubiianhaza 1373-ból, Fabiankerte 1424-ból. 

- ÍV. JÁNoS (helyesen: ÁNNOS) Jancs, S{anctus) Johannes Chrysostomi (így!), (helye.'^ejn : 

Annos, Ágnes Vügo). 

Ak. cs. Anno-'!, Miinch. Annos ziiz es mr, Ratth. Zenth Aiinos Ázzon napia. Elófordul már 
Árpád kori oklevelekben is. 

.János csak e hó 27-én volna helyén. .4 20-ki Fábián és 22-ki Vinczc közt csak a 21-ki 
Agilis szerepelhet. Ez volt a rováson is középkori Annoti vagy Auos változatban. V. ö. máj. 6. 

. -22. INCZH (iielyescn : INCZE), Inccze, Vinccnlij MiartyHs). 

Miincii. Vince mr, Batth. Zenth Vince mnrtel napia, Peer cs. Vinezenel. 

.Mivel Marsigli ,Inecze"-nek olvasta, a rováson „Incze''-nek kellett lenni. Az e jegyét csak 
a ké.sóbbi másolás alkalmáviil ferdítette el h jegygyé. 

„ 25. PÁL. e/) id jmI, S(anclus) Pauluíi A2)os{tolus). 

Ak. cs. Fal fordohi fenessegben, Peer cs. pnl fordul fénesscf/re. Miinch. S. Pul megfordolat't'a 
iiiipia, Batdi. Zrntli pnl f'ordolatya nnpiii. 

Febr. 1. BREDA (luly.s.n : BRiGiDA), eb reeda, Briyida Vin/o. 

.Miinch. Briyiibi zíiz. Batth. Zcvnth Hrigi/dn Ázzon napia. Wink. zenth Briyida Ázzon, 
Peer cs. bri. 

2. BOdoGaszSZONY, ebo egh uszony, Purificulio B(eatac) M(ariae) T(irgiuis). 

.\k. cs l't'ci-. cs. Mar, Miinch. Ziiz maría tiztolat'fa, Batth. Gertya Zentele Bódog Ázzon 
napid, Wink. Gertya zentíiló Bódog Ázzon. Oki. Sz. Boduyazunhaza 125fi-hól, Bodugazzunfolua 
1379-ból, Bodogazzon 1403-ból, 1521-ból stb. V. ö. niárcz. 25., ápr. 12—23., ji'il. 2., aug. 5., 15., 
nov. 21. 

8. BaLÁZS, eb elfis, Bnlsij Episcopi. 

Ak cs. Balas, Peer cs. Blazus, Miinch. S. Balas pűspóc es mr. Batth. Zfxtk Balas pispek 
napia. Wink. Zcnth Balas py.'<pek. 

'•>■ AGaTA 2 (a köv. sor jelzése), agcla 2 (sorj.), Ag?ics 2 (sorj.), (helyesen : Agallia). 

.\k. cs. Ag, Peer cs. ar, Miinch. Agotha aízoi'i zfiz es mr, Batth. Zenth Agalha Azzmi napin, 
\\'ink. zenth Agotha azzou. 

2 fs(.rjolzcs) Törölve : AGaTA. 

r.. DURuTYA (^[egfejtése hiányzik). 

Ak. cs. DoroUiiannl, Peer cs. Dor, .Munch. tevésen Theodonis luz, |Batth. Zenth JJorotyn 
Ázzon napin, Wink. zenth dorotyn .Izzon. 

7. APaLiNA, acpclena, Apollóniáé. 

Miinch. Apalin zliz, Batth. Zcnth Apaiina Ázzon napia. \\ink. zmth Appalyn Ázzon, Peer 
cs. ab(?) 

10 KOLoZS, ekols, Colosina M(arlyr) (helyesen : Srholaslica). 

Ak. cs. Koloskent jar, Peer cs. colozkenth yar, Miinch. Kolos zitz, Batth. Zenlh Kolos Ázzon 
napia, Wink. zenth Kolos Ázzon. 

14. BÁLiNT, ebalint, valentinus, S{anctus) Valentinas M(artyr). 

Ak. cs. Balint, Peer cs. baiynth. Miinch. S. Balint mr, Batth. Zenth Balynth martel napia, 
Wink. zenth Balynth Martyr. Oki. Sz. Baint 1558., Walent, Walinl 1577-ból, Bálint 1587-ból. 

■- 16. JÚLIA, Jidliana V{irgo) et M{arlyr), JtMianae V{irginis) et M{artyri9i). 

Miinch, lulianus zúz es mr, Batth. Zenth Julián Ázzon napia, Wink. zenth luliana Ázzon. 
Peer cs. Juli. 

, 22. PÉTeR, Epeter, S{ancli) Petri, Cath(c)dra S{ancti) Peíti Antiochiae. 

Ak. cs. Nylon nyere Péter, Peer cs. íi'yilon vethe peter mnthyast, Miinch. Srent páter zecbe 
vlete, Batth. Yzekes Zenth peter napia, Wink. vzoghe's zenth petór Apastal. Oki. Sz. Petur (Pétör) 



46 A MAGYAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 

1230 — 13Ő9-Í2, Sciiit2)'li(f 128G-hnl Prter 1343-hnl, ZempHcr 1343-ból, Zempetherirr. V. ö. jún. 
20., auíT. 1. 

Febr. 24. MÁTÁS (liclyi-scu : MÁTYÁS), madija.% S{(uicli) Malhiac apositoli). 

Ak. cs. Mafias, Peor cs. nuitlújnfit, Miiiuíh. Matias ap{iis:ta)l, Batth. Zenth Mathias Apastnl 
nnpia, Wink. zenth Mati/as apostol. Oki. Sz. Mtitliyas 124fl-böl, Mathyashege 1341-bö], Mathi/as 
keral lenele I4r,2-br)l stb. 

Mivel Marsiííli maetyas-nak olvasta, a rováson tij jegynek kellett leiuii. Az iráshiba itt is 
a későbbi másolásba csúszott be, V, ö, jan, 22, 

Márcz. 12. GeRGeLY, gergcly, S{ancti) Gre(jo(r)ij j)apae. 

Ak, es, rhifflalom ha mciiH gheregd scrlh. Peer es, mijirel gergel sert, Münch, S. GergeT 
jyipn, Batth, Zenth Gergel papa napia, Wink. zenth Ghen/ór papa. Oki, Sz, Gergurgata 1271-böl 
és 13r)l-bói, Gergel 1460-ból és 1544-ból, Gerger 1558-ból, 

„ 21. BeNeDeK, Benedek, Benedietus- 

Münch, S. Bencáec npat, Batth, Ztnth Benedek Apatiir napid, \\ink. zenlh Benrdók Appat. 

„ 25. BÓdoGaszSZONY 3 (sorj,) cbol{?) asomj, 3 (sorj,) Ananunlialio (így !) B. M. V. 3 (sorj.) 
Ak. cs. Oijh riijh M{ári)a kéntol, l'eer cs, olg íregh mnria kentol, Batth, Gíjmelch oltó 
Bodogh Ázzon napia, Wink. Gíjmokh oltó Bódog Ázzon. V. ö. febr, 2„ ápr, 12—23,, aug, 5,, 
15,, nov, 21. 

674. lap. 

Alnl forrlitva olaszul : Nella príma faccia dcl Bosconr {Marjijarul : A nagy rovás első oldalán ez van), 

683. lap. 

íVlII. sz. melléklet.) 
3 (Sorjeiző szám. 4 törölve). 

Ápr. 4. ANBuRUZS, 3 (sorj,) anbrns, 3 (sorj.) Amhrodj M{arlyris). 

Ak. cs. Yrgalmiid hnllam Ambnrostol, Peer cs, yrgalmnt haliam Amborostol irag angijaltnl. 
Münch, Ambros piisDÓc, Batth, Zenlh Amb/rrii:s pispek napia. Wink. zenth .imborus doctor. 
Oki. Sz, Ombriius 1240böl, Ambros 1577-hól, Amborii.'i 1584-böl, Ambtirus 1584-böl és 15fl7-ból. 

„ 12, lULIA (helycsen: JULI), iuVui,JtilijacV(írgims)etM{artijrís).(\\e\yQi^c\\:.lHliuspapa). 

Münch. .Július piispór. 

•Tujia-nap e naptár szerint is febr. Ifi-áii van. Itt Július (Gyula) pájia neve volt latin -us 
végzet nélkül a rováson és másolatán. A kéziraton látható, hogy az -a .jegyet és a Jnlia név 
mecfejtését pótlólag ugyanaz a kéz szúrta he, a mely az elözó .{mburiizs nevet is megfejtette 
s a következő két rovatot elrontotta, 

„ ? BÓdoGaszSZONY, Boldog a>ion, Xantialio (így !) Virf/inis. 
Ápr. 12, és 23, közt nincs Mária-iinne]). V, ö. febr. 2, 

„ 23, ALBeRT, (tévesen :) markos, marciEvanfjclislae (iiclyescn : Adalberlus Episcopus et Marti/r) 
Túlzott összerovás, mert az alb jegyéhez az r jegyének átugrásával nem lehet t jegyet 
toldani. Az a alatt látható felesleges vonal-toklalék a javítótól származik. Tőle való a téves 
megfejtés is, melynek a következő másoflik rovatban volna a helye. V, ö, a nov. 15-ki hibát- 
lanul másolt és meg is fejtett Albert-iü]. 

Ak, és Peer es. Al{berl), Münch, Adalbert puspóc, Wink. zenth .Itberth. Oki. Sz, Scnth- 
alhcrth. Regestr, Varad, Albertus, Olberth. 

„ 24. GYeRGY, cgörg. Gregori) Papné (helyesen : Georgii Marlgris). 

.•\k. es. Gerg. Peer es. gör. Müneh. Scent gíirg mr, Batth. Zenth G<rgh marid napin. Wink 
zenth Georgh. Oki. Sz. Zengnrg 120í)-ből, Sengvrg 121f) hói és 1307-hül, zenth gynrgh 1 l(i7-bi)l. 
Zcnthgcrg l4."')3-ból, Zcnthgeurgh 1455-ből. 

2o, MARKOS, rmarkos, Marci Evangclistar. 

Ak, es. Mark jen- zeld bnzaual, Peer es, march ijo hírzam, MüiuHi. S. Afarr iyr(angrti.'>)la, 
Batth, Zenth Mark EuangcUsta napia, Peer cs. Mark, Wink. zenth Mark. Oki, Sz, Mark 1325 — 



A KÖZÉPKORI BOLOGNAI EMLÉK 



47 



1453-ie, Markos 1424— Ifi02-Í£, Mtirciisfjatha (Miirkossátja?) I22i-h6], Marrhus í228-hó\, Márkus 
1419— 1613-ík. 

Máj. 1. FiLePaKaKaB (helyesen: JaKaB)^ <-f dipja/cab, rhilippi cl Jacohi A{poslüluru)m. 

A javító pótolta az L jegyet, kiigazította az ak jegyet s tévedésből elrontotta az I jegyet. 

Ak. cs. Pliilep, Münch. PhuVip es htcab ap{ast(i)loc, Wink. zeuth philep zenth larab, Peer cs. 
F\'il(ep). Oki. Sz. Phijlupkw (Filöpkö'é ?) 1256-ból, Fi/lepuceki/ (Filepszólei) 1339-ból, PMeptelke 
1373-ból, Philiphaza 138ő-ból ; Jarabnagasa 1330-bóI, Sccntiacab 1336-ból, Jakab fy in nmfalva 
1404-ból, Jakaberdeye 1496-ból. 

2. eRZSéBeT, ersebet. Eliscabet (?) 

Magyaror.'ízági Szt. Erzsébet egyik ünnepe. V. ö. nov. 19. Szentté av. 1235. Középkori 
magyar naptárak nem említik, de a XIV. és XV. századi magyarországi missalékban és 
breviáriumokban még gyakran előfordul. 

„ 3. SZeNKeReSZT, esenekerest, in Ventio {Inventio) S{andae) Criicís. 

Ak. cs. Kerezth, Peer cs. Ker(eszt), Münch. Scent kereitnec meglelete, Wink. zenth Kőrozt 
megh lelesu. V. ö. jau. 6., szept. 14. 

„ ö. GOTART, (törölve: efjUo-t s helyébe tévesen:) agncs, A(/netcs (helyesen: Golhardi). 
Ágnes (.Ánnos) napja jan. 21-én van. A G jegye utólag lett GO-vá kiegészítve. 
Müncli. Gothard pi'<spoc, Wink. zenth Gothard, Peer cs. Got(hard). 

, 6. JANoS, Janes, Johannis ante poriam latinam. 

Ak. cs. Zent iiinos, Peer cs. íjanus, Miinch. S. layitts olmjban fozetc. Wink. ztnth lanos 
Ml/koron olayba főztek. Oki. Sz. yantisfaya 1231-böl. -ioanusfelde 1291-ból, Janiisfolua 1330-ból, 
Jauiis 1347— 1410-ig, -Janoshaza 1426, .János, 1438— 1525-ig stb. V. ö. jan. 21., jüu. 24. és 26., 
aug. 29., decz. 27. " 

„ 8. MIALY, miaelij. Apparitio S{andi} Michaelis A{rcha7t(jdi) F{csltim). 
Miinch. Scvnt michal ielcnefe, \\'ink. Szenth myhal. (V. ö. szept. 29.) 

, lő. ZSUFIA 4 (sorj. 5 törölve) Sofia 4 (sorj.) Zofiae 4 (sorj.) 

Az F jegyet a javító utólag pótolta a szöveg alatt. 

Ak. cs'. Sófi, Peer cs. ai/amlokozu sophit, Wink. zenth Sophia Ázzon, a Miiiich. ápr. 13-an 
említ e római özvegy helyett egy Sophia zliz-vt. Oki. Sz. Sof'fi 1526-ból. 

, 20. BeRNAL, 4 (sorj. 5 törölve) cbrnald, 4 (sorj) Bcmaldinus. 

A javító kéz e sor elején is zavart csinált. A tóle származó megfejtésben a D jegye 
önkényes hozzáadás, hacsak "a rovatjelzó vonallal ugyanó utólag, a következő rovat megfejtése 
alkalmával, el nem fedte. 

Peer cs. bemnld cus (küs) bernald. 

„ 22. (A sor felett:) ILoNA, (a sor alatt:) ILoNA, jlna, Hdcna. 

A sor felett a megfejtő, a sor alatt a javító pótolt. A felső kifelejtett szövegrészt kivanta 
utólag beiktatni, az alsó a kiliúzott és megfejtetlen második rovatot kívánta betölteni. 
Ak. cs. Zolgdl'itni magam adóm 

Mo neked kémen llo(n)diim. 
Peer cs. ylonda, Münch. Scent Hilona az;on, Wink. zenlh Elona Az.:on. Oki. Sz. üelem 
1146-ból, Hilciis 121(t-ből, Ikus 1221-ből, Iltinka 1359-ből, Elme 1390-ből, Elena 1418-bol es 
1522-ből, Ilona 1565-böl stb. 

, 25. Törölve : ORBÁN (Megfejtetlcn). 

A megfejtést a hiányosan másolt s hihetőleg a rováson is nehezen felismerhető BÁ jegy 
akadályozta meg. 

Ak. cs. Úrban pap>tt inirja Petror. ki) mm herei háborúságnak, Peer cs. Orbán papa varja 
petrónt, kij nem tescen háburusagot. Münch. Vrban papa. Wink. zenth vrban papa. Oki. Sz. 
Úrban mester 1548-ból, Orbán hele 1597-beu. 

„ 26. FeReNCZ, frenncz, S{andus) F{r)a{n)ci{s)c(u)s. 

Assisi Szt. Ferencz 1228ban avattatott szentté. Nevének egyik ünnepe máj. 25-én van, 
de a régebbi máj. 25-ki Orbán-nap miatt több naptárban a következő napra tolódott, vagy a 
régebbiekben még elö nem fordul. Münch. szerint még Ágoston paspóc. V. ö. okt. 4. 

„ 30. eST(ván), (fel nem ismerve :) Set, Set, Set (helyesen : Inventiu dextrae Sancti St&phani Eegis). 

E rövidítést a javító kéz az aug. 3-ki István-napnál már felismerte és ki is egészítette. 

Itt a szent jobb kéz napját jelöli, mely az idézett magyar naptárakban nincs meg, de előfordul 

csaknem minden XIV — XV. századi magyarországi latin miseköuj'v naptárában és az 1205 — 1210. 



48 A MAOYAR rovásírás HITELEP EMLÉKEI 

közt Írott Pray-codexekhen. Oki. Sz. Stcphan \-lM) linl, Eslfanfiapathaka 1331-höl, Estephnnfulua 
1350-böI és 1359-ból, Demeter fija istiraii 14ir)-hf)l, Zenthistuanpalastya nevű halastó 1417-ból, 
Estirnnpelerfijahiiza 1426-ból, Istimiuzallasn 143()-hól, Eslhuansam 1479-böl, Isthnanhazii 1.52ő-ból, 
Daror/ii estinni I5'26-ból, szent isLuan 1544-ből. 

Máj. öl. PeTRONIA (liclyosen : PeTRONeLLA), rpr.lronrUa (l) I'ctmnillae V{irf/ini)s. 

Ax I jes.y' :i rováson L vnli s a helyes nieü;tejtés szerint ezt olvasott le róla Marsic:li is. 
K jt'syot tehát csak a megfejtés Jeinásolásakor feiditiiette t'l. 

Ak. és Peer cs. 1. fentebb a máj. 25-ki Orbán-napiiál. Miinch. Petronella zfiz, Ez s. peter 
faiia volt, Wink. zentk petronella zenth pelítr lediii/d. 

.hm. II. BaRaBÁS, ebcrbas, Barnahae Apo>i(toli). 

.\k. cs. Znit Bnnobiis, Müncli. Bnrnih(ts iij){iistii)l, Wink. zenth Borrobns Apa.ttal, Peer cs. 
B(ir(nib<i.s). Oki. Sz. Barlabti.sliyda 1246-hól, Barnabás 12ő2-böl, 1485-böl, 1499-b61, Bnrrabasmolna 
1393-ból, Borlabiis, Barbas 1577-ból. Knauz: Kort. Barlabás 1285-ból, Barrabas 1293-ból. Regestr. 
Varad. Barabás, Bnrlabas, Barnabás. 

? (Üresen ha,ny<itt rovat ) 

Hihetőles;- az a Júii. 13-ki Antal név nem m;is(iltatott, mely a jau. 17-ki rovatban i,s nies- 
fejtetlcn maradt. 

„ 1"). VID, vicl, hedvigís V(irginis) et M{arlyris) (helyesen: Viti ct Modesti). 

Hedviff lengyel lierczegnónek, II. András 12fi7-ben szentté avatott sógornéjának névnapja 
okt. 15-én volna bolyén. Ez Vitus és Modestus martyrnk napja. 

Ak. cs. . . . Vid bitiraii, mondám zíjlitrk Zenth i/iraii, Peer cs. Vyd hazánál zwlete.k vitéz, 
janus, i/an, Miinch. Vitás cs modestus mr, Wink. zenth i'i/d. Reeestr. Varad. Vid, Wid. Bécsi 
Kéjjcs Krón. 56 — 58. Vid ispán Salamon í;onosz tanácsosa. 

, ? (Üresen haj^yott rovat.) 

K h(') lO-én van Gerrasius napja. Wink. zenth Gyarfus. Uíryane magyar nevet alább szept. 
véeén tiiláljnk pontosan másolva, de megfejtetleniil. 

24. jANoS, .Jaiics. Nativítas S{niicli) JDan.ids B(ahtistae). 

Ak. és Peer. cs. 1. fent a máj 15-ki Vid-nél. Miinch. /í///í(s /w/;<í.s-írt iaíeíc/t', Batth. (júl. 1-én) 
Zenth i/ieaii oeta/ea, Wink. zenth ywan. V. ö. jan. 21., máj. 6., jún. 24. és 26., aug. 29., decz. 27. 

„ l'C). JÁNoS PÁL, Jemcs eiial, Johanis ct pauli M. M. (Martyrorum). 

.Miiiicli. Scent lanus s. jial mr, Wink. zenth lauos ees zenth pal. V. ö. jiin. 24. és jan. 1(\ 

. 27. LTSZÓ (lielyesen : LÁSZLÓ) íles (!), Ebjas (Jielyesen : Ladislai Etyis). 

Illés próféta napja jiil. 2ü-án van. .liin. 26. é.s 29. közt. 27-én Szent László, 2.Sán II. Leó 
jiápa napja van. Naptárunk kétséatelenii! a magyar szentről emlékezett meg. 

Ak. és Peer cs. Lazlo, Müiicli. Seenl lazlo kiral es (con)fessor, Wink. zentli lazlo kyral. 
Oki. Sz. Zeeithlazló (helynév) 125li-hól, Semtladnzlo 1274-ból, Seenlladoie 1339-ből, Seenthlazlov 
1346-bóI, Zrnthlazlohalma 1368-ből, Zenlhbizlon 140ü-ból, Zenthlazloieara 1430ból. 

„ 2!). PAL PéTeR, epal epetcr, SS. A»i. (Saruioriitn Ajiostoloram) Pe{l)rí ct Pauli. 

Ak. cs. Pcth(er) Fal, Peer cs. peter p(d, Miinch. Scent peter es s. /ml ap(asta)loc, Wink. 
zenth petór zenth pal. V. ö. jan. 10., febr. 22., jún. 26. és 30. 

30. PAL, cpal, Commemoralio S{ancti) Pauli A{postoli). 

Miinch. Scent pid meijemJekczetc. V. ö. jan. 10. és 25., jún. 26. és 29. 

•lúi. 2. BOdoGaszSZONY, cboce/h aszón;/. Visitatio B{eatae) M{ariac]. 

Ak. cs. ye{le)e Mariban, Peer cs. maria el mene yen (.^) lalhn'y, Miindi. Maria. Elsebetntx 
mcytatasa. Batth. Bodoyh .Ázzon napia Erzebeth, Wink. Bódog Ázzon látogatása. V. ö. febr. 2., 
márcz. 25., ápr. 12 — 23., aug. 5., 15., nov. 21. 

, II. BeNeDeK 5 (tévesen (í-m javított és alábl) iijra irott sorjelzés). bcncMck 5 (sorj.. 
mellette kitörletlen : (5) .S'. Bcncdictus 5 (sorj.) 
Ak. cs. ben(cdek), Peer cs. ben(edek), Miinch. Sent Innedccnec megiclencte, Battli. Zenlh 
lienedek napia. 



A KÖZÉPKORI BOLOGNAI EMLÉK 49 



684. lap. 



Alul. fiirditva olaszul: Xclh príma faccia del Boscone. (Magyarul: A nagy rovás első oldalán 
ez van). 

Azonos a f)74. lap szövegével. Ennek oka abban keresendő, lioa:y Marsigu a rovás elsó 
lapján csakugyan két dolgot talált: a rovásírás ABCz-jét és a jan. 1.— márcz. 2ö-ki naptár-részletét. 

675. lap. 

(IV. sz. melléklet.) 

5 (sorjelző szám, felette és alatta kitörölt l-esek). 

Jiil. 13. MARGITA, emaeregieta, Margaritae V{irgin)is. 

Ak. cs. U'etl mnrijhit, Peer cs. zirz marf/jjt. Münch. S. Margit zih es mr, Batth. Zenth 
Mari)yth Ázzon impin. Wink. z>nth Mnrghi/tli. Peer cs. sziiz Margit. Okí. Sz. Zenthmargita 
1256hó], Margi/tha 1285-ból, Margi/th 1359-böl, Zenthmargithaazzonfelde 1388-ból, Zeiithmargith- 
fisson feiildr 1474-hól, Zent Manjith Azon napian 1550-böÍ. Regestr. Varad. Margueta. 

„ Iri. Törölve : TlZeNKE (helycsen : TiZeNKéT) aPoSToLoK. Alatta újra ii-va : 
TIZENKÉT APASTALOK, tmmLct apaslnlok. dhtsio Apostolhrum. 
Az újra irt sziiveg nem tekintlietó rovásinásolatnak. A naptári tájékozódás után a javító 
inindoii lianazót jelző liibás irásiiróbát koczkáztatott niee vele. 

Ak. cs. irpa(stalok), Peer cs. aposi(otok), Münch. Az np(astn)liiv.nak eloMasoc, Batth. Tyzenketh 
Apastal napia, Wink. Tyzonkeeth Apaslal. 

. in. ÁGoSTON (helyesen: ÁGoSToN, föltctclcscn : ÁGoST), aegestton, S{anctus) 
Aiiiinslinus (Iicly(>sen: Augustits!) 

Ago.ston (Augustinu.s) naptárunkban helyesen aug. 2S-án lordul elú. K hó 15. és 20. közt 
csakis a IK-ki Augustus-ró\ lehet szó. melyet középkori magyar naptáraink közül csak 
a Mihnh. cod. ismer. .\ rovásmásolaton eredetileg AGSTN volt. A javító ez alá először egy 
(> jegyet lielycz(>tt cl, aztán kitörölte s a másolat utoKsó N jegyét Ö-vá alakította, utána pedig 
beszúrt egy újabb A' jegyet. 

Mivel a júl Ifi-ki Ágoston-nappal naptári tévedés forog fenn, arra is gondolnunk kell, hogy 
az .igost, vag}' Aw/iist név mellett a régi rováson még nehezen felismerhető jegyek voltak. 
Lehettek például a 17-ki Elek névé, melyet csak két jegygyei kellett róni. V. ö. aug. 28. 

„ 20. ILYES, iles. Elyas. 

Az (■' magánhangzó jelzé.se ugyanisy előfordul a nov. 19-ki Erzsébet névben is. 

Ak. cs. Ilies, Peer cs. 'iillyés, Münch. S. lUes p(ro)ph(i't)a , Wink. zenth elyees propheta. 

, 2:^. MARIA, maria, Mariae Magdalenac. 

Ak. és Peer cs. Magdalna, Peer cs. mag(dolna), Münch. Marin magdalim azíoíi, Batth. 
Zenth maria magdolna Ázzon napia. Wink. zenth Maria Magdolna. 

„ 20. aKaKaB (helyesen : JaKaB), aracab. Jacubi Apo>i{to)li. 

A másoló ismét a névben tévesztette össze a J és az ^^fi" jegyét. \'. ö. máj. 1. 
Ak. cs. Iak(ab), Peer cs. iak(ah), Münch. Jacab ap(asta)l, Batth. Zenth Jakab Apastal napia, 
Wink. zenth laeab Apa.'stal. 

„ 26. ANna aszSZONY, Anna (!) asszony, Annae malris B{eatae) 31{ariae). 

Ak. cs. AiDiii. Peer cs. Annath hal lazlo, Münch. S. Anna ázzon napia, Batth. Zenth Anna 
Ázzon napia, Wink. zenth Anna Ázzon. Oki. Sz. Zenth annaazon falna 1302-böl. 

n 29. LASZLO, lazlo, ladislaus li{ex). 

.4z L jegye az újra való lemásolásnál kimaradt és betoldatott. Ak. cs. L<iz(lo), Münch. 
S. Lazlo halála. Peer cs. 1. az előző névnél. V. ö. jún. 27. 

Aug. 1. PéTER, epeter. Petri ad vincida. 

Ak. cs. Vas (Laz) szakát peter, Peer cs. i(a(s)as peler, Münch. Sceiit peter vasa zakadalCa, 
Batth. Zenth peter waza zakada.<ia napia, Wink. zenth petbr vasa zakadatya. Oki. Sz. Vasas 
szinth peter napyan 1551-böl. V. ö. febr. 22., jún. 29. 

Sebestyén: A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 7 



50 A MAOYAR liOVÁSIHÁS HITHLHS EMI,ÍÍI<HI 

Alig. 3. eSTVÁN, csteran, Stvfani papae. 

A rovás-iiiásoliit csak az összerótt .ST butükot jelezte, a többit u javító toldotta hozzá. 
V. ö. a máj. 30. és decz. 2(i. Az N jegye előtt levő vonás az A és BO jegyek közt ugyanígy 
megjelölt hovatartozást jelenti. 

Ak. cs. Istuün, Peer cs. cstuan, Miinch. Esfuau{i) papa cs mi; Batth. Zenth i/ntnun pyotomartd 
tlieste leleti nap(ia), Wink. zenth istiran teste megli telese. 

5. BOdoGaszSZONY, choeg aszony. dedicalio B{eateae) M{ariae) ad nives. 

Aug. '"í-én Boldoii Asszonyon kívül még Osviítnak és Domokosnati van ünnepe. 

.4k. cs. Damokos szóla, Peer cs. már, Miinch. Haui bodo(/ n/'m, Damokos (io7i)f{ess)or 
Ositald kiraT, Batth. Hairy Bodoyh Ázzon napin, Wink. Hairi Bodo'/ Ázzon ces damokos. 
Oki. Sz. Domonkirs 1425-böl, domokus U29-ből. Domonkos 1495-böí, Damokos lő86-ból. 
— Osirald 1548-ból, Osvárt 1694-böl. V. ö. febr. 2., márcz. 25., ápr. 12—23., auc. 15., nov. 21. 

„ 5. OZS (helyesen: OZSVALT, Osvnűdus.) MegfejtetlcM ni.-iradt ; rós/.hcn álalakíttatott és 
ki is töröltetett. 

A másoló az aug. 5-re eső s a rováson is megjelölt második és harmadik nevet mellőzni 
kívánta. Ezért ügyes alakítással és törléssel a következő, aug. fl-ki ürsziné-neí már leirt és 
kitörölt szövegét hozta egy rovattal előbbre. Az alakítás alkalmával a ZS jegy szárát meg- 
nyújtotta rovatot jelző vonallá, a V jegyből pedig két alsó vonás hozzáadásával U-t csinált. 
E közben azonban elfeledte a Z5 jegy előtt lévő O-t kitörölni. Az 0257 járuléka az összevont 
ALT lett volna, a melyet azonban éppen olyan fogyatékossággal másolt le, mint az ájir. 23-ki 
ALBERT-nek ehhez liasonló iis.szcvdnását. 

Osvaltot középkori latin najitáraink legtöbbje szerepeitüti, de a magyarok közül csak az 
előző naptári névnél idézett Münch. cod. ismeri. E népszerűtlenség a középkori latin okl(!ve- 
leink keltezéseiből is megállapítható. Ezekben rendszerint a Maria ad nives és a Doniinicas 
fordul elő. 

, 0. DOMoKoS {Doniinkus). Megfejtetlen maradt s ki is töröltetett. 

L. az előző Boldog Asszony és Ozsvalt jegyzeteit. .A DO jegy nyomát az UB után követ- 
kező összevonás vonalai közt kell keresnünk. 

Domokos, a Dominikánus- vagy Dömésrend mci;alapitója megli. 1221. ang. (i-án. szentté 
avattatott 1234-ben, mikor is IX. Gergely pápa ünnepét az aug. (i-ki Urszine változása miatt áttette 
aug. 5-re. Mivel e napon viszont a XV. századlian nuir nagyon ünnepelt Havi Boldog Asszony- 
nyal esett össze, IV. Pál pápa (1555—155!).) az előző aug. 4-re helyezte át. 

Jellemző, hogy a rováson a Münch. cod. 14(iG-ki magyar najitárának három aug. 5-ki 
Uí've még együtt szerepelt. 

„ 6. UR SZINeH (helyesen : URSZINE, a következő rovatból kitörölve : URNINH), 

arcsien, Transfifjuratio Dumini. 
Peer cs. irmai, Miinch. Vmac meyvallozasa napia, Rattli. Wrnak zyw waltozalya iiapia, 
Wink. irr zyne valtozatya. 

10. LURiNCZ <) (si)rj.), Lőrinc: (> (serj ), Laurcntius (5 (sorj ). 

Felette törlés (I. az előző, aug. (i-ki rovatot). Utána még egy kitörletlenül nuiradt 7-es 
következik. Ugyanez látható a következő sor elején is kitörölve. Ennek megfelelőleg a sor 
végén egy kitörölt 8-as látható. 

Ak. cs. Lerinch, Peer cs. lörynch, Miinch. Lőrinc martir, Batth. Zi nth Irrinch martel najii.i, 
Wink. zenth Lcwryncz. Oki. Sz. Leurenc. 1240-bül. Zenthlearynih 1256-ból, Lerymh 1371-ből, 
lewrynz 1426-ból, Zenth lenryncz 1523-ból. 

(> (sorjelzés). 

, 10. (Törölve: LNCZ, helyesen: LÜRiNCZ.) 

.Az Ozsvald, Damokos nevek törlése után a kitörölt Urszine egy rovattal előbbre került 
s ennek helyét az előző sor végén az a Liirincz foglalta el, a nudyet itt a teljes lejegyzés 
után kitöröltek. Nem lehetetlen, hogy az előző sor végén liitható pótlék s ez a fogyatékos 
kibetüzés egynuissal összefügg. 

Az üres rovatok szövege az előző sor utolsó rovatába került. 

„ 12. KaLARA, eceiara, Clarae V(ir(jinis). 

Ak. cs. Damokos zola Lerinch Klárának, Peer cs. kalara, Münch. ii<z kalara, iiatth. Z'iilk 
Kalara Ázzon napia, Wink. zenth clara ázzon. 

y, lö. BOdoGaszSZONY, ehoedeg as.zony, Assumtio B{catae) M{ariae) ]\irginis). 

.\k. cs. Zy; M(iiri)a, Münch. Maríanac fel ménbe vétele, Batth. Na) Ázzon napia, Wink. 
Nagh Ázzon napya, Peer cs. Mária. V. ö. aug. 5. 



A KÖZÉPKORI BOLOGNAI EMLÉK 51 

Aug. :20. KIRÁLY (t. i. SztMit István), rkirali'i 8{anctiis) Rex Sf.{ei)han)us. 

Ak. es. iiun/ar istiiaii hi/iia Burtnt, Pecr cs. ';/s//í(ván), Müncli. S. Estnnn kiraT halain. Ratth. 
Zenth íjstnaii kijrnl napin, Wink. zenlh istnaii kyntl. Oki. Sz. kenil, kijral 1220 — 1520-ia:, köztük 
— Szent Istvánt értve — helynév Zinthkijral 1256-hól, Scenlkijral 1323-hnl. Zeukyral 1324-böl, 
Zfnthkiralztibadi és Zenthkyralzabaiiyn 1371 — i513-ig stb. 

24. BORT ALÁN, ja\átva : ehiretalean (törölve : ebircahas, a mi előzőleg ehorrabas volt), 

liartolomeij (részben törölve : Bartolomaej, a mi előzőleg Barnába volt) Ap{osto)lj. 

\k. cs. Barin (v. ö. az elnzn rovattal), Peer cs. pdbartk li'yd hertalaiihoz. Münch. BarfaUiis 
ap(iisl(i)l. Battli. Zent/l Birtnhim Apaslnl napia, Wiuk. zenth Berlnlam ApnKlal, Peer cs. Pelbárt 
hír Bi-rtnlnnliiiz. Oki. Sz. Borlolon (Bartalan ?) 1211-bói, Berlhnlem, BnrŰinlom 1386-ból, Byr- 
thnhnn 152S-ból, Batninn 1544-ból. 

28. AGoSToN. af/cslen, S(andi) Auijustini Ep{iscop)is. 

X javitíi e néven ismételni akarta az elözó sor [ji'il. 16-ki) Ágoston név jegyeinek meg- 
toldását, de eziittal a záró N jegy 0-vá való alakítását felbenhagyta. A törlésben nyoma maradt, 
hogy a ST összevont jegye helyett a másoló tévedésből az előtte való G-t alakította át össze- 
vont GT-vé. 

Ak. cs. n;i(o!iton hivá) ynnnth, Peer cs. Agh(oston), Münch. Ágoston pűsplic, Batth. Zenth 
Agiiston dortor napin, Wink. zenlh Ágoston. Old. Sz. Agiistun 1247-ból, Agaston 1603-ból és 
1767-hnl. V. ö. júl. 16. 

„ 2H. JÁNoS, Janes, Decolalio S(ancti) Jokanis. 

Ak. cs. yian (1. az előző rovatot), Peer cs. Janusth, Münch. Scent lanus bap(tis)ta liaka 
vngnsn, Ratth. Zenth Innos Bapti.ttn nnkn wagasn nap{in), Wink. zenth ianos nyaka vayasa. V. ö. 
jan. 21., máj. 6., jiin. 24. és 26., decz. 27. 

Szept. 1. eGYeD, eged AEijidij. 

Ak. cs. Zenlh Eg(ed), Peer cs. Zenth i'<i(ed), Münch. E<jeá npat. Battli. Zenth E</ed napin. 
Wink. zenth Egyod. Oki. Sz. Egud (I^gyöd ?) 1184— 1240-ig, Egid, Eguid 1184- 121 l-ig, Egged- 
momisliirn 1358-ból, Egyedfynfelde 1420-ból, Egyedlakos 1426-ból, Egiedf'ynujklosfenlde 1443-ból. 

2. eMReH, Emre, S{anctus) Emericus. (Dcpositio.) 

Ak. cs. Embre zyzr.sseguel, Peer cs. ymbre zírze-segi/el, Münch. S. Emre (enn)fessor lialala. 
Oki. Sz. Zenthemreh 1428-ból és 145í)-ből, Embre 1466-ból, Itnreh 1526-bói, lő84-böl, 1597-b61 
lenO-bnl, Imbre 1602-ből. (V. ö. nov. 5.) 

„ 8. aszSZONY KUS (helyesen : KÖS aszSZONY), ekiies aszony, 
Nativitas B(eatae) M{anae) V{irginis). 

K másolási liiba a második loirás alkalmával jött létre, mert ha a rováson is ez a szöveg 
lett volna, a kibetiizés (ekiies aszonyl alkalmazkodott vciliia hozzá. .\ kibetüzés í'-je hiba, 
valamint hiba a másolat í/-ja is. A fenti köskarneson íí iiz -.ú.Wihi pöspök, (///ów^Vcsoitó bizonysága 
szerint a második másolat az jegyét tévesztette el T-nak s az első másolat az () jegyét 
vallotta — miként a köskarácson megfejtésénél is cselekedte — í'-nek. 

.\k. cs. Maria zyled zenth kereztel, Peer cs. maria zwle zent kereslet. Münch. Maria zületeti, 
Battli. Kys Ázzon napin, Wink. Kys .\zzon napya. Mnria szüle szent Keresztet. Oki. Sz. Kiisasszony 
hnvnnak. küsn.sszonynnp (Székely Oki. V. köt. 123. 1.). 

14. SZeNKeReSZT, ese(n)khereszt (javítás ós törlés előtt : es ek en er est), Exaltalio S. Crueis. 
Ak. cs. (I. az előzőben), Münch. S. Kerezt f'elmngaJtataCla, Batth. Zenth keresth napin, Wink. 
zenth kórőzth fel magaztatasa. Peer cs. (1. az előzőben). V. ö. jan. 6., máj. 3. 

.. 21. MÁTÉ, mate, S{aiicti) Matthaej Ajtiostoli). 

Ak. cs. Lompert (nov. 17.) wermet Mate asn, Peer cs. és Münch. S. Mate np(usla)l es 
rir((tii(ielis)ta. Batth. Zenth Mate Apnstnl nnpin, Wiuk. Zenlh Mathe Ajiastal. Oki. Sz. Mathey 
1240-ből, Matke 129Ü— 1496-ig. 

.. ? GYÁRFÁS 7 (sorj.), (Megfejtetlen ; megfejtését 1. a 677. lapou) 7 (sorj.), 7 (sorj.). 

Hihetőleg a szept. 24-ki Szent Gellértet jelezték vele, holott a Gyárfás név a jún. 19-ki 
Gervasiust jelenti. 

Wink. (jún. 19.) zenth Gyárfás. Oki. Sz. .Járfás 161ö-ből. Ak. cs. Ghelert. Peer cs. gyéreidnél 
(Gellértnél), cozmn (szept. 27.), Münch. (szept. 24.) S Gelerd púspíjc, Batth. Zenth Gelerd pis^jek 
nnpia, Wink. Zenth Gyólerdh pysplik. 



52 A MAOYAR R0VA81RÁ8 HITELES EMLÉKEI 

676. lap. 

Alul, forclitva olaszul : Nella seconda facir. (Magijand : Második olilalán ez van.) 

677. lap. 

(T. sz. moUcklet.) 

E lap toldalékán a naptár előző három rovatának már lemásolt szövegevei újra találkozunk. 
Magyarázatát 1. nov. 21. 

7 (sorjelző szám). 

Szept. 14. SZeNKeReT (helyesen: SZeNKeReSZT), szmtkeresst (a ,,szent" felett látható 
X jellel a lapszám mellett világosabban megismételve: S : Kcrcst) 7 (sorj.) Exoltatio. 

. 21. MÁTÉ, mate. Mattié. 

? GYÁRFÁS, garfas, Gyárfás. 

„ 29. MIÁLY (helyesen: MIHÁLY), mihaJj, S(ancti) Mihaelj. (Alatta a főlap első rova- 
tában :) Dedicatio S{ancti) Michaely. 
A maíivar meafcjtés azt bizdiiyítja, hogy a /íjegy már a megfejtés után, vagyis a második 
leírás alknlniíival maradt ki. A főlapou levó le nem ragasztott latin szöveg azt hizonyitja, hogy 
a leragasztott első rovatban szintén Mihály neve szerepelt. 

Ak. cs. Ghelert cs kozma mihal társa, Mimch. Mirhái archani'/nL Batth. Zciilh tnihal Archaii(j{a)d 
niipia, Wink. Zenth Myhal Archangt/al. Oki. Sz. Michul 1135 — 1345-le:, Miahl, Mihol 1211-ból, 
Mi/hal 1243 - 152G-i^- stb. 

8 (sorjelző szám). 

„ 30. lEROMoS, jüroncms, Je(ro)nimus, S{anctas) Hieronimus. 

A fülai)on levő, le nem ragasztott latin szöveg azt bizonyítja, hogy a leragasztott második 
rovatban szintén Jeromos neve szerepelt. 

Peer es. ínygerelymas (az előző Mihály és .yeronymus" téves összeírása), Miineh. Ifroiiiniit,'! 
pnp es doctor, Batth. Zmth ./cronimiis Dodor niqna, Wink. zenth leronimiis doclor. 

Okt. 4. FeReNCZ, Frens, S{anctus) Franciscus. 

\k. cs. Zol ferench, Peer c'a. ferench,'S{m\(:\\. Scmt Ferenr {<on)f(css]or,'Ri\\X]\. Zenth Fferench 
confessor nupia, Wink. zenth Fcrencz Confcssor. Oki. Sz. Ferencz 1451-ből és 1538-ból, Fernicz- 
wagasa 1496-ból. 

, fi. ÁBRÁN, aebraan. Ábrahám. 

Ak. cs. (i{hra)m, Peer cs. ábrámnál. — Oki. Sz. Ahnim llTl-höl, llDS-hol. 124(l-höl. Almnim 
1255-bül, Abranberke 1881-böl, Monostombran 1451, in genere Abniii 1518-ból és 1524-hől. 
Regestr. Varad. Abraam, Abram, Abrnhnm. 

„ 0. DIeNeZS, ediens., Dionysij. 

Ak. ('s. Dienes, Peer cs. dyewz, Miincb. Scmt dienes, tarsagiiiol, mroc. Batth. Zenth Di/eurs 
napia, Wink. zenth dienós Marlir. Oki. Sz. dienus teleki; 122B-ból (1357-ki átírás), Díjcnes 1515-ből 
és 1582-ből. 

Ifi. GYÁL (helyesen : GÁL), egael, Gál (helycsen : Gallus abbas). 

Az /> jegye a megfejtést követő másolásnál lett eltévesztve, mert a megfejtés cj/íteí-jében 
G jegy szerepel. 

Ak. cs. zal galnal liikach, Münch. S. G(d npat, Batth. Zenth Gál napia, Wink. Zenth Gaal 
Confessor, Peer cs. halmán zal galnal. Oki. Sz. Gal 12404)01, Gaal 13ri4-ből, G<il falna 1453-ból. 

18. LUKÁCS, luckasz, Incae Evan{gelistae). 

Ak. cs. lukoch, Peer cs. lucac, Münch. Litair cir(angclis)ta, Batth. Zciilh lukacs Eiran{geli.t)ta 
napia, Wink. zenth Lucach Eaangelistu. Oki. Sz. Lukachi/lese 137()-bi"l, Lacachka, Lukachka 
1449-ből. Lwkachhauas 1489-ből, Kisliikach 1598-ból. 



A KÖZÉPKORI BOLUfiNAI EMLÉK 



53 



Ukt. 21. ORSoLYA, Orsehia. Vrslae. 

Ak. cs. ved orsóiul, Peer es. zeni orsola, Münch. Tizeiu^y vztr iuz aceidec, Batth. Thyzen 
eg ezer zyzek wtpia, Wink. Tyzónegh eztír zyz VrsuJu. Oki. Sz. szén ursula asuzon nupián 1544-ből. 

, 2tj. DeMeTeR, edmeter, S{ancíiis) Dimetrius. 

A javit(i vette észre a kitörölt felesleges B jegyet és a kifelejtett D jegyet. 

Ak. cs. vitéz Demet, Müucli. Demetei' mf, Batth. Zenth Demeter martel napia, Wink. senth 
domőtur, Peer cs. Aősow (köszön) (letne symonnak. Oki. Sz. Deme és Demeh 1211-böl, Demutur 
1240-böl, Demeter 1337— 16(j8-ig. 

. L'8. SIMO (helyesen : SIMoN, vagy SIMON), Simo. Simonis et Judae. 

Ak. cs. Symont hagyirk, Münch. Scent Simon es luda ap{asta)loe, Batth. Ze7ith Symon Jiuh 
Apástul napia, Wink. zenth Symon iudas, Peer cs. Simonnak (1. előző rovat). 

Nov. 1. MeNCZeNT (Mindszent), emenczent, Omniuvi SS. {Sanctorum). 

Ak. cs. Menzentli kémen, Peer cs. mytith zeniteknek égh, Münch. Mend scent napia, Batth. 
Mynd Zentek napiu, Wink. Mynd znith napia. Oki. Sz. Mendzentli 1297 — 1461-ig több adat. 
Menczenkúl (Mindszent-Kál, Zala vni.) 

-'). eMReH, emreh (a h törölve), S{anctus) Emerieus Dux. (Translatio.) 

Ak. cs. Emre wrnak hoz bort marton, Münch. Emreh herceg, Batth. Zenth Ymre napia, 
Wink. zenth Emróh hercegh, Peer cs. ym(bre). V. ö. szept. 2. 

, 0. ALBeRT, albert, albertus (helyesen : Adalherti translatio). 

Középkori iiKiKyar naptáraink nem ismerik. XIV — XV. századi latin missaleinkban, breviáriu- 
mainkban és az Arpádkori latin oklevelek keltezésében an Adalbert rendesen előfordul. Az 
Albert ritkább változat, de ez is szerepel két XV. századi missalénkban, a l'uzstinyi Számadás- 
könyvek 1445. évi bejegyzésében és a XVI. századi nyomtatott magyar najitárakban. (Knauz : 
Kortan. 130.) Kgy 1343-ki oklevélben Scenthulberth helynév szerepel. (Old. Sz.) \. ö. ápr. 23. 

„ 11. MARToN, emareton. Martini Epis{eopi). 

Ak. cs. (V. ö. nov. 5.), Münch. Marion pitspöc es {con)fessor, Batth. Zenth marion pispek 
nítpiu, Wink. zenth Marton pyspók, Peer cs. bort yám (?) marton. Oki. Sz. Morfun 1135 — 1335-ig, 
Morton, Marion 1358 — 1377-ig, Marton, Marthon 1376 — 1584-ie. Regestr. \'arad. Senmartiu 
(helynév) 1217-ből. 

„ KI BeReCZK. fíhreck. Béres (helyesen: Brictius). 

Ak. fs. licrech luta, Münch. Bereck pttspöc, Batth. Zenth Bereck pispek napia, Wink. 
zenth Bereczk pyspók, Peer cs. Rereczk látu. Oki. Sz. Zenthberechk 1354-böl, Bereczk 1569-ből, 
Böröczk 1585-ből. 

„ 19. eRZSÉBeT, ersebet, Elizabe{t)ha. 

Ak. cs. Berrrh lalu mihcnt eles(<het) fon, Peer cs. bereck lata m'i/keiit ölze(bel) stb. Münch. 
Scent Ersebet, Batth. Zenth Krzebclh Ázzon napia (a júl. 2- ki rovatban Kh<bet), Wink. zenth 
Ersebólh Ázzon. Oki. Sz. Ersebyth (?) 1244-bŐl, Scentelsebeih 1334-b61, Zenlhelsebet 139U-bűl 
(1397-ki átírás), Zenthersebeth 1451. V. ö. máj. 2. 

„ '21. aszSZONY (helyesen: BÓdoGaszSZONY) 10 (sorj.;i eboedecf (!) aszón í» (törölve) 
10 (snrj.) Praesenfatio B(eatae) M(ariar) V{irginis). 10 (sorj.). 

Midőn a megfejtés másídata készült, a rovásirásos szöveg első része másolatlanul maradt, 
megfejtése (eboedeg) i)edig lemásoltatott. 

A másolás mellett tanúskodó s könnyen helyrehozható tévedés alkalmából egy másik 
ugrást szintén figyelembe kell vennünk. A naptárban a nov. 21-ki Boldog Asszony rovata után 
a decz. 13-ki Luczu rovata következik. A kihagyás közel egy havi időközére esik a középkor 
kedvelt nov. 22-ki Cerelle (Czecziliája), nov. 23-ki Kelemen pápája, nov. 25-ki Katherina asszonya, 
nov. 3Ü-ki Anderjás (András) apostola, decz. 4-ki Borbála asszony, decz 6-ki Miklós püspöke 
és decz. 8-ki Boldog Asszonya (Conceptio Sanctae Mariae). Nagyon valószínű tehát, hogy a 
másoló a nov. 21-ki Bódog Asszony hiányosan leirt szövege után a decz. 8-ki Bódog Asszony 
folytatását kezdte írni. 

Midőn a második sor rovatainak fele üresen maradt, a tévedés kiderült. Sőt a másolaton 
nagyon beszédes nyoma maradt annak is, hogy a tévedést pótlólag helyre akarták hozni. 
A másoló ugyanis vállalkozott arra, hogy a kihagyott neveket egy kis papirra leirja és a 
csonka sor elé odaragasztja. Csakhogy a vállalkozás balul ütött ki, a mennyiben nem a ki- 
maradt szöveget, hanem az előző rováslap szövegének már lemásolt utolsó három rovatát 
másolta le újra és ragasztotta a kiegészítésre nem szoruló első sor elé. 

Kz a magyarázata a teljesen felesleaes toldalék létrejöttének, valamint annak, hogy a 
másoló az elvégre is üresen maradt rovatokat ikIm nem illő tollpróbával akarta kitölteni. 



54 A MAOYAK ROVÁSÍRÁS HITBLRS EMI.KKRI 

Középkori iiiaíryar nuptárainkban a két Boldoe: Asszony ekként fordul elő: Peer es. : 
Bcreck htta 
mi/kent (jlze(bet) mur(ia), Cec(elle), Kele{tnni). 
KatheUna ith Anderyasnal. 
Barba{ra). Mijclos, Maria 
Mongyad Lucynnak 
hyrdessm yo liyrl Tamásnak. 

Az Ak. es. csak a második Mária-ünnepet ismeri: 
Maria mongyad Juciannk. 
Hirdessen jo hírt Tamásnak. 

Battli. (decz. 8-áii) Bodogh Ázzon napin. — V. ö. febr. 2., márez. 25.. ápr. 12—23.. aue. 5. és 1"). 

Decz. 13. LUCZA, luca, Luce (iielyesen : Luciae) M(nrtyris). 

Ak. és Peer es. (1. az előző rovatban), .Miinch. Lucia zíiz. Batth. Zenlh Inchya Aí:oh iiapia. 

„ 17. LÁZA (helyesen: LÁZÁR). Megfejtése hiányzik 

Középkori magyar najifáraink nem ismerik, (ikmánykeltezésben sem fordul eló, de a 
XIII -XV. századi magyarországi missalekban és breviariuuiokbiin rendesen szerepel. 

. 21. TaMÁS, Tamás, Tomas. 

Ak. és Peer cs. (1. a nov. 21-ki rovat végén), Miinch. Thamas ap(asía)l. Oki. Sz, Tliamanfaija. 
Tamushuza 1427-böl stb. V. ö. decz. 29. 

■? NSTLY (Törölve, megfejtetlen). 

25. KaRÁCSoN, cmrac-on, Karasogv (így !), Naim{tas) Ch{rist)i. 

Ak. és IVer es. Nayh Kar(acson), Miinch. Vniar zíilvtele, Batth. KatarhoH napin. Wink. 
(a hiányzó hónap czime :) Karurhon ha. Oki. Sz. Jiarat/ií/w 1203-ból (1254. átir.), 1229 1275-1", 
Karachyn 1240-ból, (Jrac/njii 1292-ből, Kaiarhon 140ü-1460-ig. V. ó. jan. 1. 



2G. eSTVÁN dijra írva :l eSTVÁN, slmn. Slefaiius M(urlyr). 



Az eredetileg másolt ST jegyeket a javító kéz tíddotta meg és a kiegészített szöveget 
ugyanez irta le önkényes javítással újra. \ . ii. máj. 30-ki névvel, a mely kiegészittetleniil 
maradt. 

Ak. cs. Isl(ván), Peer cs. isth(van), Miinch. tirent Estunii p(rol)homi. Batth. Zenth Ystaun 
p{ro)tomartel nupia. 

27. JÁN (helyesen : JÁNoS), Jans, Jonnes. 

Ismét a megfejtés árulja el, hogy szövegünk másolása alkalmával egy Írásjegy, ezúttal 
az utolsó S jegy kimaradt. V. ö. jan. 21., máj. (j., jún. 24., 2ti. és aug. 29. 

.\k. cs. Ta{nos), Peer cs. yan(os). Münch. 6'. Janas a])(asta}i e.s ru(anyelis)ta, Batth. Zenth 
) anos Riraiitjelisid napia. 

28. APRÓSZeNTEK, npro szentek, hiornües [mnríyres). 

Ak. cs. «//(»•(> szi'ntek), Peer cs. ab (ap iielycttl. .Miincli. .ipio sreutec. Battii. .\jiro Zeniek iiapia. 

29. TaMÁS, etamas (hiányzik : Tliomae Episcopi el Martyris). 

\k. és Peer cs. Tanias, Miinch. Srent thamas píispór es mr. Batth. Zoifh Thamas pispek 
napia. V. ö. decz. 21. 

31. SÖLST, a törlésben folytatva: SÖLVESTeR PÁPA HTS(?)K FINIS, (meg- 
fejtetlen, az előző rovatban :) Siluestris Papae. 
Ak. cs. Syl{v€sier). Münch. Siliie.ster papa. Batth. Zeuth Silaesler papa napia. 



678, lap. 

Alul fordítva olaszul: Nella seconda fatia. [Mayyarnl : Második uhlalán ez van. 



A KÖZÉPKORI BŰIiOGNAI EMLKK OO 

VI. 
Korhatározó adatok. 

A rovásról másolt betűsor és szöveg megfejtése után nyomban az a kérdés merül fel, hogy e 
müvelet fonalán kerültek-e elő korhatározó adatok ? 

Az igenlő válasz igazolására mi először is a másolat-készítő tudós olasz grófot idézzük meg 
tanúnak. Másolatának czínilaijjáii azt olvassuk, hogy a székelyföldön azoknak a régi scytha eredetű 
lakóknak fára rovott nyelvendékét mentette meg, a kik e nyelvemlék szövegét keresztyénné lételük 
idején naptárul használták. Szóval Marsigli tudott a székelyek scjtha eredetéről. A mely közkézen 
forgó hazai történeti forrás (Thikóczi, vagy Bonfini) erről értesítette, ugyanaz megtanította arra is, 
hogy a székelyek a XI. században már keresztyén határőrök voltak. Marsioi.i tehát a lemásolt rovás- 
irásos naptárt XI. századi magyar nyelvemléknek tekintette. 

Mielőtt ez a merész föltevés nagy tévedésnek l)izonyulna, hangsúlyoznunk kell. hogy Marsigli 
DanuLiue czímű világhírű müvének uizonysága szerint gyakorlott szemű régész és korának egyik 
legkiválóbb epigrapiiusa volt. Arra tehát gondolnunk sem szabad, hogy a XVII. század végén vala- 
mely közelkoni rovás-termék tévesztette meg. Sem azt nem vehetjük számításba, hogy a régi emlék 
felkutatásában és megfejtésében segédkező művelt székely tudákoskodása vezette félre. Hiszen kiderült, 
hogy ez a férfiú a megfejtésben Telegdi 1598-iki Riulime^itújával már igen nehezen boldogult. 
Nyomban hozzátehetjük, hogy irástörténeti szempontból Marsigli másolatának rovásirásos szövege 
utólag az löOl-iki csíkszentmiklósi és az lölö-iki konstantinápolyi feliratnál is régibbnek bizonyult. 
Mert elég az összes magánhangzókra kiterjedő tökéletes ugrató rendszerét az imént említett két 
középkori emlék és a Telegdi-féle Rudimenta ugyané rendszerével összehasonlítanunk s aííonnal 
tisztába jöhetünk azzal, hogy Marsigli másolatának régi szövege csakugyan olyan régi korból való, 
a melyben a XVI. század derekán már feledésnek induló rovásírás még virágjában volt. 

A rovásirásos* bot pontosan rekonstruálliató két l)ustropliedonja a rovás és rovóeszköz kezelé- 
sének természetes ősi velejárója lévén, régészeti szempoiitbiil semmit sem bizonyít. Annál beszédesebb 
tanii a felrovott ódon szöveg. Az együgyübb. vagy gyakorlatlanabi) írástudók tájékoztatása ezéljából fel- 
rovott betűsor, a mindennapi használatra szánt bibliai nevek, állandó ünnepek és névnapok a nuiguk 
összességében csakugyan igazolják azt a Marsigli előtt iiangoztatott hagyományt, hogy ez a rovott 
készség volt az, a mit a keresztyén hitre való áttérés idején forgalomba hoztak. Hiszen ha az új 
vallásnak csakugyan számolni kellett a székelység őseredetű írástudásával, akkor nagyon valószínűbb, 
hogy az egyház latin betűsorának ismerete előtt a főbb szentek neveinek és a főbb keresztyén 
ünnejieknek naptári elhelyezését már keresztyén vallás elfogadása idején rovásirásos botokon tudták 
az egyháziak is legkönnyebben hozzáférhetővé tenni. Eredetileg a runás naptárak rovásbotjait is a 
keresztyén egyház szolgálatában hozták forgalomba. És a hogy a rnnás keresztyén naptárak a runa- 
irás fennmaradásának ügyét szolgálták, a székely rovásirásos naptárak is hathatósan hozzájárulhat- 
tak a rovott betűsor fenntartásához. Mivel a runás naptárak a névnapokat és ünnepeket csak fogalom- 
jegyekkel jelezték, rövid szövegüket minden évben újra rótták s ezért így nem is az állandó szövegű 
örök-naptár, hanem a változó ünnepek miatt minden évben felújítandó rendes naptár jött forgalomba. 
Ez a gyakorlat igen nagy termeléssel járt. de az elhasznált naptárak megőrzését nem tette szüksé- 
gessé. Ezért aztán az emlékek fennmaradása sem volt annyira biztosítva, mint az állandó ünnepeket 
jelző és állandóan érvényes örök-naptáraké. Hogy rovott örök-naptárak még sem maradtak fenn nagy 
számmal, azt annak kell tulajdonítanunk, hogy a változó ünnepek mellőzése miatt csak mérsékelt 
igényeket tudtak kielégíteni, s hogy az újabb szentek neveinek forgalombahozatala miatt utóbb ezek 
is elévülhettek és elkallódhattak. 

A végleges pusztulást és mellőzést az örök-naptár csakis úgy kerülhette el, ha időnként líjra 
rótták és ugyanakkor ki is bővítették. A mi esetünkben az ilyen bővítések igen értékes korhatározó 
adalékokhoz juttattak bennünket. Naptárunkon ugyanis a XI — XV. századi szentek világosan azt 
igazolják, hogy Marsigli már nem XI. századi, hanem XV. századi megtoldott szövegű örök-naptárt 
betűzött ki. A magyar szentek közül szerepelteti Szent Istvánt (aug. 20.) és Szent Imrét (nov. 5.), a 
kik lÜ83-ban avattattak szentté, továbbá Szent Lászlót (jún. 27. és júl. 29.), a ki 1192-ben s Szent 



56 A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITELES EMLÉKEI 

Erzsébetet (nov. 19.). a ki 1224-ben lett szentté avatva. A külföldiek közül a decz. 29-ki Tamás 
(Becket Tamás canterbury-i püspök 1172-ben, a máj. 2ö-én és okt. 4-én ünnepelt Assisi Szent 
Ferencz 1228-ban, az ang. 5-ki Domonkos pedig 1234-ben lett avatva. Az is bizonyos, hogy a hat 
Boldog Asszony közül a júl. 2-ki Visitatio Beatae Marié Virginis és az aug. 5-ki Maria ad nives 
(Havi Boldog Asszony) naptári ünnepei csak a XW. században jöttek forgalomba a máj. 20-áii ünne- 
pelt Sienai Bernardiinist pedig 14-j()-ben avatták szentté. Az a naptár tehát, amelyet Marsigli lemá- 
solt, a XV. század második felénél régebbi seiiiniiesetre sem lehetett. 

Mivel ez a korhatár nagyon közel esik a jóval fiatalabbnak bizonynlt 1501-ki csikszentmiklósi 
és az 151ő-ki konstantinápolyi feliratok keletkezési idejéhez, foglalkoznnnk kellene azzal az eshető- 
séggel is, hogj' 145ü-ben szentté avatott sienai „Bernál", melyet missaleink közül először a milkovi 
püspök 1484-ki missaleja szerepeltet, lehet esetleg egy régi naptárt kiegészítő utólagos rárovás is, de 
ilyen találgatásnak a lemásolt rovás-bot ismerete nélkül itt helyet nem adhatunk. 

A korhatározó adatok másik forrásául a rovásii'ásos szöveg nyelvét kellene felhasználnunk. 
Csakhogy ezt a legrégibb rovásirásos magyar nyelvenüéket nyelvtörténeti szempontból igen csekély 
értékűvé sülyeszti az a körülmény, hogy régiségével arányban hangzó-ugrató rendszere is tökéletesebb 
a nálánál fiatalabb emlékek ugyané rendszerénél. A jelzetlenül hagyott magánhangzók hangértékének 
megállapításánál a mai megfejtő már annyira tájékozatlanul áll, hogy a rovott szöveg megszólaltatása 
előtt egykorú hangtani analógiákat kénytelen a latin betűkkel irott magyar nyelvemlékekben, vagy 
középkori latin okleveleink magyar helynevei és személynevei közt keresni. Az így megfejtett szöveg 
alatt aztán eljárásunk igazolására mindig közöltük a szem előtt tartott középkori magyar naptárak és 
csiziok oklevél-szótári anyaggal megtoldott adalékait. így betűztünk ki Oyertjyei, Estvánt, Pirisicát stl).. 
holott nytílvtörténeti reconstructio nélkül olvashattunk volna Gijüryyöi, Istvánt és PirosMt is. 

Szerencsére a megfejtő ilyen messzemenő beavatkozásra nincs mindig ráutalva. A rovott jegyek- 
ből zavartalanul bontakozik ki a régi Ábrán és Margila, a hangtani adalékokkal szolgáló piispüíi, 
gyijmölcsoltó, Köskarácson , Sölresler, Lürincz. Zsú/i.a. BorLahm stb., a népies irást jellemző ilenczent 
(Mindszent), Szenkereszl, Bódogasszony stb. Ezért reméljük, hogy nyelvészeink szintén sietnek majd 
megállapítani a rovott szövegben lappongó nyelvtörténeti értékeket. Mert ezekre nemcsak a magyar 
nyelvtudoniáriy lesz ezután már ráutalva, hanem a magyar epigrapliia is. 



HARMADIK FEJEZET. 
A CSIKSZENTMIKLÓSI FELIRAT I50I-BÖL. 

I.. 
A felirat két másolata. 

llovásirásos emlékekben akkor lehetnénk gazdagok, ha korán kiiltrir-szükségletiinkké lett volna, 
hogy időnként egy-egy szöveget a rondatag rovás-botokról köre is lemásoljanak, vagy hogy mara- 
dandóbb csontdarabokra és érczlemezekrc is rójanak. Midőn az iskoláztatás a tollal hártyára, papirra 
Írott s magyar szövegek lejegyzésére is alkalmazott latin betűsort t'orgalomba hozta, a fára rovott 
irás már elkésett arról, hogy a latin betűk segítségével fokozott magyar művelődésnek epigraphiai 
szükségletét fedezze. A XVI. század második felében rohamosan feledésnek indult magyar rovásírás 
megmentésére Teleqdi János és Baranyai Decsi János lö9<S-ban egy latin nyelvű ABCz-és könyvet 
szerkesztettek. Ennek köszönhető, hogy a következő században már akadtidv lelkes kísérletezők, a 
kik a rovott régi jegyekkel — papirra irtak. A figyelem így más irányba térült s a régi endékek 
nyilvántartására, megmentésére senki sem gondolt. 

Tudjuk, hogy Béi. Mátyás nagyarányú beavatkozása Tblf.gdi művének ismerete nélkül is csak 
az írott endékek felkutatására és tanulmányozására irányult. Évtizedek multak el, mire a régi temp- 
lomok feliratait megfigyelni kezdték, Künits Ferkncz kolozsvári jezsuita tanárnak Kolozsvárt 1731-ben 
kiadott Dacica] Siculia czímű könyvében olvassuk először: „Szent- Mihály, íd est S. Michaelis, 
ctim templo vehisto et inscriptioiiibus, qiiarum notae ad antiquos Scythas, — multum enim a Graeco, 
Turcico, aliisque characteribus absunt — rejiciuntur" } {Magyarul: „Szent-Míhály régi templomával 
és fölirataival, melyeknek jegyeit — minthogy a görög, török és más betűktől nagyon különböznek 
— a régi szkítliákra viszik vissza.") Sajnos, nem akadt senki, a ki e tudósítás nyomán a felirat 
lemásolására és közzétételére sietett volna. Midőn Corniuks Dániel ötven év múlva érdeklődni kezdett, 
hasonmását már nem tudta megszerezni.- Szabó Károly pedig 18G2-ben a helyszínen azt a felvilá- 
gosítást nyerte, hogy a felirat a régi egyház átalakításakor végleg eltűnt.' 

E szerencsétlenségben csak az a lehetőség iiyiijthat némi vigaszt, hogy Künits — mint sok 
más hamis adatával is — tévedett.* Csikszentniihályt összetéveszthette azzal a szomszédos Csikszent- 
miklóssal, a melynek templomában utóbb csakugyan felfedeztek egy régi rovásirásos feliratot. íliszen 
ha Künits értesülése nem lett volna téves, akkor ugyanaz az értesülés szóvátette volna a szomszéd 
falu ugyanolyan titokzatos régi feliratát is. 

A csikszentmiklósi felirat felfedezését és szövegének megmentését elsősorban az erdélyi kii'ályi 
tábla uéháuy tudós tagjának lehet köszönnünk. A székelyek rovásírása iránt az 1746-ban elnökké 

' I. mü 51. 1. 

- „Delineatiunem haruiii iiiscriptiomun, quaiitamcunque adliuc deiierim operám, nancisci non potui" — irja 
CoRNTDEs Hájos IsTvÁNhoz (Hijos : Monnmetitum literarium hmmo-nctithicum, 1781. 14. a. lev. A M. Tud. Akadémia 
könyvt. irott példányában). 

'■' Szabó Károly : .\ régi húnszékely Írásról. {Budapesti Szemle. Cj folyam, V. köt. 18GG. 133 — 4. 1. 

* Például : beszél a Lázár-család gyergyó-szentmiklósi kastélyáról, I olott ez a szomszédos Gyergyó-Szárhegj'en 
van. — E műről egyébként Stoeoeb (Scriptorcs, 356. 1.) azt áUitja, hogy nem is Ku.nits, hanem Szilacsek Pál irta. 
Sebestjén: A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 8 



58 A MAOYAR RdVÁSinÁs HITRI.F.S líMI.Í'KKI 

kinevezett s utóbb grófi ranara emelt Lázáh János már hosszabb idő óta érdeklődött. Midőn ug^^anis 
II. Rákóczi Ferencz fia ügyének felkarolása miatt a bécsi udvar 1738-ban több erdélji urat elfogatott 
és házaiknál szigorú kutatást tarttatott, a szintén elfogott Lázár JánosuúI „több Írásokat kaptak, 
azok közt olyanokat, melyek valami scytha alphabetum jegyeivel készültek s nagyaty-járól, vagy 
atyjáról maradtak rá. azonban foglalatjokra nézve merőben ártatlanok voltak".' Ha tehát tudjuk azt. 
hogy Gróf Lázár J.ÍNoet az 1749-ik évi erdélyi országgyűlésen képviselt székely nemzet Bécsije fel- 
küldötte követnek, bizonyos alkalomszerűséget kell látnunk abban, hogy Szilágyi Samuéi, táblai ülnök 
a csikszentniiklósi feliratot 1749-ben lemásolta és Bécsbe küldötte az 1751-ben nádorrá kinevezett 
Gróf Battliyány Lajos fiainak. Ezzel a felirat a tudomány számára biztosítva volt. A fiúk székely- 
földi nevelője. Horváth Benedek kegyesrendi tanár ugyanis a másolatot tovább közvetítette rendje 
tudós nyitrai tagjához, Dezsericzky ÍNczuhez. a kiről tudta, hogy készülő nagy történelmi művében 
igen előnyösen értékesítheti. 

E mű I. és III. kötete 174S-ban jelent meg Budán. Teljes czíme : De initiis ac majorihus 
hinqarorum commenfaria, quibus accedit circa fiuem libri secundi insigne ac perantiqua manu- 
scriptuni ex Vaticana bibliotheca depromtiim. hactenus desideratuni. Tomus I. (libri I — II.), 2". 

A III. kötet czíme: De initiis ac majorihus Inmgarorum Attila videlicet ejnsque decessorilms 
proximis. Liber IV. Tomus III. Opus vei ex eo gratum futurum, quod palmares lapsus antilogias, 
anachronismos domesticorum scriptorum retegat, et avitam hunnorum históriám, suae chronologiae, 
ac notivo ordini, veritatique, justa cum Crysi, et illustrationibus ex optimis, et pervetiistis auctorildis 
petitis reponat. (Tomus I. fol. 14-f XX, pag. 234; III. fol. 5. pag. 354.) 

A székely rovásírásra vonatkozó adatok lassú beszerzése miatt megkésett II. kötet I753-ba:i 
került ki Budán a sajtó alól. A tartalmat szintén részletező czíni így hangzik: „De initiis ac 
majorihus hungarorum liber III. C^iii est exegeticon de scythis, amazonibus, hunnis, atque niagaris. 
opus reconditis antiquitatibiis. memorialibus chronologiis, ac genealogiis, nec non inscriptione ct 
ulphdheto scythico haud ingratiini futurum. Tomus II. 2°, fol. 11, pag. 234, fol. 2.' 

A czímben hirdetett scytha ÁBCz Bél Mátyás könyvének rovásirásos betűsora volt, a hirdetett 
scytha felirat jjedig a csikszentniiklósi emlék fametszetben bemutatott másolata lett. Az. a mit Dezsk- 
HiczKY a székely írásról mond, ma már nem vehető komolyan ; de könyvének az a X. sz. mellékletiiiduin 
látható lapja, a melyet a csikszentniiklósi felirat bemutatására szánt, a magyar epigraphia örökéletű 
endéke marad. 

A felirat megfejtésével Dezsericzky nem kísérletezett. E czélra Bél Mátyás betűsorát azért nem 
tartotta kielégítőnek, mert a jegyek összerovására nem nyújtott felvilágosítást s a felirat néhány 
jegye is egészen eltérő volt.^ Nagyon kétséges tehát, hogy a meg nem értett rovásirásos szöveg 

' Szilágyi Fekencz : Klio. Ilistóiiai zsebkönyv. III. köt. 18;i6. 431. 1. — GkOk Lázár Mikt.ós : A f/róf Lázár- 
család. Kolozsvár, 1808. 92—93. 1. — Blaho Vincze feienozrendi szerzetes, utóbb Há.ios István Gási'ár ke.ffyesieiuli 
tanárnak 1780-ban küldött egy rovásirásos betűsort, a melyet ez év május .'> én jegyzett ki az udvarhelyi eonvi'iif 
jesfyzökönyvéböl. Egyben nief;einlitette, hogy rendje História Domus Csikiensiséhvn föl van jejjyezve, hogy : 
,a ré<fi híinok ezen betűit, vasryis u scytha betííkct Gvai.akutai Lázár Imre kéziratai közt találtak, ki azokat Tkleodv 
János munkácskájából másolta*. Szabo Károly: „A régi hún-székcly írásról." {Budapesii Szemle. 186C. Üj folyam. 
V. köt. 139. 1.) Ez a Gy. Lázár I. nagyatyja volt gróf Lázár >Iánosnak. V. ö KAjonii'ÓI szóló fejezetünkkel. 

2 A míí két utolsó kötete ITGO-ban jelent meg. A negyedik kötet czinie: De initiis ac majoribus tnaigaiorum 
liber V. f'iijus pars I. complertitur filios, et icliquias Attiláé; pars altéra potior, hunnos abaros ; pars III. potissinia, 
Inmgaros usque ad nativitatein auspieatissimam d. protoregis et apostoli Stepliani sanctorum posterorum genearcliae. 
Turnus IV. Opus quam maximé necessarium ad illustiandam, ordinandamque et snis nnmeris absolvendam avitam 
hungarorum históriám : ut adeo (procul jactantia) ingenti domesticae rei littariae damno futurum fnisset. si lucem 
non adspexisset. Pestini, 1760. fol. 8, pag. 256, fol. 2. 

Az ötödik czime : Stephanus supremus, et ultimus majorum hungarorum; atque adeo corona et corouis sive 
apex consunimatissimuB lihri V. ae totius opcris cnmmentariorum de initiis ac majoribus hnngarnnim. Hac suprema 
auctor manii exequitiir locupletissim(% beatissimi pi-otoiegis res, acta gestaípie inde a prodigiosa uativitate usipu- ad 
gloriotissimain apotheosim, moderata cum crisi lú oonfutatioru^ evidíüiti cavillatonim ar sugillantiuin. Enanat simul 
singiilatim ac disputit univeisa, quae sub legimine divi piotoregis domi foiisque intervenere ad históriám patiiae 
pertinentia. Pe.stini, 1760. Tomus \'. pag. 277. 

Ehhez járult még hely és év nélkül : Dissertatio apnlogelica . . . commentarioium de initiis ac majoribus hunga- 
rorum, amice alloquens Georgium Prny, auctoiem annalium veteruui hunnorum, avarum, et hungarorum. 2° pag. 30. 
— Továbbá 1763-ban : Dissertatio TI. apologetiea ... 2° pag. 31. 

' T m. II. köt l,'-)4. 1. 



X. mell&let. 



g :?. 

cn zr. 

f^ V) 

^' m 

^^ o 

3 S 

g B 

c-r 3 

Q- O 

3 -■ 

> 5- 

O Cí 



S^ «. 

O 3 

5* f? 
•-t 1 

^ i 

2i. 3 

c' '-^ 
5 c 

d' ^. 

r3 n 



Ü3 

Sí Ui 

S ;^^ 

3 3 

3 D 

V) 3 

b.. O- 

a 

S Sí 

§ ÍB 

c ^ 

va 3 

< TJ 

3' 50 

% O 

CB 

^ > 

3 > 

a, H 



n 
C 

o 



< =*. 

M O 

2. f=V' 

> s 

G* ti 
^ ? 

-- 3 

<: '^ 
<^ ^ 

... w 



2 o 

3 S 



3 ut* 

■§ S 

•n fi 

S o 

3 3 
§-- 

o e 

S 3 

3 £L 

r: c/a 

c ö. 





H 

tr 
o 

^Q 

cs 
o 

a 

Síi <T> 

o X 

o 



l-l 

f o 



c 

c 

H* 
c' 

3 

> 

H 
H 

F 

O 












n 
Cu 

^— • 



p 

rt 









c 
p 
p 
o 

I 

n 



n 

Cu 

n> 
X 

rr 

-s 



:^ 5 






g: 3 



CTQ 
P 



A csikszentmiklósi felirat Szilágyi-féle másolata. 



Sebestyén: A Mag^yar Rovásírás Hiteles Emlékei. 



A CSIKSZENTMIKLÓSI FELIRAT 59 

fametszetének pontosságát ízről-ízre ellenőrizni tudta volna. AggDdalnuink igazolására fölemlítjük, 
hogy SiMONCHicz Incze kegyesrendi atyának utóbb szintén módjában volt a Horváth Benedek birtokába 
került 1749-iki másolatot lerajzolni és egy 1793 márczius 17-én kelt levelében Révai MiKLÓsnak 
elküldeni. Mi a Magyar Nemzeti Múzeum Ürsz. Széchenyi-KönyvtiVrában őrzött eredeti levélből bemu- 
tatjuk (4. sz. ábra) a felirat másodkézből eredő másolatát. így aztán nyomban megállapítható, hogy 
a felirat szövegét Dezsericzky metszője két helyen csakugyan elrontotta, .lobbról balra indulva, a hatodik 
négyes pont uti'in következő jegyet két ferde vonallal a szomszédjához kapcsolta ; a második sorban 
pedig az első jegynek alól is kampót csinált. így torzította el az első sor százegy szavát csázegy-gyé. 
a második sor János-iit pedig Akános-sii. Jellemző, hogy Simonchicz másolatában szintén eltorzult 
három betö; a harmadik sor utolsó melter (mester) szavában az s, s a negyedik sor utolsó rinastaak 
(csinálták) szavában a cs és l. Az elsőnél és utolsónál a másoló a csinálták szó l jegyének két fogát 
a mester szó s jegyébe rajzolta bele. 

Horváth Benedek másolatát Simonchicz Hájos István közvetítésével ismerte meg. Noha Hájob rajza 
ma már szintén csak másolatokban van forgalomban, a százegy és János szavak nála mégis éppen 
úgy fordulnak elő, mint Simonchicz iNczftnél.' Kétségtelen tehát, hogy e szavakat csakugyan Dezsr- 
RiczKV másolata, vagy a nyomda fametszöje rontotta el. 

4. Siinoiicliiiv. liuv.o inásDlata. 

Miközben Dbzsekhzkv kötete elkészült, a csikszentniiklósi feliratnak akadt egy másik másolója is. 
E másolat, melyet az 5. sz. ábránkon niutjituiik be. a rajta lévő keltezés szerűit 1751 május hó 2G-án 
készült. A marosvásárhelyi Teleki-Könyvtár lö03. b. jegyű negyedrétű kézirata őrizte meg két pél- 
dányban. Mi azt a példányt közöljük, a mely alatt a félirat megfejtése szintén olvasható. Közöljük 
továbbá a hozzáirott jegyzeteket is.- 

Ha most a két másolatot összehasonlítjuk, nyomban szemünkbe tűnnek azok az ismérvek, a 
melyek azt igazolják, hogy a két nu'isolat egymástól függetlenül jött létre. Köztük mindenesetre leg- 
fontosabb az, hogy a Szilágyi-Dezsericzky-féléből hiányzik a megfejtés és a függelék. A marosvásár- 
helyiben viszont nincs meg a , János" névben talált betű-hiba. Az elsőben elvétett „százegy" (császegy?) 
a Simoncliicz-féle másolatban még a marosvásárhelyi .,akázegy"-énél is jobban van irva, a miből 
az következik, hogy az eredeti e romlott részét Szii.Ánvi másolója jobban olvasta el. Megemlítendő 
még az is, hogy a marosvásárhelyi kézirat még nem tud Dezsericzky 1753. évi kiadványáról. 

' Monumentum literarium hunno-scythicum, 13. lev. 

- Itt említjük meg, ho^' ;i Teleki könyvtár ITjO:!. b. jcgjii czimnélküli 4-rétü (19X2í! cm) kézirata gyüjtelékes 
munka, melyben a következő emlékek vannak eiryütt : I. Literae Siculae ex Notationibus Generosi Stei'h. Dobai. 
Anno n'üi. tlie 2 a May. — II. Alphabetiim Ungaricum Clarissimi Dési Udvarhelyini. 1. 1. — III. Literae Hunno- 
Scythieae ex Maniiscriptisi Clari.ssimi Kapossi. — 1\'. Ex manuscripto Anonymi Litterae antiquae Hunnorum quibus 
antiqultus ut Pagana utebatur Gens nostra. 2. I. — V. Inscriptio Oratorii Csik Szent Martoniensis (helyesen : Csik- 
Szent-Miklosiensis) in Inclita Scde Siculicali Csík existens. 3. 1. — VI. Inscriptio Oratorii Oppidi Siculicali Csik 
Szent Martoniensis (helyesen : Csik-Szent-Miklósiensis). Descripta Anno 1751. die 2ti-a May. (Az előzővel azonos 
másulat latin bctíis megfejtéssel.) "j. 1. (A G, 1. üres.) — VII. Inscriptio Csik Szent Miklósieiisis lestatur: ele. (A felirat 

8* 



60 A MAGYAR ROVÁBIRÁa ITITRLES RMI.RKKI 

A marosvásárhelyi ,s:yüjtelékes kötetet nem eredeti kézirat, iiaiiem egy XVIII. század végi szép- 
írásban gvakorlott kezű iró másolata. Mivel névtelen s/.erzöje a rovásirásos szöveget nem vétette 
el, azt kell hinnünk, hogy a czíniben kétszer előforduló „Ősik Hzeiit Márton'" sem az ő, hanem a 



t'n.jtfi^^ . 






a^ « " 5 r f (7 e <ye f t c q f rii k .> n r U. 

n c boán f f.'.Jr i^iyc t a Si t o rciíc kan r i 

-t^ a V ok. n a ( (i/ Sí S O n a \ S tu a m 

re f íf TTi .í rt 11/ a rn K t í d n i \.s 

taft íi íi tts re ti r m f e j; « j 

."). A csikszentmikliisi felirat iiiaiosvásáilielyi iníisolata. 

későbbi másoló tévedése volt. Ezt a tévedést egyébként a felirat másolatát követő eme fontos meg^- 
jegyzések már teljes mértékben helyreigazították : 

hitelpsHégénck 7 piintbaii való bizonyitása.) — \'III. Vidr Churacteref: Sihericos similcs in Sibrrin reperlos 7 — 8. 1. — 
IX. Inscriptio iii laterc Calicis Ecclpsiae Hétyioiisis in Iiiclita Sede Siculicali Három S'/.iMc cxistciis. 9. 1. — X. Piiscae 
Hunnorum Lingvae Rudimenta, brevibus quaeslionibiis ac rrstionnionibnn comprehensa opera et studio Joannis Tei.kqdii 
11—20. 1. — XI. Characleres Hiculorum ('J-rtHíi tábla). — XII. \ariaiitcs lios Cliaractercs coiisidcraiiti patot iköv. a 
táblán közölt betílk ö.ssznliasonlitásának tétoU^s crpdinénye). 

A II. számú emlék facsimilójét közöltem az Ethnographia 1904. évi f. 41.">. 1.; a VI. számúét ti. d. 345.1.; a XI. 
számúét II. o. 416. 1. — A XI. számúét ezt megelőzőié}? közöltem a X. sz. teljes szövegével a Magyar Könyvszemle 
190IÍ. évi folyamában s különlenyomatban Telrgdi János Rudimentájának hamburgi és marosvásárheli/i ké:irata ozi- 
men. Budapest, 1903. — Az itt említett összes facsimilék megjelentek Rovás e's rorásirás ezimíi kötetemben is. 
Budapest, 1909. 192., 262 — 3. I. — A Magyar Nemzeti .Múzeum Orsz. Széchenyi Könyvtára számára fényképi máso- 
latokat is készilfettem, melyekből látható, hogy a IX. sz. felirat osak tulajdonjegyek sorozata s igy nincs köze a 
rovásiráshoz. V. ö. a TKLiioDiröl szóló alábbi fejezet utolsó részével. 



A C6IK8ZENTMIKL0SI FELIRAT 



61 



Inscriplio Csik Szent Miklósi&nsis testatur : 

jmo Veras has esse Litteras Siculas, et verani traditionem de his, Historicorum 
nostrorum onine dubium tollit. Etc. 

2. ilultoruni Charactenim figuráé ex haec restitiiti possunt. quas varia Hcriptiira et 
maiiiis dej)ravaverat et mutaverat. 

3. Hiiic discinuis adhiic Anno 1501. in iisu characteres hos fuisse. 

4. Quod Inscriptio valde simplex et rude coniplectatur, argunientuni. indieiiiin, et 
testiinonium praebet veritati. 

5. Jani potest huic veritati adsurgere Öchwartz in Dissertat. de initiis Rclig. Christ. 
vet. Hung.' Nec anipliiis 8amueli Timoni Literae hae suspectae esse possunt, Epistola 
P ad Baroneni Apor." Item Fr. F. Otrokotsi Őrig. in C'ap. 7 : 23.^ lani satisfactuni Belii 
spei. De Literatura Hunnica* Sect. 3. 

NB. De antiquitate haruin Literaruni Siculicaruni. 

6. Literae hae cum antiquis Persicis collatae nullám siniilitudinem habeut aut cog- 
nationeni nec cum Tanguticis aut Mungalicis. 

7. Cum Russicis et Slavicis multam similitudinem habent : sicut cum fTtithis olini. 
post cum 81avis Hungaris commercium fűit et cohabitatio aut vicinitas. 

Vide characteres Sibericos similes in Siberia repertos : 
NB. Post singulas voces duo 

{Magyarul : A csik-szent-mik- 
lósi felirat büoni/.sáí/a szerint : 1 • í ■ n) ^\^/^I VAí í^ L I >^ ^> 

E székely betűk hitelesek és a ^ ^^ ' Aj T ' >< ' A A / A / N V / 

róluk szóló hagyomány is igaz ; 

történetiroink minden kétsége el- ^ • "1- ^ ■ >^ •"/l"^-^^'^- í 

oszlik stb. — 2. Ennek nyomán ^ '' V*'A.I^ r^AvI 

mindama betű alakja helyreállít- 
ható, a melyet a különféle irás . ^ 7 d Y "t" '^ A 1^ 
és kéz elrontott és megváltoztatott. / . v ^ 

3. Belőle tanuljuk meg, hogj' g ^ marosvásárhelyi kézirat szibériai irásmutatványa. 

e betűk löOl-ben még haszná- 
latban voltak. — 4. Az, hogy a 

felirat nagyon egyszerű és kezdetlegesen is vau fogalmazva, okot. ismérvet és tanul)izonyságot szol- 
gáltat hitelességére — 5. Schwartz már ezen igazság istápolására sietett a régi magyarság keresz- 
tyén vallásának kezdeteiről irott értekezésben. Timon Sámuel sem találja többé gyanúsaknak e betűket 
(V. ö. báró Aporhoz irott első levelével). Otrokocsi F. F. sem (V. ö. Őrig. 7. fej. 23 ). Bél remény- 
kedése szintén teljesült. (V ö. De Literatura Hunnica. 3. rész. — NB. Ezen székely betűk régiségé- 
ről : — 6. Ha e betűket a régi persa betűkkel egybevetjük, semmi hasonlatosságot és rokoni kapcso- 
latot nem mutatnak, valamint a tunguzokéval és mongolokéval sem. — 7. Az oroszokéhoz és szlávokéhoz 
nagyon hasonlítanak, minthogy a nuigyarok régebben a góthokkal. azután a szlávokkal érintkezésben 
voltak, együtt laktak, vagy szomszédságban éltek. — Vesd össze a hasonló szibériai betűkkel, melyeket 
Szibériában találtaik. — NB. Minden szó után elválasztás végett két egymás fölé függőlegesen elhe- 
lyezett pont van. 

' (Schwartz, Godofred) : Initia religionis christanae inter kvngaros ecclesiae orientali adserta. Eademqve a 
dvbiis et fabvlosis narrationibvs repvrgata. Dissertatio historico-critica avctore Gábrielé de juxta Hoiirad (Schwartz 
Godofred). Francofvrti et Lipsiae, 1740. 4-r. 76-78. 1. 

' Timon, Samdel ; Imago norae Hungáriáé, repraesentans regiia, provincias, banatiis, et comitatus ditionis hunga- 
ricae. Historico genere strictim persoripta. Cassoviae, 1734. — E függelékkel : ,Additamentum ad Imagiues antiquae 
et novae Hungáriáé tribus epistolis ad . . . baronein Petrum Apor . . . perscriptum. — Vieniiae Austriae, 17.54. 4-r. — 
Utóbb : Viennae, Pragae, Tergesti, 1762. 4-r. 2. 1. 

' Otrokocsi Foris, Franciscds : Origines Hungaricae: Sev liber, quo vera nationis hviigaricae origó et anti- 
quitas e veterum momimentis et linguis praecipuis, panduntur : Indicato hunc in finem fonté, tiim vulgarinm aliquoet 
vocum hungaricarum, tiim aliorum multorum nominnni, in quibus sünt: ^cythia, Hunnus, Hungariis, Magyar, Jász, 
Athila, Hercules, Ister Amazon etc. Opus hactenus desideratum. Pars I et II. Franequerae, 1693. 320 21. l 

* Bel, Mathias : De vetera lüeratvra hvnno-scythica exercitatio. Lipsiae, 1718. -l-r, 



62 A MAGYAR ROVÁSIRÍS HITI'.I.KS KMLKKKl 

A rovásírás hitelének ez a tételes védclniezése elsősiirljiin azért érdekes, mert az Otrukocsi 
FóRis Ferkncz, TiMON Sámuel és Schwartz Godoi'réü részéről iiicgtáiiiadott késői keletű irott emlékeket 
a természetes úton keletkezett, nyersen egyszerű és minden eladdic,' ismert emléknél régibb falusi 
teniplomtelirattal kívánja megvédelmezni. Érdekes továbbá, hogy bciiwARTz utalása nyomán szintén 
figyelembe veszi a legrégibb szláv betűket, de esak has(jnlóságokat tud bennük felismerni. Ugyan- 
így hasonlóknak tartja a gót rúnákat ; sőt — az újabl)kon kutatásokat másfél századdal megelőzve 
— hasonlóknak tartja a Strahlenberg könyvéből ismert szibériai ó-török feliratok még meg nem fej- 
tett jegyeit is.' 

Annak bizonyítására, iiogy a magát i5(ll-iki régiségnek valló felirat csakugyan megvan, a 
marosvásárhelyi kézirat névtelen szerzője még nem gondolt. Nem gondolt Szu,Á(íyi. Dezsericzky és a 
többi egykorú tudós sem. Pedig utóbb már nemcsak az egyszerű szöveg hitelessége szorult bizo- 
nyításra, hanem vele kapcsolatban igazolni kellett azt is, hogy ez a felirat az 1750. év táján csak- 
ugj-an megvolt. A régi csikszentmiklósi egyházat ugyanis 1777-ben és 17(S4-ben alaposan megboly- 
gatták : kibővítették, falait átalakították s a nagy alakításnak az oratórium régi rovásirásos feliratát 
is áldozatul ejtették.'- Valóban nagy hálával tartozunk tehát Bél Mátyás endékének. hogy az ő nyom- 
dokán akadt két derék kutató, a ki ezt az irástörténeti kincset a magyar tudomány számára még 
idejekorán megmentette. És hogy teljes hitelű legyen másolatuk, megmentették egymástól függet- 
lenül ; ha egymást pontosan nem is fedő, de egymást pompásan kiegészítő eredménynyel. 



A felírat megfejtése. 

Mivel a marosvásárhelyi kézirat nem jelent meg nyomtatásiján, a csikszentmiklósi felirat tanul- 
mányozói mindvégig Dezsericzky fametszetére voltak utalva. El)ben a megfejtés hiányzott ugyan, de 
a szemközt lévő oldalon közölve volt a Kapossi-Bél-féle betűsor, a melynek segítségével bárki hozzá- 
foghatott a titokzatos szöveg megszólaltatásához. 

A megfejtések sorrendjében a marosvásárhelyi kézírat szerzőjének 1751 iki szövege helyezendő 
legelső helyre. Ez, a fenti 6. sz. ábrán jobbról balra olvasva, így hangzik : 

Urnák : meget : tegyegfo : gvan : írnak : ezeröt : százegy : eszten- 
döbeh : mátys : János : estyán : kováts : tsináltk : mátyásmester : iusef- 
mestertsinálták : g. j. a. s. j. f. f. It. á. 

E szöveget Szabó Károly IHtíti-ban hozta először nyilvánosságra.'' 

Dezsericzky közlését Cornides Dániel kértére először Hno Putkr fejtette meg 1 7<k^-ban. Ez a 
CoRNiDEs De retere litteralura Humiica czímű kéziratálian megmaradt' s .Iernky .I.\nos egyik érteke- 
zésében'' lb4U-ben kiadott szöveg így hangzik: 

Urnk : mgt : tgyg : fo : gvan : irnk ; zröt : szazgy : sztendöben : 
Matys : János : Stitan : Kovats : tsealtk : Matyas mstr : Grgly mstr tse- 
altak. (Azaz : ,, Urnák meget etegyeg fogván irnak ezerötszázegy esztendő- 
ben ; Mátyás, János, Stytán Kovats tsinálták, Mátyás mester, Gergely 
mester tsinálták"). 

' Das nord- und oMichc Theü von Kuroiia und Asia. StmlilKilin. ITi'.Ü. 401)— 411. I. II., V. iV XII. tálila. — 
A 6. pontban nem hasonlóknak mondott lan(]nl ós munkai Írásjegyeket 1. ugyanitt a 312. lapon. 

' BENKrt KAroi.y : Cilik, Gi/ctf/yó ca Kászon nzékck kirások. Kf)lozsvár, 1853. II. résy,, 69 — 70. 1. 

■^ I. (■zikkél)iMi : Riidnpcsli Szemle, Dj folyam. \l. köt. 114. 1. L'. jegy/,. Itt tévesen , esztendőben" olvaslialó. 

■■ Tulajdonképpen 1780 november 2.'")-én kelt levél IUjos IstvAn GaspaiiIioz. mely megvan a Magyar .Xenizeti 
Mi'izenm Or.sz. Széchenyi- Könyvtárában. E levélből átvéve IlÁ,)os : MonumeHluni lilcrnrium hunno-sciithitiim czímii 
kéziratában. 

' Közlemények a hun-scytha belükkel irolt TurOez rármeijiiei régiségekről. 'Indománytái. l'j folyam, \'I1I. köt. 
1H40. 114. 1. 



A CBIKSZENTMrKLÓSl PF.I.IRAT 63 

A nyomtatásban először megjelent r794-iki megfejtés Gyarmathi SámuelIöI származik. A Dezse- 
RiczKY fametszetének kisebbített másolatával támogatott szöveg ez : 

Urnk : mgt : tgyg fn : iran : gyzer : ts( — 4)szrt : száz gy : sztendö : 
Matys : János : Stytn : kovats : tsealtk : Matyasmestr : Grglymstrtsealtk. 
(Azaz : „Urunk meget tege fogván iránk egy ezer négy szerte száz egy 
esztendő ; Mátyás, János, Styitán kováts tsealták, Mátyás mester, Gergely 
mester tsealták".)' 

A következő években K.\t.\nc8ich M.átyás Péter színjén foglalkozott a felirattal s fáradozásainak 
ez a nyilvánosságra hozott furcsa eredménye lett : 

Vuni most tögy-fo, s a van eo pinizurt, ecs az eo it erdőbe : ma 
böt János, s böte Kovács, Csinal-ti ma böas mastu, avagy mastu csináltas. 
(Azaz: .,Van-é most tölgyfa? s ha van jó pénzért, és a jó itt erdőhöz? 
ma vett János s vette Kovács. Csinálj te, ma vehess mástul, avagy 
mástul csináltass ■').- 

Fknykeresö (Szabó József) még furcsább szövegének titka az, hogy a Dcbrecseni Mai/i/ar 
Grammalika tanítása nyomán a feliratban összevissza forgatott, tévesztett és cserélt oláh betűket 
látott, (j tehát Cyrill-betűk segítségével betűzte ki ezt a képtelen szöveget: 

A szent Mig-gehlos ezen sz. szekg hazah igektvhe mhl Jansl leghn 
ksszag gnargi mahlmzö igithmzö gnarga. |Azaz: „A szent Miklós ezen sz. 
székes egyháza ügyekitvöje (ügyitője) Mihály Angyal legyen község kö- 
nyörgő (vagy ükönő örje) müélvelmező ügyitemezö (ügyetemes) könyör- 
gőe (vagy ükőne örje)").'^ 

Az újabb kutatók közül Szabó Károly foglalkozott behatóan a felirattal s a viszonylag leg- 
sikerültebb Bod-féle megfejtést ekként javította ki : 

Ur-n-k : m-g-t : ti-g-fo : gv-a-n : i-r-n-k : zr-ö-t : sza-z-gy : sz-t-nd-ő-h- 
Urunk megettig fogván irunk ezerötszázegy esztendöh 
be : M-aty-s : 
be Mátyás. 

J-a-n-o-s : S-ty-a-n : k-o-va-cs : cs-n-a-lt'k : M-a-tya sm-st r : Grg-ly : 
János, Estyán kovács csenálták. Mátyás mester Gergely 
m-st-r-cs-n-a-lt-a-k. ' 
mester csenálták. 

Ugyanakkor niegkísérlette a marosvásárhelyi nuisolat végén talált jegyek megfejtését is. Az 
eredmény ez lett : 

Elj-a-s cz-ly-ly-lt-a (Azaz : Éliás cselylyálta, vagyis : csinálta.)'' 

Midőn korábbi rovás-tanulmányaim fonalán a csikszentmiklósi felirattal foglalkoztam, megállapi- 
tfittam, hogy egy régebben mái' hibásan felfrissített vaijy kijnmtott (restaurált) régi szöveg máso- 
lataivá! van dolgunk.'' A uiásolatokban felismerhető hibák gondos javítása után ez lett az eredmény ; 

' Okoskodva tanító magyar nyelvmester. Mely irattatuft — — , ii. Himyad vármegyí! orvo-sa által. Első darab. 
Kolozsvárott, 1794. 4—6. 1. A facsimilét e kiadványból vette át Perger János : A magyar és hazája rcgentcn. Pest, 
1831. 21. 1. 

' Katancsich : De Istro ejusque adcolis commentatio. Buda, 1789. 4-rét, 307 — 9. 1. 

■■' Fénykekesö : A csik-szent-miklósi templomon levő régi felirásról. Tudományos Gyűjtemény. 1840. \'. köt. 
99—102. lap. 

* I. ért. Budapesti Szemle. Üj folyam, VI. köt. 112. 1. 

' Ugyanott 115. 1. E kétséges olvasá ^ helyébe Debkbczenyi MiklOs újabban ezt a minden alapot nélkülöző 
szöveget ajánlotta; ,Meg javiták és uj fen fel álliták". (Az ősmagyar Írás néhány hazai s oroszországi emléke. Buda- 
pest, 1914. 17. 1.) 

" A csikszentmiklósi felirat. (Előadás a Magyar Néprajzi Társaság 1903. okt. 13. felolvasó ülésén). Tartalmát 1. 
Telegdi János rudimentájának liamburgi és marosvásárhelyi kézirata czimü czikkeniben (Magyar Könyvszemle. Üj 
folyam. XI. köt. 1903. 253. 1.) és a czikk kiilönlenyomatának 7—8 1. — V. ö. Sebestyén : Rovás és rovásírás Buda 
pest, 1U09. 196—200. 1. a hibás és helyreállitott felirat facsimiléivel. (Ethnographia, 1904. 350. 1.) 



64 A MAHYAR KOVÁSIeAk HITELES EMLÉKEI 

Urnák : születésétől : fogván : irnak : ezeröt : százegy : esztendőbe : 
Mátyás : János : Estyán (?) : kovács : csenálták : Mátyásmester : Gergely- 
mestercsenálták : Eljás (?) : csenálta (?) : 

E niegfejtésen ma már igazítani való aiíad. Az egykorú „Ab incarnationc Domini" iíeltezésének 
megfelelő ., Urnák születésétől fogván" középső szavát a Iiibás Írásjegyek vonalainak figyelembe- 
vételével „születésélül" -nck olvassuk; de egyben megjegyezzük, hogy ugyan-e czímen olvasható 
„születetétül" , „születetétü" és „sziletetétü' , valamint „születesétil" és „sziletésétü" is. Utólag igaz- 
ságot kell szolgáltatnunk a marosvásárhelyi másolat megfejtőjének is, mivel a két „csinálták'' szóban 
az i jelzését felismerte. Mi e jelzést Telhgdi Eudimeniájának legrégibb giesseni másolata alapján 
tökéletesbítjük. Az in összerovása teszi kétségtelenné, hogy az i jegyének függőleges szára sem két. 
hanem — a többi emlék i jegyének példájára - csak egy ferde, vagy vízszintes vonalkával van 
átvágva. Az in összerovása miatt kell az „esztendőbe" szó nd jegyét is akként kiigazítani, hogy a d 
jelenlétét jelző vonalka derékra kerüljön. Úgy, a hogy a Rudimentában és a konstantinápolyi fel- 
iratban is látható. Az „Estiján" szót továbbra is meghagyjuk; de megjegyezzük, hogy az „István" 
név e kétes változata helyett ugyanennyi szabadsággal rekonstruálhatnánk „Esrán", vagy „Sehesiin" 
neveket is. 

Ellenőrzése czéljából 7. sz. ábránkon bemutatom a most újra kijavított szöveget. E művelethez 
most is a Szilágyi-Dezsericzky-féle másolatot használtam fel, mert ez a marosvásárhelyinél jobban 
feltünteti a rovásírás merev jellegét. 

•:/lX1í;3Xk31l-:min^KmiíDHÍ:)1MA3M51RlAílilDrt>^ 



; X<l^13íttl)l^OíWk;HAA'XA^im'13fHil:ít10<^iDi:íi;A:A001 1 

7. .V l•^ik^z^'lltluil;lll^i felirat jiivitott y/Ám'.'^c. 

A felirat ekként kijavított szövege jobhról hidra olvasva egész Icrjedeliiiében így iunigzik : 

ŰRNaK : SZÜLeTéSéTÜL : FOGVÁN i IRNaK : eZeRÖT : SZÁZeGY : 

eSZTeNDÖBE i MÁTYáS : 

JÁNOS : eSTYÁN (?) : KOVÁCS : CSÍNÁLTáK : MÁTYÁSMeSTeR : 

GeRGeLYMeSTeRCSÍNÁLTÁK : 

Khhez járul a fenti ö. sz. alatt l)cmiitaioit marosvásárhelyi másolat függeléke, a uu>iyiiek 
fölöttébb romlott szöveget a mellékelt M. sz. ál)rán látliatí) javítások alapján ekként kell jobbról balra 
olvasnunk : 

.A.>:\.!).3-.M.A.1.1.A 

8. A kijavított fiigsolók. 

eL . J . Á . S . CS . ÍN . NÁ . LT. A . 

Következnék annak nu'gálla|)ítása. liogy miért vau a felirat fiiggrlrkcurk cltcro |)oulo/.ása es 
aránytalanul romloltabb szövege. Erre azonban az eredeti isuu<rcte nélkid vállalkoznunk nem lehet- 
Mivel SziLUiYi SAmvkl nem nuisolta le. azt kell gyaiutanunk, hogy szervileg a felirathoz sem tartozott, 
vagy annak csak utólag s szembetűnő együgyűséggel odatoldott függeléke volt. 



A CSIKSZENTMIKLÓSI FELIRAT 65 

III. 

Megtévesztésre szánt utánzatok. 

II. József császár halála után a nemzeti t'elbu/.dulás Erdélyben 1791-ben létrehozta a régi törté- 
nelmi emlékek felkutatására és kiadására alakidt Képírások Társaságát, a latinul Societas Poli- 
historum Transilranicnuak nevezett társaságot. Ezt rövid idő múlva az Erdéhii Magyar Nyelvmwelő 
Társaság megalakulása követte, a melynek egjik feladata Erdély „régi és új történeteinek kidolgo- 
zása" volt. A két testület éltető lelke Aranka György lett, a ki a kútfők felkutatása és összegyűjtése 
czéljából 1798-ban és 1797-ben beutazta Erdély nagj' részét." Mindegjik útját kiterjedt irodalmi 
levelezés előzte meg. így a második út előtt iit Németh József czímzetes kanonok- és felcsiki esperes- 
nek is, a ki 1797 márcz. 80-án ezt válaszolta AsANKÁnak : 

„A' Tekintetes Úrnak úri levelét nagy tisztelettel vettem, értem belőle, hogy a' esik szent 
miklósi templomban levő scythiai írásokról doctor Gyarmathi úr grammatikájában emlékezik. De azon 
scythiai Írások nem a' szent miklósi iemplomhcn voltak, hanem a' szent mihályihan, az hol 1757-től 
80-ig plébános voltam. Azon írások valami chorus' deszkáinalc hulladekán valának irva, és valami 
Mikrai Nevezetű, székely regimentnél lévő gyalog strázsíimester így magyarázta : Csináltatta Sándtír 
IIII ben. Ezen kívül még volt egy hosszú, mintegy ölnyi hosszúságú, de tenyérnél nem szélesebb 
deszkára, ugyan székely betűkkel való írás : ezt pedig így magyarázta : Ezen kép rámát csináltatta — 
s mivel több irás rajta aem volt, többet nem lehetett belőle tanulni. 17t)8-ban a' fenn irt írott desz- 
kákat n. méltóságos Cserei Farkas udvari tanácsos lir tőlem elkérvén, Bécsbe magával elvitte volt; 
azután nem hallottam rólok semmit"." 

Gyarmathi Sámuel 1794-ben kiadott nyelvmestere még nem tudott arról, hogy a csikszentmiklósi 
felirat időközben megsemmisült^-' Ezért kereste meg Aranka levélben Németh JózsEpet. A válasz koholt 
tartalnui Aranka megtévesztését czélozta, mert az előző 1796-ik évben gyártott és ARANKÁnak is meg- 
küldött han)is Csiki Székely Krónika után, most egy lí.jabb hamisítványt kívánt az erdélyi történelmi 
emlékek közé becsempészni. A krónikát Szádeczky Lajos megállapítása szerint a Sándor-család törté- 
netének dicsőségére csikszentmihályi Sániior Zbiumond gyártotta és hozta forgalomba — Németh József 
egykori csikszentmihályi plébános, Farkas Nepomuk János „Csik-Sondyón maga házánál nyugvó öreg 
világi pap" és nuisok segédkezésével.' 

A minket érdeklő hamisítványhoz ötletet Kunits könyvének fentebb tárgyalt helye és a csik- 
szentmiklósi felirat eltűnése szolgáltatott. Ezért utánozza a felirat megismételt „csináltatta" szavait 
és a mellettük szereplő személyneveket, mely névutánzatnak itt a Sándor-családot kellett forgalomba 
hozni. Sőt meglepő együgyűséggel utánozza a felirat sorsát is azzal, hogy a csikszentmihályi szintén 
Bécsbe vándorolt és szintén eltűnt. A fődolog természetesen az volt, hogy az 1111-nek is olvasható 
IIII számmal ka])is(ilatl)an a „Sándur" családnév hun-szittya rovásirásos szöveggel is forgalomba 
kerüljön. Ezért a hasonló régiségűnek árult magyar szöveg az állítólagos régi szavakkal már nagyon 
fukaron bánik. De a forgalomba hozott néhány szó is eléggé igazolja, hogy a hamisító minden nyelv- 
történeti tájékozottság nélkül fogott hozzá a dicstelen munkához. 

Mivel a csikszentmiklósi felirat száz esztendőn át egyetlen nj'ilvánosságra került eredeti rovás- 
irásos emlékünk volt, a szegénységünk leplezésére vállalkozó ostoba hamisításnak nemcsak buzdító 
példája, hanem egyben árulója is maradt. A benne előforduló nevek bátorították a Túróczi fakönyv 
névtelen szerzőjét, hogy Baranyai Dkcsi János alább sorra kerülő buzdítását alaposan félreértve, de 

' Vass Józsek : Adalékok Erdély kiadatlan tör ténelir óihoz. (Ebben közölve Aranka György 1793. nov. lOiki 
jelentése ; Erdélyi utazás, régi kéziratok ügyéhen ; továbbá jelentése a Mafryar Xyelvmivelö Társaság 1797 szept. 4 és 
5-iki ülésén : Utazás Erdélyben tekintettel a Magyar Nyelvmivelö Társaságra.) Cj Magyar Múzeum. 1854. évi foly. I. 
köt. 403. és 411 1. 

' Nemzeti Társalkodó. Kolozsváron, 1836. Ilik félcsztendö. 232—233. 1., e megjegyzéssel : „Az eredeti 
levélből, mely Kolozsvárott a' k. lyceum' könyvtárálian — az erdélyi magvar nyelvmivelö társaság' actai között 
— találtatik." 

^ I. m. 4 — 7. 1. — GYARMATHit félreértve, OrbAn Balázs két helyen, Csikszentmiklóson és Gyergyószentmik- 
lóson kutatott a felirat után. (A székelyföld leírása. Pest, 1869. II. köt. 74. és 105. 1.) 

* SzADECZKY Lajos : A Csíki Székely Krónika. Budapest, 1905. 7 — 84. 1. 
Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. v 



66 A MAOYAR K0VÁ81IÍÁK HITELKS ÍÍMLKKI'.I 

egyébként minden nyelvtörténeti koczkázat nélkül a/, 13111-iki Turúczi reijeslrum személyneveiből a 
Kapossi-Rél-féle betűsorral nyírfaliéjra irott rovásirásos szöveget hamisítson.' Somooyi Antai, kötetekre 
menő rovásirásos hamisítványaiban szintén nyoma van a csikszcntmiklósi ódon szöveg felhasználásá- 
nak. A ki is nyomatott régi énekek szövegében fölmerülő eme keltezés : „Hogy inink kezdvén 
születet mög tege — Ezer ötszáz hnszanhét esztendőbe . . .". valamint ennek párja: ., — születetnél 
tege kezdvén midőn irnnk ezer öt szer száz harminczban", nyomljan elárulja, hogy a hamisító Gyab- 
MATHi Samuul Magyar nyelvmesterének fentebb idézett téves megfejtéséből merítette isnuiretét." Somogyi 
Antal kéziratainak tanulmányozása alkalmával kiderült, liogy a csikszentmiklósi felirat megfejtésével 
szintén foglalkozott. A kibetűzhető szöveg szerinte így hangzik : „Urnnk megett (mcgü) egység 
(eddig) fogván irunk (vagy: irnak) stb." Ekként felkészülve s a felirat szövegét és jellemzőbb betűit 
is felhasználva, hamisította egyik kötetébe ezt a bejegyzési : „Született megil egység számítnnk ezer 
négy száz ötvennégy esztendőt, fogamat megil ezer négy száz ötvenháromat. Pető mester, Dávid és 
Jakab Kohács mester. Péter Estyán (!) kezekéi".'' 

Azt, a mi Somogyi régi énekeiből nyomtatásban megjelent, belső okok alapján nyomban meg- 
bélyegezte irodalmunk.' Csak rovásirásos kéziratainak egyik kötete, az úgynevezett „Karacsay-kodex" 
csinált utóbb zavart, midőn Dadái Király PálIioz került. Ez a rovásíráshoz értő tanár avatta be a 
kézirat titkaiba és a Somogyi-féle énekek vele összefüggő mysteriiimaiba kitűnő művészünket, Faurusz 
.lÁNost.* A nép közt kutatott emlékek ügyét is ide keverve, jött aztán létre a zilahi Tuhntnm-szobor, 
melyre Somogyi négy pogány éneke egy omori (Temes vm.) paraszt ember birtokában megtalált, de 
a csikszentmiklósi felirat másolatáról irodalmi úton ellesett betűkkel van hibásan felróva. 

A tévedések kiderítése és a népi endékek kutatása lOO'J — 8-ban egész országot foglalkoztató 
érdeklődést tudott kelteni." A kritika beavatkozása és a kutatások meddősége végül s()kaki)an csaló- 
dást keltett. De a magyar rovásírás tudományos ügye az országos érdeklődés alkaliuából elvégre 
mégis dűlőre jutott. 

IV. 
A felírat hitelessége. 

Hálával említjük meg, hogy a magyar rovásírás hitelességének megállapítása alkalmával a tudo- 
mányos művelet legfőbb biztosítékát a csikszentmiklósi felirat nyújtotta. Szóval az a legrégibb emlék, 
a melynek eredetije elveszett s ennek hiányában a hitele is bizonyításra szorult. 

Most, hogy az elveszett emléket letagadó és helyére egy szemérmetlen liamisitványt csennjészö 
Németh-féle levelet is megismertük, a csikszentmiklósi felirat hitelének bizonyítékait még élesebb 
világításba kell állítanunk. 

' Jerney János : Uun-sci/lha belükkel nyírfahéjra irult luróczvár megyei régiség. 'I'udoniánytár. (Íj t'oly. VIII. kiit. 
1840. — Ennek kritikáját 1. SzabO Káiíoi.y : A régi hiinszékcly Írásról (liudapesti Szemle, 1866. VI. köt. 127. 1) és 
Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás. BudapeHt, 1909. 294-299. 1. (Ethiiojíiaphia, 1906. 844—347. 1.). 

' Somogyi Antal: Régi magyar énekek. Közzéteszi — — . Arad, 187;i. I— III. füzet. 1:95. ós 97. 1 (V. ö. 
Sebestyén i. m. 306. 1. és Efliiiographia, u. o. 354. 1.). 

' Dr. Fejérpataky LAszló, dr. Szinnyki József í;s dr. Sebestyén Gyula bizottsági jelentése a M. Tnd. Aka- 
démiának 190.3. márcz. 2S-án. Akadémiai Értesitö, 1903. ovi XIV. köt. 193—210. I. (V. ö. Sebestyén i. m. 299—308- 
I. és Etlinofjrapliia, u. o. 348—355. 1.) 

♦ Arany JAnos névtelen birálata a Budapesti Szemle, 1873. III. köt. 5. 1'. 224. 1. (V. ö. Sebestyén i. m. 300.1.1; 
Szarvas GAbor czikke a Reform, 1873. 287. sz. és a Magyar Nyelvőr, 1902. évi XXXI. köt. 455—58. I. 

* Dadái KirAly 1'Al : Hun székely írás. Ellenzék, 1888. 15. sz. - U. a. Researschcs in Hunno-Scythic. London, 
1893. Különlenyomat a The Babylonian and Orientál Record jun. füzetébííl. 

" Fadrusz JAnos czikkei a Szilágy, 1902 szept. 18-iki, a Magyar Szn, 1902 szejjt. 24iki ós a Budapesti Hírlap 

1902 docz. 25-iki számaiban. — A rovásírás él-e a magyar nép közóítY A M. Tud. Akadémia I. osztályától vélemény- 
adásra kiküldött bizottsáff elé terjesztett Jelentés. Húsz ábrával (A M. 'l'iid .akadémia 1903 márcz. 5-én tartott üló- 
scböl). — A temesvári bizottság jelentése Tar Miliály ós fia, Tar István 1902 szept. :iO-iki vallomásáról : a Dél- 
magyarországi Történelmi és Régészeti Miizeumlársulat Értesítője 1002. IV. füz. 88 — 95. 1. — Sebestyén 1902 decz. 
13-iki előadása a M. Nemzeti Múzeumban {Jelentés a M. Nemzeti Múzeum 11)02. évi állapotáról, 189 — 190. 1.) ós 

1903 jan. 21-én a M. Ndprajzi Társaságban. (Bö kivonata a Pesti Hírlap, lixtdapesli Napló stb. másnapi számaiban). 
V. ö. Seukstyén: Rovás és rooásirns, 308—325. I. (Ethnographia, 1907. 74—87. I.) 



A C8IK8ZENTMIKLÓSI FELIRAT 67 

A két hiteles és egymástól független másolat föltétlen bizonyossággal igazolta, hogy a csik- 
szentniiklósi felirat 1750 körül csakugyan megvolt, valamint igazolta azt is, hogy a felirat szövege 
akkor mi volt. De azt már nem igazolhatta, hogy a felirat csakugyan 1501-iki és nem később kelet- 
kezett apokrif termék. Hiszen Tklkgdi .Iános alább tárgyalandó kézikönyve a másolatok előtt másfél 
századon át hirdette a pusztulófélben levő székely rovásírás titkait és megmentésének mívelődéstör- 
téneti jelentőségét. Ennek köszönhető, hogy a marosvásárhelyi másolat mellé 9 olyan betűsort tudtak 
összeállítani, a nielynek jegyei Teleodi sokszor lemásolt és kézről kézre adott kéziratáltól kerültek 
forgalomba. E jegyek már a fára rovott ősirásnak csupa tintával írott és a rovásírás merev jellegét 
egyben meg is szüntető értéktelen csökevényei. A fára rovott eredeti példányok megmentésére, vagy 
lemásolására senki sem gondolt, hamisításukra még kevésbbé. Nem gondolt a csikszentmiklósi fel- 
írat szerzője sem. 

Ha az emlék eredetijét nem kellene sajnálattal nélkülöznünk, akkor most a belső okok egész 
világa állana rendelkezésül a régiség bizonyítására, vagy czáfolására. A másolatok révén csak a 
szöveg menekült meg, a melyből először is értékes nyelvtörténeti bizonyítékokat kellene rendre 
kihüvelyeznünk. Csakhogy ezt a mnv(^Ietet a magánhangzók ugratása miatt megejteni nagyon nehéz. 
Nehéz továbbá azért is, mert a hangz(dínak és mássaliiangzóknak állandó jegyeik vannak és így a 
korhatározó jelenségek létrejöttét az évszázadokat felölelő pár emléken kell megállapítani. A bolognai 
endék naptári részében a középkori magyar csíziók és naptárak nyelvtörténeti régiségeit használtuk 
fel eligazító példákul ; de ablian a másik részben, a hol ilyen fogódzó már nem volt, a rovott régi 
szöveg lemásolása sem sikerült, megfejtése még kevésbbé. 

A nyelvtörténeti eligazodás a csikszentmiklósi felirat esetében még jobban meg van nehezítve. 
Mert ha a hitelét bizonyítanuidí kell, akkor nincs is jogunk megfejtése alkalmával nyelvtörténeti 
szempontokat érvényesíteni, ^'iszont ha e szem])ontokat egészen mellőzzük, könnyűszerrel eltöröl- 
hetjük azt a kevés történeti jelleget, a mi régiségét bizonyítaná. így árthattam esetleg én is a fölirat 
régiségének, mikor ^születéséiül" -i olvastam „szüleietétiil" helyett. Ellenben tévesen termeltem rá 
nyelvrozsdát, midőn előzőleg én is „csenállü/c" -ot olvastam „rsinüUdk" helyett. 

Ilyen körülmények közt valóságos szerencse, hogy a feliratba epigraphiai hiba csúszott be. 
Hasonló szensncse az is, hogy e hibát két érdeklődő fél egymástól függetlenül és egybehangzó pon- 
tossággal másolta le. Ertjük az „ Urnák : megct : tegycíjfo : gván" szövegrészt, mely nemcsak azt 
bizonyítja, hogy a lemásolás idején már rondott, vagy már elrontott, szóval már régi volt, hanem 
bizonyítja azt is, hogy olyan rondott szöveget, a melyet másfél százados kísérletezés árán lehetett 
elvégre vallomásra bírni, emberi számítás szerint iiainisítaid nem lehet. Ezt csak elrontani lehetett ; 
elrontani is csak akkor, midőn a kitöredezett, szúette régi feliratban az elavult „születésétül", vagy 
„születetétül" szó értelmet a felirat felfrissítője, kifestője, restaurátora a rál)ízott feladat teljesítése 
előtt kibetűzni már nem tudta.' 

Ha tehát a felirat az 1750 előtti restaurálás idején már régi volt, akkor senkit sem lephet meg 
az, hogy az 1501-iki keltezés most kibontakozó magyar szövege tökéletesen megfelel a középkori 
keltezés latin szövegének. Epi)en olyan természetes jelenség ez, mint az a másik, mely a templom- 
csínáló iparosokat még nem vezetéknévvel, hanem középkoriasan, keresztnevükön szerepelteti. Sőt 
most már hozzátehetjük, hogy e jelenségeket igen szépen kiegészíti az 1501-iki felirat irástörténeti 
elhelyezkedése is. Létrejött, mikor a székely rovásirás rovott betűsorát a tollal és tintával írott latin 
betűsor egy népies magyar szöveg előállításánál és hevenyészett epigraphiai alkalmazásánál helyette- 
síteni még nem tudta. És a rovásíráshoz értő egyszerű iparosok rótak olyan írásjegyeket, a 
melyeknél tökídetescbbekkel egyetlen későbbi emlékünk, még a közelkoní konstanti}iái)iilyi endék 
sem dicsekedhetik. 

Fentebb megtudtuk, hogy a felirat egyik lemásolója és első megfejtője volt egyszersmind az 
első, a ki a felirat hitelességének kérdését fölvetette. Szerinte hitelességét nagy egyszerűsége s szö- 
vegének kezdetlegessége! igazolja; régiségére vonatkozólag pedig nem a széltére idézett krónikás 
följegyzésekre hivatkozik, hanem utal a gót rúnákkal és a még megfejtetlen ó-török betűkkel való 
nagy hasonlatosságára, ürömmel megállapítja, hogy e felirat lesz hivatva valóra váltani Bél Mátyás 

' V. ö. BoD Petur niíyani^'y cltíírzitott fogarasi tcinpliim fcliiatával (Skbkstyén : i. ni. 2ü5. I. és Etliiioj^raphia, 
J904. 418. 1.) 

9* 



68 A MAGYAR rovásírás HITELEB EMLÉKEI 

reménykedését és megnyugtatni a kétkedőket. Megállapította továbbá azt, hogy a felirat segítségével 
a századok folyamán elferdült régi Írásjegyek formái is helyreállíthatok. E merésznek tetsző állítás 
igazolásául a felirat szövegét Telegdi Rudimentájának és néliány forgalomlían lévő betűsornak ügyes 
felhasználásával fejtette meg. Mire tehát a meglepő ere(buénynek birtokába jutott, már aiTÓl is meg- 
győződhetett, hogy a felirat rovásírása nemcsak a betíik formáit, hanem a hangzók ugratását és a 
betűk összevonását illetőleg is tökéletesebb minden eddig ismert írott emléknél. 

A bolognai és a konstantinápolyi középkori emlékek iijal)ban végérvényesen igazolták, hogy az 
időrendben köztük elhelyezkedő csikszentmiklósí felírat epigraphiai szempontból tökéletesen megállja a 
helyét. Sorkezdése, merev vonalvezetése, szóközi pontozása tökéletesebb a másfél évtizeddel fiatalabb 
konstantinápolyi feliraténál. A hangzók ugratása és a betűk összerovása bennük körülbelül egyezik. 
A bolognai emlék mindkét téren aránytalanul tökéletesebb. A csikszentmiklósí és a konstantinápolyi 
viszont tökéletesebb Telegpi Rudimentájánál. Midőn ezt a csikszentmiklósí felírat említett első meg- 
fejtője észrevette, a Rudimenta ama részét, mely az összerovásokról szól, már le sem másolta. 
A csikszentmiklósí felirat tökéletes betűi pedig a Rudimenta latin szövegének összes rovásirásos 
mutatványait mellőztették vele. 



NEGYEDIK FEJEZET. 

A KONSTANTINÁPOLYI FELIRAT 15Í5-BÖL. 

I. 

A felirat felfedezése. 

A kalandos köriilinények közt készült kunstantiiiáp(ilyi rovásirásos felirat másolatát Dernschwam 
János 1553 — 1555. é\'i törökországi és kisázsiai utazásainak naplói őrizték meg számunkra. 

Dkrnschwam az augsbnrgi FiooKRek és a velük rokonságban lévő THURzók magyarországi bánya- 
bérleteinek volt intézője. Az újabb kutatások szerint 1494. márcz. 23-án született Brüxben, Cseh- 
országban. Az egyetemet 15Ü7-ben Hécsben, 150!)-ben Lipcsében hallgatta s az utóbbi főiskolán 
1510 szept. 5-én baccalaureussá avatták. Utána Németországban és Olaszországban utazgatott. 
Kómában 1513-ban volt. A következő évben Hudán az 1535-ben elhalt Bai.bi Jeromos humanista szol- 
gálatába lépett. A FöGGEKek magyarországi nagy ipari, kereskedelmi és pénzügyi vállalatainak köte- 
lékében hihetőleg már 1518-ban benne volt s a saját költségén megtett keleti utazásig benne meg 
is maradt. Míg a FuoGURek és THURzók szolgálatában állott, Beszterczebányán lakott. A nagy utazás 
befejezése után Körmöezbányán nyert alkabnazást és késő öregségében itt is halt meg 1568 végén, 
vagy 1569 legelején.' Örököse 2000 kötetesnél nagyobb könyvtái-át a bécsi udvari könyvtárnak 500 
forintért adta el. Könyveinek czímeres exlibrisein neve így szerepel : Jo.annes Dernschwam de Hradiczin. 
Szóval büszkén kifejezésre juttatta, hogy érdemeinek jutalmazásául 1535-ben nemességet kapott.' 
Arczképét endékérmének az az egyetlen példánya őrizte meg, a melyet Wimmer E. bajor alezredes 
fedezett fel Straubingban, az Oroszlán-gyógyszertár éjjeli csengőjén. A helybeli városi nuizeumban 
elhelyezett jelző harangocska 1537-ben készült. A rézöntő a kehelykészítő ötvösök egykorú eljárása 
szerint hat meghajlított emlékérmet használt fel díszítékül. Az egyik érem 1536-ban készült e fel- 
irattal: 10 : DERNSCHWAM DE HKADICZIN AETATE : XXXXII : ' 

F nagyműveltségű fértint a pénzverőkkel folytatott állandó viszony nevelte numismatává és 
epigi-aphussá. Mommskn és társai a berlini nagy epigraphiai kiadványokban gyakran idézik Dernschwam 
egyik kéziratl)an maradt epigraphiai gyü.jteményét, melyet a bécsi udvari könyvtár kéziratainak 

' Babinqer, Fk. : Hans Dernschioam, ein Kleinasiaforscher des X VI. Jahrhuiiderts. (Deutsche Rundschau für 
Geographie, XXX\'. köt. .5;i5. 1. Mit 1. Abltilduiiif) ; — U. a. Zur Lehensgescliichte H. Dernschwam's (U. o. XXXVI. 
köt. 133. lapl. 

" Grap Karl Emich zr Leiningen WEsiERBrRo : Deutsche und österreichiscke Bibliothekszeichen. Stuttgart, 1901. 
(Három változatot közöl.) V. ö. Zeitsehiift des deutschen Exlibri.svereins, 1898. VIII. 55. 1. ; 1900. X. .53. 1. ; 1901. 
XI. 76. 1. — Babinger. Fr. : Zur Lebensgeschichie H. Dernschwam's (Deutsche Rundschau für Geographie, XXX\1. 
köt. 133. lap). 

' WiMMER, E. : Sammelblatter zur Geschichte der Stadt Straubiny. I. füz. Sti-assburg, 1882. 18. sz. 71. 1. ; 
továbbá a Mitteilungen der Bayerisohen Numismatischen Gesellschaft. 1882-iki I. köt. 129. 1. — Babinqer, F. : Eine 
unbekannfe Denkmünze auf Hans Dernschvam (.Mitteilungen der Bayerischen Numismatischen Gesellschaft. 1913, 
46. 1.). — Sebesttín Gy. : Újabb glosszák a konstantinápolyi rovásirásos magyar nyelvemlékhez (Ethnographia, 
1914. évf. 8. lap). 



7Ö 



A MAOVAR rovásírás HITEIíHS RMIiUKRI 



jegj'zéke e czímeii szcrci)cltPt ; Johannks Dernschwam : Tnseriptiones romanae e lapidibus in territorio 
Hungáriáé et Transylvaniae a. IníiO — 1530 coUectae} Egy 1563-baii irott magyar tárgyú bánya- 
történeti emlékiratát Engrl J. K. jeles történetírónk kiadta 1797-ben a ,Geschichte des ungrischen 
Reiclis und sainer Nehenlünder" czíniű nagy műve első kötetében."^ Ugyanő használta először for- 
rásul a keleti utazás naplóinak azt a prágai másolatát is, a melyet utóbb Hanka közvetítésével már 
Ranke Lipót is idézett, Kikpurt Henrik pedig tüzetesen ismertetett.-' KiEPKRTtöl tudtuk meg, hogy a 
wdlfenbiitteli nagyherczegi könyvtárban szintén vannak a naplónak másolatai. Az augsburgi Fugger- 
levéltárban őrzött eredeti példányt Dobkl Frigyes, a Fuggerek nuigyarországi bányászatának tijrténet- 
irója fedezte fel.* Utána Dr. Zimmkrrr Henrik nulr újra ki is adt^i belőle Kieprrt érdekesebb közlé- 
seinek eredeti szövegét, megtoldva Busbecií levelének néhány mutatványával.' 

Dernschwam naplóinak teljes szövegét újabban 
Babinüeh Ferencz fiatal würzburgi tudós szándékozik 
az augsburgi eredeti kézirat alapján kiadni Tüzetes 
tanulmányai fonalán bukkatit rá arra, hogy a napló 
függelékében található törökországi feliratmásolatok 
egyike olyan sajátságos jegyekkel van ii-va, a me- 
lyeket a hozzáírt jegyzet szerint maga Dernsi'hwam 
sem tudott megérteni. Ekkor támadt BABiNüERuek az 
a jó gondolata, hogy a titokzatos törökföldi felirat 
fényképét elküldi Kopenhágába Thomben ViLMosnak. 
Az ó-török feliratok geniális megfejtője, a ki ma- 
gyarul is tud, nyomban felismerte, hogy magyar 
rovásírással van dolga. Sőt a sikerrel megfejtett szöveg- 
részekből megállapította azt is, hogy a felirat 1515-ben 
készült és így a mérhetetlen értékű Írástörténet! 
endék, egyben magyar nyelvemléket is rejt magában. 
Mivel Rovás és rovásirás czímü művemet annak 
idején a kopenhágai mesternek ajánlottam, a felirat 
fényképe végleges megfejtés végett hozzám került. 
Az így létrejött közös eredményt, minden felkutatható 
magyar történelmi adalékkal megtoldva bocsátottam 
rendelkezésére BABiNOERuek. Mikor aztán megszer- 
kesztette valóban meglepő tartalmú tudományos is- 
mertetését, magyarra fordítva mindenek előtt bemu- 
tattam a M. Tud. Akadémia 1913 április 21-iki összes 
ülésén. Nyomban utána ismertettem a Vasárnapi 
Újság 1913 április 27-iki 17. számában. Babinger 
szövegét magyarul kiadtam az Ethnograpliia 1913. évi Hl. füzetében, németül pedig megjelent az 
TTngarische R'umisrJiau 1914. évi 1. füzetében." 




lOANNEs dernschwam! 

DEHRADICZIN. 



8. üeinscliwaiii exlibrisc. 



' Tabulae codicuni manuscriplormn, V. köt. 269. 1. l;í82. sz, (Suppleiueiitmii, 1601. sz.). 

'■' Lásd: Allgemeine Wcltliistorie, XLVIII : 1. köt. Halle, 1797. 190—210. I. D. emlékiiatáiiak magyar fordítását 
közli ZiviiSKA Jenő : A heszterczcbányai m. kir. erdngazdaxág régi ukiratainak tartalomjegyzéke, 19()r). V. ö. Kachel- 
MANN : Qcschichle der ungariiichen Bergstádle und ihrer Umgcbung. Selmecz, 1866, III. köt. ; Wenzbl G. : .4 Fuggerek 
jelentősége Magyarország történetéhen. Budapest, 1882. (Kitckczésck a tört. tud. kör. X. Icöt. 4. sz.) Knnek fiijíiícléki'iil 
(71 - 212. 1.) uffyaiie czimen külön .Okmánytár". Bpcst, 188:!. 

■' Enoei,, J. (JnRisT. : OeschicUe des ungrischen Reichs. Bécs. ISII!. 111:2. köt. ISI. 1. Kankk. L. : /)»'« serbische 
ReimbUion. Hainl)urir, 1829. Annicrkuiigen : 2. 2.'!6. I. Kikprrt, H. : Hans Dernscham's orieiilalisriie Rrise 7.5.í.'> — Ifiör) 
auK Handsckri/ten ini Auszugc mitgetheilt ((iÍDbus, 1887. LII. köt. ISÜ.. 202., 214.. 230. I.) 

* DoiiKi,, 1''. : Tier Fugger-Bergbau und Jíandel in Vngarn (/(-itsrlnift des historischen N'piciiis fiir Schwabcíi 
und Npubiirg. 1879. VI. köt. .3:!., 50. 1.). 

' Dr. Zimmkhkb, II. : Einc Reise nncli Amania ini Jahre /.).•)•';. (I'ioiíianiiii des K. Gyninasiums Ludwigsliaten 
ani Khoiii). 1899. 

'■ Babinobh F. : Konstantinápolyi rovásirásos magyar nyclcemlék 1.51.5-bül. EtluiDgraphia i. h. 129. I. — Eine 
nnu'tildecktc Kerbinschrifl aiis Konstanlinopel vom Jahre 1515. Ung. Rundschau, i. li. 41. I. — SkbestySn Gy. : 
A konslantinápoli/i rovásirásos magyar nyelvemlék 1515-ből. Vasárnapi Ujs. i. h. 336. 1. 



A KONSTANTINÁPOLYI PKLIRAT 



71 



A szerencséskezű német kutató nyelvünk és tudományos irodalmunk ismerete nélkül egy örök- 
életű magyar emlékkel tett l)ennünket gazdagabbá. E körübnénybeu leli magyarázatát — s egyben 
mentségét is — az a tiUságos érzékenység, a melylyel reám Thomsen megfejtési kísérletének tüzes mélta- 
tásáért s a tanulmánya kiegészítéséül irott egyéb glosszáimért megneheztelt' Támogatásom igénybe- 
vétele nélkül, de másokra mégis ráutalva, merészen beleártotta magát a magyar rovásírás eredetének 
tisztiizásába.- Ez a vállalkozás — sajnos — balul ütött ki, mert botlásaival magának is, másoknak 
is nagy kellemetlenségeket okozott.^ 



n. 

Dernschwam konstantinápolyi másolata. 

Dernschwam János keleti utazására az a magyar követség adott alkalmat, a melyet Verancsics 
Antal és Zay Ferencz vezetett II. Szulejman szultán konstantinápol)i udvarába. A követség feje 
tulajdonképpen A. 6h. van Bisbecq, a flamand eredetű bécsi küldött volt, a ki azonban később indult 
el utánuk. A mi szempontunkból érdekes, hogy 
a feliratok másf)lása terén Husbecq mégDp.RNscHWAM- 
iiál is nagyobb és eredményesebb tevékenységet 
fejtett ki. Ü irta le ezúttal Kisázsiában a híres 
angorai emléket (a monumentum Ancyrauiim-ot) 
és írt le számos más latin és görög feliratot is. 
A vele versenyző Dernschwam kevesebb szeren- 
csével gyűjtött. Bizonyára azért ragadta meg az 
alkalmat, hogy a követségi szállás istáló-falán 
megpillantott érthetetlen irást is pontosan le- 
másolja. 

Midőn ezt a titokzatos cpigraphiai külön- 
legességet a német 
nyelvű napló függe- 
lékének feliratai közé 
lemásolta, fölibe eze- 
ket a latin ti'ijékoz- 
tató sorokat irta: 

,Constantinopoli 
in pulilico diucrsorio, 
quod Ali Basclia a 
coiiditore dicitur, iibi 
Domini Uratores Ke- 
gii per longum tem- 
pus hospitati fuerunt, 

reperimus ab extei-Wfi parte stahuli in pariete eirca ferram oblongum album lapidem, in quo 
ftequentes trés versiis insculpti fuerunt, liteiis legihilibus sed omnibus incognitis. Fűit in eo loco prius 
Ecclesia Christiana, sed per Ali Bascham funditus diruta. ex cuius ruinis aliam Ecclesiam turcicam 
ex opposito de suo nominc una cum diuersorio praedicto edificauit. {Magyarul : Konstantinápolyban, 
egy )iyilvdnos szálláson, mely alapítójáról, Ali basáról van elnevezve és a hol a királyi követ urak 
(t. i. BusBECQ, Verancsics, Zay stb.) hosszabb ideig elszállásolva voltak, az ístáló külső részén, a fal 
alján a föld mellett, egy hossziíkás fehér követ találtunk, a melybe a következő három sor irás volt 
bevésve olvasható, de senki által nem érthető betűkkel. Ezen a helyen régebben keresztény eg}'ház 

' Sebestyén 6t. : Glosszák a konstantinápolyi nydvemléldiez. EthnooT'apliia i. h. 139. 1. 

- Babinger, 1''r. : Ein schriftlichrs Ratsel. Keleti Szemle 191.'!. évi (de csak az év végén megjelent) 1—2. sz. 4. 1. 
— Dcs Ralsels IJisung ? U. o. 14. 1. 

' Sebestyén Gy. : Újabb glosszák a Konstantinápolyi rovnsirásos magyar nyelvemlékhez. Etíliw^mphiA, 1914. évi 
f. I— D. füz. 14—65. 1. 





í). Dernschwam emlékérme. 



10. A straiibiniri csensrö. 



A MAGYAR rovásírás HITRIíES IíMLÉKUI 



állott, de Ali basa földig lerombolta. Romjaiból építtette aztán szemben a nevéről nevezett másik 
török templomot, a föntebb említett szállással egyetemben.") 

Az itt következő háromsoros másolat alatt még ez a megjegyzés olvasható: 
„Tale alphabetiini reperitur in Cronica- Gothoriim Olahi Magni." {Maf/i/urul: Ilyen betűk vannak 
Olahos JIaqnus Góth Krónikájában.)' 

A szóbanforgó Ólai Maűni História de gentibun sciűentrionalihus cvAmü mű, melynek „De alphai)eto 
Gothorum" czímii fejezetében csakugyan hasonló rúnák találhatók, Kómában 155ö-ben jelent 
meg. Ebből tehát az derül ki, hogy az utj napló végén található felirat-másolatokat, köztük 
a magyju- rovásirásos szöveget is, Drrnschwam már az utazás befejezése után másolta bele az 
augsburgi kéziratba. 

Arra a másik állításra vonatkozólag, hogy a felirat jól olvasható betűit senki sem értette meg. 
fölemlítjük, hogy a követség magyar főpapja, Verancsics Antal, egyike volt azoknak a tudós emlék- 
íróknak, a kik bennünket a szé- 
kelyföldi rovásírás használatáról 
elég körülményesen tájékoztattak. 
Midőn sorait ismertettük, már ki- 
fejezésre .juttattuk azt a sejtel- 
münket, hogy Verancsics — a ki 
a székelyföldi viszonyokat köz- 
vetlen tapasztalatból ismerte — 
aligha Vdlt tisztában a rovásírás 
niiljenlétével Most erre vonatko- 
zólag egy újabb bizonyíték birto- 
kába jutottunk. Mert ha ott a 
helyszínén felismerte volna a fel- 
irat magyar tartalmát, akkor en- 
nek okvetlenül nyoma maradt 
vdlna ÜHKNsuHWAM naplójában, 
vagy idézett tájékoztató soraiban. 
A naplóban ugyanis tüzetesen 
foglalkozik a követségi szállással. 
Elmondja, hogy a szállás a por- 
phyr-oszlopáról (a törökök dikili 
ía.s-áról „álló kö''-véröl, vagy 
cemberli ía.í-áról „abroncsos kö"- 
véről) híres tauk hazar)-\\ ..tyúk- 
piacz"-on, vagyis a régi Forum Th(H)(l(isiaiimiion volt. „Daneben is .leczund - írja naplójában ~ 
ein Turkische Meczith oder Kirchen gepavvth, hot ein Bascha, Ali genant, gepaiit." {Mugi/anil: E 
mellé mostanság török mecset, vagyis temphun van építve, egy Ali nevű basa építette.) Majd a 
tüzetes ismertetés után így folytatja: ..Gegen (il)g(uneltter Meczith vber hot der ."Mi Bascha ein 
gros Karvvanserai gepawt von seiner Seel liayl wegen, hot Er zw der Meczit gestifl't." {McKjyand : 
A leirt mecsettel szemben Ali basa a lelke üdvösségére nagy szállást épített s azt a mecsetre 
hagyományozta.) Midőn ezt a nekik szintén rendelkezésül bocsátott követségi szállást köríilniényesen 
leirta, megemlíti, hogy Jiernach volgende Schriffl hah Ich von dnem Marmel Staiii abf/eniolt, so 
in die Stal niawer mit eingemawert worden, vnd gar woll leslich gewest." {Magyarul: aztán egy 
niárvángköröl lerajzoltam az itt következő irást, mely az istáló falába lön beépítve és elég jól olvas- 
ható volt.) Végül megemlékszik arról a görög toniphimról is, melyet itt Ali basa leromboltatott: ,..\n 
obgescliriebener Karvvansaray stat sol vor 50 .laren ein krichischo schone Kirchen gestanden scin, 
welche obstander Ali Bascha zw ainer Karvvansarai gemachti vnd von gnimltt autf, wir iiian siclit. 




II. Konstantinápoly látképe. 
(Schweiger J. müve li)2. lapjáról. — B alatt a követséiíi 
fí a porphyr o.szlop.) 



ízállás 



.lelleinzö, líogy kétszáz év niulva a niaífvar Pkav Gyüroy niey ismételte e/.t az ntalást. (I, t'entelili a l'-V j.) 



A KONSTANTINÁPOLYI FELIRAT 



73 



erpawt hot, sampt der Meczith gegenvber. " {Magyarul : A leirt szállás helyén ötven éA^vel ezelőtt 
állítólag egy szép görög templom állott, melyet az ellenségeskedő Ali basa szállássá tett meg s a 
hogy látliató, a szemben lévő mecsettel egyetemben teljesen újra fölépíttetett.) 

ilivel Konstantinápolyban több mecset viseli az Ali nevet, Babinger Ferencz idézett tannbnányá- 
l)an gondosan megállapította, hogy a követségi szállást is az a tndomán.rt és művészetet kedvelő 
'At/k 'Ali pasa ,öreg Ali basa" építette, a ki eunuch létére küzdötte fel magát nagj'vezérré s a ki 
népszerűségével utóbb Konstantinápoly egyik városrészének nevet adott. Eletében két mecsetet ala- 
pított s a DERNscewAMuál szereplő még ma is áll. A követségi szállás EUi-Xan néven 1865-ig állott 
fenn, a mikor leégett és lebontatott.' Ezért a további kutatás már aligha mellőzheti Schweigűer 
8alamon követségi pap (löől — 16"22) népszerű útleírásának ama rajzát, a mel}' Konstantinápoly lát- 
képén (11. ábra) pontosan megjelöli a porphyr-oszlopot és a követségi szállást. - 



m. 

A felirat megfeítése. 

Mellékletünkön Drrsschwam naplójának azt a kinyitott részét mutatjuk be, a melynek két oldalán 
a felirat másolata és a hozzáirott tájékoztató latin szöveg látható. E XI. sz. facsimilénk ama fénykép 
után készült, a melyet Habinger Ferkncz előbl) Thosisen ViLMOsnak s utóbb nekem küldött el megfejtés 
végett. Midőn a világhirü mester felismerte, hogy lölö-iki magyar rovásírással van dolga, nemzetünk 
nagy büszkeségére, örök időkre bcirta nevét a magyar tudomány történetébe is. Soha el nem múló 
hálánk jeléül közlöm sikeres megfejtési kísérletének facsimiléjét. (13. sz. ábra.) Így aztán nyilvánvaló 
lesz. hogy csak azokat a részeket ucni szólaltatta meg, a melyek már az ő sejtelmei szerint is nevek 
voltak, vagy a melyek avatag nyelvtörténeti régiségeknek bizonyultak. 

A bemutatott fénykéj) semmi kétséget sem hagy támadni az iránt, hogy rajta valamit nem jól 
láttunk meg, vagy hogy valamit a megfejtésben félreértettünk. Ugyanígy derül ki, hogy Dernschwam 
a megfeszített figyelemmel készített másolásban több hibát ejtett. Sőt nyomára bukkanunk annak 
is, hogy a felirat készítője sem volt korhitlan ura az irásmesterség minden titkának. 

A másolat hibás volta kényszerít bennünket arra, hogy a szöveget irástörténeti és nyelvtörténeti 
szempontok tígyeleml)evételével pontosan lielyreálb'tsuk ; a felelősségterhes művelet pedig maga után 
vonja azt a másik kötelezettséget, hogy a két szöveget egymással könnyen ellenőrizhető párhuzamba 
állítsuk. Szóval bemutatjuk azzal az összeiiasonlító rendszerrel, a melyet Babinger közleménye szá- 
mára annak idején kidolgoztam. De az eredmény ezúttal jóval tökéletesebb lesz, mert a jelenlegi 
megfejtésben már a bolognai szöveg régil)l) és tökéletesebb írásrendszerének imént kifejtett törvé- 
nyeit is alkalmaznunk lehet. 

Az ekként rekonstruált felirat halról jobbra olvasandó szövegét a 12. sz. ábrán mutatjuk be 
olvasóinknak. Ha a minden eddig ismert példával ellenkezőleg vezetett sorok írásjegyeit figyelmesen 
megvizsgáljuk, észre kell vennünk, hogy az ügyesen visszaforgatott jegyek kezelésébe rendszerint 
akkor csúszott hiba, ha összevonások készültek. Ilyenkor megesett, hogy az összevont jegyek 
egyike-másika megtartotta hagyományos régi formáját, vagyis a jobbról balra vezetett sorok irányá- 
ban történő elhelyezkedését. Ilyen balra forduló rendellenes betűk vannak 1. sor tí(zenöt), (vár)rt<<(ák), 
a 2. sor (barl)a/)(ás), (v)ai(t), (csász)ár, a 3. sor utolsó (lóv)aZ szótagjában. Az említett h'(zenöt) pél- 
dája igazolja, hogy a 2. sor it, a 3. sor itet szavában az összerovott t jegynek azért nincs kellő 
helye, mert az i jegy vonalvezetése még a régi, jobl)ról balra menő sorhoz igazodik. Ebből az követ- 
kezik, hogy a felirat készítője eredetileg szintén jobbról balra menő irányban róttix a pompásan 
összevonható régi írásjegyeket. Ezért a szokatlan — talán csak megtévesztésre szánt — sorvezetés- 
nek kell tulajdonítanunk, hogy a kétszer előforduló szavakat rendszerint kétfélekép rótta ki. Ilyenek 
például az irt és a császár szavak. Hihetőleg az 1. sor öt szavának t jegyét nem Dernschwam másolta 

' GiKLiTT, C. : Die Baukioist Kon><iantinopels. Textband (Berlin, 1912) 96. 1. — V. ö. Hammer-Pcrgstall, J. 
von: Constaniinopolisund der Bosphoius. öriliihund yeschichtlirh beschriehen. Pest, 1822. I. köt. IGü., 438. és 597 — 98.1. 

• ScHWBtQOER, S. : Ein newe Reyssbeschreibung aus Teutschland narh Canstanlinopel vnd Jerusalem. Nürnberg:, 
11)08. (J. Lantzeiiberger kiad.) és 1619. (C. Fiüden kiad.) 102. 1. 

Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei, 10 



74 



A MAGYAR KOVASIRAS IIITRI.KB F.MI.KKKr 



•< I is 



f- L «• 



2i s: S> ~.^ 



t) 



- ;? o 



-,? 3 



S. ^ g B. -. 






?• 5 



S: 9- s- 



o „ ?r rt 



£) 



3. 5- 2; ^í 



2 fr >v(t, 

& 2, M/^ 



3 2. F 



zr ?2 f^ 3 

a ^ ü V; 



H "^ 



-7? §: 


5" 


— 


C3 


7=5 »• tg 


9 


cr 


2 í^ 






cr 




O: í=. P= 






s 


5: 0: 5" 


c 


C: 


2 ^ 




S" 




"" M 


""^'2. 


3 




2. ? 




ö 

3 


0: 




ill 


5r 




1 


39" ^ 


|i" 


b- 


s' 


s 2. 


"4 £, 


S- 


S. 




» £» 




c 


r; 


"o ?r N 




a. 


a 


? 0' '^ 








•" i" B 


3 

2. 


a 











£. 


2 5. S 

.-' 3 C: 

„ 2 '^ 

^= i. 


3 


3 
Ö- 


3 


=■ í g 


cr 




cd' 


SS 


S: ^' 






SS 




Ö: 


t' 


ír 


5r ». 


5" 


cg 


0: 








■< >» 


'."> 


CD 


2. 



^ S cr 



■^ ?3 5-- 



3 > 



í^ 


ro 


m 


01 




N 


H 


r 


0) 


(5 


> 


'PO 


(—1 
>— 1 


<— ( 


0= 


00 


ró 


n 


N 


Sa 


N 


r 


r 
> 

roJ 




H 


(/) 


N 


p 




ro 


§ 


;^ 


z 


>- 


n> 


O: 


C/3 


9' 


H 


^H 




n> 


> 


N 


N 

0) 


H 


0) 


03 
Z 


N 






0) 

r 


H) 


?D 




< 


H 


^) 




r-t- 


H 




0: 




0) 


O: 


Z 


N 


7i 

CD 




H 


Ó 


z 


r 


00 


> 
00 


N 


• 


r 


>- 








?o 


co 




k) 


N 


?0 






> 

r 


DO 






n- 






w 






N 
>- 






N 




< 


r 




H 



< 




0)- 

H 






<— 1 




>- 


• 




?0 








> 








H 








H 








&3- 






P^ 








■^ -y I 

^ X ^ 

X z ^ 

- ^^ 

■^ ■ X 

— ^ r\ 

O ± "^ 

:2 r^ > 

^ "^ n 

X ^ 

'^ 22 ^ 

• o 



QZ 

i> 
r. 

I 



— B 



XI. melléklet. 






3) 



L 



i>)(K)BWB-5mu_.iUJ.J.i. 1 



5Ú. 
4' 









' i 



^ 










z 

O 

s 



■ Plii 

i€^ I 



A konstantr. 



íclirat Dernschwam-féle másolata. 



Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 



A KONSTANTINÁPOLY 1 FELIRAT 



rosszul, hanem a felirat készítője vétette el. A szárát ennek is kivéste balról s mikor a következő 
szó két jobbra igazodó í jegyével elkészült, pótlólag kivéste a jobbra igazodó kart is, az eltávolíthatatlan, 
l)alra igazodó hibás kar mellé. Ezért hasonlít aztán most ez az elrontott t jegy a betűsor zs jegyéhez. 
A felirat készítésével vesződő szegény székely fogoly más tekintetben sem volt az Írásművészei 
gyakorlott mestere. Mondanivalóját néha fogyatékos megfigyeléssel lejegyzett tájnyelvi sajátságok 

/a^—^ /Cyí^.^^ .^^.L^U^ ,^^,U.^^ scJ^<X^ dUzyí 

/ke. 



3 ■^^^jt(U)jL í^C )t/ )S iu\^í^ vrjra.ní)s2r ^zco^^i/t 



Xc-x^ i íx-irma/l 



l:!. Thoiiiscii megfejtési kísérlete. 

tarkítják. Ilyenek az öczáz (ötszáz), eazl (ezt). Bila)i Barlabás (Bélai Barnabás), Mű esztendejik 
(két esztendeig), vall (volt) és az inét (innét). Mindezt pedig az a Keteji Székel Tamás irta, kinek 
a maga nevét is Kedei, vagy Kedeji Székely Tamásnak kellett volna helyesen irnia. 

Felirattani szempontból jóval nagyobb jelentősége vau annak, hogy a szöveget nem értő másoló 
munkája sem lehetett tökéletes. Tájékozatlanságának tulajdonítható, hogy a szavakat elválasztó pon- 

10* 



76 A MAOYAK ROVÁSIRÁö HITKLELKS RMIiÉKRr 

tokát nem figyelte meg s ennek következtében több szót tévesen egybeírt. Például irtákeszt, királyöl, 
ilvalinem, irtaenet, üeltbé, szádóval. Ez az oka továbbá annak is, hogy az írásjelek ajjróbb vonal- 
káinak, nyiilványaínak másolásában mulasztást követett el. Az így ejtett hibák miatt különösen a 
sokvonalú cs és 2 jegyek szenvedtek sokat. Viszont arra is van példa, hogy az egyszer jól meg- 
figyelt apróbb részletet ott is alkalmazza, a hol felesleges. így az 1. sor eszt{ei\dő) és ászt szótag- 
jában az összevont szt. jegy apró nyúlványa az 1. sor végén található t (ít = itt) .jegyen és a 3. sor 
ni (innét) szavának t jegyén oly zavarólag hat, hogy a végérvényes megfejtést megakadályozza. 

Onsifinímcpoft mj»ifftcp duLctjaw jiicrljli 'Pciji-fta d 

COfufihn ílutfur. ^ft- /fíferafotTs pr fcti^iwi irmj>íii Ci0[yi(af, 
juttnnt, rcptritnuf aírxhrtvri fmrfr stafuíi ntjxtnríi- nrcft 

títrnm pfiínímtn ní^um fajiíían.mí^nc^ít-^-ulTS írfi 
HítstU mscu[i>CíJtHrHuf Ukn* fr^iíííÁa sfii ot^mií'iís <•* 

c0MÍhf,Ji4flníy\o leto pruis iccícsia CinílinnHjfrnJ^-r 
J[t i((Jc9am ^ntíífuf (LtfOa ,rx emu minu aíiá árchö/u 
^imcdni oc cfftostfc cfc mív hÍv í>ím ck aiurr-mi-tc jnH/io 

ttáijtCfUHÍ 

ínfejfpSfiMuift rrt>mhir ni C^jtmicfi Cjof^omm día^t 



jHf^^ 



m 

14. A piaijai másolat. 



.\z apró vonalkákkal kissé könnyelműcíii bánó másoló az 1. sor végén egy szót csaknem a 
felismerhetetlenségig eltorzított. Csak a török szultánok udvarában gyakran megforduló s néha el is zárt 
külföldi követek sorsából következtetve tudtuk kitalálni, hogy ez az utolsó előtti szó „járattál-" 
lehet. Aiiide ez sem tekinthető végérvényes megállapításnak. Hiszen az említett körülmény sem 
mondana ellent annak, ha valaki ugyanannyi ötletességgel a ..járatták ct" jegyeit úgy rekonstruálná, 
hogy „Dárafták itt'-tít, vagy Jratták eszf-et jelentene. 

Végül megemlítjük, hogy a feliratot készítő Kedeji Székel Tamás udvarhely-széki illetőségét 
jelző előnevét már aligha Dernschwam vétette el. A d jegyet maga Székel T.\mAs is /-nek írhatta, 
hiszen az örzáz, észt. Bilaji (Hélai). esztendejik, Székel szók írása eléggé igazol.ja, hogy a felirat 
készítője aligha vr)lt iskolázott írástudó. 



A KONSTANTISAPOLVI FELIRAT 



77 



TV. 
A prágai és wolfenbütteli másolat. 

Föntelil) már inegenilítettiik. hogy Dernschwam keleti utazásának aiigsburgi naplói niásulatlian 
megvannak Prágában és Wolfenbiittelbeii. A prágai cseh királyi múzeum könyvtárának jjéldánya 297 
nagy fulio lapra terjedő XVII. századi eredeti fehér bőrkötésű papirkézirat. Czínie : Tebeschwam (így!): 
Relatio Itinerafionis Constanfinopolil{anae) et Ttircica (így !) ; köm^^ári jegj'e : Listu XV. a. 342. 



ifí^ií, ntCéHfni^í, 'fii fitt rtf /ficpfh^uifc/e/iéOi^- 

g F- Xf í^?f í^ft CJfF FtIXC W^V 

xr^í^M^ XN4ftCM OrXFCMV^ 
tM35FCBrxCI>PI^« 



L 



/^/é^ a/h/iMÓe/nni rehcrirMx mí'nymc^ *-jvmoru 



9U/tt 



tnd^fi 



ki. augsburgi Ftigger-lcvéltár németnyelvű eredeti példányának e régi másolata bennünket azért 
érdekel, mert belőle nemcsak Dernschwam iitinaplójának teljes szövegével, hanem a függelékében 
lévő föliratmásolatokkal és köztük a 273, b. levélen lévő konstantinápolyi rovásirásos magyar fel- 
irat másolatának elhelyezkedésével is pontosan megismertet. 

A prágai kézirat rovásirásos oldalát lefényképeztettük s e fénykép ulán 14. sz. ábránkon 
bemutatjuk tetemesen kisebbített hű lenyomatát. így kívánunk módot nyújtani arra, hogj' a másod- 



78 A MAGYAR RnvÁSIRis HITRI.RS EMI.ÉKF.I 

kézből vett i's ismét iiiesfrlplö ismeret inMkiil kes/.itett iiiásoiiit értéke felöl iiiiiulenki közvetlenül 
tájékozódni tudjon. Az crerleti napfényre jötte óta a másolatnak esak könyvészeti értéke van;deífirv' 
is cléfí jelentékeny bizonyítéka marad annak, ho^y a szövej^ meifértése nélkül méi? Dernschwam tiszta 
kéziratát som lehetett hibátlanul lemásolni. A nuVsoló u,iryanis az 1. sor Lnstló szavából kiha^^ta a 
S2 betűt s az alatta összevont itvalínem szövegrészből kihagyta az első t jegyet jelző vonáskát. 

KiBPRRT idézett közleménye nyomán érdeklődtünk a wolfenbütteli berezegi könyvtár két másolata 
iránt is. Heinemann 0. igazgató katalógusainak 18!KS-ban megjelent YI. kötete (II. Abtheilung. Die 
Augusteischen Handschriften. III.) a 410. lai)on ismerteti a 365 8-rét levélre terjedő XVI. századi 
másolatot; a :2l'4 lapcm pedig mcgeniliti, hogy a 308 8-rét levélre terjedő XVII. századi másik 
wolfenbütteli másolat a köuA^vtár eme régebbi példánya után készült. A régebbi másolat rovásirásos 
84."). lapjának fénykép után készült hű másolatát a 15. sz. ábrán mutatjuk be olvasóinkiuik. 

Az ügyes kanczellista-irás nyomban elárulja, hogy az augsburgi eredetinek közclkorú máso- 
latával van dolgunk. A rovásirásos rész a prágainál gondosabb ; de a kényes, minden parányi toldás, 
vagy elhagyás iránt érzékeny szöveg másolatába itt is becsúszott néhány ftílesleges és egy értelem- 
zavaró vonalacska. Az 1. sor első ezer szavának z jegyét Dernschwam fogyatékosan, r jegyét pedig 
egy vízszintes vonallal megtoldva másolta le. A wolfenbütteli kézirat másolója mindkét jegyet meg- 
toldotta még egy-egy vízszintes vonallal s az így felismerhetetlenné vált r jegyet egészen ,j-vé 
alakította. Az 1. sor harmadik szavának, a tizenöt-wek z jegyét előbb csak két ferde vonallal jelezte, 
s amikor utólag a harmadikat is belemásolta, a vonalat nem ferdén, haiieni függőlegesen húzta. 
„Keteji Székel Tamás" nevében a második l jegy helyére j jegyet másolt, mikor pedig a tévedést 
észrevette, a ,/-hez liozzáadta a f, jellemző vonását. Tgj' aztán a feleslegessé vált vonal kivakarása 
nélkül a j nem ^vé, hanem a jeggyé lett s a nevet Kaji-n&k kell olvasni. 

Inie, az egymástól függetlenül készült két másolat teljes mértékben igazolja azt a föltevésünkcti 
hogy Dernschwam másolatának epigraphiai hibái sem a felirat készítőjétől származnak. Dernschwam 
hangsúlyozza ugyan, hogy a felirat betűi olvashatók voltak ; de mivel a betűket nem ismerte, leniáso- 
lásukt)an ép úgy hibákat ejtett, mint a hogy a későbbi másolók sem tudták hibátlanul leirni az ö 
kéziratának olvasható, de meg nem értett titokzatos betűit. 



V. 
Történeti vonatkozások. 

A konstantinápolyi rovásirásos emlék tartalmáuál fogva történelmi okmány. Ezért kell meg- 
vizsgálnunk értékét, mely művelettel szorosan összefügg annak m(!gállapítása is, hogy miként helyez- 
kedik el a vele szomszédos történi^lmi adalékok között. 

Az 1515-ös évszám kíséretében fölmerülő két magyar lU'V egyike, a Bélai Haruabási-. iiy(uuban 
eligazít bennünket. Viselőjéről tudjuk, hogy Ulászló magyar király törökországi követe volt, a ki Bajazid 
szultánhoz indult, de mire K(uistantiuáj)olyba érkezett, már fia, az apagyilkos l. Szelim ült a trónon. 
Ez a ,rettenetes"-nek mondott szultán uralkodását 1512 április 'J5-én kezdte meg s trónralépte után 
öt unokaöcscsét és két testvérét is eltette Iái) alól. Mivel 8zelimnek érdekében állott, hogy a tör- 
téntekről nyugaton minél későbben értesüljenek, a magyar követséget egyszerűen fogva tartotta. 
Ez az oka, hogy a következő évben lijabb követség ment, melyben Czobor Márton vezetésével Petánczi 
Félix és Zoltai János vett részt. Szelim ezeket Drinápolyban fogadta. Béláit cs társait azonban 
továbbra is a követségi szálláson vesztegeltette. 

Midőn a magyar követek sorsa nyilvánvalóvá lett, nyugaton rajta niimlcn udvar nu'gbotrán- 
kozott. A pápai udvar 1516-ban már tudta, a mit a rovásirásos felirat a követséget vezető Bélai 
Barnabás kétéves fogságáról mond. X. Leh |)á|)a ugyanis Flóreuczből január 27-én kelt levele 
végén i'/A Írja Ulászló magyar királynak : „ITilöttébb buzdítalak s liiti'drc és lelkiismeretedre nyoma- 
tékkal kérlek, hogy a törökkel semminemű békét, vagy fegyverszünetet ne köss. Mindazonáltal nen) 
azt kérem, hogy követeléseiket már most elvesd és visszautasítsd, hanem inkál)b tartsd őket szóval 
s az időt ren)énykeltéssel húzd ki addig — miként azok cselekedtek veled, a kik hozzájidv miMiesz- 
tett követedet két évig nem bocsátották vissza — , a míg megtudhatod azt, a mit nekünk a kcrcsz- 



A KONSTANTINÁPOLYI TELIKAT 79 

tyén fejedelmek feleltek, a mi hogj' mielőbb megtörténjék, minden igyekezetemmel rajta leszek".' 
Szelim szultán elj<árása a későbbi követeket szintén élénken foglalkoztatta. Ennek nyoma meg- 
található ScHEPPEK CoRNEi.iüs anui jelentésében is, melyet 1534 aiig. 2-án terjesztett Prágában 1. Fer- 
dinánd király elé. Nyiltan beszámol azokról az aggodalmakról, a melyeket akkor érzett, midőn 
megtudta, hogy a Perzsiába készülő Szolimán szultán atjja (Szelim) II. Ulászló magyar király követét, 
Berley (Bélai) Barnabást még Perzsiába is magával hurczolta.'-' 

A híres eseménynek természetesen a történelmi forrásokban is nyoma maradt. Veraxcsics Antal 
érsek (1504 — 1573). a ki két ízben is volt konstantinápolyi követ (1553— 57-ig Zayval. Busbecqkel 
és Dernschwammal, továbbá 1567— 6ö-ban. midőn a drinápolyi békét megkötötte), közvetlen érte- 
sülése alapján többször megemlékszik elődjéről. Bélai Barnabásról. így a II. Lajos születésével 
(1506) kezdett Memória rcrum czíiiiü évkönyvében az 1516. esztendőnél bejegyezte, hogy Szelim 
török császár meghódította Egyiptomot, Zsidóországot és Szerecsenórszágot. „Mely hadban — foly- 
tatja — olt volt vele az Magyarország követe Belay Borobás. Az hadbiil a Szelim császár ineg- 
térvín, kil)ocsátá Belay Borbást. 1518. esztendőben kijüve, és minden veszedelmet megmonda az 
nuigyaroknak, ki rajtok következendő vóna terek miatt. "^ A Lándorfehérvár (Belgrád) elveszésének 
okáról szóló történeti följegyzésekben szintén utal Bélai követségére. Szerinte Szelim azért hurczolta 
magával a szomszédos világrészekbe is, ,hogy csak látná az ö hatalmasságát és szántalau népét, 
kit oztán meg tudna az ő urának és az országbéli nagy uraknak beszéleni." Viszont Bélai „az oda 
való népek előtt magyar királjTiak mondatott és hivattatott, vagy hatezer embert, bosznaiakat, 
ráezokat magyar módra öltöztetvén és magyar m(')dra zászlókat íratván, hogy a niagyari király-es 
öhozzája hallgatna és segétségeül mellé jütt vóna, hogy ezzel inkább az országokat magához haj- 
totta V()na, a mint meg-es hajtotta vót . . . Ezönközbeu pedig vót az császár ez szándékba, hogy 
Belay Borbást el ne ereszsze, hanem a választ niagyari királytúl az adó felől megvárja, és ha 
király az adót meg akarandja adni, hát ő az Kuzul basára hadakozzék, és Belayt jó válaszszal haza 
eressze, iiol kedig nem, tahát a hadakozást Magyarországra fordítsa ; de miért a halál az ö szándé- 
kának elejit vette vót, ezt nem érhette vót".* 

Ugyancsak Verascsics értesít arról, hogy a békokövetnek menesztett Bélai távolléte idején (1516) 
meghalt 11. Ulászló király „és száll az ország gondja a fiára, Lajos királyra, ki igön iffiú és tudatlan 
vót, mert még ugyan gyermek vót. Kit midőn a törek császár mcgliallott vóna, választja ö es az 
iffiú királyhoz két fő emberét követségben, kiket csauszoknak szoktak liiiiia. kik által ö-es az atyjá- 
val való békességet megnjítanája ; és hogy örök békesség lenne iiiiiid iu'ökké az jüvendő török 
császárok kőzett és az jüvendő nuigyari királyok kőzett, kíván vót és kéret vót az országiul és 
királytúl adót". A kevély magyar urak ,nagy nehezen vévén és hallván a követséget, és meg- 
búsulván azon-es, hogy az ő követeket (t. i. Béláit és társait) haza nem eresztette vóna, nem akartak 
neki semmi választ tenni, hanem vetik először ugyan ottan Budán őrizet alá, aztán küldik Tata 
várába az vén Bornemyszsza János őrizeti alá, és ott immár néhány esztendeje múlt vót el, hogy 
tartották vót őket". Mikor pedig a török császán-ól hamis halálhír érkezett, „nem nézvén azt-es, 
hogy az ő követik, Belay, ottben vóna . . . az vén Bornemyszsza (a török követeknek) mind orrokat 

' „ . . . Suiiimopere te hoitor, abs tenue pio tua leligione et pietate vehementer quaeso, ne te ulln pacis aut 
induciarum genere cuni Tiircis conjuiigas. Quamquaiii quidani non id peto, ut eorum p<i.stulati()nes iára nuni' respiias 
atque rejicias, sed potiiis, ut eis verba des, tempusque inteiposita spe teras, quemadniudiun ipsi tecuni t'ecerunt qui 
Legatum iuum ad se profectum anle biennium non admiserunt, duni, quid niihi a cliiistianis regibus lespondebitur, 
scire possis, puod ut celeiiter fiat, oninein operám adhibcbo, etc. (Szalay László : Magyarország történele. III. köt. 
Lipcse, 1853. 476. 1.) \'. ö. Pray : Epistolae procertfm regni Hungáriáé. Pais I. (1490 — 1531). Posonii, 18U6. Prag. IIU. 
Petri Bembi epistolarum Leonis decimi pontificis mojimi nomine seriptorum libri sexdecim. Basileae, 1535. Lib, 
XI. pag. 275. 

' „Subiun.\it ideni Siesita (i. e. Suleiman I.). Verba babita inter Aiazbassam et Cassumbassam de ducendo 
Cornelio (i. e. Schepper) ad e.xpedicionem Persieain : sic se nescire quid e.xindc sequeretur. CJuo audito valde timuit 
Cornelius et recogitans qualiter Selymus huius páter secum duxi.sset Berley Barlatias oratorem Hungáriáé regis Vla- 
disiai ad eadeiu expeditionem : valde metuebat. (Gévay : JJrkunden und Actensliicke zur Geschichte der Verhdltnissc 
zwischen Österreich, Ungern und der Pforte ím XVI. und XVII. Jahriiunderte. Aus Archíven und Bibliotheken. 
Zweiter Bánd. Gesandtschaften König Ferdinánd I. an Sultan Suleiman I. 1532 — 1536. Wien, 1838. Bericht 
C. D. Schepper's, 53.) 

' Vkrancsks Anial összes munkái, II. küt. (Monunicnta Hungáriáé Hislorica. írók, III. köt) 14 1. 

« Ü. 0. 124. 



80 A MAÍiVAR ROVÁBIRÁB HITELES EMLÉKEI 

fölöket eliiietéltetveii, király liiri iiélköl és ;iz urak liiri nélköl. olyaii niegtagolván és nititván a 
Duna Fejirvár alá bocsátják, kiket onnét .Szendrőrc kcscrtetnek alá.'' 

Mivel Vrrancsics tudja, hogy Szelim, (a ki 1-520 szept. 21-én hunyt el) már nem érte mec; 
Lándorfejérvár elestét (1521 ang. 29.). úgy látszik pusztán időszámítási kényszerből mondja utódjáról, 
.Sznlejmánról, hogy „Belay Borbást Zoffia várasátúl az utbul elereszti és azt hagyja neki : hogy 
megmondja urának, magyari királynak, hogy őreája menne. Es minden hadát neki megmutatván, 
meghagyja neki : hogy megmondja urának, mineinö haddal menne reája, és meg akarja az ő atyja 
követi hosszúját és az ő kissebhségét téríteni, és ha békességet nem akart vele tartani, tartoznék 
hadakozáshoz. Jóllehet az császár indulatját még annakelötte Belay királymik és az nraknak még 
Konstancinápolybúl hirré tötte vót, de midőn oztán ömaga megjutott, mindön készöletét és szándékát 
császárnak nyilváltbaii megbeszélötte vót, hogy a szándéldia vóuji, hogy először Fejtirvárát és Sabáczot 
megvenníje, azután az egész országot el akarná rontani'" 

IsTvÁNKi M1KLÓ8, a magyarok másik jeles régi történetirója (1535 — 1(315) Kölnben Ui22-ben 
kiadott nagy műve: História de rebus ungarieia VI. fejezetében ezeket a dolgokat beszéli el: ..Ez 
időben (1519-ben) a már idős Bélai Barabás^ kit mint mondánk, az előbbi években Flászló Hajazethez 
békekötés végett küldött, mindkét uralkodó meghalván, júliusban (a lapsziM s/.ei-int jiilius 19-én), 
Lajoshoz visszatért. turnu szeverini i)arancsnok volt, mely város Havasalföld határán a Dunaparton 
fekszik, mely helyen a még Traján császár által épített csodálatra méltó híd maradványai láthatók ; 
az ő Konstantinápolyba jövetele azon időben esett, midőn .Szelim atyját Bajazetet gonoszid megöleté 
s testvérei ellen szülegyilkos hadat kezdett. Es a mint igaz volt, azt monda: hogy addig fegyver- 
szünetről nem alkudozhat, míg nem látja, hogy a harcz minő véget ér. A tábort fogja tehát követni 
s majd a harcz mutatja meg, kitől kérendő a fegyverszünet. Győzelmet nyervén sem akart azt 
engedni addig, míg két szultánt le nem győzött, kiket megölvén, Egyiptomot, Szíriát is birodalmához 
csatolta. Mely harczok s győzelmekben öt (Béláit) csaknem mimlig magával horda; s végre azon 
nevezetes csatában is jelen volt, melylyel Memphist bevette s a manielukokat végkép legyőzte. 
Azután csaknem ,két év múlva, mely idő alatt őt mindig szívesen látá. nyolcz évi fegyverszünetet 
engedvén, visszabocsátá ; mclvlx-n a magyarokon kívül a vflruc/.eick. a lengyel király, a császár s 
a többi keresztény fejedelmek is benfoglaltatnak; egyedül a rhodus-lovagokat véve ki, kik ellen 
már akkor világosan harczra készült. De mielőtt azt megindíthatta volna, azon évben, melyben 
Barabást elbocsátá, ennek eljövetele után félévvel pestisbe esett s az orvosok segélyének daczára 
meghalt; az Istennek oly ítéletével, hogy nolia a haszoufalaii uialionied eretnekséget követte, 
ugyanazon helyen, hcd kevés évvel aty.ja ellen hüni'isen fegyvert fogott, most nieghalván, gonosz- 
ságának büntetését vette. 

„Barabás azután a Lajos udvarában, mint jeles s mimleidii előtt kedves ember végzé életét s 
a főuraknak sokat beszélt az addig eltöltött, egészen isnu'retlen török udvarról, a mamelidvok vagy 
cserkeszek (mindkét néven aligha nevezetlek) ügyei s erkölcseiről s az egyiptomi földnek a Nilus 
általi termékenyítéséről, mit a Dunánál nagyobbnak lenni vagy több ágakban a tengerbefolyni tagadott."* 

' U. o. 12-4—5. 1. 

= U. o. 126—7. 1. 

' Eiusdem aniii (i. e. ITilS) aotate. iani adulta, Uarníibas Rclaiiit,. fiiiciu sup("ri(iiil)iis aiiiiis al) Vladislao ad 
Pajazetem induciaiuin coniponeiidariiin caiisa luissuni líssi' docuiiuus, ambobus illis i'iincipilnis doiiinitiiis, iiiciise Jidi 
(1!). Jiil.) ad I,udovi<Mim rcversiis est. Erat is Sdueiini oppidi, qiuid est ad Daind)iuiii in fiiiihiis Valachiac Montanac 
sitiim, pracfectiis, quo in loco pontis a Trajano impciatorc admirabili í)peie coiistructi vcstii;ia (puiodani adliuc siiper- 
esse dicuntur ; in<-idciat(pie eius aduentus Coiistant'nopolim in illiid tenipus, quo Selyiniis patrc Pajazete nefas e 
medio sublato, impérium per scelus ct nufas occupauciat, ac adver.sus fiatres ])arricidale bellum gereuduni susceperat. 
Et initio sane se prins de concedendis induciis deliberare non posso respondeiat, quani vidoiet, quonam ,sc belli for- 
tnna inclinaret. Sequeretur ij^itur castra ct tuni deniiun dijudicante Marté coffnituruni, a ([uonam illae petendae forent. 
Párta verő etiam victoria, nequaquam tamen illuni dimitt(M-e voluit doncc domitis et interfectis duobus Sulthanis, 
.Aejcyptuni et Syriam iniperio suo adje('isset Quibiis in bellis et i)nieliis terc oninibus illum socuni circnnitulit : ct 
postrcnio memoiabili etiam ilb jjuifnac intcrfuit, qua Memphim uibem expui;mavit, atqiie adeo Mammalucorum nomen 
intcrneoionc delevit Doindc' scptennio feie c.xacto, cum Imnorifire ac laute seinpcr lialiitum ronccssis octonnallbus 
induciis rcmisit : in quil)us piaeter l'annonios, Venoti, Ivex Poloniae, Caesar raeterl(|ue principes Cluistiani coinprc- 
hendebantur; sídis exceptis cquitilius Rliodiis, in quos iani tum liaiid obscure Ijellum nioliebatnr. Sed pniis(|iuim iUnd 
infcrre potnisset, niense Septcnd)ri cins anni, diniidio niniinini anno post diniissnni Barttalani, in oppido Tlnariae 
Ciuili p estilentcm in niorbum incidit, ct ncc qnic(inani prolicicntilius niedieis cxtinctns est; tali Dci Optiini Maxinii 



A KONSTANTINÁPOLYI FELIRAT 81 

A jeles férfiií korábbi éveiről a magyar törvények záradékában találunk néhány adatot 
Az 1504. é\ihen már Szörényi bán Gerlisthyei Jakab társaságában s az 1514. é\iben — tehát ;ávol- 
létében — már Szapolyai Jánossal osztja meg ezt a méltóságot.^ Sőt arra is van adatunk, hogy a 
Szelimhez menesztett követség előtt szintén teljesített hasonló természetű megbízatást. így Ulászló 
király egy lö07 július 15-én Budán kelt levelében utasítja a székelyeket, hogy III. Bogdán vak 
moldvai vajdához küldött két követét, névszerint Korlátköi Osv.úDot és Bélai BARSABÁst útközben 
támogatásban és ellátásban részesítsék."^ 

Noha az öttagú követség vezetőjéről elég körülményesen tájékoztatva vagyunk, a feliratban 
szintén megnevezett Keteji vag}- inkább Kedeji Székely TAMAsróI, a kiben pedig a felirat készítőjét 
kell felisnierniink. semmi adattal sem rendelkezünk. A feliratos emlék keletkezésére vonatkozólag 
azonban e férfiú nevéből és előnevéből igen fontos következtetés vonható. A Székely családnév 
igazolja, hogy abbiil az erdélyi székely nemzetből való volt. mely a rovásírást ismerte. Ugyanígy 
erdélyi eredetéről tanúskodik az illetőségét vagy származását jelző Keteji elönév, mely mögött a 
székelyföldi (iidvarhelyvármegyei) Kis-Kedct és XagyKedét kell keresnünk. Azt a fehér-nyikómelléki 
két kis elfliigott falut, a melynek közelében másfélszáz esztendő niulva az enlakai templom rovás- 
irásos felirata keletkezett. 

iudioio, ut quan(|aiii Ikhiki vaiiae ol Mahoiiictane stirpi.s super.stitioiiisqiie e.ssef, quo loro ouiii parte pancos ante annos 
nefariis arniis i-ontlixisset, ibidfin rcpente mnrien.* inipietatis et .-;celeris meritas pnenas daret. 

Barnnbna in I.iidriuici aula deinde miiltis aniiis daru.-;, onimhusqiie ffratiis vitám transegit, multaque ei et Pro- 
ceribus aiilae de Turcanuii at(|iic Maninialiicurinii scii ('irca.ssoruni (iitroqiic eniiii noniine appellabantiir) rebus et 
mnribns, qiii aiitea apud eos eiaiit nbsciiriore.-i foecimditateqiie .Vegyptii soli et Nili increnientis, atqiie alii.s talibu.s 
narrare solebat ; queni qiiidein Daimbio maioreni esse, aiit latinri aluei>, pluribusque quam Danubium ostiis decurrare, 
et mari mi.sceri, constanter negabaf. {Hist. de rehus ungark-is. Coloniac Afrrippinae, 1622 2° p. 87. A magyar szöveget 
ViDOvicn Gyöbov ford. Debreczeii, 1K67— 1871. I. köt. 1U4. I.) 

' Corpus juris hungarici. Magyar törvénytár 1000 — ISiJö. Millenniumi kiadás, I. kötet (1000 — 1.526) 
690. és 740. lap. 

' Székely oklevillár, III. köt. Koloz.svirt, 1890. 163. 1. 



y^tiesljen : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 



XI 



ÖTÖDIK FEJEZET. 

SZAMOSKÖZY ISTVÁN ROVÁSIRÁSOS EMLÉKEI. 

I. 

A flórenczi rovásírásos könyv hire. 

B0C8KAY vógreiifleletp kétezer forintot biztosított a kolozsvári coiiveiit jövedelméliöl Szamosközy 
udvari történetíró műveinek kiadására, nyomatékkal meglia.i;yva : — „melyeknek kinyomatására, hogy 
szorgalmatos gondjuk legyen, lelkükre kötöttük a testamentomosoknak és az istennek széki eleiben 
idézzük őket érette, hogyha abban híven és szorgalmasan el nem járnak". Utóda, Rákóczy Zsigmond, 
SzAMosKözYt meghagyta hivatalában, sőt Gyula-Fehérvárott uri házat, Magyar-Gáldon pedig egy vidéki 
nemesi kúriát is ajándékozott neki — „a hazai történet megírása körül tanúsított fényes tehetségeinek 
jutalmául". 

A müvek mégis .kéziratl)an maradtak s a tudós történetíró emlékét is egészen elfedte a feledés 
fátyola. Nagy történeti műve és sok történeti feljegyzése, néhány történeti tárgyú latin és magyar 
verse és históriás éneke csak újabban került nyilvánosság elé. SzuiÁcyi Sándoró és Szádeczky Lajosó 
az érdem, hogy a névtelenül kallódó értékes maradványokat vissza tudták belső okok alapján az 
elfeledett szerző dicsőségének hódítani.' 

Életél)en csak egy müve látott napvilágot. E mű Magyarország keleti feléuek, a régi Dácziának 
feliratos emlékeit ismerteti pontos történeti és helyrajzi tájékoztatások kíséretében. Czíme : Strphanus 
Zamosios: Analerta lapidum vetustorimi et nonnullornm in Dacia aidiquitahim ; ad generosum et 
illustrem Dominum Volkqanoum Kovacrocium, Regni Transsyluaniae Cancellarium summum Fatavii 
apud Laurentium Pasquatiim, 1593. A kis 8-rétű jiáduai kiadást 1598-ban Lazius művének fíiggeléke 
gyanánt követte a Frankfurti 2-rétű kiadás. 

E művel kapcsolatban lett ismeretessé, hogy SzAMosKözvt (a ki latin levelei alá Zamosius nevet 
szokott jegyezni) Kovacsóczy Farkas erdélyi kanezellár küldötte a paduai egyetemen tanuló Sombory 
SÁNDORral Olaszországba. Ez a küldetés 1591-ben kezdődött s 1593-ban ért véget. Közben meglátogatták 
Rómát, Flórenczet, Velenczét s az összes jelentékenyebb felső-olaszországi városokat. 

Ha tehát tndjuk azt, hogy olaszországi útja előtt Özamosközy már ismerte az erdélyi viszonyokat 
s hogy Flórenczben személyesen is megfordulhatott a Laurenzianának nevezett nagyherczcgi könyv- 
tárban, akkor könnyebben megértjük a páduai kiadvány anui nevezetes helyét, mely a székelyek 
rovásírására vonatkozik. A rendkívül értékes és érdekes följegyzésből eddig csak hibásan fordított 
szemelvények voltak forgalomba hozva. Ezért idézzük most egész terjedelmében : 

„Superest apud hos in Transyluania, genus quoddam vernaculum scribendi, quod ab 
7.[>z^-'-0"('óvot'; eorum Scythis, iam inde per multa secula posteritati traditum, ac ab Oriente in 
Európám illatúm retinetur. Sicut autem linguarum dissimilitudine Asiatici ab Europeis herci- 

' SziLÁovI SAndok: Szamosközi lörténeli mnnkái. I— III. köt. (Magyar Történelmi Einli'kok. II. oszt. írók, 21., 
2S., ;i9. köt.) Biidajji'st, Í877. — Továbbá 11. u. ; Szamoshiizy történeti maradványai, (Három póllékkal. U. o. 30. köt.) 
Budapcüt, 1880. — Dz. S/Adkozky Lajos: Szamosközy magyar históriás éneke az 1610 iki Kcnáy-félc összcefkiivésröl. 
(Századok, 1800. évi foly. 211 225. és ;U0— 341. I.) 



SZAMOSKÖZY ISTVÁN" BOVÁSIRÁSOg EMLÉKEI 83 

scuntur, ita et literarum notis scribendique forma per omnia dissident. Nam cum Európáéi 
dextrorsum elementorum figurás ducant, Asiatici sinistrorsus suas pingunt, xaoy.'.vílovis^.i Ex his 
duabus scribendi formis ceterae etiam in totó őrbe vt originem habent, ita et motus qualitatem 
alterutram sequuntur. Sola Siculorum scriptura noluit eas leges imitari. Ea enim non vltro 
citroque, vti Graeca et Hebraea, sed initium a summo faciens, horsum se capessit, literis 
deorsum tendentibus, ac tam subtili complexione implicatis, ut paucissimis multa absoluatur 
sententia. Itaque non scriptorio semper atramento, sed particulis oblongis fustellisque in quadrum 
dolatis, cultelli cuspide veluti stylo literas confertim haerentes insculpunt. Quod genus EffA'j- 
'íOfpa'fía^ cum iisdem priscarum literarum notis hucusque temporis penes illos remansit. Talis 
typi exemplar perquam vetustum integro volumine in Bibliotheca Magni Ducis Hetruriae, Flo- 
rentiae hodie extat, mirandis sane et incognitis Europae literarum notis, charta libris non est 
opistographa, sed aduersa tantum parte conscripta : verum ita ob subtilitatem papyri tralucent 
omnes literae, vt auersa quoque parte non ninus quam aduersa légi pariter queant. Non e 
lineis chartis, quales hodie in vsu, sed Nilotica papyro volumen constat, nec calamo est exara- 
tum sed typo impressum, vbi versuum TJio'.^fia'.- dependulae, singularibus lineis, per quaelibet 
interstitia insertis, inter sese distinguantur. Nec verő ipsi tantum characteres, sed totus etiam 
codex multam vetustatem omnibus argumentis pre se fért. Vt iam desimant gloriari Európáéi 
de sua cassiterographia ^ nuperrime inuenta, cum hic liber ante multa secula impressus literis 
huic orbi incognitis, Scythas eius rei authores manifeste proclamet/ 

(Magi/arnl: „Fcniiniarafit czcknól |t. i. :» székelyeknél] Erdélyben vaknii hazai írásmód, melyről 
azt tartják, hoiry őseiktől, a szkitháktól már századokkal előbl) származott át rájuk, az utódokra és 
hozatott Keletről Európába. De valamint az ázsiaiak nyelvük másfélesége által is kiilönböziiek az 
európaiaktól, ép úgy Írásjeleik és írásmódjuk is teljesen eltér ezekétől. Mert míg az európaiak jobbfelé 
vezetik az írásjeleket, az ázsiaiak balfelé rajzolják a magukét, ráknuklra haladva, v.nf<-/.iví«ovríc. E két írás- 
mód közül az egyiket követik származásuk szerint a többiek is az egész világon. Csak a székelyek irása 
nem akarja ezen rendszereket utánozni. Ez ugyanis sem az egyik, sem a másik oldalról nem kezdődik 
mint a görögöké és zsidóké, Jianem felülről kezdődve lialad lefelé igazodó betűkkel és oly ügye 
összevonásokba szövődve, hogy igen kevéssel sok tartalmat fejez ki. Ennek következtében nem is 
mindig tintával Írják, hanem liossziikás fadarabkákra és négyszögletesre faragott pálezáeskákra kés- 
hegj'gyel stylus gyanánt róják fel a szorosan sorakozó betűket. A rovásírásnak — ifl^'yto-jpa-p'.r — 
ez a fajtája, amaz ősi Írásjelekkel együtt, napjainkig fenmaradt náhdí. Ezen írásmódnak egész 
kötetre menő nagyon régi példája maradt fenn máig Etruría nagyherezegének könyvtárában, Flórencz- 
ben, valóban csodálatraméltó s egész Európában ismeretlen írásjelekkel; a könyv lapjai nincsenek 
levélírás szerint mindkét oldalon, hanem csak az egyiken beirva, miért a papír finomsága következ- 
tében minden betű annyira átlátszik, hogy a hátlapon éppen olyan jól el lehet olvasni, mint az első 
lapon. A kötetiieu nem ma is használatban levő lenpapir, hanem nilnsi papyrus van, tollal sincs 
írva, lianem nyomtatva van és benne az összefüggő sorok - T)'5ro'.zía'- — lefeléuíenőleg külön vonalakkal 
vannak az üres közökben egynu'istól elválasztva. Nemcsak ezek az írásjelek, hanem az egész kódex 
is annyira magán vis(>lí a nagy régiség minden jegyét, hogy az európaiak már felhagyhatnak a 
nem rég feltalált óhunbetűs könyvnyomtatás dicséretével, minthogy ez a könyv, melyet századokkal 
ezelőtt, a mai világ szemében ismeretien betűkiícl nyomattak, kiáltóan hirdeti, hogy ennek a mes- 
terségnek a szkythák \oltak feltalálói.")' 

.\ tudós magvar kutató e felfedezését a ritkaságairól híres könyvtár örömmel vehette tudomásul, 
mert pár év nudva (lö95-beu) a páduai Antonius Magisus Geo(jraphiae Cl. Ptolomaei Fars II. czímü 
kötetének Erdélyről és a székeiyekről szóló 162. lapján, a 17. jegyzetben már e meglepő sorok 

' .\y. lö'tS. évi kiadásban xapuivito\Tf;. Itt a rákot jelentő y.af/tívoíból képzett szó rákmódra menőt kivan 
jelenteni. Du Cangk; Glossarium graccilatis, I. 591. 1. a xapxívos szónál megjegyzi: „xapx.ívou? versus retrogados 
vocant Graeci". 

* Helyesen : oi'otoixíai. E görög szó mellett a „dependulae" értelmező jelző. — Heuedüs Istvák con- 
jecturája. 

' A görög xaGoixfpov .stanniim', .plumbunr jelentésíi .-^zóból alkotva az ólonibeliis könyvnyomtatás kife- 
jezésére. 

' Az löOo. kiad. 13. u)-14 ft, 1., az 1.\.08. kiad. rJ-l;l. I. 

ir 



84 A MAGYAR KOVAsiHÁB FllTBI.Rf; RMI.RKKl 

voltak olvashatók : „Characteres ipsorum (i. e. Siciiloriiiii) cum Abyssinis, Hebraicis, Syrisque 
affinitatem habent, et a dextra ad sinistram more istorum scribunt. Extat'talium Characterum 
liber in Bibliotheca Ducis Florentini". (Magyarul: „Betflik (t. i. a székelyek betűi) rokonsághau 
vannak az abvssiniaiakéval, héberekével és syrekével, valamint jobbról balra is Írnak ugyanazok 
módja szerint. Egy ilyen betűs könyv van a flórenczi herczeg könyvtárában".) 

A magA^ar rovásírás sors^ezetésének irányát Szamosközy előtt csak Verancsics Antal (f l-őTS) 
tette szóvá. Megfig}'elése egyezik MAamiséval; de mivel iratai csak újabban jelentek meg. az olasz 
tudós véleményének kialakulására befolyást nem gyakorolhattak. Maginiis egj'ébként Szamosközy páduai 
kiadványát sem ismerte. Ennek csak örülni lehet, mert így kétségtelen, hogy a könyvet mindkeHen 
látták. 

Ez azért fontos, mert a mcdgycsi származású Toppei.tinus (Töppelt) Lörincz, a ki IfiöS-ban tanult 
a páduai egyetemen, a flórenczi könyvtárban MAGiNcsra hivatkozva, már eredménytelenül kutatott a 
székelybetűs kömT után.' Sajnos, a könyvet a későbbi kutatók sem tudták megtalálni.- Szamosközy 
lijabbau felkutatott és kiadott kézirati hagyatékában sincs nyoma a flórenczi könyv tüzetesebb 
ismertetésének. Pedig aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogj' többi munkái példájára közkézen forog- 
hatott egy olyan kézirata is — minő pl. a néhány rövid törmelékből ismert De originibus hunyaricis 
czímfi műve lehetett — , a metyben már a flórenczi kön}rv pontos könyvtári utalása benne volt.^ 

Annak igazolására, hogy Szamosközy De originibus hunyarícis czimű műve kéziratos másola- 
tokban is el volt terjedve, egy kevésbbé ismert plagium-vádat említek meg. Benkö József Közép- 
Ajtán 1791-ben Böjtmás Havának 2-ik napján írott terjedelmes levelében Aranka Györgyöí ,az Erdéllví 
Kéz írásban lévő. nyomtatatlan Történet írók Laistromá^-ban két csoportban, az ,,Esméretesebbek'' 
és az „Esméretlenebbek" kéziratairól világosítván fel, az utóbbi csoportban ezt írja: 

„6. Szamosközy Origines Hungáriáé. Ezt a Munkát kezére kapta volt Otrokotsi, és semmit ki 
nem hagyott belőle, hanem bővítette, kivált a' napkeleti nyelvekből, a' magától azon titulus alatt 
íratott Munkájában. Azért ostrozza Nagy Ári Jósef híres Papuuk, hozzája küldött Levelében, hogy 
még is SzAMosKözYuek tsak nevét sem említette. Ez aránt is tehát nincs kára a' Tudós Világnak." * 
Míg Szamosközy kéziratának valainely teljes másolata elő nem kerül, vagy Xagy-Ari levelének tartalmát 
egész terjedelmében meg nem ismerjük, e perben áUást foglalni nem lehet. Alább, Telegdi Rudimentá- 
járól szóló fejezetünkben, még foglalkoznunk kell azzal, hogy Otrokocsi művében csakugyan szó van 
a székely rovásirásról, a melynek betűsorát a szerző állítólag Velenczéből kapta, de ugyanott bizo- 
njitaní is tudjuk majd, hogy Otrokocsi ismereteit Telegdi Rudimentájából merítette. Egyébként az 
sem lehetetlen, hogy az elmúlt évszázad folyamán Szamosközy és Telegdi csaknem egykorú feljegyzései 
már együttesen is forgalomba kerültek. V,g\ másik titokzatos szerző írásaiban ugyanis a keveredés- 
nek már csakugyan nyoma van. 

Ertem azt az adalékot, a melylyel utóbb Rettegi István csínált zavart. A Gróp TK.LEKiek ama 
könyvtárában, mely ma a M. Tud. Akadémia birtokában van. fenmaradt egy i740-ben másolt kéz- 
irata e czímmel : História Transylvaniae hungaricae per questiones descrijda, accedit cetusto exemplari 
in Bibliotheca M. Ducis Hetrunae existente norma Litterarum Hunnicarum.^ Máshelyütt már 
megállapítottam, hogy Rettegi e kéziratában tulaj'donképpen Huszii András és Ujj Dáciájának 

' „MANQiNr in Geegr. sub Trans. . . . asserit in Bibliotheca Florentina siiperessc librum Scythicis littcris coii- 
scriptum. Ego veio Florentiis in eonclaui Publicae Bibliothecae Magni Ducis Hetruriae soUicitc omnes libro.s versitaui 
raeo tamen desiderio frustratu.s discessi.' {Origines et occasus Trannsylvanorum. Lugduni, 1667. 70- 71. 1.) 

' Berzrviczy Aleekt 182ü-ban szintén kutatta, de nem talált nyomára. ,A philologicus kéziratok közé helyhoz- 
tetett — írja — Krancisci Dominici de Fossis Florentini Alphabeta varia, de ezek között a hunnus belliket hcában 
kerestem." Jegyzetei, a magyar hazánkat illető és a külföldi könyvtárakban található jelességekröl. (Tudományos Gyűj- 
temény, 1820. évi VI. köt. .56. 1 A keresett flórenczi könyvről u. o. 46. I.) — .\ most dúló viláírháboni kitörése után 
én is kérdést intéztem a Laurenziana könyvtárigazgatóságához, do olasz szövetségeseink híítleu magatartása miatt 
választ már nem kaphattam. 

' A gyulafehérvári káptalani levéltár félig elrothadt töredékét ouiliti Szu.áoyi SAndor : Szamosközy Isicán lör- 
léHcli tnaradványai. IV. köt. 40."i. 1. Ugyanott egy jegyzete nin Origines l'ngarorum" 461. 1. 

' M. Nemzeti Múzeum, Orsz. Széchenyi-Könyvtár, lís. Quart. llung. 1904. fol. hb. 

' E példányt először Aranka GvOroy említi, az idézett czini után megjegyezvén : „megvan Sirákon Gróf Tbi.bki 
.lOzsKP úr ö exccUentiája gyűjteményében". (.1' Magyar Nyelv-mivelö Társaság' munkdlataitiak első darabja. Szeben, 
1796. 111. és 201. 1.) 



SZAIIOSKOZY ISTVÁN ROVASrRASOS EMLÉKEI 



85 



kivonata és Telegdi János Rudimentájának kivonata van egj bemásolva.' De a kettőn kívül okvetlenül 
ismerte Szamobközy Analedáinak föntebb idézett s valamely elveszett művében, vagy történeti föl- 
jegj'zésében már meg is toldott érdekes adalékát. Rettegi ugyanis müve 103. lapján a rovásirás 
bemutatott betűsora elé Szamosközy nyomán ezt a felvilágosítást irta : ,Typi Exemplar perquam 
Vetustum, integro Volumine in Bibliotheca Magni Ducis Hetruriae extat. Nilotica Papiro 
impressum. In Indice ejusdem Libri sic habetur : Liber Vetustus r'jKOYí/a'iTsi^ Scythicis Literis 
in Bibliotheca Ducis Hetruriae, qui a Scytharum Caurinorum Principe fertur dono missus Leone 
X. Pont. Max. Florentiam''. (Ma- 
fiyarul: ..A betűk eredetije az etru- 
riai nag}lierczeg könyvtárának igen 
régi ép kötetében van meg, nilusi 
papírra nyomva. A könyv indexé- 
ben ez van : Igen régi typographi- 
kus könyv szkytha betűkkel az 
etruriai lierczeg könyvárában, a me- 
lyet állítólag a caiirinoi (?) szkythák 
fejedelme küldött X. Leo pápának 
Florenczbe".) A Magyar Nemzeti 
Múzeum Orsz. Széchenji-Könyvtárá- 
nak levéltári osztálya újabban szin- 
tén birtokába jutott a RETTEuinél sze- 
replő eme szövegrész másolatának. 
Ebben már hibátlanid olvasható az 
ajándékozó neve is: „. . . in indice 
ejusdem Libri sic habetur : Liber 
Vetustus Tfj-OYfjot-Tc'.c, scithycis lit- 
teris in Bibliotheca Üucis Hetruriae, 
qui Tanjo Scytharum L'umanorum 
Principe fertur dono missus Leoni 
Xo. P. Max Florentiam' } A közép- 
ázsiai hun-népek uralkodójának tanjo 
czíméröl Dboüijjes nyomán Pray 
Gyürcíy : Annales veteres hmnormn. 
avarriii et hvngarorvm. Bécs, 17G1. 
ez. műve ad felvilágosítást A „kumán 
scythák fejedelinéuek" Tanjo neve 
(és nem czíraej itt utólag van betoldva 
és tévesen is szerepel. 

Szamosközy e szövege után a foly- 
tatás már Telkgüi alább bemutatandó 
Rudimentájának kérdései és feleletei 
nyomán van ekként megszerkesztve : 

Q(uaestio). Quot sünt Hunnorum Literae ? 

R(esponsio). Sünt in universum 31. quarum Figurás, Sonos et Potestates exhibet schema 
sequens, ut : (Következik a mellékelt 16. sz. ábrán látható betűsor, melyet a szerző azért osztott el 
négy hasábra, mert a 103. laj) alján egymás mellett csak kettőt tudott eliielyezni, a másik kettő 
pedig a következő 104. lapra került. A betűsor bemutatása után ])edig folytatta:) 

Q. Qua ratione seu sono pronunciantur ? 

R. Eodem fere, qvo Latinorum Literae, nisi qvod apud Hunnos Consonantes sünt omnes 
Semivocales, et sic pronunciantur qvasi singulae Consonantes E Vocalem ante se habent, ut 

' Sebestyén: Rovás és rovásirás. Budapest, 1909. 2r)8 — 200. 1. (EtbiioErraphia, 1914. 411—414. 1.) 
- Levélt. Növedéknapló, 1914. 71. sz. 



Ftg 


Son. 


Pot. 


7ű. 0^ 


Son. 


Pot. 


^•^. 


e. 


E. 


ey. 


G. 


2+. 


ed. 


D. 


^^. ©. 


ef. 


F. 


3.M 


e/.s. 


Ts. 


n. 


en. 


N. 


^-A- 


etz. 


T:. 


w. "i. 


em. 


M. 


XX- 


eb. 


B. 


H Q 


ehj. 


Ly. 


^f. 


a. 


A. 


/í^ ^ 


el. 


L. 


"p.t- 


i. 


I. 


A^O 


ek. 


K. 


i'X 


r/í. 


H. 


/? 7 


V- 


J. 


>7- 


mi- 


Gy. 


/á^. A 


es. 


S. 


^'^• 


Son. 


Pot. 


Ímo. 


Son. 


Pot. 


'0 M. 


er. 


B. 


^fíA 


u. 


U. 


2a^. 


ep. 


P. 


27 ;!i: 


ety. 


Ty. 


^;űc 


ö. 


Ö. 


2if. y 


et. 


7. 


•??.ö 


0. 


0. 


^? 7 


esz. 


Sz. 


2a b 


eny. 


Ny. 




ess. 


Ss. 


2-5^/11 


ev. 


r. 


ez. 


z. 


zs:^ 


ü. 


ü. 







IG. Rettegi István .\BCzéjc. 



80 A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITELES EMLÉKEI 

videre est. Ubi notandum etiam : Connexas, ut sünt Gy. Ly. Ny. Ts. Tz. Ty. Ss. Sz. et Diph- 
tongos ut ö. ü. unica solum Litera apud illos exprimi. 

(Végül :i 105. lapon a betűk Írásáról is megemlékezve, visszatér Szamosközy müvére :) De modo 
autem scribendi Stephanus Szamosközi Historicus in Analectis Lapidum sic scripsit : (Következik 
az a fentebb már idézett rész, a mely bcüinünket arról értesít, hogy a székely betűket nem mindig 
Írják, hanem négyszögletű |)álczákra késhegygyei róni is szokják.)" 

JVIiutáu nyilvánvaló, hogy Eetteui szövege Szamosközy és Tei,equi műveiből van kompilálva, sietünk 
megállapítani még azt is, hogy a mi kútfőitől eltér, vagy a mi kiítfőit látszólag kiegészíti, az mind tévedés. 

Szamosközy idézett műve semmit sem tud arról, hogy a rovásírásos flórenezí könyvet X. Leó 
pápa valami szkitha eredetű és Tan.jo nevű kiimán fejedelemtől, vagy valami kaurino-szkítha ural- 
kodótól kapta volna. Így aztán az a látszata van a űórenczí könyv indexére való hivatkozásnak, 
mintha Szamosközy ezt az adatot De originilnis hungaricis czímű niűvévcl utólag hozta volna forga- 
lomba. Mivel azonban X. Leó 1521-től 152íJ-ig ült a pápai trónon, a vele érintkező közép-ázsiai 
hun-szkitiia tanjók pedig a Ili — IV. században uralkodtak : ezt a szövegpótlást komolyan venni nem 
szabad. Pray föntebb idézett műve nyomán valamely fogyatékos itéletü rajongó eszeliiette ki. 

A liud'imenta kivonatolásában szintén hiba van. Tblegdi 32 betűje 31-re olvadt, mert a betű- 
sorból a k mellett feleslegesnek tetsző külön ak jegy kimaradt. Ezt azonban nem Retteqi hagyta ki, 
hanem az, a kinek kéziratát már az ő forrása is nk nélkül tagolta rövideljb sorokra. Az ő sor- 
számozott 1 — 31. írásjegyének furcsa betűrendje szintén félreértés ereihiiénye. Mert megállapítható, 
hogy neki egy ilyen betűcsoportot kellett volna lemásolnia : 

E. D. Ts. Tz. B. A. 



— 


L 


H. 


Gy. 


G. 


F. 


N. 


M. 


Ly. 


L. 


K. 


J. 


S. 


R. 


P. 


("). 


Ü. 


Ny. 


V. 


Ü. 


u. 


Ty. 


T. 


Sz, 



Ss. Z. 

De mivel nem tudta, liogy ezt nem l)alról joljbni, lianeiii jiil)hr(il balra kell olvasni, másolata nem- 
csak fordított irányú, hanem helytelenül tagolt is lett. 

Rktteoi rovásírásos betűsora azonban számos :ipnil)b másolási hibája daczára is igen értékes 
marad. Tkleodi Rudimentájának alább bemntataiKió legrégibb gíesseni másolata segítségével meg- 
állapítható, hogy ebben egy régi, a giesseninél is régibb hazai másolat nyoma maradt reánk. Ebben 
ugyanis még nincs eltorzítva az u és nincs hangtanilag rosszul megjelölve a ez (ecs), h (ah), u (v), 
ü (w), V (eu). Viszont a forrásközösség jeléül el)ben is ss-el van megjelölve a ^s ; a forrás régiségének 
bizonyítékául pedig megállajjítliató, hogy a Teleudi Rudimentájáhól származó összes magyarországi 
betűsorok közül egyedül RETTEfiié irja az »//-et úgy, mint a gíesseni másoló és a hogyan ez a középkori 
bolognai emlékben is írva van, 

Szamosközy följegyzésének itt vázolt irodalma a llórenczí könyv ügyét máig sem intézte el. Mivel 
nekünk sincs kilátásunk arra, hogy a könyvet felkutatni tudjuk, a följegyzés jól értelmezett szöve- 
gében kell megtalálnunk az eligazodás fonalát. Ugyanilyen állás])ontra helyezkedett már Komáromi 
Csipkés Gyökoy is, midőn 1655-ben Utrechtben kiadott Hungária illuMrata czímű nyelvtani nu'ivében 
nyomatékkal tagadta, hogy a felülről lenek irányuló függőleges sorvezetés a magyar rovásírás rend- 
szerével egyeztethető volna. Ezért szerinte inkább valami nuis, például függőleges sorvezetéssel irott, 
vagy nyomott chinai könyvre kellene gondolnunk. ' Ha eiihez hozzávesszük még azt is, liogy nem 
rongypapiiTa, hanem iiilusi papyrusra nyomott könyvről van szó, akkor csakugyan szániolmink kell 
nekünk is azzal az eshetőséggel, hogy Szamosközy valamely régi keleti kéziratot vagy .xyiographot 
(nem betűvel, hanem kimetszett lapokkal készített nyomtatványt) nézhetett tévedésből magyar rovás- 
írásos nyomtatványnak. 

E számvetésben először is a nílusi papyrusra vonatkozó megjegyzést kell tévedésnek minösílenünk. 
A mit Szamosközy nem rongy|)apirnak, hanem ))apyrusiuik látott, csakugyan az a j<il ismeri fényes 

' Toluy: Corjirs i/ramiitalicoivm. I'cst, ISCG. 341Í. 1. 



SZAMOSKOZY ISTVÁN ROVASIRASOS F.MLEKEI 



87 



keleti papír volt, a melyet uövéiiyi rostok finom pépjéből gyártanak s színével, vékonyságával. 
erezésével a barnás régi papyrusokat utánozzák. A mi pedig a sorvezetést ületi, annyira relatív jeleu- 
séggel állunk szemben, hogy Szaiiosközy állítását akár a székely rovásírás jobbról balra ii'ányuló 
sorvezetésére is vonatkoztathatjuk. Ha ugyanis a látott xylograph-lenyomat durva sorai egy defter- 
formájú könyv hosszúkás lapjain, nem keresztben, hanem hosszában helyezkedtek el, akkor e lapokat 
hosszában fordítva kellett volna szemlélni s az imént még függőlegesen álló sorokat jobbról baka 
kellett volna elolvasni. Ezért tartom természetes jelenségnek, hogy IIaginus ugyané könyv sorvezetését 
már nem felülről lefelé, hanem jobbról balra irányulónak látta. Viszont Szamosközy szemében már 
maga a könyvbe nyomott rovásírás is oly szokatlan jelenség volt, hogy mint hosszú rovásbotok 
ismerője a felüből lefelé irányuló sorvezetés látszatával ép úgy megbarátkozhatot, mint a hogy az 
ó-török, ó-görög, ó-ital feliratos és a germán ruuás emlékkövek olvasói is megbarátkoztak azzal, 
hogy az ő jobl)ról balra rovott irásuk sorvezetése a lutsszúkás endékköveken felülről lefelé ii'ányuló 
és többnyíre még függőleges vonalakkal is határolt sorvezetéssé változott. Szóval természetesnek 
tartották, iiogy az epigraphiai alkalmazás a sorokat úgy iielyezte el, a hogy a felaggatott rovásokon 
láthatók voltak. Ööt az epigrapiiiai alkalmazásban eredetileg még a rováson talált bnstrophedon is 
irányt szabhatott. Mert hiszen függöl<;ges sorvezetéssel sokkal könnyebben lehetett a bustrophedou 
sorait lenek és főnek elolvasni, mint hogyha a vízszintes sorvezetésnél a visszaforduló páros sorok 
minden betűjét fejtetőre állították. 

A kérdés tárgyalt részében azért kell kissé körültekintőknek lennünk, mert az elhamarkodott 
kétségeskedéssel nyomban visszás helyzetbe jutunk, ha utána azzal is számobü akarunk, hogy 
SzamoskOzy egyrészt gyakorlott szemű epigraphus volt, másrészt hazája régi rovásírását is kitűnően 
ismerte. Tudta, hogy ezt az 6 korában nemcsak írni. hanem még fára róni is szokták. Tudta, iiogy 
az iromba rovott jegyek ügyesen összevonva, kevés metszéssel is sok értelmet ki tudnak fejezni. 
Mivel ezt előtte sem krónikás, sem endékiró ilyen értelmesen el nem mondta, ismereteit csakis a 
rovások megfigyeléseiből meríthette. 

Arról, hogy Szamosközy a rovást és rovókést kezelni tudta-e, nincs értesülésünk. Nekem úgy 
tetszik, hogy a flórenczi könyv sorvezetésének megállapítása alkalmával a hosszú rovásbotok bustro- 
phedonos szövegének függőleges helyzetben történő lecdvasása irányította. Ámde arról, hogy a rovás- 
írást már tollal is tudt-i alkalmazni, már két eredeti fogalmazványa tanúskodik. És legyük 
jiozzá : az egyik az olaszországi út előtti időből származik. 



II. 
Két rovásírásos emlék. 

Midőn SziLÁovi Sándor a M. Tud. Akadémia Monumenta Hungáriáé Historica czímű vállalatáiuik 
XXX. kötetéül Szamosközy István 1542 — 1608. évi történeti maradványait 1880-ban kiadta, a beve- 
zetésben töt)l)ek közt erre is felhívta az olvasók figyelmét: „A székely Írással készült füljegyzéseket 
a Bél-féle AHC szerint fejtettem meg: csak 3 — 4 betű tért el Bélétől, de ezeket nem volt nehéz 
feloldani. Ezen irást Szamosközy vegyesen használja, hol balról jobbra, hol megfordítva". (XXI. 1.) 

A testes kötetre terjedő szövegkiadványban csak két helyen van nyoma rovásírásnak. Elől a 
IS. lapon, az l."j87. eszteiulöre v<inatkozó följegyzések közt ez a rövid szám (ilvasliató : 

Hev. Coll. LXVIIl. 'JSL>. 1. (Iclnizva 434.)' 

Beszterczére írt volt lengyel király titkon, hogy Gúlfinak elüssék az fejét ezért, 

hogy azzal kérkedett volna hogy Bálori Zsigtiiondnak az annya 

volna 



Jegyzet. A díilt betűkkel szedett szavak az úgynevezett hun székely Írással visszafelé 
vannak írva. A kipontozott helyen mínteiry 2-:i szó az olvashatatlanságig ki van húzva. 
\égiil o siir hasonló módon van töiiilvc. 

' He venessy- Coliért io, LXVIIl. köt. 282. I. (A lehúzott száui Szamosközy eredeti lapszámozása vult.l A budapesti 
Esvetemi Könvvtár kézirattári osztályában. 



fíS A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITELES EMLÉKEI 

Alább, a 216 lapon, az 1604. esztendő gazdag anyagát Szilágyi Sándor ezzel a második értékes 
számmal kezdte meg: 

Hev. Coll. LXVllI. 162. (lehúzva 314.) 

In Rodolfum caesarem. 

Impérium per te capit incrementa R o d o 1 f e, 

Hinc etiam Augusti nobile nomen habes. 
Scilicet auxisti bellis furialibus orbem, 

Ausisti populos pesté crudeli (sic !) fame. 
Implesti ungaricas dirispiaedonibusoras, 

Dacia pesti fero tofa latrone scatet. 
Nescio tot popidos quae leniin copia ditet, 

Hoc scio Prága tiia (juod beiie ereseit ope. 
Qiiod foris hauritnr (sie !), f o e t u r a d o m e s t i c a supplet, 

Pensas d e g I u p t o belliea damna p e n e. 
^'am tot T i II d a r i d a s tot paves (sic!) caesarienses (sie!) 

Et tot g I a 11 d i v o r a s continet aula 1 u p a s, 
Quot neque multifidus variatur cornibus Ister, 

Nec tot dives aquis, — coriiua Nilus habét. 
Perge Kodolfe iiothis laté subagescere (sie!) natis. 

Ne desit laudi matéria ampla tiiae. 

Jegyzet. A megosztott betűkkel szedett s/.avak s/.ékely Írással. 

Ha meggondiiljiik, hogy Telimdi Bitdimentájánah felfedezése a XVIII. század első felében s 
az enlakai teniploinfelirat felfedezése 1864-ben nálunk tudományos esemény számba ment, akkor 
csakis a tudós kiadó közömbösségének tulajdoníthatjuk azt. hogy a nagy erdélyi történetirónak ez 
a két rovásirásos följegyzése érdeme szerint át nem plántáltatott a köztudatba. Valójában még a 
szakembereknek sem volt tudomásuk arról, hogy Teleüdi luűvének létrejötte előtt, illetőleg (az 1604-kit 
értve) ettől egészen függetlenül ilyen eredeti fogaliiia/.ásábaii ffiimaradt két értékes endékiiuk kelet- 
kezett. 

Tájékozatlan társaim mentségére riiiliieiii meg, hogy azt a nagy akadályt, a mely az emlékekhez 
vivő ösvényen minden kutatónak útját állhatta volna, nekem is csak a jelen kiadvány készülése 
közben sikerült elliárítanom. A források fenti megjelöléséből ugyanis arról értesültünk, hogy a két 
rovásirásos szöveg a Hevenessy -gyűjtemény 68 ik gyüjtelékes kötetében található meg. Ha tehát 
tudjuk azt, hogy e gyűjtemény a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattári osztályában őriztetik, 
akkor először e könyvtár Kéziratainak czimjeiiyzékfi kell megtekintenünk. E Idadvány II. részében, 
mely Szilágyi Sándor könyvtárigazgató előszavával 1894-ben jelent meg, a 640. lapon ez olvasható : 
^Tomiis LXVlII. luxta data Catal. M. S. Coliect. Heveues. jani duduin deerrat". ((58. kötet. 
A Hevenessy-féle kéziratgyűjtemény lajstromának adatai szerint már régebben eltévedt.) 

Szerencsére a szórakozott könyvtárigazgató ezúttal tévesen vádolta nieg a vele azonos tudós 
kiadót. Egy kis utánjárás árán kiderült ug)'anis, hogy a czimjegyzék elkészítése előtt Hevenessy 
óriási gyűjteményének ezt a gyüjtelékes kötetét szétszedték és a maga módján könyvtárilag fel is 
dolgoztiik, de a nélkül, hogy a régi lajstromból kitörölték volna. így jöttünk nyomára, hogy a szét- 
szedett kötetből kiemelt eredeti Szainosközy-iratok 272«. sz. alatt lettek beosztva és az említett czim- 
jegyzék II. részének 354. lapján is ekként felemlítve : Fraynientum collecfionis Szamosközyanae. 
Aa. 1590—1608. 

E kötetben a 282. lapon elvégre csakugyan meglaláltuk SzAMosKözvnek Gálíi .lánosról. Báthory 
Zsigmond 1593 márczius 8-án megöletett nevelőjéről és udvarmesteréről szóló érdekes följegyzését. 
A felerészben kitorlött emlék hasonmását a mellékelt 17. sz. ábrán közöljük. Mivel az eredeti szöveg 
halványabb tintával irott és már ki is fakult sorait a szerző sötétebb tintával" törölte ki. gyakorlott 
szemű palaeographus a megsemmisiiltnek vélt kényes természetű szövegrészeket is kibetűzheti.' Ez 
az árnyalat a hasonmáson egészen veszendőbe ment. A mi olvasásunk, melyet a hasonmással ellenőrizni 
nem lehet, egész terjedelmében így Jiaugzik : 

' .Nekem l'VjftnpATAKY LAs/.i.ó és Jakibovich Emil iu. nemzeti mii/eiinii kolleiráim voltak szívesek segíteni. 



XII. melléklet. 






J^/L ryiüYzLut^^ ^^^, 



\Oih 



fed 



/^^^; 



ddcihc^ 



m^^f!!^' 



J/ 



y-jtó pocUn^Yá. rriUHc fa./n^ 



,^^ 



(e<tí/ru-í 



U^ét>) 




n^'hc^ i/l? ftt 






A/' 



Ya 



ra TOa^c 



Á 






^-/^A 



Ué:fV&77€) ^ 



'O/^h 



'I r>r^^ 



jx^>nc >-!*» 






^f.il©^0f0Ü.)f 



lemfK^tL 



'/^OfOAe^, 



^mc ei^'am /hiilHí^h' 4^^€ r>am^ ^aát<, 



Sc;l;u^ m£^ %Al\-m. (^^^AXXnA ^h^. 



iUtf.tri-r 



Szamosközynek Rudolf császár ellen irott verse. 



Sebestyén ; A Mngyor RovAsirís Hiteles Emlékei. 




SZAMOSKÖZY ISTVÁN R0VASTRÁ80S EMLÉKEI 8Ö 

Bezterczere irt volt Lengéi király titkon, hogy GYÁLFINAK el | wssék az fejet, ezért 
hogy azzal kérkedett volna, hogy BÁTORI ] ZSIDMONDNAK AZ ANNIÁVAL ' 
(törölve : az annyawal hált) volna. 

(Törölvt-: Kendi István ugy beszélle hogy . . . forti vxori debitam | reddere (?) GYÁLFIN" 
his dixerit ASZONIODIS • FEL • TARTANÁ • ÉNNEKEM,^ | es oztan feleségének (?) 
adata volna ki.) 

Kz az 1587-re vonatkozó följegyzés azért fontos, mert a flórenczi köny\Töl szóló 1593-iki szö- 
veg előtt keletkezett. Fontos továbbá azért is, mert Telegdi 1598-ban irott Rudimentáját megelőzte. 
íme tehát az. a ki a flórenczi könyv sorvezetéséről és a rovásirás jellemző összevonásairól nyilat- 
kozott, az nagyon jól tudta, hogy a rovásirás betűi jobbról balra fordulva ugyanilyen irányban fejlöd- 
nek sorokká és hogy alkalomadtán 2 3 betű is egygyé tömörül. Arról azonban már nem volt tudo- 
mása, hogy van egy külön «/.- jegy, melyet a -nah ragban módjában lett volna kétszer alkalmazni. 

17. Szanio.skü/.y lovásiiá.sos .-^zovejje. 

A Rudolf császárra irott latin vers eredeti ffigalmazványát a — . sz. külön mellékleten mutatjuk 
be olvasóinknak. Midőn hibáiianul megfejtett szövegét újra bemutatjuk, előre tudnunk kell, hogy 
csak a czíni van jobbról balra irva. A vers szövegében a rovásirásos szavak már alkalmnzkodtak a 
balról jobbra irott latin szöveg sorvezetéséhez. 

In . RoDOLFVM . Caesarem. 

Impérium per te capit inerementa RODOLFE, 

Hinc etiam Augusti nobile nomen habes. 
Scilicet auxisti BELLIS . FVRIALIBVS orbem, 

Auxisti populos PESTÉ . KRVOKE . FABE . 
Implesíi Vngaricas DIRIS . PRAEDONIBVS . ORAS . 

Dacia PES'tIFERO . TOTA . LATRONE . SKATET . 
Nescio tot populos quae rerum copia ditet, 

Hoc scio Prága tua quod bene ereseit ope. 
Quod foris hauritur, FOETVRA . DOVESTIKA' . supplet, 

Pensas DEGLVPTO bellica damna PENE. 

' ,Bocskay István Báthnri Zsisrmondnak avunkuliisa, azaz Bátliori Zsigmond anyjának bátyja, mert Bocskav 
Erzsébet volt Zsigmond anyja, Bocskay István nénje." Szamosközy történeti maradványai, 32-1. 1. 

' Az AL összerovásában az A jobbra, vagyis visszafelé van fordítva. 

' Jobbról balra irott rész lévén, a sor vége az ASZÓN szó előtt van. 

* Szamosközy a szövegben és a lapszélen DtlMESTlK-A. ra javította. Az ,M jegyet a szövegben azért irta V-nek, 
mert a rovásirás betűsorának V jegye teljesen egyezik a latin .M betíivel. 

Sebestyén: A Magyar Ro%ásirás Hiteles Kmlékei. ■■■- 



90 A MAOYAR UOVASIRÁH lilTKWÍS RMI.RKRl 

Nam tot TINDÁRIDAS, tot PARUOS . CAESARIONES, 

Et tot GLANDIUORAS continet aula LVPAS. 
Quot neque multifidus variatur cornibus Ister, 

Nec tot dives aquis cornua Nilus habét. 
Perge RODOLFE . NOTHIS laté SOBOLESCERE natis, 

Ne desid laudi matéria ampla tuae. 

{Magyarul IIkdkv Tivadai; koUegúin fordítí'isa szerint: 

Rudolf császárra. 

A császárságnak növelése, Rudolf, :i te inü^''''' 

Elte az Augustiis büszke nevét nyered el. 
Tndni 'Ilik növeled birodalmad vészleli haddal 

S Ínség, vér, dögvész által a népedet is. 
A magyarok földjét ellepted beste gazokkal 

S döf/letís rablók rejteke Dáczia most. 
Nem tudom, ily sokaság a javakból mennyit emészt fVil. 

Ámde tndom, Prágád gazdagítod pazarnl. 
■ Otthoni fajtádat gyarapítani, szerte harácsolsz, 

S mind, ami bőrt lenyúzol, sarcz fejibcn fizeted. 
Merthogy az udvarodon császárfiú, Tindaridáknak 

Serge, meg élődő szajha is annyi henyél. 
Nincs a sok ágba folyó Isternek ilyen sok az ága. 

Bővizű Nihis se ágazik annyi felé. 
Uczczti, Rudolf gi/arapits csak o fatlyak kedvire minket. 

Büszke dicsőségnek hogy sose légy szükibcn.) 

E latin költoniény hangja nem szorul mentségre, ha tudjuk, hogy az elveszettnek vélt ország régi 
udvari történetirója irta. Benne az elbúsult magyar a temetésre megkondított harang szavával búgatja 
a császárt korholó distichonokat. Es a hódítóval perbe szálló szilaj harag és zabolátlan gyűlölet oly 
szörnyű szavakkal tolniácsoltatja magát, hogy tőlük megdöbbenve, a szerző — latin szövegnél jól 
meg sem gondolva a dolgot — rovásirásos betűkbe burkolta őket. Így támadt .i/.táu egy csodálatos 
irodalmi endékünk: magyar lélektől izzó rovásirásos latin költeniénv. 



HATODIK FEJEZET. 
TELEGDI JÁNOS RUDIMENTÁJA Í598-BÓL. 

I. 
Könyvészeti eligazodás. 

TEi.Rr.Di János nevét a magyar tiKloiiiáiiy történele szániúra esiyetlcn műve, a kéziratl)aii maradt 
Rudimentn őrizte mejí. Minden (ígyéb adaléií hián a szerző személyére vonatkozólag művét kell 
vallatóra fognunk/ Ebből tudjuk meg, hogy pár levélre terjedő művecskéjét elkészülte után bemutattíi 
Baranyai Decsi .lÁNosnak. a nuirosvásárhelyi református főiskola híres tanárának. E férfiú irta aztán 1598. 
niárcz. ő-ki kelttel azt a levelet, a melyet Tki.koi)! műve előtt szintén ki akart nyomatni.^ Vele kiváutii 
igazolni, hogy műve kiadására a megkérdezett tudós bátorította, sőt még ..segítségére is volt ebben". 
Ezzel igazolta volna továbbá, hogy a könyvecske tartalnuit méltó dolog lesz itthon az iskolákban 
tanítani, határainkon túl pedig mind ama kiilföhli nemzet_'kkel is megismertetni, a melyek még nem 
tudják, hogy szkitha oseiuktöl az övéknél jóval régibb és tökéletesebb, könnyen megtanulható és 
rovásra is róható nemzeti irást örökoltiink. 

A tájékoztatónak szánt levél érintett állításaiból első pillanatra két fontos dohtg látszik kibon- 
takfizni. Először az, hogy a tudós marosvásárhelyi tanár TKi-KODiben esetleg egyik tanítványát gyámolította, 
másodszor pedig az, hogy a kiadásra elkészített művecske meg is jelent. A tüzetesebb vizsgálat 
azonban a látszatnak éppen az ellenkezőjét fogja bebizonyítani. 

' Jerney János ezt írja róla : .Teloffdi János, korának tamilt és najíjtekintetíí fia, Telegdi Miklós pécsi püspök 
s a.7. eszterjifomi érsekséj; helyettesének rokona, szül. 1574 ben. Az egyházi hivatalokban mint esztergomi nagyprépost, 
lG08-ban már briznai, később nagj-váradi és nitrai püspök, végre 1624-ben mint kalocsai érsek tündöklött ; meghalt 
1647-ben. E Rudimentákat 24 éves korában, tehát hihetökép tanulás végett külföldöu jártakor (Leydenben) nyomata'". 
(Tudománytár. Uj foly. VIII. köt. 1840. Értekezések, VIII. sz. Közlemények a hún-scilha belükkél irott Turőcz vár- 
megyei réf/iségről 110. 1. jegyz.) — Szabó Károly erre ezt a helyes megjegyzést tette : ,Ezen állitás irányában 
némi kétkedést támasztott bennem már maga a nyomtatási hely, Leyden, melynek ekkor virágzott református akadé- 
miáján a katholikus püspök rokona alig tanulhatott. Kétkedésemet még inkább emeli Baranyai Decsi Jánosnak Telegdi- 
hez intézett s annak munkája előtt megjelent levele, melyből kitűnik, hogy Telegdi nem sokkal munkája kiadása 
előtt, az ekkor Marosvásárhelyt lakott Decsivel találkozott, őt ez ügyben megkérdezte s ennek buzdító tanácsára 
nyomatta aztán ki munkáját Leydenben, hol hihetőleg mint tanuló tartózkodott; bajos ugyanis fölteiniünk, hogy 
a pécsi püspök rokona a távol M. -Vásárhelyt lakó református Decsivel bizodalmas viszonyban állott, s ha a munkáját 
ki akarja adni, épen a leydeni njomdához fordult volua. Decsi levelének végső szavai: Deus . . . vos nobiscum ac cum 
tota ecclcsia orthodoxa conservet, ex animo precor — szerintem világos bizonyságai annak, hogy Telegdinek refor- 
mátusnak kellett lenni, miután tudjuk, hogy az orthodoxa ccclesián az akkori refonnátusok csak saját egyházukat 
értették Mindezek alapján bizonyosnak tartom, hogy a székely alphabet kiadója nem egy személy a hasonnevű 
kalocsai érsekkel, s azt hiszem, aligha csalódom, ha őt az Erdélyben máig is birtokos Telegdi családból vahniak 
gyanítom." (Budapesti Szemle. Új foly. V- köt. 1866. A régi hiín-székely irásrúl 123. 1. jegyz.) 

- BoD Péter 1766-ban kiadott Magyar Athenás-a előszavában egész terjedelmében közölte Baranyai Decsi 
levelét. E müve toldalékában pedig csak annyit tudott a főszövegben meg sem említett szerzőről mondani : „Telegdi 
J.ÍN03 előttem arr()l esméretes, hogy a régi székely vagy szithiai betökröl irt egy könyvecskét Rudimenta nevezettel 
a X\'l. száznak vége felé. („ToUózás és Igazítás" 359. I.) 

12' 



92 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITIÍI.RS KMI,KKRI 



A Rudime.nla niagTar példiunak Írásmódja a XVT. s/.ázad végón fennállott szabályoklioz kivan 
alkalmazkodni. E törekvés daczára néha mégis régies nyomok merülnek fel, máskor pedig az újabb 
szabályok érvényesítésében történnek botlások. Nyilván azért, mert a szerző ir)98. körül már régi 
ember volt. így válik érthetővé, hogy a Rndimenia nem a székely rovásírás régi emlékeinek és nem 
a régi irás mibenléteiének tanulmányozása eredményéül jött létre, hanem létrejött abból, a mit egy 
rovásíráshoz még úgy-ahogy értő derék székely a már-már teljesen elfelejtett „szkitha örökség" 
megmentése és fölelevenítése czéljából legjobb tudása szerint leirt, üregemberre valló fogyatékos- 
ságait alább kell részleteznünk. Itt csak azt említjük meg, hogy a rovásírás ÁBCzéjében mindig 
Írásról beszél. A rovás lehetőségét csak Baranyai Decsi János levele említi meg. Ennek lett aztán 
következménye az, hogy a mű másolói a rovott jegyek formáit a tollal való kísérletezéssel egészen 
eltorzították ; valamint ennek volt végzetes következménye az is, hogy a mindent Írásnak tekintő 
későbbi érdeklődők a rovott régi emlékek figyelembevételét és megmentését egészen elhanyagolták. 
A Biidimmta megjelenésének ügye szintén tévedésekre adott okot. Noha egyetlen nyomtatott 

példánya sem ismeretes, irodalmunkban a legújabb 
'dőkig mégis tartotta magát az a hit, hogy 1598- 
ban Leidenben csakugyan megjelent. E tévedés 
forrása — a hogy ezt legújabban megállapítanom 
sikerült' — Wallaszky Pál Conspectvs reipvblicae 
litterariae in Hvngaria ab initiis ad nostra rsqre 
tempóra delineatvs czímű Pozsonyban és Lipcsében 
1 785-ben, másodszor pedig Budán 1808-ban meg- 
jelent latin nyelvű irodalomtörténete volt. Az idő- 
rendben feltüntetett forrásmüvek szerzőiről szóló 
lievezető fejezet elején ugyanis ez olvasható: 

„1. Est priinus omnium Joannes Telegdi, 
\ ir ernditus, qui seripsit schediasnia inscriptum : 
liiidimenta priscae Hunnorum Imguae, labenti se- 
cido XVI. Exile illud est, quatuor plagulis cou- 
stans, dedicatum Conrado Dieterico, quod se possi- 
(Icre, celebr. Godofredus Schwarcz liberalitate Chr. 
l'rid. Ayrmanni histor. in Academia Giesensi con- 
ilam professoris, ex bibliotheca D. Maii iunioris. 
profitetur in Initiis Rcligionis Christianae, inter 
Hu7igaros, l'cchsiae Orientali adserüs. Halae, 1740 
§. 66. pag. 77. non minus cel. Dániel Cornides, 
testantur. Nnm opusculum id typis in publicum 
l)rodierit, pro certo affirmare non possum : Schwar- 
czianum certe illud W. 8. exemplar fűit. At verő 
milii ita videtur. Eruditi Eipsienses in recensione operis Beliani, eiusdem argumenti, infra producendi,^ 
similis faciunt mentionem his verbis : ()|)erae pretinm forte fecisset cl. anctor, si tractatum Lugduni 
Batavor. 1598 in 8 editum, quem non vidisse videtur, in consilium adhibuisset. Et sane favet chrono- 
logia. Nani Decius Barovius litteras ad Telegdium, de tractatu hoc scriptas dedit 5. Mártii Anno 
1598 e foro Siniloruni, quas infra producemus.^ Saltim editionem hanc oportet esse rarissinuim, cum 




IS, Baraiivai 



' Megjelent-e, Telegdi Rudimentája Liudniben '< Etlinographia 1915. \'I. tüz. 

• Syntagna Institvtionvm Ivris Imperialis ac Vngarici, qvatvor perspicvis qvaestionvm ac. responsionvni librifi 
rompriihfnsvm, opera et stvdio .Joannis Dkcm Barovii. Anno Salutin 15.')3. Impressum Claudiopoli Transylvaniae. tgpis 
Heltanis v'/.mü 4-ríKi, 667 lap tcijedeliiiíi míívének ama teljes példányában, mely a nianisvásárlielyi rel". (Víllcifium 
kiinyvtárában öri/.tctik, a Praefatio utáni levélen a szpry.önek itt bemutatott faiiiets'/.ctíí képe következik. Alatta ez a 
nyomtatott sor olvasható : „Vera effiijries .loaiinis Decii Baronii". Mi a képet Ivoncz Jijzski' : .4 marosvásárhehji evang. 
reform, kollégium története. (Különlenyomat a Kollégium 188:!— 1888. iskolai Értesitöiböl.) Marosvásárlielytt, 1889. 26. 
lapjának melléklete után közöljük. 

' Teleodi után Bél a 8-ik ismertetett szerző. 

* Idézett müve első részének De littcratura hunnu scgthifn r/imii rls/i t'i'ji/ri('lifn a levél szüveifét Bou Magyar 
.\lheiiUHH nyomán egész terjedelmében közli. (1. és .")ü. I.) 



TELEODI JÁNOS RUIUMENT.ÁJA 93 

in Hungária sit visa neinini".' {Magyarul: Mindenek között első Telegdi János, a tudós férfiú, ki a 
következő niűvecskét irta a XVI. század végén : Rudimenta priscae Hunnorum Lin/juae. A kis terje- 
delmű holmiról, mely négy levélből áll s Dietericus Konrádnak van ajánlva, a híres Schwarcz 
Godofréd Initiis Edigiunis etc. czímű munkájában azt állítja, hogy Ayrmann Chr. Fr. történetirónak, 
a giesseni akadémia egykori tanárának szívességéből folyólag az ifj. Mai könyvtárából megszerezte 
s ugyanezt igazolja a nagyhíríí Cornides Dániel is. Hogy e müvecske nyomtatásban csakugyan meg- 
jelent-e, biztosan nem állíthatom ; Schwarczé azonban kétségtelenül irott példány volt. Nekem leg- 
alább ez a véleményem. A lipcsei tudósok Bél ugyanilyen tartalmú, alább megemlítendő munkájának 
bírálatában hasonlóképpen megemlékeznek róla e szavakkal : Érdi-mes dolgot végzett volna a derék 
szerző, ha az 1598-ban Leydenben 8-adrétű formában megjelent dolgozatot, a melyet — úgylátszik — 
nem látott, figyelemre méltatta volna. Mert az időpont csakugyan talál. Hiszen Baranyai Decsi János 
ezen dolgozatról szóló, Telegdihez intézett levelét, melyet alább közölni fogunk, 1598. évi márczius 
5-én Marosvásárhelyről keltezte. E kiadásnak mindenesetre igen ritkának kell lenni, mert Magyar- 
országon még senki sem látta.) 

Wallaszkv idejében még niinder olvasója tudta, hogy a lipcsei tudósok kritikái az európai 
tekintélyű Acta Eruditorum, quae Lipsiae pid)licantur pótköteteiben, a Supplementákhan jelentek 
meg. Némi utánjárással tehát meg lehetett volna még azt is utólag állapítani, hogy Bél Mátyás 
De vetere literatvra hvnno-scythica exercitatio czímű 1718-ban Lipcsében megjelent művét az Ado- 
rum Eruditorum Supplementa 1718 — 1721. évi VIT. kötetének Hl. füzetében bírálták meg. De arra, 
hogy valaki a gömöri magányában, Jolsván dolgozó derék vidéki tudósunk idézetét ellenőrizze, senki 
sem gondolt. Az irodalmi köztudatba zavartalanul befészkelte magát az, hogy Telegdi műve Leyden- 
ben csakugyan megjelent, de utóbb annyira elkallódott, hogy egyetlen példányát sem tudjuk a hazai 
és külföldi könyvtárakban előkeríteni. 

Midőn .Ferney Jánok a magyar rovásírás régi irodalmának könyvészeti adalékait összeállította, a 
sorrendet ekként kezdte meg : ..Telegdi Joan. Rudimenta })riscae hunnorum linguae. brevibus quaesti- 
onibus et responsionihiis coniprehensa, cum praefacione Epistolari Joannis Decii Barovii ad Teleg- 
dium. 1598. Kézirat. Nyomtatásban is megjelent a 4 lapnyi munkácska (Lugduni Batav. 1598. in 
8-vo) de már csak irva találtatik, jelesen gróf Telekyek, a nemzeti múzeum könyvtárában s egyebütt". - 
E megállapítás első latin részét, a Baranyai Dbcsi levelét is említő latin czímet. Gróf Teleki Sámuel 
könyvtárának katalógusa hozta forgalomba.' A többi Wallaszky fentebb idézett szövegéből való. 
A későbbi kutatók már Jernev szövegét olvasták és idézték. Ez volt forrása a magyar bibliographia 
mesterének, Szabó KÁROLvnak is, a ki Jrrnby kélnyelvű keverék-szövegét akként egységesítette, hogy 
a latin czímet latin nyelvű könyvészeti adatokkal egészítette ki. Szerinte a titokzatos szerző „mint 
tanuló, külföldön jáiTán, egy igen érdekes munkácskát adott ki Leydenben, e czíni alatt : Johannis 
Telegdi Rudimenta priscae Hunnorum lingvae etc , . , . ad Telegdium. Lugdini Batavorum, 1598, 
4-r.''^ Jellemző, hogy Jerney 8-rétjét itt 4-réti'e kijavítva találjuk. Njilván azért, mert a Teleki- 
könjTTtár katalógusának évszáma után szintén 4-es szám olvasható. Ez azonban nem a leideni nyom- 
tatvány, hanem a Teleki-könyvtár kéziratának 4-rétjét jelenti. 

Arra, hogy ebben a főfontosságú könyvészeti kérdésben Wali.akzky forrását is ellenőrizni kell, 
Jernry óta nem gondolt senki. Vagy ha gondolt is, nem tudott nyomára jönni, hogy a leideni adatot 
Jerney honnan vette. A mint tarlózásaimban rábukkantam, nyomban felkutattam a Bél Mátyás köny- 
véről szóló lipcsei kritikát, a melyben ámulatomra Wallaszky fenti idézete helyett ezt a szöveget 
találtam : „Ceterum operae pretium forte fecisset Cl. Auctor si Bonav. Vulcanii libellum de literis 
et lingua Getarum sive Gotharam. Lugd. B. 1397, S cditum, quem non vidisse videtur, in consilium 
adhibuisset".''' Szóval Bél MÁTYÁsnak Vulcanius Bonaventura gót betűkről és gót nyelvről szóló Lei- 
denben 1597-ben kinyomatott kis 8-rétű könyvét kellett volna tanulmányozni. Telegdi könyvéről a 

' Az elsö és második kiad. 1 — 2. 1. 

s Tudománytár, id. köt. 109. 1. 

' Bibliotheca Samuelis com. Teleki de Szék. Pars. III. Bécs, 1811. 2.í6. 1. (Teljes szövege : ,Telegdi (.lo.) Ele- 
menta lit. veterum Hunnorum, .seu priscae Hunnorum lin<;uac rudimenta, brevibus quaestionibus et responsionibus 
comprehensa, cum Praef. Epistolari Jo. Decii Baronii ad Telegdium. 1598. 4. MS.") 

* Budapesti Szemle, id. köt. 122. 1. 

^ Acloruin Eruditorum Sxpplemcnta, \\\. kíjt. III. fiiz. 137. 1. 



94 A MAOYAR ROVÁSIRÁB HITF.NKS EMI.KKKI 

lipcsei tudósok seinniil sciii liidtaii. Koss/.iil idézett kntikájiiklja ezt a vonatktizást valami iiindtin. 
valami végzetes tévedés, vagy félreértés árán Wallaszky keverte l)ele. 

A leideni nyomtatvány felkutatásának százesztendős meddő niiiiikájábói a legnagyobb és a 
legterliesebb rész — sajnos - nekem jutott. A Riulimcnta külföldi másolatainak kutatása közben 
ugyanis mindig figyelemmel voltam az esetleg lappangó nyomtatott példányára. Hosszú és fáradságos 
utánjárással és a megkérdezett európai könyvtárak tudós igazgatóságainak hathatós támogatásával 
sikerült megállapítanom, hogy Tei,egdi János e latin nyelvű művét a következő nyugat-európai nagy 
könyvtárak egyáltalán nem ismerik : Hollandiában a leideni, utriíchti. groningeni egyetemi és a hágai 
királyi könyvtár, a londoni British Múzeum könyvtára, a párisi Bibliothéque Nationale ; Bdf/iumhan 
a brüsseli Bibliothéque Royale, a haarlemi városi, a genti városi és egyetemi, a lüttichi városi 
könyvtár ; Dániában a kopenhágai királyi és egyetemi könyvtárak ; Svájczban a baseli egyetemi s a 
zürichi városi könyvtár ; Németor szagban a berlini királyi könyvtár, a müncheni udvari és állami 
könyvtár, a stuttgarti és düsseldorfi királyi országos könyvtár, a karlsruhei udvari, a wolfenbiitteli 
és gothai berezegi könyvtár, a hannoveri királyi és tartományi könyvtár, a königsbergi és a boroszlói 
királyi és egyetemi könyvtár, a majna-frankfurti, augsburgi, nürnbergi, ulmi és lübecki városi 
könyvtár, a lipcsei, heidelbergi, bonni, hallei, göttingai és rostocki egyetemi könyvtár: Ausztriában 
a bécsi udvari és egyetemi könyvtár, a krakk(ii Jagelló-könyvtár, a prágai és gráczi egyetemi 
könyvtár.' 

E kutatások folyamán Tklkoüi művének két németországi másolata elvégre mégis előkerült, 
isikerült megtalálnom a felfedezése után ismét eltűnt értékes giesseni másolatot és a g-iesseni után 
készült ismeretlen hamburgi másolatot. Az első sem közvetlenül TKr.Kfiin kéziiata nyomán készült 
ugyan, de megállapítható, hogy a lemásolt példány csak 15 — 16 évvel volt íiatalaljb az eredetinél. 
Ha tehát tekintetbe vesszük azt, hogy a marosvásárhelyi másolat csonka szövegéből a rovásirásos 
példák egészen hiányzanak s hogy csonka szövege is átdolgozottnak bizonyult, akkor a giesseni 
másolatot kell ama fontos kútfőnek tekintetünk, a mely számunkra Telegdi Ixudimenláját a maga 
teljességében ínegmeui ette. 



A giesseni másolat. 

A giesseni egytstemi könyvtár kézirati példányáról 8cii\vautz Godokuku hazánkfia szerzett először 
tudomást s ugyanő 1739-ben Ch. K. .Vyrman.n könyvtárigazgató szívességéből a kézirat másolatát is 
megszerezte." E másolat 17()4-ben Dobai Székely Sámuel birtokába jutott. Ezt leírta Cornides Dániel, 
az övét pedig Luaossv József másolta le. A M. Tud Akadémia cs a Jl. Nemzeti Múzeum másolatai 
már LuoossY példánya után készültek. Amazt Toluy Feren-cz KSiil-ben íratta le Rin(í ADORjÁNiial. ezt 
pedig Késő E.nsel Sándor írta le. 

Mivel a másolatok szövegéből megállapítható, hogy a giesseni példány már másodkézből szár- 
mazott, az újabb kutatások komoly feladatává lett, hogy a hatodkézböl származó két Itudapesti máso- 
latot mellőzve, a gíesserú forrást hozzáférhetővé tegyék. Midőn a giesseni egyetemi könyvtárban a 
másolatok eredetije után kérdezősködtem, azt a választ kaptam, hogy ott a Schwartz-féle másolat 
eredetijének nyoma veszett, üe e megálla])ítással szemben még mindig reményt nyújthatott az a 
körülmény, hogy 1. Val. Adrián l,S40-ben megjelent katalógusa a gyüjtelékes kötetek kéziratait külön 
czímek szerint nem sorolja fel. Miken- kiderült, hogy a nyugat-európai és közép-európai nagy könyv- 
tárak közt csak a hamburgi városi könyvtárnak van Telegdi-másolata ; mikor kiderült továbbá az is, 
hogy ez a másolat sem azonos azzal, a melyet 1789-ben Schwautz Godokréd számára lemásoltak: a 
giesseni könyvtár igazgatóságának megküldtem azt a ni/i'tcmct. a mclybm a haniiinri^i másolatot 

' SBBKSTYfcN : Telegdi János 1598-iki Budimcniájának haniliunj) cs iiKirof^rdsurlirh/i miisDiald. M:\í:\:u Kniiyv- 
szemle, Üj foly. 1003. XI. köt. L'47. 1. (A különlenyomatliiin 12. 1.) — U. a. : Rovás és rovásirds, 203. s köv. 1. iKtim 
frraphia, 1904. 256. 1.) 

' ScHWABTZ G. : Inilia religionis Christianac intcr Hmujaros ccrlcsiar orioilnli udi't'Hn llnlc Maydoh. 1T40. 77. I. 



TBLEGDl JÁNOS EUD1.MENT.4jA 95 

tüzetesen ismertettem.* E füzet hasonmásai segítségével sikerült aztán a XIII. szánni gyüjtelékes 
kötetben Tblegdi művének keresett másolatát itt ismét megtalálni.'' 

A rendelkezésünkre álló későbbi másolatokból már megtudtuk, hogy a giesseni példány czím- 
lapjának vallomása szerint Telegdi müvét Dieterich Konrád ulmi siiperintendens számára egy Szanchi M. 
László nevű magyar másolta le. Dieterich Konrád 1614-töl 1639-ben bekövetkezett haláláig volt ulmi 
superintendens. Ezt megelőzőleg 1607-től 1614-ig theologiát tanított a giesseni egyetemen s egy- 
idejűleg a paedagngiuninak is igazgatója volt. Nagyon valószínű, hogy a Szanchi M. László nevű 
magyar itt egyik tanítványa volt^ s így a kézirat létrejötte Dieterich távozása idejére, vagjás 1614, 
tájára teendő. 

Az említett másolatokból továbbá megállapítható, hogy a giesseni példány már nem lehetett 
Szanchi eredeti kézirata Hiszen a czínilaphoz írott jegyzet Baudrandus M. A. 1695-ben megjelent 
földrajzi lexikonára és ennek nyomán az erdélyi Toppeltinus Lörincz 1667-ben kiadott Origines ef. 
occasus Transsylvanorum czímű művére utal. Nem leiiet a magyar másoló kézirata azért sem, mert 
a czímlapon éppen a magyar másoló neve van elvétve, a czíiiilap jegyzetében pedig a magyar 
másoló semmi esetre sem mondhatná, hogy az ő anyanyelvén nevezik a székelyeket németül 
,Zeckler''-nek. 

A giesseni XIII. sz. gyüjtelékes kötetről már Adrián katalógusa jelzi, hogy a Jlai-köuyvtárból 
való s hogy Mai S. H. filológiai iratgyüjteményét foglalja magában. A kötet tartalma még azt is 
elárulja, hogj' tulajdonosa nem Idősb Mai J.ános Henrik, a giesseni egyetem 1688-tól tanító s 1719-beu 
elhunyt theologiai tanára, hanem az a keleti kéziratokat gyűjtő Ifj.\bb Mai János Henrik volt, a ki 
ugyanitt 1709 óta görög nyelvet tanított. Mivel e tanszéken utóda volt Dietericus Konrád superintendens 
iinokaöcscsének, az 1650-töl lG69-ig Giessenben tartózkodó Diktkricus János KoNRÁunak, mint gyűjtő 
könnyen értesülhetett arról, hogy elődje hagyatékában egy lemásolásra érdemes, exotikus emlék 
van. Mivel tehát a hamburgi másolat az Ifjabb Mai példánya után 1714-ben készült, a késői giesseni 
példánynak 1709 és 1714 közt kellett létrejönni. 

A szerencsésen megkerült giesseni kézirat ezímlanját és TKLECDitől származó rovásirásos részeit 
XIII — XVIII. sz. némileg kisebbített méretű hasonmásainkon mutatjuk be olvasóinknak. A Rudimcii- 
tának Baranyai Decsi levelével kiegészített latin szövegét, a rovásirásos részek megfejtését és a 
latin szöveg magyar fordítását egész terjedelemben adjuk, a mint következik : 



' Sebestyén : Telegdi János Rudinicntájthiak hamburgi és maiosmsárheh/i kézirata. IIuszoiKífjy szövcí; közé 
nyomott ábrával. Budapest. 19Ü3. (Különlenyomat a Magyar Könyvszemle, új foly. 190;!. XI. köt. 247 — 280. I.) 

- Adbian : Catalogus cndicuni manuscriploruni Bihlinlhecae Academitae O'iessensis. Francofnrti ad Mocmini, 
1840. 5. I. iiiy szerepelteti a jelzi'tt gyiijteléke.'< kötetet : ^No. Xlll. Cortex chartaceus saec. XVIII folioriun 317., 
iiuonmi plura vacna suiit. Continetur : lo. H. Maii jun. Colledanea philologica. E bibliothcca Maiana.) — Itt emiitjük 
nicfí, lii'ííy ^ gyüjtelékes kötetnek következő tartalma van : I. írókról szóló latin nyelvű jegyzetek, elöl betűrendes 
mutatóval. 1 — 229. 1. — II. Latin nyelvű jej;yzetek a görö^ philosophia köréből 231 — 293. 1. — III. Göröjí etymologiai 
kísérletek latin nyelven. (A ^ — <o betűs rész töredéke.) 295—316. 1. — IV. A chald, samaritan, török, arab, persa. 
latitt stb. nyelvekre vonatkozó jegyzetek. 319—401. 1. — V. De occasione et scopo praeconis salvtis 304—436. 1. — 
VI. RVDIMENTA Priseae HVNNOKN'M linguae breiiibiis (]uaestionibus ac respon.sionibus coniprehensa opera ct studio 
lO.WXIS THELEííDI. Nunc in gratiam Ueu. ac Clarissimi CONR. DIETER.CI SS. Thcol. 1). Ecclesiarum Vlmanarum 
Superintemlentis desrri|)ta per Ladislaiim M. Szanchii (törölve; chij} Vngarum 339—446. 1. (22X18'ii cm). — VII- 
nni2CX7i»"'7t2 m*?!! nV/JJtl iNikolsburgi démontörténet). Egy l(i96-iki amsterdami kiadvány után készült másolat. 
441—463. 1. — VIII. Traetatus Chagagia 467—490. 1. — IX. Constifutiones de Votis. 491—560. 1. — X. Responsum. 
(xiessen, 24. martii, 1710. Bielenfeld autor. (.V giesseni egyetem theologiai t'aeultásának német nyelvű válasza egy 
névtelen támadásra.) 561 — 572 1. — XI. Letztc Stunden Fjauen Maria Heléna Wagnerin, geborene Mayin. 6. Február. 
Anno 1728. 573 — 591. 1. — XII. Heeate Sacrum etc. V. Idus Januarias 1721. (Latin nyelvű halotti búcsúztató.'. 
593-596. lap 

" Sajnos, a giesseni egyetem matriciilájának 1612 — 3. évi névsora elveszett, az előző évekében pedig Szanchi 
neve nem fordul elő. Klevitz, E. und Ebel, K. : Die Matrikcl der Universitát Giessen 1608 — 1707. Giessen, 1898. 
170—194. lap. 



96 A MAGYAR ROvASIKAk HITEIíKS EMLÉKEI 

RVDIMENTA 

Priscae HVNNORUM linguae 

breuibus quaestionibus ac responsionibus | comprehensa | 
■ opera et studio 

lOANNIS THELEGDI. 

Nunc in gratiam 

Reu. ac CLarissimi CONR. DIETERICI 

SS. Theol. D. Ecclesiarum Vlmanarum | Superintendentis | 

descripta 

per 

Ladislaum M. Szanchii 

Vngarum. 

NB. Hunnorum et Siculorum lingua hic intelligitur, qua vtuntur populi quidam Trans- 
syluaniae, de quibus ita Micbael Antonius Baudrandus in Lexico Geographico ; Siculi populi 
sünt Transyluaniae regionis, qui in patria lingua Székhely dicuntur, Dacice Zeckeli (nostra 
lingua ^ícfÍPi) a sedium 1. districtus occupatione, quod post primorum Hunnorum eruptionem, 
pulsis e Panonia Scythis, " quaedam ipsorum pars in extremum Transyluaniae angulum con- 
fugit, quem etiam hodie tenent ; vnde Siculi orta est dictio, teste Laurentio Topeltino Tran- 
syluano etc. 

* Conf. y.osim. IV. 20. p. 386. s. (Kcsöl)bi f'olytatá.s). Multa de his Siculis in Nicol. Otahi AUila, inserto 
Konfiitit rebus Vngaricis pag. 135. s. j 440. 

loannes Decius Baronius 
loanni Thelegdio S(alutem) P(lurimam) D(icit). 

Quum nuper mihi exhibuisses litteraturam tuam Scyticam, et an dignam publicatione eam 
iudicarem interrogasses ; non solum honestos hac in re conatus tuos laudaui, sed etiam, vt 

[Magijarul: A HUNOK r(\í;i nyelvének ELEMEI. Rövid krrdrsekbeii és feleletekben összefoglalva 
irta THELEfíDl JÁNOS. Most pedi^' főtisztelendő és naj-y tekintetű DIETERICUS KONR.\DNAK, a 
szent hittudoinányok dokfitrának és az ulnii egyliáz superintendenséiiek lemásolta Szanthi M. László magyar. 

Jegyzet. Itt a iiiiiinok és székelyek nyelve értetődik, melyet Erdély némely népei használnak, 
s melyről Baudrandus Mihály Antal így ír a Geográfiai Le.\iconl)an : A székelyek az erdélyi tájak 
népei, kiket anyanyelvükön Szekhcly-eknc^ neveznek. Dákul: Zeekeli-nek (a mi nyelvünkön ^''rflfi- 
iiek) a kerület székeinek foglalásáért, mert a Iiimnok első kitörése után, kiűzvén Pannoniéból a 
szkithákat.' ezeknek egy része Erdély legszélső szögébe menekült, iiielyc^t még ma is birtokukban 
tartanak ; innen származik a „székely" elnevezés, az erdélyi Topeltinus !>örincz tanúsága szerint. 

Baranyai Decsi János Thelegdi Jánosnak minden jót kivan. 

Midőn nekem a nüiiap scyta át)éczédel átnyújtottad és megkérdezted. iMi'ltonak tartaiiáni e 
a közzétételre, nemcsak ez ügyben kifejtett tiszteletre méltó törekvéseidet dicsértem, hanem azon 
munkálkodtam, hogy niiiiamar közrebocsásd, és segítségedre is voltam ei)ben. Nem kételkedem ugyan, 
hogy sokak előtt kicsinyesnek és gyerniekiesnek látszik az időt ezen betűk terjesztésével és tanulásával 
tölteni: én mégis teljesen ellenkező véleményen vagyok és a dolgot méltónak tartom arra, hogy ne 
csak a mi népünk, hanem a külföldi nemzetek is megisnuM'jék. Először is, mert lia minden egyéb 
okoskodás cserben hagyna bennünket, magukból ezen iratokb()l bizonyosan megállapíthatnók, hogy 
a magyar nép sokkal régebbi és azon kelet-ázsiai scytáktól származik, a kikről azt olvassuk, hogy 
Cyrust, Dariust és más igen nagy hatalmú uralkodókat is legyőzték. Mert, miként a iiéberek, syrek. 

' V. ö. Z08IM. IV. k. ;j8(i. 1. Sok van qzen s/rkiOviknil diAii Miki.hs: Allilájábiin, idézve Bonkinics Ivi-niin 
\'ní;arir,anitn jiiiiak 135. (, 



XIU. melléklet. 




hm-; 









cy^ 



''^ 









ílTKC 



A giesseni másolat czímlapja. 



Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 



XIV. melléklet. 



jíuU* ru/nx vtítnéu/r. 

i 5 ^ .5 r á ;i -^ íf '^ / 




/^t^i«»v(~t, -- — — — » / 

iM^, -CAí^ e^, ai, ^ ^ íjf2.' í^/ ^f "^ 

tu^rzi^^ jijs^TL^ '?;:u^^«<i^, Z]^!^ 



A Rudimenta első lapja 



XV. melléklet. 



/ / L '^z rz^^'^'^'h '^^'^ Jr^rt L^y^JT^ 

f p^, en. «^' ^ p,.^ .>--^. 




A Rudimenta második lapja. 



XVI. melléklet. 



1 



i jt^^U Siadi M^sJ a/Oif^a^ i>-fctt.'^*.J £<ü^«~/ÍM««Z/ö5|«^m^a*aí-^ **-^*-"W<>;, 

i '^ 1^ ^ .^ « « ^ ^ ' 

SuMtut. ^^ étin . aiAe>i«/c»»MJ <w^" ^ ' . 







A Rudimenta harmadik lapja. 



XVII. melléklet. 



űkMtí aiwefn « pnA(i i*rntí nM/tú ng. Utam LU>*a4 , -rt 

f,wi- i.'íí.rr-^" v/»Y*^' '"^ /'^í'^ f^ r^-^ ^<lU,cy^ U-X^^, •^' 



7-.nM:ri 







/í« 



^r 



JLf 



tpru 










:-\,^ " 



^ 




A Rudimenta negyedik lapja szöveg-mutatványnyal. 



XVIII. melléklet. 



i^ 




I JióiyA^^^-^ y^íOJD x^AJc -fjAJyn 







\.C:'Í^/l^ 



A Rudimenta szöveg-mutatványának második része. 



TELEGDI JÁNOS RÜDIMENTA.IA 



97 



primo quoque tempore promulgares, et auctor et adiutor fui. Etsi enim non dubito, quin ludicrum 
et puerile videatur non paucis, tempus in hisce litteris uel propagandis uel etiam discendis 
consumere : tamen ego prorsus diuersum sentio, remque dignam esse iudico, quae non solum 
nostrae genti, sed etiam exteris nationibus innotescat. Primum enim si aliae omnes coniecturae 
nos deficerent, ex his tamen solis litteris certo coliigere possemus, gentem Vngaricam esse 
longe antiquissimam, et ab orientalibus illis Asiaticisque Scytis oriundam a quibus Cyrum, 
Darium et alios potentissimos Monarchas deuictos legimus. Nam sicut Hebraei, Syri, Chaldaei, 
Arabes et Turcae, caeterique Orientales a dextra sinistram versus, contra Graecorum, Latino- 
rumque morém, exarant suas litteras : ita etiam haec nostra elementa simili ratione scribuntur. 
Id quod vei ex eo patet, quod non solum communem pronuntiandi atque scribendi inflectendique 
cum Hebraeis rationem nostri habeant, sed etiam sexcenta et amplius vocabula reperiantur quae 
tam apud Ebraeos, quam apud nos eandem paene significationem obtineant. Deinde, vt haec 
nihil ad huius litteraturae commendationem faciant ; tamen honestissimum semper habitum est, 
vnamquamque gentem peculiari litteratura vti atque frui. Videmus enim paucissimas esse gentes, 
alioquin ciuilitate et potentia excellentes, quae peculiaribus litteris linguas suas exprimere possent. 
Nam certe nec Itali, nec Hispani, nec Galli, nec Germani habent proprios characteres, sed 
omnium eorum populorum litterae ex Latina lingua, tamquam fonté, promanarunt, Graeci quidem 
gloriati sünt, se ex Phoenicia litteras, nescio quot, attulisse, alias verő ex gruum volatu excogi- 
tasse, in eumque ordinem, quem nunc videmus, digessisse. Vnde non erubescunt inuentionem 
Philosophiae atque omnis scientiae et antiquitatis sibi arrogare. Sed vei hae ipsae litterae nostrae 
fabulas eorum abunde refutant, ac certis testimoniis demonstrant, Asiaticos Scythas et vetustiores 
ipsis, et populo Dei longe propinquiores fuisse, veteremque sapientiam ab Hebraeis ad Asiaticos, 
et ab his ad Graecos demum promanasse. lam uero si uel numerum litterarum nostrarum 
spectes, omnes aliarum gentium characteres superant, uel elegantiam consideres nullis exterorum 
elementis cedent, in hoc uero longis etiam parasangis superant, quod et sine punctis scribuntur, 
et pronuntiationes omnes multo quam aliae litterae perfectius exprimant, et denique facilius 
addiscantur. Graecam, Ebraeam, Latinam linguam totó vitae curriculo vix mediocriter addiscere 
possumus, Germanicam, Gallicam, Hispanicam, difficillime imbibimus, et ad eas ex | 441- arte 



chaldok, arabok és törökök és a többi keleti népek — a görögök és rómaiak szokásával ellentétben 

— jobbról balra írják betűiket ; úgy a mi betűink is hasonló módon iratnak. Kiviláglik ez nemcsak 
abból, hogy kiejtésünk. Írásunk és szóhajtogatásnnk módja közös a héberekével, hanem hatszáznál 
több szavnnk is van, melynek ligy a hébereknél, mint nálunk, majdnem azonos, jelentése van. Továbbá 

— jóllehet ezek mit sem jelentenek ezen ábécze ajánlására — mégis mindenkor becsületére vált 
bármely nemzetnek, ha az tiihíjdon Írásával élt és annak hasznát vette. Azt látjuk ugyanis, hogy 
csak igen kevés, egyébként műveltség és hatalom tekintetében kiváló nemzet van, a mely saját 
betűivel tolmácsolhatná nyelvét. Mert kétségtelen, hogy se az olaszoknak, se a spanyoloknak, se 
a francziáknak, se a nénicteknck nincsenek saját ii-ásjeleik, hanem mindezen népek betűi, közös 
f'i)rrásl)ól, a latínl)ól erednek. Dicsekedtek ugyan a görögök, Imgy ök, tndum is én hány betűt, 
Phöniciából hoztak magukkal, másokat azonban a darvak repülésének megfigyeléséből eszeltek ki 
és soniztak azon rendbe, melyben most látható. Innen van, liogy nem átalják maguknak tulajdonítani 
a bölcselet és minden tudomány és régiség feltalálását. Pedig már a mi betűink is bóven niegczáfolják 
meséiki't és bíztiis adatokkal bizonyítják azt. hogy egyrészt az ázsiai scythák náluk régebbiek, más- 
részt, iiogy ezek az Isten népéhez sokkal közelebb állottak és hogy a régi l)ölcsészet a héberektől 
az ázsiai néj)ekhez és csak ezektől került végre a görögökhöz. Már pedig akár betűink számát 
tekinted, minden más nemzetek írásjegyeit fölülmúlják, akár szépségüket veszed szemügyre, a kül- 
földiek semmiféle betűinél sem állanak hátrább, abban a tekintetben pedig messze fölül is nnilják, 
hogy egyrészt ékezés nélkül íratnak, másrészt minden egyéb betűknél tökéletesebben fejezik ki 
összes beszédhangjainkat és végül könnyebben is sajátíthatók el. A görög, héber, latin nyelveket 
egész életünkön át alig tanulhatjuk meg középszerűen, a németet, francziát, spanyolt igen nehezen 
sajátítjuk el, és mesterséges megértésükhöz sok könyvre, sok költségre, papírosra, írótollra, tintára 
és mit tudom én még mi más minden eszközre van szükségünk. Ezen betűinket bárki igen rövid 

Sebeslyúii : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 13 



98 A MACYAU KOVAsIRÁs HITKl.KS F.MI.KKIÍI 

percipiendas, multis libris, multis expensis, papyro, calamo, atramento, et nesc o quibus aliis 
multiplicibus instrumentis opus habemus. Has nostras litteras facillime quis addiscere potest 
breuissimo tempore, easque sine vllis libris, calamo, atramento, papyro, vei lignis, instar scytalae 
Lacedaemonicae, uel aliis quibusuis materiis, nullo negotio inscribere. Quamobrem dignas hasce 
litteras iudico esse, quae nonsolum in omnibus scholis pueris proponantur, et instillentur, sed 
etiam quas omnium ordinum homines nostrates pueri, senes, viri, mulieres, nobiles ac rustici, 
breuiter, omnes qui Vngaros se nominare volunt, addiscant. Laudo igitur propositum tuum, 
quod haec linguae Scythicae rudimenta coUegeris, et discere volentibus communicare volueris. 
Etsi enim breuiora sünt ac rudiora, quam forte quis desideraret ; tamen non diffido, quin alii 
quoque reperiantur, qui hoc exemplo haec linguae nostrae praecepta amplificare, et exactius 
tradere velint. lanus ille Pannonius, episcopus Quinqueecclesiensis nostrorum Poetarum cele- 
berrimus, quum tanta doctrina et auctoritate praeditus fuisset, tamen non erubuit, Vngaricam 
Grammaticam conscribere ; eam, si maiorum nostrorum negligentia non amisissemus, haberemus 
certe, quo in hoc quoque studii genere gloriaremur. Nunc quum illa interciderit, et tu recte 
facis, qui nostrae gentis litteraturam ab obliuione vindicare studes, et alii maximis forent dign 
laudibus. si Ungaricam grammaticam natiuorumque vocabulorum et proverbiorum origines ad 
praescriptum artis elaborarent, vt si iam cum Graecis pátriám magna ex parte amisimus, et ni 
Deus pro sua clementia auerruncet, amissuri totam videmur, saltem linguam et res gestas ac 
litteraturam immortalitati consecremus. Quanquam si id quod sentio fateri licet, meliora omnia, 
de interitu imperii Turcici spero, augurorque hanc diuinitus glóriám nostrae genti reseruatam, 
vt non multo post armis Vngaricis Dei beneficio Turcica potentia inclinetur. Quod vt Deus pro 
sua clementia faxit, vos et nobiscum totam Ecclesiam orthodoxam conservet ex animo precor. 

Dátum ex foro Siculorum, quinto die Mart. An. 1598. | 442. 



idő alatt igen könnyen és pedig bármely könyv, toll, tinta, papiros nélkül akár lacedaemon hengerhez 
hasonló fára, akár valamely más anyagra írni (beróni) nagyobb fáradság nélkül megtannlhatja. 
Miért is ezen betűket nemcsak arra tartom érdemeseknek, hogy minden iskolákban tanítsák és 
a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, 
férfiak, asszonyok, nemesek és parasztok, egy szóval : mindazok, kik azt akarják, hogy magyarnak 
neveztessenek, tanulják meg. Dicsérem tehát szándékodat, hogy a scythu nyelv ezen elemeit össze- 
gyűjtőd és a tanulni szándékozók részére közzé akarod tenni. Mert, bár rövidebbek és kezdetlegesebbek, 
mintsem talán némelyek óhajtanák ; mégis bízom, hogy akadnak mások is, kik e példa nyomán 
nyelvünk szabályait gyarajjítani és tüzetesebben tanítani kívánják. Ama .lanus Pannonius pécsi 
püspök, költőink legliíresebly'e. hatalmas tudománya és tekintélye daczára sem röstelt magyar nyelv- 
tant Írni ; melyet, iia őseink gondatlansága folytán el nem vesztettünk volna, bizonyára a tudomány 
ezen ágában is volna mivel dicsekednünk. Most. minthogy az elveszett, helyesen cselekszel, ha azon 
vagy, hogy nemzetünk írástudományát megmentsd az elf éledéstől, és mások is nagy dicséretre lennének 
méltók, ha a magyar nyelvtant és ősi szavaink és szólásmódjaínk eredetét tudományos rendszerrel 
megírnák.' hogy — ha már a görögökkel együtt hazánkat javarészt elvesztettük és hacsak az isteni 
kegyelem meg nem könyörül, úgy látszik, elvesztjük az egészet - legalább nyelvünket, történetünket 
és irástudományunkat örökítsük meg. Ámi)ár, ha szabad kimondanom, a mit gondolok, a török uralom 
bukásától minden jót várok és megjóslom, hogy az a dicsőség a mi nemzetünk részére van Isten 
rendeléséből föntartva, hogy nem sok idő multán Isten jóvoltából magyar fegyver előtt bukjék el 
a török hatalom. Hogj' ezt Isten az ő kegyességéből megadja, titeket velünk és az egész igazhitű 
egyházzal megtartson, szívemből kivánom. 

Kelt Székelyvásárhelyt (Marosvásárhelyt), 1598. évi márczius .")-én. 

' Eü/,el kiipcsolatban iiicgjejfyoz/.iik. hogy linraiii/ai Dccsi J. ebben az ('vbcíi l<i:i(liilt egy vogyes nyelvíi köz- 
moiulás-gyiíjtoményt ü (•ziniüii : Adagiorvm giaecolatiiiuviigaiicuiviii Cliiliailcs i|iiiii({iu' Háitfa, l.'i'JÖ. 



TELEGIH JÁNOS RUDIJIENTÁ.IA 99 

De litleris Hunnorum, quae vulgo litterae 
Siculorum vocantur. 

Ouot sititt Uiinnorum lHierae • 

Siculorum Transsyluanorum litterae in vniversum sünt XXXII. quae initium a dextra 
facientes sinistrorsum tendunt hoc modo : 



ah 

H 


ÍV/Í 

GY 


(09 

G 


F 


E 


cd 

D 


CS 


(törlés) 


ec's 

cz 


e6 

B 


A 


ó 

Ö 


Ö 


NY 


N 


M 


clx 

LY 


el 

L 


ak 

K- 


-K- 


ei 
J 


i 

I 


ess 

zs 


z 


V 


Ü 


U 


TY 


ei 

T 


sz 


es 

s 


er 

R 


p 



Otíomodo pronuncianiur .- 

Horum characterum sonum seu pronunciaiionem facillime absque viua voce perdisces, si 
cum Latinis characteribus conferas ; parum enim ab eorum enunciatione differunt, nisi quod 
Latini suas consonantes bifariam efferunt. Quaedam enim ita sonum edunt, ac si vocalem post 
se habeant, vt be, ce, de, ge, ka. pe, te, se : quedam verő vocalem in initio exprimere viden- 
tur, vt cf, cl, ein, en, er, es. Siculi autem vno tantum modo efferunt, quasi singulae conso- 
nantes vocalem e ante se habeant, vt eb, ecs. ecsi, cd, ef, egg, cgi, ek, el. cm, cii, etti, ep, 
er, es, ess, et, eti, es, ess. 

Ctír litterae Siculorum sutit Latinis plures .- 

Si te in primis hoc ab ediscendo absterreat, quod litterae Siculorum in tantum excrescant, 
numerumque Latinarum excedant, venire tibi in mentem debet, Romanas litteras ad enuncia- 
tionem natiui sermonis esse insufficientes, vnde cogimur litteris quibusdam, vt c', g', /', n\ i' 



A hun betűkről, melyek közönségesen székely betűknek neveztetnek. 

Hány Imn helü van'í — Az erdélyi székelyeknek összesen 32 betüjök van, a melyek jobbról 
ke/dödve, balra haladnak ekként: J, eh, ecs (helyesen: ecz), — törlés — , ecs, ed, c, ef, egg, egg, 
ah (helyesen: eh), i, ej, ek, ak, el, elg, tm. en, o, ö, ep, er, es, esz, ety, r, (helyesen: u). w (helyesen: ű), 
eii (helyesen : ev), ez, ess (helyesen : ezs). 

Miként ejtetnek ki? — Ezen Írásjegyek hanj^ját vagy kiejtését hallás nélkül legkönnyebben 
úgy tannlod meg, ha a latin jegyekkel egybeveted ; mert azok kiejtésétől, kivéve azt, hogy a latinok 
mássalhangzóikat kétféleképpen mondták ki, nem igen különböznek. Némelyek ugyanis úgy hangzanak, 
mintha hangzó volna ntánna ; pl. he, ce, de, ge. ka. pe,tc,ze; mások pedig magánhangzóval látszanak 
kezdődni, pl. ef, el, em, en, er, es. A székelyek azonban csak egyféleképpen ejtik ki, t. i. az egyes 
mássalhangzók előtt e magánhangzóval, pl. eb. ecs (ccz), ecsi (ecs), ed, ef, egg, egi (egy), ek, el, em, 
en, eni [eny), ep, er, cs, esz, et, eti (ety), ez, ess (ezs). 

Miért több a székelyek betűje a latinokénál? Ha téged az riasztana el a megtanulástól, hogy 
a székelyeknek oly sok betűjük van és a latinokénak számát túlszárnyalják, arra kell gondolnod, 
hogy a római betűk elégtelenek anyanyelvünk kifejezésére, miért is kénytelenek vagyunk némely, 
pl. a c, g\ V, n\ t" betűk értelmét megváltoztatni és egy ? magánhangzó hozzáadásával (a mit 
élesen hangsúlyozni kívántam) nyelvünk szolgálatába vonni, pl. giamoltalan niavalias (gj'ámol talán, 
nyavalyás). Hasonlóképpen az o és u magánhangzók jelentését is megváltoztatjuk és ó-nek vagy 
í;-nek irjuk, pl. (yrvlók (örülök). A székelyeknek azonban — a mint mindjárt látjnk — mindezek 
számára megvan a saját jegyük. A rómaiaknak is hiányzik két betüjök, miért is az i és u magán- 
hangzók alakját és használatát más magánhangzók előtt ilyképpen változtatják meg: justus viuens 

■ E v = u. a következő w ^ ü, az eu = v, vésíül az ess = zs. (L. alább, a „Qiiot sünt vocalesV kérdés magán- 
hangzói közé kevert í; jegyzetét. 

13' 



100 A MAOYAI? KOVÁKIRAS HITKI.HS KMl.KKKI 

vim infere, et addita (quod ego graui tono malui notare) /' vocali in obsequium nostrae linguae 
trahere, ut gamolta l'auita valias (liclyesen : giaiiioltalaii. niavalias. azaz ííViunoltalan, nyava- 
lyás). Similiter et duarum vocalium sonum o et f transferimus et scribimus b v(el) h ut brvlbk 
(helycsen : brvlbk^ olv. örülök). Siculi autem harum omnium loco peculiares characteres habent, 
vt mox videbimus. Quin et Romani in duobus characteribus prorsus deficiunt, vnde formám 
et vsum vocalium /'. et n ante aliam vocalem mutant, hoc modo. jtistus vittens vivet. At Siculi 
horum loco habent suum J U V quae vim consonantium habent et semper ante vocalem 
ponuntur, vti : 

NEVE VALA JÁNOS 

neve vala lemos \ 443 

Quomodo pronttncianttír 7'ttiuersac littcrae ? 

lam totum alphabetum dura pronunciatione, seu obtusiore sono hoc modo efferes : A, eh, 
ecs (helyesen: ecs), ec', ed, f, egg, egi (azaz: eg'), ah (így!). /, ci. ck, ak, l. el', m. ti, en\ o, 
ó, ep, r, s, S8, et, ef, u, s, eu (azaz : ev), es, ess (azaz : ess). 

Dic regulám de notatione litterarum? 

Quae apud Latinos eodem sono efferuntur, vt f. l, in, n, r, s. absque vocali simpliciter 
notata habes, vt facilius intelligas ; ceteris ideo additas vocales, quo pronuntiatio addisci possit. 

Quomodo diuiduittur litierae Siculorum .- 
In vocales et consonantes. 



Quot sünt consonantes .- 






















Viginti trés. 






















NY N M LY L 


K-K 


-K- 


H 


GY 


G 


F 


D 


CS 


CZ 


B 








ZS 


Z 


TY 


T 


SZ 


S 


R 


P 



Quomodo diuiduntur consonantes r 

In simplices et mixtas. 

Quot sünt simplices .' 
Decem et octo. 

TSZSRPNML K-K -K- H G F D CZ B 

ZS Z 



vivet. Holott a székelyeknek ezek helyett megvan az ő j, u és v jegyük, melyek mássalhangzók 
jelentésével bírnak, mint: lanos vala neve. 

Miként ejtetnek ki az összes betűk? — Az egész ábéczét kemény kiejtéssel, vagy tompa hangon 
okképen kell kiejteni: .4, eb, ecs, ec' ed, ef, egg, egi {eg' helyett), ah (ígyl), i, ei, ek, ak, cl, eV, em, 
en, en\ o, 6, ep, er, es, sz, et, et', u, ü, eu (azaz : ev), ess (azaz : ezs). 

Mondj szabáhjt a betűk átírásáról? — A melyek a latinoknál ugyanazon hangzóval nidndatnak 
ki, mint f, j, m. n, r, s. hogj' könnyebben megérthető legyen, egyszerűen magánhangzók nélkül 
vannak átírva; a többi mellé azért van adva magánhangzó, hogy a kiejtésük elsajátítható legyen.^ 

Miképp&n osztatnak fel a székely belük 'f — Magánhangzókra és mássalhangzókra. 

Káng mássalhangzó van? — Huszonhárom {b, ez, cs, d, f g, gy. Ii. -k-, k-k, l, ly, m, n. ny. 
p, r, s, sz, t, ty, z, zs). 

Miképpen osztatnak fel a mássalhangzók? — Egyszerűekre és összetettekre. 

Hány egyszerű van? — Tizennyolcz {b, ez, d, f, g, h, -k-, k-k, l, m, n, p, r, s, sz. t, z, z$). 

Hány összetett van ? — Öt (cs, gy, ly, ny, ly). Azért neveztetnek így. mivel / magánhangzóval 
összetéve adnak hangot. 

' .\ kőzóp.sö jegyet a későbbi Uffenbachl'éle liambiirgi másolat készítője & (ct) jegyre javította ki. 
' E lioiiinlyos szabályt a giesseni másoló úgy értelmezte, liogy az előző szabály /ibécz('jcl)cii az <•/, cl em. eu. 
rr, cs betűket nem kellett volna c-vel inii s ezért c magúnhangzót mellettük keresztül is húzta. 



TEI.EQDI JÁNOS RUDIMI'.NTA.IA 



101 



Quot snitt iiiixtae .- 

Quinque. 

TY NY LY GY (!) CS 

eti eni clí egi (!) ecsi 

Sic dictae quod mixtum cum ;' vocali sonum edunt. 

Qtiae est obseruatio de mi.vtis cottsonantibus ? 

Quum in nostra lingua vtimur Latinis characteribus (vt supra quoque monui) consonan- 
tibus quibusdam, quo perfectius ad natiui sermonis enuntiationem sonum referant, solemus 
accentum grauem aponere. vt í''. íj-". /', ;;/". (íuy ! ;/" helyett) f . sed Siculi peculiares litteras habent. 

NYALÁB ZOLYOLYOM (helyesen: GYALU)' GYALYV CSANÁD 

(ígj' !) nialat Zolioiu (iü\- !) cialyn Canacl 

ATYA 
atia 

Quid est obsertiattdíiiii de littera SZ .- 

Vnicum SZ alioquin simplicissimam duarum consonantium vim eatenus habere videtur, 
quatenus in vernacula lingua litterae 5, addimus s, vt Ssenoseg (helycsen : Ssentse'g), Ssepsegb. 
Siculi simplici littera scribunt, vt : | 444. 

SZÉPSÉG SZENTSÉG 

Srepscy S^mtse(/ 

Quot suut zwcnies .- 
Nouem. 

V Ü U Ö O í I E A 



Quid differunt K-K et -K- .- 

Nihil differunt, nisi quod K— K in initio, -K- ^ in fine dictionum, quum eam vocalis a 
sequitur, vsurpari commodius possit, et in fine semper corripitur. 

ADNAK AKOR 

adnak alcor 



Mit kell tudnunk az összetett mássalhanf/zókról? — Miután a mi nyelvünk latin betűt használ 
(mint arra már föntebb is rámutattam), néhány mássalhangzóra, Iiogy minél tökéletesebben tüntessék 
fel hazai nyelvünk kiejtését, kemény ékezetet szokunk rakni, pl. c\ //', /", n\ i\ de a székelyeknek 
van erre saját betűjük (Csanád, gyalu, zólyom. ni/alúb. ati/a). 

Mit kell az SZ betűről megjegyezni? Az egyetlen SZ. nolia igen egyszerű, két mássalhangzó 
jelzésére szolgál olyan formán, liogy hazai nyelvünkben az S-hez z-t adunk, pl. Szentség, Szépségh. 
A székelyek egyszerű betűvel irják, pl. [Szentség, szépség). 

Hány magánhangzó van ? — Kilencz (a, e, i, ej, o, ö, ?/, m, v). 

Miben különbözik a K-K és -K-? — Semmiben sem különböznek azonkívül, liogy A'- A' a szavak 
elején és végén, lia a magánliangzó következik utána, kényelmesebben liasználható és a szó végén 
mindig megrö\adíttetik. ^ {Akor, adnak.) 

' Az ti és V jegy hangértékének felcserélésére 1. a köv. jegyzetet. 

* Ez a V tévedésből került a magánhangzók közé. Fentebb a teljes betűsorban az » v-vel, a v ev-nek ejtendő 
eu-val jeleztetett. Mivel a szerző a v jegy így jelzett hangértékével nem volt tisztában, az u-val való jelzés czimén 
beosztotta a magánhangzók közé. L. alább az V. részben a Dobai-í'éle betűsor hasonló tévedését, mely igazolja, hogy 
itt nem a giesseni másoló, hanem a szerző tévedéséről van szó. 

' Az alább közölt marosvásárhelyi másolatból kitűnik, hogy a második -k- jegy helyén eredetileg & (et) volt 
olvasható. 

* Téves, mert az a magánhangzó (miként a példák is mutatjáki mindig előtte van. így aztán rövidítve (az a 
mellőzésével) a vég-A: jegynek ah szótagértéke van. 



102 A MAfiYAR rovásírás HÍTHLE8 KMLKKKI 

Quid differunt ZS ct Z ? 

Posteriores duae consonantes ZS et Z quomodo inter se differant ex suppositis exemplis 
facile deprehendere poteris. 

ZSÁLYA ZÖLD 

soIIm zöld 



De Abbreuiationibus. 

Quae est ratio abbreuiationis litterarum apud Siculos .- 

Habent Siculi syllabas quasdam breuitatis causa inuentas, quum lateribus consonantium 
vocales inseruntur, vt 





GO 


GI 


GA 


CSA 


BO 


BI 


BE 


BA 




110 


IP 


fi'i 


('(( 


ho 


hi 


/*e 


/;« 


RU 


Rí 


RA 


LO 


LE 


LA 


HO 


HE 


HA 


(így!) ro' 


n 


ra 


lo 


le 


la 


ho 


l,e 


//« 



ZA SO SE SA 

S(i ,'^0 sr sa 

Sed ita sünt obseruandae istae syllabae ne regulám collectionis confundant. 

bíró BALÁZS 

Biro Bcdas- 

Tales syllabae plu^es effingi possunt pro dexteritate scriptoris, vt tandem vsus docebit. 

Siintne et alti ahbreuiatiottis módi? 

Sünt et aliae abbreuiationes, quum duae consonantes in vnum coagmentatur fere absque 
vocalibus, quibus tamen in dictionibus vocales addi debent, vt : 

(?) NT RT ST LT NK NCTy NG ND NCZ 

Ili rt st It III: th/i 111/ iuJ {iíxy l) ncs 

Et haec quidem in finali terminatione locum habent, vt 

NEKÜNK PARANCSOLT ESPEReST FEReNCZ 

nehmik jxirünvsoU esjiercs(t) Ferenc: 



Miben különbözik a ZS és Z? — Hoí;v a két ZS és Z iiiássiilluiiigzú miben különbözik egy- 
niástél, íizt az alább következő péUlákliól köiiriycii niegitélheted : {Zöhl, .zsülya).'- 

Az összevonásokról. 

Mi jelentőséfje van a székelyeknél a belük összevonáaának'f' — Van a székelyeknek néhány rövidség 
kedvéért feltalált szótagjegyük, niindöii a niagánhangzók a niássalhangzúk oldalához csatoltatnak, pl. [ba. be, 
hi, ho, ca — hídyesen : csa — , ga,(/i,(/o, ha, he. ho. la, le, lo,ra ri, ru — helyesen : ru — , sa, se, so, za). 

Hanem ezen szótagj egyeket úgy kell alkalmazni, liogy a szótagolás rendjét ne zavarják. (Balázs, hiró.) 

Ilyen szótagjegy az író ügyessége szerint, a mint majd a gyakorlat megmntatja, több is alakítható. 

Van-e még más összevonási mód is '^ — Van még más összevonás is, midőn k(''t mássalhangzó 
magánhangzó nélkül csaknem egybekapcsolódik, melyekhez kiejtés alkalmával mégis kell magán- 
hangzókat toldani, |)1. {iics — helyesen: nez — , nd, ng, ngy, nk, It, st, rt, nt). 

Ezeknek a szó végén van a helyük, pl. (Fereticz esperest parancsolt nekünk). 

' R tévüdést .1 kihagyott ro rovásirásjegy idé/to elő. 

- CíiaU akkor volna éiteliiio, lia a zs mássallianir/,ót a magyar szövog s/iiitéii í-vol jelölniV Baranyai Oecsi 
cgyiüojülcjf megjelent Adagia czímtt kö'/.moii(lás^''yiijti'nu'n\ébcn s a kövotkezö (Htized löbli kiadványálian. pl. I'azm.In 
Pktkk könyveiben a z-jelzés Tordnl elö. 



TKI.HIiDI .lÁNOS RUDIMKNTÁ.IA 10 

Possmilne liac abóreuutiioiWi in mdliu dictionum i'surpari .- 

In medio dictionum vsurpari non possunt, quia regulám collectionis turbánt, vti 

ANTAL ANDRÁS 

Antal Ancira g 

Non enim sic colHgitur András Ant-al ; sed András An-tal.' 

Ouúi observaiiduni est de scribenda IHtera H (=^ R)" 

I ( R) paruum omissis duabus columnis in fine et medio caussa breuitatis saepe 

vsurpatur, vt ^ -^„^ „„„^ 

PÉTER TERCSI 

PHfr (így !) Terczi 

Vttiiiturtie Jrneter has lifteras Sictili aliis? 

Praeter has sünt quaedam syllabae reptilium formás referentes. quae non sünt ex certis 
characteribus conflatae. Siculi capira dictionum vocant, vt : 



(?) ANT (?) TPRU (?) AMB 

ant fpru amb 



ORATIO DOMIXICA.^ 
(Az Úr imádsága.) 

MI ATYÁNK KI VAGY ME'NYEGBEN SZENTEL- 
TESSÉ*K MEG AZ AZ (i-vli TE NEVED • JÖJÖN EL AZ 
TE OCSSZÁSOD (így!) : LEGYEN TE AKARATOD' • MIKÉ*PE*N 
ME*NYEGBE*N AZONKÉ*PEN IT EZ FÖLDÖN IS : 
MI KE*NYE*RJNKE*T (i-v!) MINIÉN (i-y.'i NAPIT AD MEG NEKÜ- 
NK MA : ÉS BOCSÁJD iiuy!i MEG ACS li-y!) MI BJNEINKE*T (így!) 
MIKÉPEN MI ES ME*GBOCSÁTUNK E*LLE*NÜNK 
VÉTETEKNEK : ÉS NE* VIGY MINKET ACS (így!) KI- 
SÍRTE*TBE*N : DN (i-y!i SZABA' AZ GONOSZTUL : MERT 
TIE*D AZ ORSZÁGH AZ HATALOM AZ IIROSEG (így!) 
MINI (így!) ÖRÖKÖN ÖRÖKÉ* • ÁMEN • 



Használhatók-e ezen összevonások a szavak derekán ? — A szavak derekán irmii liasználliutók, 
mivel a szótagolás rendjét zavarják, pl. (Anrlrás, Antal). 

Mert nem így tagoltatik András, Ant-al ; hanem And-rás, Antal. 

Mit kell a {latin H-hoz hasonló) R betű Írásáról megjegyezni? — Mellőzve a két oszlopot, 
rövidség okáért gyakran használják a szó közepén és végén a kis I (r) betilt, pl. {Tercsi. Péter). 

Használnak-e a székelyek ezeken kívül más hetüket is? — Van ezeken kívül még néhány 
hüllőkhöz iiasonló szótagjegyiik. a melyek nincsenek valódi betűkből összetéve. Ezeket a székelyek 
a szavak fejének nevezik, pl. amb. tpru, ant. 

(Következik az Oratio Doiuinica és a Symbolum Apostolieiim magyar szövege.) 



' Ez másolási hiba e helyett : „. . . And-rás, Ant-al ; sed An-drás, An-tal". 

- A H-vá ferdített E jegyeket csillaggal jelöljük meg. — A szók szétszaggatását a megfejtésben nem tün' 
tétjük fel. 

' Ez az egy tévedés a sor felett ki van javítva 
* Helytelenül alkalmazott k-k jegygyol. 
' Kimaradt : DITS .MEG. 



l04 A MAOYAR ROVÁSÍRÁS HITKl.RS KMM'.KHI 

SYMBOLUM APOSTOLICUM. 
(Az apostoli hitvallás.) 

HISZE*K EGY ISTENBEN MINIENHATN (így!) ATYÁBAN MENN (í-y!)- 
EK FÖLDNEK TEREHTÖÜÉ*BEN (íi;y!) É*S JÉ*ZSUS 
CZRISTUSBAN Ö EGYETLENEGY FIÁBAN MI 
URUNKBAN KI FOGONTATÉK SZENTLÉLEK- 
TÜL SZÜLETE*TÉK SZUSZ MÁRIÁTUL KINZATÉ*K 
PONTIUSNAK ALATTA • ME*G FESZÍTETEK MEG- 
HALA ÖARMAD (így!) NAPON H ALOTAIBUL*^ FEL- 
TÁMADA MENE MENYEGBEN ÜLE ATYA ISTEN- 
NEK JOBJÁRA ONNAN LESZEN E:LJÖVE*NDÖ 
ÍTÉLNI E*LEVE*NEKE*T ÉS HOSTAKAT (í-y!) . 
EISZEK (így!) SZENTLELEKÖEN (így!) : KÖZÖNSÉ*- 
GES KERESZTYÉN ANYA SZENT E*GYHÁZAT SZENT 
ÉKNEK EGYESSÉGÉ*T' • BÜNÜNKNE*K BOCS- 
ÁNATYÁT • TESTNEK FELTÁMAD AÜÁT (így!) . ES A(Z ?) 
ÖRÖK ÉLE*TET • ÁMEN • 

♦ dees Gralla pokobra, et descendit ad inferos. " 

Ha a üieterich- és Mai-féle példányok nem Giessenben készült másolatok lettek volna, a kettő 
közt több másoló közvetítését és több kéz romboló munkájának nyomát kellene kutatnunk. Mert 
valóban sok hiba az, a mi a fenti másolatban a magyar nyelv és magyar rovás ismerete hián fel- 
halmozódott. Ilyen esetben az írásjelek vonalainak szövevényét szolgai hűséggel kellett volna lerajzolni. 
K nélkül az egymáslioz liasonló e-/í, /í-ő, ő-b, i-d, j-ü és ess jegyek állandóan összecseréltettek. 
K nélkül jött létri! a gyamolla l'anna valias (gyámoltalan, nyavalyás), a galyn (gyalu), a nyálai 
(nyaláb) és a Gralla pokobra (szállá pokolra). E nélkül végül a szóelválasztó pontozás szükségét és 
a szavak írásjegyeinek összetartozó csoportjait felismerni sem lehetett. 

Az avatatlan kéztől származó másolási hibák tömege a forrásul használt Szanchi-féle másolat 
jellegét egészen eltörölte. Még a rovásirásos mutatványok sorvégi elválasztó jegyeinek ügyetlen 
elhelyezését sem lehet egész(!n forrásáiuik tulajdonítanunk, mert az IJr imádmgáhan előforduló nekii-nk 
már az avatatlan német másoló mesterkedésének jegyét viseli magán. Sőt hozzátehetjük, hogy e 
hibás másolatban még a czímlapoii megkorrigált „Szanchi M. Láfzló"' név sem biztos, mert teljesen 
szokatlan és helynévvel sem igazolható. 

Noha Tiíi.Efiui az ügyetlen giesscni niásolatlian már legalább is két másoló megett áll, személye 
még sincs elfedve szemeink elől. Kgyügyű írói egyéniségén a közeikorú Szanciu másolata még aligha 
változtathatott, a német másoló pedig már rontani nem tudott. A székely AHCz-nek tőle eredő elemi 
szabályait már Baranyai Ükcsi János rövideknek és kezdetlegeseknek jelezte. Hozzátehetjük, hogy 
nagyon hibásak és zavarosak is. Lépten-nyomon elárulják, hogy Telegdi a rordsirást már nagyon 
fogyatékosan i.wierle. Ez különösen akkor lesz szembetűnővé, midőn a rovásírás két fősajátságát, 
a magánhangzó-ugralást és az Írásjegyek összerorását kellene olvasóival megismertetni. A sz, k, 
z és zs jegyekről elmondott felvilágosítások részben feleslegesek, részben zavarosak. Néha kevés 
mondanivalójában is ellennu)ndás észlelhető. Legelső j)éldáival azt bizonyítja, hogy a v jegy nuVssal- 
liangzó s alább mégis odakeveri a magánhangzók közé. A //y, ly, ny, ly összetett jegyekről öreg- 
emberre valló tájékozottsággal tudja, hogy régiesen első jegyük ékkel is ellátható ; de az egykorú 
gyakíu'lat szerint ö is i-vel kívánja őket nyehünk szolgálatába venni s ír tnavaUúAA stb. Sőt utóbb 

' Az SS ij.s.s'/,eirva r-nek látszik. 

' Mtuitiarvl. „Iiiáiiy/ik (ínilla pokdbrii (helyesen: Szállá pokulral. rs M/áII:i alá imUlokiii " — Megjegyzendő: 
!i sor eleién, a ..liahr után kellett volnü e hiányt jelezni. 



TEI.RGDl JÁNOS RUDIMENTÁJA 105 

már azt is tanítja, hogy e jegyek „i niagáuhangzóval összetéve adnak liangot'". A XVI. századvégén 
divatba jött a cs niássalliangzó jegyének chi és czi formában való jelzése. Ebből folyólag Telegdi 
megtette ötödik i-vel hangzó összetett mássalhangzónak. Alkabnazni azonban ]nár nem tudta. Sőt 
e miatt a ez mássalhangzó jelzésével is zavart csinált. 

Ugyanilyen tévetegség hangzik ki müve latiri. szövegéből, midőn latinul mindig anyanyelviinkrnl, 
a mi nyelvünkről és hazai nyelvről beszél. Ezért föltehető, hogy ez a derék öreg székel^'t a kiveszőben 
lévő rovásírás fogyatékos ismerete avatta íróvá. Ezért dilettáns létére eredetileg csak magyarul irt 
és csak a kisebb igényű székely olvasóközönséghez kívánt szólani. A latin szöveg pedig csak akkor 
jött létre, nddőn a Dunántúlról Erdélybe származott nagy látókörű Bar.\nyai Decsi J.ínos a székely 
rovásírás nemzetközi tudományos értékét fölismerte és ennek külföldön is érvényesíthető latin nyelvű 
kiadását tervbe vette. 

Azt már tudjuk, hogy ha a tervezett kiadás ügye meg nem feneklik, a másolás másfél é\-tized múlva 
aligha vált volna már szükségessé. De — utólag el kell ismernünk — a tudós marosvásárhelyi tanár beavat- 
kozásának meg lett mégis az a súlyos eredménye, hogy a mű latin kézirata széleskörű tudományos össze- 
köttetései révén külföldre került. Ezért elsősorban neki köszönhető, hogy a giesseni másolatok létrejöttek. 
Bizonyára neki köszöidiető az is. hogy a hazai másolatok nyomán itthon szintén érdeklődni kezdtek 
a rovásírás utolsó halvánv eiidékei 



tünk a kiadásra szánt művecske késői 
niarosvásárhelvi másolatának. 



III. 



iránt, neki köszönhető továbbá, hogy ^, /O ^ J ^ 

itthon szintén nvomára bukkanhat- €^ ^0 <•(" ^ CiX 0.^"^"^ ^'CJ- C-V <^7~ 

3 á QA ^ o -/ ^ ^ 

A hamburgi másolat. C 'fx ^-^^(J^ O" oV eyP < ^ p^. 

Már megemlítettük, hogy Ham- V^ V ] JX jj 3 Hf *^ ''Ü 

burgban Telegdi művének másolatát /^ "X 

a Városi Könyvtár kéziratai közt talál- V^ l U ■C'll f^*' ^ 

tuk meg. Az a 342. számú 4-rétű ^*/^ fj /W ) \-^ 

gyü.jtelékes kötet rejti magában, a / f ' 

melynek vegyes philologiai dolgoza- 19- A hambursri más..lat betűsora. 

tokát jelző eme czíme a kötet hátán 

olvasható: .. Fhiloloyica mÍ!<eeUanea. Ms. Ajjp. XX. 4"." Az első tábla felső peremére belől ex libris 
van ragasztva e felirattal: „ex Hiblioth. Hamburg. Wolfiana" \ alább pediü,- ez a könyvtári bejegyzés 
olvasiiató: ,Critica Varia. Contenta hujus vol. vid. in fine pag. ult.". E tartalomjegyzék az egybe- 
kötött tíz darab XVII— XVIH. századi kéziratról a kötet végén számol be. ' 

A gyűjtemény első helyét Telegiu Rudimentája foglalja el. Czíndapjának szövege azonos a 
giesseni másolat czíndapjának szövegével. Némi eltérés csak Szanchi nevének írásában észlelhető. 
Itt ugyanis a giesseni másolat törlése alapján „Özanchy" található „Szanchii" helyett. Mellőzve van 
a giesseni czíndap terjedelmes jegyzete is. A másoló utánajárt annak, hogy a jegyzet szövege 
tulajilonkép Iíah.kandus lexikonát idézi, ezért helyette a czím „llunnoruni" szavához ezt a hipszélí 

' E tartaloníjcgy/.ék (a lapszámokkal részünkről kiegi'szitvp) egész terjedelmében így hangzik : I. Joh. Thelegdi 
RudimeiUa priscae Hunnorum x. Siculorum Liugitac brcvihus quaeslionibus ac responsionibus comjrrehetisa. 1 — 32 
(ai-8 X 18 cm.) — II. Gramniatica Syrlaca ad .Methodiim Scliickardianam adomata, indioans tantiimraodo, in quibus 
Syri ab Ebraeis dissideiit. 33—40. — III. Stolbergii gr. lit. in Aoad. Viteb. prof. (Graecarum literarum in Academia 
Vitebergensi professoris; Epitome Collegü Critici de Interpretatione Scriptiirae Sacrae. 1679. 41—78. — IV. Morhofius: 
De imitatione et lectione Ciceroniana. 79—120 — V. Epitaphium Jo. Geileri Keysersbergii. 120a. — VI. Von der 
Art und Eigenschaft eines Madrigals. 121—170. — VII. Acis et Amyndas. Tragoedia versib. germ. 171 — 198. — 
VIU. Alexandrinischcs Fürstenlob auf Churfiirsten Carls Pfalzgrafen bey K. (Khein ?) sein Gebiirtstag. 199—228. — 
IX. Commentarius in Cireronis de oratore Dialogos. 229— :í42. — X. Joh. Salzmann Orationes variae (14 darab) 
343— Ő46. Megjegyzendő, hogy a II. sz. értekezés 4—5. (a kötet StJ -7.) lapja közé egy négyoldalas 4-rétű XN'III 
századi nyomtatvány van kötve e eziinmeh Alphabetum Kussarum Stockholmiae. Typis Petri a Selav. Ev nélkül. 
Sebestvén: A .\1aCT'.ir Rov.'isir.'is Hite'es Kmlékei. 14 



1Ó6 



A MAOYAK ROVÁSÍRÁS HITRI.RS KMl.HKRI 



jegyzetet fűzi: .Öeii .Siculoruni. üe his 8iciilis vidc Baiidranrli Lexicoii Geogr. voce : Siculi." Ugyané 
kéz a czíiii alá. tehát a mellőzött jegyzet helyére még ezt a fontos megjegyzést irta : „JS'a; illustri 
enjiisdam Bihliothecae Codice, hanc sibi per amanuensem copiam fieri jussit Z. C. ah Uffenhach 1 714. " 
E másolat tehát a nagyhírű Uft'enbach-gyiijteményből került a Wolf-féle könyvtárl)a s innen 
a hamhnrgi Városi Könyvtárba. Ha tndjnk azt, hogy ÜKFUNBAtH Zakariás Konrád, a ki egész Nyugat- 
Kurópát bel)arangolta s minden országban foglalkoztatta a könyvkereskedőket, másolókat és könyvlolvajo- 

kat, a leghiúbb, legféltékenyebb. leg- 
/^•i J . -7(^^ irígj-ebb és egyben a legbolondabb 

XWt í '^^ ^~A^ 7 könyvgyűjtők közé tartozott, akkor 

nem lephet meg az sem, hogy a Mai- 
féle gyűjtemény példányára ráakadt, 
sem pedig az, hogy a lemásolt pél- 
dány hollétét eltitkolta.^ 

A mi esetünkben tényleg bebi- 
zonynlt, hogy Uffenbach másolatának 
nagy értéket kellett tnlajdonítani. míg 
az eltitkolt példány elő nem került. 
A M. Nemzeti Múzenm Orsz. Széchenyi- 
Könyvtára számára lefényképeztettük, 
szakfolyóiratában, a Magyar Könyv- 
szemlében, szövegét az összes rovás- 
irásos részek facsimiléi kíséretében és 
összehasonlító kritikai jegyzeteinkkel 
ellátva egész terjedelmében kiadtuk. 
Sőt, hogy a másolat eltitkolt eredetijét 
sikerrel felkutathassuk, még kiilön- 
ienyoMiatokról is gondoskodtunk. • 

Mikor a lap|)angó giesseni jiél- 
dányt az egyetemi könyvtár igazgató- 
sága kűlönlenyomatunk segítségével 
niegtalálta, a hamburgi másolat jelen- 
tősége megszűnt. C'sak könyvészeti 
adaléknak tekintlietö, de könyvészeti 
szempontból is csak a giesseni példány 
korát némileg megvilágító 1714-es év- 
számának van értéke. 

,\z igazság érdekében meg kell 
még említenünk, hogy Uffenbach má- 
solója meglepően pontos munkát vég- 
zett. Noha magyarul ö sem tudott, a 
magyar szövegen és a rovásirásos 
részeken egyetlen vonást el nem 
rontott. A titokzatos kéziratot lemáso- 
lása előtt tüzetesen áttanidiiiányozta s lapasztalatai alapján töljb nuisolási Jiibáját felismerte és 
kijavította. A „.János vala neve" példa előtt észrevette, hogy a / és V rovásirásos jegyei közt az 
elrontott í/ jegyhez hasonló ákombákomnak állatin et it jegyet kell jelenteni. A „Quot suut vocales" 

' V. ö. lo. Ge. Schelhornivs: Commercii npiMolnris V If'e.nhacinani Kclecta. Ulin, 17.")3. — K levelezésből kiderül, 
hof^ Upfknbach Ip.i. Mai János HKNUiKkel szoros baráti viszonyban állott s vele a másolás idején siyakian érintkezett. 
— U^ryane levelezésre utalt Cörnidkh i.s, midőn HXjoshoz irott 1780 nov. lí) ki levelében ezt irta : Jlemini illiistrem etiam 
Vkkknbachium in aliqua epistolarum suarnm huius opollae Thelegdianae mentionem inferre'. (M. Nemz. Mi'iz. 187S. Qiiart. 
Lat. fi. 1.: továbbá HA.ios: Monnmenlum lilemriuni Inmno-arythirum. M. Tud, .Akad. Könyvf. M. Nyelvt. 2-rét 3. sz. 14b. lev.) 

' SKiiKSTYfcN; Tekgdi János Ruilimenlájának hamburgi és marosvásúrhcli/i kr:iratn. Majryar Könyvszemle. 
líio:!. évi foly XI. köt. 247, I. — Különlenyomnfa „Huazoncjry ."ízöveg közé nyomott ábrával" líudapest. 1903. 1— 36. 1. 



Aírm.w'^to <r:)^^j rá 
-icpx^ fá : Aox^^ice tó yr 3^*2 

^y^<- 1^^ lu.m. '5T7D CXí^V iLCUy^i^ 
20. A Miatyánk és Hiszeketry hanibiiriri másolata. 



TELEGDI JÁNOS RUDIMENTÁJA 107 

kérdés jegyei közt mellőzte ezt az u-foriiia ákombákomot s helyére meglepő módon odaírta az V rendes 
rovásirásos jegyét. Ugyanig}' ki tudta javítani az „Abbreviatio"-k csoportjában a ST és LT össze- 
vont jegyeit. Az Úr imádságának és az Apostoli hitvallásnak rovásirásos szövegében merőben lij 
sorbeosztása van és a szavak részeinek elválasztását nem téveszti el. A másolt szöveg szavainak hibás 
megszaggatását ő sem szüntette meg, az elrontott betűket ö sem igazította ki, a szóelválasztó pon- 
tozás visszaállilására ő sem vállalkozhatott, de a meglepő pontosságú másolathoz mégis hozzáadott 
néhány olyan vonáskát, a melyet a szöveg megértése nélkül csakis ugyanilyen tartalmú magyar 
nyomtatvány figyelembevételével lehetett elhelyezni. Ertjük a mondatokat tagoló vonások felrakását. 
Ilyenek vannak az Ur imádsága „akaratod" és „hatalom" szavai után is; az Apostoli hitvallásban 
pedig az első sor „istenben", a második sor .atyának" és „földnek" és a következő sorok „teremtő- 
jében", „Cristusnak", „fiában", „urunkban" stb. szavai után. 

Nehogy a másoló ügyeskedése mögött valaki magyarul értő segítséget gyanítson, fölemlítjük 
azt is, hogy a giesseni másolat minden írott és rovásirásos magyar botlása szolgai hűséggel belekerült 
Uffenbach kéziratába is. Benne van a „Canad, galyn, Nilat", a „Szenoeseg" és a „Gralla pokobra". 
viszont hiányzanak fbböl is az Ur imádsága szövegéből kimaradt .. — díts meg" (szabadíts meg) 
szótagok. 

IV. 
A marosvásárhelyi másolat. 

Midőn a csíkszentmiklósi felirat marosvásárhelyi másolatát ismertettük, a másolatot őrző gyüj- 
telékes kötet tartalomjegyzékéből megtudtuk, hogy a X. számú darab tartahuát ez a latin czím jelzi: 
„Priscac Hunnorum Lingvae Riidimenta, hre.vibus quaestionibus ac responsionihus compreliensa 
oj)era et studio Joannis Telegdii". Szóval a Eiidimenta egy XVIII. századi másolata fölmerült ott, 
a hova Telegdi műve eredeti kéziratát a XVI. század végén Baranyai Decsi .lÁNOsnak, a marosvásár- 
helyi ref. főiskola tudós tanárának kiadás végett átnyújtotta. Mivel az 1739-ki Schwartz-féle giesseni 
másolat 17G4-ben nu'ir Dobai Székely S-ímirló volt, nyomban számolnunk kellett azzal az eshetőséggel, 
hogy a marosvásárhelyi példány már a Schwartz-féle másolat után készült. 

Mielőtt a giesseni nuisolat eredetije előkerült volna, nekem alkalom nyílott arra, hogy a giesseni 
után készült hambnrgi másolatot, a Bod Alhenásában lenyonuitott Baranyai Decsi-féle levelet és a 
nuirosvásárhelyi kézirat szövegét pontosan összehasonlítsam. így aztán kiderült, hogy az utóbbi kettő 
olyan közös forrás után készült, amelynek szövege már sokban eltért a giessenitől. Mivel az eltérés 
Telbgw szövegében ölt nagyol)b mérveket, ezt a részt a szükséges összehasonlítások végett itt egész 
terjedelmében lenyonuitjuk. Ezt a kiadást a szöveg rövidségén kívül megkönnyíti még az a sajátságos 
körülmény is, liogy belőle a rovásirásos részek egészen hiányzanak. 

Elementa veterum Hunnorum breviter proposita. 

Quot sünt Literae veterum Hunnorum seu Scytharum .- 

Triginta duae : (a hiányzó betűk számára hat üres sor van hagyva). 

De pronunciatione harum Literarum. 

Quomodo prontincianiur? 

Horum Characterum sonum seu pronunciationem facillime absque viva voce perdisces, 
si cum Latinis characteribus conferas, parum enim ab earum enunciatione diíTerunt ; nisi quod 



A régi hunnok írásjegyei röviden előadva. 

Hány bctüjök volt a régi hunnoknak, vagy scytháknak -? — Harminczkettő : (a hiányzó betűk 
számára hat üres sor van hagyva). 

Ezen hetük kiejtéséről. 

Miként ejtetnek ki"? — Ezen írásjegyek hangját vagy kiejtését hallás nélkül legkönnyebben 
úgy tanulod meg. ha a latin jegyekkel egybeveted, nu'rt azok kiejtésétől, kivéve azt, hogy a latinok 



lOS A MAOYAR ROVÁSirns HITRT.RS HMI.F.KRI 

Latini suas Consonantes bifariam efferant. Quaedam enim ex illis ita sonum edunt, ac si Vocalem 
post se habeant : ut : he, ce, de, ge, ha, pc, te, zc. Quaedam verő in initio Vocales exprimere 
viden- I 18. tur, ut : ef, el, em, en, cr. es. Siculi autem uno tantum modo efferunt, quo singulae 
Consonantes Vocalem ante se habeant. Pronunciantur verő sic universae veterum Hunnorum 
seu Scytharum Literae : A. eb, ets. ets, ed, e, ef, egh, egy, eh, i, ej. ek. ak, el, ely, em, en 
euv, o, ö. efe. er, es, esz, ef, eiy, u, ü, ev, ez, ex (helyesen : ezs). 

(Juomodo dwiduiitur hac Literae? 

In Vocales et Consonantes. 

Otíot sünt Consonantes? 

Viginti trés: (a liián.vv.ó betűk szúiiüira iK\i;y üres sor van liai^yva). 

(Juowodo dh'iduntur Consonantes ? 
In simplices et mixtas. 

Quot snnt simplices Consonantes ? 

Novem decim ; (két üres sor van elha,e;yva) sic dictae, quod vim unius seu simplicis Consonantis 
habeant. 

Quot sünt mixtae Consonantes ? 

Ouatuor sic dictae, quia mixtum cum | 19. Vocali sonum edunt. 

(Jttae est obsert'aiio de niixtis Cottsonantihus? 

Cum in Lingva nativa utimur Latinis characteribus, nonnunquam in quibusdam dictionibus 
Romána Lingva non est sufficiens ad enunciationem nativi sermonis ; unde Literis quibusdam 
g, l, n, t vim inferre cogimur ; notamus enim accentu gravi, hoc modo: g' , l, «', /', ut per- 
fectius ad nativi sermonis enunciationem sonus referatur. Sic in ungarico sermone Latinis 
characteribus v. gr. (azaz: verbi i;racia) Gamoltalan, pro Gyámoltalan, nazJalas pro nyaiutlyás.^ 
At Siculi et Hunni veteres peculiares habent literas has quinque. quibus implicitae vocali y 



a mássalhangzóikat kétféleképpen mondták ki, nem igen különböznek. Némelyek ugyanis úgy hang- 
zanak köziilök, mintha magánhangzó volna utánuk : pl. he, ce, de, ge, ha, pe, te, ze. Mások pedig 
magánhangzóval látszanak kezdődni, pl. ef, cl, cm, cn, er, es. A székelyek azonban csak egyféle- 
kép|)eii ejtik ki, t. i. az egyes mássalhangzók előtt hangzó van. A régi hunnfik vagy scythák összes 
betűi így ejtetnek ki: A, eb, ets, clz, cd, c, cf, egh, egy, eh, i, rj, ek, ak, el, ely, em, en. cmj. o. 
ö, ep, er, es, esz, et, ety, n, ü, ev, ez, ex (helyesen : ezs). 

Miként osztatnak föl ezen belük '^^ — Magánhangzókra és mássalhangzókra. 

Hány mássalhangzó -ran ? — Huszonhárom : (a liiányzó betűk számára négy üres sor van 
hagyva). 

Miként oszlatnak fül a mássalhangzók:^ — Egyszerűekre és összetettekre. 

Hány egyszerű mássalhangzó van ":' — Tizenkilencz : (két üres sor van hagyva) azért nevez- 
tetnek így. mivel egy egyszerű mássalhangzót jelentenek. 

Hány összetett mássalhangzó van i — Négy : a niclvek azért neveztetnek így, mert 

magánhangzóval összetett kiejtésük van. 

Mit kell tudnunk az összetett mássalhangzókról"? — Miután anyanyelvünk kifejezésére latin 
jegyeket iiasználunk, néha némely szókban a latin nyelv nem elég a hazai kiejtés kifejezésére : 
innen van, iiogy némely betűnek, g. I. m, n, t, kénytelenek vagyunk jelentését megváltoztjitni ; 
ugyanis kemény ékezettel jelöljük meg ekként: //", /'. n\ t\ hogy tökéletesebb hangot adjon anya- 
nyelvünk kifejezéséhez. így van a magyar beszedi)! ii latin jegyekkel például Gamoltahm Oyámol- 
latnn helyett, narálas nyavalyás helyett. De a székelyeknek és régi iiunnokuak ezek jelzésére a 

' A iiiássiilliaiifj/ók s/.rilian foriró acccntiis ítimvís ál ii iiiúsdló acccntiis li-nis iryaiiánt a szoiiiszéilos inair;lii 
han^'/.ók fölé fektette. 



TELEGDI JÁNOS RÜWMENTÁJA 109 



sonus perfecte editur ; ut Zólyom Gyalu Tsanád , Atya 

Nyavalyás 

Otíid obscrvandum circa Litcram ... se '/ 

Circa Literam . . . alioquin simplicissimam observandum est ; quod eatenus, quatenus in 
vernacula Lingva Literae s addimus z, ut : Ssentség, szépség, habeat vim duarum Consonan- 
tium : Siculi autem simplici Litera haec scribunt sic : szentség , szépség 

Ouid differtint (hézag a két k részére):' 

Nihil nisi quod (hézae a k-k részére) in initio et fine dictionum, cum eam vocalis (hézag 
az a részére) sequitur, commodius usurpari possit, quam alia, | 20. et in fine semper corripitur, 
ut Kalmár . . . . , adnak ..... akkor ..... nam duas Literas in se continet ka, verum utroque 
modo licebit, sive . . . sive . . . accipiat. ' 

Ouid differuitt inviccm pustcriorcs duac Consonaities'.' 

Quantum differant ex suppositis exemplis liquido deprehendi potest : ' Sálya zöld 

sdk .... 



Ouot snitt Vocalcs? 
Novem : 

De Adbreviationibus. 

Ouac est ratio Adhrcviationis Litvrartim apud Siculos ? 

Habent Siculi Syllabas quasdam brevitatis causa inventas, cum Vocales Consonantium 
lateribus inseruntur ; ut (a hiáiiyzü példák számára másfél sornyi liely van hagyva). Sed ita sünt 
observandae istarum Syllabarum combinationesl ne regulám rectae collectionis confundant. 
Non valet ergo Harmadik , quia literae (Itt megszakad). 



következő öt betűjök van. melyek segítségével a benfoglalt y magánhangzó hangja tökéletesen érvényre 
jut: pl. Zólyom . . . . , Gyalu ..... Tsanád Atya Nyavalyás 

Mit kell a ... SS betűről megjegyezni ".' — A kiilön'ien igen egyszerű . . . betűről megjegyzendő, 
hogy a mint a hazai nyelvben az s-hez z-t toldunk, pl. Szentség, szépség, akkor ez két mássalhangzó 
erejével bír, a székelyek azonban ezeket egyszerű betűvel így irják : szentség szépség 

Mihen különböznek (hézag a két k részére) '.' — Semmiben, csak a (hézag a k—k részére) 
szó elején és végén, ha azt (hézag az a részére) magánhangzó követi, kényelmesebben használható, 

mint a másik, és a szó végén mindig megrövidíttetik, pl. Kalmár , adnak akkor , 

mert ka két betűt tartalmaz, de azért mindkétféleképpen helyes, akár .... akár . . . alkalmaztatik. 

Miben különbözik egymástól a két utolsó mássalhangzó"? — Hogy iiHMinyibon különböznek, az 
az alábbi példákból tisztán megérthető : 'Sálya . . . . , zöld . . . , 'sák . . . 

Hány magánhangzó van ".' — Kilencz 

Az összevonásokról. 

Mi magyarázata van a székelyeknél a betűk összevonásának:' — Vau a székelyeknek néhány, 
rövidség okáért feltalált szótagjegyük, midőn a mássalhangzók oldalához magánhangzók csatoltatnak. 
pl. (a hiányzó példák számára másfél sornyi hely van hagyva) Hanem úgy kell azon szótagjegj^eket 

szerkeszteni, hogy a helyes szótagolás rendjét ne zavarják. Nem helyes tehát Harmadik , 

mert a betűk (Itt megszakad). 

' A szabály még így kibö\itTe is zavaros, mert a szerző nem emeli ki, hogy a Aa-tól helyesen megkülönböz- 
tetett k k jegyének ak jelentése van. 



110 A MAGYAR ROVÁSÍRÁS HITEI.BS EMLBKBl 

A Rudimenta e csonka kézirata tiilajdoiiképix'n már iioni is másolat, liánom télben maradt 
átdolgozás. Az átdolgozó a hangtani magyarázatokat uéhol összevonta, kibővítette, újból csoportosí- 
totta, más példákkal igazolta, más rendbe szedte, sőt ki is javította. így a gicsseni kézirat szerint 
18 egyszerű és 5 összetett, a marosvásárhelyi szerint pedig 19 egyszerű és 4 összetett, tehát összesen 
23 mássalhangzó van. TeiíEqdi ugyanis az ecsi (cs) mássalhangzót az összetett erji, eli, eni, cti (gj-, 
ly, ny, ty) csoportjába sorozta. E tévedést az átdolgozó felismerte s a ns jegyét az egyszerűek közé 
osztotta be. Jellemző, hogy a magánhangzók számát ő is 9-nek mondja, holott a giesseni szöveg 
a, c, i, ei, 0, ö, M, M, V magánhangzói közül az ei (j) és v jegyeit a mássalhangzók közé kellett 
volna számitania. így aztán a mássalhangzók száma 23-ról 25-re emelkedett volna, a magánhangzóké 
pedig 9-ről 7-re fogyott volna. 

Dicséretként említjük meg, hogy a magánhangzók csoportját ki tudta emelni a mássalhangzók 
kérdései és feleletei közül. A szöveg egyéb fogyatékosságaival szemben már tehetetlen volt. Válto- 
zatlanul meghagyta a s és zs jegyek czéltalan niegkülönl)öztetését és a 'sá^-(zsák)-kal megszerzett 
régi 'súlya (zsálya) példa alapján nem javította ki ÁBCzéjének azt a feltűnő hibáját, hogy a ss 

helyén x-et szerepeltet. Helyesen 

7''-^i^iá Aía ^«^ helyett helyesen alkalmazza a 

^néi ImJi. ^ ^X<*f^ '^ 6 £^ö . íSí, -y,wA <"««^"7ff) nyavalyást. Az ABCzében sikerrel 

0, megkülönböztetett ek és ak jeg3'^ek 

y kiilon kérdésében pedig nem is- 

O^-^^j^jf-" ^'^'"^fh"'^'''-^ í^-^'^ merte fel TELEODinek azt a gies- 

V 1^7~^.>^-. 'PíTf.u./^ ScA^r^ ,M,- .'~_í- seni szövegben is előforduló té- 

■H'5.we-^,vA Sí .^^:..,ju cv^. ílí. |«^.-w védését, hogy az ak jegy a szók 

^|.--.sV -^fca. ^vTi^^ Q..*.,^^..^ jí,», elején és végén akkor alkalmaz- 

_7""**^ „.„„^ j^,-j ,5^ j^ijj w'jiy, ható sikerrel, ha utána egy a 

J' *~ /O ^ r\ magánhangzó következik. Pedig 

_ azt, hogy az a jegynek előtte kell 



íS^íCn ín 'S 1"^ alkalmazza és hibátlanul írja le 

a Gyalu példát s a mellőzött nya- 



cJ^^ a^t« g 




lenni, nemcsak az ÁBCz. hauem 
a például felhozott akor (akkor) 
21. KDinároini (jsipki's György albuiii-hipja 165,'! ból. és adnak szavak ís bizonyítják. 

E két példához (a fel nem ismert 
hiba igazolásául !) a marosvásárhelyi átdolgozó hozzáadta még a kalmár szavat, a melyben az a jegy 
csakugyan a szókezdő k jegy után következik. 

A súlyos tévedést az idézte elő, hogy Telegih példáüian az ak jCgy előtt az « mindkét eset- 
ben ki van írva. Ezért aztán nem is tudjuk, hogy mit ért a kínálkozó szóvégi rövidítés alatt. Csak 
a régebbi emlékekből tudtuk meg, hogy ez a rövidítés tidajdoidvép a k jegy szóvégi (és szókezdő) 
ak szótag-értékét akarta jelenteni. 

Az összevonások fontos fejezetében csak a szótagolást zavaró összevonások két hibás példájáig 
jutott el. De a Balázs és biró példák helyett igen helyesen a harmadik szót hozza fel. Ebben 
ugyanis a rm és arf jegyek volnának összeróhatok és csakugyan zavarnák ahar-ma-dik szótagolását. 

A Rudimenta többi kérdése, továbbá a Miatyánk és Hiszekegy rovásirásos szövege elmaradt. 
Ez a sajnálatos jelenség szorosan összefügg a meglévő szöveg példáinak elmaradásával. Ennek okát 
mi abban kerestük és találtuk meg, hogy a nuirosvásárhelyi szöveg másolója és átdolgozója már 
ismerte a csikszentmiklósí feliratot. E felirat megfejtését elsősorban Teleodi művének köszönhette. De 
az is kétségtelen, hogy c gyakorlati alkalmazáskor derült ki a mű szabályainak és felhozott példáinak 
fogyatékossága. Midőn ezen némi j.'vvítgatással segíteni akart, az erőpróba olyan kevés és kétes 
eredménynyel végződött, hogy a rovásirásos példák és rövidítések elmaradását utólag felpanaszolnunk 
nem lehet. 

Abból, a mi e kézirathói kimaradt, bennünket a gicsseni másolat ellenőrzése végett csak a 
rovásirásos betűsor jegyeinek formái érdekelnének. Ezt pedig a marosvásárhelyi másoló sem mellőzte, 
mert megtalálható a gyüjtelékes kötet ama tál)lázatáu, a nuíly közvetlenül a Riidiinenta fonti szövege 
uti'in következik. Ezt a XI. számú tál)lát, mely kiloncz Itetűsort tartalmaz, a kövotkoző fejezetben 



TELEGDI JÁNOS UUIUMENTAJA 



111 



sainkTBLEGDi kis niűvébölaXVn. .j^^.t,.^ .. . J .. ' 
század derekán uasíy elöszcretet- 



imitatjuk lie olvasóinknak. Első rovatában vannak a TELECDi-féle írásjegyek. És hogy e jegyek 
csakugyan a Rudimentából valók, Tei.egpi nevének jelzése nélkül is igazolható volna azzal, hogy 
köztük a ez és cs jegyek épp úgy föl vannak cserélve, mint a Rudimenta fenti marosvásárhelyi 
szövegében. 

V. 
Egfyéb másolatok nyoma. 

Az erdélyi születésű (Sepsi- széki) Lisznyai Kovács Pál det)reczeni tanár 169:2-ben Idadott 
Magyarok Crónicá jóban ez olvasható: , Ezeknek a székelyeknek (a mint az Atyllának és meg az 
előtt való magyaroknak is) tulaj(h)n magános magyar bötüi és irásai voltának, és valamint ma irnak 
a sidók és a napkeleti népek, az ö Írásokban jobb kéz felöl bal kéz felé mentenek, mely magyar 
betűket és írásokat, hazámban lakván, én magam is láttam, sőt Erdélyben és Székely földén olyan 
praedikátorokat is, kik magyar betűkkel egymásnak irtanak, láttam s ismertem ; üijen vala Tsulai 
ncvü erdélj/i püspök is''} 

CsuLAi GYöRGYtöl, a ki az erdélyi ref. püspöki széken 1650-töl 1660-ig volt Gkleji Katona Istv.4n- 
utóda, ilyen rovásirásos fogal- 
mazvány nem maradt. De annak Áf 6 ^ i 
Igazolasara, hogy a héber, szír es 

chald nyelvekkel és Írásokkal "^.t^, .--, jtj^x »o> C-^.->n, ^-j^^-^ ^.--^ »^ «-* v^).»- « fn*p^ ^-- 
foglalkozó protestáns theologu- '"^ ^y^/;«~n J- 

tel sajátították a székely rovás- O'^í^'^O^/'cK} 

irás titkait, utalunk Komáromi ^ o n\ Q l 

CstPKBS Györoy^ debreczetn ta- ^ ,^^ -^ .r c ^yf-./ J^-. "• A^^ — 

narra es prédikátorra, a ki fen- "s^^-h xirj- '^ J " . /< l J / 

tebb, az irodalmi részben tár- ^■■'^^ " J>yi ».v»hw». , ->.~v*<* '"^"^ />y ai d f ■ 

gyalt nyelvtani művében elég ' ('ff'" C nf->*^ 

körülményesen ismertette a szé- 
kely rovásírás mibenlételét. Meg- ''-■ Miskolci C. Gáspár all)»m-lapja 1054 böl. 
emiitette, hogy a debreczeni 

czeni főiskola könyvtárában is volt egy ilyen könyv. Ennek alapján állapította meg, hogy a tiila.jdon- 
képeni magyar írásnak 32 betűje van. mert a k-K másképen írják közepett, másképen végül s elől. 
Ebből azti'in mi is megtudtuk, hogy a debreczeni nagy égés alkalmával elpusztult rovásirásos könyv 
csakis Telegdi liudimentájdnak másolata lehetett. 

Komáromi Csipkés Györíív irástudomáiiyának egyébként maradt fenn egy érdekes írott; emléke is. 
A debreczeni főiskola könyvtára őrzi Kismariai Vkszklin PAi,nak azt a XVII. századi emlékkönyvét, a 
melynek 241. lapjára Komáromi Csipkés György Leidenben, 1653 márczius r2-én (IV. Idus Mártii 
.íulíani) Telegdi-féle betűkkel és Telegdi-féle szabályok szerint irta fel ezt a jobbról balra olvasandó 
s görögül is megismételt szöveget : 

ELÉG ÉNNEKEM AZ ISTEN KEGYELME. TE ESMÉRD 
MEG MAGADAT. 

E lap facsimiléjét 21. sz. ál)ránkoii mutatjuk be olvasóinknak s teljesség kedvéért a rákövet- 
kező 22. sz. ábrán bemutatjuk ugyanezen emlékkönyv 297. lapjának facsimiléjét is. mert erre meg 
Miskolci C. Gásp.ár 1654 febr. 3-án Franequerában irt rovásirásos eniléksorokat. Ennek ugyanúgy 
olvasandó szövege így hangzik • 

LÉGY HÜ MIND HALÁLIGLAN ÉS TENEKED ADOM AZ ÉLETNEK 

KORONÁJÁT. 

' 1. m. Debreczen, 1692. 12-rét, 172—3. 1. 



112 \ MAOYAH F'.OVÁSIRÁS HITIÍI.KS KMI.RKKI 

Jellemző. h(>í;y a hangzó-uj^Tatáísnak e<;vik feliratlian sincs iiydiiia. Felületes érfleklödíi a 
Budimenta niinrien szabálylyal ellenkező rossz példáiból ezt nem is tannlhatta meg. Ezért inrijiik 
meglepőnek, hogy Komáromi Csipkks György egy esetben legalább a k — k jegyet alkalmazni merte. 
Irástörténeti szempontból még érdekesebb Miskolci C. Gáspár ii-ás mutatványa. Ebben ugyanis a (j és 

l jegye meg van fordítva. Szerepel benne továbbá egy 

^, külön é jegy is. Alább kiderül, hogy ez a három jegy 

VII AntlCftia Hunncnimlllemen.ta. ,.^..^1^ ..bjj^n a betűsorban szerepel együtt, a melyet Bkl 

ff f J a ez b A Mátyás 1718-baii kinyomatott. E betűsort ő Kapossi Sámukl 

/-> *v Ah Lí^ a. ~yr \ gyulafehérvári tanártól kapta. A marosvásárhelyi kézirat 

kilencz betűsorában külön szerepel majd egy Kapossi- 

féle is. E betűsorban a g és l nincs visszafordítva, viszont 

/ Lii kfwak h gtf yh tökéletesen vau írva az r. Mivel MmKoixM C. Gáspár a 

/)k (3 N CC /" ^ Bél-féle fordított (j és l társaságában ezt a Bél-félétől 

elütő tökéletes r jegyet használja, arra a meglepő ered- 
ív Z' o no n m r k j iiiéiiyre jutuiik, hogy Telegdi 1598-ban világgá bocsá- 
\A J ^ 5 3 3 á -^ ^ "^ **'** '^'^^•'''•líí' í> XyUl. század derekán, tehát fél évszázad 

mnlva már romlott Ijetűsorokknl volt Európaszerte for- 
i^ I ^zs z I' !' " ! galomba hozva. 

-j -4- Ql \A KA K ^^ /\ -'^2 ^l^ö teljes Telegdi-féle betűsor — tudjuk — 

J 1703-ban Oxfordban, az angol Hickeb György Antiquac 

^/ ^ literainrae seplentrionalis libri dtio czimü nagyivrétü 

„f, rí művének I. kötetében látott napvilágot. Az első kötet 

^^ J élőbeszédének MII. lapjához csatolt réznyomat VII. száma 

2;í. Hickcs Haisáiiyi-f'éli; ÁBCzéjc l(i78-ból. mutatja be azt a 28. sz. ábránkon is látható betűsort, 

a melyet Hickrs 1678 táján a magyar Harsányi JÁNostól 
kapott. Noha a betűk legtöbiye értelmetlenül elrajzoltatott. a két e és két k jegye elárulja, hogy a 
forrás ezúttal is Telegui Hudimentája volt. 

A következő 24. sz. ábrán azt a „Magyar ÁBCz"-ét közöljük, a melyet KiSÜ körül jegyzett 
bele valaki Gönczi György De disciplina ecciesiaslica czimű IBi;?-ban Debreezenben megjelent latin 
művének m. nemzeti múzeumi példányália. Néhány jellemző betűje segítségével alál)b megállapítjuk, 
hogy ennek is a Rudimenta 

volt a forrása. fO ^ ^ y Ő^.C'-f} v . 

Sorrendben haladva itt kell *^''" -*- -4- . . / ^ / 

megemlítenünk azt a Rudímenta- 
kéziratot is, a melynek segítsé- 
gével 1690-ben Marhigli a szé- 



kely földön felfedezett rovásirá- <^,.'lí V W^. /A ~7 \/ "7 t 



SOS fadarab középkori magyar y^ * ^"^ ii^ ^^-K r/c~ ^ 

szövegét jól-rosszul megfejtette. 

A rovásirásos szöveg betűsora 

természetesen jóval tökéletesebb - — ^ ■»- "í» 

volt, a Tk,i,kodi szövegét tolmá- ^ /" '* f i'^ j^ > <> 

csoló székely pedig már a Rudi- ü ^ ~f~4 91 / i \í/ t^ ff) /fV 

mentát sem értette meg. Ila L. A. r"~~^ ^ ( 7 ^ r ~4l 

ehhez hozzávesszük, hogy ^'^^'- ^ jj H X 4 f l ^^' ^ ^ ^ 

si(ii,i magyarul nem tudott, ak- ' ' — ' /. / ^-^ 

kor ni'm csodálkozhatunk azon. 04 Egy l(;8o tájiin följcf'yzclt AH(V.. 

iiogy a betűsor liangértékének 

megállapításába számos hiba csúszott be s hogy Marbigli a Rudinw)tla lauilásál is reirei'rtve. 11 

magánhangzókat mindig Tki.rgdi c magánhangzójával együtt akarta órvényesiteni. 

Ez után Otkokocsi Fóris Fkukncz 1693-ban Franequerában megjelent Origines Hungaricae czimű 
könyvének hat betűre terjedő rovásirásos mutatványa következik. A 25. sz. ábránkon látható hat 
jegyet egy Álphabctum antiguorum Hunnorum czimű teljes betűsorból vette át. .lel/.i azt is, hogy 



TELEGDI JÁNOS EUDIMENTAJA 



113 



ezt az ÁlíCzét egy barátja Velenczébeu közölte vele, ez pedig Magyarország nyugati (?) részéből 
kapta valakitől, „j^finthogy azonban — folytatja — ezek a betűk még magam előtt is gyanúsak, 
különösen azért, hogy a marjánhangzók [melyeknek száma nyelvünkből hét) a mássalhangzókkal 
vegyesen vannak az enrópaiak nukljára elősorolva, azért azok közzétételét, vagy rólok való bizo- 
nyosabb Ítéletemet addig elhalasztom, mig — ha isten megengedi — rólok máshonnan jobban érte- 
sülök. Mert az az ember vagyok, a ki nem szeretek semmit homokra építeni". Mikor pedig izei- 
tetőül a hat első betűt már bemutatta, megjegyzi, hogy az összes jegyek száma 34, mivel a lágy 
IJ!/^ h^ '"■y ^^ ^y mássalhangzóknak más jegyük van, mint a 7, l, n és t mássalhangzóknak.' 

Otrokocsi ezzel kétségbe vonhatlanul bizonyságát szolgáltatta annak, hogy a Magyarországból 
érkezett velenczei forrás csakis Telegdi Riidimentája lehetett. Nyelvünk magánhangzóinak száma 
ugyanis nem hét. hanem — a rovásírás betűsorában nem szereplő á-t és az utólag belehelyezett é-t 
is számítva — kilencz. Otrokocsi tehát a hamis számhoz ligy jutott, hogy a Rudimenta kilencz 
magánhangzója közül kiküszöbölte az oda nem tartozó ei (j) és v mássalhangzókat. A Rudimenta 
tanítását hirdeti akkor is, midőn a betűk számát azzal igazolja, hogy a négy „lágy" (Telegdi szerint 
is megkülönböztetett négy „összeteti") magyar mássalhangzónak külön jele van. 

SzAMosKözYröl szóló előző fejezetünkben meg kellett emlitenünk. hogy Nagy-Ari József meggyanú- 
sította OrROKocsit SzAMosKözY Onyitics czímű műve kéziratának elplagízálásával. Miután Otrokocsi 
egyik forrását most megismertük, az érintett tárgyban ezt a kíméletlen vádat egészen elejthetjük. 
A megenditett velenczei forrás semmiféle kapcsolatba sem hozható azzal, hogy száz évA^el korábban 
SzAMOBKözY szintén Felső-Olaszországban járt. \ kik késölib ott megfordultak, azok éppen az ő föl- 
jegyzése miatt érdeklődtek a tlórenczi könyv iránt. Bbrzeviczy Albert említi, hogy 1818—1820. évi 
külföldi tudományos kutatásai folyamán Kómában 
az Anyclica Aiiyustinia)ionim könyvtár magyar 

vonatkozású kéziratai közt szintén talált egy Rudi- e. a cf ez. 6 A 

menta-másolatot, melyet „kétségkívül valamely ma- 3 "ih í^ *^ j^ í\, 

gvar tudós a végre ideküldött, hogy a régi magvar 

■ ., , - ,. .,.„,. ', " , , ■ 2ö. Otrokocsi Fóris Fereiicz betümutatváiiva 1693 ból. 

betűknek formai az itt levő lures es gazdag könyv- 
táraknak kézirataiban megkerestessenek vagy fel- 
találtassanak, leginkább jiedig a florentziai könyvtárban, melyben hasonló magyar betűkkel írott 
könyvet lenni állított felül ft. i. a Rndimcnla idézett czinu-ben) emiitett Baranyai Drcsi Já.sos (tévesen 
SzAMosKözY János helyett)." " 

Nekünk az a benyoiiu'isunk, hogy NAGv-ARit a két Orirjines közös czime és — ha az érintett 
tárgyra is tekintettel volt — a valóban megtévesztő Rettegi-féle kompiláczió vezethette félre. 

A következő század elején a székely betűknek szélesebb körben való terjesztésére Lakatos 
István csik-kozmási plél)ános 1702-ben írott Sifuiia accuratins, quam hacíenus, delineata et deseripta 
in hicemque data . . . czimü művecskéje lett volna iiivatva. A nyomdália szánt, de soha meg nem 
jelent és kéziratban mégis széltére elterjedt kísérlet Thcróczi ismert soraival hívja fel a figyelmet az 
erdélyi székelyek ősi eredetű írástudományára. L'tána pedig Aljihabetum Siadorum seu veterum 
Hunnoruni, qui a dextra ad sinistram scrihehard czimeu megkezdi a Rudimenta rövid kivonatának 
közlését. Benne tehát a mássalhangzók szintén felos/lannk egyszerűekre és összetettekre. Az egy- 
szerűek közt a ez és cs jegy fel van cserélve ; az összetettek száma megmaradt ötnek, mert a cs itt 
is megmaradt közöttük. A sok kihagyás daczára a z és zs jegyek felesleges megkülönböztetése a jól 
ismert zöld és zsája példákkal együtt továbbra is épségben maradt. Ugyanígy megmaradt a két k 
jegyről szóló tanítás is azzal a tévedéssel együtt, hogy az a jegy nem előtte van, hanem utána követ- 
kezik. Megismerkedünk az összevonásokkal és a Ferencz esperesről szóló példa eme bővített kiadá- 
sával: „Azért Esperest parancsolt ollyant nekünk, rongy ingh, mind Ferencz''. Ezután az r jegyi'ől 
szóló szal)ály következik a például felhozott .Tercsi" és „Péter" nélkül. A hüllőkhöz hasonlított 
összerovások záradékul felsorolt hibás példái szintén elmaradtak. Ha végül megemlítjük azt, hogy 
betüsorálian a zs jegy .i-nvk van jelezve : nemcsak azt tudjuk meg, hogy a Rudimenta fogyatékos 

' I. m. .S20— 321. I. 

* Jegyzetei magyar hazáik'ü illHn és a külföldi kmyvtárakbati tálálható jelenségedről. (Tudományos GyüjtcMiéiiy 
1820. évi VI köt. 4G. I.) 

Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. Iv 



114 



A MACYAR ROVAiílKAS HITHLEB KMI.KKKI 









Si:.. 


'^a^az/TF. r ^rry//r7y^/r?o / 




U^ 


Vlf^., 


a,>, 


'^-Lean^ /^Av^ 




<:dcÁL; 


^._^ 


3»«^ 


«/■ 






... 


4 


u 


4 


4 4 


4 


^ 


A 


4 


K 


X 


-1 




^. 


X 


X 


JC 


X 


yi 


X 


X 


X 


X. 


^ 


R. 




H 


4 


t 


^ 


t 




tf 


^f 


H 


Ar 


vL 


G. 




4 


H 


M 


A 


T 


H 


H 


4^ 






G. 




f 


+ 


+ 


.f 


f 


4r 


4- 


-f 


+ 


<4 


^ 


D 




3t 


í) 





C) 


3^ 


í^ 


:? 


:0 


P 


X 


C4> 


É 


"f"r- 




D 








? 




D 








E 


ÍU^ 


© 





® 


@ 


© 


® 


® 





® 


V 


V 


F 




yA 


A 


A 


A 


A 


A 


A 


A 


y>v 


p 


rx 


G 




* 


* 


í 


í 


í 


^ 


^ 


y 


4^ 






GY 




X 


X 


X 


ÍC 


X 


X 


X 


X 


^ 


X 


X 


H 




t 


t 


t 


t 


t 


t 


t 


t 


t 


L 


ít 


I 




7 


a 


1 


7 


7 


^ 


J 


J. 


"1 






J 




O 


O, 


^ 


♦ 


o 


o 


c> 





o 




4^ 


g.^i 




Z 


N. 


N 


z 


z 


N. 


Jí. 


TV':^ 


i^ 


F 


rs 


Mu 




A. 


A 


ÜK 


J^ 


A 


^ 


A 


^ 


A 


TV 


A 


L 







0. 











®. 















I.Y. 




a 


á 


^ 


3 


Á 


á 


^ 


^ 


a 


t 


t 


M 




o 


:) 





D 


3 


3 


3 


3 





A 


A 


N 




? 


3 


3. 


.1 


5 


3 


^. 


3 


^ 






NY. 






e) 


/D 


á^ 


£ 


c5^ 


S) 


B 


J 


A 


4^ 







X. 


SC. 


F 


:r 


X 


oH. 


^ 


^ 


:X 






ű 




3 


3 


*3. 


3 


3 


> 


3 


3 


^ 


1^ 


B 


P 




H 


/ 


K 


H 


H 




J 


J 




R. 


R. 


R 






H 


M 






M 


K 


yi 


M 




4^ 


R 




A 


A 


A 


A 


A 


A 


A 


A 


A 


^ 




Sáx 




/ 


X 


1 


1 


1 


"7 


^ 


\ 


I. 




M 


Sl 




J. 


Y 


X 


y 


J^ 


U 


y 


y 


Y 


4^ 


74^ 


T 




H 


X 


X 


s 


^ 


X 


X 


X 


X 






Tv 


M 


tx3 


N 


N 


N 


K 


[XJ 


M 


M 


íl 




U 




'r 


^ 


h. 


^ 




5 


*-) 


^ 


V 






Ű 




M 


M 


yVl 


^ 


M 


M 


^ 


^n 


00 




1^ 


w 




H 


H 


N 


^ 


^ 


^ 


^ 


k^ ^ 


X 




z 




T 


H^ 


i.^ 


y 


T 


JÜ. 


-i: 


Y YI 






z^;^ 


•^■'ft 



2G. .A miirosvásárhelvi ké/.iiat kilenc/, s/.i'ki'lv ABCzéj 



TELEGDI jixOB RUDIMEXTÁJA 



115 



kivi Illatával van dolgimk, hanem azt is, hogy Lakatos forrása ugyanaz a hibás erdélyi változat volt, 
a mely több kutatónkat, köztük Kájoni JÁNost is félrevezette. ' 

Szinte hihetetlen, hogy a Telegfli-niásolatok ilyen bősége közepett Bei- MátyásI, a kutatásra 
sarkalt hazai és külföldi tudósok egyike sem tudta a Rudimentával és Hickeís művével megismertetni. 
Neki pusztán csak az a betűsor állott rendelkezésére, a nielylyel Kaposbi Sámuel, a Gyulafehérvárra 
áttelepített sárospataki ref. főiskola 1713-ban elhalt tanára örvendeztette meg. Jellemző, hogv" ez a 
magyarázó szöveg nélkül szereplő 

betűsor közeli változata v<ilt annak .tSAT. ft M. a3i'!ídr.Tt. iWpij 

a másik betűsornak, a melyet Har- 
sÁNvi János ugyancsak szöveg nél- 
kül bocsátott annak idején az angol 
HicKBs rendelkezésére. Nevezetesen 
KAPOKsiéban is külön jegye van az 
e és é betűknek, továbbá szerejje! 
nála a két r jegy is, a melyek 
közül az egy vonalból álló jegy 
szára szintén ferdén áll. Még fel- 
tűnőbb, hogy a ipj stilizált és 
jobbra döntött jegye a Harsányi- 
és Hél-féle változatl)an egymáslioz 
sokkal jobl)an hasonlit, mint a 
mennjáre Kapossi marosvásárhelyi 
betűsorának renfJes 7// .jegye a 
Bél fél(! kiadvány //»/ jegyéhe/, 
hasonlit. 

Az utóbb említett betűsor a 
marosvásárhelyi kézirat ama táb- 
lázatán maradt reánk, a melyen 
kivüle még más nyolcz betűsor is 
szerepel. A mellékelt 26. sz. ábrán 
látható gyűjteményt a Rtidimcnla 
marosvásárhelyi másolója abban a 
hiszemben állította össze, hogy a 
székely rovásírás betűsorának ki- 
lencz külön változatát mentette 
meg. Arról tehát sejtelme sem 
volt, hogy — kezdve a TELEODiről 
czimzett első rovaton — egytöl- 
egyig a kézröl-kézre adott Telegdi- 
féle betűsor eltorzulásának köszön- 
heti létrejöttét. Ma azonban már 
nem nehéz igazolni, hogy e válto- 
zatok valamennyien egy külön ki- 
alakult erdélyi családba tartoznak. 

A törzs, melynek betűi a giesseni változat betűihez és a Telegdi előtt lejegyzett betűkhöz leg- 
jobban hasonlitiiattak, Haesányi és Kapossi ama közös forrásában keresendő, a melyen a ez és cs 
jegye még nem volt fölcserélve, a két r pedig pontosan meg volt különböztetve;* viszont — a 
romlás útjára térve — nuir stilizálni kezdte a &, gy, j, ny, 0, ö, p, r, sz és ty jegyeket. A tudatos 



oAívkabetum ChCxtririo-S^cytkiaim — . . 


^ a. 


3 


• 


X 


K. 


X b. 





k 


A 


s. 


t c^. 


cAT 


. k.fn. 


-v 


í^- 


M cs. 


A 


l 


y 


í. 


t d. 





k 


X 


tv 


3 c. 


á 


ttl. 


N 


u • 


D é 





n. 


h 


ti . 


© / 


^ 


hy 


wH 


V. 


A. ^ 


© 


0. 


^ 


c . 


^ sy 
. X k. 


3 

S 




p- 

1: 


^ 


CiS. 


X 
X 




1 






<x 


ho. 



27. Bél .Mátyás Kapossi-félc ÁBCzéjo. 



' E niíivecske számos másolatban maradt fenn. Mi a nagyszebeni Bruckenthal-Múzeum, a marosvásárhelyi 
Teleki-Kön.n'tár, a .AI. Tud .\kadémia könyvtárának 1—1 példányát s a M. .Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi-Könyv- 
tárának :i példányát vizsifáltiik meg. — Kájo.sm betűsorát 1. e könyv VIII. fejezetében. 

- HAR^sA.^v^ rovata Hicmís kiadványa nyomán van kitöltve. Hibás jegj-ei közt csak a nagy R szerepel annak 
jeléül, hogy a kis r kimaradt. 

15* 



116 



A MALfYAR ROVAKIRAS HITHI,KS EMLKKEI 



ráltoztatás czélja a liasoiilúiiak tetsző, vaj^y könnyen összetéveszthető je.:;yek nie^^külöuböztetése volt. 
Ilyen megbolygatott csoport volt a b — h — ty, az c-n—ny—ó-ö, a il—i, az ak—R és az r—sz. 
A sokból például csak pár tudatos változtatásra mutatunk rá Az ak azért lett kissé hátra, vagy 
kissé előre buktatva, hogy inkább Z, vagy N formájú lij jegy legyen, mintsem hányat fektetve a 
nagy R .jegygyei legyen azonos ; nuisrészt a nagy R jegy is átformáhklott a latin betűsor H-jává. 
Az sz jegye függőleges, a kis r jegye jobbra dőlt vonal volt : az sz jegyét tehát balra döntötték s 
kissé hullámossá változtatták. Az összevonásokból rájöttek a megkülönböztető járulékok alkabua- 
zására s néhány betű (pl. az ny, o, ö, ly) változataival valóságos bábéit idéztek elő. Ilyen járulék 
alkalmazásával jött létre ebben az erdélyi változat-csoportban az é külön jegye is. 

Ha tehát e zavaros alakula- 



iiícrtzt^u7u 



iJtSfU 0/,j.nJ/tr 



effhtf-ti 



tSC t V ű u ty t Ji J- ;í , ,, 

C^f^'. f ,Jri CÁaraftejt„f i-nru^ (yjXnr 'xr^m .Jínfwr- 



'' jZ€^^14. 









r 



,7Í ^Js I/Jr '^' o/;t-^ 






<^Jk 



■^ílercp a-nJi 



lyiiít * 7iJ/ rr/í /Tr'i 



Jll- 



'YíuJ:2íM.^ ^/-^ Itcra 



■/ ojftJijri^J^í* 



cöctnn 



fJaiJnofi ^^^ 



ó o ■»( TI "1 ly t rJ< oJí ; i li .(y q\\ j ^ ,1 cs ti >> i 

H-" ^ M G"^ N>sy/ A H3 



%jii^f nutxiTLd/jr 



J- 






■■ eaj<íc/»m zí/. a^t.t*'i 



"'Cr- 



28. A maro.svásáihelyi kézirat Ivapo.ssi-félc és Névtelen ABCzéjc. 

rovat alaposan megromlott Telegdi-félc betűsora köré. Ezek közül legi 
romlott betűsora Dobai rovatának van Ezt a táblázat készitőjc külön 
Lilerae Siculae ex Notationibus Generosi STKPH(ani) Dobai. .\ betűsor 
vonatkozó keltezés olvasható: „Anno 1753. dio 2'"' May".- (L. a 29. 



tokát a maguk értékére leszál- 
lítjuk, a marosvásárhelyi kilencz 
betűsorból sem nehéz kibogozni 
a Telegdi-féle betűsor archi- 
typusát. A jelzett Harsán\i-Ka- 
possi-féle törzs ÁBCz mellett 
Bél és „Lipsms" rovatai már 
nem számitanak, mert az utóbbi 
kettő a Kapossi-féle betűsor ki- 
nyomatott változatait jelenti. Az 
utóbbi ugyanis a Die so nöthiye 
als nützliche Buchilruckerkunst 
nnd Schriftgieszerey czimű 1740. 
évi lipcsei kiadvány ama betű- 
sorát jelenti, a melyet kiadója 
Bél M.ítyás 1718-ban Lipcsében 
megjelent De retere literatvra 
hunno-scythica exercitalio czimű 
kötetéből merített. ' Mivel e 
kettő a tál)lázatban egymástól 
némileg eltér (pl. Bél é jegye 
Harsányi rovatába került) s eltér 
Bél kinyomatott betűsorától is, 
az utóbbit 27. sz. ábránkon kü- 
lön bemutatjuk olvasóinknak. 
Hemutaíjuk továbbá (28. sz. 
ábra) a marosvásárhelyi kézirat 
Kapossi-féle betűsorának külön 
lapját is. 

.\ többi rovatot — - Dusiét ki- 
véve — a C2 és cs jegy téves 
fölcserélése csoportosítja az első 
régibb jellege, tehát legkevésbbé 
la])on is szerepelteti c ezimcn : 
alatt pedig ez a lemásolásra 
sz. ábra felső részén.) 



' Közvetitctt úton n^fyaninnuii meritett Oertelius János Gobokukd, a wittenluMfj-i Cf^yetem jeles masjfyar lialljra 
tója is, midőn 1719-ben agy rimaszombati barátjától azt az alaposan elrontott betűsort me.ffkaijta, a moly ntóbb 
Harmónia (I) orienlis cl occidicntis spcciatimqvc hvngarirac cvm hehraca etc. czimíi müvében megjelent. Kiadta Hi.ivai 
JAnos. Wittenberg, 1746. — Fa<;similéj6t 1. Sebestyén : Rovás és rovásin'is, 25(5. 1. (Kthnographia, 1004. 4Ü9. 1 ) 

' Nem tévesztendő össze Dobai Székely SamuelIcI, a ki a XVI [. század derekán szintén kutatta a rovásirásos 
emlékeket s a kinek Schwartz Godofréd 1764-ben meifkiildőtle a giesseni kézirat másolatát. Skbestvín ; liovás és 
rovásírás, 2.57. 1. jegyz. (Ethnographia, 1904. 410. 1.) 



TEIiEOllI JASOS RUDIMRNTA.IA 



117 






L ^y itt. iiiiiit a táblázaib.iii ez a váltó/.. ,t őrizte meg legjubban a rovott jegj'ek merev vonalait. 
Összes társai közt ebben van érintetlenül a h, gy és ak .jegy. Különösnek tetsző ő, v, zs jegyei 
megtalálhatók az 1680 táján másolt fenti (24. sz.) Telegdi-féle ÁBCzében, a melynek ez és cs jegye 
szintén el van cserélve. Végül megemlítjük, hogj' Dobai betűsora aiiban is eltér a táblázat többi 
betűsorától, hogy benne az u és r szintén el van cserélve. 

A giesseni másolat betűsorában az u jegj'e v-vel, a v jegye eu-vel van jelezve, a magán- 
hangzók közt pedig az u-val jelzett u jeg}- mellett még (kilenczedik magánhangzó gyanánt !) a v-vel 
jelzett y jegy is szerepel. Arra kellett tehát gondolnunk, hogy Trlrgdi János a betűsor hangértékének 
megállapitásánál az eh, ccz. 

ed stb. példájára e-vel irott -\ ^ ^^ 

en (ejtsd: er) hangértékével C ^^^ ^y.jy ^ cMmnonJy-cJ . ^,^z J,:^I jj/^ 
nem volt tisztában. Noha eb- •' 

l)ől folyólag a Gyalu példá- 
nál és a rn összevonásánál 
szintén feltűnő zavar volt 
észlelhető, még mindig fenn- 
fiirgott az az eshetőség, hogy 
e hibát esetleg a külföldi, ta- 
lán magyarul jól nem is tudó 
másolók keverték bele Tklecim 
szövegébe. Most Dobai Istváx 
avatag betűsorának u-val jel- 
zett V jegye és v-vel jelzett 
ii jegye kétségtelenné teszi, 
hogy Trlrgdi Riidinienlájií- 
lifin ez a tévedés csakugyan 
benne volt. 

Hzzel aztán belnzonyn- 
sodott az is, hogy Dobai szin- 
tén Telegdi-féle betűsornak 
volt birtokában. Egy olyan 
Kudinienta-niásolatból ismerte 
meg, a melyben — ugyan- 
csak a megtévesztő hangérté- 
kelés miatt — az ecz és ccs 
(a giesseniben ccs és ecsi) 
már fel volt cserélve, de ez 
a szemetszúró hiba még érin- 
tetlen maradt. 

Végül még Dksi rova- 
táról kell röviden megendé- 
keznünk. Ebben — enditet- 

tük — a ez és cs még nincs felcserélve. Mivel külön é jegye sincs, hihető, hogy régibb is a vele 
egy csoportba tartozó Harsányi-Kapossi-féle betűsornál. Azt. hogy ez is a RudimeiUáhól került ki, 
már a táblázat összeállitója bebizonyította. Mellékelt 29. sz. ábránk tünteti fel azt a Dobai mintájára 
elkészült külön kpot, a melyen betűsorával együtt szerepelteti az abreviatiók ama jól ismert cso- 
portját is, a melyet Dési csakis Tei.eüdi kéziratának másolataiból ismerhetett meg. 



Zalimahei 



Luiqin 



&.,<-Q>..l, UJ.«r/J^„.J 



3 OáOyíKONTltTíAeD+MtA"^ 
H' MMSNXJl/V/V13yS>P 

^ Ji Jí Síi lu r, m to U ÍJ - /" Ae. Aa j/ü j/i j^ 60 6. ia. 

n, Jt U „ír ^ y -O nci 

"29. \ marosvásárhelyi kézirat Dobai- és Dési-féle ÁBCuéje. 



HETEDIK FEJEZET. 
AZ ENLAKAI FELIRAT Í668-BÓL. 

I. 

Báró Orbán Balázs felfedezése. 

Midőn Báró Orbán Balázs A tSzí-kelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei 
szemponthói cziniű IiMt kötetes művének anyagát gyűjtötte, tanulmányútjain éber figyelemmel kutatott 
a székely rovásírás epigraphiai emlékei után. Azt már tudjuk, hogy a csikszentmiklósi feliratot nem- 
csak eredeti lelőhelyén, hanem Kunich és mások tévedéséből folyólag Gyergyószeiitmikhison. sőt Csik- 
szentmihályoii is hiába kereste. Most pedig arról számolunk be, hogy a szerencse egyszer mégis 
rámosolygott: midőn az enlakai feliratot J8(j4 márezius havában felfedezte. 

Ez a kis unitárius község Udvarhely-vármegyében a Firtos alján azon a félreeső hegyháton 
iielyezkedett el, a melyet a Kiskiiküllő és Nagykiiküllö vízválasztójának kell tekintenünk. Neve az 
1832— 3-iki pápai adólajstrombaii Jandalaka, egy lo67-iki regestrumban Ylianlaka (.lanlaka),' 
ir)06-ban lijejüaka, lIjTG-ban .Janlaka, l()Ü2-ben .Jcnlaka, 1712-ben pedig Enlaka formában fordul 
elő.- Régi temploma, mely az KKJl-iki tatárdúlás alkalmával sokat szenvedett. Báró Orbán szerint a 
XV. századi gótika hanyatlási korának egyszerű falusi terméke. Képe Báró Orbán könyvének famet- 
szete nyomán 30. sz. áliránkon látható. Beondott boltozata helyett a hívek IfiGS-ban apróbb mezökre 
tagolt és díszesen kifestett deszka-mennyezetet csináltattíik. Képét a Műemlékek Orsz. Bizottságának 
fényképfelvétele alapján 31. sz. ábráidíon közöljük.^ K mezők egyikében a következő latin felirat olvas- 
ható : „D : O : M : S : Hocce Templum ])er man(us) noxias immanu(m) TartMro ru(in) Anno KilJl in cineres 
re|dactu(m), beneficis et pio erga deu m) zelo iucolar um) .h'nlakien(sium) et Marto nf)sien(siuni) in 
hünore(ni) uni(us) veri dei J lacunare tectu(m) arte pictoria in signit(uni) A(nno) KJüH p(er) Geor(uium) 
Mu8nien(8em), í pastore existente Johannh Arkosi.'" [Muí/f/arul: Ezt az egyházat, mely a kegyetlen 
tatárok dúló kezei által 1601-ben hamuvá lett s a jenlakai és martonosi lakosok jótéteményéből és 
isten iránti kegj'es buzgóságából az egy igaz isten tiszteletére mennyezettel befedetett, festői mes- 
terséggel diszesiti l()()8-ban Miizsnai (íyüríiy, Árkosi János lelkipásztorsága idején.) 

pjgy másik mezőn az asztalos-mester mutatkozik be: „Per manus Mensarii Anhkkak Szász Mense 
Augusto." A harmadikon egy latin (bsliciion kíséretéljen az unitárius lihközség nemeseinek nevei 
olvashatók : „Pecatmn idolatrii-. conilidit in terris homiiiem. Deus unic(iis) uniim — factus homo 
multos fecit in őrbe deos. Teni|ion' Ivliliiini Mi( li(ai=lis) IVu.int, Betri Sebustvkn, 6eor(gii) Miklós, 
And(reae) Siomond." 

Báró Orbán Balázs még a következő vallásos és erkölcsi iiKUKhisokat in.'isolla le: „Soli deo 
glória"; — ,Ad Legem et Testimonia ; — ^Pacientia vic." ; — „i.aus Deo. quia fimMii videó"; 
— „(keresztben:) Scala Coeli (hosszában:) Fides, Caritas, öpes. 1. Corint, 13. (kens/tlien :) In Coe- 

' Báró Orbán B. : A Székelyföld leírása. I. köt. Pest, t8G8. 121!. 1. 

■' üzékebj Oklevéltúr II. köt. 200. 1., IV. kiif. 40. I., V. köt. .300. I.. VII. kr.l 1 tj. 1. . 

' Először Az nílakai teniiiUmi niemit/ezete czluifii az Ktluio-iiiipliia, 1!)14. ^)!i. 1. közöltük. 



AZ KNl.AKAl L'líMRAt 



119 



lu„. .r.uüb(us, virtutun. Mnxhna septem - Quatuor ascendit spes bona quinqu(e) Fides - Spes 

ir.sos\^ t,'1Saln,4nak „.egfejtéso után Uidorült, hogy benne M.... fest6 neve van egy 
unitárius jeliegü ótestanu-ntomi idézet keretében megörökítve. 



Szabó Károly megfejtése. 



érdeklődést. Ez a körülmény 
kényszerítette Báríí Orb.án BALÁzst 
arra, hogy a másolatot megszó- 
laltatás végett Szab6 KÁRoi.vnak 
átadja. A székelyek legrégibb 
történetének jeles búvára Teleodi 
Rudimenldjának betűsorával, a 
csikszentmiklósi felii-at megfej- 
tett l)ciüivel és egy K.vioNitól 
eredő l)etüsorral az enlakai szö- 
veget csakugyan el tudta olvasni. 
Szabó Károly megfejtése fac- 
simile kíséretében először .\rany 
János Koszorújának 1864. évi 
22-ik számában jelent meg c 
czímen: Az enlakai '■gi/ház Os 
székely hetükkel irt föliratar 
Eredményei egy sikerültebb fac- 
simile kíséretében másodszor 
a JJudapesti Szemle 18(iC). évi 
VI. kötetében láttak napvilágot. - 
Megfejtése szerint a jobbról balra 
és alulról fölfelé (!) olvasandó 
kétsoros szöveg így hangzik : 




Georgyius Musnai. Csak e- 
gy az Isten. Z>«(í(eronoinium) 



TT.^ 



volt megelégedve. Ei ekü se i > lan, „a^vfontosságü esen.énynek mondható a 

r;;s:' s;::'Svrr:;e;;;.i;,:'r:r;L /„„».»*o, ... c..e„e w » 

székely földön mai napig fenmaradf. ,.,.,^„. ... ,:,.erült a felirat készítőjére vonatkozó eme 

„.,.s;L::rSsSt;^^^ - — -- ~- -' 

kÖ7.U BAHO Ok«ák BAI.AZS: A Székelyföld Inrasa 1868. I. kot^ 24. 1. 
SzABö KAROLY kisebb töríéneUi munkai. 187b. II. kot. 189-190. 1. 

3 A réqi hún-székely Írásról. 115—111. 1. , , ,, 

* V. Móz VI. 4. (Halljad I/r.H.l a n.i ürnnk Istnúink e?y Ist.M. .1 



\20 



A MAÍiVAR R0VA8IEAS IILTKLRS KMl.KKRI 



Miizsuára való székely volt. ki a Iiaiuváha dőlt egyház iíjdoii ineniiyezcti't. melyet egyik rajta lévő 
latin fölirat szerint helybeli asztalos mester, Szász András készített, a köznépürdínél oly kedves és 
niaig is divatos tulipános modorban, a mennyire falusi művésztől kitelhetett, oly díszesen kifestette. 
Hogy ő egyébiránt kitin iskolába járt volt és így tanulatlan falusi mesterember nem lelietett, bizonyítják 
az egyház mennyezetére általa írt, még pedig az akkor divatos irásmodor szerint igen csinosan írt 
többrendbeli feliratok, melyekről azonban nem merném állítiini, hogy ép])en az ö s nem az akkori 
enlakai unitárius lelkész, Árkosi János fogalmazványai.' Musnai nem elégedvén meg azzal, hogy 
festői hírét a latin föliratban örökítse, ))izoiiyos;in a latinul luiu értő. de a székely betűket ismerő 

köznép kedvéért írta föl ismét nevét, 
a/, uiiitáriiisdk kedvelt jelnnuidatával 
együtt, az egyliáz nuMinyezetére." 

A felirat létrejöttének rugói közül 
itt csak egy vau kifelejtve : a liagyonn'iny. 
Hiszen bizonyítani sciu kell, iiogy Enla- 
káii 1G7 esztendő niiilva az intJl-iki 
esikszentmiklósi eset ismétlődölt meg. 
.\zok az iparosok, a kilc az isicidiázánuk 
i'pítésén iininkáitak. iiiíiviiic befejezése 
után nevüket a feliratok közt megörö- 
kítve látták. A régi katli. templomfel- 
ir.itok nyelve és betűje a Hzékelyfíildön 
is latin v(dt, a közéjük ékelt profán rész 
nyelve pedig csakis az ősinek tisztelt 
ó székely betűk leple alatt maradhatott 
meg magyarnak. Ez a utóbbi gyakorlat 
érvényesült Muzsnai Ovüroi esetében is. 
Arkosi .IÁNO.S lelkipásztor azzal, luigv a 
latin szöveget a maga, a jeles festő, az 
asztalosmester és az egyjiázi elöljáróság 
ui'vének megörökítésére szintén felhasz- 
nált;i, ahiposan . megzavarta azt a régi 
székely Inigyományt. mely a székelyföldi 
szfuitegy házakban a magyar nyelvnek 
('■s az ó-székely betűknek is szerepet 
juttatott. Ezt kívánta ))ótolni Muzsnai. Es 
pótolta is Árkosi tisztelendő i'ir deák- 
tudományának és bibliai ismeretének 
igénybevétele nélkid — keresztnevének 
fogyatékos latinságával és a latin fel- 
Isten" fogahuiiuak mMi;\arid vab'i rovásirásos 




31. .\/. eiilakui tcmiilom nicnnye/.otp. 



iratokban már kétszer megemlített unitárius „ 
ismétlésével. 

Szabó Károly szóváteszi, hogy a XVII. században ri'.i.Biuu niűvecskéje nyomán a székelj' rovás- 
írásnak több s eredeti sajátságaiból már sokat vesztett betűsora volt forgalomban. De szerinte „ezeket 
Musnai 1068-baii már vagy nem értette, vagy legalább nem követte. Nála a szókat elválasztó pcm- 
toknak nyoma sincs, hanem azok lielyett a szavak közt liézag van liagyva ; a betűk egybekajteso- 
lására, mint a rovásnál divatban volt, valamint a magánhangzók, különösen az c kihagyására, mely 
mássalhangzók előtt el szokott maradni, egyetlen példát sem találunk." 

Egy főbenjáró hiba ismét kinniradt : az, hogy a székely rovásírás utolsó eudékét már ecset és 
nem rovókés készítette. Ez a jelenség első pillanatra MuzsNAit az írott emlékekhez állítja közelebb. 
De ebben az esetben a közelségnek csakugyan volna valami irodalmi ismeretet sejtető nyoma. Ez a 
nyom az. a melyet Szabó Kíroi.y minden ii'ányban keresett, de neiu talált meg. 



Eiinclí igazolására jegTi'zetbi'ii idézi a .('oiMliilit 



kczdc'tíi latin (lislii'lmnt 



A2 EXLAKAI FELIRAT 



121 



III. 
Egyéb megfejtési kísérletek. 

Az eiilakai felirat további története azt igazolja, hogy pnr szóra terjedő rovásirásos szövege 
máig sincs s aligha is lesz valaha végérvényesen megfejtve. 

A hiba ezúttal nem a megfejtőkben, lianem a feliratban van. Készítője nem végzett egyenletes 
munkát és nem nyújtott egységes eredményt. Ennek természetes mentsége abban van, hogy Muzsnai 
irásttidoináiiva már nagyon késői jelenség. Hiszen a kimiildfélben levő liagyoniányt kél emberöltővel 




.32. .\z enlakai Irluai. 



TriíEgdi és SzAMosKözv után ennél tökéletesebben már tetemesebb tudományos ismerettel sem lehetett 
volna megszólaltatni. 

Ezt a szempontot Szabó Károly még nem alkalmazta. Ezért a pontosan kibetűzhető szavakból 
csak az együgyű deákos emberre tudott következtetni. Arról aztán, a ki magát ,6eorgyius"-nak 
nevezte és az „Isten" szó minden betűjét kiirta, nyugodtan föltette, hogy nemcsak jobbról balra, 
hanem aluli-ól fölfelé is irt ; sőt föltette még azt a jóval nagyobb együgyűséget is, hogy az „egy" 
szónak szintén kiirt két betűjét a sorvégeken elválasztotta. Mivel ezt az olvasási módot még két- 
ségesebbé tette az a körülmény, hogy az „egy" szónak első betűje tulajdonképpen nem is „e"-nek 
van Írva s hogy a „csak" szó első betűjét sem lehet zavartalanul „cs"-nek tekintenünk : Szabó Károly 
eredményét a későbbi kutatók nuir sorra kiigazították. 

Az első külön véleményt Nemrs Ödön hallatta, a ki a feliratot a helyszínen tanulmányozta és 
az alatta látható diszítménynyel együtt jjontosan lerajzolta.' Szerinte az olvasás sorrendje és az 

' Nemes Ödün : A székely irás. (Magyarország és a Nagyvilág'. 1882. XIX. évt'. 48. sz. 765. l.J Y. ö. Sebestyén : 
Rovás és rorásirás. 1909. 238-39. I. (Ethnographia, 1904. évf. 391. l.) 

Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hite'.es Emlékei. 16 



122 A MAÍiYAR RDVASIIiÁs HITKI.KW KMI.KKHI 

,egy" szó kettészakítása tovúbbra is inesítartaiidó, de a ..csali' szót ezután már „deák '-iiak kell 
olvasnunk. A felirat szövege tehát ekként alakul : 

Georgyius Musnai deák. E- 
gy az Isten. Dcut. VI. 

Ettől függetlenül FiscnFi! Károly Antai, szintén lerajzolta és megfejtette a feiiratdt. Az alidnil 
fölfelé haladó olvasás helyességét kétségbevonva s ezzel az „egy" szó megszakítását is elejtve, 
ezt az olvasást ajánlotta : 

Deuteronom. VI. (E)gy az Isten. 

Georgius Musnai p a k o. 

De nyomban hozzátette : „hogy e négj' utolsó betű, mely nyilván rövidítés, mit jelenthet, most 
már meg nem határozható".' 

Teljesség kedvéért itt is megeinlitjük, hogy Désy Ferencz a vitás Írásjegyeket érthetetlen miiddn 
„Jenlalcán" -rti magyarázza,^ Tar Mihály, a rovásírás révén hirliedti' lett oniori (Temes-vm) íiildmívt^s 
pedig egy napilapban'' ezt a szöveget ajánlotta elfogadásra : 

Egy az isten. Deiit. VI. 
Georgyius Musnai de Jákó. 

Sorrendben az utolsó megfejtő Deükeczenyi Miklús volt, a ki a vitás írásjegyeket ká])lánt, kán- 
tort stb. jelentő „djoknn" -i\ak, a diákon (diaconus) népies változatának olvasta.'' Kz a változat i)en- 
nünket közelebbről azért érdekel, mert a mi olvasásunkat kívánta helyesbíteni. 

Mikor kétségtelenné lett az. Iiogy a felírat első i/y jegye i'/pj-ai jelent, a kutatók figyi'lme 
nyomban a felírat végén levő kétes jegyek esetleges összevonásai felé irányult. Így derült aztán ki, 
hogy az a jegy, a melyet Szabó Kákcii.y hiányos cs-nek tekintett. tidaj'donkép|)en tökéletes össze- 
vonása a d és jí jegyeknek. Ezért (dvastaiu aztán a feliratot ekként: 

eGY AZ ISTEN Deut(eronomium) VI. 

GEORGYIUS MUSNAI DeJÁK eN(lakán). 

MuzsNAi deákos neve mellett, különösen a „Georgyius' mellett, igen tínMiu'szetesen helyezkedik 
el a szintén magyaros kiejtés szerint leírt „deják'" szó. Ezért nem tartjuk aztán helyesnek a „dejákon'-ná 
való kiegészítést. Egyrészt azért, mert a vég-k betű minden gyakorlattal ellenkezve a szo dere- 
kára került; másrészt pedig azért, mert a világosan kiirt „deják" után még csak egy írásjegy 
következik, a mit lehet ugyan „ó"-nak és „n"-nek is olvasni, de ,,on"-nak semmi esetre sem. 

Debrfx'zrnyi Miklós azt mondja, hogy az én „En(lakán)' szavam olvasása nem megnyugtató, 
inert a latin felirat szövegében ..Jenlaka" fordid elő. Csakhogy az is bizonyos, hogy ez a felirat 
Muzsnai nevét sem „Georgyius"-nak, hanem „Georgius"-nak (Georgiusz-nak) mondja. Joggal föltehető 
tehát, hogj- Árkosi lelkipásztor archaizáló latin szövege a régi névhez ragaszkodott, Muzsnai jtedig 
egyéb népieskedésével kapcsolatban azt az újabb névváltozatot jelezte, a melyet 1712-ben uuir 
okiratszövegben is megtalálhatunk.^ 

Jóval fogósabb kérdés az, hogy valóban Enlaka neví'iiek első sz(it:igj"ával van-e dolgunk. 
E valóban merész föltevésre engem az indított, liogy a szótagjegy után rövidítést jelző j)ont van 
szúrva. Csak úgy, mint a „Dent" és a „VI" után is. Indított továbbá az a biztosíték is, hogy előtte 
szót lezáró írásjegy (vég-k) van, utána pedig üres tér már nem ki'ivetkezik. 

' A hun-magyar irán én annak fennniaradl emlékei. 188!). (iri. 1. 4. ju^'y/, 

- A magyar ösirás. (Auróra, 1902. aujjusztu.si süími . 

■' Magyar Szó, 1902. dccz. 11-iki 292. sz. 

* Az ősmagyar irán néhány hazai s <)ron:or.izági emléke. I!ii(la|)csl. l'.H 4. 17 1 

' Székely Oklevéltár VU. köt. 142. I. 



NYOLCZADIR FEJEZET. 

KÁJONI JÁNOS FÖLJEGYZÉSEI Í673-BÓL. 

I. 

Kájoní élete. 

A magyar rnvásirás írott betűsorainak vizsgálatánál mindig figyeltünk arra, hogy nem merül-e 
fel olyan jelenség, a minek nem Tklkcdi Rudimenlája, hanem valami népi eredetű rovott emlék 
lehetett volna a forrása. E föltevésre Marsigli fölfedezése kényszerített rá bennünket, lla ugyanis 
a Székelyföldre vetődött szerencséskezű olasz kutató 1690-ben kétszáz esztendős, vagy ennél is 
régibb rovásirásos fadarabot találhatott, akkor száz évvel későbben szintén előkerülhettek volna 
olyan emlékek, a n\elyeket Szamosküzy megfigyelése szerint 1590. táján a székelyek még fára róhattak, 
utóbb pedig rovásokról lemásolva, irott formában is forgalomba hozhattak. Az ilyen irányú meg- 
figyelésre különösen az .-i körülmény hatfitt bátorítólag, hogy ma már nemcsak a Telegdi-féle betűsor 
jegyeinek formáit ismerjük, hanem ismerünk a kftrábbi időkből három olyan középkori betűsort is, 
a melyeknek alaknlataival a Telegdi-féle jegyek fonnáitól eltérő minden újabb vagy régibb jelenség 
hitele megállapítható. A mi vizsgálódásunknak az a meglepő eredménye lett. hogy Kájoní János 
egyik fogyatékosan lejegyzett s rondottnak is tetsző betűsorát szoros rokoni kapcsolat fűzi ahhoz 
a legrégibb betűsorhoz, a melyet .Marsiui.i a középkori örök-naptár rovásfáján talált. 

Ennek bejelentése után nyomban fölmerül az a kérdés, hogy ki volt Kájoní, hogy hol. mikor 
és milyen körülmények közt menthette meg ilyen elkésve a magyar rovásírás egyik legrégilil) emlékét? 

Kájoní János XV'II. századi ferenczrendi szerzetes nevét a csiki klastromban 1670-ban kinyomatott 
magyar- és latin nyelvű CftiUio catlioliciwi teszi irodalmunkban halhatatlanná. Elete körülményeiről keveset 
tudunk. Horliilus devotionis czímü kéziratban maradt fiatalkori iniakönyvének czimlapján magát 
valachusnak, oláiinak mondja. Szülei görög keleti vallásúak voltak s fiukat, a ki 1029-ben Jegenyén 
(Kolozs vm.) született — miként ezt Kájoní az erdélyi ciistodia történetében maga megemlíti ' — , 
az egeresi református pappal kereszteltették meg. írásaiban magát mindig magyarnak vallja és nevét 
mindig így írja alá : P. Fk. Joannes Kájoní de Küs Kájon. * A zenében és kézi ügyességben már a 
humaniórák tanulása idején kitüntette magát. A csiki convent 1048. szept. 17-én fogadja a szerzetbe 
próbaévesnek. A szerzetesi anyakönjT Kiskájoni JÁNosnak nevezi s szüleit scimmaticusoknak mondja. 
Oláh nemzetiségét (natione valachus) ide csak egy későbbi kéz jegyezte be.-' Az említett imádságos 
könyv czimlapján a következő évben már a csiksomlyóí kolostor orgonistájának mutatja be magát. 
A székelyföldi rendházak kéziratban őrzött Donnis Idstoriái sokat beszélnek orgonaépítő és orgona- 
javító munkálatairól. Mikházáu (Maros-Torda vm.) 1604. előtt már házfőnök volt s két növendékét. 

' A kolozsvári rendház levéltárában őrzött kézirat. 

^ SziNNYKi tévesen Gábornak nevezi és Nagykájont m<mdja születési helyének. (Magyír irók élete és munkái, 
V. köt. 802. hasáb.) 

' Balázs Miháj.t Protocollum cuslodiae (Kéziratban.) A Csiksomlyó számára készített régi orgona promemoriáját 
viszont még később is így írja alá : ,Si'riptum anno 1GG4. Fr. Joannes Kajoni Valachls, diffinitor aetiialis, concio- 
nator, confessariiis, urganista, organit'aber. p. t ir\ardianus Szárhegyiensis". 

16' 



li>4 



A MAnYAR ROVASIRVS HITHI.KI.IÍS RMI.KKKI 



Alt'alvi Istvánt és Ferenczi Miklóst iiing is tanította az orsíona icezelésére. Hiiietőles- folytatta ezt a 
iiiikliá/.ai után következő szárhegyi főnökség- idején is. Közben rendkívüli rátermettséggel gyűjti a 
régi latin- és magyarnyelvű egyházi és világi énekeket. A latin hymnnsokat rendszerint magyarra 
is lefordítja s gyűjteményét — a melynek Csiksomlyón őrzött nagy kézirata ezer lapra terjed — 
tetemesen növeli latin- és magyarnyelvű, részben meg is zenésített eredeti szerzeményeivel. Említett 
Cantionáléjába e gyűjteményéből keveset vett fel, világi énekei pedig még ma is teljesen ismeretlenek. 

A rendkívüli képességekkel 
megáldott egyszerű szerzetes 
híre utóbb a pápai trónig elju- 
tott. Noha hosszabb ideig püs- 
pöki helynök volt, a neki fel- 
ajánlott püspöki széket nem fo- 
gadta el.' Itt bemutatott arczképe 
még mint szárhegyi házfőnököt 
tűnteti fel 44 éves korában.* 
Csiksomlyói házfönökségének és 
egyéb terhes tisztségeinek (tar- 
tományi főnökségének, misszio- 
főiiökségének, apostoli helynök- 
ségének) munkás évei után 
ismét Szárhegyre ment vissza, 
a hol 10H7. ápr. 23-án tért örök 
nyugalomra. 

Bennünket Kájdni élete kö- 
rülményeiből különösen az ér- 
dekel, hogy rovásirásos följegy- 
zései éppeu az arezképen sze- 
replő 1(J73. évből erednek. Abból 
az időből, midőn K.uoni nuikö- 
désének tere még csak Maros-. 
Gyergyó - és Csikszék volt. 
Ugyanekkor foglalkoztatta az 
énekgyűjtés és a ('(iiitioniili- 
kiadásának ügye is. Szerzetének 
szabályai értelmében az egy- 
ügyű nép liainak igaz barátja 
volt, szívvel-lélekkel munkálta 
üdvösségüket és kutatta foly- 
ton ápolandó, nemesítendő és 
gazdagítandó lelkivilágidíat. így 
sajátította el a székelység ódon 
nyelvének szépségeit, régi hadi 
dalainak és népénekeinek templomi zenében is értékesíthető hymnikus dalsorait.'' A néppel való foly- 
tonos érintkezés és a nép művelődésének endékei iránt való élénk érdeklődés terelték figyelmét a szé- 




:!:!. Kájoni .lános 



' .\ szúrhegyi kiiptúban iiu'i; kibctíí/.lictii cpitapliiiiin s/.iiiti'ii iiu'i,'említi, lioi;y ..az apostiili s/.ciits/.éktiil tVI 
ajánlott püspiikaéffíít, mint a/> alázatosság igazi szcrptöjc, visszautasította". 

' Eredetijét Simon JukindiAn .szerzetes fedezte fel KA.ioni l()7r>-bon alapított rsik.ioiiilyói iiyomdájánaU egyik 
poros fülkéjében. Jelenleg ugyanott a zárda díszes ebédlőjében van ellielyezve. 

^ K tekintetben h'AJONit az a XVI. századi csiksomlyói graduale is bátoiitliatta és iiáriyithatta, a nu'lyben 
a magyaros bangneiiiben megzenésített latin egyházi énekek szövegei és hangjegyei fölé a hasonló magyar dallamok 
emlékeztetőiül veres betűkkel oda van jegyezve : „hopp haya koma" — „nosza emeljed jól" — „nosza lóra legények" 
— „nosza huszárok" — „értök hozzá atyámfia" stb (Kalauz az Orsz. .Magy, IparmHvészeti .Múzeum részéről rendezett 
konyvkiállitáshoz. Budapest, 1882. 22. I.) 



KÁJOKI JÁNOS FÖLJEGYZÉSEI 125 

kelyirás nagy misztériumára. Tudós létere ismerte az előző századok kútfői följegyzéseit. Nyomára jött 
a Telegdi-féle Budimenta fogyatékos szövegének. Mivel pedig a Székelyföld legfélreesőbb területein azzal 
is tisztában volt. hogy az írott kútfők népi forrásaihoz minden tudós érdeklődő közt talán ő áll 
legközelebb : kötelességének tjirtotta, hogy Telegdi adalékait az ősi hagyomány még hozzáférhető 
emlékeivel ellenőrizze és esetleg ki is egészítse. Íg\- sikerütt aztán egy olyan betűsort felkutatnia. 
a mely TELEGoiétől csakugyan eltér. Xoha hiányos volt. híven lejegyezte. Eredeti lejegyzése elkallódott, 
vagy még lappang a rendházak rendezetlen könyves polczain. Egják másolata azonban éppen akkor 
menekült meg, mikor a csikszentmiklósi feliraté. Utóbb a nagy Révai még finom rézmetszetet is 
készíttetett róla, de valódi értéke csak most derül ki, midőn már rendelkezünk olyan középkori 
emlékekkel, a melyekkel Kájoni fíjljegyzésének nemcsak hitele, hanem középkori eredete is be- 
bizon^^tható. 



Kájoni rovásirásos följegyzései. 

B.4TTHVÁNY uádor fiát. Fülöp grókoI Bécsben egy Horváth Bbseuek nevű kegj-estanítórendi atya 
oktattíi rhelorikára. E feladat keretében Hobv.íth a nádor titkárával, Osváld F.^RKAssal egyetemben 
egy magyar nyelvtan megírására vállalkozott. A régi grammatikusok nyomdokain elindulva, a .hun- 
szkitlia irás" tárgyalása elől már csak azért sem lehetett kitérniök. mert Horváth I'enedkk atya 
maga is székely volt. Már az előkészületek alkalmával emlegette munkatársának, hogy az ő nagyatyja 
még tanulta és jól ismerte a székelyek szkitha betűit.' Sőt, összeköttetéseit felhasználva, puhatolózni 
is kezdett ilyen emlékek után. így küldte el aztán neki Szilágyi Sámuel a csikszentmiklósi feliratnak 
azt az 1749-ki másolatát, a melyet Horváth utóbb DEzsERiczKvnek adott át közlés végett. 

A tervezett nyelvtan elkészült, de Horváth betegeskedése és ezt követő gj'ors elhunytai miatt 
meg nem jelenhetett. Kézirata utóbb rendtársa, Hájos István kezeihez jutott. Mivel ez is egy nagyobb 
arányú nyelvtani nuinkán dolgozott, a forrás megnevezésével mindent felhasznál belőle, a mi a székelyek 
ősirására vonatkozik. Tudomásunkra hozza, hogj" az élőbeszédben Horváth maga is részletesen leírta 
a nagyatyja és a többi literátus székelyek írástudására vonatkozó érdekes értesülését: „. . . certum 
est - — Írja — vei superiore saeculo complures extitisse, praesertim inter siculos transilvanos, qui 
veteribus hungarorum characteribus utebantur. eosque partim privata industria, partim in scholis 
discebant. qufxl et avus meus maternus ca])ularis jam senex. qui anno hujus saeculi "J'J. fatis con- 
cessit. dum ego nimirum eodem anno studiis grammaticis operám darem, asservare non dubitavit. 
se characteres magaricos, hebraicis figura cousiniiles in schola didicisse. qvos ego puer ludicris 
potius intentus, cujusmodi, quotve fuerint, reii)sa etiam exhibere mihi non admodum laborari. Sed 
jam vix unus. ac ne nnus qvidem fortassis reperitur, qvi eos novisset. Ita universa tempus mutavit, 
vei pláne obliteravit. Itaque pro eis utinuir jam ubique characteribus latiuis". (Magija)-ul : . . . bizonyos, 
hogy még a múlt században is sokan voltak, különösen az erdélyi székelyek közt, kik a régi betűkkel 
éltek, s azokat részint magánszorgalommal, részint iskolában tanulták. Anyai nagyatyám, mint elaggott 
vén ember, ki ezen század 29-ik évében (tehát 1729-ben), midőn én épen a grammatika iskolába 
jártam, halt volt el, nem kételkedett azt állítani, hogy az iskolában tanulta a zsidó betűkhöz hasonló 
magyar betűket, melyeket én. mint gjermek. kinek inkább a játékon járt az eszem, milyenek és 
mennjien voltak, magamnak megmagyarázni bizony nem igen ügj-eltem. De ma már ab'g van, vagy 
talán nincs is egyetlen egy ember sem. a ki ezen betűket ismerné. így megváltoztatott, vagy teljesen 
homályba borított mindent az idő, úgy hogy ezek helyett mindenütt latin betűket használnak.) ^ 

Ezzel kapcsolatosan beszél Horvát Benedek a székely betűk számáról, majd Gyergyóban végzett 
eredményes kutatásáról is megemlékezve, foljtatja : , . . . paucos ante annos. dum in Gyergyó incUta 

' Hájos: Moiiumenlum Uterarium hunno-scythicum. (A M. Tud. Akadémia köny\-tárának másolata.) 9. 1 
Ugyanezt elmondta Dkzskriczky Incze nyitrai kegyestanitórendi társának is: De initiis ac majoribus Hunijaroinin, 
II. köt. Buda, 1753, 2 rét. l.i.5. 1. 

' Hajós i. m. 10 1. Szabó Károly fordítása. Budapesti Szemle, Cj foly. V, köt. 1866, 137. I. 



126 ^ NUliYAE ROVÁBIRÁB HITBLEíJ HMLÉKEI 

sede Siciiloriini. valctiulinis ciuisa nionircr, ex duplici loco inaiiuscriptac theologiac E(evereii)ili 
P(atris) .loaniiis Kájoni, ordiiiis S(ancti) Francisci strictioris observantiae piissinii olini piaruni cantio- 
mnii iii Traiisilvania editoris, m sarro conviMitu Szár-hcsyionsi, iiti doprehcndi. ciiin i])siiis liiiiisarica 



^ afnuit- cáfut /itH-Jtf/íA. 

na n m iu í Á'a .k J i li (/if f f a Cí CJ b a 

A' X ' 1' U lí tu^i JZ J r p o 

J.i. c.d.t tfc. ^Xf\AfX&A^ 

C^'Vüoramtiojiej 

üíi be hl bo cztt ou pe oo fia Iu lio za In le 
lo ra re n ro ni ja ic jo *^nl nk ncx nov no. 

ymyvyfi^. T P ^\ 

niii A It. J'lL 'Jüiru imh. 



\\\. Kiijoiii Tolcgdi-féle ÁBCzcjc. 

hrcvi adiMonitioue, iiiodoqiic litcras olini contractius apud Siciilos usitato, ct conimimi scribcndi 
descripseram." (Magyarul: Néhány éve, midőn egészségi okoicból Gyergyól)an, a széicelyelv liíres 
s/.ékébeii időztem, főtisztelendő Kájoni János, Szent Ferenrz szigorított rendjebeli atya, a mint meg- 
tudtam, Erdélyben az egjházi énekei< néiiai kegyes kiadója, a szárliegyi konventben, kéziratos 



KÁJON'I JÁSOS KÖIJFOYZÉSEI ]2í 

theologiai inűvóuok két helyéből az ő rövid magyar jegyzetével leirtani oly nióddii, ,i mily betűket 
a székelyek egykor összevoutabban haszuáltak s mint irlak általában.) 

Következik az a 34. sz. ábránkon bemutatott magjar szöveg és irásniiitatvány, a melyet mi 
nem a Há.jos-féle kézirat másolata, hanem Simonchicz iNczÉnek Tatán 1793-ban kelt és Rkv.\i MiKLóshoz 
intézett leveléljől közlünk. Kájoni e szövegét Suionchicz közlésének hiteléül nem a faesi miiéről, hanem 
a Hájos-féle akadémiai másolatból idézzük : 

..Régi mód szerint való Székely A. B. C. mellyel régenten a' Székelyek éltek, melyet \nssza 
kell olvasni, és irni, a mint ebből ki-tetszik" (mi csak a megfejtés latin betűit közöljük — ugyan- 
csak joljbról balra és a kézirat nnlát is alkalmazva) : 

.Ka .k .j .i .h .gy .g .f .e .d (a cs jegy alatt :) .ez (a cs jegy alatt :).cs .b .A -^ — « 

.ű .u .ty .t .sz .s .r .p .6 .o .ny .n .m .ly .1 
(a SS jegy alatt:) .x .z .v 

_Ha ki pedig mostani mód szerént akar vélek élni, irja ügyében őket, mint a mostani A. b. 
c. d. etc A B CZ CS D E F G etc de a' régi Székelyek igy pronuntiálták: A, eb, ecs, ecz, ed, 
ef, e, eg, egy etc. Minden l)etű eleibe E betűt tettek in pronuntiando. 

Abbreviationes. 

(Mi a kézirat jobbról balra haladó betűrendjében ismét csak a megfejtés latin betűit közöljük. 
A balfelőli nyíl erre az olvasási irányra, a jol)bfelőli nyíl pedig - igen helyesen — az összerótt 
jegyek jobl)ról balra irányidit sorrendjére figyelmeztet.) 

*♦-> ba, be, bi, bo, cza (a csa alatt), ga, ge, go, ha, he, ho, za, la, le, lo, < — « 
»— > ra, re, ri, ro, ru, sa, se, so, ant, It, st, rt, ncz, nd, -^ — « 

ng, ngy, nk, nt, pthru, omb. Litera ZS id est A" (igy!) utijnur pro litera S, sed gravi sibillo pro- 
lata ut S'álya ZSÁLYA. (Maíji/arnl : zs betű, vagyis x, használjuk a s betű helyett, de erösebb 
sziszegéssel kiejtve, mint sája.) 

Fr. Johanncs Kajoni scribebat 1673. Vide fol. 287. 

Következik az Alphahctum Sieulicum és hozzá rovásiráscts mutatványul két istenes mondás. 
Kzeket 3ö. sz. ábránkon ismét Sumonchicz leveléből mutatunk be olvasóinknak. Mivel a rovásirásos 
betűsor minden vonala egyezik, a latin betűs megfejtés pedig H.Uos nuisolatában régiesebb, mi eziittal 
is csak az utóbbit közöljük : 

.u .t .3 .r .p .0 .n .m .1 .k .i .h .g .f .e .d .c .b .a -<■ - 
z nap (két megfejtetlen jegy) .ó .ú 

néma ekkóródnim kesseteocsűd netsi < — « 
(ne Ima evén ű za kessettedrih arpan lorpan 

Az irásniiitatvány után kapunk felvilágosítást arra, hogy Kájoni fentebi) miért utalt a Hokvvth 
Bknkdrk forrásául szolgáló hittani kézirat 287. lapjára : 

„Duplex istud alpiiabetuni ab eo : Régi mód szerint etc. ex duplici loco (ut praemisi) theologiac 
manuscriptae r(atris) Johannis Kajoni, primum quideni ex pagina 46. altenim auteni ex pag(ina) 287. 
de verbo ad verbum descriptuni est una cum postremis dnabus sententüs. quac litcris niagaricis 
"xpressac erant, qvaruni tamen interpretationem latinis literis factam ipse adjeci nihil praeterea 
addendo. neque demendo". (Mmjyarul : Ez a két betűsor, kezdve a ,Régi mód szerint stb"-n — 
a mint enilitém — Kájoni János atya hittani kéziratának két helyéről, és pedig az első a 46-ik, 
a második a 287. lapról Íratott le szóról szóra azzal az utolsó két jeles mondással egyetemben, 
melyek magyar betűkkel voltak irva, ezeknek értelmezését latin betűkkel én csatoltam hozzá, ezen 
kívül semmit hozzá nem téve és el sem véve.) 

Horváth Bünkdek eme tájékoztató sorainak végét úgy kell értelmezni, hogy a 287-ik lapról 
lejegyzett betűsor után a két jeles mondás csak rovásjegyekkel volt irva, mert a latinbetűs megfejtés 
tőle származik. E fölvilágosításra valóban szükségünk volt, mert a régiesen irott ó és ú jegyek 
bennünket könnyen tévedésbe ejthettek volna. Így azonban megtudtuk, hogy ez Kájoni rovásirásos 



128 



A MAGYAR rovásírás HITRLKS EMLÉKEI 



ALPHABETIM H\ NNO-SCVTMICVM. 
SICNLICVM. 



a. 

á. 

b. 

tz. 

rs. 

cl. 

e. 

é. 

f. 

8- 

§;>• 
h. 

i. 

j- 
k. 



^ 4 



A I. 



X X 

r t 
r 

A 4 

t 

t t 

1 



A A 



hetűsorának latinln'tíis nicüí'ejtcséhcn volt i,i;y irva : Horvátfi . tehát «• iiit'ütVjtés segitsé"-ével irta 
a magáét is — Ká.ioniIioz szolgai luíséggcl alkaliiiazkoflva — régiesen. 

Jleg kell enilítem'iiik, liogy Kájoni két hetiisorát Horváth Benedek megtoldottéi még egy harmadikkal 
is. De mivel megiiioiidja, hogy e/.t Drzbbricüky Br- inüiis ac majorilms hutigarorum czimű könyvének 

III. kötetéből vette át, egyben az is nyil- 
TABVLA .11. ván valóvá lesz, hogy a Bél-féle betűsorral 

van dolgunk. Jellemző, hogj' K.ájoni mód- 
jára irásmiitatványról is gondoskodik, a 
mennyiben utána közli a csikszentmiklósi 
felirat nu'gfc'jtetlen rovásirásos szövegét. 
E közlést azzal indokolja, hogy a Dezse- 
RiczKY könyvében közölt másolatot csak kevés 
olvasója tekintheti meg. Azt^ nem mondja 
meg, hogy Dezhericzky közlését veszi-e át. 
sem azt, hogy ezt mellőzve más fon'ásra 
támaszkodik. Mi azonban tudjuk, hogy 
HoRv.ÁTH Benedek nem volt arra a Dezse- 
riczky-féle közlésre ráutalva, a melyet Szi- 
l.ágyi Sá.mukl küldeménye alapján éppen ö 
közvetített. Ha tehát az ő közlését Uezse- 
RiczKYével összehasonlítjuk,. bennünket nem 
lephet meg az, hogy HoRv.ÁTHé a jobb, mert 
benne nincs a János név első betűje el- 
rontva és hibátlanul van másolva a ssázcrpj. 
A csikszentmiklósi felirat másolatainak 
bemntatása alkalmával fenti 4. sz. ábrán- 
kon először is Simonchicz ama másolatát 
állítottuk szembe DEzsuRiczKYével, a mely- 
ben ngyancsak ez a két szó volt jól le- 
másolva. Már akkor jeleztük, hogy a jol)- 
bik változat forrása a Horváth-féle másolat 
volt. .SiMONCHicz IxczE ugyaiús 1794-ben ki- 
adta Disscrlutio (le namismalíca JJungariac 
(Jiplomatica accomodata czímű kötetét, a 
melynek 40-ik §-ában a székely rovás- 
írásról szólva, megendíti : „Ipse possideo 
triplex huiusmodi ali)habetiim, accurate e,\ 
m(anu) scriptis F(ratris) .lohannís Kájoni 
(•rd(inis) .S(ancti) Franc(isci) famosi piaruni 
cantionum in 'Pransylvania editoris. duni 
tízárhegyéni degeret. ,\ntequaMi illud pag. 
40. anno 1628. posteritati depinxisset, sic 
fatur : {Mafjijariil : Magamnak három ilyei\ 
betűsorom van, melyeket Kájoni János 
s/.ent-ferenczrendi atya. a kegyes énekek 
•u-délyi hires kiadója jegyzett le pontosan szárhegyi tartózkodása idején. .Mielőtt a 46. lapra az utó- 
dok számára 1628-baM — helyesen: 1678-ban — lemásolta volna, így nyilatkozik:) „Régi mód 
szerént való Székely A. !{. C." stb. — Következik K.vjgni szövege a rovásirásos részek elhagyásával 
e záró mondatig: „Minden betű eleibe e betűt tettek in pronuntiando." 

Ebből most pontosan megállapítható, hogy a szerző a három Kájoiii-féle betűsorra és a helytelen 
évszámra vonatkozólag csakugyan lloRvvninak azt a szövegét értette félre, a melyi't llÁjos kézirata 
idézett. Hogy aztán közvetlenül vagy Hájos közvetítésével meritett-e IIokvátii kéziratából, nehéz meg- 
állapítani. Idézett sorai után jegyzetben megemlíti, hogy adatait elküldte Bkvai MiKLósnak, a kit meg- 



-r 
a 

D 



A 

J- 

t 

:í 
o 



3C 

"Vő 
bő 
t © 

3 

rfi=l 

? 






yjeuMfiu// 


f. o/ 


ta/>n/fn. 


á m. 


a 


a 


X 


9 n. 


í) 


D 


V\ 


3 n^ 


d 




ríiVl 


g) O. 


& 


9 


a 


ó. 






a 


ÓX ö 


X 


ÍX 


o 


3 ,,. 


2 


3 


^ 


S y. 


H 


I 


^ 


.X.- r uiit. 








A s. 


A 


A 


5b 


V fz. 


1 




'N^b 


y i. 


r 


r 


6 


X tv 


H 




rhŐ 


N u. 


1X1 


M 


Vi 


H ü. 


h 


h 


V^ 


M, V. 


MAV 


e 


V. 






i9i,rh 


N /.. 


^ 


B 


^ 


Y zs. 1 


Y 




b'VS 



Iio, he, ha, go, ge, ga,iza, ho. hi, !)(., ba. 

St, It, 



LA, 


.SO, 


se, sa. 


rii. 


fO, T-i 


f'o^írrM 












:5.5. 


{(■vai Miklós 


ri'Si 


Abczóí. 



lo, fa. 



KÁJONI JÁNOS FÖLJEGYZÉSEI 129 

kért. hogy e kincseket ne hagjga tovább is az ő fiókjában veszelödni. Ez a küldeménye ma Révai 
irodalmi hagyatékával egyetemben a M Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi-Könyvtárában őriztetik.^ 
Kájoni kétféle betűsorának, röndítéseinek és szövegmutatványainak facsimiléit 34. és 36. sz. 
ábráinkon mutatjuk be olvasóinknak. Mivel e rajzok mellől Kájom neve, felvilágosító sorainak jó része 
és Horváth tájékoztatása is elmaradt. Révai sem tudta a forrást pontosan megjelölni. Az Elaboratior 
grammatica hungarica I. kötetének 35. sz. ábránkon bemutatott 11. tabulája Bél Mátyás rovata 
mellett másohénak (Aliorum) még két rovatot nptott. Ezek közül az elsőben szerepelteti a SiMONCsicztól 
kapott két Kájoni-féle betűsort, a másodikban pedig a Gellei imádságos könyv hamisított betűsora 
foglal illetéktelenül helyet. Révai a hozzáírott felnlágosító sorokban nem említi meg, hogy a két 
betűsoros rovat anyagát Simonchicz bocsátotta rendelkezésére."^ Csak az utolsó rovat eltérő betüsorái-a 
vonatkozólag tájékoztat arról, hogy Kalló Antal gellei (Pozsony \Tn.) plébánosnak Cetto Benedek 
veszprémi kegj'esrendi iskola-igazgatóhoz írott levele szerint ezekkel a betűkkel van irva az az 
imádságos *köny\', a melyet egy Ketskhmétht nevű öreg .ember adott át IvALLónak.'' 



C wÁdíetumcfiaiuaim. 

u •Ji s r n n tn i J\ i 4v^^^ 



IL ^. 



yjí^n dl'clí^cMe^^Jí: nvmJ orcrJcA'e '. ^rntJi. 

36. Kájoni eredeti ÁBCzéje és irásmutatványa. 

Ha tehát KLájoni nyilvánosságra hozott betűsorainak irodalmi ügyében annyira tájékozódni kívá- 
nunk, hogy eredetüket megfelelő mértékben megállapíthassulc, akkor vissza kell térnünk minden erre 
vonatkozó közlemény forrására : Horváth Benedek föntebb idézett szövegére. 

> Kisérö levele, melyet a 34. sz. ábrán látható Kájoni-féle első betűsor és rövidítések hátlapjára írt rá, így 
hangzik: ,Révaio Simonchioz s(alutem). d(ipiti. Mittn Tibi .Magyaricas litteras, quanto magis dignus es hujusmodi monu- 
mentis, tanto libentius. Sed ego non ideo has conservavi, iit inter meas chartas quiescant, quare tu qiioqiie adjunes (?) 
consilium meiun, et velis has (két fél sor üres) leges incidere regno. Quod si praestiteris, non comittam post hac, ut 
istiusmodi pluribus etiam monumentis n(on) ditescas. Fae me hac de re certum, jam enim aliquid adnotavi, quod ad 
Dissertationem valeat, qua in luce ponere intendi has litteras. Vale. Dabam Tatae 17. Mártii 1793. — Tuus Innocentius m. p. 

* Elaboratior grammatica hungarica. I. köt Pest, 1803. 128. 1. és a 146. 1. tabula II. 

' E koholmányt Cetto B. három példányban hozta forgalomba. Cornides D. példánya a M. Tud. Akadémia 
köny^-tárának Teleki-osztályában. eg\' másik példány pedig a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban található meg 
L ibellus precum ete. czimen. Tartalmáról megállapítható, hogy Kájoni i 676-ban megjelent Cantiouak eclholicumából 
van kiírva. Még feltűnőbb — a mit RévAinak okvetlenül észre kellett volna venni — , hogy ebben a „szittj^a-magyar" 
betűsorban az összetett betűk XVHI. századi gyakorlat szerint vannak össszeállitva. Pl. a ez benne íz, a cs pedig 
ts s ugyanígy kettős betű benne a gy, /i/(!), ny, sz, ty és zs is. (V. ö. Szíbú Károly: A régi húnszékely írásról. 
Budapesti Szemle. Új folyam, V. köt. 1866. 136. I. és VI. köt. 120. 1.) 

Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. l^ 



130 A MAGYAR rovásírás BITELES EMLÉKEI 

líl. 

Kájoní eredeti betűsora. 

Az a betűsor és abbreviatío-sorozat, a melj'et 34. sz. ábránkon Simoxchicz küldeményéből bemu- 
tattunk, Horváth Benedek szerint Kájoní szárhegji kéziratának 46. lapjáról volt lemásolva. E mutat- 
vány vonásról vonásra egyezik azzal, a mi Hájos kéziratának fentebb egész terjedelmében idézett 
Horváth-féle szövegében is szerepel. Ug}'anezt szerepelteti Lostainbr Lénárd, a ferenczrendiek tudós 
történetirója a csiksomlyói zárda köny\'tárában őrzött Chronologia topographico chorographica czímü 
kéziratos művében is azzal a megjegyzéssel, hogy ezt a betűsort Kájoní Gyalakütai Lázár Imre Írásai- 
ból 1673-ban vette át, a ki viszont Telegdi János művéből másolta ki.' Ugyanezt jegj'ezte le Bi.aho 
ViNczE ferenczrendi szerzetes is Hájos számára 1780-baii az udvarhelyi convent jegyzőkönyvéből azzal 
a megjegyzéssel, hogy rendje História Domiis Csikiensiséhe az van följegyezve, hogy „a régi hunok 
ezen betűit, vagyis a scytha betűket Gyalakütai Lázár Imre kézii-atai közt találták, ki azokat Telegdi 
JÁNOg munkácskájából másolta." ^ Hihetőleg ugyanez a betűsor szerepel a székelyföldi ferenrarendi 
kolostorok többi Domus históriaiban is.^ 

E téveteg adatokra csak akkor volnánk ráutalva, ha a Kájoni-féle betűsor hiteles másolata 
maga is nem igazolná, hogy a forrás csakis Telegdi Rudimentája lehetett. Hiszen a fentebb bemu- 
tatott marosvásárhelyi fciblázat (26. sz. ábra) segítségével még azt is meg tudjuk állapítani, hogy 
Kájoní forrása a Rudimentának az az Erdélyben elterjedt romlott változata volt, a melyből az emlí- 
tett táblázat első rovatának romlott Telegdi-féle betűsora lemásoltatott. Mindkettőben benne van a 
ez és cs téves fölcserélése, a kampóssá torzult d és ty jegyek és a b, h jegyekkel könnyen össze- 
téveszthető ö betű. Telegdi Rudimentájára vallanak továbbá Kájoní abbreviatiói is, a melyek ismét 
azokkal az erdélyi változatokkal azonosak, a melyeket — néhány kivételével — a marosvásárhelji 
kézirat a fenti 29. sz. ábrán bemutatott „Dési Udvarhelyini" táblán sorol fel. A mellőzöttek közül KÁJONinál 
különösen a három Ant, Pthru és Omb fontos, mert TELEODinél is ez a hüllőkhöz hasonlított három 
szótagjegy van például felhozva. Lostainer említett följegyzése még arról is pontosan be tud számolni, 
hogy ezeket Kájoní a Rudimenta „capita dictionum" szavaival a „beszéd fejei'-nek nevezte. A Rudi- 
menta idézett szövegrészeit egyébként Horváth Benedek sem mellőzte egészen. Mert hiszen az abre- 
viatiók végén említett zs használatának nehézsége és a például felhozott 'Sája szintén a Rudimentá- 
ból való. 

Összehasonlításaink folyamán észre kell venni, hogy Révai rajzolója, vagy híres pesti rézmet- 
szője. Karács hibát követett el, midőn a szóban forgó betűsor rovatából (az „Aliorum" első rovatá- 
nak első betűsorából) az ak jegyét kifelejtette, az ö jegyét a b jegyével azonosnak tüntette fel, a 
zs jegyét pedig — Kájoní tévedését leplezve — nem az X hangértékével szerepeltette. 

Midőn Kájoní értékesebb lejegyzésével először megismerkedtünk, már jeleztük : „annak bizony- 
ságául, hogy 1673-ban már Telegdi Rudimentájától függetlenül is voltak forgalomban székely betűsorok 
és irásmutatványok, KAjoni művének 287. lapján fel volt jegyezve egy másik betűsor is . . . E betű- 
sorból hiányzanak a cs, gy, j, ly, ak, n, sz, v és zs jegyek ; a ty és égy hozzá hasonló másik jegy nincs 
megnevezve, az abreviatiókat pedig csak a hibásan írt „nap" képviseli. Néhány hiányzó jegy elhagyá- 
sának okát mi abl)an keressük, hogy a ez és cs régi elnevezése egymásra zavarólag hatott volna ; a 
g itt már tévesen lefoglalta a gy jegyét s ugyanígy lefoglalta a r az s^-ét. a s pedig a ,;'-ét. A ez után 
következő cs elhagyása azonban nem járt a kívánt credméiiynyel, mert az irásmutatváiiy „dütsőettessék" 

' Az i. m. l.í. 1. olvasható: „olementa votonirn líunnonim, scu Scythaimn tiaiissmiiiit:i por Fr. Joannem Kájoni 
Anno 1673 ex scriptis ffcnero.si Domini Emerici Lázár de Gyalakuta, oopiatis de optisculo Joannis Telegdi". Követ- 
kezik az Eíementa veterum Hmmorum, scu Scylharum breinler proposita rövid kivonata a 32 betíi, a 2;i mássalhangzó, 
a négy összetett (egy, ely, cny, eiy) mássalhangzó hanyagul rajzolt Írásjegye ; a .szentség", „zsálya" szókhoz füzödö 
törvények ; a hibásan összeállitott 9 magánhangzó (a, c, i, j, o, <!, u, i1, v), s végül az abreviatiók az ismerős Anl, 
pthru és vrah (amb, omb ?) példákkal. — P. SAsuok Vitális csiksomlyói záidalönök szivos közlése. 

' Szabó Kíroly: i. h. V. köt 139. 1. 

' Kállay Fkrencz : Históriai értekezés a nemes székely nemzet eredetétol, hadi és polgári intézeteiről a régi 
időkben. Nagy Enyeden. 1829. 21. 1. emliti : „Jól emlékszem reá. hogy csak még ez előtt U esztendőkkel is láttam 
a Csik Somlyói Klastrom levéltárában Hunnus Alphabetnmokat, melyek hasonlítottak a Bfti, MátyAsíóI kiadott pél- 
dányhoz'. KAjoni vagy Lostainkr másolatai voltak-e, nem lehet eldönteni. 



KÁJONl JÁNOB FÖLJEGYZÉSEI 131 

szavában a betűsor helyesen megnevezett c jegye már is, azaz es jegy gyanánt szerepel. De egyébre 
aztán a mutatvány sem adhat felvilágosítást, mert benne az elhagyott jegyek nem fordulnak elő."' 

Mi annak idején a /i, ő, m, z jegyek elütő formáit újabb jelenségnek tartottuk, mert bátorító 
adat hiányában gondolni sem mertünk arra, hogj- ami elütő, az a meglevőnél esetleg régibb és erede- 
tibb is lehet. Azóta előkerült a bolognai középkori emlék s benne megtaláltuk KLíjoni ő, u és r 
betűjét ; az 1515-ki konstantinápolyi feliratban megvan a z betűje, Szamosközy pedig aligha Kájoni 
^r-jével nem írta le Gálfi nevét. 

Mivel így minden kétséget kizáróan ősi betűsorunk egyik régi változatának jutottunk birtokába, 
azzal is tisztába kell jönnünk, hogy KÁJONinak mi volt a forrása A két jeles mondás megfejtetlenül 
hagyott rovásirásos szövegét ilyennek tekintenünk már csak azért sem lehet, mert a hiányos betű- 
sornak több olyan jegye is van. a mely a szövegben nem fordul elő. Viszont minden jel arra mutat, 
hogy csak iráspróbával van dolgunk. Hiszen a kisérletező a legegyszerűbb hangzó-ugratással és 
összerovással sem mert megbirkózni. A nap szótagjegyét a betűsor végén készen kapta. Mivel az 
ilyen példának voltak társai is, joggal föltehető, hogj' a többi azért maradt el, mert a lejegyző nem 
tudta megfejteni. 

k'L is válószínű, hogj' K.üoni a hiányos betűsort már megfejtve kapta. Mert csak így képzel- 
hető el, hogy a betűsor ez jegyét az első irásmutatvány második szavában a szintén lejegj'zett 
Telegdi-féle másik betűsor hibás hangértékével cs gyanánt alkalmazza. Ugyanilyen vállalkozás az is, 
hogy a második irásmutatvány „neve" szavában u jegygyei helyettesíti a betűsor hiányzó v jegyét. 

Mivel igen régi emlékről van szó, K.íioni esetleges irott forrásánál megállapodnunk nem szabad. 
Hiszen iia e változat sorsa már régen irótoUra és papirosra lett volna bízva, akkor a sok Telegdi-féle 
változat mellett néha ez a betűsor is fölmerült volna. Ezért tartjuk valószínűbbnek, hogy ezt az 
1673-ban lejegyzett betűsort ép úgy rovásbot tartotta fenn, mint a hogy rovásboton volt megrögzítve 
az a vele rokon i)etűsor is, a melyet Marsigli lÖ9Ü-ben. tehát K.íjoni után lejegyzett. 

Végül megemlítjük, hogy Simonchkz Incze azt a harmadik betűsort, a melyet tévesen KÁJosiéiiak 
tartott, szintén elküldte RfevAinak. Mivel Horv.áth Benedek tájékoztató sorai nélkül is azonnal kitalál- 
ható, hogy ez Bél Mátyás betűsora. Rkvai az első rovatban ezt mutatta be-, de nem Simonchicz hibás 
kéziratából, hanem Bél könyvének finom, de nem hibátlan metszete nyomán. 

' SüBBSTTfiN: Rovás és rovásírás, 244. 1 (Ethnograpbia, 1906. 396. I.) 



HARMADIK KÖNYV. 

IRÁSTÖRTÉNETI ELIGAZODÁS, 



ELSŐ FEJEZET. 

A MAGYAR ROVÁSÍRÁS RENDSZERE. 

I. 
Az írás eszközei. 

A magyar rovásirás hiteles emlékeinek nieiíismert'se után a bennük letéteményezett Írásrendszer 
mibenléteiével kell tisztába jönnünk. E műveletnél élénken érezzük majd az eredeti emlékek hiányát; 
viszont örömmel tapasztalhatjuk majd azt is. hogy a másolatokban akadnak olyan adalékok, a melyek 
nemcsak a magyar, hanem az egyetemes irástörténelemben is örökéletű értéket képviselnek. 

Az eligazodás rendjét gondosan megtartva, elfiször a hazai rovásirás eszközeivel kell megismer- 
kednünk. Először Mátyás király magyar krónikása, Thuróczi .Iános tette szóvá, hogy az erdélyi szé- 
kelység bizonyos fára rovott jegj"eket betűk gyanánt alkalmaz s ezeket a keleti eredetű ős betűket 
(a krónikások frazeológiája szerint „scythiai betűket") nem tinta és papiros segítségével, hanem pál- 
czákra metszés mesterségével rords módjára használják. Ugyanezt a rovásra (szögletes fadarabokra 
és pálczikákra) metszett irást tárgyalja Bonpini, Oláh Miklós, Verancsics Ant.Uí, Szamosközy Istvín és 
Baranyai Decsi János is. És mindenek felett ezt igazolja az a magyar szöveggel telerótt középkori 
rovás-fa is, a melyet Marsigli 1690-ben a Székelyföldön fölfedezett és bolognai gyűjteménye szá- 
mára lemásolt. 

Mivel összt'iiasoulitó irástörténeti úton minden kétséget kizáróan bizonptani tudjuk, hogj- ezt az 
irástiidományt keletről hoztuk, figyelemre kell méltatnunk a krónikások és emlékirók följegyzéseinél 
régilib nyelvtörténeti adalékokat. Tudnunk kell az ír, irds. betű, ró, rovás szavak nyelvtörténeti és 
összehasonlító nyelvészeti értékét. Keleti rokonaink közül csak a közép-ázsiai ó-törökségnek és a régi 
ujguroknak volt rovásírása és csak az átörökségnek maradtak rovásról másolt, kőbe vésett VI — VIII. 
századi epigraphiai emlékei. E művelt türk nép nyelvében a bit-, bed- szótő bemetszést, a bitig irást 
{bitig tas írott kő, emlékkő), biti „írni" igét, birik könyvet, iratot, bitiklik Írástudót, biíikci írót, ennek 
író-eszköze a bicék, bieak pedig — kést .jelentett. Nekünk e fogalomkörből két török kölcsönszavunk 
van : a betű és a bicska. A XVI. század végéig volt hozzá késsel rovott írásunk is. Midőn a tollat és 
tintát megismertük, a betű jelentése erre a fogalomkörre is kiterjedt, a rovásirás elmúlásával pedig 
egészen tintával irott és festékkel nyomtatott írásjeleket jelentett. Ugyanilyen fogalomvándorlás ment 
végbe a szintén régi török kölcsönhatást jelző irás szavak jelentésében is. A csuvas ir, sjlr, ó-török 
sür igének „rajzol" és „ír" jelentése van. Körülbelül ezt fedi a magyar ír szó fogalomkörének 
„czifrára festett", „faragásokkal, bevágásokkal, karczolásokkal czifrázott" jelentésű iratos része is. 
A székely a guzsalyt, botot stb. ma is „megírja". A nóta szeiint „N. N. István kincsem irj guzsalyat 
nekem. — írnék biz én kincsem, de nincs — iró késem'". De ma már a székely is csak akkor bütüz, 
ha valaminek (botnak, állatfülnek stb.) a végét levágja, megbüli, bütüvel, metszéssel ellátja. ' 

' Ekdélyi János : Népdalok és mondák, I. köt. 1846. 319. 1. (Székely dalok 527. sz.) V. ö. Magyar Népköltési 
Gyűjtemény, lüadja a Basfaludy-Társ. Üj foly. I. köt. 1872. 278. 1, — Szinnyei József : Magyar Tájszótár, I. köt. 
952. és 209. rov. — Szarvas-Simonvi ; Nyelvlörténeti Szótár I. köt. 1602. rov. 



136 A MAGYAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 

E nyelvtörténeti távlattal látásunk elér abba a korba, midőn a székely bicski, bicska, bicsok volt az az 
irókés, mely biiiüket, betűket metszve irt, ródalt a gömbölyű, vagy szögletesre faragott rovásra. ' Szóval 
arra az Íróeszközre, a mely a népi számolásnak napjainkig eszköze maradt. Mert azt, hogy a rovás, 
ez a magyar képzővel alkotott és újszerűnek is tetsző igenév az említett török kölcsönszavak régi 
fogalomkörében is benne volt, nem nehéz bebizonyítani. Az Arpádkori adórovás egyes kerületeit adó- 
Ivéseknek (latinul cuUellus-oknsk) nevezték. így fordul elő, e nevet magyarul is megszólaltatva, egj' 
1322-lvi oklevélben Adonkes, egy 1448-ki adólajstrombau „cultellus Vertheskees . . . Keerkes . . . 
Rifjalchkees (Vértes-kés, Kér-kés, Rigyalcz-kés)". A rovásnak a latin adólajstromokban dica, az adó- 
szedőknek dicator a neve. Az utóbbiak tartották nyilván az adókések ketté hasított rovásainak rovás- 
fejeit és lehasított párjait. Ok voltak a kirovók s a nép ezért őket rovőknak, ravóknaJc nevezte. 
A közfelfogásban a rovás utóbb már adót is jelentett. Heltai Gáspár 1562-ki Új testamentoma szerint 
a „tributum vei censuni" már ^.rorás avagy adó". A székelység pedig az adószedőt még ma is 
roilónak (rovónak) nevezi. 

Mindezt azért kell tudnunk, mert az adó és adózás nyilvántartásának ezt a pompás eszközét 
Közép-Európával a germánok, szlávok és románok közé betelepedett magyarság ismertette meg. Az 
ó-cseh nyelv a XIII — XIV. században a jovas szóval kapcsolatban ismeri a rovásfej párját jelentő 
magyar pária kölcsönszót. E rovás szó szerepel a szlovén és tót nyelvben ; míg a mai cseh robis, 
a szerb 7-áhos, a tengerparti horvát rabos, a bolgár rábos [rabust, nbos), a kis orosz ravas, az új- 
görög f/a^áat „jegy, biliét", az oláli rebus, rcivas s a délnémetség rábisch, ráhusch, rosch formában 
ismeri. "'' 

A mit tehát így kölcsön adhattunk, a mire a velünk együtt élő nemzetiségeket, a velünk érint- 
kező nyugati szomszédokat és megadóztatott ellenségeket ekként megtanítliattuk : az nyilván tulaj- 
donunk volt már akkor, mikor közibük letelepedtünk. Ezért nem lephet meg senkit az, hogy Büdenz 
a magjar rav- és rov- szótöveket a finn- és cseremisz nyelvekben szintén megtalálta. ^ Mivel azonban 
összehasonlító nyelvészeti úton a magyar rovás szó múltját a rokonnyelvek kialakulásának koráig 
kinyomozni nem lehet, súlyt kell helyeznünk arra a korábbi összehasonlító néprajzi eredményünkre, 
a melylyel megállapítottuk, hogy „az Erdély keleti részén elszigetelve élő székelyek, kikhez ethni- 
kailag a gyimesi csángók is hozzátartoznalc, még ma is olyan kétsoros rovást használnak, a mely 
azonos, sőt még változataiban is tökéletesen egyezik a vogulok és osztjákok kétsoros rovásaival.* 

A magyar számrovás ősi volta irástörténeti szempontból azért fontos, mert eszközei a betűrovás 
eszközeivel minden izükben azonosak. Ez volt az oka, hogy a Nemzeti Krónika névtelen szerzője a 
magyar betűrovást és az oláh pásztorok számrovását összetéveszthette. Ugyanez volt az oka, hogy 
Thüróczi a székelység betűrovásának minden más Írástól eltérő különleges voltát az általánosan ismert 
számrovással magyarázhatta meg. 



II. 
Rovás, sorvezetés és bustrophedon. 

A hazai és külföldi kutatás eddig is azon az állásponton volt. hogy a számrovás eszközeinek 
kezeléséből a betűrovás minden clmaradliatlan, technikai okokban gyökerező sajátossága megállapít- 
ható. Midőn a dán Bredsdorff utalt arra, hogy a rúnákat eredetileg nem köre és fémtárgyakra met- 
szették, hanem hosszúkás deszkadarabokra és botokra rótták, nyomban meg is állajjította a betűrovás 
következő négy törvényszerű velejáróját: 1. Vízszintes vonalak nehezen alkalmazhatók, mert a 
farostokkal eg}'irányban mennek, s ezért részben nem is lesznek eléggé láthatók s meg sem készit- 

' Kriza JAnos székely tájszótára szerint „Bic»ki: kis bicsok; bicska: nagyobb bicsok; kicsike hicski: tollkés. 
— Biilü : betű és : böte vagy biitc valaminek. Mcgbütiizi a végit. Bütüs végíi. — Ródalni : rovólag vagdalni : igj- 
rearodalni : ráverni. Ródás fésze". (Vadrózsák, I. köt \l. Tájszótár. \'. ő Szinnyei : Magyar táJRZótár, I. köt. 127, 
209. és II. köt. 302, 314. 1.) 

' Sebestyén : Rovás és rovásírás, 33—41. 1. (Kthnographia, 1903. 84 — 92. 1.) 

' Magyar-uffor összehasonlító szótár. Budapest, 1873 — 1881. 664. 1. — V. ö. Sebestyén : i. ui. 42. 1. (Ethno- 
graphia, 1903. 93. 1.) 

' Sebestyén : i. in. 100. 1. (Kthnographia, 1903. 186. 1.) 



A MAGYAR EOvAbIRÁS RENDSZERE 



137 



□s 



II "1 XX 


i 



37. Sepsiszcntkirályi kétsoros rovás. 



hetők anélkül, hogy egy-egj' szilánk ki ne pattanjon, a miért szivesen mellőzik és ferde vonalakkal 
helyettesítik. — 2. Függőleges vonalak legkönnyebben készíthetők. — 3. Görbe vonalak szintén 
nehézséget okoznak, ezért helyettük szivesen alkalmaznak megtörött egyenes vonalakat. — 4. Mivel 
a rovás kissé fárasztó, szivesen rovunk egy vonalat kettő helyett. ' Ugyané sajátságokat állapította 
meg utóbb BREosDORPPtói függetlenül Kirchhoff is. ^ 

A mi Eévai MiKLósunk a számrovás ismeretével a rovásírás sorvezetésének törvényszerűségét 
tudta megállapítani. Annak bizonyítására, hogj- a székely kás jobbról baba menő sorvezetését nem 
kell keleti eredetű sajátságnak tekinteni, a rovás technikájából ezt olvassa ki : „ . . . a székelyeknél 
ugyan a jobbról balra menő olvasást maga a metszés hozta magával. Mert, mikor a metsző balkezébe 
fog-ta a botocskát annak fején, jobbkezével alkalmatosban kezdette, aztán könnyebben is folytatta 
a metszést, a botocskát mindinkább kifelé mozdítván magától. így tehát a metszőnek hozzája menő 
jelölése szükségképen balra esett, következésképen az olvasást is úgy kívánta".* 

Föntebb már jeleztem, hogy a sepsiszentkirályi erdőirtók közt egy értelmes székely a szövevé- 
nyesebb kétsoros számrovás készíté- 
sének magyarázása közben engem az FI 1 I | 1 1 1 1 1 -, 
egyetemes írástörténet legrejtelmesebb 
titkának vezetett nyitjára. Miközben 
ugyanis szemeim előtt egy olyan két- 
soros rovást készített, melyeknek egyes 
szánijeg}ei az egyik, ötös és tízes 
számjegyei pedig a másik oldalára 
kerültek, a második páros sor meg- 
kezdése előtt észrevettem, hogy a ro- 
vást megfordította és a második sor- 
párt — az előző sorpárhoz viszonyítva 
— fordítva, azaz visszafelé s a jegye- 
ket fejtetőre állítva rótta. Mivel a 
sorvezetés a fordítás után jobbról 
balra menő maradt, e furcsának tetsző 
jelenséget csak akkor tudtam megér- 
teni, midőn az én derék székelyem 
megmagyarázta, hogy a rovást a ro- 
vássor befejezése előtt — ha végig 
akarjuk róni — okvetlenül meg kell 
fordítanunk. Csak íg}' tudunk ugyanis 

a rovásbot ama végére is róni, a melgei a fordítás előtt még balkezünkben tartoltunk. A rovás e 
végét a fordítás után visszafelé, a .jegyeket pedig fejtetőre állítva rójuk s mikor vele elkészültünk, 
folytatását nyomban átvisszük a szomszédos üres lapra, a melyen aztán rovunk rendesen tovább, 
jobbról balra, felénk irányuló sorban és lábon álló jegyekkel. Mindez azonban a rovás megfordítása 
után tijrtcnik s így a sor az előzőhöz viszonyítva fordított lesz, jegyei pedig fejtetőn állanak. 

Mivel az ilyen rováson csak részarányos számjegyek szerepelnek, vagyis a zavarólag ható V 
és / (ötös) jegyek mellőzve vannak, a visszaforduló páros sorok — mondhatni észrevétlenül történő — 
fejtetőre állítását már igen éberen kell megtígyelni. De ha létrejöttük törvényszerűségét sikerül meg- 
értenünk, akkor már azzal is tisztában vagyunk, hogy a rovás forgatása minden körülmények közt 
olyan bustrophedonokat eredményez, a melyeknek minden második, tehát minden páros sora az első 
és minden utána következő páros sorhoz viszonyítva fejtetőre állított jegyekkel visszafordul. 

Könnyebb megérthetés végett 37. sz. ábránkon bemutatjuk az előttem rovott emlékezetes sepsi- 
szentkirályi kétsoros rovás négy lapját. Közlünk egj" vele egyenértékű schemát is (38. sz.), a melyben 
a részarányos számjegyeket betűkkel helyettesítettük. De nyomban hozzáteszem, hogy csak történeti 

' Om Runeskriftens Oprind, 8. 1. Idézve L. F. A. Wimmer : Die Runenschrift. Aus dem danischen übersetzt 
von Dr. F. Holthausen. Berlin, 1887. 98. 1. 

> Dasgothisehe Runenalphabet. U. kiad. 3. 1. — V. ö. H. Paül: Grundriss der gennanischen Philologie. I. köt. 258. 1. 
» Magyar literalura, vagyis : a magyar deáki történet. (Tudományos Gyűjtemény, 1833 II. köt. 58. 1. 
Sebestyén: A Magyar Rovásírás Hiteles limlékei. 





1 




11 11111111 


11 1111111111 




f A f f f j 


föffff j 


t- 


•■ J J J Ö J 


r jjjvvjjj 


<• 


I 1 I I 1 I I I I 1 1 1 I 1 I 1 T I I 







3S X kétsoros rovás scheraája. 



138 A MAGYAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 

hűség kedvéért példázódunk a nyomravezető szövevényes kétsoros számrov.ással. Mert hiszen ez a 
rovásfordítás az egysoros rovás végigrovott lapjain is mindig megismétlődik, s ha a rovást a szom- 
szédos lapon továbbfolytatjuk, akkor ez a második sor az előzőhöz viszonyítva nemcsak visszafelé 
fordul, hanem jegyeit is fejtetőre áUítja. Ennek igazolására 39. sz. ábránkon bemutatjuk a rovás 
számsorának folyószámszerinti szövegét négy rovás-lapon át folytatva. A következő 40. sz. ábrán 
pedig bemutatjuk ugj'anennek schemáját, a mi egyben a tökéletes bustrophedonnak is schemája. 

Tegyük fel most már azt, hogy a rováson nem számjegyek, hanem rovott betűk szerepelnek. 
Mivel a rovás technikája ebben az esetben sem változik meg, a rovást minden lap befejezése előtt 
csak úgy meg kell fordítani, mint hogyha rajta számjegyek szerepelnének s a következő lapon tör- 
ténő folytatás csak úgy fejtetőre állít minden betűt, mint a hogy fejtetőre állít minden számjegyet. 
Midőn én ebből azt a jogos következtetést levontam, hogy az epigraphia titokzatos busti-ophedonjai 
rováson jöttek létre és rovásról lettek szolgailag lemásolva: a „bustrophedon" eredetének titka csak- 
ugi/an meg volt fejtve; sőt meg volt fejtve annak a jobbról balra vezetett Írásrendszernek titka is, a 
mely úgy jött létre, hogy a fordított rovások minden páros sorát a lemásolás előtt egyszerűen vissza- 
fordították.i Igazam bizonyítására bemutattam a 41. sz. ábrán látható kelet-szibériai jakut naptárt, 
melyen a hónapok elhelyezkedése szintén bustrophedont eredményezett.^ Egy dologgal azonban nem 
tudtam szolgálni : az egyetemes írástörténet nem tudott egyetlen olyan rovásról sem, a melyen rovás- 
fordítást és bustrophedont előidéző terjedelmes rovásirásos szöveg maradt volna reánk. 

1. ,< « 





•IIIX- IIX- IX-X- IIIIV- IIIV- IIV- IVV- Ilii HMM 


(i 


Xllll • XA • XAI • XAII XAIII • XAIIII • XX • XXI • XXII 




IIIIVXX • IIIVXX • IIVXX • IVXX • VXX- IIIIXX • IIIXX 


t- 


XXX- XXXI- XXXII- XXXIII qi^ 



39. A forgatott i-ovás számsorának l)iistroj)lu'(loiija. 



40. A tökéletes bustrophe- 
don schemája. 



A sors különös kegyelnie azóta megajándékozott bennünket egy ilyen irástörténeti kincscsel is. 
Ertem a bolognai Marsigli-féle másolatot, mely nem fára rovott eredeti rovásirásos emlék ugyan, de 
azért tudományos szempontból talán még egy eredeti emléknél is értékesebb. A nagyműveltségű 
másoló ugyanis az előtte teljesen ismeretlen epigraphiai jelenség hű másolása és megörökítése aUial- 
mával akaratlanul is igazolta azt, hogy a rovásirásos boton a páros sorok csakug^'an visszafordtdtak 
és jegyeiket csakugyan fejtetőre állították. Sőt a másolás küzdelmeiben azt is bebizonyította, hogy a 
szolgai másolásnak az ő esetében szintén bustropiiedont kellett eredményezni. (L. a 2. és 8. ábrát.) 

E nélkül a magyar rovásírás sorvezetésót illetőleg nagyon nehezen lehetne eligazodnunk, a 
rováson elhelyezkedő sorok bustrophedonjáig pedig csak a számrovások és fogalomjegyes naptárak 
analógiáival tudnánk ezután is eljutni. Azt, hogy a fára rovott szöveg sorvezetése jobbról balra 
irányuló, csak Veranchicb említi meg. De jellemző módon hozzáteszi, hogy az a szöveg „egy, legfölebb 
két ilyen sor lehet". Ugyan, miért? Mivel „némi pontok hozzátételéről", tehát a szóközi pontozásról, 
továbbá a kevés jegygyei kifejezhető sok értelemről is értesült, mi már szóvátettük (fentebb a 4. 1.), 
hogy Verancsics a betűrovást valóban megfigyelte. Most ])edig felcsillanni látjuk azt a lehetőséget, 
hogy a tudós főpap a második sornál talán éppen a kígyózó sorvezetés miatt akadt meg. 

A feliratok másolatait nehéz vallomásra bírni. A csikszentmiklósi felirat egjik másolata két- 

' Skbestyén : Rovás és rováxirás. Bevezetés. (Etlmogniphiii, 1903. 1-29. 1. U. a. németül: Zeitschrift für Ethno- 
logic, 1903. 75.') — 771. 1. Az utóbbinak van különlenyomata is. — A görög |5ouoTpocfi|hóv fogalmát a német Furchcn- 
schrifl nyomán eddig harázdoló irn's nak neveztem. Egyik műszaki kifejezés sem helyes, mert a „bustrophedon" sor- 
vezetése az ekejárással nincs lielyesen értelmezve. A szántónak ugj'anis csak .1 két élsö barázdája „bustrophedon". 
Mivel a folytatás az első barázda másik oldalára esik, a .bustrophedon" 3-ik sorának az 1. fölé, a 4iknek a 2. alá, 
az 5-iknek a 3 fölé stb. kellene kerülni. Ezért a kigyózó serpeiitin-irás elnevezést tartom helyesnek, mert ez kifejezi, 
hogy a páros sorok egyszerűen visszafordulnak s a bctiik sorakozásának rendjét megtartva, a visszaforduló sorok betíiit 
fejtetőre állítják. 

» Lkoinovsku K. 1). közleménye a szentpétervári Zivajastarina, 1902. II. l'iiz. 195—200. 1. és 1— IV. tábla. — 
^'ogjegyzcm a naptár ünnepeinek (íigylátszik utólagosan rótt) ideogrammjai, fogalomjegyei nincsenek fejtetőre állftva. 



A MAGYAR ROVÁSIRAs RENDSZERE 



139 



tcbr 




soros, a másik négysoros ; tehát az sem lehetetlen, hogj- a rövid szöveg esetleg csak egj' sorban 
volt elhelyezve. Söt ha többsoros volt is. arra nem gondolhatunk, hogy ezúttal rovásmásolattal és 
ennek eredményeként bustrophedonnal lehetne dolgunk. Mert hiszen, ha a székely Írástudó nem 
rovásra rótt, nem is volt szigorúan alávetve a rovásforgatás törvényszerű következményeinek. A bustro- 
phedon egyetemes története arra fog bennünket tanítani, hogy az epigraphiai alkalmazásban csakis 
a rovás oldalainak szolgai másolatai idézte elő a kígyózó sorvezetést. E különös feliratok sorveze- 
tésének létrejöttét az tehette elkerülhetlenné, hogy kezdetben a kőfaragók és ötvösök nem voltak 
egj'szersmind írástudók is. Görög feliratokon nyoma van az előzetes föh-ajzolásnak, a nagjszentmiklósi 
„Attila-kincs" ó-török feliratainak szövege pedig fel volt karczolva annak, a ki a betűket utólag beméhi- 
tette, betrébelte.' A rovást kezelő írástudónak minden körülmémek közt lehetett annj"i tájékozottsága, 
hogy a felrovás alkalmával forgatott fadarabot a leolvasás alkalmával visszaforgassák. E tájékozottság- 
következménye lett az. hogy utóbb már a rovás-másolás alkalmával is megtörtént a visszaforgatás. 

A rovástól megszabaduló régi írásrendszer sorvezetése a viaszos lapot karczoló stílus és a 
festékbe mártott ecset és toll kezelése következtében okvetlen megváltozik. Am akkor, midőn a sor- 
vezetés balról jobbra irányulóvá 
lesz, a nem részarányos betűk sem 
fordulnak töhbé balra, hanem for- 
dulnak jobbra. A rovás sorveze- 
tését nálunk először Keteji Székely 
Tamás, a konstantinápolyi felirat 
szerzője változtatta meg. Erre neki 
alkalmat az adott, liogy nem fára 
rovott, hanem fehér köre metszett, 
— vagyis egy feliratot a rovás 
betűivel, de a rovástól függetlenül 
készített el. A visszafordított sorok 
jegj'eít az egész vonalon szintén 
visszafordította ; de az összerovott 
jegyek megszokott formáin ilyen 
könnyen változtatni már nem tudott 
s ezért néhány betű-párt a rovás és 
rovásírás rendes sorvezetéséhez al- 
kalmazkodva, meghagyott eredeti 
helyzetében. — jobbról balra for- 
dulónak. Ilyen a ti szótag a .tizenöt" szóban, az al szótag a ..valf és Jóval" szavakban s az ár 
szótag az első „császár" szóban. Még nagyobb tévedések fordulnak elő ÖzAMusKözYuél. A Rudolf császár 
ellen írott vers balról jobbra írt latin szavait ugyanis csupa háttal álló fordított székely betűkkel irta le.^ 

Az ilyen alkalomszerű kísérletek nem alkalmasak arra. hogy belőlük a székely betűrovás epi- 
graphiai alkalmazásának átmeneti korszakára vonjunk következtetést. Ha a kőfaragó vésője, az ecset 
és írótoll alkalmazása nálunk számot tevő nyomokat hagyott volna, akkor Muzsnai György 1668-ban 
ecsettel már nem úgy festette volna az enlakaí felirat betűit, mint hogyha azok rováson készültek 
volna. Szamozközy sem írt volna először jobbról balra, később pedig balról jobbra — háttal álló 
betűkkel. Sőt már Telegdi se irta volna példáit és irásmutatványait úgy. a hogy a RmUmentában 
találjuk. Különösen írásmutatványaínak héberszerű sorvezetése meglepő. Ezért mi nem is fejlődés 
eredményének, hanem a héber írásrendszer protestánskori befolyásának tartjuk. Valamint annak sem 
tulajdonítunk jelentőséget, hogy az írott emlékek ezt a sorvezetést szintén megtartották. Hiszen volt 
alkalmunk meggyőződni arról, hogy a tollal kísérletező írástudók — még Kijosit sem véve ki - első 
ismereteiket nem az életből, hanem Telegdi művecskéjének másoltaiból merítették. 












decz. 



szept. 



apr. 



41. Kelet-szibériai bustrophodonos jakut rovás-naptár. 



' Dr. W. Larpeld : Griechische Epigraphik (Dr. Iwan v. MOller : Handbuch der klassisehen Alterthums-Wissen- 
schaft. I. köt. ö. rész, 3. kiad.) München, 1914. 129. 1. — HAMPEt Józsep : .4 nagy-szentmiklósi kincs. (Archaeologiai Érte- 
sítő. Cj foly. IV. köt 1884. 43. 1.) — Dr. Mészáros Gtüla : A nagy-szentmiklósi kincs rovásos feliratainak megfejtése. 
(Etbnographia, 1915. 10. 1) — Sbkestvén : Az „Attila-kincs" feliratainak ügye: II. Suum cuique! (Ethnographia, u. o. 
220. 1.) — ^ Csak a t jegyét alkalmazza helyesen a , pesté' é.s a „pestifero" szavakban 

18' 



140 A MAGYAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 

m. 

Betürovás, magánhangzó-ugratás, összerovás és pontozás. 

Mire a betűk tárgyalásáig eljutottunk, már bebizonyult, hogy a rovásh-ás Rudinientáit, ABCzés- 
könyveit nem a betűk ismertetésével kell kezdeni. Teleqdi az ü'ás eszközeii'öl, a rovásról és sorveze- 
tésröl meg sem emlékezett. Bredbdorfp sem jött rá a jobbról balra vezetett sorok törvényszerűségére. 
Ezért aztán a betűk orientáltságát sem figyelte meg. Sőt a rovás tüzetesebb vizsgálata még egyéb 
ilyen mulasztását is meg tudja majd állapítani. 

Rovásról szólva, először azzal kell tisztában lennünk, hogy gömbölyű vagy szögletes pálczákra 
és botokra történik e rovás. A rúna betűsorának csupa egyenes vonala és csupa egykora Írásjegye 
van. Ebből tehát a kútfők és emlékek tájékoztatása nélkül is az következik, hogy ez a germán 
Írásrendszer csakugyan rováslapokon alakult ki. Viszont a magyar rovásírás betűsorában az /", ly és 
az ö egyik változata körökkel, az e, h, n, ny, o és az ö másik változata félkörökkel lesz kimetszve. 
Ezért egészen bizonyos, hogy a jegyek nem lapos, hanem gömbölyű rovásokon jöttek létre. Mert arról 
bárki meggyőződhetik, hogy kört és félkört metszeni csak a lapos rovásra nehéz. Mivel kétségtelen, 
hogy a számrovásnak mindig szögletes fája volt, nagyon valószínű, hogy a Marsigli másolatában, 
továbbá a Verancsics és Szamobközy följegyzéseíben jelzett négyszögletű rovásfák már a számrovás 
tetszetős eszközének befolyása alatt állottak. De az ilyen szögletes rovás nálunk állandóan hasz- 
nálatban aligha lehetett, mert akkor technikai úton nemcsak a jegyek egykoraságát, hanem azt is 
előidézte volna, hogy a lapokra metszett jegyek görbe vonalai legalább némi részben megmereved- 
jenek. 

A teljes betűsor jegyeit illetőleg Baranyai Decsi, Teleudi és a régi grammatikusok igen helyesen 
jegyezték meg, hogy számuk azért múlja felül a latin betűsorét, mert a palatális gy, ly, gy és ty 
hangzóknak a rovásírás betűsorában egészen önálló jegyük van. A külön vég-k {k-k) jegyét is 
számításba véve, a betűk száma 32 lett. Azért nem több, mert a régi betűsorban az á és é magán- 
hangzóknak még nincs külön jegyük. Az elsőt az a, az utóbbit az e jegyével jelezték. Szóval éppen 
olyan hangérteknek tekintették, mint a szintén külön meg nem jelölt í, ó, ú és ű hosszú magán- 
hangzókat. Az é külön jegye csak a XVII — XVIII. században (Bél Mátyás Kapossi-féle betűsórában 
és Miskolci C. Gáspár 1654-iki albumlapján) merül fel. tehát a betűsorban nyelvtörténeti szempontból 
szerepeltetni nem szabad. 

Mielőtt összehasonlító irástörténeti úton a betűk eredetét megállapítanánk, szóvá kell tennünk, hogy a 
jelzett négy palatális betű közül háromnak eredete ilyen összehasonlító művelet nélkül is kimutatható. 
A gy jegyről már bebizonyítottuk, hogy a cZ és i jegyek összerovásából keletkezett. Utaltunk arra, hogy 
szerkesztője az Árpádkori magyar nyelvnek ugyanazt a hangtanát érvényesítette, a mely szerint 
a krónikások és oklevélirók a diák, Dienes, Divék szavakat még gyak-niik, Gyenes-nck, Gíjvek-nek 
(giiak-nak, Giienes-nek, Giivek-nek) irták és gj'íák-nak, Gyíenes-nek, Gyivék-nek olvasták. ' Az erdélyi 
részekről csak egy adatot idézünk : a hunyadvármegyeí Al-Gyógy nevét. Gsánki Dezső földrajzának 
adatai szerint az Árpádkor végén még Oyog, 1404 és 1412 közt Gyöd, Dyogh, Gyogh, 1439 óta 
pedig Dyod volt a neve.' Az ny jegyében szintén fölismerhető, hogy az n jegyébe az i jegye épp 
úgy bele van róva, mint a gy-be. A ty első pillanatra a b alakításának látszik, holott a bolognai 
és csikszentmiklósi jegyek megkülönböztető járulékai világosan mutatják, hogy itt szintén i-sítésről, 
még pedig a i rövid szárának i-sítésével s az így alakított jegy kettőztetést jelző részarányos szerke- 
zetével van dolgunk. Az alábbi összehasonlító irástörténeti részben kiderül, hogy a negyedik palatális 
szintén ilyen kettőzt(;tésnek lett az eredménye. 

lla az itt érintett belűképzést a magyar nyelv e sajátos hangjainak jelzése tette szükségessé, 
akkor ezt a műveletet a magyar rovásírás történetében csakis a magyar palatálisok kialakulásának 
idejére, vagy — ha másnyelvű nép irásrendszeréniík átvételéről lehetne szó — a velük kiegészített 
betűsor megismerésének és első alkalmazásának idejére kellene tennünk. Ez az irástörténeti kérdés 
azonban csak akkor lesz tüzetesen tárgyalható, ha alábl) összeliasonlító úton azt a közös forrást már 
megjelöltük, a melyl)ől nemcsak a mi rovásinisimk, haiicni niinden más közéiitcnucrniclir'ki rovásirásos 

' Sebestyén: Róván és rovásirás, 281. I. (Ethiiographia, 1!)Ü6. 275. 1.) 

' Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak kordban. V. köt. 1913. 53. 1. 



A MAGYAR rovásírás RENDSZERE 141 

rendszer is merítve lett. De annyit előre bejelenthetünk, hogy a szóbanforgó alakítás a székelyek 
és magyarok közös történetének legelejére esik. 

Mielőtt a magyar rovásirás történetének e nagy távlatával megismerkednénk, a bemutatott 
emlékeken rámutatunk píir olyan jelenségre, a mely magában véve is kiáltóan igazolni tudja a rovott 
írásrendszer megtartó erejét. ÍIarsigli 1690-ben lemásolja a legrégibb középkori emléket s betűsorában 
ug}-anazt az ö és r jegyet találjuk, a mely Kájom 1673-ban lemásolt egykorú vagy közeikorú ÁBCz- 
jében is megtalálható. Felületes %azsgáló ebből elhamarkodva azt következtethetné, hogy Kájoni 
bizonysága szerint Marsigli sem régi. hanem egykorú vagy közeikorú rovásirásos szöveget másolt. 
Mivel azonban JLírsigli másolatának éppen a szövege régi, betűsorát sem lehet újabbnak tekintenünk. 
De ezzel még nincsen bizonptva az, hogy Marsigli betflváltozatai régibbek a később fölmerülő válto- 
zatoknál. Sót ellenkezőleg : bizon\itani tudjuk, hogy a legrégibb szöveg betűvaltozatai már régebbi 
alakításnak és ferdítésnek voltak eredményei. Texegdi Rudimentája érthetően megmondja, hogy a 
latin H betűhöz hasonzó r jegy két szára alkalomadtán egészen elhagyható. így aztán csak az az 
összekötő vonal marad meg, a melyet Telkgdi tévesen függőlegesnek rajzol és kis r-nek nevez. 
Mivel tehát a Marsigli-féle bolognai emlék r jegye azonos a Telegdi-féle kis r-rel, minden kétséget 
kizáróan bebizonyult, hogj' a legrégibb magyar rovásirásos szöveg betűsora már tévesen mellőzte 
a teljes r jegyet. A vele egj'ütt szereplő ö jegy viszont annj-ira czikomyás, hogy az egyszerűbb 
változatok kútfejének egyáltalán nem tekinthető. Összehasolító úton az 1501-iki csíkszentmiklósi 
felirat latin K-hoz hasonló ö jegye bizonyul eredetinek. A 1515-iki konstantinápohi feliraton (a XI. sz. 
mellékleten) és Telegdi Rudimentájának betűsorában (a XIV. sz. mellékleten), továbbá Kapossi és 
a marosvásárhehi kézirat Anonymus betűsorában (a 26. és 28. sz. ábrán) már olyan változat szerepel. 
a mely az említett csikszeiitmiklósi architypussal közvetlenül viszonyba nem hozható. A bolognai 
és Kájoni-féle ö most a Dobai-féle (26. és 29. sz. ábra) és az 1680 táján lejegyzett magyar nemzeti 
múzeumi betűsor (24. sz. ábra) ugyané jegyére tereli figyelmünket. E két jegy ugyanis megkettőzése 
a csikszcntiniklósi il jegynek, a bolognai és Kájoni-féle pedig stilizált változata a Dobai-félének és 
múzeuminak. Az utóbbi kettőnek ugyanilyen stilizált, de egyben egyszerűsített változata a Telegdi-féle és 
a vele azonos Kapossi-féle és Anonymus-féle is. Kérdezzük teiiát: mikori jegj' lehet a csikszeutmiklósi, 
ha a belőle kialakult kettőzött ö jegynek a legrégiblj középkori magj'ar rovásirásos emlékben már 
romlott változata fordul elő? 

Ez az avatag régiség legyen mentsége Telegdi félreértéseinek, az emlékírók és krónikások 
hiányos tudósításainak, valamint annak is, hogv- a fentebb bemutatott és tüzetesen tárgjalt hiteles 
emlékek szerzői sem voltak már egészen tisztában a mindinkább háttérbe szoruló, rohamosan felejtett 
és elrontott ősrégi rovásirás rendszerével. SzAMosKözvnek és TELEODinek már sejtelme sincs a magán- 
hangzók ugratásáról. Mikor a csikszentmiklósi felirat ismeretessé lett és ugrató rendszere is nyilván- 
valóvá vált. tudósaink kezdték a Rudimentába belemagyarázni, hogy az ott e-vel jelzett mássalhangzók 
betűinek a rovásirás rendszerében e-vel bővíthető hangértéke van. Ezért olvastunk aztán a csik- 
szeiituiiklósi szövegben kétszer ,csenálták"-ot. s nem vettük észre, hogy e szókban még az / jelenléte 
is jelezve van. Ugyanígy eszelték ki a vég-k jegjének ak, ák szótagértékét s nem értettük, hogj' a csik- 
szentmiklósi felirat második .csináltíik' szavában az ,ák° előtt miért van még egy külön „á" is róva. 

Erre a keletiesnek tetsző magánhangzó-ugratásra a bolognai emlék derített vUágot. Hiszen ennek 
ismerete nélkül a konstantinápolyi felirat szövegének megfejtésében még .Temás"-t és „enét'-et szere- 
peltettem, noha az első tévedéstől a csikszentmiklósi felirat ,Mát)'s'- (Mátyás) szava megoltalmazhatott 
volna. Ez a legrégibb eddig ismert középkori emlékünk azonban végérvényesen igazolta, hogj- a magyar 
rovásirás rendszere minden magánhangzó Írásjegyének mellőzését megengedi. De azt a szabályt, hogy 
a szavak melyik magánhangzójának jegye mellőzhetlen, még a rendelkezésünkre álló szavak nagy töme- 
géből sem tudjuk pontosan megállapítani. Mivel a rovásirásos naptár fára rótt szövegét az írástudók 
ellenőrzése nélkül aligha hozták forgalomba, mi azt hisszük, hogy e hangzóugratásnak nem is volt 
semmi kötelező szabálya. Kiki elhagyta azt a jegyet, a mely nélkül a felrótt szöveget még ki lehetett 
betűzni, vagy — értelemzavarólag — más szónak nem lehetett olvasni. Hiszen ha ránk bíznák a 
legalkalmasabb szabályok megállapítását, ma sem tudnánk ennél jobbat kieszelni. 

A magánhangzók elhagyását a rovásirás eszközeinek nehézkessége idézte elő. A lassan róható 
Írásjegyek számának apasztásánál még az a szempont is fölmerülhetett, hogj- a rovásfán a nagy és esetlen 
Írásjegyekkel rótt szövegből minél több elférjen. Ez az összezsugorító törekvés hozta aztán létre a 



142 A MAGYAR R0VÁ8IRÁ8 HITBLE8 EMLÉKEI 

jegyek összerovását és :iz összerovott jegyek vonalúinak egyesítését. Ilyen művelettel ugyanis 
nemcsak a betiíküzök tűnnek el, hanem a jegyek vonalainak száma is kevesbedik. Ha pl. az „úr" 
szó két jegyét összerójuk, az r jegyének egyik szárát már az összerótt m jegy szárával helyettesitjük; 
az „ura" szóban pedig az r jegy másik szárára már az a jegy fejét is ráróhatjuk. 

A magyar rovásírás rendszerének ezt a nagyfontosságú elemét megtalálhatjuk minden más rovás- 
írásban is, de a magyar összerovások szerepe oly rendkívüli mértékben kifejlődött, hogy ez a fejlett- 
ség példátlanul áll az egyetemes írástörténetben. E jelenség értékének megállapításánál okvetlenül 
tudni kell, hogy az összerovások rendszere nem a reánk maradt emlékek korában alakult ki. Hiszen 
tapasztalhattuk, hogy minél későbbi az emlék, az összerovás benne annál tökéletlenebb. Kájoni irásniutat- 
ványában már csak egy példa van : az egy jegygyei leirt „nap". Telegdi külön fejezetet irt e rendszerről 
s példáival úg)--ahogy igazolni is tudja az összerovás szabályait; de terjedelmes szövegmutatványaiban 
már nem tudott élni velük. A középkor végén készült konstantinápolyi és csikszentmiklósi feliratok 
szövegét nem rutinos írástudók írták s bennük az összerovásoknak mégis igen ötletes példáira aka- 
dunk. Egész pompájában azonban csakis a középkori bolognai endék szövegében bontakozik ki. 
Pedig minden jel arra mutat, hogy a szöveg rovója állandóan ügyelt azokra az együgyűbl) olvasókra, 
a kiknek a naptárkibetüzésnél még a szöveghez mellékelt betűsorra is szükségük lehetett. 

Az összerovás kánonszabályaira vonatkozólag sem mondhatunk mást. mint a mit a magánhang- 
zók jegyeinek ugratására vonatkozólag mondottunk. A bolognai emlékben az összerovás nem egyen- 
letes. Az „Albert", „Antal" egyetlen irásjegygyé összezsugorítva már túlzás. Naptár-ismeret nélkül 
még azok sem olvashatták volna el, a kik számára róva volt. Viszont vannak olyan példák is, a 
melyekből az összerovás ki van felejtve. Nekünk úgy tetszik, hogy az összerovásnak a magánhangzó- 
ugratással közös szabálya volt : az rótt tökéletesen, a ki az összerovásban minden kínálkozó alkalmat 
felhasznált, a nélkül, hogy a leolvasást megnehezítette volna, vagy hogy többféle olvasásra nyitott 
volna alkalmat. Tei,rgdi nagyon tetszetős tanítása értelmében ügyelni kellene még arra is, hogy az 
összerovás a szótagolás rendjét ne zavarja. Ezzel szemben a csikszentmiklósi felirat szerzője a szom- 
szédos szavakat is egyberótta. Jgy lett nála egy szóvá a „Mátyásmester" és a „Gergelymestercsinál- 
ták". Ugyanígy egy szóvá rótta össze a bolognai emlék rovója is a május 3-iki és a szeptember 
14-iki „Szenkereszt"-et. 

Nem nehéz megálla])ítani, hogy ezúttal mindenik fél tévedett. A szótagolás rendje a magas 
műveltséget szolgáló grammatikusok tanításához tartozott. Erre szüksége volt a sorvégeket megszaggató 
literátus embernek és könyvnyomtatónak ; de nem élhetett vele az, a ki a rovás nehézkes eszközeit 
kezelte. Tri.egüi esetében azonban mentségül fölenüíthető, hogy ö már nem is a rovásra gondolt, hanem 
a latinbetűs irás kényelmesen kezelhető készségeire. 

A szavak összerovását felesleges dolog volna menteni. A csikszentmiklósi templom-építő együgyű 
iparosok érdekes feliratában nemcsak hibák merültek fel, hanem szemeink elé tárult az a szabály is, 
a mely ellen hibákat követtek el. E feliratból tudtuk meg legelőször, hogy a magyar rovásírás rendszeré- 
hez olyan pontozás tartozott, mely minden szót elválasztott egymástól. A csikszentmiklósi szöveg négy 
pontot alkalmaz szó-elválasztó jel gyanánt. A konstantinápolyi feliratban csak egy-egy pont sze- 
repel, Telegdi irásmutatványában pedig iiol egy, hol két pontnak van nyoma. 

E pontozás az olvasó eligazodásán kíván könnyíteni. Nélküle az összerovással és a magán- 
hangzók elhagyásával különben is nagyon megterhelt szöveget sok esetben talán ki sem lehetne 
betűzni. Csak a konstantinápolyi felirat Dernschwam-féle másolatát kell megtekinteni, hogy a pontok 
elhagyásának súlyos következményeivel megismerkedjünk. Vagy vizsgálni kell a bolognai emlék meg- 
fejtetlen részeit, a melyekben a szavakat elválasztó rovátkák hiányos másolása idézett elő leküzd- 
hetlen zavarokat. 

Ha tekintetbe vesszük azt. liogy a magyar rovásírás legrégibb és legértékesebli emlékeit késői 
másolatok mentették meg, akkor nagyon megelégedhetünk azzal hogy e másolatok elég alkalmasak 
a bennük megmaradt ős-írás rendszerének megállapítására. Mert a rendszer pontos ismerete most 
már arra is elegendő biztosítékot nyújt, iiogy a magyar rovásírás hiteles (Mulékeinek helyét az egye- 
temes Írástörténetben meg tudjuk jelölni. 



MÁSODIK FEJEZET. 

a magyar rovásírás és a középtengermelléki 
írásrendszer kapcsolata. 

I. 

A rokonsági kapcsolat kérdése. 

A niaiíjar rovásírás irodalmának ismertetése alkalmával tapasztalhattuk, hogy a kutatókat első 
sorban a rokonsági kapcsolat kérdése foglalkoztatta. Mivel az Írástörténet bőségesen ontotta a hason- 
Utíisra alkalmas anyagot, a megállapításoknak egész tömege jött létre a nélkül, hogy valamely ered- 
mény az előzőt támogatta vagy támadta, kiegészítette vagy megdöntötte volna. 

Másfél századon át csak Telegdi műve és betűsorának több eltorzult változata volt ismeretes. 
A sorvezetés iránya, a betűk merevsége és néhánynak meglepő hastmlatossága mégis azt a gondo- 
latot ébresztette, hogy a zsidó írás valamely titokzatos változatával vau dolgunk. E jól meg nem értett 
jelenségből, a melyre Baranyai Decsi János előszava még csak sejtetöleg utalt. Bél Mátyás már östörténelmí 
és vallástörténeti megtévelyedésen alapidó rendszert dolgozott ki annak igazolására, hogy az ősmagyar 
írás az ősmagyar nyelvvel egyetemben a héber írásból és nyelvből származott. Voltak, a kik e nyomon 
a phöniciai művelődés legrégibb köréig eljutottak. !Sőt a héber írás hasonlóságát igazolták azok a 
támadók is, a kik azt vitatták, hogy a magyar rovásírás betűsorát XVI. századi protestáns theologusok 
hamisították. Dernschwam viszont a konstantinápolyi felirat alá azt jegyezte oda, hogy ilyen irásjegj^ek 
találiiatók Olahus Magnus gót krónikájában. Tudjuk, iiogy utóbb Pray szintén a Magnus-féle gótrunála-a 
utalt, midőn a székely rovásírás genuin voltát kétségbe vonta. Sőt már Pray előtt is volt e hasonló- 
ságnak egy megfigyelője : az a névtelen, a ki a marosvásárhelyi kézírat föntebb (a 26. sz. ábrán) 
bemutatott kilencz székely ABCzéje mellett a gót rúnák hibás jegyeinek rovatot nyitott. Ugjanez a 
névtelen volt az, a ki egy szibériai megfejtetlen ó-török felirat írásjegyeinek és pontozásának hasonlóságára 
először utalt. \'égül Kiss Bálint és Kállay Ferencz, a még megfejtetlen ó-törököt kivéve, már az összes 
keleti eredetű ősírásokat, tehát nemcsak a phönícíaít. hébert, szírt és arabot, hanem az ó-görögöt 
is belevonták összehasonlításaik körébe. 

A tisztes előmunkálatoknak ma már csak könyvészeti értékük van. Ebben a bonyolult össze- 
hasonlító műveletl)en jnisztán formai találkozásokra támaszkodni nem lehet. Történeti nyelvészetünk 
mestere, Révai vette először észre, hogy a holt irástörténeti jelenségekben felismerhető nyomai vannak 
az élet amaz erőinek, a melyek azonos eszközökkel és azonos körülmények közt mindig azonos ered- 
ményeket hoznak létre. Sajnos, a mély értelmű megfigyelés eredményét nem a rokonsági kapcsolat 
igazolására, hanem tagadására használta fel. Mert abban igaza volt, hogj' a székelyek fára rovott 
Írásának jobbról balra irányuló sorvezetését nem kell szükségszerűleg héber eredetűnek tekinteni. 
Előidézhette ezt a rovás technikája is. Ez azonban ígj- csak fél igazság. Nyomban hozzátehetjük 
ugyanilyen értékkel azt, hogy ha a héber sorvezetés irányát is rovás idézte elő. akkor a rokoni kap- 
csolat kérdését már nem a sorvezetés azonossága, hanem az egész írásrendszer mibenléteiének azonos- 
sága, tehát a közös forrásra visszavezethető erők, eszközök és eredmények azonossága segíti 
eldönteni. 



144 A MAGYAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 

Ha ezt tudjuk, akkor inár ueiii látszik nagy vaknieroségnek. hogy az eddigi elöniunkálatok 
folytatását egészen néprajzi térre vittem át. Bredsdorfp és Kirchhoff példáin felbuzdulva (mert Kévai 
posthumus dolgozatát még nem ismertem), a ma is élő őskori számrovásokon tanulmányoztam az 
örökre megszűnt rovásírás törvényszerű jelenségeit. Mivel teljességre törekedtem, a számrovás egész 
hazai és nemzetközi világát fel kellett kutatnom. E terhes néprajzi eligazodás eredményeinek teljes- 
ségére még sem merünk számot tartani; de azt határozottan álb'thatjuk, hogy a mag_yar rovásírásban 
nem fedezhető fel egj'etlen sajátság sem, a minek törvényszerűsége a rovás és rovóeszközök keze- 
lésének pontosan megállapított eredményei közt megtalálható ne volna. 

így felkészülve nyúltunk hozzá a rokonsági kapcsolat kérdésének megfejtéséhez. Mivel tisztában 
voltunk azzal, hogy az összehasonlító néprajzi művelet — mint minden ezzel csaknem azonos össze- 
hasonlító régészeti és ősrégészeti művelet — a maga eszközeivel történeti, földrajzi és nyelvészeti tekin- 
tetek nélkül is súlyos eredményeket tud elérni: fölöttébb ügyeltünk arra, hogy az összehasonlításnál 
csak azokat az írásokat vegyük számításba, a melyekről föltétlen bizonyossággal megállapítható, hogy 
rováson szerepeltek. Az óvatosságra azért van szükségünk, mert a rovásírás betűinek merevsége, 
egykorasága s a balra irányodó sorvezetés a rovásnak természetes következménye ugyan, de nem 
kizárólagos tulajdona. A középkori könyvírás és az újkori könyvnyomtatás széliére alkalmazza azokat 
a nagy betűket és nagybetűs szövegeket, a melyeknek formáit az ókori rovás hozta létre, a rovásról 
másolt ókori epigraphiai emlékek és ezeknek újabbkori folytatásai pedig megőrizték és tovább köz- 
vetítették. A máig használt héber szöglet-irás eredeti vonalait az ecsetkezelés némileg átalakította, 
de meghagyta a jobbról balra menő ősibb sorvezetést. Marad tehát a rovásfordítással és a felrovott 
szöveg szolgai másolatával létrehozott serpentin-irás kígyózó vonalvezetése, vagyis a bustrophedon. Ez csak 
rováson jöhet létre s mivel így a rovásírás egyetlen kizárólagos velejárója, abban is bizonyosak lehetünk, hogy 
a benne előforduló betűformákat, betűméreteket és sorvezetési irányt is a rovó készségek határozták meg. 

Mielőtt azonban a bustrophedont a rokonsági kapcsolat próbakövének elfogadnék, — Révai felfogását 
alkalmazva — arról sem szabad megfeledkeznünk, hogyha a számrovás és betűrovás bustrophedont ered- 
ményez, akkor a rováson létrejöhet több írásrendszer, a melynek velejárói közt a bustrophedon mindig ott 
szerepel. Csakhogy nyomban hozzátesszük, hogy ez irástörténeti szempontból már nem lehet komoly 
föltevés. Hiszen ha különféle rovásírásról beszélnénk, akkor azt is igazolnunk kellene, hogy minden egyes 
esetben a rovásírást külön feltalálták s minden feltalálás alkalmával külön betűsorokat is eszeltek ki. 

Bátran elkészülhetünk arra, hogy ahol bustrophedonokat tiilálunk, ott a keresett irástörténeti 
kapcsolat csakugyan megvan. És elkészülhetünk arra is, hogy a hol a bustrophedon bennünket ilyen 
kapcsolatoknak nyomára vezetett, ott nemcsak a sorvezetésben és a betűformákban találunk termé- 
szetes hasonlatosságot, hanem találunk olyan csodálatos jelenségeket is, a mel}"ek a betűk azonos 
formáival együtt azonos hangtani jelentésüket szintén megőrizték. Szóval megfelelő módszerrel az 
egyetemes írástörténet kincseívé lesznek azok a formai és jelentésbeli magyar hasonlóságok, a 
melyeket a föntebb említett derék elömunkások már régen felismertek, de értékesíteni nem tudtak, 
vagy a melyeket a szigorú, de tájékozatlan kritika félreismert és a magyar rovásírás hitelének meg- 
ostromlására használt fel. 

n. 

A középtengermelléki ös írásrendszer rováson történt ókori elterjedése. 

A Középtenger mellékének keleti részén sarjadt ókori művelődés három Írásrendszert hozott 
létre : az egyiptomi képírást, a szumer-eredetü babylon ékirást és az elsőhöz kapcsolódó kánaáni, vagy 
phöniciai írást. A szomszédos tengerniellékeket és elöázsiai részeket a legfiatalabb és legalkalmasabb 
phüuiciai Írásrendszer hódította meg Ez lett a klasszikus görög és latin művelődés legfőbb eszközévé is. 

A phöniciai írás létre jöttének és első terjedésének korát nem lehet pontosan megállapítani. Legrégibb 
emléke, Mesa moabi király emlékköve, a Kr. e. IX. századból való. Ezen azonban a betűk vonalvezetése 
és a tisztán kialakult jobbról balra irányuló sorvezetés már olyan fejlettséget mutat, a minőt a görög 
kölcsönzők még évszázadok múlva sem tudtak elérni. A betűknek héber közvetítéssel megőrzött 
nevei azt aejtetik, hogy ezek a betűk kezdetben még egyiptomi képírás körébe tartozó ideogrammok, 
fogalomjegyek lehettek s az ál)rázolt fogalom nevének első hangzója lett utóbl) a fogalomjegyböl 



A MAGVAR ROVÁSIR.is ÉS A KÖZÉPTENGBRMELLÉKI ÍRÁSRENDSZER KAPCSOLATA 



145 



5^-^ j^íTvy 



.^w 



42. Részlet a Mesa-kö feliratáról. 



egyszerűsített írásjegy hangértéke. Például az ökörfejnek rajzolt Alef (ökör) lett az A betű, a liáznak 
rajzolt Beth (ház) lett a B betű, a tevefejnek és nyaknak rajzolt Gimel (teve) lett a G betű és így 
tovább. Mesa kövén már ilyen hangértékekkel bíró tökéletes betűsor és magánhangzókat ugrató 
írásrendszer szerepel. Ezért tartjuk mi is valószínűnek, hogj' a magasfokú írástörténeti fejlődésnek 
a legrégibb epigraphiai jelenségek előtt már többszázados múltja volt. 

A görögök phöniciai kölcsönét először Herodot említette meg (V. 58.). Tacitus szerint (Annales, 
XI. 14.) a közvetítő Kadnios volt. A kölcsönzött írásrendszert a görögök maguk is -fO'.viy.T/.a néven ismerték 
s a betűk eredeti sorrendjét és neveit (a/vC a, pf/ia, 7á(iaa stb.) szintén megtartották. A magánhangzót 

ugrató rendszert mái- nem fogadták el. hanem kiegészí- 
tették teljes betűsort szerepeltető, vag3'is a beszéd 
minden hangját külön jelző tökéletes phonetikus írás- 
rendszerré. Szinte érthetetlen írástörténeti jelenség, 
hogy a phöniciai írás tökéletesebb görög változatában 
nem található meg a Mesa-kő imént jelzett sorvezetése. 
A görög írás legrégibb emlékein a sorvezetés szintén 
jobbról balra irányul, de ha a szöveg többsorossá bővül a második sor nem kezdődik újra jobbról, 
hanem a betűket fejtetőre állítva balról jobbra visszafordul s létrehozza a tökéletes bustrophedonokat. 
E jelenségnek az epigraphusok sem történeti alapon, sem belső okok felismerése útján nem 
tudtak nyitjára jönni. Labfp.lü Vu.mos Grierhische Epigraphik czimű kitűnő kézikönyvének 1914-ben meg- 
jelent s , teljesen átdolgozott" 3-ik kiadásálian valószínűtlennek tartja Lenormant F. ama következ- 
tetését, hogj' a bustrophe- 
don sajátos sorvezetéséhez 
az antik vázákon látható 
ábrák köriratai szolgálhat- 
tak volna ötletet. Viszont 
igen figyelemre méltónak 
tartja, hogy Schlottmann K. 
az egyijitomiak rajzolt és 
festett iiieratikus és hiero- 
glyphikus Írásában már 
jobbra és balra forduló 
ember- és állatfejeket is 
talált. Pedig a bustrophe- 
don csiráját e messze eső 
s különben sem homogén 
jelenségben keresni már 
csak azért sem szabad, 
mert hiszen a legrégibb s 
egyben a legtökéletesebb 
bustrophedonokjeg}'ei min- 
dig a sorvezetés irányába, 
vagyis fejtetőn állva még 
a visszaforduló páros so- 
rokban is mindig jobbról balra fordulnak. Hivatkozik továbbá Cürtiüs ERNöre, a ki azt hitte, hogy a régiek 
az írás jobboldali kezdését, a pirkadás és világosság (jobbról eső keleti?) oldalát egyházi kezdemé- 
nyezésre választhatták. Fölemlíti végül, hogy Bergh T. szintén vallási okokra gondol, mert a bal 
iránt mindig előítéletesek voltak az emberek.^ 

E téveteg elmefuttatások bemutatása helyett jóval kiadósabb vállalkozás lett volna az „írást" 
jelentő Ypá-jstv igét nyelvtörténeti vallomásra bírni. Ez a görög szó az irodalmi korban „bele- 




43. Tökéletes görötr bustrophedon 



' H. RoEHL : Inscriptiones graecae antiquissimae. Berlin, 1882. 4. 1. 15. ábra. 

- LxRFHLD : i. m. Dritte völlig neubearbeitete Aiiflage. München, 1914. (Iwan v. Mcller und Róbert v. Pöhl- 
mann : Handbuch der klassischen AUertumsirissenscIiaft. I. Bd. 5. Abt.) 131. 1. 

Sebestyén : A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 19 



146 



A MAOVAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 



karczolni" jelentéssel bir. Homér egy helyütt (Iliiis, VI. 169.) megemlíti, hogy az íráshoz összeliajt- 
ható fatáblát használtak. Mivel e viaszos táblák később, a Kr. e. V. századi AEscHYLusnál felmerülő neve 
Sé/.TOc volt s e név azonos a héber delet „ajtószárny", „ kettőshasáb " szóval, azt kellene hinnünk, hogy 
ez a késői eszköz a phöniciai eredetű betűkkel együtt került a görögökhöz. Mi azonban csak azt látjuk 
igazolva, hogy a Homéri korban, illetőleg az Ilias kialakulása idején, a görögök már fatáblákra karczolták 
írásaikat. Ez a fejlődési fok körülbi^iül megfelel annak az ó-testamentomi héber művelődési állapotnak, 
a melylten már vasvesszővel karczolták és 
metszettek kőlapokra és óntálilákra (Jób, 
19 : 24. — Jer. 17 : 1.). 

Bizony ha az epigraphus nem sejti azt, 
hogy a feliratok lnistro])hedonja a fatáb- 
lákra karczolt írásnál sokkal ősibb jelenség, 
akkor az utóbbival kapcsolatosan szereplő 
héber kölcsöuszó csakugyan megállítaná a 
.görög bustrophedonok keletkezéséig iiatoló 
tudományos kutatást. A ki azonban valamely 

östárgyú néprajzi eligazodásban már megbizonyosodott arról, hogy az élő hagyomány az ősfoglalko- 
zások terén történelemelőtti emlékeket is megőriz számunkra, az a Ypá-ií'.v ,belekarczolni" jelentését 
csak a SáAToc egykorú velejárójának tekinti. Ha aztán megvizsgálja a hozzátartozandó indogermán 
szócsaládot, akkor azt találja, hogy a vele azonos középfélnémet Icerben, lett grehju. angolszász 
ceorfan még „róni" jelentéssel bír." Nyilvánvaló tehát, hogy a -c-átfEtv a Ssioí-t megelőző primitívebb 
^^ korban szintén rovást .jelentett. 



b |vtixítDEi|'Xlit>i|ib(>t>bl 



mey.ozonastoéah 

netehrehtiiahporah 

e . y.etore ■ r ■ iimohkelo 

u . sero'-fo . s . ttüttttt 



sző ctnisk l)iistni]ihe(lonnal.' 














Csak azzal kellene tisztában lennünk, 
hogy a görögök tudtak-e betűt „róni" is. Ilyen 
értelemben véve a görög vpá'fs'.v Arás" és a 
•C,oáfj|i.a„&e<//" fogalmát, előtanulmányaink alap- 
ján, ennél a kényes pontnál kívánjuk a güi'ög 
irás történetébe beékelni azt a föltétlen hitelű 
megállapítást, hogy a bustrophedon jelenléte 
minden korban és minden viszonyok közt rovás- 
írásról, rovásforgatásról és epigraphiailagalkal- 
nuvzott rovásmásolatokról tanúskodik. Erről ta- 
núskodik a görög irás legrégibb történetében is. 
Jól tudjuk azt, hogy a görög epigniphia 
és palaeographia időszámításának eleje ezzel 
örökre ködbe vész. Mert ki tudná valaha meg- 
mondani azt. hogy a rovásbotok és rovó- 
kések kezelésének titkát, a rovott betűk for- 
máit és hangtani értékét a görögség a pliöni- 
ciaiaktól mikor vette átV Hiszen az ókori 
héber, görög és latin irodalmak egyetlen szó- 
val sem emlékeznek meg a rováson szereplő 
phöniciai eredetű Írásrendszerről. Ennek természetes oka az, hogy a korhadó fiiból készült rovások 
már évszázadokig teljesítették feladatukat, mire az irástudomány annyira áltahüios lett, hogy olvasó- 
közönségre számító nyilvános feliratok létrejöhettek. Mikor pedig a bustrophedonok merev írásjegyeiből 
és képtelennek tetsző sorvezetéséböl újabb és kényelmesebb írásrendszerek alakultak ki, a rovásírás 
a maga együgyű eszközeivel nyomtalanul eltűnt a használatból és örökre kihullott az emlékezetből. 
A görög bustrophedonok eredetének megismerése és a görög Írástörténet határainak kitolódása 
teszi értlietövé, hogy a phöniciai és görög irástörténeti jelenségek a görög epigraiiliiai kor k(>zdetén 












45. A Icfíiéiribb római os/.lojifcliiiit. 



' Az estei lelet Írószerei közül. (íiiirahdini után Db. C. Paii.i : Alltíalisrhe Forschutujen. 111. köt. 1). 
SKBE9TYÉN : Rovds és rovásírás. 23. I. (Ethnogiaphia, 1903. 223. 1.) 
' 0. Schradkr: Rcallcxikon. Straasburs;, 1891. 734. 1. 



V. ö. 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS ÉS A KÖZÉPTENGER51ELLÉKI ÍRÁSRENDSZER KAPCSOLATA 147 

iiKii- nagy eltéréseket tüntetnek föl. Értjük a ilesa-kő írásrendszerét, mely már évszázadokkal korábban 
kialakulhatott, és értjük azt. hogy hosszú évszázadok múlva jelentkező első epigraphiai emlékein a 
görögség már az emberi beszéd minden hangját pontosan jelző tökéletes phonetikai írással jelenhetett 
meg. Érdekesen megállapíthatjuk, hogy a phönicíaiakkal élénk kereskedelmi viszonyban levő görögség 
a Középtenger észak-nyugati partvidékeire nemcsak a keleti árúkat közvetítette, hanem közvetítette 
a Phöniciából hozott rovásírást is. E tengerjáró nép legnagyobb kikötői az Itál-félsziget nyugati 
részén voltak. Éppen az írástörténelem bizonyította eddig is azt, hogy itt legélénkebben a félsziget 
északi felében élő etruskokkal érintkeztek. Noha e rendkívül tehetséges nép nj'elve egészen idegen 
volt. a minden beszédhangot szerepeltető görög rovásirást épp oly tökéletesen elsajátította, mint a 
hogy a görög elsajátította a szintén idegen phöniciait. Ez a külön fejlődő etrusk irás szintén 
eljutott a karczoló fémtük (44. sz. ábra) és a bekarczolható széles irástáblák használatáig ; de a leg- 
régibb emlékek bustrophedonja itt is pontosan értésünkre adja, hogy századokkal korábban szintén 
azt a primitiv írásrendszert ismerték meg, a melynek a rovásfa és rovókés volt az íróeszköze. 

A görög közvetítés kiterjedt a többi itáliai népekre is. Bennünket a kölcsönzők közül legelső 
sorban a latinok érdekelnek, mert a görög kölcsönzésből ők fejlesztették ki azt a tökéletes írás- 
rendszert, a mely utóbb az egész müveit világot meghódította. A kölcsönvétel természetesen náluk 
is csak a primitiv eszközükkel dolgozó rovásírás volt. Ez az oka, hogy .az első epigraphiai alkal- 
mazás náluk szintén bustrophedonokat eredményezett. Ennek igazolására a mellékelt 45. sz. ábrán 
bemutatjuk azt a római Forumon előkerült s körüHielül Kr. e. 6Ü0 táján készített latin oszlopfeliratot 
a melynek nemcsak kígyózó sorai, hanem merev betűi is szembetűnően igazolják a phöniciai-görög 
eredetet. ' 

Végül megemlítjük, hogy a phöniciai kultúra birtokába lépő keleti partvidéki héber örökösök 
a rovásírás ismeretét az arab félsziget nyugati részén élő himjári, sabbeus és egyéb sémita nép- 
törzsekkel is közölték. Ezt azért kell tudni, mert ezeknek primitív emlékein a bustrophedon ismérvei 
szintén előfordulnak s így nemcsak a l)etúik merev tormája, hanem a jellemző sorvezetésük is igazolja 
azt, hogy a phöniciai írás csakngj'an rovásírás volt. Mivel ugyanis pliöniciaí irásemlék nem maradt 
fenn, a .Mesa-kövön, a Siloa-csatorna kövén s a Makkabaeus-érmek feliratain [ledig rovásmásolást 
igazoló tökéletes bustrophedonok már nem találhatók : a kutatónak az arábiai emlékek nélkül még 
azzal az eshetőséggel is számolni kellene, hogy esetleg a görög kölcsönzők voltak azok, a kik ezt 
az írásrendszert róni kezdték s a rovásírás merev betíiit, sorvezetését, bustrophedonos másolási módját 
az etruskoknak és az ó-itál népeknek közvetítették. 



III. 
A germán rúna és az ó-török rovásírás. 

Az ú jabhkori írástörténet legnagyobb és legterhesebb tudományos fehidatai közé tartozott annak 
megállapítása, liogy a germán rúnát és a közéiiázsiaí ó-török irást milyen rokoni kapcsolatok fűzik 
a náluk régibb inerevbetüs középtengermelléki Írásrendszerekhez. 

A rúna legrégíbl) emlékei (a bukaresti mú- 
zeumban őrzött píetroassaí gótfeliratos gyűrű. JiOlMM3T:XYíJ'f^l-fH : '\ X>>l^<5n^ 

az ugvanilveu feliratos koweli és müncheber<íi 

,./",' , ... , , , ' . o iiL' 1 m e b t s z p - j 1 n li v g k r a th u t 

landzsavég, a charnay-i ezust-csat, a vadstenai 

brakteata stb.) azt igazolják, hogy a gótoknak 46. .\ vadstenai brakteata jobbról kezdődő runa-süia. 

UiiPUiAs (+ 381) előtt már volt közhasználatban 

lévő írásrendszerük. Ezt egyébként maga ülkilas püspök is bebizonjatotta, midőn gót bibüafordításáuak 

a latin uncíálís irásjegyekljől alakított eredeti betűsorába két olyan rúnát is fölvett, a mely latin 

forrásában nem volt meg. Az említett vadstenai trébelt arany érmen látható betűsor (46. sz. ábra) 

' C. F. Lehmann : Beitrage zur altén Geschichte. 11. köt 2. tüz. V. ö. V. Gardthaosen : JJrsprung und Ent- 
tvickelung lier griechisch-laieinischen Schrift. (GermanischRomanische Monatshefte. I. Heidelberg, 1909. 273. és 337. 1.) 
és Sebesttén : i. m. 25. 1. (Ethnographia, 1903. 25. 1.) 

19- 



148 



A MAOVAR rovásírás HITEI, HH EMMÍKUl 



már az első pillanatra elárulja, Iioüt a lictíik merev vonalai és éles szögei rováson keletkeztek. ' 
Annak igazolására, hogy a többi germán nép is fára rótta betűit, első bizonyítékul Tacitus Ger- 
maniájának 10. fejezetét szokás fölemlíteni. A germánok jóslásáról van itt szó azzal a valóban figye- 
lemre méltó megjegyzéssel, hogy a jóslás czéljára összemetélt faág minden darabkájára bizonyos 
jelek {notae, nóta iinpressa) voltak róva. Mivel alább a lü. fejezetben ugyanő azt is állítja, hogy 
az irásmesterség titkai {litterarum secreta) a germán férfiak és asszonyok előtt ismeretlenek voltak, 
a kntatók legtöbbje azon a véleményen van, hogy a jósló pálczikákon még nem írásjegyek, hanem 
csak tulajdonjegyek, vagy valami titokzatos fogalonijegyek szerepeltek. Csak a VI. század vége felé 
említi meg Venantius Fortunatüs, hogy a germánok levél gyanánt használt deszkákra és fadarabokra 
rótták rúnáikat. ^ Saxo Grammaticus szintén megemlíti, hogy papir helyett fadarabokat használtak és 
erre rótták rá betűiket. •' Ezek tehát már azok a rovásfák voltak, a melyeket az északi germánok 
saga-i (énekei) kefli, runakefli jiéven szerepeltetnek. E czélra legalkalmasabb fanem a fehér bükkfa 
volt, az ó-felnéniet buoli^ ó-szász h')k s ennek ága, rovásfája, az ó-felnémet bnohstab, rúnstab, ó-szász 
hőcstaf, ó-angol borsioef, rímsloef. Az elsőből lett a mai német Buch (könyv), a 
másodikból a Buehstab (betű). Az irás fogalmát az ó-északi rita, az angolszász 
writan, ó-felnémet rhzan „írni, karczolni, róni", az ó-felnémet 
riz, gót writs „vonal, betű" fejezte ki.' 

Ha a rúna rováson szerepelt, akkor sorvezetése és jegyei- 
nek orientáltsága csakis jobbról balra irányított lehetett. Vala- 
mint annak is törvényszerűleg el kellett következni, hogy az 
epigrapiiiai alkalmazásban bustrophedonok jelentkeztek. A leg- 
régibb láiidzsavégeken a szöveg csak egy szóra terjed s így 
beérhetjük azzal, hogy a balra orientált rúnák jobbról balra 
sorakoznak. A Kr. u. VI. században északon már megkezdő- 
dik az emlékkövek felállítása s a legrégibbnek tetsző strandi 
és tunei (dániai) köveken már a bustrophedonnal való küzde- 
lem nyomai látszanak. A strandin (47. sz. ábra) a sorok már 
a héber irás rendszerével jobbról ])alra irányodók ; míg a 
tunein (48. sz. ábra) az első sor balról jobbra, a második 
jobbról lialra megy lábra állított és visszafelé fordított (!) rú- 
nákkal. Annak igazolására, hogy a rovás-másolás északon még 
3 — 400 év múlva is gondot okozott és egy fordított irányú 
(balkezesnek is nevezhető) bustrophedont eredményezhetett, 
bemutatjuk (a 49- sz. ábrán) a 900 körül fölállított glavendrupi 
(dániai) emlékkő egyik oldalát. 
Midőn WiMMER az emlékkövek sorvezetését tanulmányozta arra az eredményre jutott, hogy a fel- 
iratok túlnyomó részének sorvezetése — a latin írással és epigrapiiiai emlékekkel egyezöleg — bal- 
ról jol)bra irányul. Mivel pedig vannak fordított irányú epigrapiiiai jelenségek is, a kettőből alakultak 
ki szerinte a bustropliedonos szövegek. E tévedés következménye lett aztíin. hogy ö nem a germán 
rovásírás forrását kereste, hanem a Kr. u. 11 — III századinak vélt runasort egyszerűen az új latin 
nagybetűk átírásának tekintette. Mivel ez a betűsor szintén a phftniciai eredetű latin rovásírás- 





P 



■16. A tiiuoi 
sirkö. 



' X kdweli lámlzsavójf, vadstenai brakteata, clianiayi csat lícpct 1. Skbkstvkn : liovás cs rovásírás, 88. és 90. 
ábra. l'"oná.som Wimmku Die Runenschrifl (aus itcin diiiiischen iibersetzt von Dk. F. Holthauskn Berlin, 1887.) ozimü 
kitüníi müve volt. Kiinek nyoinihi mutatok be u. o. négy riinás emlékkövet s ebből veszem At a köv. 49. sz. ábrát is. 
— .\ bukaresti i;yH''(lt I. J. AiiNKrn: Dio antikén GoUI- luid Silber-Moniimente des K. K. Münz- und .\ntiken-Cabinets 
in Wien. 18ö0 Tat. VI. no. 2. 

1 „Barbara fra,vineis pim/atur rúna tabellis 

Qiiodque papi/riis ágit, rirgula plana valel. 
(Carminum lib. VII. 18:19. Műink: Patrologiae cursiis eompletus. LXXXVIII. köt. Táris, ISőO."! Wimmkr i. m. 69. 1. 

' „Proficiscimtiir ciuii oo biiii Fonironis satellites, litteras ligiio itisculplas — iiam iil celebre quondam genus 
chartarum eral — socum gestantes. iLib. 111. Miillcrféle kiad. 140. 1.) 

* E. SiKVKRS : Runen unil Runenachrifhn (H. Faui. : Orumlriss der germanischen Philologie. 1. köt. Strassburg. 
1901.) 250. 1. V. 6. G. Nkckki. : Ziir Einl'ühruwi in die Runiiiforuchung. 1 — II. (JernüínischlJomanischo Monatshefte. 
1909. 7. és 81. 1.1 



A MAGVAR ROVÁSÍRÁS ÉS A KÖZÉPTENGEKMELLÉKI ÍRÁSRENDSZER KAPCSOLATA 



149 



ból alakult ki. csakugyan mutatkozott annyi hasonl«>ság. a niennn még a rúna k-gkiválóbb kutatóját 
is meg tudta téveszteni. A rovás szerepét természetesen Wimmer is számításba veszi. Neki tulajdo- 
nítja a nagy latin betűk görbe vonalainak (a mai nyomdai betúk közt szereplő B, C, 0, P, R és S 
betűknek) megniereWtését. Szóval a germánoknak a viaszos deszkákra kényelmesen fölkarczolt, alkal- 
mas fiíkérgekre. állatbórökre még kényelmesebben leirt betűket és balról jobbra irányított sorokat 
kellett volna visszavinni a neiiezen kezelhető, minden betűt és sort ismét visszaforgató rovásra. 

Mivel a fejlett állapotnak iljen visszafejlesztésére az egyetemes irástörténelemben példa nincs, 
a rovásírás ismérveinek megállapítása 
után mi rögtön meg is czáfoltiik Wimmer 
tíinításait. l'taltunk arra, hogy a jelzett 
kései kölcsönzéssel szemben az / runa- 
jegyét maga Wimmer is tisztán ó-görög 
jellegűnek tartja s hogy a 46- ábrán 
látható j runa-jegye szintén az ó-görög 
i, .; és S2 (isz) közös jegyéből niagja- 
rázható meg. Sőt arra is rámutjittunk, 
hogy az ő újlatin-runa összehasonlítá- 
saiból liiányzó (s a 46. ábra runasorának 
végéről is iiiáiiyzó) ^ - d, továbbá 
a ^ és n(j szintén mellőzött rúnái csakis 
két ó-görög A = (/ és A (D = ^ Írás- 
jegy összetételéből jöhetett létre. ' Azt 
hiszszük, hogy az ilyen jelenségek tel- 
jes mértékben igazolják azok aggodal- 
mait, a kik az újlatin nagybetűk átvéte- 
lébe belenyugodni nem tudnak. Ezek 
közé tartozik maga Wimmkr is, a ki azt 
is tanítja, hogy a germánok a runairás 
kialakulását megelőző Kr u. 1 — II. szá- 
zadban már ismerték a latin írás rovásra 
alkalmas capitális (nagybetűs) jegyeit, 
sőt ismerték azt a még régibb rovott 
rúnát is, melyből szerinte a későbbi 
római befolyás alatt a köz-germán futhark 
runasor keletkezett.^ Ezek a régibb 
rúnák volnának tudniillik azok a titok- 
zatos rovott jegyek, a melyekről Tacitus 
megemlékezett. Arioia csakugyan „titok, 
titkos ismeret" jelentéssel bír. A riina- 
jegyek eredeti nevei közt pedig olyan 

mithoszi fiigalmak vannak {Ás, Ttjr, Fé. Freijs aet stb). hog}' ezeknek rúnái a jósok pálczikáin 
csakugyan szerepelhettek fogalomjegyek gyanánt is. ' De ha meggondoljuk azt, hogy az ösgermán 
runanevek akrophonikusan a rúnák hangértéhét is jelentik, akkor csakugyan nem tudjuk, hogy a 
germánok a riinajegyek formáinak és hangértékeinek átvétele alkalmával miért ne tanulhatták volna 
meg azt is, liogy a betűkkel írni lehet? 

E kérdésben az eligazodást TAciTusnak az a fentebb ismertetett másik állítj'isa nehezíti meg, a 
mely a germán férfiak és nők írástudatlanságát hirdeti. Pedig nem nehéz tisztiiba jönni azzal, hogy 
a Kr. u. 98-ban író római consul az egykorú római viszonyok szerint értékelte az írástudást. Szerinte 
tehát a gennánok nem ismerték a \-iaszos fatáblákra karczolt. vagj- festékkel irt római betűket; de 

' Movás és rovásírás, 154. 1. (Ethnographia, 1904. 248. 1.) 
« I. m. 73.. 141., 176. 1. 

• G. Níbckkl: Zi4r Rinfiihrung in die Runetiforschung. II. Die Runen kulturhistoriseh betrachtet. (Geimanisch- 
Romanische Monatshefte, 1. Heidelbeig, 1909. 81. 1.) 




49. A glavendrupi emlékkő 
egyik oldala. 



150 A MAUYAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 

szerinte is jól ismerték a rovást és a rovott jeleket. Jlivel azonban a Kr. u. I. század művelt római 
embere már nem sejtette, liog}' a római irás hajdan rovásírás volt s hogy a germán jósok rovásaira 
Írni is lehet, említett följegyzését az Írástörténetnek ligy kell értelmezni, hogy a germánok litterarum 
secreta-jéLt tulajdonkép Tacitus — irpiorálla, nem ismerte. 

Ujabban a rováson kialakult runasor forrását már nem a latin-germán érintkezés első törté- 
nelmi időpontjánál, hanem az ókor titokzatos századaiban keresik. S. Bugge már kis-ázsiai. különösen 
galatai és örmény hatást is hangoztat. G. Gxindermann pedig a rúnák ősi neveiből, minden mástól 
elütő sorrendjéből Iiármas csoportosításából a történelem előtti időkre vont merész következteté- 
seket.' Mások nyelvtörténeti alapon vitatják, hogy némelyik emlék ösgermán nyelve még a gótnál 
is régibb.'- Larkeld pedig a gyakorlott epigraphus szemével látja meg, hogy vannak rúnák, a melyek- 
nek nemcsak formái egyeznek ízről-izre az arábiai sabeus irás rovott, tehát balra irányodé pliöniciai 
eredetű jegyeivel, hanem egyeznek hangtani értékeik is.^ 

Mi az időbeliség szempontját mellőzve, a rúnák eredetének kérdésébe azt kívánjuk mindenek 
felett számításba vétetni, hogy a bustrophedon jelenléte a rúnák történetében is minden kétségen 
felül megállapít két dolgot : a) azt, hogy a rúnák fomisa a minden hangot megjelölő középtenger- 
melléki phöniciai-görög rovásírás volt ; h) azt, hogy a délről kölcsönzött betűsor a jegyek alakítása, 
germán nevekkel való ellátása, líj sorrendbe való állítása és három csoportra való tagolása után is 
olyan rovásírás maradt, mely a kölcsönzött jegyek eredeti hangértékét szintén megtartotta. Az a 
körülmény, hogy a legi'égibb endékeken már pontosan kialakult és a déli és nyugati germánság 
minden nyelvterületén elterjedt egységes betűsor jelentkezik, arra enged következtetni, hogy a köl- 
csönzés korának csakugyan mélyen bele kell nyúlni azokba az ókori századokba, a melyekben a 
kölcsönzők is még használták a rovást és a rovásírást. 

Az a középtengermelléki rovásírás, melynek ismerete a rúna útján Kritanniáig és Skandináviáig 
eljutott, a phöniciai ősforrástól keletre az ázsiai földségen is rendkívüli módon elterjedt. Szíriának 
a héberrel rokonnyelvű népe a phöniciai örökséget még a rováson ismerte, de az írásbeliség 
fokozásával utóbb az úgynevezett esirangelo-vÁ átalakította. Ugyancsak rovásírás volt még az is, a 
mit az arameus semitaság kezdetben használt s az estrangelo befolyása alatt mandeits, melchüa és 
v-estoriamis írásrendszerekké fejlesztett. A kölcsönhatások szövevényei fejlesztették az eredeti szir- 
irást is a pesüho néven ismert s ma már általánosan szír-nek nevezett folyóirássá. 

Az arabok föntebb eniKtett pompás rovásírását a Kr. u. V. század elején már az estrangelo 
ostromolja. így jön aztán létre Kufa városában a Korán első kézirataihoz használt hifi irás, melynek 
merev formáit az állandó használat és az irókészségek finomodása is a máig használt neskhi arab 
írásra lágyította. Ez a még mindig jobbról balra vezetett folyóirás lett az iszlám vallás eszköze s 
moghódította az összes török, persa és arab területeket, egész Észak-Afrikát, a malájok földjét s 
Oroszország délkeleti részeinek minden mohamedán területét. Persiában a Sassanidák alatt az ara- 
meus és árja keveredés létrehozta a pehlevi nyelvet és írást. Ugv'anakkor az arameus irás is elterjedt 
s innen tovább hódítva, eszközévé lett az ó-baktriai zend nyelvnek is. E helyütt korábban a phöni- 
ciai rovásírás lehetett elterjedve, mert az úgynevezett kábul írásban nyomai még pontosan fölismer- 
hetők. Ugyaninnen jutott el az arameus irás Indiába is, hol a sanskrit irást előbb jobbról balra irányzott 
sorvezetéssel brarni írássá, majd balról jobbra irányuló devanagiri irássá alakította. Ez az utóbbi lett 
azután forrása az indiai művelődés körébe eső összes keleti népek Írásrendszereinek, pl. a pahli. marathi, 
bengáli, siami, kavi, javai, battak, bisayi, birmai, singalez, taniul, tibeti stb. írásoknak.' 

A phöniciai Írásból kialakult Írásrendszerek e nagy elterjedettségével azért kell tisztában len- 
nünk, mert különben egy bennünket közel éritő irástörténeti kérdésben aligha tudiuink eligazodni. 

Az arameus irás különféle fokú változatait a persa és a velük együtt működő türk és sémi 
szomszédok nestoriánus térítői Közép-Ázsia népeinél is elterjesztették. Ott azonban, a hol a hatalmi 
és egj'éb viszonyok megkívánták, hogy írásaik kíséretében a kínai fordítást is közöljék, a kínai irás 

' Sebbstyén: Rovás és rovásírás, 155. 

' G. Nkckel: i. ni. 14, 1. 

■■' Oriechische Epigraphik, 138. 1. 

* Lenormant : Essai sur la propagation de l'alphabct phénicien dans l'ancicn tnonde, I. Paris, 1872, — B(Jhlkr : 
Indische Pnlaographic ((iriinflriss der indoarisrlicn Philologie und .'\lterfhiiniskiinde, I, Stras,sbur!i:, 189(5, 17, I. és 
I. tábla). — Kaulrn: Schrifi (Wetzer und Welte's Kircheidexikon, X. Freiburiar i. Br. 1897. 1940. hasftb). 



A MAOYAR rovásírás KS A KÖZEPTENGERMELLEKI ÍRÁSRENDSZER KAPCSOLATA 



151 



felülről lenek haladó son'ezetése az araineusból alakított nemzeti Írásoknak is ilyen felülről lenek 
haladó son'ezetését idézte elő. így jött létre az ujgur, mongol, kalmük és mandzsu irás, szóval négy 
függőlegesen irt és rajzolt ural-altáji Írásrendszer. 

Bennünket az ujyurok írástiidománya érdekel. Ez a nép annak a nagy hun-fajta hiungnu nem- 
zetnek volt egAÍk tagja, a mely ellen a kínaiak a nagy folat fölépítették. Midőn írástörténeti szere- 
pük megkezdődik. Mongolország északi részeiben laktak. Közvetlenül mellettük, az Altájí-hegység 
és a Bajkál-tó közti területen, különösen a Jenisszei folyam felső folyásánál és a Szaján-hegység 
lejtőin egy türk nevű középázsiai ó-török nép birtoka terült el. E két hadi nép a nagy falon túl s a 
kínaiak előtt egészen ismeretlen befolyás alatt nagy műveltségre tett szert. Egy Kr. u. VI. századi 
kínai kútfő a türkökről azt említi meg, hogy ,nincs Írásuk (t. i. mint a kínaiaknak), hanem ha szer- 
ződési kötnek^ bevágásokat csinálnak fatáhlácskákra.' ^ A T'ang-dinasztia VI. századi évkönyvei szerint 
az így metszett jegyek .,a hu nép írásának betűivel azonosak". Mivel az előző századok kínai for- 
rásaiban a hu név a hiungnuk utóchiit, vagyis az ujgvirokat jelentette, hivat- 
kozhatunk még egj' másik VI. századi kínai hivatalos följegyzésre is, mely 
megemlíti, hogy Kao-csangban, (az iíjgurok Hámi néni föhljén) a kínai íráson 
kívül a hu irás is divatban van." Szóval az ujgurok régi írása szintén róva volt. 

A VI. századi telerovott botok és fatáblácskák éppen úgy elpusztultak, mint a 
phöniciaiak, héberek, ó-arabok, görögök, etruskok, latinok és ősgermánok min- 
den e nemű emlékei. Csakhogy az újabb kutatások kiderítették, hogy e két 
ó-török nép hamar rájött az együgyű rovásírás szövegének epigraphiai alkal- 
mazására s az Orkhon, Szelenga és Jenisszei folyók mentén a VII — VIII. század 
folyamán egész tömegét készítette el a rendkívül bő szövegű emlékköveknek. 

Nagy Péter orosz czár 1720-ban elindított közép ázsiai expedicziójáé az 
érdem, hogy a benne résztvevő Messkrschmied Dániel Gottlieb fiatal danzigi ter- 
mészettudós Abakan tájékán a VII. szazadinak bizonyult uibati, vagy esirkovi 
feliratosküvet Strahlenberg FOlöp J.ínos és Schulman Károly fiatal svéd rajzoló 
társaságában fölfedezte. Schulman rajzát Strahlf.nbero utól)b az expediczió ered- 
ményeiről beszámoló németnyelvű müvél)en adta ki.^ (50. sz. ábra.) A titokzato> 
„szibériai rúnák" a következő évszázadban már nagyon érdekelték 
a kutatókat. A helsingforsi finn régészeti társaság 1887-ben egy 
tudományos expedicziót szervezett a dél-szibériai feliratok újból 
való megvizsgálására. E munkálatok eredménye 1889-ben jelent 
meg.'' Mivel ebben az évben N. M. Jadrinzew orosz utazó felfe- 
dezte a Koso-Zaidam melletti Kül-Tegin-emlék rendkívül terje- 
delmes feliratait, a helsingforsi finn-ugor társaság egy újabb 

expedicziót szervezett s 1893-ban díszesen kiadta Dr. A. Heikel orkhon-vidéki kutatásainak ered- 
ményeit.'' Ezzel egyidejűleg az orosz császári akadémia szintén szervezett expedicziót s Radlofp 
Vilmos, fáradhatlan útitársa, Dr. Klementz támogatásával 1892-ben már megkezdte a mongolországi 
emlékek pazarfényű atlaszának kiadását."* 

Az egymással feltűnően versenyző finn és orosz tudományos köriik megkezdett nagyarányú 
munkássága még be sem fejeződött, midőn Dáiiiál)ól híre érkezett annak, hogy Thomsen Vilmos, a 
kopenhágai egyetem kitűnő tanára megfejtette a feliratokat. Eredményeit egy előzetes jelentésben a 





r)0. 



Az uibati Vll. századi ó-török 
feliratos kö. 



' Stan. Julién ; Documents historiqucs sur les Tou-kiou. (Journal Asiati(|ue. VI. évf. III. köt. 1864. 351. I.) 

' Radlofp : Das Kudatku Bilik. I. rész. Szentpétervár, 1891. LXXXIV. 1. 

^ Das Xord- und Osilichc Theil von Európa und Asia. Stockholm, 1730. 4Ü9. 1. és V. tábla V. ö. még II. és 
XII. tábláival. — Ez után I. R. Aspelin: Anliquilés du Kord Finno-Ougrien. I. Livr. Ages de la pierre et du 
bronzé. Helsingfors, Szentpétervár, Paris, 1877. 73. I.; Sebestyén: Rovás és rovásírás, 167. 1. iEthnographia, 1904. 
29.'?. 1.) 

* Insc7-iplions de l'Iéiiissei reeueillies et puhliées par la Société Finlandaise d'Archéologie. Helsingfors, 1889. 

' Inscriplions de l'Orkhnn reeueillies par l'expédition finnoise 1S90 et puhliées par la Société Finno-Ougrienne. 
Helsingfors, 1893. 

'■ Alias der Alterthümer der Mongoléi. lm Auftrage der Kaiserl. .\kademie der Wissenschaften herausgegeben 
von Dr. W. Radlofp. I. Lieferung. Szentpétervár, 1892. (A 11. közlés 1893-ban, a III. 1896-ban jelent meg.) 



152 A MAOYAR rovásírás HITRI.ES EMLÉKEI 

dán akadómiának 1893 decz. 15-én nnitatta be.' Másfélszázados találfíatás után sikerrel igazolta, hoíry 
az Orkhon és Jenisszei vidékén talált endékeken VII — VIII. századi ó-török szövegek maradtak reánk. 
Tho.msen világraszóló jelentésének eredményeit Radloff mint elsőrendű turkologus azonnal érvényesítette. 
A következő év elején már megkezdte a finn kiadványok és a saját atlaszában megjelent másolatok 
szövegének, phonetikus átírásának és német fordításának tüzetes kiadását." Thomsen, a ki egyelőre 
csak a terjedelmesebb orkhoni feliratok megfejtésére, franczia fordítására és rendszeres magyarázatára 
vállalkozott, művével 1896-ban készült el.-' 

Mióta Grotefend az ékii'atokat megfejtette, Tho.msen sikeres beavatkozásánál nagyobb esemény 
nem volt az epigraphia és nyelvészet egyetemes történetében. Neki köszönhető, hogy az ó-török fel- 
iratok Írásrendszerével teljesen tisztában vagyunk. Tud.juk, hogy az általa megfejtett szövegekben 
összesen 38 írásjegy fordul elő. A magánhangzóknak kettős jelentése van. Vagyis az a-e, i-y, o-u és 
ö-ü magánhangzó pároknak csak egy-egy jegyük van. A betűk száma azért lett mégis olyan sok, mert 
a mássalhangzók túlnyomó többségének jelzésére két, sőt több jegy is rendelkezésül áll. En-e azért 
van szükség, mert a kettős jegyű mássalhangzók egyik jegye a mély gutturális magánhangzók, másik 
jeg>'e pedig a magas palatális magánhangzók előtt és után mindig kiiratik. Ez a rendszer tette aztán 
lehetővé, hogy a vocalharmoniával is fegyelmezett nyelv magánhangzóinak jegyeit bizonyos szabályok 
figyelembevételével egészen mellőzni tudták. Szóval az ó-török irás egyrészt a tiszta mássalhangzós. 
nuisrészt a tiszta szótag-irás köreit érinti. 

Az ó-török irás eredetének kérdésében Thomsen inkáljb csak azokat az utakat kívánta megjelölni, 
a melyeken a történelmi igazságok megközelítlietők. Figyelmeztet aira, hogy a rovott betűknél rokon- 
ságról a rovás technikájából folyó liasonlóságok alapján beszélni nem lehet. Nem lehet különösen 
akkor, ha az összehasonlított misrendszerek jegyei közt csak formai és nem egyszersmind jelentésbeli is 
a hasonlatosság ; még kevésbbé lehet akkor, ha a két írásrendszer közt áthidalhatlan időszámítási ür 
tátong. Figyelmeztet továbbá arra, hogy az ó-török irás betűsorában, különösen ;i mássalhangzók két 
jeggyel való párhuzamos megjelölésében olyan eredeti török hangtani sajátságok .jutnak kifejezésre, 
a melyeknek jegyeit a kölcsönzők készen nem kaphatták. A rovás technikai velejáróira Wimmrr 
figyelmeztette TnoMSENt, a ki egyéb intelmeinél 0. Donner finn összehasonlító nyelvész meddő ioniai. 
phrvgiai, lyciai és cariai betű-hasonlításait tartotta szem előtt.* Egyébként őszintén bevallja, hogy az 
ó-török irás forrását nem kellett sokáig keresnie, mert könnyű szerrel rájött, hogy nyugaton, az iráni 
művelődés körében la|)pang. 8zerinte ugyanis „az a forrás, a melyből — ha nem is közvetlenül, hanem 
közvetve — a török irás betűsora ered, az aramaeainak nevezett írásjegy-forma volt. Ezt bizonyítja a 
betűk formai és jelentésbeli specziális egyezésének nagy tömege, továbbá az is, hogy az irás jobbról 
balra menő iránya szintén tökéletesen egyezik". Hasonlításainál az arameus irás persiai peldevi s 
bokharai sofjdiai változatait használja. Mert szerinte az (Vtörök irás csakis az ephtaliták V. századi 
legyőzetését követő időkben alakulhatott ki, a mikor aztán hatással lehettek rá a Közép-Ázsiában 
forgalomban levő görög pénzek betűi is. 

A már endített előzetes jelentés után Donner újra hozzálátott a forrás felkutatásához s most 
Thomben eredményeivel csaknem egyezőleg azt bizonyította, hogy a turkesztáni kereskedelem közvetí- 
tésével a pénzek feliratain az ó-törökséghez már nagyon korán elj'uthatott az arameai irás. vagy 
ennek V — VI. századi pehlevi változata.'^ 

A mi eljárásunk szerint mindenek előtt azzal kell számolni, hogy az ó-török írást a VI. századi 
kínai kútfők rovásírásnak találták, valamint a megfejtett feliratok szövegének irástörténeti és nyelv- 

' Déchiffrement des inscriptions de iOrkhon cl de l'Iénisaéi. Noticc prcliininairc. Extr;iit du Bulletin di- rAi-adémic 
Royale des Sciences et des Lettrcs de Danemaik poiu- l'année 1903. 28.5—299. 1, Kopeiihásra, 1S94. (IsiiuMtcttc Simonyi 
Zsigmond : Esemény az uralaltdji nyelvészet terén. Nyolvtiidoiiiányi Közlemények, 1894. 1. 1.) 

^ Die alttürkischcn Imchriften dcr Mongoléi. I. Licferung. Szentpétervár, 1894. — A teljes 1. kötet az elhamar- 
kodott első füzet hibáinak hclyreigazitásával 189.5ben jelent meg. — Neue Folge. Nebst einer .\bhandlimir von 
W. Bartiiold: Die Historischc Bedeutung der alttürkischcn Inschriften. Szentitétervir, 1897. — Zweite l'olge. 
W. Kadloír : Die Inschriften des Tonjukuk. Fr. IIirtu : Nachworlc zur Inschriften des Tonjukuk. W. Barthoi.h ; 
Die aUltirkischcn Inschriften und die arabischcn Quellén. Szentpétervár, 1899. 

' Inscriptions de V Orkhon. (Mémoires de la Société Finno-Ougrieniie. V. kötet. Helsingfors, 189G.) 
* Donner : Inscriptions cn caractires de l'Iénüsei. Systéme d'écriture. Langue. (Inscr. de l'Orklion. X.XXIX. 1. 1892.) 
' Svr l'origine de Valphabet tiirc du Nord de l'Asie. (.lournal de la Soeiété FinnoOnirrieiine. XIV 1 lIelsini;fors. 
1896. (tehát egvidejiileg Thomsen kötetével.) 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS EB A KOZEPTEXGERMELLEKT ÍRÁSRENDSZER KAPCSOLATA 



153 



S. 9.10.11.12.13. 



történeti adalékai is (a bicik, biti, bitig, bitikci, bicék, bicak stb.) egj'értelmüleg annak vallották. Ha ezt 
kiegészítőlég a betűk formái és már némUeg megzavart orientáltsága a sorvezetés iránya, sőt esetleg még a 
rovásmásolás fölismerlietö jeleiis az ó-törökség rovásírása mellett tanúskodnak: akkor a kutatás ezután 
már csalds olyan forrásokat vehet tekintetbe, a melyekben a rováson élö írásrendszer még nem bontakozott 
ki ősi állapotából. Az epigraphiai emlékek korában élő rovásírás csal- 
hatatlan ismertető jele a rovásmásolásból eredő bustrophedon lévén, mi 
egyszerűen csak arra utalunk, hogy ez az epigraphiai jelenség az ó-török 
feliratok közt szintén megtalálható. Például felhozzuk a Jenisszei vidékén 
talált atsiiraí sírkő feliratát, a melynek egy része a mellékelt 51. sz. 
ábrán látható.' Megemlítjük továbbá, hogj- ugjanilyen bustrophedon 
elemek tahUhatók még Mongolországban a Vll. század második feléből 
származó kenitsík-vídékí sziklafeliratokon, az as'cheteí emlékkövön. Dél- 
Szibériában pedig az egyik uíbati emléken és a tsakulí 6. sz. feliraton. 
A Jenisszei vidékén felfedezett begrei kő oldalain még a sorok for- 
dulása is látható. - 

Az ó-török rovás-másolás minden egjéb esetben egyoldalú sor- 
kezdést hozott létre. A sorok az emlékkövek oldalain felülről lefelé 
haladnak és balról jobbra következnek egymásután. E másolási 
rend bemutatása czéljából 52. számú ábránkon közöljük Kül-Tegin 732-íki 
emlékkövének egy részletét. Az ilyen hatalmas feliratok készítésénél 
bajos volna rovás-másolásra gondolni. Sokkal valószínűbbnek tetszik, 
hogy a kőre ilyenkor már írástudók rajzolták fel azt. amit a kőf^iragó- 
nak l)e kellett vésnie. A fölirat tényleg elárulja, hogy ez az írástudó 
Kül-Tegin unoka-öccse. .Jollyg-Tegin volt. „Ennyi írást fogalmazván 
— mondja szószerint — . én, .Jollyg-Tegin. Kül-Tegin rokona írtam le. 
Húsz napig időzvén, én. Jollyg-Tegin. irtani le e kő lapjára ezen irás- 
jegj'eket." 

Az emlékkő másik sarkán pedig ez olvasható: .. . .a követ 
én, Jollyg-Tegin írtam tele". Két év múlva meghalt Bilge-Khán is, 
kinek a kínai császár hozzájárulásával a következő 735-ík esztendőben 
emeltek hatalmas emlékkövet. Ezen emlékre szintén Jollyg Tegín irta 
fel a terjedelmes szöveget. Ezért a felírat végén megemlíti, hogy „a 
kínai császártól munkásokat hozattam (a kik megcsinálták) és az én 
szavaimat nem rontották el . . . velük a követ megfaragtattam, kívül és 
belül díszítésekkel elláttattam . . . Ezt az emlékkövet én állítottam fel . . . 







51.*Ó-török bustrophedon. 



52. Felirat-töredék Kül-Tegm 
732-iki emlékkövéről. 



én láttam el írással". Az eg}-ik sarkára pedig azt vésette fel, hogy az irás és a díszítési munkálatok 
egy hónapját és négy napját vették igénybe. 



' Radlofp : AlUis, LXXIX. sz. tábla. — Szövegét 1. Sebestyén : Rovás és rovásírás, 180. 1. (Ethnographia, 1904. 
307. lap.) 

« Inscriptions de Vlénisséi, XVII. és XXIV. tábla. — Radloff : i. m. LXXIX. 1., LXXX. 1., LXXXIV. 6., 
LXXXV. 2-4. és LXXXM. 3. 

Sebestyca: A Magyar Rovásírás Hiteles Emlékei. 20 



lÖ-l; A MAOYAR rovásírás HITELES EMLÉKEI 

A felirat-készités e pompás Írástörténet! aflalékai igen. világosan beszélnek arról, hogy a fel- 
iratot akár idegennyelvü kőfaragók is felvéshették. Beszélnek a fejedelmi Írástudó egész hónapot 
kitöltő fáradozásáról s nyilván igazolják, hogy neki rovásra már aligha lehetett szüksége. Sőt az 
ilyen hatalmas e.ndékek szövege azt is meg tudj'a érttetni velünk, hogy a hosszú sorok a rováskezelőt 
a másolás alkalmával több rovás-lap egy sorrá való felmásolására is rákényszeríthették. így aztán 
nemcsak a héberek, de primitivebb műveltségű népek is rájöhettek, hogy a biistrophedont a rovás 
visszaforgatásával hogyan lehet elkerülni és egyoldalú sorkezdéssé átváltoztatni. 

Az ó-törük feliratok függőleges sorvezetését sem szükséges a kínai írás és az újabb ujgur írás 
sorvezetésével viszonyba hozni. Hiszen a runás köveken és a régi klasszikus feliratokon szintén elő- 
fordul. Az egymástól független epigraphiai jelenségek találkozásának titka abban rejlik, hogy az 
oszlopok hosszú lapjainak feliratait kezdetben mindig a rovás szolgailag másolt hosszú oldalaihoz 
alkalmazkodva kívánták elhelyezni. Mivel a rovást a leolvasás alkalmával mindig vízszintesen tartot- 
ták, arra egyetlen példa sincs, hogy a feliratos kövek függőleges soraiban az oldalukon fekvő s nehe- 
zen olvasható betűket lábra állították volna, vagyis a kínai és ujgur irás módjára egymás lába alatt 
helyezték volna el. Ez az oka, hogy a phöniciai Írásrendszerhez tartozó keleti írásokban a jobbról 
I)alra irányuló sorvezetés alakult ki. Ugyanez a sorvezetés található meg az ó-török írás ama papírra 
és könyvbe írott emlékein is, a melyeket Stein Aurél hazánkfia újabban Kelet-Turkesztánban felfedezett.' 

Mielőtt az ó-török írás a VIII. század folyamán a technikai fejlődés e horizontjáig eljutott volna, 
rendszerében gyökeres változások történtek. Mivel e változások eredményei a bustrophedonokon is 
rajta vannak, a változásoknak akkor kellett végbemenni. midőn ez az Írásrendszer még egészen 
rováson élt. A legrégibb VII. századi feliratokon már a mássalhangzók kettős rendjével és jobl)ra 
forduló, vagyis visszafordított jegyeível is találkozhatunk. Az ó-török rovásírás tehát jóval korábban 

— .-TK—nc— n ITT—™: — 7r^ — i;^ _, . ,, , ., ^ került olvan keleti irásrend- 

tP M-tflU ^W^fmn^W^VM^ szer befolyása alá, a meh.iek 



.„ , i -ii- • I- 1 ,• 1- ^ o betűit a toll és ecset, a tinta 

>3. A naiiyszentmiklosi kincs egyik felirata.- ' 

és festék már felszabadította 
a rovás törvényszerű következményei alól. .Mivel a bővülés merev vonalvezetése még nem zavarta 
meg az ó-török rovásírás jellegét, a sejthető arameus befolyást mi korábbínak is tartjuk annál a 
befolyásnál, a mel}' a nehézkes rovásirástól megváló ujgur szomszédoknál egészen új írásrendszert 
eredményezett. A kialakulás lassú folyamatát azzal az ó-török betűsorral lehet igazolnunk, a melyet 
Dr. Mészáros Gyula a nagyszcntmíklósi arauJlelet rovásírásos felirataiban felfedezett.^ E betűsor a 
legrégibb Jenisszei-vidéki felíratok betűsorával rokon, de jegyei egynek kivételével még mind balra 
fordulriak. tehát régebbiek is a már megzavart Jenisszei-vidéki jegyeknél. 

Minden egyéb emlék hiányában az ó-török irás eredetének megállapításánál a betűsor legrégibb 
elemeinek felismerésére vagyunk utalva. Thomsen nyomán elindulva, mindenek előtt azt a phöniciai 
eredetű arameus forrást kellene megtalálnunk, a melyből a közép-ázsiai türk és ujgur iK'pek rovás- 
írásukat meríthették. Ma azonban olyan arameus irás-eiiilékeket még nem ismerünk, a melyekről be 
lehetne bizonyítanunk, hogy megrögzítésük előtt éppen úgy rováson éltek, mint a legrégibb ó-török 
emlékek. Ha pedig a phöniciai rovásírásnak olyan keleti elterjedésére gondolunk, a minő az Arábia 
felé irányuló déli és a Görögország felé irányuló nyugati volt, akkor félő, hogy olyan félezeréves, 
vagy még ennél is mélyebb ókori történeti távlat tárul fel előttünk, a melyben az ó-török irás közép- 
ázsiai tulajdonosait történeti alapon elhelyezni nem lehet. Ezért fontosak a késői arameus befolyás 
ismérvei mellett azok a görög nyomok, a melyekre már Thomsen és Donner is felhívták a kutatók 
figyelmét. Mivel a rúna eredete és kialakulása igazolta azt, hogy a görög mívelödés körében a 
rovásírás még élt, mikor a közép-ázsiai törökség Európában megjelent (sőt a kis-ázsiai nyomok 
szerint még tovább is élt): mi már eleve is valószíiiűbl)nek tartottuk azt, hogy az ó törökség nem 
keletről hozta nyugatra, hanem nyugatról vitte keletre irástiidományát. Nagyon ovatosau táji-kozódva. 
még azt is meg tudjuk mondani, hogyan. 

E tájékozódáshoz immár szigorúan hozzátartozik, hogy előzőleg a rovásírás magyar endékcinek 
irástörléneti elhelyezkedésével szintén megismerkedjünk. 

' li'onivárofok Ásíiia ftivaiagjaibnn. Az angol cnMlfti nyoiiiiin átdolgozta Halász (Jyui.a. Kiailja a Kir. M. Ter- 
mészetliKloinányi Társulat. Budapest, 191."?. 288., 434 . 444., 44(>. 1. ós a 124. kép 3. sz. 

'■' \v. ábrán látható, hogy az Írástudó a feliratot trébelö ötvösnek előzetesen minden betilt l'elkarezolt. 
' 4 nagyszentmiklóú kincs rováaos feliratainak megfejtése. Kthnograpliia, l!)!."). 1. 1. 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS ÉS A KÖZÉPTENfiERjrELLÉKl IRÁSEENDSZRR KAPrsOLATA 155 



w. 

A magyar rovásírás helye az egyetemes írástörténetben. 

Midőn Arpádkori. Mátváskori krónikásaink és XVI. századi enilékiróink tisztába hozott följegv- 
zései számára, továbbá három középkori, két XVI. századi és három XVII. századi hiteles rovásirásos 
emlékünk számára ez a M. Tud. Akadémia fémjelzésével is ellátott kiadvány most helyet kér a 
magyar epigraphiában és a magyar szellemi élet legrégibb történetében, irástürténeti szempontból nem 
maradhatunk adósak a megmérhetlen értékű nemzeti kincsek nemzetközi vonatkozásainak és egyetemes 
irástörténeti értékének tudományos megállapításával sem. Ez az úttörő munka terhes, de a magyar 
vállalkozó megaczélozhatja erőit azzal a tudattal, hogy a művelt emberiség Írástörténete számára 
siker esetén olyan adatokat szállít, a melyeknek értéke nemzeti szempontból így hatványozott arányok- 
ban növekedik. 

A jelzett irástörténeti tájékoztatás sikerét azzal biztosítottuk, hogy előbb tüzetesen megismertük 
a magyar rovásírás rendszerét, uttina pedig a rendszer ismérveivel az egyetemes írástörténetben fel- 
kutattuk és a fejlődés sorrendjében el is helyeztük azokat az ókori és középkori írásrendszereket, a 
melyeknek okvetlenül rováson kellett létrejönni, kialakulni és a három ó-világrésznek egymással kultur- 
kapcsolatban lévő népeinél elterjedni. Mivel ezt a biztos módszert eddig egy tudományos kut-^itó sem 
alkalmazta, a magyar rovásírás nemzetközi elhelyezkedésénél először is azt kell megállapítanunk, 
hogj' a rovásírás nemzetközi történetében a magyar tulajdon az, a mely három világrész közöseredetű 
írásrendszerei közt a rováson legtovább megmaradt. Ez a magyar tulajdon továbbá az, mely a Kr. e. 
évezred legelején, vagy talán még régebben kialakult rovásírás törvénij szerűségeit már avatag állapotban 
ugyan, de még mindig felismerhetöleg sértetlenül fenntartotta. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a rovás- 
írás három ezeréves nemzetközi történetében a magyar adatokon kívül csak a rúnák germán tulaj- 
donosainál maradtak meg olyan irástörténeti adatok, a melyekből a nina rovásírás-voltára lehetett 
következtetni. De a hagyonuiny még itt is annjara téveteg, hogy az adatok értékét és történeti 
elhelyezkedésük törvényszerűségét még a legéleselmúbb német, dáu és svéd kutatók sem tudták helye- 
sen megállapítani. Nekünk a rovásírást felfedezni, a legrégibb epigraphiai emlékekből terhes tudouiá- 
nyos művelettel rekonstruálni nem kellett, mert mi a rovásírást készen kaptuk és — tegyük hozzá — 
ez a csak 1221 ótíi nj-ilváu tartott magyar rovásírás még a XVII. századig, tehát elmúlásáig seui 
tudott olyan epigraphiai alkalmazást kitermelni, a melynek folyton alakuló betűsora és sorvezetése a 
mi tudonuinyos eligazodásunkat is megnehezíthette, vagy végleg megakadályozhatta volna. 

Ez a maga nemében páratlan irástörténeti állapot nálunk még a számrovások rendkívül gazdag 
\Tlágával is kiegészíthető lévén, csak utiina kellett nyúlnunk annak a fizikai alapon nyugvó törvény- 
szerűségnek, hogy a rovásfa és rovókés kezelése jobl)ról balra írányodó jegyeket és sorvezetést, a 
rovásfa forgatása és a forgatás közben rótt szöveg pontos másolata pedig bustrophedonokat eredmé- 
nyez. Ezt megelőzőleg a Bredsdorft'— Kirchhoff-féle törvények csak a rúnák és egyéb rovott jegyek 
merev formáit tudták meghatározni. A uuigyar anyag értelmezéséből pedig kiderült, hogy ez a tör- 
vényszerűség csak akkor vonatkozhatik kizáróan rovott jegyekre, ha a rováson való termelést balra 
igazodó betűsor, balra írányodó sorvezetés és a bustropliedon is igazolja. 

A magyar rovásírás rendszerének és a rováson szerepelt összes írásrendszereknek megismerése 
után most már a rokoni kapcsolatot kell a rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítanunk. 
E pontnál először is azzal a .jelenséggel kell számobuink, hogy a magyar rovásírást a krónikások, 
emlékírók és az összes eddig ismert hiteles emlékek bizonysága szerint csakis az erdélyi székelyek 
ismerték. Az kétségtelen, hogy a török eredetű és rovott jegyet jelentő betű a XV. századi kódexek korában 
már közmagj-ar szó volt. Ezzel azonban semmit sem bizonyítunk, mert hiszen azt kellene tudnunk, 
hogj' a honfoglalás idején, tehát félezer évvel korábban, a magyarságnak volt-e éppen úgy rovott 
beti'i-,]e. mint a hogy volt a székelynek. Lehet, hogy volt; de a nyugati mivelődés forgatagában levő 
magyarság hamarább megvált tőle, mint az erdélyi hegyek völgyeiben elkülönítve élő székelység. 
E föltevés elöl azért nem lehet kitérnünk, mert az erdélyi székelység csak a honfoglalás utáni első 
századokban telepedett át Erdélybe. Ha tehát külön írásrendszere volt, a magyarságot, vagy legaláljb 
a szomszédait könnyen megtainthatta rá. E nélkül a kölcsönszó elterjedését elképzelni nagyon nehéz. 

■20* 



lŐG A MAGYAR R0VÁ8IRÁ8 HITRLRS EMI-KKRI 

Mi azonban beérjük ejíyelöre azzal, hofjy a betű neve a székelység birtokában magyarrá lett rovás- 
írás legközelebbi rokonának csalhatatlannl a törökség rovásirását jelöli meg. 

E nyomon elindulva, nekünk most már nemcsak a kölcsönszó forrását, hanem a vele meg- 
jelölt s a székelység tulajdonában csakugyan meglevő rovásírás forrását is meg kell találnunk. Ezért 
kell számoliuink mindenek előtt azzal az eshetőséggel, hogy a székelység a török rovásírás ismeretét 
keletről hozta magával. Mielőtt e kérdéssel foglalkoztam volna, egyéb tudományos kutatásaim folyamán 
arra az eredményre jutottam, hogy a székelység — mely Erdélyben a magj-ar és szász mellett külön 
nemzet volt — azonos azzal a kozár eredetű kaharsággcd, mely Konstantinus Porphyrouenitus közeikorú 
feljegyzése szerint a magyarsághoz csatlakozott, annak nyolczadik törzse lett s vele együtt résztvett 
a honfoglalásban. A magyar honfoglalás mondái szerint a székelyek ősei Attila népének maradványai voltak. 
Egy részük keletre ment Csabával s ezeknek utódai a honfoglalás előtt csatlakoztak az Attila örökét 
visszafoglaló magyarsághoz. Más részük a hun-utódok romlása után Pannoniában (a mai Dunántúlon) 
Csigla-mezőre menekült és szintén csatlakozott a honfoglalókhoz. Mivel a csigla török szó s bekerített 
lakóföldet jelent, a Conversio Bagoarioruni hiteles adatai szerint pedig a Dunántúl 871-ben két 
ilyen bekerített mezőn még avar népmaradvány lakott : mi a székelyek kettős csatlakozását úgy 
magyaráztuk meg, hogy a keleti volt a kabaroké, a nyugati vagy dunántúli pedig volt az avaroké. 
A kettő összetévesztését a .határőrf" jelentő közös székely név s a nyugati avar-székelység gyors 
beolvadása, vagy — a mi valószínűbb — a vezérkori nyugati nagy háborúkban történt megsemmi- 
sülése idézte elő. Ez teszi érthetővé azt, hogy az erdélyi kabar-eredetű székelység a közös név révén 
örökösévé lehetett a hun-avar hagyományoknak. Az erdélyi székelység elniagyarosodása teszi érthetővé 
továbbá azt is, hogy e külön erdélyi nemzetség nyelvében minden magyar nyelvjárási árnyalat meg- 
található. E nyelvtörténeti nyom szerint azok. a kik a magyar nyelvterület északi és keleti felén 
magyarosodtak el, a Szamos-völgyön át vándoroltak át Erdélybe ; azok pedig, a kik délen és nyugaton 
magyarosodtak el, a Marosvölgyön át vitték magukkal elavult magyarországi nyelvsajátságaikat.' 

Most már az a kérdés, hogy a régi nyugati törökséghez tartozó kozár-kabarságnak csakugyan 
módjában volt-e a bii'tokában talált rovásírást az Azovi-tenger és Don-folyam vidékén elsajátítani, vagy 
régi őseinek öröksége gyanánt birtokolni ? Kozár és kabar irástörténeti adatokkal nem rendelkezünk, 
de hivatkozhatunk Ibn Abu Ja'qub an NadIm, más néven Mühammad b. Isháq al Varraq al Bagdadi arab 
író 987 táján készült följegyzéseire, a melyekben a kozároktól délre lakó kaukázusvidéki töröknyelvű 
ruszokról ez olvasható: , Szavahihető ember beszélte nekem, hogy a Kaukázus hegység királyainak 
egyike a ruszok királyához küldte öt s ez alkalommal azt jegyzé meg, hogy ezeknek olyan inisa 
van, a melyet fára szokás róni. Nyomban elő is vett egy fehér fadarabkát, a melyet aztjin nekem 
adott. E fadarabra írásjegyek voltak róva, melyek — nem tudom — szavakat, vagy önálló betűket 
ábrázoltak-e."'' Más alkalommal a zsidózó kozárokról azt írja, hogy héberül írnak, de a lurkók feje- 
delméről nyomban hozzáteszi, hogy „ha az alsóbbrendű fejedelmek valamelyikéhez irvÁ akart, elő- 
hivatta vezirjét és megparancsolta neki. hogy egy nyilat hasítson ketté. A vezér aztán rovásjegyeket 
metszett bele, melyeket a turkok előkelői ismertek s kimagyarázták azoknak értelmét, a melyet a fő- 
fejedelem (kifejezni) akart s a kihez intézve volt, megértette s azt állította, hogy a kis felirat sokféle 
jelentésű lehetett. De ezt csak fegyverszünet, békekötés, valamint háborús időkben cselekszik. meg- 
jegjezte még, hogy ezeket a telerótt nyilakat jól megőrzik s ennek következtében az egyezséget 
megtartják. De Isten tudja jobban."* 

E fogyatékos megtigyelésen nyugvó följegyzések nekünk igen értékes biztosítékot nyújtanak 
arra nézve, hogy a mi Azovi- és Don-vidéki keleti őshazánk szomszédos török-fajta népeinél a 
rovásírás még kivándorlásunk s a kabarok csatlakozása utáni évszázadban is divatban volt. Nem 
gondolom, hogy akadna ma még Európában palaoograi)hus vagy opigraphus, a ki az eddigi irástörténeti 
megállapítások alapján egykori szomszédaink és kozár szövetségeseink teher fadarabkáival és nyilaival 
kapcsolatban phöniciai eredetű betűket emlegetni merne. Pedig a szakembereknek ezután már azzal a még 

' Sebestvén : A magyar honfoglalás mondái. \. köt. Budapest, 1904. 52. 1, ; U. a. : /l székelyek neve és eredete. 
(Néprajzi füzetek, IV. sz.) 1897; U. a. : Az avar-székely kapcsolat emlékei. (U. o. VIII. sz.) 1899. V. ö. Skbkstyén: 
A regösök. 1903. 15G. 1.; U. a. : Rovás és rovásírás, 2(i9. 1. (Etlmoífraphia, 1906. 265. 1.) 

' Ch. M. Fraelin : Ibn-abi-.Iakiib-el-Nedim's Narhricht von der Schrift der Russen. (Mémoires de lAradéniie 
hnpérial des Sciences de Saint Pétersbourg. 18;i6 III. .11."?. 

•■' Wiener Zeif.schrift fiir die Knnde des Morgenlandes, 189H. XII. 1G9. 1. (Ismerteti az Klliniiirraphia, 1905. 119. 1.) 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS ÉS A KÖZKPTF.NGERMKI.LÉKI ÍRÁSRENDSZER KAPCSOLATA 



157 



hihetetlenebbül hangzó jelen- 
séggel is meg kell barátkoz- 
niok. hogy a biistrophedonos 
magyar rovásírás még a XVII. 
században is rendelkezett 
olyan emlékekkel, a melyek- 
nek Írásrendszere szintén az 
Azovi- és Kaukázus -vidéki 
nyugati törökség birtokából 
került az erdélyi határhegyek 
közé. 

A törökségnek e szerint 
három irástörténeti ponton 
merültek fel rovásirásos adalé- 
kai : a közép-ázsiai VII — VIII. 
századi feliratok gazdag vilá- 
gában, a \\\. századi nagy- 
szentmiklósi, tehát magyar- 
országi avar-kori kincseken 
és a X. századi Azovi-\'idéki 
arab feljegyzésekben. Az, 
hogy a nagyszentmiklósi fel- 
iratok a középázsiai feliratok 
körébe tartoznak, már bcbizo 
nyosodott. Az is kétségtelen, 
hogy a székely rovásírás az 
Azoví-vídékí turkok világából 
került ki. Csak azt kell még 
megállapítani, hogj- a székely 
és ó-török írás közt van-e 
valami rokonsági kapcsolat. 
A mint Strahlknberq köte- 
tével a még megfejtetlen kö- 
zép-ázsiai ó-török feliratok 
első irásmutatványa forga- 
lomba került, a föntebb is- 
mertetett maros vásárhely i kéz- 
írat névtelené már utalt az 
ázsiai jegyek és csikszent- 
miklósi jegyek formai találko- 
zására és szóközi pontozásá- 
nak azonosságára. 

Ettől függetlenül Nagy Géza, 
Thomben megfejtése előtt, szin- 
tén szóvátette, hogy a görög 
eredetüekuek tetsző székely 
jegyek feltűnően hasonlíta- 
nak az Orkhon- és Jenisszei- 
menti feliratok jegyeihez. 
Mikor pedig az ó-török jeg\'ek 
hangértékét megismerte, egy 
rendszeres tanulmányában 
megállapította, hogy a ha- 



Hang- 
érték 


Török csoport 


Rúna 


Kózéptenger-melléki csoport 


Phöniciai-sémi cs. 


Magyar ; Ó-török 


Ó-görög 1 Latin Etrusk ,^|g 


Moa- 1 Si- ! Ara 
bi 1 doni mi 


1. a, á. 


1^ 


>ri 


^^ 


^A 


AAN 


NU 


A 


< 


i^ 


H 


2. b. 


X 


f(n 


M 


nB 


^86 


a 




^ 


9 


^) 


3. ez. 


t 




<k> 




<C 


k; 










4. cs. 


w 


JLT 


















5. d. 


+ 


x^^ 


M 


At> 


DG ^ 


A 




A^ 


<\ 


m 


6. e, ó. 


5 


sx 


M 


^/^^ 


^311 


^A 


\ 


^ 


^ 




7. f, f. 


0© 






(S 


S8 


<^® 


[í)(^ 








y, f. 






n 


^^F 


JA 


^P 


^ 


Y 


H 




8. g. 


A 


e 


X 


ITAT 


> r 


; 




1 


A 


A^ 


9. gy. 


H 




















10. h. 

11. i. 


XI 




NH 


B H 


B H 


am'ii 





M 


^ 


A/N 


ít 


n 


1 


1^ 


1 h 


1 


1 








12. j. 


1 '9 


hp 










Z 


^ 


ÍA 


13. ly. 

14. -k-. 

15. k-k. 

X- 

16. 1. 

17. m 


'03 


















'nt 


<> 


n K 


>1< 


m\ 


)i 


/ 


7V 


ii 


t 


^HR 
























x+v 


i Y 


YY 


Y 






^M 


A 


^VY 


M 


A^ 


^I^A 


HA 


1 


6 


A 


/-A 


^ 


^ 


r\ 


írn 


rwi 


n 


^ 


7 


^ 


^ 


18. n. 


) 


)irr- 


ti 


ír A/ 


rNív 


1^1 


1 


y 


V 


v; 


19. ny. 

20. 0. 


D 




















DO 


>1 


^ 


OOnC 


00 


Oo 


DO 





o 




21. ö. 


Kx'c 


rp 


















22. p. 

23. r. 


3 i 


1 


n 


nrn 


rrn 


iin 


1 


1 


77 


V 


H / 


HhT 


R^ 


ip^ 


OP 


^cs 


q 


7 


9 


Hl 


24. 8. 


A 


AYY 


5h 


M^5 


MI^ 


MM 


5 


w 


vy 


vv 


25. sz. 


1 


n 


















26. t. 


1 


hí 


T 


YT 


Y^T 


X^f 


T 


X 


rr 


27. ty. 


XX 




















*. 






M 


© 





mx 


BO 


^tt; 


6> 




28. u. 


N 


>\ 


híi 


ooo 


V 


VAY 




Y 


H 


Hl 


29. fi. 


S H 


rp 




VYK 














30. V. 

31. z. 


M 




M 




v: 


V 




Y 


H 


H^ 


^ 


rf^ 


Y 


II 


^IZ 


■9<^X 


1. 


I 


A/< 


Zl 


32. zs. 


Y 




















<!'• 








Yr^ 















54. A középtengermelléki rovásírás egj'iuással rokon betűsorai. 



158 A MAOYAFÍ, rovásírás H1TELB8 EMI.ÉKKI 

sonló jegj'ek legtöbbjének még a jelentése is meglepő mcklon egyezik.' Ha mi e téren pontosabb 
eredményeket érhettünk el, annak kell tulajdonítani, hogy kitűnő elődünk eligazodását a kritikátlanul 
forgalomba hozott betűsorok hibás jegyei nagyon megnehezítették. 

Összehasonlító munkálataink végleges eredménye a mellékelt 54. sz. ábra táblázatos kimutatásán 
van feltüntetve. Benne a székely és az ó-török irás már külön török csoportban szerepel. Ennek igazo- 
lására ismételten utalnunk kell arra, hogy a magyar palatalizált mássalhangz()k közül háromnak (gy, 
ny, ty) olyan késői jegye van, a mely a magyar hangtanhoz való alkalmazkodás idején, tehát utólag 
lett felismerhető módon megszerkesztve. A rokonsági kapcsolat igazolására nemcsak az azonos jegyeket, 
az «, s, sz jegyét s a kettőzés útján létrejött ly és a törökben rendszerint lágyítva és fordítva sze- 
replő g jegyet hozhatjuk fel, hanem azokat is, a melj'ek ugyanazoJcból az elemekből vannak összetéve, 
vagy megkülönböztető járulékokkal vannak ellátva. Ilyenek az a. melynek két rö\id vonalát — nehogy 
a szöglet kipattogjon — az ó-török irás és a rúna is, elkülönítve rótta ; vagy ilyen a b, ez (török cs), 
d, j (i), k-k, l, r és az ö. A K-hoz hasonló csikszentmiklósi ó'-t értjük, melynek két rövid vonalát 
az ó-török irás a függélyes szár végén ügyetlenebbül alkalmazza ; de egyébként még abban is egyez- 
nek, hogy rosszul vannak orientálva. Magyar változatai közt az áthúzott nyakú X már megkettőztetés 
útján jött létre, az áthúzást körrel helyettesítő s a bolognai enilékl)en legrégibbnek tetsző változat 
pedig csak késői csökevény. 

Ha e formai és jelentésbeli egyezésekhez hozzáadjuk, hogy a nmgyar rovásírás rendszere az 
ó-törökével még a magánhangzók ugratásában is egyezik, akkor már azt a kérdést is megérintettük, 
hogy ez a két irás nem azokból a phöniciai eredetű keled Írásrendszerekből bontakozott-e ki, a melyek 
éppen az ugratásban térnek el a szintén phöniciai eredetű, de a beszéd minden hangját pontosan tolmá- 
csoló görög és egyéb középtengermelléki nyugati írásrendszerektől? Nyomban hangsúlyozzuk tehát, hogy 
a jelzett nagyjelentőségű sajátossággal szemben a magyar és az ó-török rovásírásnak é])pen magánhangzói 
azok, a melyek legfeltűnőbb módon magukon viselik a phöniciai-görög eredet félreismerhetlen bélyegét. 
A magyar betűsor a jegye színtisztán megőrizte a középtengermelléki a jegyek legrégibb formáját. 
Az jegye pedig egyenesen megjelöli, hogy a feleződés útján keletkezett görög jegy volt a forrása. 
Kétségtelenül ez volt az ó-töröké is ; csakhogy itt az n jegy hasonlósága miatt szögletesre rótták. 
A magyar viszont ugyané találkozás miatt a szár végeit megkülönböztető vonalkákkal (a rováson : 
szúrásokkal) látta el. Az ó-török betűsor a középtengermelléki e jegyet az ae jegyek egyesítése 
következtében mellőzni tudta. A magyar betűsorban megmaradt, de a ^j jegy hasonlósága miatt 
befoglaló szárait görbére rótták, két járulék vonalát pedig a rovó könnyebbségére a görbe szárba 
ékelték. A mi ö jegyünk eredetét az ó-török ö-ü egyesített jegy igazolja. A görögben ö jegy nincs, 
ezért a köcsönzésben csakis az ü szerepeliietett. Az átvételnél azonban az Y-jegy egyenes szárának 
v-forma járulékát az ó-törökök nem a szár folytatásául, hanem felső végén oldalt rótták. E kényszer 
az l és cs jegyek hasonlóságában leli nuigyarázatát. A magyar ü csaknem azonos a török jeggyel; 
az ö pedig csak annyiban tér el, hogy a v-forma járulék nem az egyenes szár felső végére, vagy a 
szár folytatásának van róva, hanem az oldalára. E betűnél egyél)ként még azt is meg kell jegyez- 
nünk, hogy azért van rosszul orientálva, vagyis a rovásírás sorvezetésében visszafelé fordítva, mert 
ha a járulék balról került volna, akkor összetéveszthető lett volna a görög k és az arameus eredetű 
török r jegyével. A görög eredetű i nálunk megkülönböztető járulékot kapott, mert különben azonos 
lett volna az ó-török és magyar sz jegy egyenes vonalával. Hozzá kell tennünk még azt is, hogy 
e közös i-sz jegyeknek még a megtévesztő kettős hangértéke is görög eredetű. A régi görög 
emlékeken ugyanis (pl. a 43. sz. ábrán) az i és sz jegyek hangértéke egészen össz(>keveredett s azért 
a jegj-ek is váltakozva szerepelnek. 

Miután a szóbanforgó betűsorok magánhangzói görög enídetűeknek bizonyultak, a legrégibb 
mássalhangzók forrását sem szabad máshol keresnünk. Ha ugyanis az ó-török és magyar írásrend- 
szer, már keletkezésekor magánhangzó-ugrató lett volna s csak később tért volna át a magán- 
hangzók következetes jelzésére, akkor még föltehető volna, hogy egy phöniciai eredetű keleti 
rovásírás nyugaton, a középtengermelléki phonetikus írásrendszernek befolyása alatt, nmgánhang- 
zói számára utólag görög eredetű írásjegyeket vett kölcsön. De a mi esetünkben két olyan rovás- 
írásról van szó, a mely végleges elmúlásáig magániuuigzó-ugrató nuiradt. A k('t irás magánhang- 

' A székely irás eredete Ktlinoijrapliia, 1895. 2G9. 1. 



A MAGYAR ROVÁSÍRÁS ÉS A KÖZÉPTENGERME! LÉKI ÍRÁSRENDSZER KAPCSOLATA 1Ö9 

zóinak görög eredetű írásjelei tehát csakis azt bizonj-íthatják. hogy a két irás eredetileg nem volt 
magánhangzó-ugrató. Ezzel aztán az ó-török és magyar rovásírásnak nemcsak eredete, hanem első, 
eredeti rendszere is meg van állapítva. 

Az így meghatározható phöniciai-görög forrás kézzelfogliató bizonyítékai természetesen a mással- 
hangzók jegyei közt is megtalálhatók. A magj^ar betűsornak e tekintetben legrendkívülibb jelensége 
az m jegy volt. A phöniciai-görög jegy egj'enes szára mellett eredetileg négy apró vonalka hullám- 
zott. Mivel így a rovás élére kerülő apró rovátkákat a lepattogzástól már a felrovás alkalmával is 
nehezen lehetett megó\Tii. a magj'ar m jegj'ének négy apró vonalát nem a rovás élére, hanem a 
jegy keresztben metszett egyenes szára mellé rótták. Éppen úgy, mint a hog}- az ókori himjári betűsor m 
jegj'énél is történt. Az m jegye így tökéletesen azonossá lett a görög forrás b jegyével. Ez az oka, 
hogy az ó-török és magyar betűsorban a b számára új jeg}et kellett alkalmazni. Valóban alkalmaztak 
is. És — a mi nagj'on fontos — a görög betűsorból átvett, de a rovás számsorából már előbb is 
jól ismert új X-forma X'jcjíy üz ó-török és magyar betűsorban csaknem azonos. A közös n jegj' 
félköréről már fentebb megemlítettük, hogy miatta a görög eredetű o jegynek kellett némileg megvál- 
tozni. Az ó-török betűsor egyik w-jéii még nyoma van annak, hogy a görög jegy — nehogj' az ö-ü jegyével 
összetéveszthető legyen — alul, a szár másik oldalán szintén kapott egy v-forma járulékot. Ejsér- 
leteztek a jegy felső járulékának megcsonkításával is. íg}- maradt meg végre a szár egyenes vonala, 
melyet a görbítéssel az i-sz jegyektől kellett megkülönböztetni. A közös s, mely a számrovás A. V 
jegyével, vagjas a kéz öt ujját jelentő ősi fogalomjegygyei azonos, szinten a teljes phöniciai-görög 
jegy felének mellőzésével, vagy peflig a már megcsonkított görög változat harmadik szárának elhagj'á- 
sával jött létre. Mivel így a szintén átvett görög 7 és / csaknem azonos változataival könnyen össze- 
téveszthető lett volna, ez a két utóbbi jegy megkülönböztető járulékokat kapott. A görög k részeinek 
eredeti elhelyezése az ö és íV jegyek kialakulása miatt változott meg. A magyar betűsor egyik k 
jegj'e a v-forma járulék megkettőzése, a másik pedig a szár és a járulék két részének ügyes elhelye- 
zése útján jött létre. A szár v-forma járulekát az ó-török írásrendszerben háromféleképpen is elhelyez- 
ték. Mivel az egyik változat a görög d háromszögű jegyével lett azonos, a d az ó-török és magyar 
betűsorban olyanforma új jegjet kapott, mint a mivel a görög h jegyét az m említett ősrégi magyar 
jegye miatt már helyettesítették. Az ötletesség ezúttal kétféle irányban nyilatkozott meg. Az ó-török 
betűsor az X jegyet megtette d-nek, a b X-ére |)edig rátette a megkülönböztető járulékot, vagy a 
szárakat meggörbítve és egymással szelelve, létrehoztív a mi h jegyünkkel azonos ó-török változatot. 
A magyar l)etúsor ősi forrása érintetlenül hagyta a 6 új jegyét s ug}anezt a jegj-et derékszögben róva 
és egj-ik szárára felállítva, létrehozta az új d jegyet, melynek az a fontos irástörténeti szerepe is 
megvan, hogj- a magyar betűsorl)ól szintén kiküszöbölt görög d egykori jelenlétéről tanúskodjék. 
Ugyanilyen szerepe van az ó-török betűsor új b .jegyének, a mely viszont azt bizonyítja, hogy az m 
jegye eredetileg éppen úgy hasonlított a görög ?;-hez, mint a hogy a magyar betűsoré még ma is 
hasonlít. Feltűnő görög kölcsön gyanánt máig megmaradt az a magyar f jegy, a melyre az ó-török 
nyelvnek szüksége nem volt. A görög jegy körét egy vonal felezi, a magyarét kettő négyfelé szeli. 
E megkülönböztető járulékra egyélikéiit csak akkor lett szükség, midőn az egyik ó-török j jegyet a mi 
betűsorunkl)a megkettőztetve az / palatiilizált ly jegyéül bekebeleztük. Végül meg kell még említenünk, 
hogy a ez, es. z és zs jegyek szintén ebbe a csoportba tartoznak, mert szemmelláthatólag a görög 
eredetű s és sz jegyekből vannak alakítva. 

A keletre \att kölcsön idővel újabb kultúrbefolyás alá került s ennek következtében az írás- 
rendszer is gyökeresen átalakult. Megállapítható, hogy az ó-török betűsor i, j, p, r, t jeg}'ei már 
arameus forrásból valók, az egyik n és a ^ jegy kialakulásán pedig ugyancsak arameus-befolyás 
nyomai észlelhetők. Ezek közül a magyar betűsorban csak a j, n és r változatai szerepelnek. Mivel 
a görög a és r jegyek egymáshoz nagj'on hasonKtanak, az arameus r behelyettesítése csakugjan 
indokolt. Midőn ez a helyettesítés megtörtént, a görög eredetű ó-török a-e jegj- formája már nem 
szorult változásra. Hogy mégis elváltozott formát találunk, azt e jegy régiségének kell tulajdoníta- 
nunk. Ezért utaltunk föntebb arra, iiogy az a-e jegj' formáját, a könnyen kipattogzó szöglet miatt, 
tehát nem a késői arameus a jegj- befolyása alatt változtatták meg. 

A betűsorok kialakulásában szereplő eme változások chronologiai rendjét és phonetikai értékét 
csak akkor lehetne pontosan nipgállapítaui. ha a kölcsönzések, kölcsönhatások és gyökeres alakí- 
tások különféle korszakaÜM.! nvelvtörténetileg értékesíthető epigraphiai emlékek maradtak volna 



160 A MAGVAR BOvAsiRÁS HITEIjEP EMLKKBI 

ránk. A mi esetünkben az eligazodás azzal van megkönnyítve, hogy viszonylag késői kölcsönzéssel 
és elég gondosan megőrzött kölcsönnel van dolgunk. Óvatosan tájékozódva, a kölcsönzést követő 
fontosabb alakulatok irástörténeti értékét elég tisztán föl lehet ismerni. Látjuk, hogy a legősibb elem 
egyben phöniciai-görög eredetű is. Mivel minden későbbi változás nyoma legnagj-obb mértékben az 
ó-török Írásrendszerben van meg, de kisebb mértékben felismerhető a török eredetű magyar Írás- 
rendszerben, sőt a nagyszentmiklósi aranylelet betűsorában is : minden koczkázat nélkül megállapít- 
ható, hogy a középtengermelléki kölcsönt a törökség nyugatról keletre Ázsiába vitte s ott ugyancsak 
phöniciai eredetű sémi. különösen arameus hatás alatt magánhangzó-ugratóvá s részben szótag-irássá 
is átalakította. Midőn belőle a magyar Írásrendszerben megmaradt nyugati ó-török rovásírás kibonta- 
kozott, a keleti hatás még nem volt nagy s inkább csak a magánhangzók ugratására szorítkozott. 
A középázsiai ó-törökség birtokában maradt rész kialakulásának már jóval későbbi állapotát jelzi a 
nagj'szentmiklósi kincs, melynek balra forduló betűsora még a háborítlanul fejlődött rovásírásról tanús- 
kodik. A fejlődés legkésőbbi nyoma az epigraphiai úton nagyszerűen érvényesített középázsiai ó-török 
írásrendszerben állapítható meg. Mert ennek szótag-jegyei, mássalhangzóínak kettős rendje, összevissza- 
forgatása s magánhangzóinak kettős csoportosítása már akkor jött létre, midőn tőle a magyar írás- 
rendszer török eredetije nyugatra szakadt. Ez a korai kibontakozás az oka annak, hogy a magyar 
kézre került s a magyar hangtan követelményei szerint ki is egészített nyugati ó-török írásrendszer- 
ben több középtengermelléki régiség maradt meg, mint a középázsiai ó-török írásrendszerben. 

Ha e jelenségek figyelembevételénél nem feledkezünk meg arról, hogy az egymással viszonyba 
hozott irástörténeti emlékeket időbelileg, földrajzilag és nyelvtörténetíleg rendkívüli közök választják 
cl, akkor sem merészebb összehasonKtó műveletekbe bocsátkoznunk, sem az emlékektől többet vár- 
nunk nem szabad. Az, a mit a feledés és bizonytalanság ködéből kibontakozó magyar rovásírás most 
az egyetemes írástörténetnek nyújt, az epigraphia legnagyobb csodái közé tartozik. Mert nemcsak az 
ókori bustrophedonok eredetének több ezer éves titkát tárta fel, hanem csalhatatlan tudományos biz- 
tosítékát szolgáltatta annak is, hog\' a bustrophedonok kígyózó írása mindenkor a fára rovott ősi írás- 
rendszer virágzásáról tanúskodik. Hiteles emlékeink megismerésével kapcsolatban derült ki, hogy a 
phöniciai ősforrás és három világrész ebből eredt minden ókori írásrendszere eredetileg rovásírás 
volt. Most derült ki továbbá az is. hogy a germánok és törökök ősi írásrendszereinek közös forrása 
még az a phöniciai eredetű középtengermelléki rovásírás volt, a melyből a görög folyóirás és a világ- 
hódító latin írás kialakult. Bennünket tehát az a tudat tegyen boldoggá, hogy nemzetünk a művelt 
emberiség legértékesebb ókori örökségének szintén részese volt s az ódon kinccsel az ókori nagy 
népek szellemében élni is tudott. Mivel rátermettségével ezt a fenséges régiséget minden kultúrnép 
közt legtovább megőrizte, most — az ős magyar epigraphia megalapozásával kajjcsolatban — mód- 
jában van, hogy a hála adóját a közös kincs eredetének megfejtésével és a belőle részesedő népek 
irástörténeti viszonyának megállapításával rója le. 



NEV- ES TÁRGYMUTATÓ. 

Készítette Dr. Jakufaovich Emil. 



A, A. 

Abakán vidi^ki ó-türök felirat löl. 

Ábrahám napja róva 52. 

Abyssiniai irás 84. 

Adalbert, (Albert) napja róva 40, 03. 

Adókés (ciiltellus) 136. 

Adó-rovás, Arpádkori 23, 136. 

Adman, J. Val. (Catalogiis codicum 
manuscriptorum Bibliotheeae Aca- 
demicae Giessensis. Francofurti ad 
Moonum 1840.) 94, 95. 

Agata napja róva 45. 

Ágnes napja róva 45. 

Ágoston napja róva 49, — püspök 
napja öl. 

AiAZ basa 79. 

Akadémia, M. Tud. 21, 26, 28. — 
könyvtára 14, 17, 115. — I. osz- 
tályától véleményadásra kiküldött 
bizottság elé terjesztett jelentés ; 
„A rovásírás él-e a magyar nép 
között ?" 19, 20, 66. — kiküldött 
bizottságának ítélete a Somogyi 
Antal-féle hamisítványok ügyébon. 
Akadémiai Krtesitö XIV. 193—210. 
1. 19, 66. 

Alpalvi IstvAn, fercnczrendi növen- 
dék 124. 

Al-Gyógy neve 140. 

Ali basa mecsetje Konstantinápoly- 
ban 71, 72. — szállása Konstanti- 
nápolyban 71. 

Alphabeium antitinorum Hunnorum, 
Velcnczéböl való betűsor 112, 113. 
— Alpliabefmn liussarum. Stock- 
holmiae. é. n. nyomt. 105. 

Ambnis napja róva 46. 

Anás pöspök neve róva 43. 

Ancyranum, monumentum 71. 

András apostol napja róva 53. 

Angelica Augustinorum n'imai könyv- 
tára 113. 

Angorai emlék 71. 

Anna asszony napja róva 49. 

Sebestyén: A Magyar Rovásírás Hiteles 



Annos asszony napja róva 45. 

Antal napja róva 44. 

Apaiina (.\pollonia) napja róva 45. 

Apor Péter br. 11, 61. 

Apostoli hitvallás szövege Telegdi 
Rudimentájában 5. — giesseni 
másolata 104. — hamburgi másolata 
106. 

Aprószentek napja róva 54. 

Arab feljegyzések a rovásírásról 156, 
157. 

Arab irás és rovásírás 97, 14:!, 150. 
— nyelv 6. 

Aratni betűk 16. — irás 150—152, 
154. — semítaság 150. 

Araska Gvörov (Erdélyi utazás rési 
kéziratok ügyében. 1793. nov. 10. 
Üj Magy. Múzeum 1854. I.) 65. — 
(U. a. tekintettel a Magj'. Xyelv- 
mívelö Társaságra. Cj Magy. Mú- 
zeum. 1854. I.) 65. — (A Magy. 
Xyelvinivelö Társaság munkálatai- 
nak első darabja. Szeben, 1796. 
111., 201. 1.) 84. 

Arany Janos névtelen bírálata Somo- 
gj'i Antal régi magyar énekeiről. 
Budapesti Szemle. 1873. III. 5. füz. 
224. 1. 19, 66. 

Arja - arameus keveredés 150. — 
művelődés 154. 

Arkosi János, enlakaí unitárius lelki- 
pásztor 118, 120, 122. 

ARNETn, J. (Dio antiken Gold- und 
Silber-Monumente des k. k. Münz- 
und Antiken-Cabinets in Wien. 
1850 Tab. VI. Xo 2.) 148. 

Arpádkori latin krónikásaink 1. Kró- 
nikások.) 3. — magyarnyelviarchaiz- 
musok 16. 

As'chetei ó-török emlékkő 153. 

AsPEMN, .1. lí. (.Vutiíjuités du Xord 
Finno-Ougrien. I. Lívr. Helsingfors, 
Szentpétervár, Paris, 1877. 73. 1.) 
151. 

Assisi Szt. Fk.rencz 56. 



Afsaurai sírkő. (L. Sebe.styén : Rovás 
és rovásírás 180. 1., Ethnographia 
1904. 307. 1.) 153. 

„Atik" Au pasa. L. még Ali basa 73. 

Attila 58. — „Attila betűsora" 
hamisítvány 17. — fiai 31. — népe, 
a székelység 156. — öröke 156. 
— pénze 17. — Idncsének (a nagy- 
szentmiklósí aranyleletnek) ó-török 
feliratai 16, 139, 154. 

Augsburgi Fugger-Ievéltár 70, 77. 

Avar emlék 154. — dunántúli nép- 
maradvány 156. — nyugati szé- 
kelység 156. 

Avrmannus, Chb. Frid., történetíró, 
giesseni könyvtárigazgató 92 — 94. 

i4zoi>i-tenger 156. — törökség 157. 



B. 

Babinger Ferencz würzburgi tudós 
25—27, 73. — (Kon.stantinápolyi 
rovásirásos magyar nyelvemlék 
1515-böl. Ethnographia 1913. III. 
füz., 129. 1. felolv. Sebestyén Gy. a 
M. Tud. Akadémia 1913. ápr. 21. 
ülésén.) 26, 70. — (U. a. németül : 
Eine neuentdeckte Kerbinschrift 
aus Konstantinopel vom Jahre 1515. 

" Ung. Rundschau 1914. 41. 1.) 70. 
— (Ein schríftliches Rátsel. Des 
Rátsels Lösung? Keleti Szemle, 
1913. 4„ 14. 1.) 27, 71. — (Eine 
unbekannte Denkmünze auf Hans 
Demschwam. Mitteílungen der 
Bayerisehen Numismatischen Ge- 
sellschaft, 1913. 46. 1.) 69. — 
(Hans Demschwam, ein Kleínasia- 
forscher des XVI. Jhs. Deutsche 
Rundschau für Geographíe, XXXV. 
535. 1.) 69. — (Zur Lebensgeschíchte 
H. Demsehwam's. Deutsche Rund- 
schau für Geographíe, XXXVI. 
133. 1.) 69. 

21 



162 



NKV- US TAlillYMUTATU 



Babt/loniai ékírás 144. 

I5AJAZiD"(Baja7,etl s/iiltún 78, 8(1. 

Balázs püspök napja róva 45. 

Balázs Mihály (Prr)tocollum cuíitd- 
diae, kézirat ) 123. 

Balbi Jeromos luiinanista ü!). 

Bálint napja róva 45 

Bálint Gábor (A lioiifutflalás reví- 
ziója. Kfilozsvár, 1901. I(i2. 1.) 
17. 

Báj.int MinÁLY, enlakai unitárius liit- 
közséfí tafija 118. 

Baranyai Décsi János, a marosvásár- 
helyi ref. főiskola tanára 6, 57, 91, 
104, 105, 107, 113, 135, 140. — 
(.Xdatjiorvin gracco-latiuo vngarico- 
rvniehiliacles quin(|ue. Bártfa, 159H.) 
98, loa. — ajánlólevele 1598. márcz. 
ö.-ikéröl Telrgdi .Iános líudimeu- 
tájához 5, 8, 10, 11, 17, 91—93, 
95 -98, 143. — (Syuta^nna Institv- 
tionvm Ivris Imijerialis ac Vnoarici. 
1593. Claudiopoli, Holtai uy.) 92. 

Bardzdoló irás. L. Bustrnpliedon 37, 
138. 

Barnabás apostol napja róva 48. 

Barthold, W. (I)it' liistdrische Bedeu- 
tnna; der alttürkisclien Inschriften. 
Szentpétervár, 1897) 152. — (Dic 
alttürkisclien Inschriften und die 
arabischen Quellén. Szcntiiétervár, 
1899.) 152. 

Báthory Zsigmond 87 — 89. — törté- 
netirója {Szamosközy István.) L. 
ott is. 4. 

Balták irás 150. 

Batthyány Boldizsár inisi'könyvének 
1489-iki magyar naptára (.Vlagyar 
Könyvszemle, 1895 106—116) 44. 

Batthyány La.ios gr nádor, 58. — 
és FClöp gr. 125. 

Baddrandus, Michael .Vntonius (Le.xi- 
eon Geoírrajilnciim) 95—96, 105 — 
106. 

Becket Tamás, cantí-ibury-i püspök 
napja róva 56. 

Bécsi képes krónika (1. Toldy F.) 32. 

Bécsi ndv. könyvtár kéziratai. Lásd 
Tabulae oodicum niaiiusoriptorum 
69—70. 

Begrcikő ó-török t'elirása 153. 

Beiol, Stjei'an (Spisi fírot'a Marsil- 
jija n svencilisnoj biblioteci u 
Bolonji, Glasnik, Sarajevo, 1901. 
Xíll. 537-563. 1.) 36. 

BftL Mátvás 10, 12, 57, 62. 67—68, 
92-9.3, 112, 143. — berlini fellii 
vasa 8. ■— Kapossi Sámuel -féle 
boUlsora 8, 58, 87, 115, 128-129, 
130 — (Adparatiis-ban, Bécs, 1763. 
kiadta Oláh Miklós Hungáriáját) 33. 
(!>(' \etero literatvra livnno-scy- 
thica cxeroitatio. Lipsiac, 1718., IV. 
tábl. II. ábr. 68. 1.) 8, 17, 61, 93, 



116. — (Der unfjarische Sprach- 
ineister, 1729. ; czíinképe : Sebes- 
tyén : líovás és rovásírás 255, 
Ethnogr. 1904. 408. 1.) 8. 

BfiLA (iii.) király névtelen jeífj'zöjí! 
(a blachokról és szlávokról XXV. 
fej.) 3. 

Béla Y (Bílaji, Berley), Barnabás (Barla, 
Barlabás, Borbás, Borobás) 74—76, 
79, 80. — Szörényi bánsága 81. — 
töiökországi követsége 78, 79. — 
turnnszeverini parancsnoksága 80. 

BuLiczAY Jónás (Marsiglí élete és 
munkái. M. Tud. Akadémia, Érteke- 
zések a tört. tud. köréből, IX. k. 
9. sz. Bpest, 1881. 43 1.) 28, 35. 

Bbmbi Pf.TER (Epí.stolarum Leonis X. 
pontificis raaximi iiomíne scríptorum 
librí sexdecím. Basileae, 1535. Lib. 
XI. 275. 1.) 79. 

Benedek napja róva 48. — apát iiajija 
n'iva 46. 

Benedkk Mihály 11. 

Bengáli irás 150. 

Benkö .József levele Aranka György- 
höz, Közép Ajta, 1791. febr. 2. Sza- 
mosközy „Origines Hungáriáé" ez. 
kéziratáról (M. Nemzeti Múzeum) 84. 

Benkö Károly (Csík, Gyergyó és 
Kászon székek leírások. Kolozsvár, 
1853. II. rész. 69—70.) 62. 

Bercczk napja r('iva 53. 

Bergh T. 145. 

Berkeszi István 19. 

Berley 1. Bélay Barnabás 

Bernáld napja r(>va 47. 

Brrnárd, Sienai, iiajjja róva 56. 

Bertalan apostol napja róva 51. 

Berzeviozy Albert (Jegyzetei a magy. 
hazánkat illető és a külföldi könyv- 
tárakban található jelességekröl. 
Tudományos Gyűjt. 1820. VI. 37, 
40, 56. 1.) 84, 113. 

BeszterczeMyó vidéki tutajos jegyek 
14. 

Betlehem l'elrovott szó 43. 

Betű szó etymologiája 13, 135. — 
— k száma a magyar írásban 7. — 
ékezése 5. — összevonása 4, 5, 68, 
73, 83, 89, 102, 104, 109, 120, 127, 
130, 139, 142. — orientálása 140, 
148, 153. — székely betíik eredete 
155-160. 

Betürovás törvényei 136, 137. — egy- 
mással rokon betűsorai 157. — 
megkülönböztető járulékai 158. 

Ilicska, bicsak, bicski, bicsok szavak 
etymologiája 135, 136, 153, 158. 

Bicik, bici-k, bicak ó-török szavak 
135, 136, 153. 

BiLA.n Barlabás 1. Bélay üarnabás. 

BtLGK-KiTÁN ó-torok írása 153. 

Birmai írás 150. 

Bis'iyi irás 150. 



Ilit-, bili, bilikH,bitiklik6-töriik szavak 
135, 153. 

Bizanczi görög kútfők 12. 

Blachok (blacki, vlaeliok, oláhok) L. 
(dáhok 3, 32. 

Blacho Vincze. fereiir/.M'ndi szerze- 
tes 58. 130. 

Bob, oláh tud(>s 14. 

Bocskay Erzsébet 89. 

BocsKAY István 89. — történetírója 
(Szamosközy István) 4. — végren- 
delete 82. 

BoD Péter 62, 63. — felirata a 
fogarasi templomon (L. Sebestyén: 
Rovás és rovásírás 265. I., Ethn. 
1904, 418. 1.) 67. — (Magy. Athe- 
nás, 1766. toldaléka _Tollózás és 
Igazítás". 359. 1.) 8, 10, 91, 92, 107. 

Bogdán (III.), moldvai vajda 81 

Bők, ó-szász szó 148. 

Bódogasszony napja róva (gyertya- 
szentelő, Purificatío Beatae Mariae 
Vírg.) 45. — (Gyümölcsoltó, Annun- 
tiatio Beatae Mariae Vírg ) 46. — 
(Sarlós, BoId. Asszony látogatása, 
Visitatio Beatae Mariae Vírg.) 48. 
— (mennybemenetele. Nagyasszony, 
.Vssumtio Beatae Mariae Vírg.) 50. 
— (havi Dedicatio Beatae Mariae 
Vírg. ad nives) 50, 56. — (fogan- 
tatása, Coneeptío Beatae Mariae 
Vírg.) 53. — (bemutatása, Praesen- 
tatío Beatae Mariae Vírg.) 53. 

BOLIAC CzÉZÁR 14. 

Bolognai rovásirdsos naptár S, 25, 
28, 35—56, 68, 73, 131, 138, 140— 
142. — betűsora 42. — hangzó- 
ugratása 67. 

BoNPiNi, Anthonu s, (lierum uugari- 
carum decades I. dec. 7. lib.) 13, 
15, 21, 33, 40, 96, 135. 

Borbála asszony napja róva 53. 

BOHNEMYSZA JáNOS 79. 

Bo.\noBNiDs, Marcl's Zoeriüs (Histó- 
ria universalis 41., 181. 1.) 6. 

Brami írás 150. 

Brassó 35. — ág. ev. főgiiunázium 
könyvtára 14. 

BREDSDOHFF(0mHuneskríftens0prind. 
8. 1.) 136, 137. — rovás-törvényei 
140, 144. — a Bredsdorff-Kírchhoft'- 
féle rovás törvények 155. 

Brigida asszony napja róva 45. 

BRroKENTHAL-múzeum és könyvtára. 
Nagyszeben 14. 115. 

Brunner, Kabl iKin Holzkalender 
aus Pfrantcn. Zeitsehrift des Vereins 
für \'olksknnde. XIX. 249. 1.) 39. 

Buch szó etymologiája 148. 

Biichstabe szó etymologiája 148. 

Budai krónika 31, 32. 

Budapesti Egyetemi Könyvtár kéz- 
irattára 87, 88. 

Budapesti Hírlap 18, 23. 



XEV- ES TAEGYMl'TATO 



163 



Budapesti Kapló 20. 

BüDENz J. (Magyar-ugor összehason- 
lító szótár. Budapest, 1873—1881. 
664. 1.) 136. 

BCGGE, S. 150. 

Bukaresti múzeum runás gj-üríije 
147, 148. 

Buoh, ó-felnémet szó 148. 

BüBADA Tódor oláh-székely hamisít- 
ványai 3, 15, 18. — (Despre cre- 
státurile plutajilor. Jassi, 1880 ) 14. 

Burját- rovás -naptár (Zivajastarina. 
Szentpétervár, 1902. II tüz. I— V. 
tábla) 22, 39. 

BosBECQ, VAN A. Gh. levelei 70. — 
törökországi követsége 71, 79. 

BustrophedoH (barázdáló-, kigyózó- 
irás) 23—25, 28, 37—39, 42", 55, 
87, 137, 139, 144—150, 153-160. 
— sehemája 138. — eredete, tit- 
kának megfejtése (L. Sebestyén ; 
Rovás és rovásírás, bevezetés. Eth- 
nographia. 1903. 1—29. 1.; Zeit- 
schrift fiir,Ethnologie. 1903.755 — 
771. 1.) 22, 138. — balkezes válto- 
zata 148. 

BCni,ER(Indi.sche Paliiographie: Grund- 
riss der indo-arischen Philologie 
und Alterthumskunde. I. köt. Strass- 
burg, 1896. 17. I. tábl ) 150. 

Biitüz, bütii, megbütüz, székely táj- 
szók magyarázata 135, 136. 



C, Cz. 

Cantemir Demeter, (Descriptio Mol- 
dáviáé. Bukarest, 1875. III. rész. 
V. fej.) 14. 15. 

Capita dictionum (szavak feje) nevű 
jegj-ek 103, 130. 

Capitalis betűk 149. 

Cariaihetíik 152. 

Cassum baba 79. 

Caurinoi (?) szkithák 85. — uralko- 
dóik 86. 

Chald nyelv és írás 97, 111. 

Charnay-i ezüstcsat rúnái 147 — 148. 

Chronicon pictum Vindobonense (1. 
M. Florianus; Bécsi Képes Krónika 
_ és Toldy F.) 32. 

Cemberlitai, abroncsos kö Konstan- 
tinápolyban 72. 

Őeorfan, róni, angolszász szó 146. 

Cetto Benedek, veszprémi kegyes- 
rendi iskolaigazgató 129. 

Conversio Bagoariorum 156. 

CoRNiDEs Dá.»íiel, a pesti egyetemen 
a diplomatika tanára 9, 16, 92—94, 
129. — levele Hájos Istvánhoz 1. 
Hájos: Monumentum etc. (1780. nov. 
19. M. Nemz. Múz. és M.Tud. Akad.) 
9, 57, 62, 106. — (De vetere 
litteratura Hunnica, kézirat) 62. 



CorpusJuris Hungarici (Magyar tör- 
vénytár 1000 — 1895 Millenniumi ki- 
adás I. 1000—1526. 690, 740. 1.) 81. 

Csaba, királjü 31. 156. 

Csángók 136. — rovása 23. 

CsAxKi Dezső (Magyarország .törté- 
nelmi földrajza a Hunyadiak korá- 
ban. V. köt. 1913. 53) 140. 

Cserei Farkas 65. 

Csigla, török szó 156. 

Csigla mező (Chigla mezei, ín campo 
Chigle, Chigladmezei, Czygla-me- 
zew) 31, 32, 156. 

Csiki székely krónika 1. Szádeczky 
L. 10, 16, 65. 

Csikiensis, História Domus 58, 130. 

Csiksonilyói ferenczrendi kolostor 
123, 124. — könyvtára 130. — 
nyomdája 124. — gradualeja 124. 

Csikszenimártoni (?) felirat. 59, 60. 

Csikszentmihályi (?) felirat 57, 65. 
118. — koholt felirat 10. 

Csikszentmiklósi rovásirásos felirat, 
1501 bői 5, 8—12, 15—17, 19, 21, 
23 -24. 26, 41, 55, 56, 57—64, 110, 
118, 119, 125, 128, 141, 142, 158. 
— betűsora 25. — marosvásár- 
helyi másolata (I. Marosvásárhelyi 
kézirat). 107. 

Csipkés 1. Komáromi Csipkés 
György 86. 

Csirkovi ó-török feliratos kö 151. 

Csizió, XV. századi, magyar, .M. Tud. 
Akadémia kézirattárának Teleki- 
kódexéből, Régi Magyar Költök 
Tára II. 367—368. 1. 44. — a Peer- 
kódexböl 44. — egyéb magyar cs. 
67. 

Csri.Al (TscjLAi) György erdélyi ref. 
püspök 111. 

Cultellus, adókés 136. 

CüRTius Ernő 145. 

Cyrill-betük, betűsor, írás, írásrend- 
szer 3, 13, 14, 15, 63. 

CzoBOR MiHTON törökországi követ- 
sége 78. 



D. 

Dáczia 88—90. — feliratos emlékei 
82. 

Dadái Kir-4ly P.ál 1. KiRixY Pál 18. 

Dák betűk 14. — elmélet 14, 15. — 
írásjegyek 15. 

Dánok rovásnaptárai 35. 

Debreczeni főiskola könyvtárának el- 
veszett rovásírásos könyve 6, 7, 111. 

Debreczeni Magyar Grammatika 1. 
Domokos Lajos 11, 63. 

Debreczenyi Miklós (Az ősmagyar 
irás néhány hazai és oroszországi 
emléke, Bpest, 1914. 17, 19. 1.) 
17, 63, 122. 



Decids Barontfí!, Joiiannes 1. Bara- 
nyai Decsi János. 
Dbcsi János 1. Baranyai Decsi János. 
Defter formájú rovásirásos könyv 

87. 

DEGriGNES 85. 

Dekeneus varázsló 14. 

Délmagyarországi Történelmi és 
Régészeti Múzeum- Társulat 19. — 
Értesítője. 1902. IV füz. 88-95.1. 
Tar Mihály vallomásáról 19, 66. 

Dél-Szibériai ó-török felíratok 151. 

óÉÁToj, ó-görög irástábla 146. 

Demeter napja róva 53. 

Dénes napja róva 52. 

Densusian Aron 14. 

Dernscbtwam. Johannes, de Headiczin 
11, 25—26, 72, 76, 143. — (In- 
scríptíones Romanae e lapídíbus in 
territorio Hungáriáé et Transylva- 
niae a. 1520-1530. collectae.) 70. 

— (Tereschwam) Relatío Itinera- 
tionis Constantinopolítanae et Tur- 
cica \\). Prágai cseh kir. múzeum 
kézirata 77. — keleti utazása 70, 
71. — követségei 79. — klasszikus 
fcliratgyiijtése 9. — naplói 69. 70. 

— naplója a konstantinápolyi 
követségi szállásról 72 — 73. — 
naplójának augsburgi eredetije, 
prágai és wolfenbütteli másolata 77, 
78, 142. — naplóinak prágai máso- 
lata, először Enüel J.ín. Keresztély- 
nél: Geschichte des ungrischeu 
Reichs. Bécs, 1813. III. 2. 181 . 1.) 70.— 
emlékérme (Mítteílungen derBayeri- 
schen Nnmismatischen Gesellschaft, 
1913. 46. 1.) 27. — exlibrise, (Deut- 
sche Rundschau für Geographie 
XXXVI. 133. Ethnographia 1914. 
I. füz.) 27. — Ugyanaz (Zeitschrift 
des deutschen Exlíbrisvereins 1898. 
VIII. 55. 1. 1900. X. 53. 1. 1901.' 
XI. 76. 1.) 69. 

Dési-féte betűsor 116, 117, 130. 

Dési, L'dvarhelyini, Alphabetum Unga- 
ricum kézírat. Teleki-könyvtár 59. 

Désy Ferencz (A magyar ösirás. 
Aurora, 1902. augusztusi sz.) 122. 

Devanagiri irás 150. 

Dezsericzky Incze 59, 62, 63. — 
hasonmása a csikszentmiklósi fel- 
iratról 10. — (De initiis ac majo- 
ribus hungarorum I. et lll. Buda, 
1748; n. Buda, 1753; IV— V. Pest. 
1760.) 58, 125, 128. — (Díssertatio 
apologetíca I. é. n. h. n. II. 1763.) 
58. 

Diák, gyiák 140. 

Dica, dicator 136. 

Dienes, Gyenes 140. 

Dikili taí, álló kö Konstantinápoly- 
ban 72. 

Diód, Gyógy 140 

21* 



164 



NEV- ES TARIiYMrTATO 



JJiplomatikusok, mag-yar 5. 

DisAiin. KUÁK 12. 

Divék, Gyivék 140. 

DiETRicH (KHniniiiisehriften eiiies go- 
thischen Stammes auf den Wiener 
Goldgefüssen des Banater Fundes. 
Germania, 1866. XI. 177- 209.) 17. 

DíETEBICU (DlETERTCrs) JAnos Konhái), 

idmi superintenden.s, korábban a 
giesseni egyetemen a theologia ta- 
nára 92, 93, 95. 

DoBAi IsTVÁN-féle betűsor 101, 116, 
117, 141. — (Literae Siculae, 1753. 
kézirat, Teleki könyvtár) 59. 

DoBAt Székely Sámuel 94, 107, UG. 

DüBEL, F. (Der Fugger-Bergbau und 
Handel in Ungarn. Zeitsclirift des 
historisclien Vereins für Sclnvaben 
und Neuburg. 1879. VI. 33.. 50. 1.) 
70. 

Domokos napja róva 50, 50. 

Domokos Lajos, Szikszai György és 
Benedek Mihály (Magy. grammá 
tika. Debreezen) 11. 

Donner, 0. finn nyelvész. (Inscriptions 
en earaotéres de IMénisséi. 152. 1. 
Inscriptions de lOrklion. XXXIX. 
1892.) 152. — (Sm- lorigine de 
l'alpliabet tiirc du Nord de l'Asie. 
Journal de la Société Finno-Ou- 
grienne. XI\\ llelsingfors, 1896.) 
152, 154. 

Dorottya asszony nai>ja róva 45. 

Dubniczi krónika 32. 



E, E. 

Ebner, L. F. 27. 

Eddmen, Csaba fia 31. 

Egyed napja róva 51. 

Egyházi szláv betűsor 15. — nyelv 
• 15. 

Egyiptom 14, 79, 80. — felrovott szó 
43. — Írásrendszere 4. — -i képírás 
144. — hieratikus és hieroglyphikus 
irás 145. 

Eifisclilhali luniutódok betííi 17. 

Kkirás 144. — in(!gfejtés(! 152. 

Elci-Xan, követségi szállás Konstan 
tinápolyban 73. 

Eliús név róva 63 — 64. 

EmUkirók, régi magyar 3—4. 10, ÍJ, 
141, 155. 

Endes .székely családnév az .\tilla 
kincsen (?) 17. 

Enqkl János Kkrksztély ((ieschiclití^ 
des nngrischen Hcidis untl seiner 
Xebenliinder, I. 1797. .AUgemcine 
Wclthistf.rie, XIA'III. 1. k. Ilalle, 
1797. 190-210.) 70. 

Enlaka (Udvarhely vármegyei) köz.ség 
74, 81, 119—122. — névváltozatai 
118. — unitárius tem|)lomának ro- 



vásirásos felirata 1668ból 10, 12, 
15, 17, 24, 88, 118-122, 139. 

Erdélyi János (Népdalok és mondák 
I. 1846. 319. 1. — Székely dalok 
527. sz.) 124, 135. 

Erdélyi Magi/ar Ni/elvntinelö Társa- 
ság 65. 

Erzsébet (Magyarországi) napja róva 
47, 53. 

Estei lelet etrusk írószerei 146. 

Estrangelo Írásrendszer 150. 

Estyán (Stitan, Stytn) név róva 62— 64. 

Etruria nagyherczegének rovásirásos 
könyvet rejtő könyvtára Flórencz- 
ben 83, 85. 

Etrusk irás 10, 22, 24, 25, 147. - 
Íróvessző bustrophedotinul 41, 146. 



F. 

Fábián (és Sebestyén) najija róva 44. 

Fabuzogány, hamis felirattal 17. 

Fadrisz János szobrászművész 18, 
20, 21, 25, 28. — czikke a rovás- 
írásról (Szilágy ez. zilahi újság 
1902. szept. 18. sz.) 18, 66." — 
Ugyanaz (Magyar Szó fővárosi napi- 
lap. 1902. szept. 24. sz.) 18, 66. — 
Ugyanaz (Budapesti Hirlap 1902. 
decz. 25.) 25, 66. 

Fantuzzi, GiovANNi (Meuujrie delle 
vita del generálé Co: Luigi Fer- 
dinando Marsigli. Bologna, 1770. 
109.) 28, 35. 

Farkas Nep. János 05. 

Faulmann Károly (Geschichte der 
Schrift. Bécs, 1880. 505.) 12, 13. 

Fejérpataky László 10, 19, 66, 88. 

Felülröl-lefelé haladó sorvezetés (L. 
Függőleges sorvezetés). 

Fénykeresö 1. Szabó József 63. 

Ferdinánd (1.) király hadseregének 
titkára 1. N'eit Gouel 3. — török- 
országi követségei 79. 

Ferüncz (assisi) napja róva 47. — 
hitvalló napja róva 52. 

l'nKENczi Miklós, ferenczrendi növen- 
dék 124. 

Fercnczrendick História Domus Csi- 
kiensis-e 130. 

Fisoher Károly ,\ntal (.\ hun-magyar 
irás és annak fennmaradt emlékei. 
1889.) 16, 17, 19, 122. — (A lium)k 
és magyarok fekete, illetve fehér 
elnevezésének megfejtése) 17. — 
(I)ie Ilunnen ím schweizerischen 
Eifischthalo. Zürich, 1896. 190- 
91.). 17. 

FlOhknczi nagyherczcgi könyvtár 4, 
6, 84. — ismeretlen irási'i könyve 
(xylograph) 82-87, 89, 113. 

Fogalnmjcgyek (ideogranimok) 144, 
148. — naptárakon 138. 



Fogarasi ref. templom Bod-féle rovás- 
irásos felirata 10, 67. 

'l'oinxi/itt, phöniciai rovásírás 145. 

FoKTDNATüs, Venantiüs (Carmíiium lib. 
VII. 18 : 19. Migne: l'atrologia 
LXXXVIIl. Paris, 1850.) 148. 

Forum Romanum ó-latin oszlop- 
felirata 147. 

Fossis, de, Franciscüs Dominicus.Flo- 
rentinüs (Alphabeta varia) 84. 

Fraehn Ch. M. (Ibn-abí-Jakub el-Ne- 
dím's Xachricht von der Schrift 
der Russen. (Mémoires de I'Aca- 
démie Imperial des Sciences de 
S, Pétersbourg 1836. III. 513.1 
156. 

Fragmentum coUectionis Szanios- 
közyanae Ao 1590—1608, a bu- 
dapesti Egyetemi KönjTtár kéz- 
irata 88. 

Fugger, augsburgi, család 69. — 
család levéltára Augsburgban 70, 
77. — család magyarországi bá- 
nyászata 70. 

Furchenschrift 138. 

Futhark germán runas(n' 149. — nap- 
tárak 35. 

Függőleges sorvezetés 6, 83. 86, 87, 
151, 154. 

Fülöp és Jakab ajiostolok napja 
róva 47. 



G. Gy. 

Gabányi János 19. 

Gál (Gyál) napja róva 52. 

Galatai hatás a runasorra 150. 

Gálfi (Gyálpi) János, Báthory Zsig- 
mond nevelője 87, 89. 

Gaüliában Kána, felrovott szók 43. 

Gahdthausen V. (Urspning und Ent- 
wíckelung der gricchisch-lateíní- 
schen Schrift. Germanisch-romani- 
sche Monatshefte. I. Heidelberg, 
19Ü9, 273, 337.) 147. 

Geleji Katona István (Magyar grani- 
matikácska, Gyulafehérvár, 1655). 
6. — (Titkok titka) 6, 111. 

Oellei imádságos könyv (Libellus 
preciim) 17, 129. 

Gellért jiüspök napja róva 51. 

Gergely mester felrovott név 62—64. 

Gergely pápa napja róva 46. 

Gerlistuyei Jakab, szörényi bán 
81. 

Gcrmdn-runák 22—24, 20, 140, 147— 
155, 158. — runanaptárak 41. 
— jósok 148. — jósok pálczikái 
149, 150. — sagák (énekek) 148. 

Gesellsrhaft für Anthropologie, Eth- 
iiographic und Urgeschichte. Ber- 
lin, 1903 okt 17. ülése I. Sebestyén 
Gvula 23. 



n::v- es tárgymutató 



Uw 



Gévay iUikiiiKicii iiiiil Actciistücke 
znr Geschichte der Verhiíltnisse 
zwischen (isterreich, Üngem und 
der Pforte im XVI. und XVII. Jahr- 
hundeite. II. Wien, 1838.) 79. 
Ghirardisi I. Pavli 146. 

Giesseni eíjvetemi könystár 9-t. — 
másolata Telegdi Riulimentájáuak 
8, 24, 64, 8G, 94—107, 110, 117. — 
másolat Dieteiich-féle példánya 
104. — Mai -féle példánya 104. — 
akadémia 92, 93. 

Glagol irás 14 — 16. 

Glavcndrupi emlékkő 148. 

Gól betíik, rúnák 7, 9, 12, 17, 25, 62, 
72, 143, 147. — bibliafordítás 
147. — nyelv 150. — nép 61. 

Gothárd püspök napja róva 47. 

Gothicum Alphabeíum Joannis Magni 
12. 

Gönczi Gvökgy (De disciplina cccle- 
siastica. Debreczen, 1613 ez. nyom- 
tatványába jegyzett betűsor.) 112. 

Görög betiik, irás, irásjegj'ek 6, 10, 12, 
14, 16, 83, 97, 143, 145, 146, 149, 
157—160. — és latin irás 158. — 
rovásírás 147. — bustrophedon 
22, 39, 146. — epigraphia és palaco- 
graphia 146. — kisázsiai és kelet- 
európai feliratok 22, 154. — öt\'ös 
154. — pénzek 152, 154 — új-görög 
nyelv 23. 

Görög-keleti oláhok egyházi nyelve 3. 

FpKipfii' ige etjTuologiája 145, 146. 

Grammatikusok, régi magyar 5, 11, 
16, 140. 

Grcbju, lett szó, ,róni ' 146. 

Grotkiend 152. 

(JuRLiTT, ('. (Die Bauknnst Konstanti- 
nopels. Berlin, 1912. 96. 1.) 73. 

Gyárfás napja róva 48. 

Gyárfás (helyesen Gellért püspök) 
napja róva 51, 52. 

Gyarmathi Sámoel (Okoskodva tanitó 
magyar nyelvmester, Kolozsvárott, 
1794. 4—6. 1.) 8, 63, 65, 66. 

Gycrgyói eloláhosodott székelyek 14. 

Gyimesi csángók 13P. 

György napja róva 46. 

Gyulafehérvári káptalani levéltár 
84. — ref. főiskola 115. 

Gyümölcsoltó ünnep róva 43. 

H. 

llAjos István GAspar, kegyesrendi 
tanár 58, 128. — (Alonumentum bter- 
rariiim hunnoscythicum, 1781. 14. 1. 
kézirat a M. Tud. Akadémia könyv- 
tárában) 9, 57, 59, 62, 106, 125— 127_ 

Halász Gyula 1. Stein Aurél. 

Hamburgi másolata Telegdi Kudi 
mentájának 2Í., 60, 94, 105—107. 
— városi könyvtár 94, 105. 



Hatnisilványok 9. 

Hammer-Purgstall, von,J. (Constanti- 
nopolis und Bosphorus, örtlich und 
geschichtlich beschrieben. Pest, 
1822. I 166, 4.38, 597. 1.) 73. 

Hampel József (A nagy szent-miklósi 
kincs. Arehaeologiai Értesitö, új 
foly. IV. 1884. 43. 1886. 69.) és 
Der Goldfund von Xagy-Szciit- 
-Miklós. 139. 

Haiigzóugrató Írásrendszer 4, 5, 15, 
28, 44, 56. 67, 68, 104, 112, 120, 
131, 141, 145, 158. 

IIanka, prágai könyrtárnok 70. 

Haksányi János 112. — betűsora 115, 
116. — irásmutatványa 7. — és 
Kapossi féle betűsor 116, 117. 

Hasdeu Bogdán 14, 15. 

Héber bustrophedon, 39. — irás, 
Írásrendszer 15, 139, 146,148,156. 

— nyelv és irás 6, 111, 143, 150. 

— irás és szavak 97. — szögletirás 
144. — nép 154. — és magyar 
nyelvrokonság 97. (L. sémi, zsidó.) 

Hegedűs István coniccturája 83. 
Heinemann 0. (Die Augusteischen 

Handschriften VI. 1898 ) 78. 
Helsingforsi finn régészeti társaság 

expedioziója Dél-Szibériába 151. 
HiLTAi Gáspár (Cj testamentom, 

1562.) 136. 
IIerrmann, Antal dk. 39 
IIeuman Ottó 16, 20. — (.-V kéz és a 

szám az ősfoglalkozások körében. 

Természettudományi Közlöny 1903. 

febr. füz ) 21. — (Az összám és 

az ösbetn viszonya irodalmunkban. 

Arehaeologiai Krtesitö, 1903. Üj 

foly. XXIH. 250, 265.) 3, 21. — 

A szám és betnrovás viszonya 

hazánkban. Kivonata Pesti Ilirlap, 

1903. febr. 25. és Vasárnapi Újság 

1903. márcz. 1.) 21. — (Rovás. 

Pesti Hirlap, 1903. február 10. 

sz.) 20. 
Heródes, felrovott név 43. 
Herodot (V. 58.) 145. 
Hevenessy-Coí/ccíío LXVIII. 282. Sza- 

mosközy tört. jegyzetei. Bpesti 

Egyetemi Könyvtár kézirattára. 

87, 88. 
llicKEsus (lIicKEs) Györoy (.Vntiquae 

literaturae septentrionalis libri duo. 

Oxford, 1703-05. lII. rész. 4. 1. 

tábl.) 7. 17, 112, 115. 
Hieratikus irás 145. 
Hicroglyphek 13, 25, 145. 
Himjári irás 22. 158. — betűk 16. — 

nép 145. 
HiRTH, Fr. (.N'achworte zur Inschrif- 

ten des Tcmjiikuk. Szentpétervár, 
1899.) 152. 
Hiszekegy szövege róva 1. Apostoli 
hitvallás. 



Hiungnu uép 151. 

Hodoly László (A székely vagy régi 
magyar irás eredete. Pozsony é. n. 
különnyomat a pozsonyi főreáliskola 
1883—84. évi Értesítőjéből, 13.) 16. 

HoLTHACSEN, 1. F. Wimmer 137. 

HoMEROS (Ilias. VI. 169 ) 146. 

HORÁNYI 32. 

Horváth Benedek, kegyesrendi tanár 
58, 59, 125—131. 

Horvát István 8. — (X magyar és 
hazája régenten) 9. (Rajzolatok 
a magy. nemzet legrégibb történetei- 
ből. 1825.) 9. — (bírálata Schwart- 
ner Márton Diplomatikájáról. Tudo- 
mányos Gyiijt. 1819.) 9. 

Hxi irás 151. — nép 151. 

ffun-afaj- hagyományok 156. —népek 
151, 154. 

Hun fejedelmek „tanjo" czime 85. 

Hunmagyarszékely kapcsolat 13, 
17, 31. 

HüNFALVY Pál (Die Ungeni oder 
Magyarén. Teschen, 1881,183.1.) 13. 

Hiszti András (Ó és f jj Dáczia) 84. 



Ibn- Aur Ja'qdb an Nádim (Ibnabi- 
Jakub-el-Nedin) X. századi arab író 
16, 156. 

Illés napja róva 49. 

Ilona napja róva 47. 

Imre hg. (Depositio) napja nna 51. 

Incze napja róva 45. 

Indiai Írásrendszerek 150. 

Inscriptions de l'Jénisséi recuillies et 
pidiliécs par la Société Finnlandaise 
d'.\rcheoIogie. Helsingfors, 1889. 
151. — de rOrkhon recuillies par 
lexpédition finnoise 1890. et pu- 
bliées par la Société FinnoOu- 
grienne. Helsingfors, 1893. 151. 

ír, irás szavak etymologiája 13, 135. 

Iráni művelődés 152. 

Iratos szó magyarázata 135. 

Irókés 135, 136. 

István (Inventio dextrae Scti Ste- 
phani regis) napja r<)va 47. 

István első vértanú napja róva 54. 

István király napja ri>va 51. 

István pápa n.Tpja róva 50. 

IsTvÁNiT Miklós (História de rebus 
ungaricis. Coloniae Agrippinae, 
1622. 87. 1.) 80-81. 

Ital félsziget írásrendszerei 10, 22, 
147. — biLstrophedimai 39, 



Jadriszew, N. .M. orosz utazó 151. 
Jakab apostol napja róva 49. 
Jakübovich Emil IV^ 88. 



166 



NEV- líS TÁRGYMUTATÓ 



Jakul és burját rovott naptárak Ke 
letSzibériából 22, 39, 138. 

János evang^elistii napja róva 54. — 
(Chrysostomus) napja róva 45. — 
(fövétele, DecoUatio Soti Johanuis) 
napja róva 51. — ikcresztelö, Na- 
tivitas Scti Johannis ■ bapt.) napja 
róva 48. — (olajban főzött, ante 
portám Latinam) napja róva 47. 

János kovács fehovott név 62 — 64. 

János és Fái vértanuU najija róva 
48. 

Jancs Pannonius pécsi püspiili 98. 

Ja'qib 1. loy. 

Javai irás 150. 

Jegy, Arjjádkori, tulajdonjegy 23. 

Jegy-kettöztelés irásren(i.szer(;k alakí- 
tásában 140. 

Jenisszei folyam vidéki feliratok 151, 
152, 156—160. 

Jerikó, felrovott szó 43. 

Jebney János (Közlemények a híin- 
scita betűkkel irott turóezvár- 
megyei régiséfíröl. Tudománytár, 
új foly. VIII. k. 1840. Értekezések 
Vili. sz ) 8, Ki, 62, 66, 91, 93. 

Jeromos napja róva 52. 

Jeruzsálem, felrovott szó. 43. 

Jobbról balra irányuló sorvezetés 4, 
8, 9, 12, 15, 22, 24, 73, 83, 87, 97, 
111, 137, 139, 140, 143, 144, 145, 
150, 152, 154. — titka 138. 

Jollyg-Teoi.v ó- török Írástudó 153. 

Joniai hetük 152. 

Júlia napja róva 45, 46. 

Jusef mester felrovott név 62. 

JusTiNLS császárhoz irott scytha be- 
tíís levél 12. 



Kabarok csatlakr)zása és irás-közve- 
titése 24, 27, 156. 

Kabdebo (tkroei.y 19. 

Kabul irás 150. 

Kachei,mann (Geschidite der unga- 
rischen Bergstiidte und ilirer Uni- 
g(-bung Selmecz, 1866. III.) 70, 

Kadmos, a görög Írásrendszer meg- 
alapítója 145. 

KAjONt Janos 58, 115. élete 123 
125. — betűsora 8, 119, 131, Hl. 
- irásmutatványa 142. — följegv- 
zései 1673-ltól 123—131. — (Can- 
tio catholicum, 1G76. Csiksomlyói 
klastrom.) 123, 124, ' 129. — (Hor- 
tnlus dcvotionis, kézirat.) 123. — 
— tlirolr)giai kézirata 127. 

Kalauz az Országos Magy. Iparművé- 
szeti MTizenm részéről rendezett 
könyvkiállításlioz. Budapest, 1882. 
22) 124. 

Kali/ás felrovott név 43. 



Kállay Ferencz (Históriai értekezés 
a nemes székely nemzet eredeté- 
ről stb. Nagy Enyed, 1829. 18, 29.) 

9, 130, 143. — (A pogány magya- 
rok vallása. Pest, 1861. 169) 9. 

Kalló Antal, gellei (Pozsony vni.) 

plébános 129. 
Kalmük irás 151. 
Kána, felrovott szó 43. 
Kapossi- Bél -féle betűsor 62, 66, 

115. 140. 
Kapossi SAjiuEL-féle marosvásárhelyi 

betűsor a Teleki-Könyvtárban 8, 

10, 112, 115, 116, 141.— aLiterae 
Huimo-Scythicac külön kézirata a 
Teleki-Könyvtárban 59. 

Karács, pesti rézmetsző I^iO. 
Karacsay-kódex 18—20, 66. 
Karácsony (Nativitas Domini) napja 

róva 54. 
Katalin napja róva 53. 
Katancsich Mátyás Péter (De Istro 

(■jus(|ue adcolis commentatio. Buda, 

1789. 307— y.) 63. 
Katona Lajos 20. 
Kaukázus-vidéki tnriikség írása 157. 

— török nyelvű ruszok írása 156. 
Kaulen : Schríft (Wetzer und Welte's 

Kirchenle.KÍkon. X. Frciburg i. Hr. 

1897. 1940. has.) 150. 
Kavi irás 150. 
Kazárok és kabarok irása 27, 156. 

— törökség 24. 

Kcde község. Kis- és Nagy-, Udvar- 
hely m.) 74, 81. 
Kedei (Keteji) Székely Tamás 26, 

74—76, 78, 81, 139. 
Kefli, gemiánok rovásirásos fái 148. 
Kelemen pápa napja róva 53. 
Keletszibériai rovott bustrophedonos 

naptárak 22. 
Kcmtsik-vidéki .sziklat'cliratdk !."i.'!. 
Kendi István 89. 
Képes Krónika (L. még Bécsi Képes 

Krónika) 16, 21. 
Képírás 13, 144. 

Kerben, középfelnémct szó „róni" 146. 
Kés, adókés (cultellus) 136. 
Keteji Székely Tamás L Kkdbi. 
Kétsoros rovás- bustrophedonja 22, 

23, 136-137. 
KEzai Simon (Chroiiicon Hvngaricvm, 

lib. I. cap. IV. jM. Florianus: Fontes 

domesticí. Vol. II. p. 70) 12^ 16, 

31, 32. 
Kéziratok Társasága Erdélyben (Soeie- 

tas Polihístorum Transilvanical 65. 
KiKPSRT HENniK'(Haiis Demscliwam's 

orientalische Keise 1553 — 1555. 

Glóbus 1887. LIL 186., 202., 214,, 

230.) 27, 70, 78. 
Kigyózó-irúa és sorvezetés, serpentin 

1. bustrophedon 138, 144. 
Kimber -gólok germán rimái II. 



Kinai-csdszár betűmetszői 15:!. — 
írás 150, 1.54. — Uiitfök 151, 
152. 

Király (István király) napja róva 51, 

Király Pál, Dadái 17, 19, 20. — 
(Hun székely irás. Ellenzék, 1888. 
15. sz.) 66. — (Researches in 
llunno-Scythic. London, 1893. The 
Babylonian and Orientál Record. 
jun. VI. No. 10. 227) 25, 66. — 
hamisított rovásirásos kódexe 17. 

KiRCHHoFK (Das gothische Runen- 
alphabet. II. kiad. 3.i 137. — 
rovástörvényei 144. 

Kisasszony (Xativítas Keatae Mariae 
Virg.) napja róva 51. 

KisKÁJONi János I. Kájoni 123. 

Kiskarácsony (Köskarácsony, ( ircum- 
cisio Domini) ünnepe róva 44. 

K1SMAR.IAI Veszelin Pal debreczeni 
emlékkönyve. Leiden, 1653. 6, 
111. 

Kiss Bálint (Magyar régiségek. Pest, 
18.39. 75—89) 9, 143. — (Asiai és 
azokból származott európai betűk 
formái) 9. 

Klára napja róva 50. 

Ki.EiN (Micul) Sámuel 1, Sinkai 14. 

Klementz dr. Raulofe Vilmos úti- 
társa 151. 

Klevitz, E. und Ebei , K. (Die Matri- 
kel der Universitiit, (iíessen 1608 — 
1707. Gíessen, 1898. 170.) 95. 

Kokas, a számrováson 23. 

Koluzs (Scholastica) napja róva 45. 

Komáromi Csipkés Gvüroy rovásirá- 
sos albumlapja 1653. 111, 112. — 
(Hungária ilUistrata. Utrecht, 1645 
L. Toldy: Corpvs grammaticorvm. 
Pest, 1866. 342. L) 6, 86. 

KoNcz József (A marosvásárhelyi ev. 
ref kollégium története. Különle- 
nyomat a kollégium 1883 — 1888. 
isk. Értesítőjéből. Marosvásárhely, 
1889. 26.) 92. 

Konstantinápolyi rovásirásos magyar 
nyelvemlék (felirat.) 5, 9, 25, 26, 
36, 41, 55, 56, 67, 68, 69-81, 131, 
139, 141, 143. — e rovásirásos 
nyelvemlék prágai és wolfenbütteli 
másolata 77, 78. — követségi szál- 
lás 71-73. 

KONSTANTINUS PoHrUVlUlUENITUS, 156. 
KORLÁTKÖI OZVAI.D 81. 

Koso-Zaidami ó-török felirat 151. 
KovACHicH, Mart. Georo. (Script(ues 

rerum hungaricarum minores. Buda, 

1798. \'eraiicsics munkái II.) 34. 
KovACsóczY Farkas, erdélyi kanczel- 

lár 82. 
Kowcli lándzsavég rúnái. 147, 148. 
Kozár 1. Kozár. 
Középázsiai török irás 158. — török 

nyelv 25. 



SEV- ES TÁRGYMUTATÓ 



167 



KözépteiigermeUéki irásreudszcrek 15, 
22, 24, 140, 143, 144, 147, 157. — 
rovásírás 150, 154. 

Kriza János (Vadrózsák I.) 136. 

Krónikások, magyar 10, 12, 17, 141. 
— árpádkori, latín 155. — kii- 
zépkori, latin 3—4, 21. — Má- 
tyás-kori 155. 

Kufa város Írásrendszere 150. 

Kufi irás 150. 

Kumán-scylhák fejedelniénclc ,tanjo" 
czime 85. 

Ku.NiTS Febe>-cz, kolozsvári jezsuita 
(Dacia Siculioa. Kolozsvár, 1731. 
öl.) 57, 65, 118. 

KüNOS Ignácz 27. 

Kül-Tegin ó-török feliratos emlék- 
köve 15 1, 153. 



Lacedaemon henger U>^. 

Lajos (II.) magyar király Í'J, ^u. 

Lakatos István, esik kozmási plébá- 
nos (Siculia accuratins, quam hac- 
tenus, dclineata et deseripta in 
lucemque data. 1702. kézirat, i 14. 
15, 113, 115. 

Lándorfehéroár elveszésének oka ez. 
kézirat (M. Nemzeti Múzeuni.) 7!l. 
— eleste 80. 

Larpeld Vilmos (Griecliische Ejii 
srraphik. |Dr. Iwan v. Miiller: Iland 
biic'h der klassisolien Altortlinms- 
wissenschaft. I. 2. kiad.] München, 
1S92. 443.) 139. 150. — U. a. 3. 
kiad. 1914 München. Iwan v. Mül- 
ler und Kobert v. l'öhlmanu : Iland- 
buch der kla.ssichen Alterthumswis- 
senschaft. I. 5. Abt. 131.) 145. 

László király (Szent) napja róva 48, 
49. 

László király (II. Ulászló)neve róva 74. 

Latin ABCz alkalmazása a mapryar 
Írásban 6. — bu.strophedon 147. — 
és germán érintkezés 150. — irás 
használata 4, 54, 55. — oszlopfel- 
irat a Forum Romanumon 147. 

Laurenziana, flórenczi nagyheiczeffi 
könyvtár 82, 84. 

Lázár napja róva 54 

Lázár Imke, Gyalakutai, házánál Te 
legdi : Kudimenta másolata 58, 130. 

Lázár János gróf 58. 

Lázár MIKLÓS GBóP (A gróf Lázár- 
család. Kolozsvár, 1858. 92—93. 1.) 
58. 

Lazii.s és Szamosközy, egjnittes ki- 
adása 82. 

Leginovsku, K. D. (a keletszibériai 
jaktit naptárról, a szentpétervári 
Zivajastarina, 1902. II f. 195—200. 
I— IV. tábl.) 22. 138. 



Lehmass, C. F. (Beitriige zur altén 
Geschichte IL 2. füz.) 147. 

Leinisgen-Westerbukg, Karl Emich, 
Gbaf zr (Deutsche und öster- 
reichische Bíbliothekszeíchen, Stutt- 
gart, 1901.) 27, 69. 

Lenormast, F. (Essai sur la prnpaga- 
tion de Talphabet phénicien dans 
l'ancien monde. I. Paris, 1872.) 
145, 150. 

Leo (x) pápa levele 78, 85, 86. 

Leydeni ref. akadémia 91, 92. 

Lipcsei ludasok közleményei: Acta 
Ernditorum, quae Lipsiae publican- 
tur. Actorum Eruditorura Supple- 
menta 1718-1721. VII. k. 3. füz. 
92. 93, 94. 

Lipsius-féle betűsor (I)le so nöthige 
als nütziiche Buchdruckerkunst und 
Schriftgieszerey. Lipcse, 1740. ez. 
mnböl) 116. 

l.iszsYAi Kovács Pál (Magyarok f'ró- 
nicája. Debreczen, 1692. 172 — 
173. 1.) 111. 

LiTERATi Nemes Sámi el hamisítványai 
17. 

Litcrátorok, régi magyar 5, 11. 

LosrEiNER Lénárd, ferenczrendi szer- 
zetes (C'hronologia topographico- 
chorographica, kézirat a csiksom- 
lyói kolostor könyvtárában.) 130. 

Lörincz napja róva 50. 
Lucza na])ja róva 54. 

I.roossY József másolata Telegdi 
Rudimcntájáról 94. 

Lukács evangélista napja ró\:\ 52. 

Lyciai betűk 152. 



M. 

.Mabtli.on Jasos kritikusa I. IIicke- 
sius, HicKts György. 

Magánhangzók kiírásának iiii'1IiÍ7r--i> 
1. llangzóugratás 141. 

Magdalnn felrovott szó 4:i 

Magisds Antonius (Geographiae Cl. 
Ptolomaei, Pars II. 1595. 162. 1., 
17 jegyz.) 4, 83, 84, 87. 

Magnüs, Johaknes (Gothorvm Svco- 
numque história. Roma, 1554.) 12, 
72. 143. 

Magnls, Olahus gót krónikája 72, 143. 

Magyar Nemzeti Múzeum beavat- 
kozása 17, 19, 21, 25. — rovás- 
irásos betűsora 141. — ismeret- 
terjesztő előadásai 20. — (Jelen- 
tése 1902. évi állapotáról 189— 
190. 1.1 20. — Orsz Széchényi 
könyvtára 14, 36, 115. — régiség- 
tára 17. 

Magyar Népköltési Gyűjtemény. Ki- 
adja a Kisfaludy-Tars. Cj foly. I. 
1872. 278. 1. 135. 



Magyar nyelv hangtani sajátságai 5, 
140. — nyelvjárások 156. — nyelv- 
tanirók 6. 
Magyar szentek napjai 55, 56. 
Magyar Szó napilap 18, 20. 
Mai, D. iunior 92, 93. 
Mai János Henrik idősb, gíesseni 
egyetemi tanár 95. — ifjabb gíes- 
seni egyetemi tanár 95, 106. — 
gyűjteményük 106. — giesseni 
könyvtáruk Telegdi-kézírata 95. 
Maior Péter 14. 
Makkabeus érmek feliratai 147. 
Malájok földje és írásrendszere 150. 
Mandcus írás 150. 
Mandzsu írás 151. 
Marathi irás 150. 
Margit napja róva 49. 
Mária-Magdolna napja róva 49. 
Márk krónikája 1. Toldy Fehencz 32. 
Márkus evangélista napja róva 46. 
Marosvásárhelyi kézírat (a Teleki- 
Könj-vtárbanl 17, 59, 60. 62, 63, 
112, 115, 141, 143, 157. — betű- 
sorai 8, 116, 130. — másolata 
Telegdi Rudimentájának 8, 17, 64, 
67, 94, 101, 107-110. — Teleki- 
Könyvtár 115. — ref. coUegium 
könj-vtára o, 91, 92. 
Marsigli Alajos Ferdinánd olasz 
gróf rovásirá-sos másolatai 10, 11. 
28, 35—41, 55, 112, 123, 131, 135, 
138, 140, 141. — bolognai gyűjte- 
ménye 40. — (Manuscrittí diversi 
Vol. IV. 54. k.) 36. — Danublusa 
55. 
Márton püspök napja róva 53 
Maszaget betűsor 17. 
Máté apostol napja róva 51, 52. 
.Mátyás Flórián (Chronicon pictum 
Vindobonense : Fontes domestici 
Vol. II. 120.) 32. 
Mátyás apostol napja róva 46 
Mátyás király krónikásainak föl- 
jegyzése 3, 32, 33. 
Mátyás kovács, felrovott név 62—64. 
Mátyás mester, felrovott név 62—64. 
Melchita irás 150. 
.Mkliboeis 1. Bél Mátyás 8. 
Menander byzanczi följegyzése 12. 
.Mesa moabi király emlékköve 144. 

— c kö felirata 145, 147. 
Messekscbmied Dániel Gottlieb, dan- 

zigi természettudós 151. 
Mészáros Gyula (A nagjszentmiklósí 
kincs rovásos feliratainak megfej- 
tése. Ethnographia, 1915 I. füzet 
1. 1.) 17, 139, 154. 
Miatyánk szövege róva 1. Cr imád- 
sága. 
MiccL (Klein) Sámuel 1. Sineai 14. 
.Migne (Patrologíae cursus completus. 
I.XXXVIII. Paris, 1850. L. Fortu- 
N-iTLs Venantius.) 148. 



168 



J!S TAÜGYMUTATO 



Mihály arkangyal (Dedicatio Scti 
Michaelis) napja róva 47, ö2. 

Miklós Gvöbgy, az enlakai unitárius 
hitközség- tajfja 118. 

Miklós püspök napja róva 53. 

Milkovi pöspök 1484-iki missaléja 56. 

MiLi. János, az o.xfordi St. Edmund 
Hall feje 7. 

Mindszent najya róva 53. 

Miskolci C. GíspAr album -lapja 
1Ü54. 111, 112, 140. 

Moabi betűk 16. 

MoldüvAn Gergely (A latin, cyrill 
dák és székely Írásjegyek kérdése 
a románoknál. Budapesti Szemle, 
LII. 1887. 130. I.) 3, 14, 15, 17. 

Molnár János (Deutsche-Valachische 
Sprachlehre. Bécs, 1788) 14. 

MojiMSEN Tivadar 23, 69. 

Mongol Írásrendszer 61, 62, 151. 

MüHAMMAD B. ISHÁQ AL VaRRÁQ AL 

Bagdadi arab iró 156. 
Munkácsi Bernát 27. 
Mdzsnai (MusNAi) Györov, az enlakai 

rovásirásos emlék festője 118 — ]22, 

139. 
Műemlékek Orsz. Bizottsága 118. 
MOlleh Iwan V(m 1. I.arfeld. 
MOller Konrád 27. 
Münchcbergi lándzsavég rúnái 147, 

148. 
Müncheni kódex naptára 44. 



N. NY. 

Nagy-Ari József 84, 113. 

Nagv Géza (A székely irás eredete. 
Ethnof^raphia, 1895. 269. 1.) 24, 
157, 158. — A székely irás eredete 
ez. felolv. az Orsz. Régészeti és 
Embertani Társ. 1890. április 29, 
ülésén, (röviden Budapesti Ilirlap 
1890. 1.54. sz.) 23. 

Nagy PKTKR^orosz czár közép ázsiai 
e.xpedicziója 151. 

Nagybányai Pkrgeb János 1 Perger 9. 

Nagyszentmiklósi aranylelet (Attila- 
kincs) 16, 154, 157, 158. — ó-török 
felifatai 139, 154, 160. 

Xándorffhérvár 1. Lándorfehérvár. 

Naptárak, magyar 44, 55, 67. 

Názáret, felrovott szó 43. 

Neckej., G. (Zur Einfiihriiiig in dic 
Runenforscliung. I— 11. Germ. roma 
nisclie Monatsliefte, I9Ü9. 7, 14, 
81. 1.) 148, 149, 150. 

Néoyi'.sy László (Coniectura a kon- 
stantinápolyi rová,sirásos emlékhez. 
Ethnographia 1915. 159. I.) 74. 

Nemiís Odün (A székely irás. Magyar- 
ország és a Nagyvilág. 1882. XIX. 
48. sz. 765. 1.) 121. 

Német rovinnaptárak 39. 



Németh József felcsiki esperes levele 
Aranka GYöRGvnöz, 1797. márcz. 
30. (Nemzeti Társalkodó. Kolozs- 
vár, 1836. II. 232—233. 1.) 65, 66. 

Nemzeti krónika szövege, 1221 körül 
3, 14, 31, 32, 136. 

Neskhi arab irás, 150. 

Nestoriánus irás 150. — térítők 150. 

Nikodemws, felrovott név 43. 

Nihesi papir 83, 85, 86. 

Norvégok rovásnaptárai 35. 

Nyil 23. — rajta rovás 156. 

Nyugatszibériai rovás 23. 



o. o. 

Oertelits János Godofréd (Harm<inia 
11. (linguarum) orú^ntís et ot'i'identis 
speciatimqve hvngaricae cvm heb- 
raea. Kiadta Hlivai János, Witten- 
berg, 1746.) 17, 116. 

O-görög irás hatása a rúnára 149. 

Oláh Miklós, esztergomi ér.sek 3 — 4, 
13, 135. — (Hungária et Atila. 
Brüsszel, 1536. Lib. I. Cap XVHI. 
S. H.) 33, 96. 

Oláhok rvlachok) 3, 14, 15, 16, 31, 
.32. — betűi 63. — pásztorainak 
számrovása 136. — hamisított tu- 
lajdonjegyei 1. BuRADA. — pópáinak 
cyrill-írása 1.3. — történetírása 14. 

Omori bizottság (Szentkláray, Kab- 
debó stb.) 20. 

Orbán pápa napja róva 47. 

OunÁN Balázs báró első értesítése 
az cnl'ikai felirat felfedezéséről, 
(Kolozsvári Közlöny 1864. márcz.) 
119 — (A Székelyföld leírása tör 
ténelmi, régészeti, természetrajzi 
s népísmei szempontból. Pest, 1868. 
I. 123, 124.1.— H. 74, 105. l.'i 65, 
IIK— 119. 

(hkhon vidéki felíratok 151, 152, 154. 
— és Jeniszeí vidéki feliratok 157. 

Orosz császári Akadémia szibériai 
expedícziója 151 

Orosz irás 61. 

Orsolya napja róva 53. 

Országos Régészeti és Embert mii Tár- 
sulat 17, 18, 21, 23. 

OsvÁLD Farkas, gr. Batthyány nádor 
titkára 125. 

Osztjákok 23. — kétsoros rovása 136. 

O-teslamcntum, Jób könyve 19:24; 
Jeremiás 17 : 1. 146. 

O törők feliratok, (szibériai) 17, 23, 

24, 62, 70, 152. — írásrendszer 22, 

25, 143, 157, 158. ^ bustrojjhedon 
37. — rovásírás 147 — 155. — nyelv 
135. — szövegek 152. 

Otrokocsi Fóris Fkrencz (Origines 
Hungari<'ac. Frane(|ucra,l(i9.'!.I— U.) 
7, 11, 61, 62. Wl !'■' I ' ■ 



OxTLKY Ádám 7. 
Oxfordi St. Edmund Hall 7. 
Ozsvát napja róva 50, 
Örmény hatás a runasorra 150. 
Öröknaptárak 28, 40—41, 55. 



P. 

Páduai egyetem 82, 84. 

Fahli irás 150. 

Palatálisait hangok a magyar rovás- 
írásban 140. 

Pál apostol napja róva 45, — (Com- 
memoratio Sancti Pauli apostoli) 
napja róva 48. — remete napja 
róva 44. — (IV.) pápa 50. 

Pannónia felrovott szó 43. — Dunán- 
túl 31, 32, 1.56. 

Pápai adólajstrom az 1332—3. évből 
118. — udvar 78. 

Pápai Páriz Ferencz (Dictíonarinm. 
Lőcse, 1708.) 7. 

Pápay Sájuel (A magyar líteratura 
esmérete. Veszjjrém, 1808. 347. 
1.) 11. 

Párja, része a hasított rovásnak 23, 
136. 

Pásztorok számrovása 3, 17—19, 20. 

Pauler Gyula 17. 

Pauli, C. (Altítalische Forschnngen. 
HL 9.) 146. 

Pázmán Péter 102. 

Peesenegck (besenyők) 27. 

Peer-kódex magyar csíziója 44. 

Pelazg feliratos emlékek 22. — 
bustrophedon 39. 

l'ehlcvi nyelv 150. — írás 152. 

Perénvi Adolf 19. 

Peröf.r János (Bevezetés a diploma- 
tikába 1821,) 9. — (A magyar és 
hazája régenten. Pest, 1831, 21. 1.) 
63. 

Perzsa nyelv 6. — irás 61, 79. 1.50, 

Persia, felrovott szó 43. 

Pcsitho (szir) irás 150, 

Pesti Hirlap 18, 20. 

Petánczi Félix törökországi követ- 
sége 78. 

Péter (Üszögös Szent Péter, Cathedra 
S Petri) napja róva 45. 

Péter apostol (vasa szakadása, ad 
vincula beati Petri) napja róva 49. 

Pélcr és Pál apostolok napja róva 48. 

Petronella napja róva 48. 

Phonctikns rovásírás 145, 147. 

Phünicia 97. — népe 147. 

P/iö/ij'cui irás 9, 10, 12, 14, 143-147, 
150, 156 — 160. — feliratos emlé- 
kek 22. — rovásírás 154. — és görög 
rovásírás 150—160. 

Phrygiai betűk 152. 

Piciroassíii gót runás gyűrű (Bnka 
resti múzeum.) 147, 148. 



NKV- ES TÁRGYMUTATÓ 



169 



Piláins, feliovott név i'i. 

PoDnRACZKY krónika-kiadásai 32, 3o. 

Pontozás 1. szóválasztó pontozás 142. 

PopEA Miklós (Vechia Metiopolia 
romána a Transilvaniei. Nagy- 
szeben. 1870, 41. 1.) 14. 

Porphyr oszlop Konstantinápolyban 
72. 

Pozsonyi számadáskönyvek 53. 

PöHLMANN, Róbert von 1. Larfeld 
145. 

Prav Györgv 58, 72, 143 — (Disser- 
tationes historico-criticae in anna- 
les veteres Hunnorum, Avarum et 
Hungarorum. Bécs. 1774. 61. 1.) 12 
— Epistolae procerum regni Hun- 
gáriáé Pans I. Posonii, 1806.) 79. — 
Annales veteres Hvnnorom, Avarvm 
et Hvngarorvm. Bécs, 1761.) 85. 

Pray-hJdex latin naptára 47—48. 

Prágai másolata a konstantinápolyi 
rovásirásos nyelvemléknek 27, 77, 
78, 88—90. 

Priska (Piroska) napja róva 45. 



R hang kétfélo jegye 141. 

Radloff Vilmos 37. - - (Das Kudatku 
Bilik. I. rész. Szentpétervár, 1891. 
LXXXn'.) 151. — (Atlas der Alter- 
thiimer der Mongoléi, lm .Vuftrage 
der kaiserl. Akademie. I. Lief. 
Szentpétervár, 1892. II. 1893. 111. 
1896.) 151. 153. — (Die alttiir- 
kischen Inschriften der Mongoléi. 

1. Lief. Die Denkmaler von Koscho- 
Zaidan. Szentpétervár, 1894. Xene 
Folge I. Barthold ) 152. — (Die 
Inschriften des Tonjukuk. Szent- 
pétervár, 1899) 152. 

Radulescu Eliade J. 14. 
Rákmódra halódó irás 83. 
Rákóczy Zsigmond 82. 
Ranke Lipót (Die serbische Kevolii- 
tion. Hamburg, 1829 Anmerkungcn 

2. 236.) 70. 

Rav, rov szótövek a finn-ugor nyel- 
vekben 136. 

Rettegi István (História Transyl- 
vaniae hungaricae per questiones 
descripta, accedit vctusto exem- 
plari in Bibliotheca M. Ducis Het- 
ruriae e.xistente norma Litteranim 
Hunnicarum. Kézirat a M. Tud. 
.\kadéma könyvtárában, 1740. é\\ 
másolüt) 84, 85. — ÁBCzéje 85, 86. 

Rédey Tivadar forditá.sa 90. 

Résö Ensel Sándor 94. 

Réthy László (.Vz iig\Tievezett hun- 
székely irás. Archaeologiai Érte- 
sítő, új" foly. 1888, Vlll 54. 1 ) 3, 15— 
17, 20. 



Rétyi (Háromszék m ) ref egyház 
kelyhének felirata 17, 60. 

Révai Miklós 13, 22, 125, 127, 128, 
130, 131, 143. — (Elaboratior gram- 
matica hnngaríea. I. Pest, 1806. 
126-128.) 12. — (U. a. L k. Pest, 
— 1803. 128. 146 és VL. tábl.) 8, 
129. — (Magyar literatura, vagjis : 
A magyar deáki történet, kiadta 
Horvát Istv. Tudományos Gyűjte- 
mény, 18, 33. IL 58. I.) 8, 12, 137, 
144. — irodalmi hagyatéka a M. 
Nemzeti Múzeum könyvtárában 
129. 

Révay Pál, sepsziszentgyörgyi ref 
lelkész levele Fadrusz Jánoshoz 
1902. nov. 2. 21. 

Rhodusi lovagok 80. 

Ring Adorján Rndimenta - másolata 
94. 

Rila .imi' germ. szó 148 

Rizzan, ófelnéraet szó 148. 

Ró, rov-, ródal, rovás szavak ety- 
inologiája 135 — 136 

Rohonczikódex 17. 

Rolló, .rovó", székely adószedő 136. 

Római irás 150. — betűk 7. — 
számsor 20. 

Romanislák. magyar 15. 

Rovás 23. — magyar kölcsönszó az 
európai nyelvekben 136. — tech- 
nikája 24. — törvényei 144. — 
fordítás 137—139. 155. — jegyei- 
nek száma 140. — fejek 136. 

Roiókés 4. 5 12, 24, 147, 155. 

RoEiiL, H. (Inscriptiones graecae 
antiquissimae. Berlin, 1882. 4 ) 
145. 

Rudolf császár 88. 89, 90. 

Rúna, a germán rovásírás 7, 9, 10, 
18, 136, 154—5, 158, 160. — betű- 
sorának kialakulá.sa41, 140. 150. - 
jegyek nevei (As, Tyr. Fé, Freys, 
stb ) 149. — kefli, germánok rová.s- 
irásos fái 148. — feliratos tárgyak 
148. — naptárak 55. 

Rünstab, ó-felnémet szó 148. 

Ruszok 16, 156. 



Sabeus nép 147. — irás 1.50. 

Saparik F. 15. 

Sambücüs (Zsámboki) Johannes (ki- 
adta Bonfini Decasa it s függelékül 
Oláh Miklós Atiláját, Frankfurt, 
1581 ) 33. 

SÁNDOR-család hamisítványa 10, 65. 

Sándor István (Solcféle VII. drb 
Győr, 1801. 38—40.) 11. 

Sándor Vitális, csiksomlyói zárda- 
főnök közlése Kájoni feljegyzései- 
ről 130. 



Sebestyén : A .Magyar Rovásírás Hiteles Emlckei. 



Sándor Zsigmond, Csikszentmihályi 
65. 

Sanskrit irás 150. 

Sárospataki ref. főiskola 115. 

Sassanidák 150. 

Saxo Grammaticus (Lib. III. Müller- 
féle kiadás. 145.) 148. 

Sbiera János (Codicele Voronetan 
Csernovicz, 1885. 293.) 14. 

Scano-gótok rúnái 7. 

Schedius, Elias (De Diis Germanis, 
siue veteri Germanorum, Gallorum, 
Britannorum, Vandalorum religione 
syngrammata. Halle, 1728. 445.) 12. 

Schelhornivs, Jó. Gb. (Commercii 
epistolarís Vífenbachiani selecta. 
Ulm, 1753.) 106. 

ScHKPPER Coenixius (jelentésB I. Fer- 
dinándhoz 1534. aug. 2. I. Gévay: 
Urkunden . . . Wien, 1838 ) 79. 

Schlottmann K. 145. 

ScHNippEL, E (Über einen merkwür- 
digen Runenkalender des Gros- 
herzoglichen Museums zu Oklen- 
burg) 39. 

ScHRADER, 0. (Reallexikon. Strass- 
burg. 1891. 734.) 146. 

ScHULMAN Károly, svéd rajzoló 151. 

Schwandtner, J. G. (Scriptores rerum 
hungaricarum. Bécs, 1746.) 32. 

ScHWARTNER MÁRTON (Diplomatikájá- 
nak bírálata Horvát Ist^'ántól, Tu- 
dományos Gyűjtemény 1819.) 9. — 
(Introductio in reni diplomaticam. 
2. kiad., Buda, 1802. 56—57.) 11. 

ScuwARTZ Godofred (másolata Te- 
legdi Rudimentájának giesseni 
kéziratáról) 62, 107, 116. — (Initia 
religionis Chrístianae inter Hvnga- 
ros ecclesiae orientali adserta. 
Francofvrti et Lipsiae, 1740. 76 — 
78) 61—62, 92—94. 

ScHWEioGER .Salamon (Einnewe Reyss- 
beschreibung aus Teutschland nach 
Constantinopel vnd Jerusalem. 
Nürnberg, 1608 és 1619 ) 73. 

Scytha betűsor 17, 32. 

Sebestyén, felrovott név 64 

Sebestyén Gydla: Rovás és rovás- 
irás. A Magyar Nemzeti Múzeum 
megbízásából végzett tanulmányok 
alapján irta, 165 ábrával. Budapest, 
1909. A Magyar Néprajzi Könyv- 
tár II. kötete. Először megjelent 
az Ethnographia 1903— 4. és 1906— 
1907. évfolyamaiban. E mn keletke- 
zése. 20 — 24. — Ajánlás Thomsen 
Vilmosnak 25 70. — Burada ha- 
misított oláh-székely tutajos jegyei- 
ről. U.o. 112—3 és 145—6. Ethnogr. 
1903. 282. és 239-240. I. 3, 14. 
— Kismarjai Veszelin Pál emlék- 
sorának facsimiléje. U. o. 236. 
Ethnogr. 1904. 389. 1. 6. - A tu- 
22 



170 



NEV- EB TÁRGYMUTATÓ 



róczi fakönyvröl. U. o. 294. Ethnogr. 
1906. 345. 1. 8. 66. — Meliboei 
(Bél M.) Sprachmeisterének czim- 
kcpc. U. o. 25.5. Ethnogr. 1904. 
408. 1. 8. — A rovott sor irányá- 
ról. U. o. 13. Ethnogr. 1903. 13. 1. 
9. — A fogara.si templom Bodfélc 
feliratáról facsimilével. U o. 265. 
Ethnogr. 1904. 418. 1. 10., 67. — 
Akadémiai jelentése Ifj. Szinnyei- 
vel és Fejérpatakyval. Akadémiai 
Ért. 1903. 193. U. o 303. Ethnogr. 
1906. 351. 1. 10. — A svájczi „hun- 
utódok" tulajdonjegyeiröl. U. o. 
110. Ethnogr. 1903 279. I. 17. — 
Somogyi Antal hamisitványairól. 
U. o. 299., 306. Ethnogr. 1906 348. 1. 
18, 66. — Fadrusz zilahi Tuhutum- 
szobrának hamis feliratairól. U. o. 
299. Ethnogr. 1906. 348. 1. 18. — 
Fadrusz bejelentő czikkéröl. U. o. 
314. Ethnogr. 1907. 78. 1. 18. — 
Tar Mihály leleplezése. Jelentés a 
Magyar Nemzeti Múzeum 1902. évi 
állapotáról. 189. és u. o. 308. Ethno 
graphia 1907. 74 1. 20, 66. — Bur- 
ját és jakut rovásnaptárak. U. o. 
15. és 92. Ethnogr. 1903. 15. és 
178. 1. 39. — Az irá.st rovok kéz- 
nél lévő ABCzéiröI. ü. o 153. 
Ethnogr. 1904. 247. 1. 41. — A 
Dési-féle betttsor, a csikszentmik- 
lósi felirat marosvásárhelyi máso- 
lata és a marosvásárhelyi kilencz 
betűsor facsimiléi u o. 262-3. 192. 
Ethnogr. 1904. 415, 410, 345. 1 
60. — Telegdi Rudimentája rovás- 
irásos részeinek facsimiléit először 
kiadta. U. o. 207—18. Ethnogr. 
1904. 260-71. 1. 60. — A csik- 
szentmiklósi feliratról. U. o. 196 — 
200. Ethnogr. 1904. 350. 1. 63. — 
Rettegi István kéziratáról. U. o. 
258. Ethnogr. 1904 411. 1. 85. - 
Telegdi Rudimentájának handiurgi 
és marosvásárhelyi másolatairól 
U. o. 203. Ethnogr. 1904. 256. 1. 
94. — Oertelius betíísora. U. o. 
256. Ethnogr. 1904.409. 1. 116. - 
Schvfartz (iodofréd giesseni má- 
solatáról U. o. 257. Ethnogr. 410. 1. 
116. — Az enlakai felirat megfej- 
tése. U. 0. 238. Ethnogr. 1904. 
391. 1. 121. — Kájoni bctíísoráról. 
U. o. 244. Ethnogr. 1906. 396. 1. 
131. — A rovás magyar nevének 
elterjedése Európában. U. o. 33. 
Ethnogr. 1903. 84. 1. 136. — A vo 
gidok és osztjákok kétsoros rová- 
sáról. U. o. 100. Ethnogr. 1903. 
186. 1. 136. — A bustrophedon ke 
letkezésének titka. U. o. 1-29. Beve- 
zetés. Ethnogr. 1903. 1—29 Néme- 
tül a ZeitschriftfiirEthnologie, 1903. 



755 — 777. 1. 138. — A magyar rovás- 
írás palatalizált jegyeinek létre- 
jöttéről. U. o. 281. Ethnogr. 1906. 
275. 1. 140. — Az etriisk Írószerek 
bustrophedonjai. U. o. 23. Ethnogr. 

1903. 223 I. 146. — A legrégibb 
latin feliratos oszlop bustrophe- 
dduja. U. o. 25. Ethnogr. 1903. 
25. 1. 147. — A legrégibb rúnák 
facsimiléi, U. o. 88.. 90. sz. ábra. 
148. — A germán rúna görög for- 
rásáról. U. o. 154. Ethnogr. 1904. 

248. 1. 149. — A rúna sor kiala- 
kulásáról. U. o. 155. Ethnogr. 1904. 

249. 1. 150. — A szibériai ó-török 
feliratokról. V. o. 167. Ethnogr. 

1904. 293. 1. 151. — Az atsurai 
ó-török sirkő bustrojjhedonja. U. <>. 
180. Ethnogr. 1904. 307. 1 153. — 
A székelyek eredetéről. U. o. 269. 
Ethnogr. 1906. 265. 1. 156. 

A csikszenimiklósi felirat. Előadás a 
M. Néprajzi Társaság 1903. okt. 
13 iki ülésén. Magyar KönyvszemUí. 
l'j folyam XI. köt. 1903. 253. 1. 63. 
TclcgdiJános Rudimentájdnak ham- 
burgi és marosvásárhelyi kézirata. 
Magyar Könyvszemle, l'j folyam, 
XI. köt. 1903. Különlenyomatban 
szintén megjelent. 60, 63, 94, 
95, 106. 

.4 konstantinápúlyi rovdsirásos ma- 
gyar nyelvemlék 1515-höl. Vasár- 
napi Újság, 1913. ápr. 27iki 17. sz. 
336. 1. 26, 70. 

Glosszák a konstantinápolyi magyar 
nyelvemlékhez. Ethnographia, 1913. 
141. 1. 27, 71. 

Ujabb glosszák a konstantinápolyi 
rovdsirásos magyar nyelvemlékhez. 
Ethnogr. 1914. 14, 65. 1. 27. 
69, 71. 

Az enlakai templom mennyezete, 
Ethnogr. 1914. 55. 1. 118. 
Az „Attila-kincs" feliratainak ügye. 
II. Suum cuique! Ethnogr. 1915. 
220. 1. 139. 

Megjelent-e Telegdi Rudimentájn 
Leidenben'í Ethnographia 1915. \T. 
fUz. 92. 

A székelyek neve és eredete. 1897. — 
Az avar-székely kapcsolat emlékei. 
1899. — A regösök. 1903. — A 
mayyar honfoglalás mondái. I Uöt. 
1904. — 156. 

Skkestvén I'éikk, az enlakai unitá- 
rius hitközség tagja 1 18. 

Sémi feliratos emlékek 22. — Írás- 
rendszer 15. művelődés 154. ■— 
néptörzsek 147. 

Sepsisientkirályi erdöirtí) székely, 
kinek mag\'arázata a bustrophedon 
titkának megfejtésére vezetett 22, 
137. — kétsoros rovás 137. 



Siami irás 150. 

Sienai Szent Berniiiá napja róva 56. 

SiEVERs, E. (liunen und Kunenschrif- 
ten. H. I'aul: (írundriss der ger- 
manischen Philologie. I. Strassburg, 
1901. 250.) 148. 

SiGMOND .\ndrAs, az enlakai unitárius 
hitközség tagja 118. 

Siloa csatorna feliratos köve 147. 

Simon (és Judrj) napja róva 53. 

Simon Jikundián ferenczrendi. szer- 
zetes 124. 

SiMONcnuz Incze kegyesrendi tanár 
levele Révai Miklóshoz 1793. márcz. 
17. a M. Nemzeti Múz Orsz. Szé- 
chényi ■ könyvtárában. 59, 127, 
129 — 131. — (Dissertatio de nu- 
mismatica Hungáriáé diplomatica 
accomodata. 40. S.) 128. 

SiMONYi Zsigmond (Esemény az ural- 
altáji nyelvészet terén. Thomsen 
megfejtésének ismertetése. Nyelv- 
tudományi Közlemények. 1894. 
1. 1.) 152. 

Sindoneusok !'á;o<!í(,felr(iviitt sziik 43. 

Singalez irás 150. 

SiNKAi GyöuGv és Klkin (Micri.) Sá- 
muel (EleuKMita lingnae Daco-Ro- 
manae sive Valaehicae. Bécs 
1780) 14. 

Siráki Teleki Könyvtár 84. 

Sjir, mr, ,,ir", szavak etymolcigiája 
135. 

Skandináv arany bracteáták rúnái 
41. — rúna naptárak 18. 35, 39, 

Slesita (I. Szulejman) szultán 79. 

Societas PolitiiMorum Transilvanica 
65. 

Soíjdiiii irás 152. 

SoMBORY Sándor 82. 

Somogyi-Könyrtár hamisitványai Sze- 
geden 19. 

Somogyi Antai, hamisitványai 10, 17. 
19, 25, 66. — (Régi magy. énekek, 
I-III. füz. Arad, 1&73.") 10, 18, 
19, 66. 

Stein Avuéi. (Konivámsiik Ázsia si- 
vatagjailian. .Vz angol crodeti nyo 
mán átdolgozta Halász (Jyula. 
Kiadja a Kir. M. Természettudo- 
mányi Társulat. Budapest 1913. 
288., 434., 444., 446. 1. és 124. kép. 
3. 22.) 154. 

Stoeger (Scriptores, 365.) 57. 

STRAHLKNomiG rCLüi'.lANOS (Das N'ord- 
und Ostlichf Theil von Európa 
und Ásia. Stockholm. 1730.) 17, 
62, 151, 157. 

Strandi sirkő rúnái IIS. 

Straubingi „Oroszlán" gyógyszertár 
Dcrnchwam-érme. 69. 

Svájízhan rekedt liimok tulajdon- 
jegyei ős betűkkel 17. 

Si'cdek rovásnaptárai 35, 



XKV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 



171 



sz. 

SzABö JózsKi' (Féntkkbesö) (A csik- 
szcnt-miklósi templomon levő régi 
felírásról. Tudoraányos Gyűjtemény, 
1840. V. 99-102. i.) 63. 

SzABö Károlt 10, 16, 120—122. — 
(Az enlakai eí^yház ös székely lie- 
tűkkel irt felirata. Koszorú. 18()4. 
22. sz.) 1 19. — (A régi hun székely 
Írásról. Bpesti Szemle, 1866. V — 
VI.) 7, 10, 57, 58, 62, 63, 66, 91, 
93, 119, 125, 129, 130. — (Kisebb 
történelmi munkái 1878 II. 189 — 
196.) 119. — (fordítása a Bécsi ké- 
pes krónikához (1 Toldy Fcrencz : 
Marci chroníea.) 32. 

SziDEczKY Lajos conjecturája 74. — 
(A Csíki Székely Krónika. Buda- 
pest, 1905. 7- 84.) 65. - (Szamos- 
közy magyar históriás éneke az 
1610-iki Kendy féle összeesküvés- 
ről Századok, 1899. 211. 310. 1.) 82. 

SzALAY László (Verancsícs A. összes 
munkái, I. Monumenta Hungáriáé 
hístoríra. Scríptores II. 145—146 1.) 
'M — (Magyarország története. Ili 
k. Lipcse, 18r,3. 476. 1 ) 79. 

SzahoskOzy Istvá.n 6, 11, 87. 121, 

123, 131, 135. 140, 141. - - Bocskay 
udv. történetírója 82. — rovás- 
írásos emlékei 5, 82—90. — Ru- 
dolf császár ellen írott rovásirásos 
latin verse 88 -9(>, 139. — (Ana- 
lecta lapídum vetnstorum et non- 
nuUorum ín Dacia antiquítatuui. 
Patavii. 1593., második kiadása 
Lazius miivéhez csatolva) 4. 9. 10. 
82, 85, 86. — (De originibus Hun- 
garícis, V. Origines Hungáriáé el- 
veszett kézírat) 11, 84, 86, 113. 

SzAMOTA—Zoi.NAi(Magjar Oklevél-szó- 
tár) 44. 

Számrovás 3, 16 19, 21—23. 136 
138, 140, 144, 155. 

SzAN'CHi M. László 95, 96. -~ neve 
104, 105. — másolata Telegdi Ru- 
dímentájáról 95, 96, 104, 105. 

Szaniszló, fel rovott szó 43. 

SzAPOLYAi János, szörényi bán 81. 

Szárhegyi ferenczrendi kolostor 123, 

124. 126. 128. 

Szarvas Gabor czikke Somogyi Antal 
régi magy. énekeiről. Reform, 1873. 
287. sz. és Magy. Xyelvor, 1902. 
XXXI. 455—8 í. 19, 66. 

Szarvas— Simdnyi (Magyar nyelvtörté- 
neti Szótár, I. 1602. hasáb.) 135. 

Szász Akdrás, enlakai asztalosmester 
118, 120. 

Szavak feje, beszédfejek (capíta dic-- 
tionum) nevű jegyek 103, 130. 

Szegedi Somogyi könyvtár 19. 

Székeli Transalpini 6. 



Székely-hérdés 13, 24. — az eredet 
kérdése 27, 31, 156. — a név ety- 
mologiája 156.- tájszólás6. — Szé- 
kely üklevéltár, IL 200. Hl. 168. 
IV. 40. V. 306. VII. 142. Ealaka 
nevének változatai ) 118, 122. — 
gyergyói eloláhosodott székelyek 
14. 

Székely Istvá.v, Bbsczédi (Chrímíca 
ez Vilagnac Yeles dolgairól. Krako, 
1559.) 6, 13, 33. 

Székely Sámuel 1. Dobay Sz. S. 94. 

Székely Tamás, a konstantinápolyi 
felírat szerzője 1. Kedei Sz. T. 
26, 74-76, 81. 

Székelyvásárhely (Marosvásárhely) 98. 

Szelenga folyó vidéki ó- török fel- 
íratok 151. 

Szelim (II) török szultán 74 79—81. 

SzENCzi Molnár Albert Nova gram- 
matica vngarica. Hanau 1610. 10. 
1) 6. 

Szenlkereszl (feltalálása,In vcntio Sctae 
Crucis) napja róva 47. — (felma- 
gasztaltatása, Exaltatio Sctae Cru- 
cis) napja róva 51, 52. 

Szextkláray Jexö 19. 

Szibériai írás 61. — ó török felira- 
tok 17, 23, 60, 62, 151. — irás- 
mutatvány 143. — „Szibériai rú- 
nák" 151. 

SziKSZAI GyOroy 11. 

SziLACSEK Pál 57. 

SzilAdy Áron 20. — (Jelentése bo- 
lognai lUjáról. M. Tud. Akadémia 
Értesítője, 1868. II. 128—142.) 36. 

Szilágyi Ferencz (Klio. Históriai 
zsebkönyv. III. 1836. 431. 1.) 5". 

SziUoYi Sámuel 58, 62, 64, 128. 

Szilagyi Sándor (Szamosközy törté- 
neti munkái. I 111. Mtmumenta 
Hungáriáé Hist II. oszt. Scriptores 
XXI. XXVni, XXIX. Budapest, 
1877.) 82. — (Szamosközi törté- 
neti maradványai. Monumenta Hun- 
gáriáé Historica. II. oszt Scrípto- 
res. XXX. Budapest, 1880.) 82, 84, 
87, 88. — (A budapesti Egyetemi 
Könyvtár kéziratainak czimjegy- 
jegyzéke II. 1894. 640. I ) 88. 

SziLÁGYi-DKzsKRiczKV-féle másolata a 
csíksztmiklósi felíratnak 59, 64. 

Szilasi Móricz 20. 

Szilveszter pápa napja róva 54. 

Szily Kálmán (Jelentése 1. Akadémia) 
19,20. — (A rovásírás él-e a magj-ar 
nép között? 9 -14) 21. 

Szinnyei Józsep idősb (Magyar írók 
élete és munkái. V. 802. Kájoni 
János életrajza.) 123. 

Szinxvei József ikj. 10. 19, 20, 66. — 
(Magyar Tájszótár. I.— II ) 135. 136. 
— (Fejérpataky Lászlóval és Sebes- 
tj'én Gyulával a Karacsay-kódex 



hitelességét vizsgáló bizottságban. 
Akadémiai Értesítő, 1903. XIV. 
193 — 210. Somogyi A. hamisítvá- 
nyairól) 10. 

Szír irás 84, 96, 143, 150. — nyelv 
6. — nyelv és irás 111. 

„Szittya betűk' 20. — irás 19. 

Szkytha betfik I. seytha 85. 

Szlávok 3, 61. — Szláv betűk 62. — 
egyházi nyelv 3. — nyelv 15, 23. 

S/OLIMAS szultán 1. SZDLEJMÁN 79. 
Szótag-irás 152. — -jegy 130, 131. 
Sióoálas-tó pontozás 4, 5, 21, 64, 

68, 107, 120, 138, 142, 143, 154. 
Szöis Géza, nagyszebeni tanár 19. 
SzcLBjMÁN szultán 71, 79, 80. 
Sztímciek irása 144. 



Tacitus (Annales, XI 14. 1 ) 145. — 

(Germania, X.) 148, 149, 150. 
Táltos énekek hamisítása 18. 
Tamás apostol napja róva 54. 
Tamás, Becket, cantcrbüry püspök 

napja róva 56. 
Tamás püspök napja róva 54. 
Tamul irás 150. 
'I'arig dinasztia évkönyveinek iíjgiir 

adatai 151. 
Tangut írásjegyek 62. 
Tanjó kún fejedelem, közép ázsiai 

hún fejedelmek czime 85, 86. 
Tar Mihály, omori (Temes vm ) föld- 

mives 18-21. - fia István 18—20. 

— az enlakai feliratról (Magyar Szó, 
1902. decz. 11. 292. sz ) 122. — 
vallomásáról 66. 

Tellgdi János 12, 15, 57. — élet- 
rajzi adatai 91. — (Rvdiraenta 
priscae H\Tinorvm línguae. 1598.) 
91 - 117. 1. még u. o 4, 5, 7, 8, 10, 
1 1, 14, 17, 24, 41. 55, 58, 67, 68, 74, 
84, 85, 86, 88, 89, 111—113. 119, 
120, 123, 125. 130, 139—143. — 
Rudimentájának ajánlólevele. (1. 
Baranyai Decsi János.) — Rudi- 
mentájának másolata a M. Tud. 
Akadémia könyvtárában 94. — 
Rudimentájának másolata a római 
„Angelica Augustinorum" könyv- 
tárban 113. — Rudimentájának 
giesseni másolata 64, 86, 94 — 105. 

— Rudimentájának Schwartz-féle 
másolata a giesseni példányról 107. 

— Rudimentájának giesseni és ma- 
rosvásárhelyi másolata 8. — Rudi- 
mentájának marosvásárhely í(Teleki- 
Könyvtáihól való) másolata 60, 
94, 107-110 — Rudimentájának 
Uffenbach-féle hamburgi másolata 
91, 100, 105 — 107. — Rudimentá- 
jának Lugossy József-féle máso- 

22* 



172 



NHV- i;S TARCiVMUTATI) 



latii 94. — l\iidimentájának m. 
nemzeti inúíicunii másolata 94. — 
Rudimenlájának nem létező leideni 
nyomtatványáról 93, 94. 

Teleodi Miklós, pécsi püspök, eszter- 
gomi érseki helynök 91. 

Teleki - Könyvtár a .M. Tud. Akadé- 
mia könjTtárában 129. — Maros- 
vásárhelyt 84, 93, ll.ő, 129. — 
kézirata 1. .Marosvásárhelyi" alatt 
is .59, 60. 

Teleki József gróf siráki gyűjte- 
ménye 84. 

Teleki de Szék, com. Samdelis liib- 
liotheca. Pars III. Bécs. 1811. 2.56. 
1. 93. 

Thaly KAlmán 28, 35. 

Tliemséból kihalászott rovókés 41. 

TuoMSEN Vilmos, koppenhágai egye- 
temi tanár 27, 70, 152, 154. — 
megfejtési kísérlete a koii.stanti- 
nápolyi magyar nyelvemlékről 26, 
71, 73, 75. — Déchiffrement des 
Inscriptions de l'Orkhon et de 
l'Jénisséi. Notiee préliminaire. Ko- 
penhága, 1894.) 151—154. — (Ins- 
cripti(ms de l'Orkhon déL-hiffrées. 
Mémoires de la Société Finno- 
Ougricnne. V. Helsingfors, 1896) 
152. — a székely rovásírásról (IJ. 
o. 54. 1.) 25. 

Thököly Imre 35. 

Thüróczi János (Chronica Hungaro- 
rum. 1488. J.G. Schwandtner: Scrip- 
tores rerum hungaricarum. Bécs, 
1746. 40, 48, 78, 96. I.) 13, 14, 15, 
16, 21, 31, 32, 33, 40, 113, 135, 
136. 

Thiírzó család 69. 

Tibeti irás 150. 

Tillman.v Friesen (Müntz- Spiegel. 
Francofurt, 1529. III. 5. fej.) 17. 

TiMON Sami'el (Imago novae Himga 
riae. Cassoviae, 1734.) 13, 61 — 62. 

— (Additamentum ad Imagines 
anti(|uae et novae Hungáriáé. 
Viennae Austr. 1754., 1762.) 11, 61. 

— (levele Apor Téterhez 1734. 
szept. 21.) 11. 

Titkos irás 4. 

Tizenkét apostol (Apostolok oszlása, 
Divisio apostolorum) napja róva 
49. 

ToLDY Fkrencz 10, 94. — (Corpvs 
graminaticorvm lingvae hvngaricae 
vetervm. A régi magyar nyelvészek 
Erdősitöl Tsétsiig. Pest, 1866. 114, 
(130 h.) 125, 293, 329, 341-342.) 
6, 7, 86. — (Marci chronica de 
gestis rinngarorum. Pest, il8G7, 
XVII 1.) 32. 

ToLDV LAszló (A régi magyarok mí- 
veltségénck története Történelmi 
Könyvtár, 30. füz.) 19, 20. 



ToMASCHEK 15. 

TorpELTiNis (Töppelt) Lörincz, med- 
gycsi szász tudós (Origines et 
occasvs Transsylvanorvm. Leydcn, 
1667.) 11, 84, 95-96. 

TüTii Béla 19. 

TilPPELT 1. TOPPELTINUS. 

Török kölcsönszók 13, 24 - nyehek 
(>, 24, 25. — az ó-törők nép nyelve 
135. — hangtani sajátságok 152 
— népek Írásrendszerei 27, 151, 
154, 156-160, 158. — ó-török 
bustrojdiedon 22, 37, 39 — ó-török, 
szibériai, középázsiai feliratok 17, 

23, 26, 62, 70. 152. — az ó török 
rovásírás és rendszere 4, 22, 25, 
97, 143, 147, 157-160. 

Türökorazáiji követségek 79. — szul- 
tánok és udvaraik 76, 79. — terü- 
letek 150. — uralom 98. 

Tbaüsch (I)iplomatarium Transilva- 
nico-Siculicum ab anno 1251 — 1807., 
kézirat) 14. 

Tröstler János, nagyszebeni szász 
tudós (I)as Alt- und Neu 'l'eutsche 
Dacia. Nürnberg, 1666.) 11. 

T^akiiU ó-török felirat 153. 

Tsétsi János (Oberservationes ortho- 
graphico-grammaticae.) 7, 8. 

TsiLAi György 1. Csulai. 111. 

TuhutuiH - emlék feliratai Zilahon, 
Fadrusz János müve 18. 20, 66. 

Tiilajdonjefiyek 14, 15, 17—18, 21— 

24, 148. 

Twnci sirkö rúnái 148. 

Tunguz betűk 61. 

Turkok Közép-Ázsiában 150, l.')4. 

156—160. — fejedelme, kánja (Disa- 

bul) 1.56. 12. 
Títióczi rcycstruin 1391 - böl 8, 10, 

06. 
Turóczi fahiwjv hamis rovásirásos 

szövege 10, 17, 65—66. 
Tutajos-jecjyek 14, 16. 
Türk és türk nép 151. 



U. 

Udvarhelyi konvent jegyzökönyve 
58, 130. 

Ufkknbach Zakariás Konrád gyűjte- 
ménye a Iiaiiiburgi városi könyv- 
tárban 106. — e gyűjteményben 
hamburgi másolata Telcgdi Rudi- 
mentájának 100, 107. 

Uibati ó-török feliratos kö 151, 153. 

Vj-görög nyelv 23. 

Ujgur irás 151, 154. 

Újlatin betűk 149. 

Ulászló (II) magyar király 1. László 
78-81. 

Ulkilas gót püspök 14. - - gót biblia- 
fordításának betűsora 147. 



Ural-aUáji Írásrendszerek 151. 

Ueechea Sándor 14. 

ÍV imádsága. Rovásirásos szövege 
Telegdi Rudinientájában 5. — Te- 
legdi Rudinientájának giesseni má- 
solatából 103. — a Telegdi Rudi- 
mentájának hamburgi másolatából 
106. 

Úr szine változatja (Transfiííuratio 
Domini) napja róva 50. 



V, IV. 

Vadstcnai brakteata 147, 148. 

Valachia Montana 80. 

Varég oroszok 27. 

Vass József (.\dalékok F.rdély ki- 
adatlan történetíróihoz. Üj Magyar 
Múzeum, 18.54. I. 403 és 411) 65. 

Yégk jegy (k — k) a magyar rovás- 
írásban 141. 

Végtelen számrovás 22. 

Veit Goliel, I. Ferdinánd kir. erdélyi 
hadseregének titkára (Jahrbücher 
der Literatur. AVien, 1825. Bd. 
XXIX. Anzeige-BI. 9.) 3, 15, 33. 

Velcnezc — 7, 84. — népe 80. — 
betűsora 113. 

Verancsics Antal esztergomi érsek 
4. 13, 15, 21, 24, 33, 34, 72, 84, 
135, 138, 140. — összes munkái 
II. k. (Monumenta Hungáriáé Ili- 
storica. Sciptores III. k. 14. 124.) 
79, 80. — törökországi követségei 
71, 79. 

Veress Endre 28, 35. — bolognai 
kutatásai (Magyar Könyvszemle, 
1906.) 36. 

Vid (és Modest) napja róva 48. 

ViDOvics György (Istvánfi-forditása. 
Debreczen, 1867-71. I. 104.) 81. 

Vincze napja róva 45. 

Vízkereszt (Szentkereszt, Keresztvíz, 
Kpíjjhauia) napja róva 44. 

Vlachnk 1. oláhok 3, 14, 31. 

Vogulok 23. — és osztjákok két.soros 
rovásáról 136. 

ViLCANirs BoNAVENTCKA (Dc hteris et 
lingua Getarum sive Gothorum. 
I.ugduni Batavorum, 1597.) 93. 

Wallaszky Pál (Conspectvs rcipvb- 
licae litterariae in Hungária. Po- 
zsony és Lipcse. 1785. II. kiad. 
Buda, 1808.) 8, 92-94. 

Wenzel Gusztáv (.V Fuggerek jelen- 
tősége Magyarország történetében. 
Bpest, 1882. Akad. Értek, a tört. 
tud. köréből. X. 4. sz. Okmánytár. 
Bpest, 1883.) 70. 

H'i'dicr Zeitschrift für die Ktindc 
des Morgcnlamks, 1898. Xll. 169. 
I'.thni.graphia 1905. 119. Ibn Abú 
.Iniinbiin \':idini feljegyzéseiről l.'iU, 



SÉV- ÉS TÁRGTirCTATÓ 



173 



WiMMKK, E. (Sammelblatter zur Ge- 
schiote der Stadt Straubing. I. 
füz. Strassburg, 1882. 18. sz. 71.) 
69. 

WniMEB, L. F. A. Die Runenschrift, 
aus dem Danischen übersetzt von 
Dr. F. Holthausen, Berlin, 1887.) 
137, 148, 149, 152. 

Winkler - kódex magyar naptára 
44. 

Wolfenbiitteli másolata a konstanti- 
nápolyi rovásirásos nyelvemléknek 
27, 77, 78. — nagyherczegi könyv- 
tár 70, 78. 

Writati „imi, karczolni. róni" angol- 
szász szó. 148. 



Xy/o^raj>7i-lenyomat 86, 87. 



Z, Zs. 

Zacvli (székelyek) 32. 

Zamosits Stephasts. I. Szamosközy. 

Zat Fjíkescz törökországi követsége 

71. 79. 
Zeckeli (székelyek) 96. 
Zeckkr (székelyek) 95, 96. 
Zeckuli (székelyek) 31. 
Zend Írásjelek 14. — nyelv 150. 
Zilahi Tuhiitnm-emlék IS. 20, 66. 



ZiMMEBEB, H. (Eine Reise nach Ama- 
sia ün Jahre 1555. Programm des 
k. Gymnasiums Ludwigshafen am 
Rhein. 1899.) 70. 

ZrvrsKA Jesö (A beszterezebányai 
m. kir. erdőgazdaság régi okira- 
tainak tartalomjegyzéke. 1905.) 70. 

ZoLTAi Jisos törökországi követsége 
78. 

Zsidó népek betűi 6, 12, 125. — 
Írásrendszer 4, 7. 9, 23, 24, 83, 
84, 96, 143. — és magyar nyelv- 
rokonság 6. L. héber és sémi. 

Zsidózó kazárok 156. 

Zsófia asszony napja róva 47. 

ZsoMBOBT L Sombory. 




SAJTÓHIBÁK. 



8. lap 32. sorában .kötete" helyett „kötetében". 

9. 1. 27. s. 1931 h. 1831. 

17. 1. 6. s. Király: h. Király ; — 14. s. léty h. létyi. 

22. 1. alul 8. s. bilstrophennktól li. l)iisti(i|)hedoiioktó]. 

25. 1. alul 4. s. ez li ezt. 

27. 1. alul 14. s. keritenünk h. kerítettünk. 

31. 1. a czimben XV. h. XV'I. ; — alul 11. s. Pannonié 

h. Pannóniáé. 
35. 1. G— 7. s. (IraganyoKsal h. dragonyossal. 
39. 1. alul 5. s, „fii" h. „fiir'. 
IX. melléklet czíme ; „A liolouiiai másolat félbeninarailt 

utolsó lapja". 
42. 1. ahil 18. s. 181 h. 681. 
45. 1. JÚLIA h. JULLA.. 

49. l. PeTER_h. PéTeR. 

50. 1. OZSVALT h. OZSVALT. 

51. 1. 10. s. -bői h. -bői. 

54. 1. lAzá.^. lAzAr h. lAzA... lázAh. 

APRÓSZeNTEK h. APRÓSzeNTeK. 

55. 1. 12. s. Danubiuc h. Bamibius. 

56. 1. alul 2. s. lappongó h. lappangó. 

.í8. 1. 1."). s. depromtum h. depromptura ; — 19. s. no 
tivo li. nativo. — alul 7. s. glorioti.ssimam h. glorio- 
sissiuiam; — 11. s. fol. 2. h. és 2.; — 12. s. liftariae 
h. lltterariae ; — 19. s. találtak . . . Telegdy h. 
találták . . . Teleodi. 

59. 1. 10. s. betö h. betű ; — 20. s. felirat h. felirat. 

63. 1. alul 3. s. rudimenlájának h. Rudimentájának. 

70. 1. alul 9. s. Dcrnscham h. Dcrnschwam. — 20. s. 
8. h. 9. és így tovább javítandó a számozás. 

71. 1. alul 2. s. Konstantinápolyi h. konstantinápolyi. 
74. 1. 4. 8. KIRÁLY h. KIRAlY; — alul 6. s. Rudinen- 

iájának h. Rudimentájának. 

79. 1. alul 12. s. Prag h pag. 

80. 1. 22. s. akart h. akarta; alul G. s e.xpugniavit li. 
expugnavit. 

82. 1. alul 15. s kanezellár h. kanczollár; — 2. s. Dz. li. I)r. 

84. I. alul 15. s. Manginus li. Maoinis. 

85. I. alul 2. s 1914. h. 1904; — 21. s. Deguines li. 
Dkgimones. 



87. I. 10. s. megbarátkozhatot h. megbarátkozhatott. 
89. L alul 21. s — sz. h. Xll. sz. 

92. 1. alul 10. s. Syniagna h. Syntagma. 

93. 1. alul 19. .s. Lugdini h. Lugduni. 

95. 1. alul 8. s. 441 h. 449 ; — 10. s 339 h. 439 ; — 

13. s. 304 h. 404. 
98 1. 1,"). s. dign h. digne. 
99. I. alul G. s. és u li. o és v; — 20—21. s. ecs . . . 

egy ... ej . . . ely ... cn . . . ety . . . h. ecsi ... cgi . . . 

ei . . . eli . . . en, eni ... et. eti. 

100. 1. alul 12 s. j h. 1; — 14. s. en . . . er, es . . . u . . . 
ess h. «... r, s . . . z . . . ez, ess : 1.5. .«. ef... el . . . 
em h. f . . . l . . . ni. 

101. 1. t). s. e h. c : —10. s. ZOLVOLVUM h. ZÓLYOM. 
103. 1. a lapszám 10 h. 103 ; — alul 3. s. tévedés h. 

tévedés. 
105. 1. G. s. ez h. ezt. 

108. 1. alul G. s. m törlendő. 

109. 1. 21. s combinationesl utolsó betííje törlendő. 
111. 1. alul 18. s. czeni törlendő. 

113. 1. alul 2. s. Jegyzetei . . . jelenségekről h. Jegyzetei 
a . . . j élességekről. — 22. s. János h. István. 

116. I. alul 5. s. (!) helyett Ik (linguarum). 

117. I. alul 2. s. abreviatiók h. abbrcviatiók. 
122. 1. 13. s. hírhedté h. hírhedtté. 

125. 1. 5. s. síkerütt h. sikerült. 
127. 1. alul 22, s. mutatunk h. nmtatjuk. 
130. 1. alul 7. s. abreviatiók h. abbrcviatiók. 
135. 1. alul 4. s. meglmli h. megbütiili; — IG. s. átörjik- 
ségnck h. ó-törökségnek. 

139. I. alul 21. s. bustrophodonos h. bustrophedonos. 

140. 1. 21. s. gy és ty h. ny és /;/; — 25. s. hangértek- 
nek h. hangértéknc'k. 

144. I. .ilul 9. s. babyloM h babyloniai. 
146. I. 20. s. középf'élnémot h. középfelnémet. 
148. 1. alul 9. s. Tat. Ii Taf — 12. s. danisrlicn li. 
Diinischen. 

150. 1. alul 10. s. érítő h. érintő. 

151. I. 15. s. megemlíti li. uiegeniliti, hogy. 



NB. Ez a könyv a világháború idején készült. 



fk-^fy: 



■■0- 





PD Sebestyén, Gyula 

201^ A magyar rovásírás hiteles 

SU emlékei 

1915 



PLEASE DO NOT REMOVE 
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET 



UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY